Nemzeti Sport, 1943. január (35. évfolyam, 1-21. szám)

1943-01-01 / 1. szám

2 Az 1942. év nemzetközi mérlege 8 válogatott mérkőzéssel többet játszottak Európá­ban 1942-ben, mint 1941-ben A magyar válogatott labdarúgó csapat az elmúlt évben is csak három mérkőzést játszott Egyszer győztünk, egyszer kikaptunk és egyszer döntetlenül végeztünk 1942 őszén negyedik évébe lépett, az új világháború, amely érthető módon egyre nagyobb próbák elé állítja Európa nemzeteit. A nemzet- sközi sportérintkezés az 1914—18-as világháborúban szinte teljesen meg­szűnt. Európa nemzeteinek hatalmas életer­ejét fényesen bizonyítja az a körülmény, hogy a nemzetközi sport­­vetélkedés különösen a labdarúgó­­sportban nemcsak virágzott, hanem ez elmúlt év számadataival szem­ben határozott fellendülést mutat, annak ellenér­e, hogy a most folyó világháború méreteiben sokszorosan felülmúlja az 1914—18-as világ­háborút. 1941-ben 18 mérkőzésen találkoztak az európai nemzetek vá­logatott labdarúgói, ezzel szemben az elmúlt 1942. évben 26 mérkőzés szerepelt az európai fővárosok labda­rúgó műsorán. Jelentős része van ebben annak a körülménynek is, hogy a német és olasz példa nyo­mán midenütt diadalmaskodott az a nagy igazság, hogy — „a sport — honvédelem!“ A lejátszott mérkőzések időrendi sorban itt következnek: Január 1. Lisszabon: Portugália—Svájc 3:0. 18. Zágráb: Németország—Horvát­ország 2:0. Február 1. Bécs: Svájc—Németország 2:1. Március 5. Marsecge: Svájc—Franciaország II. Sevilla: Spanyolország—Fran­ciaország 4:0. _­­L Április­­ 5. Genova:* Olaszország—Horvát­ 12. Berlin: Németország—Spanyol­­ország 7:1. *'• 12. Zágráb: Horvátország—Bulgá­ria 6:0. 19. A Milánó: Olaszország—Spanyol­­ország 4:0. Május 3. Budapest: Németország— Magyarország 5:3. Június 7. Pozsony: Horvátország—Szlová­ Jia­ 2:1. 14. Budapest­: Magyarország— Horvátország 1:1. 28. Kopenhága: Svédország— Dánia 3:0. Július 19. Szófia: Németország—Bulgária 3:0. Augusztus 16.. Beuthen: Németország—Romá­nia 7:0. *23. Pozsony: Szlovákia—Románia 1:0. 30. Révai: Lettország—Észtország 3:1. Szeptember 6. Zágráb: Horvátország—Szlová­kia. 6:1. 20. Berlin: Svédország—Német­ország 3:2. Október 4. Stockholm: Svédország—Dánia 2:1.­­ II. Bukarest: Horvátország— Románia 2:2. 18. Bern: Németország—Svájc­­5:3.....................November 1. Budapest: Magyarország—­­Svájc 5:0. 1. Stuttgart: Németország— Horvátország 5:1. 15. Zürich: Svájc—Svédország 3:1.22. Pozsony: Németország—Szlo­vákia 5:2. Mi ugyanúgy három válogatott mérkőzést­­játszottunk, mint Ibns­ben. Az eredmények is ugyanúgy ütöttek ki számunkra, mint a tavalyi esztendőben. Akkor is 1—1 győze­lem, döntetlen, illetve, vereség ered­ményével zártuk le az évet, most is. 1941-ben is Svájcot győztük le, Né­metországtól vereséget szenvedtünk, de míg akkor Jugoszláviával végez­tünk döntetlenül, ezúttal Horvát­ország képviseli eredményeink sorá­ban a döntetlen eredményt. Válogatott csapatunk 1942-es tel­jesítményének szépséghibája, hogy a német csapattól idehaza szenvedtük el — első — vereségünket. A sváj­ciakat ezúttal idehaza győztük le, míg 1941-ben Zürichben sikerült ez a bravúr. A jugoszlávok elleni dön­tetlent . 