Nemzeti Sport, 1936. december (28. évfolyam, 238-255. szám)

1936-12-31 / 255. szám

4 „A csabai középiskolák­ban tűzzel-vassal irtják a “ A Csabai AK „leégésének“ okairól, beszél Uhrin András dr, a fut­ballszakosztály elnöke — Saját tudósítónkul — Békéscsaba, dec. 28. Az őszi idény sok meglepetéssel szolgált Budapesten is, vidéken is. Mind a két fronton nem egy nagy­hírű csapat szerzett sok kellemet­­­ len órát híveinek. A legnagyobb „leégéssel” azonban a Csabai AK „dicsekedhet”. Tavaly még tej nők s most ti­zenegyedik! A csabai alosztályban csak az OTE és a TTC vesztett több pontot nála. Ez a nagymúltú s oly sok ba­bérral dicsekedhető egyesület most ott tart, hogy számolni kell kiesé­sével. Miért és hogyan került a lejtőre a CsAK? Nehéz kérdés. Uhrin András dr., a futball­­szakosztály elnöke is csak szét­tárja karjait, mikor erről kérdez­zük s látszik rajta, hogy nem szí­vesen beszél a fájó témáról. Végül mégis kötélnek áll. — Fáj, nagyon fáj a vezetőség minden tagjának, hogy ide került a csapat, de azt hiszem ártatlanok vagyunk a dologban — mondja. — Ne felejtse el, hogy a tavaszi csapatból csak hárman maradtak meg. (— Ez igaz, de a klub hívei éppen azt kifogásolják elsősorban, hogy ez megtörténhetett.) — Nem rajtunk múlott, Tóth II. az Újpesthez szerződött, Balázs, Bikfalvy, Uhrin, Sófalvy szolgá­lati beosztása miatt nem játszha­tott, Balogh és Bohus gyenge for­­mája miatt maga kérte, hogy ne szerepeltessük, Ruttkai pedig be­teg. (— Arról beszélnek, hogy Ba­lázs, Bikfalvy, Uhrin és Sófalvy szívesen játszott volna, de a veze­tőség mellőzte őket.) — Ez nem felel meg a valóság­nak. Mi örültünk volna a legjob­­ban, ha szerepeltethettük volna■ őket. Bikfalvy és Balázs különben is beteg volt hosszú ideig, Sófalvy pedig Szegeden, Uhrin meg Gyu­lán tartózkodik. (— Elnök úr — ne haragud­jon, hogy ezt így önnek szegez­zük, de hiszen bizonyára ön is tud arról, hogy az egyesületben erős ellenzéke van. Sokan nem szí­vesen látják önt az elnöki szék­ben. Állítólag Ruttkai kijelentette, hogy addig nem játszik, amíg ön lesz az elnök.) Uhrin dr. mosolyogva válaszol: — Ó, hogyne tudnék erről! A Ruttkai esetről is hallottam s meg is kérdeztem Ruttkait, igaz-e, amit beszélnek. Ruttkai kijelen­tette előttem, hogy ő amatőr­ játé­­k 108 s akkor futballozik, amikor akar, meg aztán különben is be­teg. Ez az „eset” is csak a plety­ka szüleménye. S több hasonló pletykát is terjesztenek. Például azt, hogy felekezeti kérdés élezte ki a helyzetet. Ez sem igaz. Uhrin dr. most már nagyon be­lemelegedett. " — Tavasszal is én voltam a fut­ballszakosztály elnöke. Akkor jól ment a csapatnak, bajnokságot nyert s senkinek sem jutott eszé­be, hogy engem támadjon. Most azonban én vagyok a bűnbak. (— A klub hívei a vezetőség egyik főbűnének róják fel azt, hogy nem törődik az utánpótlás­sal.) — Valóban gyenge az utánpótlás. De vád ezért nem érhet bennünket. Ön is tudja azt, hogy sehol az országban nincsenek a középiskolák vezetői annyira a futball ellen, mint a csabai iskolák­­ vezetői. Kivétel egyedül a kereskedelmi iskola. Máshol tűzzel, vassal irtják a futballt. Pedig az utánpótlás mindig az iskolákból került ki. A csabai fiúk csak a középiskola el­végzése után futballozhatnak, azt pedig jól tudjuk, hogy mit jelent, ha valaki csak 18 éves kora után kezdheti el a játékot. Így azután nehéz a megfelelő utánpótlást biz­tosítani. — Tavaszra, remélem, azért meg­változik a csapat helyzete — mond­ja befejezésül. — A fiatalok ősszel már szert tettek egy kis rutinra s ennek kamatoznia kell. A sorsolás is kedvező számunkra és azt hiszem, hogy a CsAK azért ott lesz az első hat között. Bogdán Béla. Ha nem félik neki piros cipellőre... (Kölyökfutballista álma) ... Kopott gúnyácskában ácsorog­­tam a nagy sport