Nemzeti Sport, 1938. július (30. évfolyam, 127-148. szám)

1938-07-04 / 129. szám

8 Amikor a cipészek „nyírják meg“ a fodrászokat Cipészek—Fodrászok 4:1 (2:7). .. — Saját tudósítónktól. — Csepelen hagyományosak a cé­hek közötti mérkőzések. Ezeket a nyári idény alatt bonyolítják le nagy érdeklődés mellett. Most is hatalmas plakátok hirdették az eddig veretlen cipészek és a fodrá­szok mérkőzését. (A „rápénz” egy hordó sör volt.) A fodrászok a meccs előtt nemcsak bizakodtak, ha­nem elbizakodottak is­ voltak. A pla­kátokon ugyanis nagy betűkkel hir­dették: kinyírjuk a cipészeket! A meccsen azután fordítva történt... * A nagy mérkőzést üdvözlések és fényképezések vezették be. Külön ipartestületi közép­­­szervezetek tették forróvá a hangulatot és a közönség két pártra oszolva buzdí­totta a csapatokat. Akiket borotvá­lás közben bevágott a borbélya, az a cipészeket biztatta, akinek szorított a cipője, az a fodrászoknak szur­kolt... Már az­ első félidőben meglátszott, hogy a cipészek közelebb állnak a „bőrökhöz, mert 2:1-es vezetésre tette­k szert.* Szünet után a „Figaró-Közép” lelkes biztatása közben a fodrászok erősen szorongatták a cipészek ka­puját. Erre azok túl kemény játék­ba kezdtek. Néhány mintaszerű „tal­­palást” mutattak be. Persze a fod­rászok sem hagyták magukat, ha­nem nagy „nyírást” rendeztek. A szurkolók pedig mindenért a játék­vezetőt okolták. Ha a fodrászok ellen ítélt, akkor, ingyen cipőt, ha pedig a cipészek ellen fújt le vala­mit, akkor évi bérletet emlegettek vele kapcsolatban. Az utolsó negyedórában jobb erőnlétük révén újból a cipészek kerültek fölénybe és 4 :1-re javítot­ták az eredményt. * Bírálat: A mérkőzés után a ci­pészek erősen megbírálták a cipő­ket, amelyekben játszottak. Megfo­gadták, hogy a revánsra szerszá­mokat is hoznak magukkal és meg­javítják a futballcipőket. Mint minden vesztes csapatnak, a fodrászoknak is megvolt a kifogá­suk. — Könnyű a cipészeknek, — mondták. — ők állandóam ülve dol­goznak és így mindig jól ki vannak pihenve. Ezért a céh vezetői elhatározták, hogy a bizonytalan időpontú reváns előtt egy héttel titokzatos rejtek­helyre küldik a csapatukat pihenni. Ha erre esetleg nem gyűlne össze elég pénz, akkor a meccs előtti hé­ten ülve fognak hajat vágni és bo­rotválni a csepeli fodrászok ... (j. k) Legyen maga a tizedik! avagy fő a jószívűség — Saját tudósítónktól. — Hosszútávfutó verseny lebonyolí­tása nem tartozik­­a legegyszerűbb feladatok közé. (Főleg a körszámlá­lással van baj.) Ilyen rendezését csak hosszú tapasztalattal rendel­kező embereknek volna szabad vál­­lalniuk. Nemrég történtek az alábbi „édes” esetek. A 10. körben bizony már alapo­san szétnyúlik a mezőny, van olyan, akit már kétszer is leköröztek. — Még 18! — kiáltja a körszám­láló az egyik futónak. — Nem lehet! — kiált vissza a futó. — Az­ előttem lévőnek 17-et mutattak, akit viszont én már lekö­röztem. — Ne beszéljen, fusson! — zár­­j­ák le a vitát.* A befutásnál teljes a zűrzavar. A jegyző elfelejtette beírni a hatodik helyezett idejét. A versenybíró azon­ban nem jött zavarba. — A hatodik ideje körülbelül ennyi lehetett — mondja. „Megsarcolta” az időt. * Az egyik versenyző meglepetve nézi a befutási listát: — Kizárt dolog, hogy én 11. va­gyok, hiszen­ megelőztem Kovácsot. — Jó, legyen maga a tizedik­­— intézkedik az egyik rendező.