Nemzeti Sport, 1939. június (31. évfolyam, 107-128. szám)
1939-06-01 / 107. szám
Csütörtök, 1939 június 1. Mi sül ki ebből a keretből? — Saját tudósítónktól — Nagy lehetőség nyílik június 8-án a magyar futball előtt: „javíthat" a tavalyi VB döntőjének eredményén és ugyanakkor legyőzheti az „évszázad" döntetlenül végződött mérkőzésének egyik résztvevőjét. Az olaszok elleni régen esedékes számadást ez a két vonatkozás még érdekesebbé, még izgalmasabbá teszi. Lássuk már most, hogyan állunk a nagy találkozás legfontosabb tényezőjével, a magyar csapattal? A szövetségi kapitány csak keretet állított össze. Ezzel is jelezte, hogy ő maga is bizonytalanságok közepette tekint az összeállításra még egy héttel a mérkőzés előtt is. A 16-os keret természetesen rávilágít több ponton is a kapitány elgondolásaira, még ha a keret eléggé rugalmas is s többféle megoldást enged meg szinte a csapatnak minden részében. Szabó a kapitány embere A kapus helyén nincs sok vesztegetni való szavunk. Szabó változatlanul birtokosa a kapitány bizalmának. Annak ellenére, hogy az utolsó éveknek szinte minden meccsén, amelyen szerepelt, beszedett 1—2 potyagólt. Viszont védhetetlennek látszó lövéseket kivédett. El kell azonban ismerni, hogy a Szabó mögött felsorakozó kapusjelöltek közül egyelőre egyik sem bizonyult olyan nagynak, hogy teljes joggal léphetne Szabó örökébe. A szegedi Tóth nagy tehetség, de a Hungária ellen kiábrándító módon védett. Talán átmeneti formaváltozásról van nála szó. Boldizsár rászolgált a tartalékságra, bár ő sem éri el a régi nagyok színvonalát. Zavar a védelemben Ha a keretre nézünk, a Korányi (Kis), Bíró , Lázár, Turay, Balog (Dudás) összeállítás világosan kirajzolódik. Hogy ennek az összeállításnak próbáját megtaláljuk, a leghelyesebb megvizsgálnunk az olasz támadók játékát, mert hiszen ez ellen kell majd a mieinknek helytállniok. A Biavati—Piola—Colaussi hármas rengeteg gondot okozna a világ legjobb védelmének is. Ennek a három előretolt csatárnak a lefogása életbevágó fontosságú lesz az úrnapi magyar-olasz mérkőzésen. Ez a három olasz csatár maga a megtestesült veszedelem. Gyorsak, határozottak, minden helyzetből lőnek, mégpedig élesen és helyezetten. Hapgood a milánói meccsen egyetlenegyszer engedte el Biavatit, nem is tudta behozni és Biavati be is lőtte a labdát a hálóba. Nem tudjuk, hogy a szövetségi kapitány milyen taktikai tervre gondol az olaszok ellen. Ha a szélsőfedezeteket nézzük, arra kell gondolnunk, hogy az angol rendszert választotta a kapitány. Mert hiszen ezek a fedezetek — különösen Lázár — elsősorban támadó modorú játékosok. A hátvédek játékával még megegyeznék ez a taktika, hiszen Korányinak nem jelentene megoldhatatlan feladatot Colaussi pontos őrzése. Bíró számára azonban szolgálatában való enyhítést kellen kieszközölni, hogy az utóbbi időben ingadozó formája megjavuljon. Polgárt csatárnak jelölte a kapitány s így a sokat, ígérő Polgár—Korányi párosítás vizsgálgatását kénytelenek vagyunk mellőzni. Semmiképpen sem vág ebbe a rendszerbe Turay beállítása. Annak ellenére, hogy Turay nem egyszer igen eredményes és nagyvonalú teljesítményt nyújtott már a harmadik hátvéd szerepében, az utóbbi időben inkább a kalandozó középfedezet játékát láttuk tőle. Márpedig ezzel a játékkal katasztrofális eredményhez segíthetjük az olasz csatársort. Ha tehát a kapitány kullancsként képzeli el középfedezetét, akkor helyesebb lett volna Szűcsöt kiválasztania. Szűcs sem játsza csapatában mindig a