Nemzeti Sport, 1938. július (30. évfolyam, 127-148. szám)
1938-07-04 / 129. szám
8 Amikor a cipészek „nyírják meg“ a fodrászokat Cipészek—Fodrászok 4:1 (2:7). .. — Saját tudósítónktól. — Csepelen hagyományosak a céhek közötti mérkőzések. Ezeket a nyári idény alatt bonyolítják le nagy érdeklődés mellett. Most is hatalmas plakátok hirdették az eddig veretlen cipészek és a fodrászok mérkőzését. (A „rápénz” egy hordó sör volt.) A fodrászok a meccs előtt nemcsak bizakodtak, hanem elbizakodottak is voltak. A plakátokon ugyanis nagy betűkkel hirdették: kinyírjuk a cipészeket! A meccsen azután fordítva történt... * A nagy mérkőzést üdvözlések és fényképezések vezették be. Külön ipartestületi középszervezetek tették forróvá a hangulatot és a közönség két pártra oszolva buzdította a csapatokat. Akiket borotválás közben bevágott a borbélya, az a cipészeket biztatta, akinek szorított a cipője, az a fodrászoknak szurkolt... Már az első félidőben meglátszott, hogy a cipészek közelebb állnak a „bőrökhöz, mert 2:1-es vezetésre tettek szert.* Szünet után a „Figaró-Közép” lelkes biztatása közben a fodrászok erősen szorongatták a cipészek kapuját. Erre azok túl kemény játékba kezdtek. Néhány mintaszerű „talpalást” mutattak be. Persze a fodrászok sem hagyták magukat, hanem nagy „nyírást” rendeztek. A szurkolók pedig mindenért a játékvezetőt okolták. Ha a fodrászok ellen ítélt, akkor, ingyen cipőt, ha pedig a cipészek ellen fújt le valamit, akkor évi bérletet emlegettek vele kapcsolatban. Az utolsó negyedórában jobb erőnlétük révén újból a cipészek kerültek fölénybe és 4 :1-re javították az eredményt. * Bírálat: A mérkőzés után a cipészek erősen megbírálták a cipőket, amelyekben játszottak. Megfogadták, hogy a revánsra szerszámokat is hoznak magukkal és megjavítják a futballcipőket. Mint minden vesztes csapatnak, a fodrászoknak is megvolt a kifogásuk. — Könnyű a cipészeknek, — mondták. — ők állandóam ülve dolgoznak és így mindig jól ki vannak pihenve. Ezért a céh vezetői elhatározták, hogy a bizonytalan időpontú reváns előtt egy héttel titokzatos rejtekhelyre küldik a csapatukat pihenni. Ha erre esetleg nem gyűlne össze elég pénz, akkor a meccs előtti héten ülve fognak hajat vágni és borotválni a csepeli fodrászok ... (j. k) Legyen maga a tizedik! avagy fő a jószívűség — Saját tudósítónktól. — Hosszútávfutó verseny lebonyolítása nem tartozika legegyszerűbb feladatok közé. (Főleg a körszámlálással van baj.) Ilyen rendezését csak hosszú tapasztalattal rendelkező embereknek volna szabad vállalniuk. Nemrég történtek az alábbi „édes” esetek. A 10. körben bizony már alaposan szétnyúlik a mezőny, van olyan, akit már kétszer is leköröztek. — Még 18! — kiáltja a körszámláló az egyik futónak. — Nem lehet! — kiált vissza a futó. — Az előttem lévőnek 17-et mutattak, akit viszont én már leköröztem. — Ne beszéljen, fusson! — zárják le a vitát.