Nemzeti Sport, 1935. január (27. évfolyam, 1-22. szám)

1935-01-01 / 1. szám

4 Az eddig leját­szott túra­­mérkőzések VÁLOGATOTT XII. 9. Milano: Magyarország *—Olaszorszg 2:4. XII. 12. Rotterdam: Magyar profivál.—Rotterdam 5:4. XII. 16. Dublin: Magyar profi­válogatott—Írország 4:2. ÚJPEST XII. 6. Athén: Görög válogatott 2:3. XII. 9. Athén: Görögország 2:2. XII. 16. Nizza: OGC Nice 2:0. XII. 23. Porto: FC Porto 1:2. XII. 30. Porto: Ferencváros 5:2. KISPEST ÉS SOROKSÁR VEGYES XII. 8. Szófia: Bulgária B) 3:0. XII. 9. Szófia: Bulgária A) 1:4. XII. 15. Tatár-Pazarcsik: Bul­gária B) 2:1. XII. 16. Plovdiv: Bulgária A) 1:2. BOCSKAI ÉS HUNGÁRIA VEGYES XII. 8. Caen: St. M. Caennais 3:1. XII. 9. Le Havre; Havre AC 3:1. XII. 13. Lens: RC Lens 7:1. XII. 15. Tourcoing: T. vál. 2:2. XII. 16. Rennes: Stade Ren­nais 1:4. BUDAI „11” XII. 8. Treviso: FC Treviso 4:3. XII. 9. Udine: FC Udine 1:1. XII. 15. Villeurbanne: Villeur­­banne 2:1. XII. 16. Nimes: SC Nimes 3:1. XII. 23. Dieppé: FC Dieppois 3:2. XII. 25. Vehtimiglia: Ventimig­­liese 5:1. XII. 26. San Remo: US San Remese 1:3. XII. 30. Pisa: US .Pisa 2:4. XII. 31. Forli: Alta Romagna kerületi válogatott 3:3. FERENCVÁROS XII. 15. Fez: Fez vál. 14:0. XII. 16. Meknes: M. vál. 15:1. XII. 22. Rabat: R. vál. 8:0. XII. 23. Casablanca: US Ala­rocaine 6:0 (3:0). XII. 25. Casablanca: Vienna (Bécs) 3:2. XII. 30. Porto: Újpest 2:5. BOCSKAI ÉS ÚJPEST VEGYES XII. 20. Madrid: Spanyol vál. 1:6. HUNGÁRIA XII. 20. Nizza: OGC Nice 6:2. XII. 25. Milano: Ambrosiana 1:8. XII. 30. Milánó: Milán 1:1. BOCSKAI XII. 23. Lisszabon: Beleneses 5:1. XII. 25. Lisszabon: L. vál. 4:2. XII. 30. Lisszabon: Sporting 1:1. KISPEST XII. 25. Frosinone: US Frosi­­none 2:1. XII. 26. Parma: FC Parma 2:4. XII. 30. Troyes: AS Troyes 3:1. III. KER. FC XII. 25. Pistoia: US Pistoiese 1:1. XII. 26. Spezia: Spezia FC 2:2. XII. 30. Lucca: Lucchese 1:3. ATTILA XII. 30. Trieszt: Triestina 1:4. CSAK MA fejeződnek be az 1934. évi Balkán Kupa küzdelmek Athénben. Ettől függetlenül a résztvevő nemzetek már megállapodtak abban, hogy az 1935. évi Balkán Kupát Bulgária rendezi meg éspedig nem a téli hó­napok valamelyikében, hanem már júniusban Szófiában. ROMÁNIA GÓLREKORDERE: POSSÁK lett az elmúlt esztendőben 62 lőtt gól­lal. Az egykori szegedi csatár a Temesvári AC színeiben játszott a legutóbbi időkig. Jelenleg Svájcban hódol bőrlabda szenvedélyének. na 1934 meg tudja mutatni 1935 válo­gatott csapatát? Mit mond a múlt esztendő váloga­tott szereplőinek statisztikája — Saját tudósítónktól — A válogatás örök, nagy problé­mája mozgalmas esztendőt élt át a most lezáródó 1934. évben. Két kapitány, két rendszer között osz­lott meg barátságosan az év két fele. Az év első részében — egé­szen a világbajnokságban való sze­replésünk lezártáig — Nádas Ödön ült az egyeduralkodói kapitányi székben, ősztől kezdve Dietz Ká­roly dr. váltotta őt fel, de már vá­logatóbizottsággal közösen gyako­rolt válogatói jogkörrel. Hogy a válogatás munkája ma­napság már mennyire egyazon mederben halad, arra élénk fényt vet az a tény, hogy hiába jött új kapitány, a válogatott csapat felépí­tése, váza nagyjából ugyanaz ma­radt Dietz dr. alatt is, mint ami­lyen volt Nádas idejében., Sőt Dietz dr. átvett néhány olyan kombiná­ciót is, ami Nádasnál még merész kísérletnek számított. Emlékezzünk csak vissza arra a sok aggályra, ami az elmúlt év első válogatott meccsén, a frankfurti német mér­kőzésen, Újpest teljes fedezetsorá­nak beállítását kísérte még új­pesti oldalról is. Vagy a Vágó— Steinberg hátvédpárja, amely