Nemzeti Sport, 1942. március (34. évfolyam, 41-63. szám)

1942-03-01 / 41. szám

­■ A SalBTC szombaton délután fél 3 órakor utazott el Szolnokra Merényi János alelnök és Rift Szail edző kíséretében. Tartalékul Balázs utazott el a­ csapattal. Itt látható a szakvezető úr, aki nemcsak azt prédikálja, mit hogyan kel csinálni, hanem ő maga is csi­nálja. Itt látható öt válogatott­­jelölt (Balogh­­, Kiró, Nagyma­rosi, Zsengelér, Szusza) és Szabó Tóni, a zöld gyep nagy mulat­tató­ja ■ (Lampart—Újpest). Itt látható az újjászületett csapat, amely megkezdte az üldözőversenyt, hogy befogja az előtte állókat és a kőbányai úti csapat, amely azt szeretné, ha őt üldöznék (MÁVAG Ferencváros). Itt látható a m­toai „nagycsapat", amely múlt vasárnap meglehetősen „kicsi"­ volt, Ónody, aki Biró Sa­nyi örökére tör, Kónya, aki egyik legnagyobb reménységünk az ola­szok ellen készülődő 21 évesek csapatában, valamint Kincses, a válogatott zergelábú jobbszélsője (Gamma—Elektromos). Itt látható Kajdácsi, akinek erős felső­­csüdjét Fogl Karcsiéhoz hasonlít­ják és aki egyesek szerint ko­moly jelölt a válogatott csapat­ban a jobbhátvéd helyére. Vé­­csey, a gumiember, Villányi, a remek fiatal kullancs és a törpe csatársor, amely múlt vasárnap Újpesten „ilyen kicsi“ volt, de a szegedi vasutasok ellen újra „ilyen vas“ akar lenni (Kispest SzVSE). Itt látható Telegdy, aki csak arra, kiván­csi, hogy várjon Sárvári is úgy fog-e harapni, mint múlt vasár­nap Szabadkai, itt látható Bony­hádi, aki viszont azt szeretné, ha Juhász nem felejtené el, hogy ka­landozó­ családból származik; Ko­vács II, aki most mindenképp hátvédbabérokat akar aratni és Fuszek, a váradiak legújabb „cso­dagyereke" (Kolozsvár—nagyvá­rad). Itt látható két csepeli egymás ellen (Kis- Kalkusz kontra Szabadkai), Olaj­kár 11, a zürichi hős, a hatalmas termetű hajdani válogatott csa­tár, akivel „mindent lehet", Du­dás, a fix pont és Tóth, a­ legjobb magyar kapus (Szeged—WMFC). Itt látható Kispéter, aki nincs jóban a „singispalel“, mert egyesek sze­rint nem tud fordulni, Szűcs, aki nagyszerűen ért a középcsatárok megtáncoltatásához, Szaantó, aki­nek zamatos nagykun beszédé­nél csak a, lövése élvezetesebb. Itt látható Kotláth, továbbá Vin­­cze, aki azonban nem azonos a fentebb említett szakvezető úrral (Szolnok—SalBTC). Itt látható Túrán, akit nem tiltottak­ el, , Fazekas, akire most kezdenek felfigyelni a válogatók, Turbéki, a diósgyőri Kohut, valamint a megizmosodott újvidéki tense". Lehet urak, lehet. A Síp meg­szólal s az előadás kezdetét veszi. Kifogástalan pálya várja ma a KAC MAC találkozót A nagyváradi csapat szombaton délután 2 órakor érkezett meg Ko­lozsvárra. Velük jött Nagy játékve­zető és Bonyhádi, a KAC középcsa­­tára is. A NAC-játékosok délután megnézték a pályát és mindegyik örömmel állapította meg, hogy az kitűnő állapotban van- Krüger Ká­roly intéző ezt mondta: — Jó hangulatban telt el az út. Amikor megérkeztünk, sütött a nap és ezt jó jelnek vélem a mérkőzésre. Tartozunk a KAC-nak és mivel nem szeretünk adósak maradni, vasárnap ,fizetni"­ akarunk. A csapat jó for­mában van. Alaposan felforga­tott csapattal és új erőkkel áll ki a Szegedi VSE a Kispest ellen Két új emberrel és alaposan