­­Még mondja valaki, hogy nem jószívű ember.. ­ Véges végig a világbajnoki pályán Hollandia országúti kerékpáros bajnoksága Valkenburg környékén ugyanazon a pályán folyt le, ahol szeptember első napjaiban a világ legjobbjai fognak küzdeni a világbajnokságért Rettenetesen nehéz a terep, életveszélyes mere­dekek­­ A másfél kilométeres hegyre minden tíz kilométer után újra meg újra fel kell mászni — Saját tudósítónktól — Eindhoven, j­únius. Valkenburg városában több, mint 200 hollandi kerékpáros rajtolt, hogy 150 kilométernyi távon meg­küzdjön Hollandia bajnokságáért. Én is ott voltam, látni akartam a pályát, amelyen szeptember első napjaiban a világ legjobb amatőrjei és hivatásos versenyzői a világ­bajnokságért fognak harcolni. Valkenburgban az érdeklődőkből nagy nemzetközi mezőny gyűlt össze. Európa majdnem minden országából eljöttek, hogy éppen ezen a napon, amikor Hollandia legjobbjai verse­nyeznek, tanulmányozzák a terepet. Még 12 óra előtt, amidőn még teljesen kihalt volt a pálya, végigmentem a terepen és megnéztem magamnak a pálya minden részét, legkisebb kanyarét és érdekesebbnél érdekesebb részét, hogy beszámolhassak róla az otthoniaknak, akik bizonyára el­küldik ide szeptemberben a legjobb­jaikat. Maga a pálya pontosan 10.115 méter hosszú. Hát ehhez hasonló pálya sehol sincs az egész világon. Nagyjából már régebben ismertem, hiszen végigmentem már rajta, de most alaposan kihasználtam a kínál­kozó alkalmat és meg fogom kísé­relni a pontos leírását, hátha hasz­nálni tudok majd vele a magyar országúti versenyzőknek. Ha megkérdezek egy versenyzőt, mi a véleménye a terepről, akkor az elsősorban kesernyésen, mosolyog fájdalomtól eltorzult arccal. Aztán elkezdi mesélni, hogy milyen könnyen ment még az első két körben. De mindinkább nehezedett a munka a következő körökben. Végül sopán­kodik a rabszolgai munkáról, rette­netes fáradtságról, szenvedésről és legvégül pedig a ... Cauberg-ről! Különösen erről a hegyről beszél, amely olyan szépen, barátságosan terül el Hollandiának egyedüli hegyes vidékén, de a kerékpáros szemében néhány kör lefutása után már alpesi óriásnak tetszik és a Galibier-ra ,vagy a Col de Vars-ra hasonlít. Ez a Cauberg rettenetes bizton­sággal rágja azoknak a kerekesek­nek az erejét, akik ezt az óriást rövid időn belül több ízben meg akarják mászni és jaj annak a ver­senyzőnek, aki mindjárt a verseny elején teljes erejét dobja a küzde­lembe. Tavaly, 1937-ben 140 kerékpáros állott rajthoz, hogy megtegye az akkor 180 kilométeres távot és a mezőny 60 százaléka még a táv felét sem futotta meg. Pedig ezek nem gyenge turisták voltak, de kemény, edzett, világhíres hollandi országúti versenyzők! Az idei holland nemzeti bajnokságon több, mint 200 versenyző állott rajthoz, de 30-an sem tették meg a teljes távot! A kör még mindig olyan, mint tavaly volt, csöppet sem változott meg, számtalan az emelkedés és az esés benne és a Cauberg koronája még mindig ott ékeskedik a hegy­tetőn. A távolságot azonban megrövidí­tették 30 kilométerrel. De mi is van tulajdonképpen ezzel a 10.115 méter