elő­ször az angolok elleni győztes meccsen szerepelt. Azóta már mind a két kombináció polgárjogot nyert a válogatott csapatok szerkezeté­ben. Mármost, ha ezt a szerkeze­tet vesszük szemügyre, érdekes megfigyeléseket tehetünk, amik nem értéktelenek a múlt szem­pontjából sem, de még értékeseb­bekké válnak akkor, ha a­ jövő felé irányítjuk tekintetünket. Az elmúlt év a szokottnál is gaz­dagabb volt válogatott találkozá­sokban. Világbajnoki évben nem is lehet ez másként. Tíz hivatalos válogatott meccset játszottunk le az 1986. évben, de ha válogatott csapatunk szerkezetét akarjuk ta­nulmány tárgyává tenni és mellőz­zük a hivatalos statisztika rang­jelzését, akkor nem, szabad figyel­men kívül hagynunk azokat a mér­kőzéseket sem, amelyeken, bár nem nemzeti válogatott gyanánt, de mégis a legjobb összeállításra való törekvés jegyében állt ki a magyar együttes a porondra, így tehát statisztikánk összeállításakor fi­gyelembe vettük a két párisi mér­kőzést (január 21-én 3:1 és no­vember 1-én 5:1), továbbá a két rotterdami mérkőzést is. Az elsőt a holland szövetségi válogatott el­len 5:1-re, a másikat a rotterdami válogatott ellen december 12-én 5:4-re nyerte a magyar profiválo­gatott. Végül ugyancsak ide szá­mítottuk a dublini meccset is, amelyet 4:2-re nyertünk az írek ellen. A statisztika elég változatos ké­pet mutat, amit egyrészt a mérkő­zések nagy számával, másrészt az­zal a körülménnyel lehet magya­rázni, hogy április 29-én ugyan­azon a napon két csapatot voltunk kénytelenek kiállítani. Április utolsó vasárnapján Prágában Cseh­szlovákia ellen 2:2-re végeztünk Európa Kupa-mérkőzésünkön és ugyanakkor egy másik válogatott csapatunk Budapesten Bulgária ellen győzött 4:1-re a második vi­lágbajnoki selejtező mérkőzésen. Ha a kapusokkal kezdjük a szemlét, akkor a számok alig tesznek különbséget Háda és Szabó közt. Decemberben Rotterdamban és Dublinben mind a két kapus szó­hoz jutott egy-egy félidőre. Ha ezt a két — különböző helyen leját­szott — félidőt egy meccsnek te­kintjük, akkor Háda 8-szor, Szabó pedig 7-szer állt a válogatott ka­pujába. Az év során eléggé tarkít­va váltogatta egymást a két ka­pus. Rendesen akkor lépett előtér­be Szabó, amikor Háda sérülése miatt nem állhatott rendelkezésre. Ha kettőjüknek teljesítményét néz­zük, a mögöttük álló kategóriának egyelőre nincs sok reménye arra, hogy rövidesen szóhoz jusson. A hátvédpárok szereplési statisztikájában a Vágó —Steinberg pár vezet 5 szereplés­sel. Elég későn — csak az angolok ellen — merült fel ennek a páro­sításnak eszméje és hogy meny­nyire bevált, mutatja az a körül­mény, hogy azóta még négyszer tértek vissza ehhez a kombináció­hoz a válogatók. Az év elején Ná­das még a Steinberg—Biró kettős­ben látta a világbajnokságban sze­replő csapat hátvédpárját és éppen ezért ez a kombináció 4 szereplés­sel a második helyen áll. Stemberg egyébként majdnem minden kom­binációban szerepel. Az őszi idény során kétszer jutott szóhoz a Győry—Stemberg összeállítású pár. Egy-egy alkalommal szerepel­tek a következő párok: Stemberg —Kis, Toros—Biró, Mándi—Kis, Futó—Stemberg. A fedezetsorban az újpesti hármas volt az uralkodó csillag. Nagy válogatott meccsen ugyan csak kétszer szerepelt a Se­res—Szűcs—Szalay fedezetsor, az egyéb meccseken azonban négy­ízben nyúltak a válogatók ehhez a megoldáshoz, ők tehát 6-szor ját­szottak, míg a második kombináció — a Szalay—Szűcs—Lázár hár­mas — 3-szor. Ezentúl már igen széles körben mozogtak a váloga­tók és a kísérletezések során a kö­vetkező halfsorok jutottak szerep­léshez