felforga­tott csapattal ál ki a szegedi vasutasok csapata vasárnap délután a Kispest elleni mérkőzésére. Kimarad a csapatból az utóbbi időben gyengén szereplő nomoutos és helyet kap a két új szerzemény, Kop­pány és Nyerges A csapat vasárnapi esélyeiről Richter István a következőket mondja: — Minden attól függ, hogy az új szer­­zemények hogyan válnak be. Ha megy nekik a játék, bízom abban, hogy az egyik pontot sikerül elhoznunk Kispest­­ről. ssal RÚGD RÁ CIGÁNY!! A BÁCSTOPOLYAI PRÍMÁS, aki bejárta a fél világot s a bandájába mindig futballozni tudó cigányokat keresett, mert a ZENEKARA EGYBEN LABDARÚGÓ CSAPAT IS VOLT A Nagykörúton sok a kávéház... Sokban cigány játszik. S kevésben játszik olyan jó ci­gány, mint abban a kávéházban, amelybe az egyik este betértünk. Jártunk itt már máskor is... Tud­tuk, hogy a prímás délvidéki­s csak az elmúlt ősszel jött fel a Délvidék­ről. Sőt, visszaemlékeztünk arra, hogy 1939 őszén, amikor a váloga­tott csapatunk 2:0-ra győzött Bel­grádiján, lent láttuk Belgrádban, éppen abban az étteremben, ahová a belgrádi vezetők vitték a magyar csapat vezetőit a mérkőzés előtti es­tén. Zsiga Ernőről van szó. Fiatal ember, jól megtermett, egy kicsit ugyan elhízott. 100 kiló! (No, de Magyari sem a soványak bandájában játszott, ha soványak a kövérekkel mérkőztek.)­i is tud játszani! A mellettünk levő asztalnál jegyzi meg valaki: — Az a baja csak, hogy Budapest még nem fedezte fel... Ha felfedezik, akkor, úgy felkapják, hogy... Node egyelőre még nem fedezték fel. Hétfő este van. Köztudomású, hogy minden kávéháznak hétfő a leggyengébb napja. A prímás meg­engedheti magának, hogy felkeresi személyes ismerőseit. Mindketten délvidékiek lévén, hozzánk telepedik le. Rágyújtunk egy-egy „Sympho­­niára“, megtárgyaljuk, hogy miért jobb a 25-ös csomagolású, mint a 20-as s azután lassan a sportra tere­lődik a szó. — Ön Jugoszláviában labdarúgó­játék­vezető volt— — Az hát, de csak akkor vezettem szívesen mérkőzést, ha délelőtti ifjú­sági bajnoki mérkőzésekre küldtek ki. Egész éjjel muzsikáltam — akkoriban még nem volt záróra tehát reggelig játszottam. Akkor én reggel egyenest a mérkőzésre men­tem ki. Egész éjjel én szórakoztat­tam és azután délelőtt én szórakoz­tam. Cigányok arabok elten, de nem zeneszerszámmal — Hol volt ez? — Újvidéken. — De bejárta már az egész nagy világot— Legalább is a múltkoriban ezt vettük ki a szavaiból. Hiszen beszélt Newyorkről, azután Afriká­­ról— — így vm tényleg. De nem ez a legérdekesebb velem, kapcsolatban, hanem az, hogy az én zenekaromban mindig csak olyan cigányok játszot­tak, akik focizni is tudták. A labda­rúgás szerelmese voltam egész éle­temben s az egész keresetemet a labdarúgásra költöttem. Egész fiatal koromban kezdtem el a futballt. Kapus voltam. 