áruház kirakata előtt. Az üveg mögött volt a sport­­eldorádó: sílécek, korcsolyák, futó cipők, súly­golyók, diszkoszok, remek ötösfocik és egy gyönyörű piros focicipő... ... Az a focicipő... Ha az enyém lehetne, nem cserélnék az angol ki­rállyal sem. Milyen csudás­. Csatár­cipő! Milyen gyönyörűen domboro­dik az orra! Micsoda gólokat tud­nék vele rúgni. Elfordultam, mert féltem, hogy rettenetes nagy vá­gyódásban elvesztem az eszemet és betöröm a kirakatot, amikor valaki a vállamra tette a kezét. Elegáns idősebb bácsi volt. ..Látom, hogy azt a cipőt szeret­néd, — mondotta. — Nagyon sze­retnéd? _ Az életemnél is jobban — mondtam én.” „No gyere be. Megveszem neked.” Nem is tudom, hogyan jutottam ki az áruházból kezemben a piros focicipővel. A bácsi már el is tűnt. Még meg sem tudtam neki köszön­nie. ... Vasárnap az NTC ellen már a lábamon is volt a cipő. Mindenki azt nézte. Én meg szárnyakat kap­tam benne. Három gólt rúgtam vele a kapásból s már a negyedi­ket rúgtam volna, amikor az ötösön a hátvéd durván felvágott. Nagyot huppantam a földön és­­ felébred­tem. Az ágyam mellett, a földön fe­küdtem. Álom volt. Még szerencse, hogy elfelejtettem megköszönni­. 25 éves jubileu­mára szeretne visszakerülni az amatőr Vasas az I. osztályba — Saját tudósítónktól —• Nagy volt hajdan a Vasas- Bizony, a régi Vasas támadósorá­­ról legendáikat mesélnek. Katzer, Ta­kács N­., •­­ Jelanek, Szentmiklóssy, Himm­er... Amikor 2:0-ra verték meg az MTK-t. Régi szép idők— De most mi nem a fénykorában lévő Vasasról akarunk beszélni, hanem a mostani­ról. Az amatőr Vasasról. Amelyik az amatőr II. osztály Stobbe-cso­­portjának az élén három ponttal ve­zet. Kiss Hugónak, a BLASz társelnö­kének a neve szinte elválaszthatat­lan a Vasassal. Ő a leghivatotta­bb beszélni a régi és a mostani Vasas­ról. — A szétválasztás után három csapatra való játékosunk sorakozott a profisport zászlaja alá — kezdi Kiss Hugó. — Nemcsak játékosok, hanem vezetők is. Ifjúsági és tégz­­játékosokkal álltunk ki az amatőr L osztály rajtjára. K­ét évig játszottunk az L osztályban, aztán kiestünk. Szép, hogy ennyi ideig bírtuk a nagy konkurrenciát. — A másodosztályban csak az volt a célunk, hogy pótoljuk a hiányokat és­­ ne essünk ki. Ez minden évből sikerült. Lassan kihevertük a nagy vérveszteséget és nevelő munkával elértük a mostani eredményt: három ponttal vezetünk a IL osztályban. (Minek tulajdoní iható ez a szép siker.*'" - SporT Csütörtök, 1936 december 31. A Szilveszter — a mentőké! — Saját tudósítónktól — 1937-ben ünnepli a Budapesti önkéntes Mentő Egyesület fenn­állásának félévszázados jubileumát. Az idei évfordulón mindössze há­rom nap — december 31, január 1 és 2 — áll a mentők és a nagy­­közönség rendelkezésére, hogy a mentőegyesület létét és áldásos működését biztosító gyűjtés alkal­mából egymásra találjanak. A men­tők, akik évente több mint fél­százezer esetben nyújtanak segít­séget Budapest szerencsétlenül járt polgárainak s akik mindenkor különös gonddal és szeretettel ve­szik pártfogásukba a sportbalese­tek szenvedő hőseit, emberfölötti teljesítményüket a főváros közön­ségének pártfogása segítségével végezhetik csak el. Erre gondol­junk, ha az évfordulás napjaiban mentő­persellyel találkozunk. És arra, hogy­ mindenkit érhet bal­eset... A játékvezető esete megvédőivel avagy a védelmezők esete a játékvezetővel — Saját tudósítónktól — (Egyik heves mérkőzés után történt a — sajnos — nem ritka esemény: a nép, a drága nép nem kisebbet követelt, mint a játékve­zető fejét Ám ez a nem is olyan egyedülálló kívánság kikívánko­zik a többi közül.) A játékvezető elhagyja az öltö­zőt Amikor meglátja a kapu előtt várakozó, szitkozódó tömeget, fel­kiált: — Szent Isten! Ennyi nép , ez mind engem vár?... Talán üdvö­zölni