* A befutásnál teljes a zűrzavar. A jegyző elfelejtette beírni a hatodik helyezett idejét. A versenybíró azonban nem jött zavarba. — A hatodik ideje körülbelül ennyi lehetett — mondja. „Megsarcolta” az időt. * Az egyik versenyző meglepetve nézi a befutási listát: — Kizárt dolog, hogy én 11. vagyok, hiszen megelőztem Kovácsot. — Jó, legyen maga a tizedik— intézkedik az egyik rendező.Még mondja valaki, hogy nem jószívű ember.. Véges végig a világbajnoki pályán Hollandia országúti kerékpáros bajnoksága Valkenburg környékén ugyanazon a pályán folyt le, ahol szeptember első napjaiban a világ legjobbjai fognak küzdeni a világbajnokságért Rettenetesen nehéz a terep, életveszélyes meredekek A másfél kilométeres hegyre minden tíz kilométer után újra meg újra fel kell mászni — Saját tudósítónktól — Eindhoven, június. Valkenburg városában több, mint 200 hollandi kerékpáros rajtolt, hogy 150 kilométernyi távon megküzdjön Hollandia bajnokságáért. Én is ott voltam, látni akartam a pályát, amelyen szeptember első napjaiban a világ legjobb amatőrjei és hivatásos versenyzői a világbajnokságért fognak harcolni. Valkenburgban az érdeklődőkből nagy nemzetközi mezőny gyűlt össze. Európa majdnem minden országából eljöttek, hogy éppen ezen a napon, amikor Hollandia legjobbjai versenyeznek, tanulmányozzák a terepet. Még 12 óra előtt, amidőn még teljesen kihalt volt a pálya, végigmentem a terepen és megnéztem magamnak a pálya minden részét, legkisebb kanyarét és érdekesebbnél érdekesebb részét, hogy beszámolhassak róla az otthoniaknak, akik bizonyára elküldik ide szeptemberben a legjobbjaikat. Maga a pálya pontosan 10.115 méter hosszú. Hát ehhez hasonló pálya sehol sincs az egész világon. Nagyjából már régebben ismertem, hiszen végigmentem már rajta, de most alaposan kihasználtam a kínálkozó alkalmat és meg fogom kísérelni a pontos leírását, hátha használni tudok majd vele a magyar országúti versenyzőknek. Ha megkérdezek egy versenyzőt, mi a véleménye a terepről, akkor az elsősorban kesernyésen, mosolyog fájdalomtól eltorzult arccal. Aztán elkezdi mesélni, hogy milyen könnyen ment még az első két körben. De mindinkább nehezedett a munka a következő körökben. Végül sopánkodik a rabszolgai munkáról, rettenetes fáradtságról, szenvedésről és legvégül pedig a ... Cauberg-ről! Különösen erről a hegyről beszél, amely olyan szépen, barátságosan terül el Hollandiának egyedüli hegyes vidékén, de a kerékpáros szemében néhány kör lefutása után már alpesi óriásnak tetszik és a Galibier-ra ,vagy a Col de Vars-ra hasonlít. Ez a Cauberg rettenetes biztonsággal rágja azoknak a kerekeseknek az erejét, akik ezt az óriást rövid időn belül több ízben meg akarják mászni és jaj annak a versenyzőnek, aki mindjárt a verseny elején teljes erejét dobja a küzdelembe. Tavaly, 1937-ben 140 kerékpáros állott rajthoz, hogy megtegye az akkor 180 kilométeres távot és a mezőny 60 százaléka még a táv felét sem futotta meg. Pedig ezek nem gyenge turisták voltak, de kemény, edzett, világhíres hollandi országúti versenyzők! Az idei holland nemzeti bajnokságon több, mint 200 versenyző állott rajthoz, de 30-an sem tették meg a teljes távot! A kör még mindig olyan, mint tavaly volt, csöppet sem változott meg, számtalan az emelkedés és az esés benne és a Cauberg koronája még mindig ott ékeskedik a hegytetőn. A távolságot azonban megrövidítették 30 kilométerrel. De mi is van tulajdonképpen ezzel a 