1941-ben Belgrádban harcol­tuk ki, 1942-ben a horvátokkal Bu­­dapesten végeztünk döntetlenül. Reméljük, hogy válogatott csapa­tunk ezévi szereplése még sikeresebb lesz. A legszorgalmasabb nemzet ebben az elmúlt évben is a német­ volt. Tíz mérkőzést játszott, ezek közül hetet megnyert, egy döntetlenül végződött és csak kettő ment veszendőbe. Mind a két vereségét odahaza szenvedte el a német válogatott csapat. Bécs­­ben — jórészt bécsi játékosokból összeállított csapattal — Svájctól kapott ki a német válogatott, Ber­linben pedig a svéd csapat diadal­maskodott a németek fölött. Egy bizonyos: minden elismerést meg­érdemel a német labdarúgás, hogy ilyen háború alatt ilyen nagy mér­tékben fenn tud­ja tartani a sportbeli érintkezést Európa nemzeteivel. A többi nemzet teljesítménye kö­zül kiemelkedik a svédek rövid, de annál fényesebb eredménysorozata. A svéd válogatott nemcsak Stock­holmban, hanem Kopenhágában is le tudta győzni a dán válogatottat. Ber­linben legyőzte a német együttest és Zürichben is legelsőrangú játékot nyújtott, amelyben a svájciakat a maguk bevallása szerint is jórészben a szerencse segítette a győzelemhez. Nem tudjuk, mit hoz az új esz­tendő a sportbeli érintkezés terén, de ha a válogatott mérkőzések szá­mának emelkedése megtartja ezt az irányzatot, amelyet 1941-ről 1942-re mutatott, akkor Európa , sportéleté­nek további fejlődését várhatjuk. Boldog új évet kíván kedves vevőnek ralis­sis Ráday u. 11. T.: 186-103 $$sm Beszélgetés Vághy Kákán szövetségi kapitánnyal! - A tavaszi válogatott mérkő­zéseken olyan játékosokra van szükségem, akik ©ssz©­­szoritott joggal tudnak küzdeni akkor is, ha a mérkőzés vesztésre áll A szövetségi kapitány tervei és elgondolásai a tavaszi válogatott mérkőzésekkel kapcsolatban ismét a végére értünk egy esz­tendőnek és a magyar labdarúgás naptáráról is ,leszakítunk, egy lapot. Az ember mindig előre néz és min­dig a jövőre gondol. A magyar labdarúgás új esztendejéről, készülő­déséről beszélgettünk Vághy Kál­mánnal, a magyar labdarúgás szö­vetségi kapitányával. Vághy Kálmán csak most kelt fel a betegágyból, de máris teljes munkában találjuk őt a szövetségben. A munkaasztala mel­lett folyik a beszélgetésünk. Vághy Kálmán szívesen beszél és igyekszik vázolni nagyjából a jövő terveit. — Új év, új feladatok következnek — mondta a szövetségi kapitány. ■— Tegyük mindjárt hozzá azt is, hogy súlyos feladatok várnak a labdarúgá­sunkra. A munka embere vagyok és nem félek attól, ami vár ránk. Sőt, igen nagy terveim vannak és jó, hogy erről a nyilvánosságnak be­szélhetek. — Mire gondol kapitány úr, ami­kor a súlyos feladatokat emlegeti? — kérdeztük Vághy Kálmántól. A szövetségi kapitány asztalán rengeteg a jegyzet, az irat, a könyv. A csomóból kiválaszt egy jegyzetek­kel teli papírt. Egy ideig nézi a jegy­zetet, aztán beszélni kezd. — Egyelőre csak a válogatott csapattal kapcsolatos dolgokat emlí­tem — kezdi Vághy Kálmán. — A magyar válogatott csapatnak eddig három lekötött válogatott mérkőzéséről tudok. Ezek sorrendben a következők: május közepén a svájciakkal, június elején a bolgárokkal, két héttel később pedig a­ svédekkel játszunk. A szakértő azonnal láthatja, hogy ez nagy feladatot ró a csapatra és annak vezetőjére. — Mi tehát az elgondolása, hogyan akar ezen segíteni? — Számításba vettem még azt is, hogy a körülbelül négy hét alatt le­játszandó három mérkőzés mind külföldön kerül sorra — feleli Vághy Kálmán. — Ez tehát még súlyosbító körülmény is. Ezért úgy gondolom,, hogy a bolgárok elleni válogatott mérkőzésen a B­ válogatott csa­patot fogom szerepeltetni. — Nem kockázatos ez? — Tévedés ne essék — mondja gyorsan a szövetségi kapitány —, én nem tartom gyengébb ellenfélnek a bolgárokat a többieknél és hogy mégis egy B) válogatottra