Nemzeti Sport, 1936. december (28. évfolyam, 238-255. szám)
1936-12-31 / 255. szám
4 „A csabai középiskolákban tűzzel-vassal irtják a “ A Csabai AK „leégésének“ okairól, beszél Uhrin András dr, a futballszakosztály elnöke — Saját tudósítónkul — Békéscsaba, dec. 28. Az őszi idény sok meglepetéssel szolgált Budapesten is, vidéken is. Mind a két fronton nem egy nagyhírű csapat szerzett sok kellemet len órát híveinek. A legnagyobb „leégéssel” azonban a Csabai AK „dicsekedhet”. Tavaly még tej nők s most tizenegyedik! A csabai alosztályban csak az OTE és a TTC vesztett több pontot nála. Ez a nagymúltú s oly sok babérral dicsekedhető egyesület most ott tart, hogy számolni kell kiesésével. Miért és hogyan került a lejtőre a CsAK? Nehéz kérdés. Uhrin András dr., a futballszakosztály elnöke is csak széttárja karjait, mikor erről kérdezzük s látszik rajta, hogy nem szívesen beszél a fájó témáról. Végül mégis kötélnek áll. — Fáj, nagyon fáj a vezetőség minden tagjának, hogy ide került a csapat, de azt hiszem ártatlanok vagyunk a dologban — mondja. — Ne felejtse el, hogy a tavaszi csapatból csak hárman maradtak meg. (— Ez igaz, de a klub hívei éppen azt kifogásolják elsősorban, hogy ez megtörténhetett.) — Nem rajtunk múlott, Tóth II. az Újpesthez szerződött, Balázs, Bikfalvy, Uhrin, Sófalvy szolgálati beosztása miatt nem játszhatott, Balogh és Bohus gyenge formája miatt maga kérte, hogy ne szerepeltessük, Ruttkai pedig beteg. (— Arról beszélnek, hogy Balázs, Bikfalvy, Uhrin és Sófalvy szívesen játszott volna, de a vezetőség mellőzte őket.) — Ez nem felel meg a valóságnak. Mi örültünk volna a legjobban, ha szerepeltethettük volna■ őket. Bikfalvy és Balázs különben is beteg volt hosszú ideig, Sófalvy pedig Szegeden, Uhrin meg Gyulán tartózkodik. (— Elnök úr — ne haragudjon, hogy ezt így önnek szegezzük, de hiszen bizonyára ön is tud arról, hogy az egyesületben erős ellenzéke van. Sokan nem szívesen látják önt az elnöki székben. Állítólag Ruttkai kijelentette, hogy addig nem játszik, amíg ön lesz az elnök.) Uhrin dr. mosolyogva válaszol: — Ó, hogyne tudnék erről! A Ruttkai esetről is hallottam s meg is kérdeztem Ruttkait, igaz-e, amit beszélnek. Ruttkai kijelentette előttem, hogy ő amatőr játék 108 s akkor futballozik, amikor akar, meg aztán különben is beteg. Ez az „eset” is csak a pletyka szüleménye. S több hasonló pletykát is terjesztenek. Például azt, hogy felekezeti kérdés élezte ki a helyzetet. Ez sem igaz. Uhrin dr. most már nagyon belemelegedett. " — Tavasszal is én voltam a futballszakosztály elnöke. Akkor jól ment a csapatnak, bajnokságot nyert s senkinek sem jutott eszébe, hogy engem támadjon. Most azonban én vagyok a bűnbak. (— A klub hívei a vezetőség egyik főbűnének róják fel azt, hogy nem törődik az utánpótlással.) — Valóban gyenge az utánpótlás. De vád ezért nem érhet bennünket. Ön is tudja azt, hogy sehol az országban nincsenek a középiskolák vezetői annyira a futball ellen, mint a csabai iskolák vezetői. Kivétel egyedül a kereskedelmi iskola. Máshol tűzzel, vassal irtják a futballt. Pedig az utánpótlás mindig az iskolákból került ki. A csabai fiúk csak a középiskola elvégzése után futballozhatnak, azt pedig jól tudjuk, hogy mit jelent, ha valaki csak 18 éves kora után kezdheti el a játékot. Így azután nehéz a megfelelő utánpótlást biztosítani. — Tavaszra, remélem, azért megváltozik a csapat helyzete — mondja befejezésül. — A fiatalok ősszel már szert tettek egy kis rutinra s ennek kamatoznia kell. A sorsolás is kedvező számunkra és azt hiszem, hogy a CsAK azért ott lesz az első hat között. Bogdán Béla. Ha nem félik neki piros cipellőre... (Kölyökfutballista álma) ... Kopott gúnyácskában ácsorogtam a nagy