Nemzeti Sport, 1943. március (35. évfolyam, 42-43. szám)
1943-03-02 / 43. szám
I . Vidéki eredmények Kassa: KRAC—KTF 1 6:0 (2:0). Bar. Góldobó: Bodoni (3), Vitéz (2) és Pásztor. — KVSC—Szerencsi CsSE 13:2 (7:0). Bar. Nagy sorban játszottaik. Góllövő: Lukács 0, Fejes (8), Simoniczky (3), Juruk (2), Tóth, Markó. Hl. Nagy és Lengyel. Szeged: UTC—Szeged II 5:2 (2:1). Bar. Góllövő: Pákozdi (3), Burkus, Heger illetve Kakuszi (2). — SzVSE II—Sz. Postás 6:2 (3:2) Kolozsvár: REAC—Bástya 4:2 (2:1). Vezette: Horváth. Góllövő: Tombori (2) és Szerémi (2), ill. Bulik és Farkért. — K. MÁV—Nagyváradi MÁV 3:3 (1:1). Vezette: Nagy. A helyi csapat csak az utolsó percekben tudta megszerezni a győzelmet. — Korvin—K. MÁV ifj. 4:2 (2:2). Simontornya: Székesfehérvári MÁV— SiiBTC 8:3(1:1). Vezette: Skultéty. Jókab,a mérkőzés. A SimBTC nehezen jött játékba. Góllövő: Kovács (2) és Nagy, illetve Baura (2) és Aigner. Aknaszlatina: ABTE—MáramarosSzigeti vál. 17:0 (10:0). Vezette: Tegyeriska. Aszigeti válogatott egy percig sem voltellenfele a nagyszerűen játszó bakit aszlatinai bányászcsapatnak. Góllövő: Lenkei (10), Tobai (3), Szabó (2), Körösi és Bocsik. Petrőc: Petrőc—Kiszács 5:1 (1:0). Vezette: Gál. Izgalmas mérkőzés. Góllövő: Cerveni (2), Benka I (2) és Benka II, illetve Nagy. Kalocsa: Paksi SE—KSE 1:1 (1:1). Vezette: Danios. Igazságos eredmény. Góllövő: Magyar, illetve Hesze. Dorog: DAC—Kőbányai TC 9:1 (5:1). Vezette: Horeczky. Idényeleji játék. A hazai csapat támadósora jól játszott. Góllövő: Kultusz (2), Baumann (2), Spielplann (2), Lambert, Holláray és Bánsági Il-esből), illetve Németh. f Kedd, 1043 március 3. Zöld Ferenc: Végre! Ez a nyolcas inagyon kellett. Lila Leó: De a kettesről se feled- Szezzék meg! Zöld Ferenc (bámulva): Gratulálok! Hát hogy maga ezután meg mert szólalni — az valami csodálatos! Annyira örül, hogy a Csepel nem tudta berúgni az ötödiket? Lila Leó: Hát igen! Nem tudta! Majd megszakadt, de nem tudta! Én meg vagyok elégedve a csapattal. Tudja, milyen szerény vagyok én? Minden héten csak egyszer eszem meleget, tizenkét éve csináltattam utoljára ruhát, nem iszom, nem dohányzom. Én alegkevesebbel is megelégszem. Zöld Ferenc: Hát ami azt illeti, kevesebbel is megelégedhetett volna Csepelen. Lila Leó: Nem a Csepel ellen kell nekünk pontot szereznünk. Majd a Kolozsvár vagy a Törekvés ellen. Váradi Naca: Lila úr, jobb lenne, ha átülne a kiesők asztalához. Lila Leó: Kedves kisasszony, az igaz, hogy én most egy lecsúszott ember vagyok, de olyan még nem volt, hogy magukat ne vertük volna agyon. Haló porainkban is. Ha már a kiesés szélén állunk, még mindig ott van a mi pontszerző alkalmunk, a NAC. Pontszerző ? Gólarányjavító! Várad! Naca: Szegény öreg színész, ahogy a régi sikereiről ábrándozik... Csepp Elek: Ne bántsák szegényt! Ha mi megkíméltük tegnap, maguk se bántsák. Különben is nem szégyen kikapni a bajnokcsapattól. A multévi bajnoktól talán még szégyen lenne, de az ideitől... Szolnok! Mátyás: Régen kacagtam ilyen jóizót. Talán maguk szerint nem a Szolnok nyeri a bajnokságot? Kék Piroska: Hatvani Vasutas legyen a nevem, ha a Szolnok nyeri! Béke legyen a bajnoksággal. Vagyis jön még a bajnokság a mi utcánkba! Zöld Ferenc: Jobb lenne, kedveseim, ha a második hely körül tülekednének. Mert az elsőt azt mi gomboljuk be. Csepp Elek: Ez a gomb még leszakadhat. Zöld Ferenc: Nem. Inkább maguk szakadnak le. Csepp Elek: Ugyan mit beszél, majdnem kikaptak a Kolozsvártól. Zöld Ferenc: Az igaz. Hajszálon múlt. Ha csak egy gólt rúgunk nyolc helyett, már ki is kaptunk. Csepp Elek: Majd meglátjuk a jövő héten. Majd meglátjuk. Igaz, Lila úr ? Lita Leó: Nem tudom, én a jövő héten valami síversenyre megyek... A Törekvés elégedett.. A Törekvés berkeiben elégedettek az