Nemzeti Sport, 1933. augusztus (25. évfolyam, 151-172. szám)

1933-08-01 / 151. szám

2 Itat hallottam. Állítólag nincs teljes tréningben és csak nehezen győzött 16 mp alatt. Jávor viszont nagyon szépen ment és ha megszorítják, jobbat is futott volna. — Vita volt még a staféta össze­állítása körül. Mivel megbízható in­formáció szerint Ragyimbi egyen­rangú Paiz­­zsal, már csak a na­gyobb rutin miatt is mellette kellett dönteni, így a stafétát a Gerővel ki­egészített BBTE alkotja. — Az én véleményem szerint ez a csapat legalább 5—10 ponttal jobb a németeknél, akiknek eredményeit — különösen a 15-10-as súlydobást­­— kellő fenntartással fogadom. — A csapat tagjai mind egészsé­gesek, kivéve a lábát fájdító Ková­csot. Én beszéltem vele és azt hi­szem, hogy vasárnapra egészséges lesz. Ha mégis csalódnék, gáton Baross, a stafétában Nagy fut majd helyette. — Összeállítottuk a sorrendet is, különös tekintettel Szabóra, akinek kellő pihenőt akartunk az 1500 és a 800 között. De jól jön a hosszú szü­net Schilgennek is, akit tudomásom szerint a németek 5000-en is indí­tani akarnak. Na, majd Kelen kiké­szíti. — A sorrend a következő: 1500, súlydobás, 100, magasugrás, 100, gerelyvetés, 110 gát,távolugrás, 5000, diszkoszvetés, 800 és ix100-as staféta. LABDA m­­OVDÁS Új játékos az Újpestben Balogh István, a PSC balössze­kötője leszer­ződött — Saját tudósítónktól. — Újpest tegnap játékost szerződte­­tett. Balogh Istvánt, a PSC balössze­kötőjét. — Mit fog játszani az Újpestben? «— kérdeztük Langfelder Ferencet. — Még nem tudjuk. Ha kell, ak­kor csatárt, ha kell fedezetet. S azután hozzátette: — No, most ezzel be van fejezve minden szerződtetés ... A Corinthian-díjra tegnap a Ka­posvári Petőfi, a Debreceni KASÉ és a Szegedi Ali nevezett be. A hunok Rómában írta: Pluhár István­ ­ (2) János mondta ezeket, aki már néhány hónapja doktorált, kész or­vos és így a maga tekintélyével is megerősítette az általános felfogást. Mindenki nagy sajnálkozással gon­dolt a szegény atlétákra, akik alá­írták a fogadalmat. Peti kezdett most mesélni. Vala­mi régi mérkőzésről beszélt, amit az Alföld egyik városában játszott a csapat. — Soha olyan jól nem játszot­tunk, pedig délben érkeztünk meg s az állomásról egyenesen egy ta­nyára hajtották kocsijainkat, ahol iszonyú eszem-iszom következett. .Tyúkleves, töltött káposzta, fánk... Elakadt a szava hirtelen. Az egész fülke felugrott, Petire rohant. Ketten a száját fogták be, a többiek pedig ütlegelni kezdték. •— Agyon verünk, ha tovább be­szélsz ! — Tyúkleves, töltött káposzta! Nesze! Fánk! Hát még mi kell!?! Piff, puff, zuhogott az ütés. Peti meg nevetett, védekezett: — Egy kis polipkar, meg olajos hal talán nem is lenne jó!? Vagy paradicsomos makaróni?! Iszonyú viharba fúlt az elbeszé­lés. Ekkor harsogott végig az egyik Vezető hangja: — Fiúk, készülődni! Tíz perc múlva Rómában leszünk. Milyen sötét a Colosseum árnyéka? A vonat hangos, de fáradt dübör­géssel állott meg a római pályaud­varon. A magyar diáksereg, mely a világversenyekre érkezett, tágra nyitott szemmel figyelt. Minden szem, minden fül itta az új benyo­mások tarka tömegét. — Maradjunk együtt! Ne ma­radjon el senki! — Csomagot ne hagyjatok a vo­natban ! Minden pillanatban más adott ki más jelszót. Innen is, onnan is hang­zott a hangos figyelmeztetés, mig a lépcsőn egymás után szállt le a hosszú utat tett sereg. A megérkezés pillanatában el­szállt