akarnak? Vagy mit?! A tömeg a „vagy mit” akarja... Ám a veszélyben rendszerint közel áll a segély. Két rendesebbnek lát­szó erős fiatalember lép a játék­vezető elé. — Ne tessék aggódni — nyug­tatták meg a játékvezetőt. — Majd mi meg védelmezzük, csak tartson velünk. Mégpedig úgy, hogy nem megyünk a tömeg kar­jaiba, hanem hátul a kerítésen lé­pünk meg. Tessék csak velünk jönni! * így is történt A játékvezető egészen megnyugodott, amikor ki­bújt a hátsó ajtón, átjutott a ke­rítésen és meglátta ott az elha­gyatott vidéket. Sehol egy lélek. — Köszönöm, uraim! — mond­ta hálatelten kísérőinek. — No még ne köszönjön, ked­ves! — mordult rá erre a maga­sabbik s egy irtózatos balkezes egyenest adott le a meglepett já­tékvezető szeme közé. És aztán jött a másik kísérő. A két „védelmező” alaposan munká­ba vette szegényt Hogy hogyan végződött a ka­land, nem lehetett pontosan meg­tudni, inkább csak sejteni. Mert — és az olvasó meg fog lepődni — végül is a két védelmező pe­relt! Beperelte a játékvezetőt sú­lyos testi sértésért Egyúttal be­csatolták az ilyenkor szokásos or­vosi bizonyítványt 8 nap után gyógyuló sérüléseikről. K. L. J|p4SzEMLE Az angolok vásárolnak... Idény közben december végén és január ele­jén az angol egyesületek mindig sok játékost vásárolnak. Most is egész sereg menedzser utazott el Angliá­ból Skóciába és Írországba. Londonba napról-napra érkeznek jelentések a játékos vásárlásokra, így a Preston NE most vette meg a skót Kilmar­­nocktól Tom Smithet, a válogatott középfedezetet. Ugyanakkor a Tot­­tenham az ir Glentorantól Martin hátvédet és Wilkin fedezetet vásárol­ta meg. A Cardiff City egy kisebb skót egyesülettől megvette Andrew Stolwn összekötőt. Az Alba Regia tavaszra tovább erősít, de egye­lőre még nem vágyódik a Nemzeti Bajnok­ság után Majd a következő esztendőkben . •. «— Saját tudósítónktól — Székesfehérvár, dec. 27. Két éve már, hogy a fehérvári zöld-sárgák vezetősége megunta az első osztályba jutásért folyta­tott évtizedes meddő harcot s merész elhatározással csapatát a profiligába nevezte be. Akik is­merték a helyi viszonyokat, n­em sok jót jósoltak az Alba Regia próbálkozásának. , — Az egyesület nem tud majd megbirkózni sem a„ súlyos sport­­feladatokkal, sem az anyagi ne­hézségekkel — mondogatták. Az idő azonban mást bizonyí­tott be. Akik attól féltek, hogy a ligamérkőzéseken sem lesz sokkal több néző, mint az unalmas má­sodosztályú küzdelmeken, éppúgy csalódtak, mint azok,­­ akik gyen­­gének tartották a csapatot. Mér­­kőzésről-mérkőzésre javult a hely­zet s a futball fehérvári hívei las­san rájöttek arra, hogy a sóstói pályára érdemes kimenni. S a csapat sem vallott szé­gyent! Az első profiévet is jó helyen végezte az együttes, most pedig az őszi idényben a Szürketaxi és a Csepel FC mögött a harmadik helyen kötött ki. Csak háromszor szenvedtek vere­séget a zöld-sárgák (Csepel, Er­zsébet, Taxi) és gólarányuk is igen jó: 45:15. Schmölts József dr. ügyvezető elnök is elégedett: — A körülményekhez képest­­nem is várhattunk többet — mon­dotta. — A fiúk megtették a kö­telességüket. Az eredménynél, a helyezésnél is jobban örülök azon­ban annak a kitűnő szellemnek, ami a csapat körében uralkodik. Vitéz Farkasházy Jenő szak­osztályvezető így beszél a csapat teljesítményéről: — Az őszi eredménnyel meg vagyok elégedve, de kis szerencsével jobban is végezhettünk volna. Legfájóbb az Erzsébet elleni vere­ség, de a Szürketaxi ellen is győz­hettünk volna kis szerencsével. — Tavaszi remények?... — Ha a csapat tavasszal is meg­­tartja őszi jó formáját, akkor kevés pontot vesztünk majd. — Nemzeti Bajnokság?... — Erre nem gondolunk. Most legalább is még nem. Nem mintha behozhatatlannak tartanók a Szürketaxi előnyét, de nem látom még elég érettnek a helyzetet az első