Nemzeti Sport, 1939. augusztus (31. évfolyam, 151-172. szám)
1939-08-01 / 151. szám
O cAm itre talán ni kq ApatiiL ár it graadnt... I2j eitgellfar-mama a ti árúm esemettfémi fa a „iMikareArál“, aki már 12 főcs korában nujjósalta, hogy a futball hói fa(/ míg élni — Saját tudósítónktól — Őszhajú nénike üldögél csendesen a vigadók között az asztal mellett. Nem mernék rája azt mondani, hogy „öreg néniké", mert a szeme olyan fiatalosan csillog, hogy rácáfol az ősz hajra. Zsengellér-mama ő, az újpestiek népszerű gólkirályának az édesanyja. Körülötte a Zsengellér-család, Lajcsi gyereke a feleségével, két csinos fiatal barna lány: Zsengellér ,nővérének a lányai. Természetesen menyasszonyával itt ül a gólkirály is — kivéve azt az igen gyakori esetet, amikor a telefonhoz hívják, hogy gratuláljanak neki. Zsengellér mama szeretettel és büszkeséggel legelteti a szemét legfiatalabb csemetéjén, a Gyuszigyereken. — Tetszik tudni, az úgy volt— meséli, — hogy előbb jött a Józsikám, aztán a Lajcsikám, aztán egy kislányom és csak aztán született a vakarcs, a Gyuszikám. Gyuszikám. 15 évre jött a többi után. Apánkkal aggódtunk is: várjon a gyerekek beveszik-e maguk közé a vakarcsot. Dehát betyár gyerek volt. Egy-kettőre nagyon megszerettette magát. Ő lett a család kedvence ... — Ne tessék ám gondolni — folytatja tovább Zsengellér mama— hogy csak Gyuszikám sportolt. Józsikám és Lajcsikám is nagy sportember volt. Józsikám atléta volt. Súlyt, meg diszkoszt dobált és magasat ugrott. Egyszer pesti urak is jöttek le Ceglédre és Józsikám, akkor nagyobbat ugrott, mint amilyen magas akkoriban volt. Valami 165 centimétert. Sajnos jött a háború és Józsikám nem sportolhatott. Pedig nagyon szerette a futballt is. Hiába tiltottuk tőle. Emlékszem, úgy 12—1S éves forma gyerek lehetett, amikor egyszer dagadt orral jött haza. Kérdeztük tőle, mi történt. Nagysokára bevallotta, hogy futballozás közben belefejeltek az orrába. Akkor apánkkal azt mondtuk neki, hogy futball nincs többet. Másnap délben apánk azt mondja: „Nézz csak ki a vásártérre“ — mivelhogy a tornácról éppen odaláttunk a vásártérre. Hát kit látunk ott? Józsikánk kergeti a futballt. Már akkor láttuk, hogy hiába. Nem lehet ettől a játéktól eltiltani a gyerekeket. Amikor aztán Gyuszikám kedvet kapott a futballra, őt már nem is tiltottuk . .. — Mikor kapott rá Gyuszi erre a, mesterségre! — kérdik Zsengellér mamától. — Bizony nagyon régen. Még négyéves sem volt, amikor karácsonyra futballabdát kapott Józsikámtól és attól kezdve ő volt a kiskirály a ceglédi vásártéren. Ő adta a labdát a többi gyereknek. Hatéves korában, amikor iskolába ment, már úgy rúgta a labdát, hogy Apatyi úr, aki postatiszt ott nálunk, csodálkozva rakta hátra a kezét és mondta: „Hát ez kész csoda! Hogy ez a kölyök Hogy bánik a labdával!“ Apatyi úr órákhosszat is elnézte, hogyan futballozik Gyuszikám s megjósolta, hogy ez a gyerek egyszer meg bre fog jutni a, kerületi válogatottba is. Arra persze nem gondolt, hogy Gyuszikám még ennél is többre viszi, hogy még magyar válogatott is lesz. Ki is gondolhatta volna erről a vékonypénzű, lomha gyerekről? Mert érdekes, amilyen gyors volt a Józsikám, meg a Lajcsikám, olyan lassú volt mindig Gyuszi. Nem nagyon szeretett szaladgálni. Igaz, hogy nem is tudott... — Kimondom ám én őszintén — folytatja tovább Zsengellér néni — én sem hittem volna, hogy Gyuszikámnak ennyire felviszi az Isten a dolgát. Azt hiszem másoDebrecen, július 31. A Bocskainak az NB-be való visszakerülése talán