harmadik hátvédet, viszont ha erre utasítást kap, azt mindig a legnagyobb lelkiismeretességgel látja el. Még Sárosi III. is jobb lett volna ezen a helyen, bár az ő formájában kétségkívül bizonyos fokú hullámvölgy jelentkezett az utóbbi hetekben. Ha pedig a kapitány a szélsőfedezetekre akarja bízni a szélsebes olasz szélsők őrzését és támadó középfedezettel akar játszani, akkor nemcsak eleve meggyengíti a támadásunkat, de a kiválasztottak nem is alkalmasak erre a buldoggszerű őrző szerepre. Főként Lázárra és Dudásra áll ez. Balogra kevésbé. Az olasz összekötők szerepét sem szabad figyelmen, kívül hagyni. A párisi világbajnoki döntőn láthattuk, hogy a két olasz összekötő a felező vonaltól kezdve szinte teljesen zavartalanul szehette a kombinációk hálóját és tolhatta előre a támadás vonalát, hogy azután 25 méterrel a kapu előtt váratlan, lyukra adott labdával, vagy keresztpasszal tiszta helyzetbe juttassa valamelyik előretolt csatárát. Amint látjuk, a védelemben még súlyos problémák meredeznek a kapitány elé és azoknak megoldásán nagyon sok fog múlni. Feltámad az „agy* tröszt44? A csatársor problémái nem kevésbé érdekesek. A keretből ki lehet olvasni azt is, hogy a szövetségi kapitány visszatér a Cseh —Zsengellér—Sárosi belső hármashoz, annak ellenére, hogy ez a kombináció Rotterdamban alaposan megbukott. El kell ismerünk, hogy a kapitány helyzete nem irígylésreméltó. A szövetségi kapitány kétségtelenül bebizonyította, hogy a modern futball híve és ő is kiábrándult a „művészi" játék követőiből. A magyar futball mai helyzetében azonban számolnia kell azzal, hogy nagyklasszisú belső csatáraink még a régi iskola padjaiban nőttek fel. Az új idők új emberei pedig nem érték még el távolról sem azt a tudásfokot a maguk stílusában, mint amilyennel a művészi futball képviselői a most letűnő kor modorában rendelkeznek. Még nem termelődtek ki a korszerű futball Sárosijai, Zsengellérjei, Csehjei. Ez az igazság. A szövetségi kapitány nyilván a legnagyobb tudású futballistákat akarja felvonultatni az ősellenség ellen. Inkább megalkuszik azzal, hogy ezek a futballisták nem teljes értékű harcosok, mert hiszen a harcosok még nem teljes tudású futballisták. Ha a csatárkeretben Polgárra esik a tekintetünk, akkor egy pillanatra felvillan a lehetősége egy „kevert" belső hármasnak is. Sok fantázia azonban ebben a kombinációban sincs. Hiszen Polgár hosszú szünet után nemrégen kezdett csak el újra játszani. A múltban néhányszor már nagy reményekkel kecsegtetett a középcsatár fontos helyén, hogy azután hirtelen kiábrándítson mindenkit. Ő sem az igazi tehát. Egy bizonyos: az olasz fedezetek ellen sem, de különösen a Fonia Rava hátvédpár ellen nem lehet játszani azt a körülményes, tologató, pepecselő futballt, aminek hibáiba olyan gyakran esnek bele a művészi futballt játszó technikás embereink. Ilyen pokolian gyors és határozott hátvédekkel szemben, mint amilyen Feni és Rava, csak gyors és határozott húzásokkal lehet operálni. Mert ha a mi belsőink egyik lábukról a másikra akarják majd átfeszegetni a labdát, még el sem kezdhetik a tologatást, máris nem lesz ott előttük a labda! (Esetleg öle maguk sem lesznek már ott.) A széleken sincsenek teljes értékű embereink. A jobbszélen egyenesen krízis van. Ádám sérült, Szántó nincs formában. Kincses nem egészséges, de formája is távol áll a válogatott szinttől. A baloldalon Gyetvai nem abszolút kétlábas játékos. Gyorsaságát és keménységét mégis jól ki lehetne használni, de akkor el