hosszúságú körrel és ezzel a Cauberg-gal? Hogy meg­feleljek e kérdésre, mégegyszer vé­gigmegyek gondolatban a pályán, ahogyan azt verseny közben egy ver­senykocsival több ízben is megtet­tem. Fent a Cauberg-hegyen kezdem meg a kör leírását, mert itt van a célvonal és itt mérik az egyes körök idejét. A versenyzők rajtja azonban a hegy alján van és mindjárt má­­­szással kezdődik. A célvonaltól kiindulva az első kilométeren körülbelül 14 métert esik az út és ekkor be is végződik az első esés, mert az első és harma­dik kilométer közötti 3 méteres kü­lönbséget ezen a hegyes-völgyes te­­­rületen már nem­ is, veszem,­­számí­tásba. Ez a nagyjában sík talaj a hármas kilométerjelzőig tart. További 100 méter után hirtelen jobbra fordul az út és a Geulemer­­berg­ről (a Gölemer-hegyről) máris lefelé visz. Alig, hogy 500 métert megtettünk, máris 4 métert eszünk. Amidőn pontosan 3600 méternyire távolodtunk el kiindulási pontunktól, akkor kezdődik a nagy esés és mi esünk, esünk, amíg csak 4500 mé­tert meg nem tettük. E 900 méteres úton összesen 49 métert estünk. A teljes körnek ez a veszélyes helye tele van szögletes kanyarral és mel­lékesen ez a szakasz van a legrosz­­szabb állapotban. Homokos és kavi­csos. A fordulók mindkét oldalán szalmazsákok vannak elhelyezve az útról kirepülők épségének biztosítá­sára. A 4500 méter után kezdődik a hegyes-völgyes terep. A táv közepén, tehát az ötös kilométernél elértük a kör legmélyebb pontját. Kezdődik a lassú, de biztos ka­paszkodás. Két és fél kilométer alatt mintegy 17 métert emelkedünk, de még mielőtt egy kilométert meg­tettünk volna, már ismét esünk vagy 8 métert. De aztán jön a Cauberg! Az út nagyon meredek és ismét teli van kanyarokkal. A hegy lába 8500 méterre van a kiinduló ponttól. Az alatt az 500 méter alatt, amely bennünket elválaszt a 9- es kilométerig, már több, mint 14 métert emelkedünk. És méterről méterre tovább emelkedünk, néha hirtelen meredeken megy fel az út és a 9-es kilométertől egészen a 10- es kilométerig, tehát egyetlen egy kilométer alatt az út 59,5 métert emelkedik! Most jön még vagy 115 méter egészen a célig. Ez sim­a te­rület és jó­­ terep a,, végrohamra. Bent vagyunk a célban és ismét kezdődik elölről az egész. Ez tehát az a kör, amit tegnap 16-szor tettek meg Hollandia ver­senyzői, de a világbajnoki futam résztvevői harminc ízben fognak be­futni! Nagyon nehéz feladat és nem fog itt senki sem csodálkozni, ha a világbajnoki pályázók 70%-a szintén fel fogja adni a versenyt. Meg kell még említenem, hogy a kavicsos út elhagyása után, lehet mondani 2 és fél km megtevése után tükör­sima felületű aszfalt következik, a Cauberegre felfelé pedig hosszúkás téglaalakú, de tükörsima felületű burkolaton kerekezhetünk. Maga az út több kisebb községen, erdőn, mezőkön, és Valkenburg vá­rosán megy keresztül. Bent a város­ban aszfaltos az útvonal, teli ka­nyarral. Csodás útvonal, lehet benne gyönyörködni, de versenyezni nehéz... Hasonlóan nehéz teredet odahaza nem is tudok elképzelni. Ide olyan versenyző kell, aki a meredeken le­felé legalább 70 kilométeres sebes­séggel mer menni. Mi ekkor az autóban 80-as sebességgel mentünk és nem tudtunk a versenyzők elé kerülni. Ezek a hirtelen