ligához. Majd a következő esztendőkben. Remélhetőleg addigra állandósul az az érdeklődés, amire a Nemzeti Bajnokság sokkal nagyobb terheinek elviseléséhez szükségünk lesz. Egyelőre meg­elégszünk a B­ ligával is. Csak azután meg is csinálják. — Erősítés?... — Nincs olyan jó csapat, amelyi­ket erősíteni nem lehetne, erősítés­re tehát állandóan gondolunk mi is. Elsősorban a balösszekötő helyére keresünk megfelelő játékost. Szó van Rákhely visszatéréséről is, ki­vel támadósorunk nagyon meg­erősödne. A fedezetsor felfrissí­tését esetleg meglevő játékos­gárdánkból fogjuk elvégezni. A védelem — Mecsekfalvi, Blazsur, Kiss — hármasa olyan erőt kép­visel, hogy ott változtatásra nincs szükség. De nemcsak a vezetők elégedet­tek, hanem Fehérvár közönsége is. A csapat őszi eredményeivel, játékával, mindig úri visel­kedésével meghódította ma­­gának a futball fehérvári híveit. Egyet azonban még mindig nem tudtak elérni a zöld-sárgák: meg­­győzni a hivatalos fórumokat arról, hogy Dunántúl ez ősi városában ( sportmissziót teljesítenek s hogy az egyesület az ifjúság neveléséért,­ edzéséért érdemes a támogatásra.­ De talán ami késik, rém múlik... Cseh Antal. Oláh György irá­nyítása mellett veretlenül halad az első osztály felé a Drasche Már az idén is majdnem bekerült az első osztályba a rövid, de annál eredményesebb múltra visszatekintő kőbányai egyesület! A szövetségben, a zöldasztal mellett azonban­ nem tudták igazukat kiverekedni és így továbbra is a II. osztályban marad­tak. Az ilyesmi (amikor már az I. osztály küszöbén állanak) nagyon visszaveti a csapatokat. A Drasche­­nál azonban ez az eset s­e­m áll fenn. Igaz, hogy a vezetőség is azért­ volt, hogy ne hagyjon nyomokat ez a kel­lemetlen ügy a csapatban. Új edzőt szereztek, Oláh Györgyöt, a SS FC egykori keménykötésű hátvédjét. És Oláh Gyuri hozzáfogott a munkához. Az eredmény ismeretes: a Drasche veretlenül áll a II. osztály Kárpáti­csoportjának az élén. (—­ Hogyan csinálta ezt? — kér­dezzük Oláh Györgyöt) — Hát bizony nem volt könnyű dolog, hiszen éppen csak az őszi idénykezdet előtt kaptam kézbe a csapatot. És milyen csapatot! Szét­esett, kedvetlen társaságot. (Az előzmények után ezen igazán nem is lehet csodálkozni.) De láttam, hogy az anyag megfelelő, érdemes dolgozni. Betettem néhány új em­bert a csapatba és mindjárt más­képpen ment a játék. És ha nem jön közbe az a felfüggesztés, akkor mi most nem egy, hanem legalább öt tiszta ponttal vezetünk. A felfüg­gesztés miatt nem játszhattuk le a BEAC ellen a meccsünket, a két pontot játék nélkül engedtük át. Ez azután rettenetesen visszavetette a társaságot. Pontot adtunk le a PTE FC-nek és a 33 FC-nek. Ezt a két meccset „rendes körülmények” között megnyerjük. (— De az utolsó meccsen ismét kivágták a rezet.) Oláh szeme felcsillan. — Igen, ez volt a játék! Az utol­só pillanatban rúgtuk a Cs. MOVE- nek a győztes gólt. Még annyi idő sem volt, hogy kihozzák a labdát a hálóból. Már fütyült a játékvezető. Aztán a játékosokról beszél: — A támadósor a legjobb csapat­részünk, Jec­kel I. néha egymaga képes meccset nyerni. De a védelem sem szívbajos. Pohodi és Bajkai akármelyik NB-csapaban megállná a helyét. (— Tavaszi tervek?) — Már most télen igen erős mun­kába fogom a társaságot. Kondíció­ban kell elsősorban a többiek fölé kerülni. Január 15-én megkezdőd­nek a tornatermi edzések. Igyekezni kell, mert a többiek nagyon a nya­kunkon vannak. Egy-két váratlan pontveszteség és már búcsút is mondhatunk az első osztálynak. Re­mélem azonban erre nem kerül sor. Olyan játékosgárda áll a rendelkezé­sünkre, hogy baj, meglepetés nem érhet. Húsz olyan futballistánk van, akik közül bármelyiket be lehet tenni az első csapatba. — Nagy a választék, bízom, hogy az eredmények is nagyok lesznek.

Next