Nemzeti Sport, 1933. augusztus (25. évfolyam, 151-172. szám)

1933-08-01 / 151. szám

4 Az olasz futball diadalmas előretörésének titka Az olasz futball három korszaka — A mintaszö­­vetség — A magyar futball Arginatiék szolgálatában — Saját tudósítónktól — Az olasz földről szabadságra jött magyar edzők áradozva emlegetik az olasz sportviszonyokat s el van­nak telve attól az odaadó, lelkes és fasiszta lendületű munkától, ame­lyet az olasz futball, elsősorban pe­dig annak Vezérkara az utolsó év­tizedben végzett. Az olasz szövetség éppen úgy ismeretlen tagja volt a futball nemzetköziségének, mint maga az olasz futball s most az olasz szövetséget mintaszövetségnek tartják az egész világon, amelyek szervezetét, működését utánozni igyekeznek. Éppen mostanában a svájciak tanulmányozzák az olasz futball viszonyait s nem titok, hogy a franciák is az olaszok példája és útmutatása alapján igyekeznek a francia futballt az első vonalba emelni. Mi a titka az olaszok hatalmas előretörésének? Ha az ember röviden és tökélete­sen akar erre a kérdésre felelni — mondta az egyik ismert nevű ma­gyar edző — akkor a következő négy nevet kell elsorolni: Arpinati, Zanetti, Mauro, Barassi. A négy férfi, aki a négy név mögött él, az elmúlt tíz esztendő alatt, az olasz futball három nagy, fejlődési korszakában, az egész futballélet irányítója, az olasz futball megszer­vezője és naggyátevője volt. A há­­ború utáni olasz futball első élet­szakasza azt a néhány évet öleli föl, amelyben a futball elterjedése, szer­vezetének országos kiépítése fog­­lalta le a vezetők gondjait. Jól em­lékezhetünk ezekre az évekre. A ma­gyar futball rengeteg játékosát hó­dította el ezekben az időkben az olasz futball. Valósággal divat volt odalent, hogy a csapatokban magyar játékosok játszanak. Nem is igen akadt valamire való olasz csapat, amelynek egy-két magyar játékosa nem volt. Ezek a magyar fiúk mu­tatták meg a játék szépségeit, mel­lettük nőttek fel az olasz játékosok, mindaddig, míg 1926-ban új rendelet nem szabályozta a külföldiek játékjogát. Az olasz futball ekkor már elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy bajnoki mérkőzéseiből kizárja az idegeneket, mert a­ futball iránti érdeklődés teljessé vált az ország­ban, a játék szintje igen tekinté­lyesre emelkedett. A magyarok szolgálatait azonban nem utasította el az olasz futball és az olasz szövetség. Ettől az időtől kezdve a magyar trénerek egész se­rege működött és működik az olasz futballban. Amilyen gondja volt a szövetség vezetőinek, elsősorban Ar­­pinatinak és Zanettinek arra, hogy a futball ne csupán Északolaszor­­szágban legyen otthonos, hanem az egész ország kincsévé váljon, ami­lyen okos céltudatossággal építették ki a sport északi és déli centrumait, éppen olyan gonddal ügyeltek arra is, hogy a kitűnő magyar futball­­oktatók hasznos munkát végezzenek az országban. Ez volt az olasz futball fej­lődésének második szakasza. Az idegen játékosok kimaradtak a csapatokból, de ott álltak az olasz játékosgárda mellett az idegen, első­sorban magyar edzők, akikhez éppen Arpinati és Zanetti ragaszkodott legjobban. Ezek a bölcs vezetők nemcsak azt tudták, hogy stadionok­ra, új pályákra, nagy egyesületekre, a csapatok légióira van szüksége az olasz futballnak, de azt sem tévesz­tették szem elől, hogy a csapatok mellé megfelelő szakoktatók is kel­lenek, akik a kiképzés nehéz és fele­lősségteljes munkáját végzik. Nem beszélhet az ember olyan, Olasz­országot járt edzővel, aki dicsérő szavakat ne találna arra az úri, sportszerű és igazságos eljárásra, amiben a magyar edzőknek mindig részük volt. Nem egy esetben for­dult elő, hogy valamely egyesületnek kifogása támadt egyik-másik ma­gyar edző ell­en. A szövetség, amely­ben Arpinati és Zanetti hozta dön­téseit, sohasem engedte meg, hogy az edzőt méltánytalanság érje.