sehol akkora meglepetés nem volt, mint éppen itt Debrecenben. A csapatnak még megmaradt kevés számú szurkolótábora már régen elbúcsúzott az NB-től, sőt arról is lemondott, hogy a csapat egyhamar ismét a legjobbak közé kerül. Még akkor sem gondoltak komolyan a visszakerülés lehetőségére, amikor az első hírek jelentek meg arról, hogy a Phöbus nem indul. A Bocskai hivatalos vezetősége is csak arra gondolt, hogy legjobb esetben osztályozó mérkőzéseket kell játszania a csapatnak a WMFC-vel és a LaFC-vel, az NBB keleti és nyugati csoportjának második helyezettjével. A meglepetésből való felocsúdás után felmerült a kérdés: mivel érdemelte ki a Bocskai ezt a nagy kegyet? A debreceni sportélet egyik régi lelkes hívével beszélgettünk mindazokról a kérdésekről, amelyek a Bocskaival kapcsolatban most aktuálisak. A vélemény, a bírálat kemény, de sok az igazság benne. " Mint nagy futballbarát és benszülött debreceni csak örülök annak, hogy az MLSz miniszteri biztosa a Phöbus helyére a Bocskait osztotta be az NB-be. Örülök, mert így még egy évig alkalmam lesz arra, hogy itt helyben láthassam a vezető magyar csapatokat . Ezt a döntést még álmunkban sem reméltük s őszintén megmondom, a jelenlegi Bocskai ezt nem is érdemelte meg. — Sok és súlyos bűnt követtek el Debrecen városával és a város sportjával szemben azok, akik a múltban a Bocskai kormánykerekét igazgatták. Az első évek lelkesedése hamarosan elszállott és kiderült, hogy az egyesület vezetőinek nincsenek kapcsolatuk Debrecen sporttársadalmának széles rétegeivel. Fényes Endre, Mittelmann Miksa, Mózes Artúr, Herzog Edvin, Zempléni Gusztáv, Gyenes Dénes mindnyájan tiszteletreméltó úriemberek, mindnyájan sokat is dolgoztak a Bocskaiért, de Debrecen reprezentatív csapata mégis más embereket, más szellemű irányítást érdemelt volna. A külfödi portyákat olyannyira kedvelő vezetők helyett inkább a magyar jövővel törődő sportembereket szeretné látni a Bocskai élén a helybeli közönség. De erre nincs sok remény. Marad a portyagárda és a játékoseladó szellem. — Sokat lehetne beszélni a Bocsdik gimnáziumba járt, amikor egyszer intőt kapott az iskolában és akkor nagyon megpirongattuk. Mondtuk neki: „Hagyd abba azt a vacak futballt! Emiatt nem megy neked a tanulás. Vagy mit akarsz? Ebből akarsz talán megélni?“ Gyuszikám erre azt felelte: „Majd meglátja édesanyám, hogy igenis ebből fogok megélni!" — Nagyot nevettünk a gyereken — mondja Zsengellér mama — és ráhagytuk. Ki gondolta volna, hogy igaza lesz. Aztán azt kérdezzük Zsengellér nénitől: — Nem aggódik-e a fiáért futballmeccseken, amikor fellökik, vagy megrágják? — Eleinte bizony reszkettem — válaszol Zsengellér mama. •— Salgótarjánban például egyszer szinte elájultam, amikor a Hungária egyik játékosa leterítette Gyuszikámat, de most már nem félek. Jó fából faragták a gyereket, nem olyan könnyen esik vele baj... kai vezetőségének két balkezes üzleti tevékenységéről, a portyákról és az oly fájó játékoseladásokról. Vincze, Alberti, Móré, Vágó, Őri, Markos „eladása“ mind egy-egy nagy lépés volt azon az úton, amely végül is oda vezetett, hogy a legutóbbi mérkőzéseken már csak lézengett egy pár néző a Bocskai mérkőzésein s jóformán senki sem sajnálta a csapatot, amikor kiesett.