10.115 méter hosszúságú körrel és ezzel a Cauberg-gal? Hogy megfeleljek e kérdésre, mégegyszer végigmegyek gondolatban a pályán, ahogyan azt verseny közben egy versenykocsival több ízben is megtettem. Fent a Cauberg-hegyen kezdem meg a kör leírását, mert itt van a célvonal és itt mérik az egyes körök idejét. A versenyzők rajtja azonban a hegy alján van és mindjárt mászással kezdődik. A célvonaltól kiindulva az első kilométeren körülbelül 14 métert esik az út és ekkor be is végződik az első esés, mert az első és harmadik kilométer közötti 3 méteres különbséget ezen a hegyes-völgyes területen már nem is, veszem,számításba. Ez a nagyjában sík talaj a hármas kilométerjelzőig tart. További 100 méter után hirtelen jobbra fordul az út és a Geulemerbergről (a Gölemer-hegyről) máris lefelé visz. Alig, hogy 500 métert megtettünk, máris 4 métert eszünk. Amidőn pontosan 3600 méternyire távolodtunk el kiindulási pontunktól, akkor kezdődik a nagy esés és mi esünk, esünk, amíg csak 4500 métert meg nem tettük. E 900 méteres úton összesen 49 métert estünk. A teljes körnek ez a veszélyes helye tele van szögletes kanyarral és mellékesen ez a szakasz van a legroszszabb állapotban. Homokos és kavicsos. A fordulók mindkét oldalán szalmazsákok vannak elhelyezve az útról kirepülők épségének biztosítására. A 4500 méter után kezdődik a hegyes-völgyes terep. A táv közepén, tehát az ötös kilométernél elértük a kör legmélyebb pontját. Kezdődik a lassú, de biztos kapaszkodás. Két és fél kilométer alatt mintegy 17 métert emelkedünk, de még mielőtt egy kilométert megtettünk volna, már ismét esünk vagy 8 métert. De aztán jön a Cauberg! Az út nagyon meredek és ismét teli van kanyarokkal. A hegy lába 8500 méterre van a kiinduló ponttól. Az alatt az 500 méter alatt, amely bennünket elválaszt a 9- es kilométerig, már több, mint 14 métert emelkedünk. És méterről méterre tovább emelkedünk, néha hirtelen meredeken megy fel az út és a 9-es kilométertől egészen a 10- es kilométerig, tehát egyetlen egy kilométer alatt az út 59,5 métert emelkedik! Most jön még vagy 115 méter egészen a célig. Ez sima terület és jó terep a,, végrohamra. Bent vagyunk a célban és ismét kezdődik elölről az egész. Ez tehát az a kör, amit tegnap 16-szor tettek meg Hollandia versenyzői, de a világbajnoki futam résztvevői harminc ízben fognak befutni! Nagyon nehéz feladat és nem fog itt senki sem csodálkozni, ha a világbajnoki pályázók 70%-a szintén fel fogja adni a versenyt. Meg kell még említenem, hogy a kavicsos út elhagyása után, lehet mondani 2 és fél km megtevése után tükörsima felületű aszfalt következik, a Cauberegre felfelé pedig hosszúkás téglaalakú, de tükörsima felületű burkolaton kerekezhetünk. Maga az út több kisebb községen, erdőn, mezőkön, és Valkenburg városán megy keresztül. Bent a városban aszfaltos az útvonal, teli kanyarral. Csodás útvonal, lehet benne gyönyörködni, de versenyezni nehéz... Hasonlóan nehéz teredet odahaza nem is tudok elképzelni. Ide olyan versenyző kell, aki a meredeken lefelé legalább 70 kilométeres sebességgel mer menni. Mi ekkor az autóban 80-as sebességgel mentünk és nem tudtunk a versenyzők elé