­­ Sokszor felhozzák edzőink Székány genovai esetét. Székánynak hosszú szerződése volt, egyesülete azonban hamarább akart válni tőle. A szö­vetség kötelezte az egyesületet meg­felelő kártalanításra, így volt leg­utóbb Révésszel is Triesztben. Szer­­ződését a szövetség nem engedte felbontani csak úgy, hogy Révész megkapja a járandóságát. Nem lehet csodálni, hogy ilyen viszonyok mellett az olasz futball nagy lépésekkel haladt előre s min­den munkása teljes lelkesedéssel szolgálta annak ügyét. De érthető az is, hogy éppen a magyar edzők nagy hálával gondolnak azokra az időkre, amelyekben Arpinati és Za­netti irányítása mellett dolgozhat­tak. Csak az elmúlt évben támadt némi idegesség a magyar edzők körében. Az olasz futball elérkezett ugyanis fejlődésének harma­dik, utolsó szakaszához, amelyben teljesen a saját lábára akar állani. Ezt jelentette ugyanis — különösen elméletileg — az a körülmény, hogy az olasz szövetség tréneriskolát állí­tott fel. A tréneriskola gondolata az öregebb olasz válogatott játékosok körében született meg s a gondola­tot Arpinati is magáévá tette, mire Zanetti meg is valósította. A hat­hónapos tanfolyamra 30 jelentkező akadt. A jelentkezők közül azonban csak húszan vonultak be s 19 végezte el a kurzust. A felvételi feltételek között az isko­lai képzettségen és ilyenkor szoká­sos feltételeken kívül az is fontos volt, hogy a jelentkező megfelelő futballmúlttal rendelkezzék. Igazolni kellett azt, hogy a jelentkező leg­alább öt évig szerepelt elsőosztályú csapatban játékosként vagy legalább három évig játékos, két évig pedig futballbíró volt. A hat hónapra ter­vezett tanfolyam végeredményben öt hónapig tartott. Minden résztvevő szerződést kötött a szövetséggel, amelynek értelmében a szövetség viselte a kiképeztetés költségeit, ami havi 1000 órát tett ki. Ezzel szemben a jelöltek Zanetti ígéretét lírták, hogy valemenyiü­­ket elhelyezik egyesületnél s majd így szerződéshez jutva, visszatérítik a szövetségnek a tanfolyam költsé­geit. Ennek az ígéretnek a komoly­ságát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy mind a tizenkilenc új edző szerződést kapott. A következő év kísérletnek számít. Az új évben tehát nem rendez tan­folyamot a szövetség, hanem meg­figyeli az ifj edzők működését s le­vonja majd a szükséges tanulságo­kat. Így áll teljesen a saját lábára az olasz futball, amelynek megszerve­zése és kifejlődése ezzel teljessé vált. S mintha csak ezt jelképezné az is, hogy a két ismert és tisztelt sport­vezér, Arpinati és Zanetti, a nagy Sft». munka irányítója és lelke, félreállt a futballtól s másnak adta át helyét. Ezzel kapcsolatban terjedtek el azok a riasztó hírek, hogy a magyar ed­zőkre többé nincs szükség Olasz­országban. Ez az állítás túlzás. A magyar edzők továbbra is megma­radnak az olasz futballban, ha meg­felelően működnek s munkájuk alap­ján szerződést kapnak. Új trénereket azonban már alig fogad be Olaszország. Az olasz futballt elég erősnek tart­ják arra, hogy teljesen a maga lábán járjon a jövőben. Mindig dicső és szép