- Az egyesület itt áll most hatalmas adósságával, kicsiny játékosgárdájával, még kisebb közönségével és készülnie kellene az NB közeli rajtjára. Hangokat hallani, hogy az egyesület nagy átalakulás előtt áll, hogy új, a mai idők szellemét képviselő vezetőség jön, hogy a város bekapcsolódik s így tovább... én azonban nem bízom mindebben. Az utóbbi években, amikor a csapat valami nagy fegyvertényt vitt véghez, mindig felröppentek ezek a hírek, de mindig hamarosan kiderült, hogy csak óhajtás mindez, a kivitelt azonban elháríthatatlan személyi és pénzügyi akadályok teszik lehetetlenné. Pedig ez a város valóban megérdemelne egy jól vezetett, komoly NB-csapatot! A Bocskai vezetői is tisztában vannak azzal, hogy a miniszteri biztos döntése nagy felelősséget rakott a vállukra. Máris rendkívüli közgyűlést hívtak össze és itt fog kiderülni, hogy sikerül-e a Bocskait komoly alapokra helyezni és hogy a következő bajnoki év nem lesz-e éppen olyan vergődés, mint az elmúlt évek voltak. ---- A Bocskai, a nagy kiárusító, a nagy utazó — újra a lehetőségek országútjein ... — Saját tudósítónktól — SvomT Seres külföldre távozik Seres, az Újpest többszörös válogatott fedezete mondotta csütörtökön . — Most már végleges, hogy megválok az Újpesttől. Már január óta kérem a vezetőséget, hogy engedjen el, de eddig nem teljesítették a kérésemet. Most végre sikerült az engedélyt megkapnom. — S további tervei? — Aligha maradok itthon. Jelen pillanatban az a helyzet, hogy külföldre szerződöm középfedezetnek. Ha minden jól megy, akkor a jövő hét végén már utazom is. Ha azonban a szóban forgó külföldi klubbal nem sikerül kielégítő megegyezést kötnöm, akkor itthon maradok. Kedd, 1939 augusztus 1. Újra megindul a futballélet Spanyolországban, de a spanyolok egyelőre nem játszanak válogatott mérkőzést — Saját tudósítónktól — Barcelona, július 24. Őszintén örülök, hogy újra felkereshetem soraimmal a magyar futballközönséget. A polgárháborúnak vége, és az egész vonalon megindult ismét az alkotó munka. A spanyol futballszövetség vezetését Troncoso ezredes vette át. Bejelentette, hogy a klubok átszervezésével új alapokra fekteti a sportéletet, a spanyol futballnak pedig rövidesen újra olyan félelmetesen erősnek kell lennie, mint a háború előtt volt. Őszre kiírták a kerületi bajnokságokat. Ezeknek befejeztével megindul majd a ligabajnokság, amelyben a madridi, barcelonai, bilbaói és sevillai kerület 2—2 csapattal (az első és második helyezettel), Valencia, San Sebastian, Oviedo, Santander, Saragosa és Gijon 1—1 csapattal fog résztvenni. Tehát 14 tagú élvonal lesz. A ligabajnokság befejezése után megrendezik a kupaküzdelmet is. Úgy, mint azelőtt, a KK- rendszer szerint. Kiesésre megy a küzdelem, de mindegyik kisorsolt pár két meccset játszik egymással. Megszüntetik a háború előtt itt dívott pártoló tag rendszert. E szerint bárki beléphetett akármelyik egyletbe, ha bizonyos kis összeg havonkénti megfizetésére kötelezte magát. Ha három évig pontosan fizetett, szavazati jogot kapott az illető, öt évi tagság után pedig már ingyen bemehetett a tagsági igazolvány felmutatása mellett minden olyan mérkőzésre, amelyet, az egylet pályáján rendeztek. A jövőben ezután csak „előfizető-tagokat“ lehet majd felvenni korlátlanul. Ezek a tagok azonban nem szerezhet- nek semmiféle jogot az egyesület ügyeiben való részvételre, akármeddig is fizetik pontosan a hozzájárulásukat. A játékosokkal kapcsolatban meg fogják szüntetni a kizárólag a futballjátékukból élők osztályát. Minden játékosnak kell, hogy polgári foglalkozása is legyen. Ilyenképpen csökkenteni lehet majd a játékos-fizetéseket, amelyek a háború előtti években már egészen fantasztikus méreteket öltöttek. A pénzért való cseréket is megtiltják, az egyletek, kötelesek