minden fáradtság s a pokoli zsivaj táncot járt minden idegszá­lon. Néhányan a hirtelen új világ­ba szakadt ember áhítatával járat­ták körül a szemüket és szinte féle­lemmel hallgatták a hangok csatá­ját, szavak csattogását, amiből azonban semmit sem értettek. Zoli és Laci viszont­­— a pesti diák bizonyos szemtelen fölényével — rögtön otthon érezte magát eb­ben a furcsa vásárban. Legalább is azt hazudta a két cimbora viselke­dése. — Dobi, valahogy el ne áruld, — szólt Laci, — hogy paprikát is hoztál Szegedről! — Az ám, — folytatta Zoli, — nézd, hogy figyel az a bersaglieri! Már biztosan gyanús vagy neki. Hordárok, árusok, mások kiabál­tak a csoport mellett. Zoli beleszólt a zsivajba. — Evviva, ewiva — kiáltotta. A sürgő, forgó népség nem tudta, miről van szó, de gondolkozás nél­kül elkezdett evvivázni. Valaki har­sányan sivította a tömegbe: — Ewiva Italia! Szörnyű evviva volt a válasz. Az olasz rendezőség egyik tagja erre még lelkesebben dörgött: —Erviva Ungheria! Mámoros, leírhatatlan erejű hang­orkán keletkezett. Közben a magyar csoport vezető­sége már végig hallgatta az olasz rendezőség rövid üdvözletét. Az iro­dába vonult, ahol átvette a magya­rok írásait. Egy-kettőre kézhez kap­ta mindenki a nevére szóló Tesse­­ra-t. Ez volt a világverseny részt­vevőinek az igazolványa, mely pá­lyabelépője, ingyen villamosjegye, lakásigazolványa volt a Rómába ér­kezett idegen diáknak. —• Jól tegyétek el, — szólt a fő­titkár, — mert aki elveszti, maga is elveszett! — Autóbuszokra szállt a sereg. Az autóbuszok tülkölve, zakatolva lódultak neki az útnak. A fiúk mind izegtek-mozogtak, mindenki látni akart mindent. Megbámulták a pá­lyaudvar népét, környékét, kíváncsi szemmel kutatták az utcák látni­valóit, a paloták sorát. A lámpák fénye éles világosságot szórt be a bámuló fiúk közé, majd meg az éj­szaka dobott sötét foltot a tovaro­bogó autóbuszokra. A világosság és a sötétség, a fény és az árnyék vívta éjszakai csatáját az úton. S egyre kevesebb volt a világosság, a fény, egyre szélesebben terpeszkedett a sötétség, átláthatatlanabb takaró­ként nyújtózott minden árnyék. — Hová megyünk? Hol lakunk — kérdezte az egyik debreceni fut­ballista. Zolinál mindig készen­ állt a vá­lasz: — A Nagyerdő mögé. Valami ka­romról hallottam. — Mi csak el lennénk benne, de az ilyen kényes, pesti legényt na­gyon megcsapná a szél — hangzott a válasz. Az autóbusz lassított. Megállt. A fasiszta milícia egyik laktanyájának a kapuja nyílt ki az érkezők előtt. A portás szemében fáradtan pislo­gott az álom, amint a leszálló fiú­kat nézte. De hamarosan felébredt, mert a jókedvű társaság messze űzte álmosságát. — Szervusz, Romulus — ütött a vállára Laci. Hol van Remus öcséd. A fiúk nevettek, a portás hüle­­dezett. Befelé mutogatott és tes­sékelte a vendéget. Zoli megállt a kócos, fekete ingben álldogáló em­ber előtt s pár lépésről mókás gesztussal mutatott rá: — Hannibál ante portás!... Csakúgy visszhangzott a kaca­gás. Az egyik fiú ledobta bőrönd­jét s majd eldőlt a nevetéstől. A csendes épületben minden százszo­ros erővel hangzott. Kétségbe­esve rohant az érkezők elé a gond­nok s a magyarokkal jött olasz kí­sérőnek mondott valamit. Nagyon fontos lehetett, mert nagyon ijedt arcot vágott a mondókájához. A vezető rögtön magyarázta is to­vább a dolgot és máris szájról szájra járt a figyelmeztetés: — A legnagyobb csendben kell lenni a folyosón, mert a szomszé­dos