emléke lesz azonban a magyar futballnak az a több mint tíz esz­tendő, amelyben a játékosok és szak­oktatók egész seregét bocsátotta az olasz futball rendelkezésére. De bizo­nyára hálával és megbecsüléssel gon­dol vissza minden magyar játékos és edző is azokra, akik ezekben az idők­ben a naggyá fejlődő olasz futballt vezették, irányították. ÚJ KÖZÉP Megalakult immár a zuglói lila­fehér közép is! A ZAC szurkolói szombaton vacsorával lepték meg a csapat játékosait abból az alkalom­ból, hogy az osztályozók során ki­harcolták az egyesületnek a II. osz­tályba való jutást. Az est keretében a megjelent szépszámú szurkoló­­tábor megalakította a zuglói középet, amely ősszel már működni fog a csapat érdekében. GYŐZÖTT AZ FTC ÓCSÁN A zöld-fehérek vasárnap Ócsán vendégszerepeltek. Eredmény: 3:0 (3:0). Az FTC így állt fel: Horváth — Kovács, Ecsedi — Hoffmann, Py­­ber, Péch — Bédy, Kiss, Mihó, Ko­­czarek, Baranyai. Góllövő: Pyber, Mihó és Koczarek. GERVAIT, AZ FTC JELES JOBB­ÖSSZEKÖTŐJÉT LE­SZERZŐD­TETTE tegnap a Droguista. Az FTC ugyan­is kiadta a játékost. A Droguisták egyébként tovább fáradoznak a csa­patuk erősítésén. Idén sokkal komo­lyabb szerepet akarnak­ játszani, mint tavaly. KÉT SZÉP GYŐZELMET ARA­TOTT A BAK TK DUNAFÖLD­­VÁRON Szombaton a DAC ellen 5:0 (2:0) arányban győztek a második ligások. A gólokat Knyazovicziky (2, egyet 11-es­ből), Kutik III., Schuszter és Bursi szerezte. Vasárnap a D. Törek­véssel szemben 6:0 (5:0) arányban diadalmaskodtak. Itt a nagy esőzés miatt a II. félidő csak 10 percig tar­tott. Góllövő: Jerzsabek (2), Schusz­ter (2), Satek és Knyazovicziky. A Bak TK-t fair, szép játékáért nagy ünneplésben részesítették. A jóból is megárt a sok. Az egyik kisegyesület igen kiváló újonccsapa­tot faragcsált össze. A kis srácok egyre-másra aratták a győzelmeket. Egy hónappal ezelőtt azonban vége szakadt a szép győzelmi szériának. A vezetők tanácstalanul álltak az esettel szemben, sehogy sem tudták megérteni a gyors formaváltozásnak az okát. Kutatni, keresni kezdték tehát a bajt és pár napi fáradozás után rájöttek a nyitjára. A kis srácok ugyanis annyira szerettek futballozni, hogy mindennap külön titkos edzéseket tartottak. A veze­tők persze beszüntették a „külön tréninget”, aminek aztán gyorsan jelentkezett is az eredménye. Mert a srácok a legutóbb már ismét pom­pásan játszottak és —a párheti ki­csapongás után — újból ragyogó győzelmet arattak! A Kispesti AC szerdán tartja első edzését. A Vérhalom az ÚTE-val karöltve tehetségkutató délutánt rendez pénte­ken a Vörösvári­ úton. Mayer, az MTK volt válogatott kapusa, aki harmadik esztendeje a párisi CAP-nál tölti be a kapus posztját, néhány heti szabadság után, ma indul vissza Parisba. Mayer egyedül utazik vissza csapatához, mi­után a kiszemelt játékosok közül senkivel megegyezni nem tudott. Gergely, a Törekvés válogatott hátvédje is vándorbotot vesz a kezé­be. Híre szerint őt is Franciaország­ba hívják. Feleki SC—IV. ker. MOVE 5:2 (1:1). Góllövő: Paczolay (3), Fodor (2), illetve Lukács (2). Jó: Régi I., Paczolay, Weisz, Fodor, illetve Lu­kács és a közvetlen védelem. Baumann, a III. ker. TVE volt kö­zépcsatára a közeli napokban Fran­ciaországba távozik. . Hozzászólás Sáros­ papa menedzselé­séhez A következő levelet kaptuk, amelyet — egyelőre — minden megjegyzés nélkül teszünk le a nagy nyilvánosság asztalára. Bi­zonyára másnak is lesz szava ehhez és az ehhez hasonló kérdé­sekhez. íme: Igen