lesznek ifjúsági gárdát szervezni, az utánpótlást így kell majd megolda niuk. * A spanyol játékosgárda élcsoportja a polgárháború évei alatt, meglehetősen szétszóródott a szélrózsa minden irányában. Legtöbben Franciaországba, Délamerikába és az északamerikai Egyesült Államokba vándoroltak ki. Egyelőre tehát a spanyol válogatott gárda nagyon gyenge. Ezért döntött úgy a szövetség, hogy egyelőre nem fogad el semmiféle meghívást a válogatott csapat számára, így vissza kellett utasítaniuk az olaszok és a németek meghívássát is. Majd ha a ligabajnoki küzdelmek megindulnak és kialakul újra a legjobb játékosok köre, akkor jön csak el az ideje annak, hogy újra szóba jöhessen a spanyol válogatott kiállítása. Platkó József. Augusztus 14-ig szabadságot kaptak az újpesti játékosok Az újpesti fiúk hétfőn délután 6 órakor testületileg, vettek részt Szűcs Gyurinak az esküvőjén. Ekkor hirdette ki előttük Langfelder a következőket: — Augusztus 14-ig mindenki mehet, ahová akar. Ezen a napon mindenki tartozik bevonulni, mert kezdődik a készülődés az új bajnoki évre. Az újpesti válogatottjelöltek azonban valószínűleg hamarabb abbahagyják a nyaralást, mert a szövetségi kapitány már 11-én látni akarja őket a válogatott keret edzésén. Hacsak engedélyt nem kapnak, hogy ők -— tekintettel a tekintendőkre — három nappal később vonulhassanak be . .. Mit mondott Toldi Rubininak, ami miatt a partjelző le akart vonulni és csak Dattilo kérésére folytatta szerepét — Saját tudósítónktól — A mérkőzés után beszélgettünk Rubini Lajossal, az egyik partjelzővel. Megkérdeztük, mi történt közte és Toldi között. Rubint válasza , ez volt: — Még az első félidőben történt, hogy Bíró lesen kapta Tolditól a labdát. Én természetesen beintettem a lesállást. Erre nekem ugrott Toldi és azt kiáltotta felém: „Disznóság, amit csinált." — Nagyon mérges lettem — folytatta tovább a partjelző — és megindultam lefelé. Nem akartam tovább működni. Dattilo azonban, magához hívott és ■megkérdezte, mi történt. Amikor elmondtam ,neki, csillapítani kezdett és kért, hogy ne csináljak ilyet és működjem tovább. Kijelentem, hogy ha nem olasz játékvezető vezeti a meccset, akkor nem hallgattam róla rája, mert ilyen sértést nem vagyok hajlandó zsebrevágni senkitől. .. A félidőben odajött hozzám Majorszky és a miniszteri biztos megbízásából ő is érdeklődött, hogy mi történt köztem és Toldi között. Majorszky közölte tőlem a miniszteri biztos utasítását, hogy jelentésemet foglaljam írásba és küüldjem el a szövetségbe, mert a miniszteri biztos eljárást akar indítani Toldi ellen- A jelentést tehát be kell adnom. A magam részéről sajnálom, hogy ezt kell tennem — annál in inkább, mert Toldi Géza, a félidőben odajött hozzám és bocsánatot kért ... Döntetlenül végzett vasárnap a Szeged Lengyelországban — Távirati jelentésünk — Censtochowa, júl. 30. Ma az itteni helyi csapattal játszottunk. A csapat a lábában érezte az előző napi mérkőzést és így 1:1 arányú döntetlennel kellett, megelégednünk. Az első félidőben ellenfelünk vezetett, a második félidőben Lukács góljával egyenlítettünk. Szeged FC Markovics Szilárd. Az EMTK és a DGSE egyesült. A két klub egyesüléséből bizonyára sokkal egészségesebb és életerősebb egyesület keletkezett. Az új egyesület neve: PeEMTK. Az UMTE-t a belügyminiszter feloszlatta. Az ok — egyelőre — ismeretlen. A Testvériség megtavazolta előkészületeit az új idényre.Átigazolás. Végü GSzISE a Kalaposba lépett. Lukács N., a Bocskai hátvédje újra amatőr lesz.