Nemzeti Sport, 1936. június (28. évfolyam, 107-127. szám)
1936-06-02 / 107. szám
6 Könnyű a férfiaknak Johann Mária Farina gégén über dem Rudolfplatz mélyen ható borotvaszappannal borotválkozni,mert az a legkeményebb szakállt is megpuhítja (szinte feloldja).Doboza P 1.20, Hygienikus tokban P 1.90. Szaküzletekben kapható és a Farina Rudolfplatz vezérképviselőjénél, Andrássy út 81. S. "Az olaszok az általuk kiválasztott taktikát nagyszerűen játszották. Igaz, hogy vannak is megfelelő képességű játékosaik ehhez a játékmodorhoz. Az olaszok taktikai elgondolása világosan kirajzolódott: idegenben ■játszunk. Első feladat: ne kapjunk gólt! Minden meccsen adódiknéhány helyzet, ezeket meg kell játszani és akkor kész a győzelem. Ezt nagyszerűen meg is csinálták. 4. A mi csatársorunkban volt néhány olyan játékos, aki szívesen hangoztatja, hogy nem kell a győzelemhez semmiféle taktika, csak „jól kell futballozni”. De éppen ezek a csatárok maradtak adósak azokkal a pontos passzokkal, tiszta labdákkal, amik szerintük a „jó futballt” kiteszik. Elismerjük, hogy szép futball az is, amikor az ellenfél csak adott körülmények között olyannak kell minősítenünk, amire mindenképen rászolgáltak. Szabó képességeit nem tette próbára ez a mérkőzés. A két gólon kívül alig ment komoly lövés a kapura. A gólokért nem ő a felelős. Mindkét dugónál sakmatt volt. Ennek ellenére látni lehetett, hogy nincs a legjobb formában. Volt egy-két bizonytalan mozdulata. Ferrari hoszszú lövésénél borsódzott a hátunk, amikor láttuk, hogy csak némi habozás után veti magát a labdára. Még egy gondolat késedelem és dugó lehetett volna ebből a lövésből. Két késedelmes kifutás is terheli számláját. Polgár remekül küzdött, fölényesen szerelt, pompásan rúgott. Nagy testi erejét kitűnően használta fel a felé, ahogy akart. Polgárnak ez a magatartása vagy könnyelműség, vagy taktikai fogyatékosság. Válogatott játékostól mindkettő súlyos hiba. Sternbergnek nem voltak olyan mutatós mozzanatai, mint Polgárnak. Kicsit szürkébben, de megbizthatóbban látta el feladatát. Nagy hiba volt, hogy a két hátvéd nem osztotta meg jól egymás között a szerpet. Többizben megtörtént, hogy ketten szaladtak feleslegesen ugyanarra a labdára s egymást zavarták. Mélységben sem helyezkedett elég jól az újpesti hátvéd. Neki kicsit hátrább kellett volna maradnia. "Az első olasz dugót talán nem kaptuk volna, ha Sternberg kissé hátrább áll s nem húzódik be középre. Seres gyengébben játszott, mint az utolsó bajnoki meccseken, de egészben véve jól látta el feladatát. Éberen ügyelt a szélsőjére, de emellett sokszor segített Szűcsnek is, sőt egy izben baloldalon is tisztázott egy veszélyesnek ígérkező helyzetet. Hibája, hogy kevés labdát adott Csehnek s kissé fukarkodott híres, puha keresztlabdáival is. Szűcs nemcsak a fedezetsornak, hanem az egész magyar csapatnak leghasznosabb tagja volt, öröm volt látni — különösen az első félidőben —, hogy milyen könnyedén fojtotta csírájába az olasz belsőhármas legtöbb megmozdulását. Pompásan rombolt, lendületesen vitte előre a labdát. Csak az kisebbíti némileg teljesítményének értékét, hogy a szélsőket keveset foglalkoztatta s inkább a belsőket tömte magas labdákkal, holott sokkal többet ért volna, ha szélre vágott labdákkal