tisztelt Szerkesztő úr! Előre bocsátom, hogy én régi Hungária-hívő vagyok. Ez azon­ban nem akadályozott meg a múlt­ban és nem akadályoz a jelenben sem, hogy ne legyek nagy híve a magyar futball jelenleg kétségtele­nül legprominensebb alakjának, Sá­rosi Györgynek. Mint öreg futball­­párti örömmel, sőt élvezettel néz­tem őt a pályán, akinek játéka cse­mege egy igazi futballszerelmes­­nek, mint én vagyok. Hogy amel­lett az egyénisége, a modora és a viselkedése a pályán még szimpati­­k­usabbá teszi, az engem azért raga­dott meg különösképpen, mert hi­szen valamikor ezek a tulajdonsá­gok nem voltak ilyen ritkán föllel­­hetők a mi korunk futballistái kö­zött. Boldog voltam tehát, mikor a „Nemzeti Sport” jubileumi nagy plakettjét kapta a manapság any­­nyira lenézett profifutballista sok, sok amatőr sportember előtt, meg­előzve többek közt egy Pillért és egy Kabost, akik a magyar sportnak igazán eminens amatőr sportemberei minden egyéni­ és sportbeli kvali­tással. Ehhez a jubileumi nagypla­ketthez akarok most a szállingó fel­mondásával kapcsolatban egyet és mást megjegyezni. Meg vagyok győződve, hogy Sárosi Györgynek semmi köze sincs hozzá, sőt tudomása sincs a felmondásról, amely felmondás, ha tőle eredne, a legmegbélyegzőbb cselekedete lenne a nagyra értékelt és becsült fiatal­em­bernek. Olvasom, hogy az apja „me­nedzseli” a fiát, aki, mivel még kis­korú, erősen rászorul — apja szerint — a szülői támogató mankókra. Nem beszélek az apai cselekedet sú­lyos tévedéséről az anyagi szempon­tokkal kapcsolatban, hiszen minden kezdő futballista tudja már, hogy ilyen erőszakos fegyverekkel nem le­het célt elérni. Hogy ha fia nem ját­szik, várjon mi lesz a családfenntar­tással, amelyre most be vannak ren­dezkedve? Ki lesz akkor a kenyérke­reső? Hogy fogja akkor tanulmá­nyait folytatni a fiú? Külföldre nem mehet, jön a bizonyos kétesztendős „zárlat”, stb. De nem ezekről akarom én most kioktatni a „menedzser” apát. Hanem arról szeretném felvi­lágosítani, hogy Sárosi György ma az a sportember, aki oly magas pie­­desztálra van emelve ország-világ előtt, hogy nagyfokú és általános megbecsülése miár túllépte a pálya, a klub és a sport kizárólagos kere­teit. Sárosi apja ne felejtse el, hogy fia ma közkincs, az ideál, amelyet az ifjúság elé példaképnek állítanak. Sárosi-papa nem döntheti le fiát a magaslatról, amelyre nem ő emelte. Úgy érzem, egy apának sincs joga helytelen felfogásból, téves eszmék­től vezettetve a fiát a köztől úgy el­vonni, hogy az megvetésnek legyen kitéve. Sárosi-papa ne felejtse el, hogy fia a Nemzeti Sport jubileumi nagy plakettjét kapta, hogy ezzel a sportoló fiatalság legelére állította őt a közvélemény. Az apának köteles­sége volna megakadályozni, hogy fiát ne érhessék a fertő és feketén ka­vargó pletyka sárfröccsenései. Ha más nincs, úgy „kiskorú” fiá­nak kell az apát ezekről felvilágo­sítani. A kenyérkereső „kiskorú” fiúnak, akiben még soká szeretnénk örömet lelni a pályán és a pályán kívül. Vagyok a szerkesztő úrnak tisztelő híve. : " Hónig Imre, Budapest. Szerepet cseréltek. Ez Neuhaus és Dózsa (Danczinger) esetére vo­natkozik. Hogy mért? Tessék a bi­zonyíték. Neuhaus a III. ker. FC- ben profiskodott sokáig mint kapus és innen került amatőrként az URAK-b­a. Dózsa-Danczinger ellen­ben az URAK együttesében kezdett védeni és a palotaiaktól ment pro­finak a III. ker. FC-be. Szóval egész szabályos szerepcserét csináltak. Braun, a Spárta