17 éves k­oromban egy nagyon erős labdát ki akartam ütni, de a labda olyan erővel jött a jobb csuklómra, hogy az eltörött. Ez még nem lett volna baj, de el­estem és ráestem a törött csuklóra. De kihevertem a sérülést elég har­­mat s innen kezdve hátvédet ját­szottam. Milyen nagyszerű csapatom volt nekem mindig! Min­dig magam vettem a csapatnak teljes felszere­lést s a csapatom minden tagja majd mindig a bandámból került ki. Nagy bandám volt nekem, hiszen legtöbb­ször hajón játszottam. Játszottam például a 18.500 regisztertonnás Kraljica Marija nevű jugoszláv ha­jón. Ezzel a hajóval Bizertába, (Tu­­nis) látogattunk. Ott az arabok már mindig felfokozott érdeklődéssel vártak ránk, mert tudták, hogy csa­patunk van s játszani akartak ve­lünk. Sok­szor játszottunk velük s most kapásból csak arra emlékszem, hogy legutoljára 4:2-re vertük őket. Minden mérkőzésen a mi tisztele­tünkre zenekar is játszott, de arab zenekar, afrikai hangszerekkel, főleg dobbal. Newyork.. Majd így folytatja: — Nagyon sokszor fordultam meg Newyorkban. Oda a Conte di Sa­­voya nevű olasz gőzössel jártam. Akkoriban is futballoztunk, de New­yorkban nem játszottunk- Ott in­kább én jártam mérkőzésekre. — Milyen mérkőzésekre?­­ — Kosárlabda, tv.­gdob... atlétikai­­ versenyt is láttam. — Mindenhol, ahol járt, megnézte a mérkőzéseket is? — Mindenhol! Nekem két szerel­mem van: a zene és a sport. — No és ön szerint milyen kü­lönbség van például a newyorld és a budapesti közönség között? — A budapesti közönséget sokat szidják, de én­ mondhatom, hogy a budapesti közönség dicséretremél­­tóan viselkedik. A mi közönségünk nem veri meg a játékost... Láttam én newyork­t közönséget, amikor úgy verte a játékosok­at, hogy no... — Újvidéken született? — Újvidéken játszottam a legtöb­bet, de születni Bácstopolyán szület­tem. —­ Hány éves most? — SS! — J és milyen nemzetiségű cigá­nyok játszottak a zenekarában a jugoszláv éra alatt? — Az én zenekaromban mindig csak magyar cigány játszott. Kivé­tel csak a zongorista volt. és hor­­vát volt... Még akkor is, amikor Zágrábban a Milinovban, Zágráb legnagyobb kávéházában játszottam­, akkor is magyar zenekarom volt. — No és talált a zenekarba min­dig futballozni tudó cigányzenésze­ket? — De mennyire! Először is itt voltam én, azután itt volt a két öcsém­, hét remek szélső a még remekebb zenész s így már mindig csak nyolc ember hiányzott. Ha valaki a zenekaromban játszott s nem tudott futballozni, akkor annak a „szerencsétlennek is ki kellett jönnie a mérkőzéseinkre. Meg kel­­lett tanulnia a szurkolást. ----Amiben• a Ferencváros Jugo­szláviában játszott és • én Jugo­szláviában voltam —­ folytatja Zsiga Ernő —, akkor minden mérkőzésén ott voltam. Sokszor előfordult az, hogy Újvidékről tatával mentem vasárnap reggel Belgrádba és Zág­rábba a mérkőzésre. Visszafelé jövet azután többször volt defektünk s ilyenkor elkésve érk­eztem Újvidékre. A tula­jdonos ekkor mindig ezt mondta: „Úgy látszik a Ferenc­város már megint Jugoszláviában játszik.. Amikor három éve a Ferencváros Törökországba ment, akkor előzőleg Zágrábban játszott. Akkor Lázár, Háda és Sárosi úr mulatott az én zenekarommal. Mér­kőzés után voltam együtt a fiúkkal és nem mérkőzés előtt. A mérkőzés előtt én lennék az első, aki igaza­­zavarná őket, bármennyire is szere­tem őket. Majd minden átmenet nélkül. — Milyen nagyszerűen játszott Sárosi III, amikor a magyar váloga­tott Belgrádban 2:0-ra verte a jugo­szláv válogatottat. Egy kis hangverseny-körút — Hol mindenhol játszott már? — Hajaj... Nehéz azt így hir­telen elmondani. Magyarország, Görögország, Jugoszlávia, Olasz­­ország, Németország... Vagy mondjak