Elektromos elleni eredménnyel. Ez Tasnády intéző nyilatkozatából is kiviláglik: — Előremegjósoltam az egy-egyes eredményt. Ezt onnan tettem, hogy szerintem mi valamivel előbbre voltunk az edzésekben, valahogyan egy kissé jobbnak látszott az erőnlétünk az idény eleji edzőmérkőzések arányán, viszont ezt kiegyenlítette a bordó-sárgák saját pályája. Emellett, mi nem álltunk fel teljes csapatunkkal, hiszen Gál az utolsó pillanatban lemondta a mérkőzést. Néhány helyzetünk is volt, különösen a fiatal Garamszeginek. Végeredményben, az eredmény valós volt... Kedden edz legközelebb a Törekvés. --------■ 'Qm ---------------- | l$Sms „A hívóstét Ami a kiküldött minkaidős feltutésabe utáeyütt ki Közelednek a válogatott mérkőzések... Az újságírónak eszébe jutnak a régi tudósítások csodabogarai. Ha csak egy mérkőzésre utazunk külföldre, akkor a portyatársaság tagjait legfeljebb egyszer ütheti meg a guta, ha kikap a csapat. Az újságíró két gutaütést is kaphat. Másodszor akkor, amikor sem tud Budapesttel összeköttetést kapni. * Az olvasó vasárnap este nyolckor kezébe veszi a lapunkat s megelégedetten látja, hogy a külföldi mérkőzésről 2—3 oldalnyi tudósítást olvashat. Részletes tudósítást! Közben nem is sejti, hogy a szegény újságíró mennyit szenvedett, amíg Budapesttel összeköttetést kapott. * Az újságíró a külföldi városban a mérkőzés után egyórai várakozás után ott ül a távbeszélő mellett (feltéve, hogy ilyen., izgatott állapotban ülni tud), figyeli a,. órát, eszébe jut, hogy odahaza már közelednek a lapzártához s az eredmény? A hölgy folyton ezt mondja: ,,A hívott fél nem felel! vagy „Nem sikerült még Budapesttel összeköttetést kapnunk.** Pozen, 1023 Az amatőr válogatott csapatunk Lengyelország válogatott csapatával kupamérkőzést vívott. 5:1-re kaptunk ki. Keserű szájízzel rohantam a távbeszélőhöz. Már előző nap valami vonalszakadás félét emlegettek. Vártam. Egy óra, másfél óra... Rettenetesenkínos percek, másodpercek... Igaz, akkor még nem kellett túlságosan sietni, mert hiszen akkor lapzárta csak éjjel fél kettőkor volt, de mégis idegölő volt ez a várakozás. Fél nyolckor már a távirathoz folyamodtam. Részletes táviratot adtam fel, de nem nagyon bíztam, hogy ez éjfél előtt eljut Budapestre. De ha eljut, akkor is kevésnek találtam. Én tehát tovább vártam, sürgettem és reklamáltam. Fél 10! Hirtelen egy távbeszélőszám jutott az eszembe: ,J Berlin F. J. Jannowitz 0528." Remek, hiszen ez a berlini tudósítónk száma, aki minden vasárnap este 11-kor beszél a budapesti szerkesztőséggel. Ha már Budapest felé nincs vonal, lássuk a vonalakat Németország felé. öt perc alatt megkaptam Brelint: ■— Kedves kartárs Úr! Rettenetes helyzetben vagyok... — Csak tessék adni azt a tudósítást. Egy órán belül Budapesten lesz! . . Félórával később nyugodtan indultam vacsorázni. Szerdán érkeztünk haza. Kezembe veszem a hétfői számot s nagy meglepetésemre csak a táviratban küldött tudósítást látom. Rohanok a szerkesztőségbe, ahol az egyik kartársam mondja: — Kérlek, berlini emberünk jelentkezett. Elmondta az apró berlini híreket, majd végül így szólt: „Itt vanmég a pozeni tudósító.“ Erre azt feleltem, hogy már jött a táviratod, ő erre egy szóval sem mondta, hogy beszélt veled, hogy mi történt veled, hogy te neki adtad a részletes tudósítást, s hogy ő mindent tud. Letettük a kagylót. Tiszta gutaütés! A portás közbeszól 1937 április, Bázel, Európa Kupa-mérkőzésen 5:1 arányban vertük Svájcot. Pompás eredmény. A legjobb kedvben rohanok a szállodába. Előző nap a postáról beszéltem és Meghagytam, hogy vasárnap milyen számon, hány órakor hívjanak. Kínos várakozás a fejedelmi szállodában. A készülék a szobámban van. Fél óra múlva Jánosy Béla benéz: — Még mindig nem kaptál kapcsolást ? Akkor már