gólzsákja a Vár­palotai UTE-be gravitál. Az ETSC Biatorbágyra rándul va­sárnap is a helybeli csapattal mérkő­zik. Dudás a BMTE aranyjelvényét kapta a budafokiak vasárnapi vacso­ráján. A BMTE nem hálátlan volt játékosával szemben. A BSzIíRT­E tartja első edzését a sportutcai pályán. A villamoscsa­pat vezetősége — nyilván tegnapi cikkünk hatása alatt — elhatározta, hogy szintén megszervezi újonccsa­patát. Az MTK-kaszinó a mai nappal nyitja meg hivatalosan új helyiségé­nek kapuit az Erzsébet­ körút 49. sz. alatt. Elhelyezkedtek a Nizzából távozó magyar futballisták. Havas Amiens­­ben, Schubert pedig Cannesban ütött tanyát. Együt játszott jó ideig Ha­vas, Somlai és Schubert. Most há­romfelé szakadt a fedezetso­r. A MÁVAG vasárnap Vecsésen ven­dégszerepel. A Törekvés is megkezdi már elő­készületeit. Szerdán edzés lesz, va­sárnap pedig már komoly mérkőzés­re kerül sor: Szombathelyen az Sz. MÁV ellen játszanak a kőbányaiak a vasutasbajnoks­ágért. Jövő csütörtö­kön pedig Dunakeszin a D. Magyar­ság látja vendégül a Törekvést. Ez a meccs is vasutasbajnokságért megy. A Délnyugati LASz vasárnap tar­totta Pécsett évi rendes közgyűlését. Az új tisztikar tagjai: Alelnök: Ré­­dits Imre, Halida Antal dr., Hauth József, Krátky István dr., Máthé Al­bert, Sági József, vitéz Somogyi Ba­lázs dr. és Wendler Zoltán. Főtitkár: Hobrony István. Titkár: Kovács Jó­zsef. Ügyész: Kaufer Imre dr. Pénz­táros: Trinn Miklós dr. Háznagy: Pilczer Sándor. Ellenőr: vitéz Simo­­nyi Oszkár. Az NyLASz közgyűlésén vasárnap jelen volt Usetty Béla dr., Kenyeres Árpád és Szauter Ferenc győri pol­gármester is. A közgyűlés sima le­folyású volt s a hivatalos lista szinte egyhangúlag ment keresztül. A HUNGÁRIA MA DÉLELŐTT Kel 3,3, 1933 augusitua 1. 9 órai kezdettel egészen könnyű gyakorlatozást tart. Ezen már természetesen részt vesz a tegnap szerződtetett Turay és Füstös is. Öcsödön játszott vasárnap a Kun­szentmártoni TE vegyescsapata s ott a Kinizsi TK-tól 5:2 (2:0) arány­ban vereséget szenvedett. Az öcsödi csapatban játszott Sófalvy is, sőt két gólt rúgott is. Két alcsoportra osztották Nyuga­ton a II. osztály győri csoportját, mert tizenhét nevezés futott be. A k­ét alcsoportba sorsolás alapján a következőképpen kerültek a csapa­tok: A­ csoport: DAC II., GyAC II., GyTSC, GyTC, Győrsziget, KFC, TTK, NFC, Kisbéri­­SC. — B) cso­port: ETO II., II. ker. SC II., Taus­­sig, Kapuvári SE, Csornai SE, Hu­bertus, MTE, MAFC. Hát nem csináltunk szenzációs cse­rét Ottávival? — kérdezte a Hun­gária egyik vezetőségi tagja tőlünk. — Cserét? Hogy-hogy? — Ottávit odaadtuk az olaszoknak és kaptunk érte Turayt. Hát nem­ szenzációs üzlet és nekünk? (Hát így is ki lehet forgatni az esetet.) MELEGEDIK A Mteorológiai Intézet jelenti 1933 július 31-én este 10 órakor. Európa északi és nyugati részein tovább tart a hűvös, szeles, csa­padékos idő. Erősebb felmelege­dés csak a Földközi tenger mel­lékén mutatkozik. Hazánkban ma különösen az északi és keleti ré­szeken volt hűvös az idő. A ke­leti orszárészeken a 20 fokig sem emelkedett a hőmérséklet. Nyu­gaton 21—23 fok volt a maxi­mum. Eső a nap folyamán in­kább csak az ország északkeleti felében volt. A Felső-Tisza vidé­kén még ma is zivataros esők hullottak. Hőmérséklet Budapes­ten július 31-én este 9 órakor 17 fok, légnyomás 762, süllyedő irányzatú. Várható időjárás a következő 24 órára. Változóan felhős, me­legedő idő, esetleg még, főleg keleten, kisebb záporok.

Next