városokat, országrésze­ket ... Milánó, Catania, Szicila, Tripolisz, Palermo, Hamburg, Athén, Newyork.... Rövidebben: Európa, Észáhamerüka és Afrika.. No és mennyit játszottam tengeren. .. Majd ezt mondja: — Futballcsapatot is rengeteget láttam. Angol csapatot is többet láttam, legutóbb a Chelseat. Láttam az osztrák csodacsapatot fénykorá­ban — többször, Pjanicskát a leg­jobb formájában, láttam többször a világbajnok olaszokat s legtöbbször olyan mérkőzésen láttam őket, hogy ■nem magyar csapattal játszottak. Láttam fénykorában a híres Sinde­­lart is— No... — Beszéljen a saját csapatáról is. — Sok csapatom volt, hiszen a zenekar is többször változik. Ren­deztem válogatott mérkőzést a bel­grádi és szabadkai zenészek között, mondtam, hogy a csapatommal „portyáztam“ Afrikában... Legutóbb a nyáron játszottunk „válogatott“ mérkőzést: Zentai zenészek—Új­vidéki zenészek. Ezt a­ mérkőzést Sárosi Béla vezette. Tessék csak megkérdezei tőle. 5:5 volt az ered­mény. Sőt játszottunk­­ mi már itt Budapestem, is. Valahol a keleti pá­lyaudvar mögött az egyik pályán... Az, az, a Postás-pálya lesz az. A pincérek ellen álltunk ki az ősszel, de, kérem­, azok a pincérek elhúzták a nótánkat. Azt hiszem 4:1-re kap­tunk ki. A vereségekre nehezen em­lékszem vissza. — S mondja csak, ezzel a 100 kilóval tud játszani, sőt tud rendesen vezetni mérkőzéseket? — Nem jelent ez semmit, a 100 kilómmal fürgébb vagyok, mint ta­lán más a 60 kilójával, fin nem ér­zem a súlyomat a­ pályán, mert amit ott csinálok­, azt igazán kedv­telésből csinálom, fin minden vasár­nap mérkőzésen vagyok, ha másként nem, akkor, mint néző. Amikor va­sárnap hajnalban hazamegyek, ak­kor mindig azt mondom a felesé­gemnek, hogy délelőtt 11-kor költ­sön fel, mert délben kísérni kell va­­lakit zeneszóval. Ilyenkor — mon­danom sem kellene — azért keltem fel korábban, hogy délután a Fradi játékát kísérhessem a szememmel. Legutóbb mondta Polgár Drumi: „Zsiga Ernő nélkül nincs mérkőzés!" Nem panaszkodik a Fradi őszi gyengébb szereplése miatt. Csak ezt mondja: — Majd tavasszal! Ellenben az UAC-ról így szól: — De gyatrán szerepelnek. Közben a zeneikar már régen ját­szik az emelvényen s Ernőt helyet­tesítik. Nem tartóztatjuk már, de búcsúzóul megkérdjük: — Igaz, hogy a kövérsége miatt törölték a jugoszláv játékvezetői karból? — Ezt a zágrábiak sütötték ki. Vicc az egész. Elbúcsúzik, megy vissza az emel­vényre, ott felvesz valamit, felénk mutatja... A Nemzeti Sport legfris­sebb száma. Átsúgja: — Minden este megveszem! Ez is hozzátartozik. Legközelebb kime­gyek a válogatottak edzésére is. Az öcsém a múlt héten is kint volt... S már játszik a banda élén: —­­Nem tudom, az életemet hol rontottam én el..." Talán arra gondol, hogy kár volt Újvidékről taxin járni Belgrádba és Zágrábba... Bókás Mattanovich Béla: Az egész család... Újvidékről taxival Belgrádba és Zágrábba Rangadó hangulat­ban várja Szeged a WMFC-t Nagy érdeklődés előzi meg a Szeged a WMFC találkozást Szegeden. Az érdek­lődés nemcsak a Szeged új csapatának, hanem a WMFC-nek is szól. Nagy meg­lepetést keltett Szabó kihagyása és Raf­­fai csatasorba állítása. Kíváncsian vár­ják még a szegedi szurkolók­nakat, az új szerzemény szereplését is. Markovits