egy-egy alkalommal: Palo­tás—Sárosi—Szalay, Laky—Móré —Szalay, Palotás—Móré—Lázár, Laky—Szűcs—Szalay, Palotás— Szűcs—Lázár, Palotás—Szűcs— Szalay. A csatársor jobbszárnya lett volna a válogatott csapat leg­állandóbb része a Markos—Vincze összeállításban, ha Markosnak nem kellett volna januárban még gyó­­gyíttatnia olasz földön december­ben eltört kulcscsontját, így is 6-szor szerepelt a debreceni jobb­szárny a válogatott csapatokban. Januárban Fenyvesi helyettesí­tette Markost és így a Fenyvesi— Vincze kettős 3 szerepléssel követ­kezik a rangsorban. Elég sokat tapogattak a válogatók azért a jobbszárny helyes összeállítása irá­nyában is. Ezért van az, hogy egy­­egy ízben szerepeltek a következő kísérleti párosítások: Tamássy— Avar, Rökk—Avar, Markos— Avar, Tamássy—Cseh, Markos— Cseh. Centerben három uralkodó bolygó körül ke­ringtek a válogatók. Sárosk­a öt­ször esett a választás, Telekire négyszer, míg Avar — a rotter­dami egy félidőt is egész szerep­lésnek számítva — szintén négy­szer jelent meg a válogatott csatár­sor tengelyében. Itt azonban figye­lembe kell venni azt is, hogy a bolgárok elleni első meccsen Sárosi a fedezetsorban játszott, az Egyip­tom elleni világbajnoki meccs ide­jén Sárosi még sérült volt, leg­utóbb Milánóban pedig a balössze­kötő helyére rendelte a válogatói akarat, vagy talán inkább­­ a szükség. Rotterdamot beszámítva egésznek, kétszer volt center Solti, egyszer pedig, egyetlenegyszer volt center a válogatottban Polgár ..(Frankfurt). A balszárnyon eléggé zavaros volt a helyzet az egész év során. Titkos frankfurti sérülése óta nem tudott meggyőző formát elérni, sokszor csak kény­­szerűségből jutott a válogatottság kitüntetéséhez. Toldinak gyengébb őszi formája is igen sokszor állí­totta probléma elé a válogatókat így történt tehát, hogy egyformán négyszer jutott szerepléshez a Toldi—P. Szabó és a Toldi— Kemény kettős. Háromszor játszott a Cseh—Titkos­ pár, kétszer pedig a Toldi—Titkos duó. Egy-egyizben szerepelt a Cseh—P. Szabó és a Sárosi—Titkos pár. * Satisztikánk összeállításánál nem vettük figyelembe az olyan meccs­alatti kényszerű beugrásokat, mint pl. Tőrös frankfurti játéka a bal­­szélső helyén, vagy Győry jobb­­balf-játéka a dublini második fél­időben. Ha tehát az elmúlt évben történt legtöbb szereplés alapján akarjuk előrevetíteni az 1935-ös válogatott csapat vázát, akkor a következő 11-et kapjuk: Háda — Vágó, Stemnberg — Seres, Szűcs, Szalay — Markos, Vincze, Sárosi, Toldi, Titkos. (A balszárny némi korrekcióval.) Nem is olyan rossz csapat! a Hungária hangágán mindenki boldog­ a győ­zelem után és helyeslik, hogy nem áll ki második meccsre a csapat — Saját tudósítónktól — A Hungáriában a hívek még teg­nap is a Milán ellen elért szép ered­mény hatása alatt állta­k. — Remek eredmény! — Kivágták a fiúk a rezet! — Nem hagyjuk magmásat olyan könnyen eltemetni! Ilyeneket hallottunk innen-onnan is, örömtől sugárzó arccal beszélnek az eredményről s különösen Frischer Károlyt hallgatják nagy élvezettel, ő elismert szaktekintély a kék­­fehéreknél, neki ez a véleménye a Hungária—Milán meccs eredményé­ről. — óriási eredmény a Milán ellen elért döntetlen, mert a Milán Olasz­országban az a csapat, amelyiktől a többiek a legjobban félnek. Az a bi­zonyos mumus-csapat, amely bizony el-elkapja az élcsapatokat még akkor is, ha azok a legnagyobb formában vannak. Nagyon szép az eredmény, de talán még jobban örülhetünk an­nak, hogy olyan jól játszott a csapat. A Milán ellen csaknem állandó fö­lényben játszani, kapufákat lőni igen