kanyarok­nál teljesen le­­tudnak fékezni, de kanyar után máris 70-es iramban vágtatnak. Az egyenes talajon könnyen mennek 40-es gyorsasággal és hegynek fel is bírnak menni 3, esetleg 4 kilométeres sebességgel. A versenyzők az első felmenés után még együtt voltak, a másodiknál már szét­húzódott a mezőny s csak egyes kiváló versenyzők mentek fel egyenes irányban. A többi már ál­lott a gépén és hegynek felfelé az útvonal jobboldaláról a baloldalra és a baloldaláról a jobboldalára tette meg az utat, tehát cikk-cakkban, sőt sokan már gyalogoltak. A har­madik felmenésnél már nagy volt az erőlködés és­ ettől kezdve adták fel a versenyzők a versenyt. Néhányan szinte egy helyben állva tapostak felfelé, eltorzult arccal, kidagadt iz­mokkal gürcöltek. Fenn a célnál volt a sajtó részére fenntartott fe­dett hely. A hegy csúcsától ide 115 méternyi az út, itt meg lehetett látni a nagy megerőltetés nyomát, de aztán kezdődött a kilométereken át tartó roham. Maga a verseny csodásan szép volt, több, mint 25.000 főnyi néző az útvonal mindkét oldalán. A legtöb­ben a Canbergen felfelé helyezked­tek el. Itt hatos sorban álltak a né­zők. Ezek a verseny vége felé már a cél felé tolódtak el, ahol fatribü­nök állottak. Az útvonal mindenütt kilenc méter széles. Maga a verseny nagyon izgalmas lefolyású volt. A legjobbak mindjárt élre mentek és erős iramban vezet­tek. Sajnos, éppen az a két ver­senyző, aki az első 12 körben veze­tett, mint pl. Braspennincx (a tava­lyi bajnok) és van Nek tömlőszaka­A Megyeri­ út mellett fél kilomé­teres hosszúságban az áradás­os, vadvizes területen már két éve folyik szorgalmas munka. Az em­beri kitartás és szívósság vett el a Duna medréből 500 méteres hosszúságban és 150 méteres szé­lességben olyan területet, melynek minden négyzetmétere kultúrát és sportot jelent. Itt épült fel az Egyesült Izzó vízisporttelepe csó­nakházzal és három úszómedencé­vel. Óriási vetkező helyiségek veszik körül a nagy darab földet. Nyíl­egyenes, drótsövénnyel szegélye­zett betonutak visznek az uszoda egyes részeihez. Külön, a többi rendeltetést nem zavaró út visz a csónakház emeletes épületéhez. Nyárfasorral szegett, kőkockás úton jutunk a strandmedence mel­lett az 50 méteres sportuszodához. Külön 25 méteres medence, készült az újpesti gyerekek részére, 50 méteres medence a fürdőzőknek. Hatalmas tisztítóberen­dezés szol­gálja az egész telep vízellátásának higiéniáját. A sportmedence 50x20 méteres. Mellette­ 1000 nézőre vasbeton tri­bün csupa ülőhellyel, a másik olda­lon 1000 állóhellyel. A sportmeden­ce vízalatti világítást kapott, a víz felületét pedig nyolc darab hatal­mas reflektor világítja meg. Az egész telep benne áll a szabd Du­nában. Hatalmas fahíd vezet be a sporttelepet magában foglaló mes­terséges szigetre, amelyet négy ol­dalról mos, körül a Duna. Egy ol­dalról holt ággal, három oldalon a szabad Dunával van közvetlen összeköttetésben. A Dunáról min­dig felszökik a „műszigetre” a du­nai habokon pormentessé tisztult, habokat borzoló, a hőmérsékleten három-négy fokot hűtő friss du­nai szél. A medencék vizét azonban a dunai szél nem bántja, mert kö­röskörül két méter magas mell­véd, fákka­ beültetett gát fogja el a szelet. Ezt­ az ideális létesítményt az UTE július 9 és 10-iki versenyén nyitja meg nemzetközi versenyével és vizipóló rangadókkal. Egy hét­re lesz a margitszigeti nyitott ver­senyuszodában a magyar—német úszómérkőzés, a nyitott versenyuszo­da végleges és teljes üzembehelye­­zé­se. A fővárosi­­úszósport nagy ünnepe lesz az egymásután követ­dlás miatt kénytelen volt feladni a versenyt. A versenynek Schulte volt a fa­­voritja és mellette Middelkamp és Valentiji volt titkos favorit. Mindig egymásra ügyeltek és váltott veze­téssel rohamoztak. Csengetéskor — még 10 km volt hátra — Schulte megszökik, de hamar befogják. Hegynek se együtt mennek, aztán Valentiji szökik és szerez vagy 60 métert. Schulte megy először utána. A Cauberg kezdetén Valentijn vezet­i 50 méterrel Schulte előtt, ezt to­vábbi 60 méterrel Middelkamp kö­vetett. A hegy közepén Middelkamp az út közepére megy és míg a má­sik kettő az út egyik oldaláról a másik oldalra menve, tehát szer­­pentinezve teszi meg az utat felfelé, addig Middelkamp nyílegyenesen, a gépén ülve maradva megy felfelé. Rövidesen elhagyja mindkét riváli­sát, Schulte egy ideig ragad, de az­tán leszakad. Middelkamp a hegy tetejére mintegy 150 méternyi előny­­nyel érkezik és berobog a célba. Schulte már nem futja ki magát. A részletes eredmények: Hollandia országúti bajnoka, Mid­delkamp (professzionalista). A 151 km 680 métert 4 óra 19 perc és 27 mp alatt tette meg. 2. Schulte (profi) 4:19-48. 3. Valentiji (profi) 4:19.58. 4. Hellemons (profi) 4:21-13. 5. Gommans (profi) 4:21-42. 6. Hofstede (amatőr) 4:22.27. Ő lett tehát Holandia amatőr bajnoka. Klein Ignác, kezd két vasárnap. Szorgos hétköz­napokból valódi ünnepek ... Július 9-10-én nyitják meg az UTE új versenyuszodáját — Saját tudósítónktól — Hétfő, 1938 július 4. VEGYES HÍREK TENISZ Vasárnap fejezték be Székesfehér-ó­várott a nemzetközi teniszversenyt. Eredmények: Férfi egyes döntő: As­­bóth—Friedrich 6:4, 6:3, 6:4, 3. Bánó és Macsuha. — Női egyes dön­tő:­­ Flórián—Szepessyné 6:3, 6:1, 3. Libertiny és Walter. — Női páros döntő: Flórián, Szepessyné—Walter, Straubné 4:6, 9:7, 8:6, 3. Jusits,­ De­­ményi, és Czernin grófnő, Szapáry grófnő. — Férfipáros döntő: Ma­*­csuha, Straub Elek—Friedrich, Straub János 6:8, 4:6, 7:5, 6:3, 6:3, 3. Asbóth, Csathó és­ Bánó, Nagy. Nemzetközi vegyespáros döntőbe a Straub János, Szepessyné és Asbóth, Jusits pár került. A KOLOZSVÁRI PUSZTAI GYŐZÖTT DEBRECENBEN Debrecenben a DEAC nemzet­közi teniszversenyét vasárnap fej­­ezték be. Eredmények: Férfi egyes: 1. Pusztai (Ko­lozsvár)—Babos (Miskolc) 6:4, 3:6, 6:3, 6:3, 2. Kálmán UTE— Barabás DEAC. Női egyes: 1. Ka­tona Gizi (Miskolc), 2. Kállainé FTC 6:2, 6:3, 3. Hudák Éva OTK, 4. Újhelyi Ella DEAC. Férfi­páros: 1. Bakos, Pusztai,Kál­mán K­emény DEAC 6:2, 6:3, 5:5, feladta, 3. Jeney, Misley DKTK, 4. Barabás, Pataki DEAC. Ve­gyespáros: 1. Pusztai (Kolozsvár), Balláné (Monor), 2. Bakos, Ka­tona (Miskolc), 3. Barabás, Dar­­kó DEAC, 4. Demány, Kendero­­víts DEAC. Női egyes kizárásos: 1. Katona (Miskolc)—Hudák Éva OTE 6:2, 6:0, 3. Kállainé FTC, 4. Kenderovits DEAC. Férfi egyes kizárásos:­­ Barabás DEAC—* Kanta 3:6, 6:3, 4:0, feladte, 3. dr. Farkas DEAC—Kovács (Miskolc)­

Next