Szilárd a mérkőzésről így beszél: — Önbizalommal telien mondom: meg­­látsznk ezt a mérkőzést. — Rangadónak számít ez a mérkőzés — mondja Hesser Tibor edző —, remélem, hogy a teljesítmények terén is az lesz. Sok törleszteni valónk van az őszi vere­ségért. Szegeden sokat várnak a csapattól és bizalommal várják a nagy összecsapást. Mózes nem utazott el az Újvidéki AC csapatával, meg­változik a csatár­sor Mózes, az UAC jeles jobbszélsője leké­sett a vonatról és emiatt az újvidéki csa­patnak az egész csatársora megváltozik. A vezetőség úgy határozott, hogy nem bontja meg a csapat egységét Ezért Hargitai lesz a középcsatár, jobbszélső Vig VI, jobbösszekötő pedig Pálfi lesz. Tartaléknak Németh II megy. Ssziszedszky János, az UAC elnöke az elutazáskor úgy nyilatkozott, hogy jó já­ték után döntetlent vár a csapattól. Újság még Újvidéken, hogy az UAC vezetősége kérelemmel fordult az MLSz­­hez, melyben kérte, hogy az Elektromo­sok elleni mérkőzését március 29-e he­lyett már 15-én lejátszhassa. Azt is kérte az UAC, hogy a Ferencváros elleni mér­kőzését az eredeti határnapon, március 22-én játszhassa le. A kérést azzal indo­kolta meg az UAC vezetősége, hogy már­cius 22-ére rendbe lesz a Horthy Miklós­­pálya s a Ferencváros elleni mérkőzés bizonyára nagy közönségsiker lesz Új­vidéken. mi intéző a SzEAC-ban. A szegedi egyetemi csapat ügyeit a jövőben Vár­völgyi Ferenc látéri. Vasárnap, 1043 műtatm, la Elutazott a WMFC Szegedre. Mégis Váradi játszik jobbszélsőt Jóval a vonat indulása előtt érke­zett ki a Nyugati pályaudvarra a WMFC csapata, de már akkor is tömve volt a szegedi, gyors. A­ WMFC rendelt ugyan külön fülkét, de a rendelés valahol el­akadt. A jókedv azonban nem hagy­ta el a fiúkat. — Sebaj — mondotta Váradi —, legalább növeljük az „állóképessé­günket". — Ha ezt tudtuk volna — szólt közbe Olajkár is —, akkor állóhe­lyet váltottunk volna. — Csak aztán a meccsen ne áll­jatok, — intette a fiúkat Benes intéző. Egyik-másik játékosnak azért ju­tott ülőhely is. Toldi és Kis-Kalkusa is együtt ment a WMFC-vel Sze-­­gedre. Érdekes: mind a két „sze­gedi" hazai győzelmet jósol. Kis egészen biztos a szegediek győzel­mében, Toldi szerint az győz, aki jobban állja a sarat, de látszik raj­ta, hogy a Szegedben bízik. Ugyancsak a csepeliekkel utazott Kiss M. Ernő, a mérkőzés játék­vezetője is. — Itt van két szegedi játékos, itt van a játékvezető, itt van Fiola Antal, a Szeged fővárosi k­épviselő­­je is — élcelődik Benes —, nem le­hetne mindjárt a mérkőzést is le­játszani. Bernáth Ferenc, a WMFC sport­irodájának a vezetője is elkíséri a csapatot. — Valahányszor én megyek a csapattal, mindig győznek, — mond­ja Bernáth. — Csak ezért megyek a fiúkkal, mert nagyon kell az a két pont... Benes intéző mondta az elindulás­kor: — Mégis Váradi lesz a jobbszél­se. A tartalék Gere. ■ —■> 1 A SZOLNOK esetleg kénytelen lesz­­változtatni a csa­­patán. Nagy játéka ugyanis szolgálata miatt bizonytalanná vált. Iia Nagy nem játszhat, Sárkány III les­z a szolnokiak, balösszekötője. A vasárnapra kisorsolt Szentesi MÁV— Móraváros délkerületi I. osztál­yú baj­­noki mérkőzés a szentesi pálya használ­­hatatlansága miatt elmarad. Kárpátit, a budapesti Postások kitűnő