nagy teljesítmény. Most meg érthe­tetlenebb előttem az Ambrosianától elszenvedett súlyos vereség... Valami súlyos hiba lehetett a csapattal, ami­re csak akkor kapunk megvilágítást, ha itthon lesznek a fiúk. Kisfalvi István dr. főtitkárt is bol­dogan hallgatják, ő újabb részletek­kel is tud szolgálni, hiszen vasárnap éjszaka folyamán 12 perces telefon­­beszélgetést folytatott a Milánóban tartózkodó vezetőséggel (Brüll elnök, Preiszmann, Fodor dr.) — Remekül játszottunk — mondja Kisfalvi dr. — Erre való tekintettel nem akarta a vezetőség ezt a ragyogó játékot kockára tenni azáltal, hogy agyonstrapáltan kiáll csütörtökön revánsra. Helyes és célirányos a vezetőségnek az az intézkedése, hogy a zürichi meccs után hazajönnek s itthon pihennek a játékosok, mert ezzel minden remény megvan arra, hogy a tavasszal, az Ambrosianá­tól elszenvedett 1:8-as vereség ellenére is, jó szerepet játszunk. Kedd, 1935 január 1.­­■ Újabb portya­meccsen! Tegnap a következő újabb portya­meccseket jelentették be csapataink: az Attila ma, január 1-én Ales­­sandriában játszik, a III. kerület január 3-án Caltanisettában meccsel, 6-án pedig Carrarában szerepel az óbudai csapat. Harmadszor csak döntetlen... Sporting— Bocskai V­i­­tol — Távirati jelentésünk — A Bocskai vasárnap játszotta harmadik meccsét Lisszabonban. Az első mérkőzést 5:1, a második mérkőzést 4:2 arányban nyerték meg a debreceniek, de harmad­szorra már csak döntetlenül tud­tak meccselni. Lisszabon, december 30. (Elkésve érkezett.) A Sporting ellen 1:1 arányban meccseltünk. Szünetig a portugá­lok vezettek 1:0-ra. Gyönyörű napsütéses időben, rekordközön­ség előtt került sorra a mérkőzés. Egyenlítő gólunkat a II. félidő 8. percében Návay lőtte. A csapat­­ból Alberti, Békési és Szaniszló tűnt ki. A csatársor adós maradt a gólokkal. Bocskai. A Kispest francia­­országi győzelmének részletei Kispest Las Tro­yes 3:1 (0:0) — Távirati jelentésünk —­­Kispest olaszországi győzel­me, majd veresége után var­sárnap Franciaországban mutat­kozott be. Ellenfele a francia szövetség észak-kelet alszövetsé­­gében, az I. osztályban játszó és második helyen álló AS Troyes volt.) Páris, dec. 30. Troyes-ban táviratunkat nem tudtuk feladni. Este Párisba ér­kezve, innen sürgönyözünk. Troyes-ban 3:1-re nyertünk. Szünetig gól nélkül folyt a játék. A csapatunk így állt fel: Gergő — Laky, Rozgonyi — Rátkai, Somlai, Purczeld — Új­vári, Szabó II., Nemes, Iglódy, Serényi. I. félidőben is fölényben ját­szunk, de gólt rúgni nem tud a csapat. Szünet után már a 3. perc­ben pompás összjáték nyomán Nemes megszerzi a vezető gólt. 1:0. A 8. percben az AS Troyes ellentáma­dásba megy át, Rátkai, Rozgonyi kapkod, a védelem hibát hibára hal­moz, Gergő is elnézi a lövést s egyenlí­tenek. 1:1. Hét perccel később, a 15. percben azonban már újra mi vezetünk. Nemes egyéni játékba kezd, kitör, min­denkit faképnél hagy s lövése véd­­hetetlen. A csapat még nagyobb kedvvel támad s a 21. percben a bíró szabadrúgást ítél a javunkra. Ezt Iglódy be is lövi. 3:­ A játék további folyamán nagy fö­lényben játszunk. A csapatunkból Somlai, Nemes, a II. félidőben beállt Zadai és Roz­gonyi játszott jól. Kispest. — Révész dr. EGY KIS RÉSZLET A III. KERÜLET VERESÉGÉRŐL Hétfői számunkban távirat ke­retében beszámoltunk arról, hogy a III. ker. FC vasárnap Luccá­­ban 3:1 arányban vereséget szen­vedett az US Lucchese csapatá­tól. Újabb jelentés szerint fél­időig a luccai csapat 1:0 arány­ban vezetett a az olasz csapat góljai közül kettőt Ottavi, a Hun­gária volt játékosa rúgott.

Next