kell látni őt bőségesen jó labdákkal. Amint látjuk, van tehát probléma a támadósorban is éppen elég. Sok nehézséggel kell majd megküzdenie a kapitánynak, míg kimondja az utolsó szik: ez lesz a válogatott tizenegyez olaszok ellen. Talán éppen ezért várja mindenki megkülönböztetett kíváncsisággal ezt a tizenegyet. pMdf Rowe folytatja, — szóban és gyakorlatban — Saját tudósítónktól — Mr. Rowe térde sokat javult,így, hogy tegnap már folytathatta a gyakorlati oktatást is. Délelőtt a főiskolán, délután pedig a KISOK- pályán dolgozott. Délelőtt az elsőévesekkel a labdavezetés fortélyait vette át, a KISOK-pályán pedig különféle kiegészítő játékok kerültek sorra, amelynek folyamán sor került néhány fontos részlet gyakorlására, mint például a szögletrúgás, szabadrúgás, partdobás, sorfal. Rowe oktatásának külön színt ad a gyakorlati előadás utáni megszokott vita, a kérdések egész sora, amelyre Rowe örömmel válaszol, mert a sok kérdésből azt látja, hogy a hallgatóságot érdekli az anyag. Az ilyen viták közben a futballnak rengeteg apró titka kerül felszínre s a hallgatóság csodálkozik azon, hogy erről, vagy arról még soha nem volt szó, pedig milyen fontos. Az egyik főiskolás futballista például megkérdezte Rowet, hogy ezeket a skálázáshoz hasonló labda vezető iskolázásokat várjon nagy játékosok is végigcsinálják-e Angliában? —• Igen, — felelt Rowe. — Miért? — kérdezte a főiskolás. — Hiszen azok már nagy játékosok! Rowe így felelt: — Azért csinálják, hogy nagy játékosok maradjanak. A legnagyobb érdeklődés különben Rowe utolsó hetét előzi meg, amikor a BEAC-pályán a teljes főiskolai keret részvételével egy igazi angol ,,profi-hét“ kerül bemutatásra. Rowe ma, csütörtökön délután fejezi be oktatóanyagának a KISOK-ra vonatkozó részét. Ez az utolsó előadás elméleti lesz, helyesebben egy hosszú vitadélután, amely a középiskolai futballal öszszefüggő összes kérdést felöleli. Ez az utolsó KISOK-előadás nem az FTC Forinyák utcai pályáján kerül sorra, hanem a Markó utcai Bólyai-gimnázium kémiai termében, fekete táblával, 4 órai kezdettel. Délelőtt a Testnevelési Főiskolán tart Rowe előadást. Az a bizonyos narancshéj... — Saját tudósítónktól — Igen vegyes érzelmekkel fogadták a Taxisok a Bocskai győzelmét a Szolnok ellen. Az az alig 3 pontnyi különbség, amely a két csapatot elválasztja, nem éppen megnyugtató. A szurkolók gyorsan kiszámították, hogy ha a Bocskai ki is kap a Ferencvárostól, de győz az Elektromos és a Taxisok ellen, még könynyen megelőzheti a Taxit is. A Taxinak ugyanis két igen erős mérkőzése van hátra idegenben (az egyik Szegeden, a másika Berliniutcában a Phöbus ellen). Ha a csapat ezen a két mérkőzésen egy pontot sem szerez, ami könnyen előfordulhat, akkor minden a Bocskai -—Taxisok mérkőzésén fog eldőlni. Csak azt tartják szerencsének, hogy a Bocskai ellen a Latorca utcában játszanak. A megszokott környezetben nem lesz valószínű a vereségük. Mindenesetre vigyázniuk kell, mert könnyena Bocskai lehet az a bizonyos narancshéj, amelyen a Taxisok elcsúsznak és kicsúsznak az NB-ből. Klmaradt a BSiKRT forgalmi telepek fődidaróghizi integgazosó e hető fordulója. 