hatodszor sürgettem Budapestet. Hirtelen eszembe jut, és ha a portás tegnap rossz számot adott?! Rohanok le, mint az őrült. Hol az a portás? — Milyen számot mondtam? — kérdi elpirulva. Megmondom s erre dadogni kezd: — Rémesz... Ez a szálló egészen új. A „Három király“ négy nappal ezelőtt nyílt. Egy héttel ezelőtt még Brüsszelben voltam portás és a régi brüsszeli szállóm számát mondtam a telefonközpontnak. Rettenetes. — De most beszéljen a központtal és teremtsen azonnal kapcsolást. Megyek vissza, amikor belépek a szobába, már zörög a készülék: — Budapest jön... Ekkor tanultam meg, hogy a portásban sem bízhat meg mindig az ember. Szenvedés, de Szomjali szenvedés Akadnak olyan esetek, amikor jó eredményről kell beszámolni, amikor a kapcsolás körül sincs, baj s mi mégis szenvedünk, így volt ez 1940 decemberében Genovában. Azon az i:1-es mérkőzésen, amelyen Polgár Daimi „megölte” Piolát. Akkoriban Olaszország már hadviselő állam volt. Békében is nehéz külfölddel beszélni, hát még háborúban! Külön engedély kell! Csak a szállodából volt szabad beszélnem s ott bizony talán még egy négyzetméternyi nagy sem volt a fülke, és mindössze két méter magas Beszéltem, beszéltem ... Nagyon meleg volt. Olvastam a tudósítást. Meleg volt. Fullasztó meleg volt. Néha figyeltem az órámat és izzadtam. Már egy teljes órája beszéltem, amikor kezdtem magam komolyan osszul érezni. Kulik Bánd adta be a második pohár vizet s neki nyújtottam fel a mellényemet, mert már a mellénynél tartottam. A 76-ik perc után fél perc szünetet kértem a szerkesztőségtől, de csak 29 másodpercet vettem igénybe. Tovább, tovább hajszoltam önmagamat, mert féltem, hogy a központ bánt. Egy óra és 37 perces „beszélgetés" után majdnem összeestem, amikor kikerültem a „fogdából”, öt perc múlva azonban már az egészet elfelejtettem, mert ilyenkor különleges megnyugtató érzés lesz úrrá az emberen: „minden tökéletesen sikerült!” Köln lesz ellentét Sohasem felejtem el. 1941 áprilisában nemcsak 7:0-ra kaptunk ki, de beszélni sem tudtam Budapesttel. Pedig szombaton pompásan sikerült az összeköttetés s vasárnapra is megvolt az engedélyem. Az újságírók részére kijelölt szállodából kellett beszélnem. Vagy 30 újságíró kért ekkor innen kapcsolást, de mind csak Németországgal beszélt. Múlt az idő... Egy óra, másfélem... Akárcsak Pocenban. Ismét egy mentőötlet. Felhívtam Bécset, Howorka Ottót, a bécsi munkatársunkat. Vele hamar megvolt a kapcsolatom. Elkezdtem neki adni a tudósítást, de öt perc múlva félbeszakította: — Céltalan!... Az egyik munka,társam utánanézett — közölte —, mi sem tudunk Budapesttel beszélni. Közben a német kartársak készen lettek. Vagy tizenketten siettek segítségemre! Felhívtak mindenkit! Hiába. Ezen a napon nem lehetett Pesttel külföldről beszélni. Ezen a napon — 1941 április 15 — indultak meg csapataink dél felé. Én erről Kölnben mit sem tudtam. De én csak éjjel fél 12-kor hagytam fel a kísérletezéssel. Hat és fél óra után... Torinóban több szerencsém volt Háborúban nehéz külfölddel beszélni. Lépten-nyomon igazoltatják az embert s néha két-három napig kell szaladgálni, amíg az ember engedélyt kap a beszélgetésre. Tavaly áprilisban az utánpótlás csapatunkkal jártam Torinóban. Nagypénteken reggel kezdtem az engedély után szaladgálni, de "Húsvétvasárnap este az eredménye még semmi. Szerencsére, csak húsvét másnapján volt a mérkőzés. Sohasem felejtem el, hogy Giusti Gino, az AC Torino főtitkára és Kulik Bandi, a Torino edzője mennyit segített. Az egyik hatóságtól futkostunk a másikig. Vasárnap este még nem volt engedélyem, de egy kis ravaszsággal — teljesen szabályos úton! — sikerült Budapesttel összeköttetést kapnom.. Alig fejeztem be a beszélgetést, egy rendőr keresett. Átnyújtotta az engedélyt. A másnapra szóló engedélyt lá! Hétfőn, amikor vége volt a mérkőzésnek, kénytelenek voltunk Gálffy Bandi főtitkárral konflissal bedöcögni a főpostára, mert más közlekedési eszköz nem állt rendelkezésre. A kocsist talán még egész életében nem nógatták annyit, mint mi ezen a 29 perces úton. Szegény lovacska... A postán már jól ismertek, de a szokásos várakozás most is bekövetkezett. — Budapest nem felelt — mondta már vagy huszadszor a hölgy. 