kerülni. Ezek a hirtelen kanyaroknál teljesen letudnak fékezni, de kanyar után máris 70-es iramban vágtatnak. Az egyenes talajon könnyen mennek 40-es gyorsasággal és hegynek fel is bírnak menni 3, esetleg 4 kilométeres sebességgel. A versenyzők az első felmenés után még együtt voltak, a másodiknál már széthúzódott a mezőny s csak egyes kiváló versenyzők mentek fel egyenes irányban. A többi már állott a gépén és hegynek felfelé az útvonal jobboldaláról a baloldalra és a baloldaláról a jobboldalára tette meg az utat, tehát cikk-cakkban, sőt sokan már gyalogoltak. A harmadik felmenésnél már nagy volt az erőlködés és ettől kezdve adták fel a versenyzők a versenyt. Néhányan szinte egy helyben állva tapostak felfelé, eltorzult arccal, kidagadt izmokkal gürcöltek. Fenn a célnál volt a sajtó részére fenntartott fedett hely. A hegy csúcsától ide 115 méternyi az út, itt meg lehetett látni a nagy megerőltetés nyomát, de aztán kezdődött a kilométereken át tartó roham. Maga a verseny csodásan szép volt, több, mint 25.000 főnyi néző az útvonal mindkét oldalán. A legtöbben a Canbergen felfelé helyezkedtek el. Itt hatos sorban álltak a nézők. Ezek a verseny vége felé már a cél felé tolódtak el, ahol fatribünök állottak. Az útvonal mindenütt kilenc méter széles. Maga a verseny nagyon izgalmas lefolyású volt. A legjobbak mindjárt élre mentek és erős iramban vezettek. Sajnos, éppen az a két versenyző, aki az első 12 körben vezetett, mint pl. Braspennincx (a tavalyi bajnok) és van Nek tömlőszakaA Megyeri út mellett fél kilométeres hosszúságban az áradásos, vadvizes területen már két éve folyik szorgalmas munka. Az emberi kitartás és szívósság vett el a Duna medréből 500 méteres hosszúságban és 150 méteres szélességben olyan területet, melynek minden négyzetmétere kultúrát és sportot jelent. Itt épült fel az Egyesült Izzó vízisporttelepe csónakházzal és három úszómedencével. Óriási vetkező helyiségek veszik körül a nagy darab földet. Nyílegyenes, drótsövénnyel szegélyezett betonutak visznek az uszoda egyes részeihez. Külön, a többi rendeltetést nem zavaró út visz a csónakház emeletes épületéhez. Nyárfasorral szegett, kőkockás úton jutunk a strandmedence mellett az 50 méteres sportuszodához. Külön 25 méteres medence, készült az újpesti gyerekek részére, 50 méteres medence a fürdőzőknek. Hatalmas tisztítóberendezés szolgálja az egész telep vízellátásának higiéniáját. A sportmedence 50x20 méteres. Mellette 1000 nézőre vasbeton tribün csupa ülőhellyel, a másik oldalon 1000 állóhellyel. A sportmedence vízalatti világítást kapott, a víz felületét pedig nyolc darab hatalmas reflektor világítja meg. Az egész telep benne áll a szabd Dunában. Hatalmas fahíd vezet be a sporttelepet magában foglaló mesterséges szigetre, amelyet négy oldalról mos, körül a Duna. Egy oldalról holt ággal, három oldalon a szabad Dunával van közvetlen összeköttetésben. A Dunáról mindig felszökik a „műszigetre” a dunai habokon pormentessé tisztult, habokat borzoló, a hőmérsékleten három-négy fokot hűtő friss dunai szél. A medencék vizét azonban a dunai szél nem bántja, mert köröskörül két méter magas mellvéd, fákka beültetett gát