gondolok ellenük, az nem a­kar a bolgár labda­rúgás lekicsinylése lenni. Nem. Inkább arra gondolok, h­ogy a magyar labdarúgás kel tud állí­tani két mailem egyforma ké­­pesítérfi csapatot­ és meggyőződésem az, hogy amelyi­ket B) csapatuk nevezünk, képes még az AJ cspat legyőzésér­e is. Azért gondolok tehát ilyen meg­oldásra, hogy az A­ csapatait tegyen egy kis pihnője is. Nem szabad az sem elfeledni, hogy közben még bjnoki mérkőzések is lesznek. Kis szünet övetkezik. Ez azon­ban csak anny ideig tart, amíg a kapitány egy jobb cigarettára nem gyújt.­­— Nagyon győznünk kell arra, hogy a játékomyagunk ne legyen fáradt akkor, a­mikor a válogatott mérkőzéseket­­­éli lejátszania — folytatja a besélgetést Vághy Kál­mán. — Nagy szükség van tehát arra, hogy az edzőink megfelelő módon készítsél elő játékosaikat a várható nagy küzdelmekre. Ehhez persze aztán sükséges az is, hogy játékosaink is­­erezzék azt, hogy mi vár­ rájuk nhány hónapon, belül. Vághy Kálmán­­ újabb szünetet tart. Szinte erőt gyűjt ahhoz, amit mondani akar. — Megfigyeltem már, hogy van­nak olyan játékosok, akik idegen­ben, tehát nem hazai pályán, nem tudják igazi képességeiket kifejteni ■— mondja csendesen a szövetségi kapitány. — Ezért a tavaszi mér­kőzéseken a jelöltjeimet akkor fogom meg­figyelni, amikor a csapatuk ide­genben játszik. Azért tartom ezt, fontosnak, mert a válogatott csapat a tavaszi mérkő­zéseit külföldön játssza. Nekem te­hát csak olyan játékosra lesz szük­ségem, aki akkor is teljes erőből tud játszani, ha nincs mellette olyan közönség, amelyik biztatja őt. Az az igazi klasszis, aki nem veszíti el a lelkesedését és küzdőképességét, amikor az ellenfél esetleg vezet egy­két góllal. Olyan játékosokat akarok a válogatottba, akik ilyenkor össze­szorított foggal dobják bele magu­kat a­ harcba és képesek a vesztésre álló mérkőzést a javunkra megfor­dítani. — Milyen tervei vannak az elő­készületekre? Vághy Kálmán nem válaszol mindjárt. Nézegeti a jegyzeteit. Lát­szik, hogy várta a kérdést. — Roppant, fontosnak tartom azt, hogy közösen tudjak együttműködni az edzőkkel — szólal meg végre. — Ezért úgy határoztam, hogy minden héten egyszer összeülünk az edzőkkel és megbeszéljük a legutolsó vasés­r­­napon látottakat. Nagyon fontosnak tartom, hogy a játékosok erőnlétét a legtökéletesebbre fejlesszük, éz a kívánságom, hogy az edzők minden igyekezetükkel azon legyenek, hogy a játékosok a labdát a földre vigyék le. Fontosnak tartom azt is, hogy ha kell, akkor a levegőben is urai le­gyünk a labdának. Feltélenül szük­séges, hogy a labdat­ovábbítá­sban, labdakezelésben fejlődjünk. Közben ismét egy „cigarettaszü­­net“ következik. Aztán a kapitány újra beszélni kezd. — Minden erőmmel azon leszek, hogy a magyar labdarúgásban végre ismét fontos legyen az, hogy a szél­sőket a lehető legjobban kihasznál­juk — folytatja. —* Hiszen ez olyan fontos, hogy csak csodá­lkozni lehet azon, hogy még mindig kevés labdát kapnak szélsőink. — Ez az egyetlen mód arra, hogy széthúzzuk az ellenfél védelmét és könnyebben érhessünk el gólt. Meg­érteném talán akkor ezt a hibát, ha nem volnának megfelelő tudási szélsőink. A helyzet­­ azonban aj. B. U. E. C. Schmied -Szigeti - Szél­ sportüzlete,­­ Személynek-u. 16 | Péntek, 1943. január 1. Bök Muki újévi üzenetei Töri Tódor: Igazolványát, amellyel visszautazhat az RB II-be, ráér júniusban is megújí­tani, addig úgy sincs szüksége rá. Zöld Ferenc: Már végeztek olyan kísérleteket, amelyekkel