szobákban laknak a franciák, akik már alusznak. — Jó nekik, — ásított valaki. — Bárcsak én is aludnék már. — Ne siess, te álomszuszék, — bökte oldalba Peti, — még meg­kérdezzük, hogy mi jót főztek. Mindenki felért az emeletre és egy szó sem hangzott tovább. Va­lamennyien lábujjhegyen jártak, hogy a franciákat meg ne zavar­ják. Pillanatok alatt elfoglalta mindenki a helyét s a vezetőség, mely másutt lakott, búcsúzott. — Szervusztok, fiúk. Szép ál­mokat! Pihenjétek ki az út fárad­ságát ! Az olasz kísérő is indult. — Hol a vacsora? Dél óta nem ettünk, — hangzott a búcsúzóik felé. Rövid beszélgetés folyt az ola­szok és a vezetőség közt. Az arcok elborultak és Jóska, aki úgy, ahogy beszélt olaszul, savanyúan fordult a fiúkihoz: — Beteg az ügy. A gondnok őszinte sajnálkozás­sal jelentette, hogy a vacsoraidő már régen elmúlt, a személyzet alszik. A magyarok számára senki sem rendelt még mára semmit. Az éhes sereg pillanatok alatt éveket öregedett. Halálos sáp­­padtság ült az arcokra, amit ijesz­tővé halványított a villanyfény. A kétnapos út minden fárasztó ereje, unalma, gyötrődése ott rán­cosodott a homlokokon, ott réve­dezett minden mélyen ülő, kínosan fénylő szemben. A vezetőség nem tudta, mit tegyen. Jóska oldotta meg a helyzetet. — Aki nagyon éhes, jöjjön ve­lem s valahol eszünk valamit. — Aligha kaptok, nagyon ké­sőre jár az idő. — Kár lesz a rövid éjszakát még jobban megrövidíteni. Feküd­jön le mindenki, — tanácsolta más. — Igen, — kapott a tanácson a főtitkár. — A fáradtság gyötör benneteket, inkább aludjatok. (Folytatjuk) A Hungária— Universitatea mérkőzés­sel indul az új futballév A Bratislavát a Nemzeti látja vendégül Új irány a nemzetközi forgalomban — Saját tudósítónktól — Az első liga tegnap értekezletet tartott. A játékosok rajtja után az egyesületi vezetők is munkához lát­tak. Az ülés vitaanyagának nagyobb részét még az elmúlt év eseményei­vel kapcsolatos dolgok tették ugyan ki, a jövő előkészítése terén is történt azonban igen komoly kezdeményezés. Az első liga elhatározta, hogy kö­vetve a bécsiek igen helyes példáját, sorra bemutatja a budapesti közönségnek azokat az ide­gen csapatokat, amelyek olyan meglepő eredményeket érnek el gyakran legjobb­jaink ellen is. A második, augusztusi ven­dég a pozsonyi Bratislava lenne, annak ellenére, hogy a III. ker. FC- vel szemben bizonyos elintézetlen ügyei vannak a pozsonyi egyletnek. A Bratislava ellen a Nemzeti áll ki augusztus 20-án a Millenárison. Le­het azonban­­ ez a 20-i sporteső­Elsősorban az utódállamok csapatai­ra kerül a sor s már bizonyosnak látszik, hogy az új futballévet az Universitatea és a Bratislava ven­dégjátéka vezeti be. A kolozsvári Universitateát eredetileg az Attila kötötte le 13-ra, de már akkor azzal a szándékkal, hogy szívesen átengedi valamely bu­dapesti csapatnak. Kapóra jött ez az első ligának s átvette a kolozsvári egye­temistákat. Mert a terv az, hogy mindenkor az első liga látja vendégül ezeket a csa­patokat s az ellenfeleket is a liga jelöli ki. Az Universitatea ellenfele — a legnagyobb valószínűség szerint — a Hungária fesz­­ményektől függ —, hogy ezt a mér­kőzést szombaton, 19-én játsza le a két csapat. A Nemzeti úgy tervezi, hogy a mérkőzéssel­­kapcsolatban ke­rékpárverseny is lesz a Millenárisom. Ezeket a mérkőzéseket a tervek szerint majd továbbiak követik. Más városok, más országok csapatait is felvonultatja az első