kapusát leigazolta a Szentesi TE. Kecskés ú 1, Szegedi VSE kiváló játékosa betegségéből felépült és már megkezdte az edzéseket. A Miskolci VSC - DiMAVAG is-őt látja vendégül barátságos mérkőzésre. A D. Magyarságban Sahin térdsérülése miatt kényszerpihenőt tart. A Postás ma délután barátságos mérkő­zést játszik a Hatvani Vasutasisnál 3 kö­­­vetkező összeállí­tásban: Lendvay Csere* Solymosi — Horváth T (Horváth II), Gyarmati, Varga — Bajkai, Válik, Cser­­mi­n­i, Esszies, Kontroder. A mérkőzés a Ló* versenytérén lesz. A Ganz- * ’ as mérkőzés ma délután 1 órakor k~- Ük, azért, hogy a játékosok még méh: fiák nevemi - 3 MAVAG—Fe­ren­cváro, ' ' 'közét Előtte a MAVAG II játszik az FTC-vel, fél 9-kor pedig a Törekvés első és második csapata csap Az elmaradt Bajai TISE—Zentai AK Magyar Kupa mérkőzést ma játszák le Baján. A BSzKRT ciprus utcai edzőpályája tel­jesen tiszta. A homokos játéktérnek egyáltalán nem árt egy kis eső és így a D. Magyarság elleni barátságos mérkőzé­süket feltétlenül megtartják. A B. Magyarság mai mérkőzésén a sérüléséből felépült Szternák, valamint a hosszú ideje nélkülözött Szabados is szó­hoz jut. A Lampart II már hetek óta n­em játsz­hat a pálya­viszonyok miatt. Ma délelőt­tre a KTK lett volna a csapatnak az ellen­fele a gyömrői úti pályán, szombaton azonban a pálya állapotára való tekin­tettel a két csapat lemondott a játékról. Az MLSz határozata értelmében jövőben csak­­ azok a játékvezetők vezethetnek mérkőzést, akik elvégezték a® első segély­nyújtási tanfolyamot. Ezeket a segély­nyújtási tanfolyamokat mindegyik önálló JT saját tagjai részére külön rendezi meg. A MOVE JT csütörtökön, március 5-én fél hét órai kezdettel kezdi az első segélynyújtási tanfolyamát a MOVE szék­házában (Podmaniczky-utca). Az előadást Fábián dr, az Új Szent János-kórház fő­orvosa tartja. A Zentai AK ezzel a csapattal megy Bajára a BTISE elleni Magyar Kung mérkőzésére: Preradov (Pusztai) — Ve­reckei, István­fi — Gondi, Lázár, Juhász — Borbély, Pólyák, Bicskei, Kiss IX, Újházi. ~ „Komolyan készültünk és en­nek alapján, győzelmet várok”, — mon­dotta Jasli­k Aladár, a ZAII intézője. A MOVE Ózdi VTK vasárnap a Kassai VSC-vel játszik barátságos mérkőzést. A csapat a múlt vasárnapi jó játékát sze­retné megismételni. A Rákoskere­stúri TE ma a MOVE Trakoshegyi TSE-vel játszik barátságos mérkőzést. Az RTE-nek ez már a har­madik pályaed­zése. A feljavult és komoly játékerőt képviselő MOVE ellen az alanti csapat szerepel: Ma­tus — Gillich, Bér­cesi — Sárközi, Keresztúri, Mérges —­ Béres, Mátrai II, Szabó, Hevesi, Andrási* 1 TORMA Art. olasz tornászok közös tábor­ban.' készülnek a március 15-i ..Négy nemzet versenyére*’, amelyen — mint ismeretes — német, olasz, finn és magyar torná­szok vesznek részt, minden nemzetijei 4—4 versenyző. Guglielmetti, Amedeo, Terado, Perego, Fioravanti, és Armeroni, tehát a­ legjobb hat olasz tornász már­cius 12-ig Valdagnoban készül a berlini viadalra. TORN­Á­SZ V­A LÓG­A­TÓ VERSENY is lesz a TFSE na­gyszabású férfi- és női torna versenyén. A válogatón Sántha, Pataki, Tóth, Mogyoróssy, Börcsök és Várkos indulása kötelező. A versenyt a Testnev­elési Főiskola két tornaterméből­ bonyolítják le délelőtt 9 órától.

Next