sport áruház kirakata előtt. Az üveg mögött volt a sporteldorádó: sílécek, korcsolyák, futó cipők, súlygolyók, diszkoszok, remek ötösfocik és egy gyönyörű piros focicipő... ... Az a focicipő... Ha az enyém lehetne, nem cserélnék az angol királlyal sem. Milyen csudás. Csatárcipő! Milyen gyönyörűen domborodik az orra! Micsoda gólokat tudnék vele rúgni. Elfordultam, mert féltem, hogy rettenetes nagy vágyódásban elvesztem az eszemet és betöröm a kirakatot, amikor valaki a vállamra tette a kezét. Elegáns idősebb bácsi volt. ..Látom, hogy azt a cipőt szeretnéd, — mondotta. — Nagyon szeretnéd? _ Az életemnél is jobban — mondtam én.” „No gyere be. Megveszem neked.” Nem is tudom, hogyan jutottam ki az áruházból kezemben a piros focicipővel. A bácsi már el is tűnt. Még meg sem tudtam neki köszönnie. ... Vasárnap az NTC ellen már a lábamon is volt a cipő. Mindenki azt nézte. Én meg szárnyakat kaptam benne. Három gólt rúgtam vele a kapásból s már a negyediket rúgtam volna, amikor az ötösön a hátvéd durván felvágott. Nagyot huppantam a földön és felébredtem. Az ágyam mellett, a földön feküdtem. Álom volt. Még szerencse, hogy elfelejtettem megköszönni. 25 éves jubileumára szeretne visszakerülni az amatőr Vasas az I. osztályba — Saját tudósítónktól —• Nagy volt hajdan a Vasas- Bizony, a régi Vasas támadósoráról legendáikat mesélnek. Katzer, Takács N., • Jelanek, Szentmiklóssy, Himmer... Amikor 2:0-ra verték meg az MTK-t. Régi szép idők— De most mi nem a fénykorában lévő Vasasról akarunk beszélni, hanem a mostaniról. Az amatőr Vasasról. Amelyik az amatőr II. osztály Stobbe-csoportjának az élén három ponttal vezet. Kiss Hugónak, a BLASz társelnökének a neve szinte elválaszthatatlan a Vasassal. Ő a leghivatottabb beszélni a régi és a mostani Vasasról. — A szétválasztás után három csapatra való játékosunk sorakozott a profisport zászlaja alá — kezdi Kiss Hugó. — Nemcsak játékosok, hanem vezetők is. Ifjúsági és tégzjátékosokkal álltunk ki az amatőr L osztály rajtjára. Két évig játszottunk az L osztályban, aztán kiestünk. Szép, hogy ennyi ideig bírtuk a nagy konkurrenciát. — A másodosztályban csak az volt a célunk, hogy pótoljuk a hiányokat és ne essünk ki. Ez minden évből sikerült. Lassan kihevertük a nagy vérveszteséget és nevelő munkával elértük a mostani eredményt: három ponttal vezetünk a IL osztályban. (Minek tulajdoní iható ez a szép siker.*'" - SporT Csütörtök, 1936 december 31. A Szilveszter — a mentőké! — Saját tudósítónktól — 1937-ben ünnepli a Budapesti önkéntes Mentő Egyesület fennállásának félévszázados jubileumát. Az idei évfordulón mindössze három nap — december 31, január 1 és 2 — áll a mentők és a nagyközönség rendelkezésére, hogy a mentőegyesület létét és áldásos működését biztosító gyűjtés alkalmából egymásra találjanak. A mentők, akik évente több mint félszázezer esetben nyújtanak segítséget Budapest szerencsétlenül járt polgárainak s akik mindenkor különös gonddal és szeretettel veszik pártfogásukba a sportbalesetek szenvedő hőseit, emberfölötti teljesítményüket a főváros közönségének pártfogása segítségével végezhetik csak el. Erre gondoljunk, ha az évfordulás napjaiban mentőpersellyel találkozunk. És arra, hogy mindenkit érhet baleset... A játékvezető esete megvédőivel avagy a védelmezők esete a játékvezetővel — Saját tudósítónktól — (Egyik heves mérkőzés után történt a — sajnos — nem ritka esemény: a nép, a drága nép nem kisebbet követelt, mint a játékvezető fejét Ám ez a nem is olyan egyedülálló kívánság kikívánkozik a többi közül.) A játékvezető elhagyja az öltözőt Amikor meglátja a kapu előtt várakozó, szitkozódó tömeget, felkiált: — Szent Isten! Ennyi nép , ez mind engem vár?... Talán üdvözölni