liga. Erdély-TI a legelterjedtebb 1 és legnépszerűbb 1 magyar napilapja az­­ Aradi Közlöny ! Megjelenik 49 éves Az újjászületett Nemzeti is ma kezd (A tavalyiak, közül csak a „válogatottak"* a*acadtak) — Saját tudósítónktól — — Le a kalappal a Nemzeti előtt — mondják a profiszövetségben. — A Nemzetinél valóságos harakiri volt. Mindenkit kitettek a csapatból, aki csak egy kicsit nem felelt meg. Reichard Ottó mondja:­­— Most a következő játékosaink vannak: Kapus: Csikós. Hátvéd: Flóra, Tompa. Fedezet: Szalay, Balogh, Bel­csik, Vadas, Odry. Csatár: Palágyi, Pásztor, Sze­­csey, Bihámy, Tunyoghy. — Egyszóval a tavalyi csapat­törzsből egész idényben játszottak közül csak Flóra, Belcsik, Vadas, Odry és Bihámy maradt meg. A többi mind tavaszi vagy új szerze­mény. (— És elég lesz ez a 13 játékos?) — A helyzet az, hogy Odry és Vadas például csatárt is játszik. Ezenkívül most visszavesszük a III. ker. FC-től Horváthot, aki tőlünk került Óbudára. Vele 11 játékosunk lesz. Nem hiszem, hogy egyhamar szerződtetünk játékost. Esetleg ké­sőbb. Ha szükség lenne ... A Nemzeti egyébként ma tartja első kondícióedzését a Millenárison. Vasárnap már könnyű edzőmérkő­zés is lesz B) CSAPATÁT BENEVEZNÉ a II. ligába az Újpest is. Mindenki nyilatkozik, csak éppen az érdekelt II. liga hallgat. JÁTÉKOSHÍREK AZ AMATŐRÖK KÖRÉBŐL A Kőbányai TC serényen , ké­szül a bajnoki küzdelmekre. Az őszi idényben újra sorompóba áll Boros és Liptai. Az ifjúsági gárdából Üveges és Lendvai ruk­kol előre az első csapatba. — A BVSC kapuját az ősszel újra Sánc fogja védeni. Scheiber he­lyén Szőts lesz majd a csatár. — A Compactor két legjobb embe­rét elveszti, mert Francsis és Biró vidékre távozik. Kedd, 1933 augusztus 1. Edzésbe kezdett az UTE (Csak a szeniorok — az ifik egész nyáron át játszottak) — Saját tudósítónktól — Vasárnap reggel már nyolckor megélénkült az U­TE-pálya. A reg­geli órákban tartotta edzését az UTE csapata, Kelecsényi vezetése mellett. (Csütörtökön azonban már az UTE edzéseit is Tóth Ist­ván veszi át.) Kondícióedzés volt a műsor s mintegy 15 első csapatbeli játékos vett részt. Hiányzott Szi­geti, akinek a szemével van baja, valamint Kolozsvári, aki pénte­ken fürdés közben­ belépett egy csontszilánkba. — Az ifiknek nem kell készülőd­­niök — mondta Kelecsényi , azok máris formában vannak. Nem pi­hentek. Cégcsapatokban a vidéket járták a nyáron is. Az UTE egyébként vasárnap már komoly mérkőzést játszik. Hatvaniban barátságost a HAO ellen. VISSZAJÖNNEK A RÉGIEK A MÁVAG két válogatott ka­pusát vesztette el, Sziftet és Skahiát. Most nagy gondot okoz, hogy kit tegyenek a kapuba. Va­lószínig a régi kapus, Országit kerül ismét majd a háló elé. — „Majd csak felnevelünk me­gint egy jó kapust — mondják a MÁVAG-ban. — De bizony sok időbe és fáradtságba kerül majd, míg felnevelünk egyet...” A gépgyáriak egyébként szerdáig tartják az első edzést. — Mol­nár, a megszűnt Shell hátvédjei visszaamatőrizálást kéri és visz­­szamegy régi anyaegyesületébe, a MÖSzTSE-be. — Hírek a BTK-ból. Paczolai, a Nemzeti volt profiszélsője amatőr akar lenni és régi egyletében, a BTK- ban kíván a jövőben játszani. Lehet, hogy ő lesz amatőralapon az egyesület edzője is. Az an­gyalföldiek egyébként már a héten hozzáfognak a munkához. PESTERZSÉBETI KÖRMÉR­KŐZÉSEK P. Rákóczi—­P. Diadal 3:1 (1:1)­. — P. Attila—P. 11 FC 5:0 (1:0). — P. Juta—PFK 1:0 (1:0). — Ferencv. remiz—ETSC 1:0 (1:0).

Next