3 Még hétfőn is csak keretet ad a kapitány, az összeállítást pedig csak a mérkőzés előtt hirdeti ki Kedden erőnléti edzés az Üllői-útőn — Saját tudósítónktól — Az edzés utáni uzsonnán a szövetségi kapitány a következőket mondta: — Sajnos, a zsúfolt bajnoki műsor miatt nem készülhettünk úgy, ahogyan szerettem volna a nagy vetélytárs ellen, de bízom abban, hogy van még magyar virtus is a világon. Majd így folyatta: — Vegyétek tudomásul a következőket: Hétfőn este mindannyian, akik ma kint voltatok, 7 órára jelenjetek meg a szövetségben. Ekkor fogom kihirdetni a keretet. Az összeállítást még akkor sem közlöm. Pozzo is úgy szokott csinálni, ha otthon játszik az olasz csapat, hogy csak a mérkőzés kezdete előtt hirdeti ki a csapatot. Én ennyire nem utánzom. A mérkőzés előtti napon ■— legalábbis a csapat tagjai — tudni fogják, hogy kik játszanak. Foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy elbújjék-e a csapat a mérkőzés előtt pár napra. Végül úgy döntöttünk, hogy nem bújunk el. A keret Űrnapján délelőtt 10 órakor összegyűl. Együtt fogunk tízóraizni és ebédelni és együtt megyünk ki a pályára. Taktikai megbeszélés hétfőn este 7 órakor lesz. Kedden délután könnyű erőnléti edzést tartunk az Üllői úton. A Ferencváros vezetősége cáfol. Nem bontunk szerződést Lázárral! A zöld-fehérek csak egészen könnyű edzést tartottak — Saját tudósítónktól — A Ferencváros szerdán a válogatott edzés miatt már délután 3 órakor tartott edzést. „Bemelegítenek" Kiszely és Biró II. lábteniszmérkőzést játszott. — Három korsó sörbe folyik a mérkőzés — jegyzi meg Polgár. A többiek egy kapura lődöznek, majd padok között vezetik a labdát, később pedig padugrás következik. Rajtgyakorlatok és passzolgatás szerepeltek még az egyórás edzés műsorán. A Ferencváros vezetőségétől a következő nyilatkozatot kaptuk: — A Phöbus ellen az összeállítás nem változik. A 13:0-ás csapat játszik, úgy látszik, kezd kialakulni a KK-csapatunk, csak még a jobbszélen hiányzik teljesen épkézláb ember. A Lázár— Jakab-ügyet még nem tárgyaltuk. Érthetetlenek azok a hírek, amelyek arról szólnak, hogy Lázárral egyoldalú szerződést bontunk. Tudomásunk szerint a vezetőségből ilyesmit senki sem mondott. Munkánk most elsősorban arra irányul, hogy a régi jó szellemet hozzuk vissza a Ferencvárosba. Nem baj, ha közben elvész a bajnokság, sőt, esetleg a KK is, a lényeges csak az, hogy a jövőre semilyen tekintetben se találjunk kifogásolnivalót. A Ferencváros vezetősége még mindig nem döntött arról, hogy panasszal él-e a Nemzeti-ügyben (3:3) hozott határozat ellen. Valaki megjegyezte: — Most kellene panaszt tennünk s ha annak helyt adnának, már csak egy pont lenne az Újpest előnye! Az 50 éves fennállását ünneplő Mohácsi TE meghívta egy mérkőzésre a Ferencvárost. A zöldfehérek szívesen mennének Mohácsra, de egyelőre nem találnak szabadnapot. Kölyök-rosta lesz pénteken délután 4 órakor a lóversenyzéri Postás-pályán. A magyar-olasz mérkőzés előtt játszó két kölyökválogatott csapatnak ez lesz az utolsó erőpróbája. Bobrik Károly, a kölyök futballisták kapitánya erre a rostára a következő játékosokat hívta meg: Kapusok: Boldizsár II. MAFC, Szavoljev (Csillaghegy). Hátvédek: Takács UTSE, Bujka UTE, Trenka WMTK, Magyaríts FTC. Fedezetek: Schlick, Szélesi Wolf, Onódi UTSE, Ágoston WOSC, Heverényi ZSE, Csanádi FTC, Kemény MÁVAG. Csatárok: Holsteier MPSC, Kirádi, Stecker, Spányik UTE, Polecz FTC, Mészáros EMTK, Bors UTE, Kiss ZSE, Tölösi MÁVAG, Streliczky SzAC, Schlachta ÚTE, Zakariás EMTE, Podámer BSK, Hahn MTK, Eisenstedter BTK. ANGOL PARKban Huszka Jenő és Szilágyi László páratlan sikerű daljátéka ERZSÉBET szabadtéri előadásban Lázár Mária, Fejes Teri, Somogyi Nusi, Zimonyi Márta, Dajbukát Ilona, Kováts Terni, Földértyi László, ifj. Latabár Árpád, Szakáts Zoltán, Pethes Ferenc, Vizy Béla Kezdete pontosan 8 órakor