akarnak? Vagy mit?! A tömeg a „vagy mit” akarja... Ám a veszélyben rendszerint közel áll a segély. Két rendesebbnek látszó erős fiatalember lép a játékvezető elé. — Ne tessék aggódni — nyugtatták meg a játékvezetőt. — Majd mi meg védelmezzük, csak tartson velünk. Mégpedig úgy, hogy nem megyünk a tömeg karjaiba, hanem hátul a kerítésen lépünk meg. Tessék csak velünk jönni! * így is történt A játékvezető egészen megnyugodott, amikor kibújt a hátsó ajtón, átjutott a kerítésen és meglátta ott az elhagyatott vidéket. Sehol egy lélek. — Köszönöm, uraim! — mondta hálatelten kísérőinek. — No még ne köszönjön, kedves! — mordult rá erre a magasabbik s egy irtózatos balkezes egyenest adott le a meglepett játékvezető szeme közé. És aztán jött a másik kísérő. A két „védelmező” alaposan munkába vette szegényt Hogy hogyan végződött a kaland, nem lehetett pontosan megtudni, inkább csak sejteni. Mert — és az olvasó meg fog lepődni — végül is a két védelmező perelt! Beperelte a játékvezetőt súlyos testi sértésért Egyúttal becsatolták az ilyenkor szokásos orvosi bizonyítványt 8 nap után gyógyuló sérüléseikről. K. L. J|p4SzEMLE Az angolok vásárolnak... Idény közben december végén és január elején az angol egyesületek mindig sok játékost vásárolnak. Most is egész sereg menedzser utazott el Angliából Skóciába és Írországba. Londonba napról-napra érkeznek jelentések a játékos vásárlásokra, így a Preston NE most vette meg a skót Kilmarnocktól Tom Smithet, a válogatott középfedezetet. Ugyanakkor a Tottenham az ir Glentorantól Martin hátvédet és Wilkin fedezetet vásárolta meg. A Cardiff City egy kisebb skót egyesülettől megvette Andrew Stolwn összekötőt. Az Alba Regia tavaszra tovább erősít, de egyelőre még nem vágyódik a Nemzeti Bajnokság után Majd a következő esztendőkben . •. «— Saját tudósítónktól — Székesfehérvár, dec. 27. Két éve már, hogy a fehérvári zöld-sárgák vezetősége megunta az első osztályba jutásért folytatott évtizedes meddő harcot s merész elhatározással csapatát a profiligába nevezte be. Akik ismerték a helyi viszonyokat, nem sok jót jósoltak az Alba Regia próbálkozásának. , — Az egyesület nem tud majd megbirkózni sem a„ súlyos sportfeladatokkal, sem az anyagi nehézségekkel — mondogatták. Az idő azonban mást bizonyított be. Akik attól féltek, hogy a ligamérkőzéseken sem lesz sokkal több néző, mint az unalmas másodosztályú küzdelmeken, éppúgy csalódtak, mint azok, akik gyengének tartották a csapatot. Mérkőzésről-mérkőzésre javult a helyzet s a futball fehérvári hívei lassan rájöttek arra, hogy a sóstói pályára érdemes kimenni. S a csapat sem vallott szégyent! Az első profiévet is jó helyen végezte az együttes, most pedig az őszi idényben a Szürketaxi és a Csepel FC mögött a harmadik helyen kötött ki. Csak háromszor szenvedtek vereséget a zöld-sárgák (Csepel, Erzsébet, Taxi) és gólarányuk is igen jó: 45:15. Schmölts József dr. ügyvezető elnök is elégedett: — A körülményekhez képestnem is várhattunk többet — mondotta. — A fiúk megtették a kötelességüket. Az eredménynél, a helyezésnél is jobban örülök azonban annak a kitűnő szellemnek, ami a csapat körében uralkodik. Vitéz Farkasházy Jenő szakosztályvezető így beszél a csapat teljesítményéről: — Az őszi eredménnyel meg vagyok elégedve, de kis szerencsével jobban is végezhettünk volna. Legfájóbb az Erzsébet elleni vereség, de a Szürketaxi ellen is győzhettünk volna kis szerencsével. — Tavaszi remények?... — Ha a csapat tavasszal is megtartja őszi jó formáját, akkor kevés pontot vesztünk majd. — Nemzeti Bajnokság?... — Erre nem gondolunk. Most legalább is még nem. Nem mintha behozhatatlannak tartanók a Szürketaxi előnyét, de nem látom még elég érettnek a helyzetet az első