próbálta volna széthúzni a mezőnyt. Dudás volt a magyar csapat legjobban fejelő tagja. Ritkán sikerült előle olasz játékosnak elfejelni a labdát. Dudás elsőrangúan működött, mint támadófedezet, de a védekezésben súlyos hibákat vétett. A gyors olasz jobbszélső sokszor futhatott akadálytalanul a magyar kapu felé, mert Dudás túlságosan előrehúzódott. Pasinati góljánál Dudás nem volt a láthatáron! Sok labdát adott a csatároknak, de ezek mind vaktában előrevágott labdák voltak. A lapos passz neki sem kenyere. Cseh nem a kapitányt, hanem azokat igazolta, akik azt állították, hogy nem való a jobbszélső posztra. Főleg eleinte idegenül, kényszeredetten mozgott a szélen. Kevés labdát kapott, de ezeket sem játszotta meg jól. Lassú volt. Valamire való beadást alig láttunk tőle. A kapitány azon a címen állította be a csapatba, hogy technikás, okos játékos. Nos , okos dolog volt-e tőle az, hogy amikor amúgyis egymás nyakán volt belül a három csatár s amikor csak az olasz védelem széthúzásával lehetett kilátás a sikerre, akkor Cseh szinte állandóan a jobbösszekötő poszton, igen sokszor az olasz hátvédek háta mögött várta a labdát? Turay a modern összekötő kettős szerepéből az egyiket (a védekezőt) elég jól ellátta. Fáradhatatlanul és keményen harcolt. Pontosan annyit adott, amennyit reálisan várni lehetett tőle. ő is azokat igazolta, akik sokkal szívesebben láttak volna a helyén egy építő összekötőt. Bizony , Turay nem épített és lövőkészsége is messze van Turaynak, a „császárinak a lövőkészségétől. Sárosi újból bebizonyította, hogy gyors, kemény, belemenős védelem ellenében nem használható a középcsatár fontos posztján s — sajnos — azokat igazolta, akik azt állítják, hogy ma már elképzelhető magyar válogatott Sárosi nélkül is. Sárosi — főleg a második félidőben — igyekezett, akart, küzdött, de az olasz védők úgy tették félre az útból, ahogy akarták s így adós maradt mind az irányítással, mind a befejezéssel. A modern középcsatár szerepe még a jó formában levő Sárosinak is sok, most pedig a formája sem a legjobb. Toldi megint a fenegyerek-szerepet játszotta, holott tudhatná, hogy ezzel sokkal többet árt, mint használ. Oktalan belemenéseit nem lehet menteni. Úgy látszik, hogy Toldi nincs tisztában a lelkes és túl kemény játék közötti különbséggel. Ijesztő volt, hogy egy ízben fejét leszögezve, szinte vakon az olasz kapusra rohant, holott sokkal okosabb lett volna, ha a feléje szálló labdát próbálta volna megszerezni. Titkos az egyetlen, akit a csatársorból dicsérni lehet. Helyenkint nagy stílusban húzott az olasz kapura. Megmozdulásai rendszerint veszélyt jelentettek. Bátran és okosan harcolt s jó labdákat adott középre. Kár, hogy ezúttal keveset vállalkozott a kapuralövésre, pedig egy-két igazi Titkos-bomba talán a mi javunkra fordította volna a meccs eredményét. Hibázott ő is, amikor átvette az olaszvédők durva játékmodorát. A magyar csapat tagjainak teljesítményei egyénenként CSILLAGHEGYI SIR AH D 5 Szenzációs az új gyepskandpátekV^MS sohol, de nem ér el egyetlen labdát sem, mert az mindig az orra előtt suhan át pontosan a másik csatárhoz, de hol voltak az ilyen magyar labdák? Szemre is gyönyörű, eredményes is az ilyen játék, de ehhez érteni is kell. Túl finom gépezet kell hzzá, de