fogja el a szelet. Ezt az ideális létesítményt az UTE július 9 és 10-iki versenyén nyitja meg nemzetközi versenyével és vizipóló rangadókkal. Egy hétre lesz a margitszigeti nyitott versenyuszodában a magyar—német úszómérkőzés, a nyitott versenyuszoda végleges és teljes üzembehelyezése. A fővárosiúszósport nagy ünnepe lesz az egymásután követdlás miatt kénytelen volt feladni a versenyt. A versenynek Schulte volt a favoritja és mellette Middelkamp és Valentiji volt titkos favorit. Mindig egymásra ügyeltek és váltott vezetéssel rohamoztak. Csengetéskor — még 10 km volt hátra — Schulte megszökik, de hamar befogják. Hegynek se együtt mennek, aztán Valentiji szökik és szerez vagy 60 métert. Schulte megy először utána. A Cauberg kezdetén Valentijn vezeti 50 méterrel Schulte előtt, ezt további 60 méterrel Middelkamp követett. A hegy közepén Middelkamp az út közepére megy és míg a másik kettő az út egyik oldaláról a másik oldalra menve, tehát szerpentinezve teszi meg az utat felfelé, addig Middelkamp nyílegyenesen, a gépén ülve maradva megy felfelé. Rövidesen elhagyja mindkét riválisát, Schulte egy ideig ragad, de aztán leszakad. Middelkamp a hegy tetejére mintegy 150 méternyi előnynyel érkezik és berobog a célba. Schulte már nem futja ki magát. A részletes eredmények: Hollandia országúti bajnoka, Middelkamp (professzionalista). A 151 km 680 métert 4 óra 19 perc és 27 mp alatt tette meg. 2. Schulte (profi) 4:19-48. 3. Valentiji (profi) 4:19.58. 4. Hellemons (profi) 4:21-13. 5. Gommans (profi) 4:21-42. 6. Hofstede (amatőr) 4:22.27. Ő lett tehát Holandia amatőr bajnoka. Klein Ignác, kezd két vasárnap. Szorgos hétköznapokból valódi ünnepek ... Július 9-10-én nyitják meg az UTE új versenyuszodáját — Saját tudósítónktól — Hétfő, 1938 július 4. VEGYES HÍREK TENISZ Vasárnap fejezték be Székesfehér-óvárott a nemzetközi teniszversenyt. Eredmények: Férfi egyes döntő: Asbóth—Friedrich 6:4, 6:3, 6:4, 3. Bánó és Macsuha. — Női egyes döntő: Flórián—Szepessyné 6:3, 6:1, 3. Libertiny és Walter. — Női páros döntő: Flórián, Szepessyné—Walter, Straubné 4:6, 9:7, 8:6, 3. Jusits, Deményi, és Czernin grófnő, Szapáry grófnő. — Férfipáros döntő: Ma*csuha, Straub Elek—Friedrich, Straub János 6:8, 4:6, 7:5, 6:3, 6:3, 3. Asbóth, Csathó és Bánó, Nagy. Nemzetközi vegyespáros döntőbe a Straub János, Szepessyné és Asbóth, Jusits pár került. A KOLOZSVÁRI PUSZTAI GYŐZÖTT DEBRECENBEN Debrecenben a DEAC nemzetközi teniszversenyét vasárnap fejezték be. Eredmények: Férfi egyes: 1. Pusztai (Kolozsvár)—Babos (Miskolc) 6:4, 3:6, 6:3, 6:3, 2. Kálmán UTE— Barabás DEAC. Női egyes: 1. Katona Gizi (Miskolc), 2. Kállainé FTC 6:2, 6:3, 3. Hudák Éva OTK, 4. Újhelyi Ella DEAC. Férfipáros: 1. Bakos, Pusztai,Kálmán Kemény DEAC 6:2, 6:3, 5:5, feladta, 3. Jeney, Misley DKTK, 4. Barabás, Pataki DEAC. Vegyespáros: 1. Pusztai (Kolozsvár), Balláné (Monor), 2. Bakos, Katona (Miskolc), 3. Barabás, Darkó DEAC, 4. Demány, Kenderovíts DEAC. Női egyes kizárásos: 1. Katona (Miskolc)—Hudák Éva OTE 6:2, 6:0, 3. Kállainé FTC, 4. Kenderovits DEAC. Férfi egyes kizárásos: Barabás DEAC—* Kanta 3:6, 6:3, 4:0, feladte, 3. dr. Farkas DEAC—Kovács (Miskolc)