ligához. Majd a következő esztendőkben. Remélhetőleg addigra állandósul az az érdeklődés, amire a Nemzeti Bajnokság sokkal nagyobb terheinek elviseléséhez szükségünk lesz. Egyelőre megelégszünk a B ligával is. Csak azután meg is csinálják. — Erősítés?... — Nincs olyan jó csapat, amelyiket erősíteni nem lehetne, erősítésre tehát állandóan gondolunk mi is. Elsősorban a balösszekötő helyére keresünk megfelelő játékost. Szó van Rákhely visszatéréséről is, kivel támadósorunk nagyon megerősödne. A fedezetsor felfrissítését esetleg meglevő játékosgárdánkból fogjuk elvégezni. A védelem — Mecsekfalvi, Blazsur, Kiss — hármasa olyan erőt képvisel, hogy ott változtatásra nincs szükség. De nemcsak a vezetők elégedettek, hanem Fehérvár közönsége is. A csapat őszi eredményeivel, játékával, mindig úri viselkedésével meghódította magának a futball fehérvári híveit. Egyet azonban még mindig nem tudtak elérni a zöld-sárgák: meggyőzni a hivatalos fórumokat arról, hogy Dunántúl ez ősi városában ( sportmissziót teljesítenek s hogy az egyesület az ifjúság neveléséért, edzéséért érdemes a támogatásra. De talán ami késik, rém múlik... Cseh Antal. Oláh György irányítása mellett veretlenül halad az első osztály felé a Drasche Már az idén is majdnem bekerült az első osztályba a rövid, de annál eredményesebb múltra visszatekintő kőbányai egyesület! A szövetségben, a zöldasztal mellett azonban nem tudták igazukat kiverekedni és így továbbra is a II. osztályban maradtak. Az ilyesmi (amikor már az I. osztály küszöbén állanak) nagyon visszaveti a csapatokat. A Draschenál azonban ez az eset sem áll fenn. Igaz, hogy a vezetőség is azért volt, hogy ne hagyjon nyomokat ez a kellemetlen ügy a csapatban. Új edzőt szereztek, Oláh Györgyöt, a SS FC egykori keménykötésű hátvédjét. És Oláh Gyuri hozzáfogott a munkához. Az eredmény ismeretes: a Drasche veretlenül áll a II. osztály Kárpáticsoportjának az élén. (— Hogyan csinálta ezt? — kérdezzük Oláh Györgyöt) — Hát bizony nem volt könnyű dolog, hiszen éppen csak az őszi idénykezdet előtt kaptam kézbe a csapatot. És milyen csapatot! Szétesett, kedvetlen társaságot. (Az előzmények után ezen igazán nem is lehet csodálkozni.) De láttam, hogy az anyag megfelelő, érdemes dolgozni. Betettem néhány új embert a csapatba és mindjárt másképpen ment a játék. És ha nem jön közbe az a felfüggesztés, akkor mi most nem egy, hanem legalább öt tiszta ponttal vezetünk. A felfüggesztés miatt nem játszhattuk le a BEAC ellen a meccsünket, a két pontot játék nélkül engedtük át. Ez azután rettenetesen visszavetette a társaságot. Pontot adtunk le a PTE FC-nek és a 33 FC-nek. Ezt a két meccset „rendes körülmények” között megnyerjük. (— De az utolsó meccsen ismét kivágták a rezet.) Oláh szeme felcsillan. — Igen, ez volt a játék! Az utolsó pillanatban rúgtuk a Cs. MOVE- nek a győztes gólt. Még annyi idő sem volt, hogy kihozzák a labdát a hálóból. Már fütyült a játékvezető. Aztán a játékosokról beszél: — A támadósor a legjobb csapatrészünk, Jeckel I. néha egymaga képes meccset nyerni. De a védelem sem szívbajos. Pohodi és Bajkai akármelyik NB-csapaban megállná a helyét. (— Tavaszi tervek?) — Már most télen igen erős munkába fogom a társaságot. Kondícióban kell elsősorban a többiek fölé kerülni. Január 15-én megkezdődnek a tornatermi edzések. Igyekezni kell, mert a többiek nagyon a nyakunkon vannak. Egy-két váratlan pontveszteség és már búcsút is mondhatunk az első osztálynak. Remélem azonban erre nem kerül sor. Olyan játékosgárda áll a rendelkezésünkre, hogy baj, meglepetés nem érhet. Húsz olyan futballistánk van, akik közül bármelyiket be lehet tenni az első csapatba. — Nagy a választék, bízom, hogy az eredmények is nagyok lesznek.