ebbe a gépezetbe döl itt, hol ott esett bele egy-egy porszem. Aztán egy-két játékosunk végzetesen lassúnak bizonyult. A labdát megkapó csatár mindig meg akarta várni, míg társai „felfejlődnek”, holott ez alatt az idő alatt éppen a gyorsabb olaszok helyezkedtek el a kellő helyre. A kézzellábbal védekező olaszoknak elég volt csak megzavarniuk a labda sima útját, azzal már tehetetlenné tették a magyar , csatárokat, akik csak tiszta labdákat tudnak „egyből” lőni, minden csak kicsit is pergőt állítgatnak, igazgatnak, illetve állítgatni, igazgatni szerettek volna. Hogy a szabadrúgások folytán kínálkozó lehetőségeket a mieink szinte teljesen feladták, ez az oka már csak a vereség előbb vázolt tényezőinek árnyékában húzódik meg. Még egy fogalom vár tisztázásra. Mi folyton lelkes játékra biztatjuk játékosainkat. Ilyenkor szívesen állítjuk oda elébük példaként az olasz játékosokat. Tévedés ne essék! Néhány olasz játékos sportszerűtlenül, a szabályok által szigorúan tiltott módszerekkel játszott. Mi nem ezt kérjük a mieinktől! A mieink közül néhányan abba a tévedésbe estek, hogy ezeknek a szabálytalanságoknak lemásolásával igyekeztek lelkesedésük mellett bizonyítáokat,• felsorakoztatni. Nagy hiba volt! Még akkoris, ha látták, hogy a játékvezető is teljesen hibás felfogással futkosott fel és alá a mezőnyben- és nem egyszer hagyta büntetlenül a leghajmeresztőbb beugrásokat és felvágásokat. Mindent egybevetve, a magyar csapat -ebben az összeállításában, döntő fölénye ellenére is, ezzel a meddő és' körülményes játékával nem érdemelte volna meg a győzelmet, sőt a döntetlenhez is csak a szerencse segíthette volttá. Ilyenformán a védekezésben fenomenális, a támadásban gyors és céltudatos olaszok egy gólos győzelmét az közelharcokban. Nagy gyorsasága is kitűnően érvényesült s mégis azt kell mondanunk, hogy ő a legfőbb oka a bekapott dugóknak. Polgár feladata lett volna, hogy Meazzát fogja. Minden képessége megvolt ahhoz, hogy ezt a szerepet tökéletesen ellássa, ő azonban fittyet hányt az utasításra. Meazza úgy futkározhatott a magyar kapu SSSmint Kedd, 1936 június 2. SZÉP és olcsó fényképezőgépek. Kérje a| \sl _ „FN“ fotóárjegyzékünket. Alkalmi vételek. Csere (Részletre is) CHMURA I ^ IV, Ferenciek-tér* 9 Magyarázat a mérkőzés menetét szemléltető vázlatrajzhoz A zegzugosan haladó vonal a labda útját jelzi a kétszer negyvenöt perc alatt. A vázlatrajzot határoló vízszintes vonalak a szögletvonalat, a fölöttük levő számok a perceket jelzik. A szakadozott vonal a 16-ost, a téglányt felező vonal a középvonalat ábrázolja. A szögletvonal felé haladó vonalak végén a kis vízszintes vonal a kapus labdafogását mutatja. Ha a labda kigurult a szögletvonalon, s a labda útját jelző vonal is túl fut rajta. A mellélövést az ívelten elhajló, a fölélövést a félkörrel elvágott vonal ábrázolja. A szögletrúgásokat a háromszög, a magyar partdobásokat a „P”, az olasz partdobásokat az „S"-betűk jelzik. A keresztek (M , magyarok, O* olaszok javára) csín miatt, a körök kéz miatt, a félig befeketített körk les miatt megítélt szabadrúgásokat mutatják. Az egészen fekete köröcskék kapufát jeleznek. A két koncentrikus kör jelzi a középkezdést. A téglányba zárt fekete négyszögecskék a gólokat mutatják. A mérkőzés vázlatrajza