azt akarták bebizonyítani, hogy zeneszó mellett könnyebben és gyorsabban dolgoznak az­ embe­rek. Sőt, Texasban már állatok­kal is kísérleteztek. Itt a farme­rek kipróbálták azt, hogy a te­henek valóban több tejet adnak-e zeneszóra. Kísérleteik során a föl­fedezés valósága igazolást nyert. Azóta sok texasi farmer vígan fej a gramofonszó mellett. Ezen az alapon valóban jó az ön ötlete. Dalárdát kell a középen szervez­ni, hátha jobban megy így a­ Fra­dinak! Most csak az a kérdés, hogy az énekszó nem fokozza-e az ellenfél góltermelését is? Lila Leó: Nem tudunk arról, hogy az újpesti játékosok levelet írtak volna az elnöknek, amely­ben azt kérik, hogy tartsák meg a régi edzőt. Úgy véljük, hogy ha már tartásról van szó, a 10-ik helyet biztosan tartani fogják tudni. Váradi Naca: Volt egyszer egy öreg­ harangozó, aki azt hitte, hogy azért van dél, mert ő ha­rangozik... Ezen az alapon ne higyje azt, hogy a bajnokságot azért írták ki, hogy a NAC le­gyen az első. Ha nem hiszi,­ ak­­kor sem biztos, hogy elsők lesz­nek. Csepp Elek: Ne vágják le a malacukat újévkor. Szükségük lesz m­ég rá disznó korában. Gamma Gerő: Csak forgassák tovább az összeállításukat s ne törődjenek azzal, hogy ezért pisz­kálják magukat. Nyugodtan pró­bálják Kincsest a kapuban. Kolozs Valér: Az akarat a leg­erősebb fegyver. Csak az boldo­gul, áld akar. De azért egy jobb csapat sem lenne­­ utolsó. hogy kitűnő szélsőcsat­áraink van­nak. Hangosan beszél már a szövetségi kapitány. Lelkesen­ beszél arról, hogy minden igyekezete az, hogy a válogatott mérkőzéseket teljes sikerrel fejezzük be. ’ * Fontosnak tartjik azt, hogy a­ válogatott csapattal M­z edző is utazzék külföldre, sőt gyúró is — mondja Vághy Kálmán. —„ Országos jelentőségű ügy a váloga­tott csapat külföldi jó szereplése. Ezért aztán mindent el kell követ­nünk, hogy ez sikeres legyen. Beszél a szövetségi kapitány aztán arról, hogy nagyon fontos kérdés az is, hogy az ifjúságunkat megfele­lően­ foglalkoztassuk. Éppen ezért azt javasolja majd, hogy a kölyök játékosok kisebb mé­retű pályákon bonyolítsák le a­­mérkőzéseiket. Kisebb labdákkal tanuljanak fut­ballozni és a két félidőt is rövidítsék le annyira, hogy a szervezetüket ne vegye igénybe a túl hosszú játékidő. Aztán ismét­­visszatér a válogatott csapat előkészületedre a szövetségi kapitány. — Két válogatott csapatot akarok összehozni — hangoztatja. — Körül­belül 30 játékosra gondolok te­hát, ennyiből könnyen lehet kiválo­gatni a két csapatot. Nálam nincsenek nevek, nincs bérelt héj a csapatban, csak egy, a tudás színűt. Mindenki bekerülhet tehát a csapatba, aki erre érdemesnek látszik. Beköszönünk Vághy Kálmántól. Ak­ikor kezet fogunk, búcsúzóul még ennyit mond: --- Ma rendkívüli időket élünk. M Menteinek kötelessége, hogy ahol áld ott teljes erővel dolgozzék. Ezt kíánom én azoktól a játékosoktól, akikre az elfelvetí­ezendő küzdel­­mekben sor kerül. Nekünk így kell méltóknak bizonyulnunk azokhoz, akik kinn a harctereken teljesítik, a kzélességüket. Boldog újévet kivd­­un­k minden magyar sportembernek- Szebb jövőt! AZ ÉV ELSŐ MÉRKŐZÉSE Vasárnap délután fél 2 órakor b£rat­­sá,8'-os puérkőzés lesz. A PM7.71 volt és ja- Hlogi játékosaiból alakult „Köp­z és ,Kőiknek" csapata Minder Ferencnek,­­ BMTE UCsi háláit halt .Játékosá­nak cmvi­­cl.cro rendezi, a mérkőzést Budafokon. Ez lesz, az új esztendő első labdarúgó­­ja őrközdte. ! Jok­rog úi esz­end­őt kíván­ok, kedvet vevőinek BAZSQ Pesten stózsifi Budán

Next