15 perc múlva lapzárta! — rémlett fel agyamban. És ekkor végre jelentkezett Budapest. Villámgyors tudósítás. Ilyen gyorsan még sohasem beszéltem. Este kilenc órára újabb beszélgetésben állapodtam meg a szerkesztőséggel, mert másnap már kora reggel kellett hazafelé indulnunk. Ekkor akartam ismertetni a vasárnap esti olasz lapok bírálatát és leadni a keddi szám anyagát. Ráértem volna 12 óráig is várni, de hát ilyen a posta: egy perccel 9 &a előtt hozta Budapestet.9 Lehetne még arról írni, hogy hogyan bántott a poéta a legár dekraébb ff ól kollefl közve*pén. Koffy a Ferdh város offyík KK mérközettén féli dobon 5(X) métert kellett tartmom a távftfesztelőhöz ugyanannyitri**wi s ennek ellenére a II. félidő kezdeteikor mégis a helyemen voltam és ífjy tovább. Talán egyszer még erre is sor kerül. Bókás Matinovich Béla. KOLOKSVAROTT a KAC berkeiben nagy elkeseredést váltott ki a csapat súlyos.eresége Vereségre minden képzőn számítottak a kolozsvári szurkolók, de nemyen súlyos arányúra. Mentségül csak részben fogadható el az, hogy a Ferencváros a második félidőben nagyszerűen játszott és csatárait szinte lehetetlen volt feltartóztatni. A KAC-vezetők nem csüggednek és mindent elkövetnek, hogy a csapat erőnlétét feljavítsák A csapat legközelebb kedden tart edzést. Vághy Kálmán, országos kapitány: -Amit vállaltatok, végezzétek lelkiismeretesen! Vizsgát tettek a levente játékvezetők Mindnyájunk élénk emlékezetében élnek diákkorunk színes pillanatai, amint készülődtünk az egyes vizsgákra. Felelevenedik előttünk az a perc, amikor az egyik volt osztálytársunk egy hatalmas lexikont rejtett el kabátja alá és úgy igyekezett bejutni az írásbeli érettségi vizsgára Vasárnap délelőtt azonos kép tárult elénk: hatalmas izgalom között találtuk a levente játékvezetőket a labdarúgó házban írásbeli vizsgára készültek. A Labdarúgás szabályainak könyvét igyekeztek kabátjuk alá rejteni. Talán sikerül támpontot szerezniük a szabálykönyvből gondolták magukban többen. Voltak azonban olyanok is, akik úgy vélekedtek, hogy a pályán sem vehetik elő a szabálykönyvet a vitásesetekben. Ott inkább a leleményességükre kell majd támaszkodniok Az utóbbiaknak van igazuk! Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk! Az elsajátított elméleti tudás nem az előadó előtti fitogtatást célozza, hanem a gyakorlati játékvezetés alapja. A levente mérkőzések vezetői szakoktatók lesznek. Hiszen a levente ifjúságunk mérkőzéseire kiküldött játékvezetők mint elöljárók mennek ki a labdarúgópályákra. Az elöljáró pedig csak akkor tud parancsolni, ha előbb megtanul engedelmeskedni. A kétnapos tanfolyam csak tájékoztató volt. Az ott, szerzett tapasztalatokat mindegyikük otthon gyarapítsa. Vegye elő a szabálykönyvet és tudatosan sajátítsa el a nehéz szabályokat a levente játékvezető ! Antal János nagyszerű előadását figyelemmel hallgatták a jelöltek. — Sohasem kell félni a közönség zajongásától — biztatta az előadó az ifjú játékvezetőket. — Nálunk a közönség különben is elég fegyelmezett. Sokkal veszélyesebb a helyzet külföldön, ahol sörös kancsókat és üvegeket dobálnak be a labdarúgópályára. — Ezt ugyan nem mesélem el otthon a falunkban — mondta az egyik vidéki hallgató. — Meghallják a legények és sörös kancsókkal és boros üvegekkel nézik végig a levente mérkőzéseket. A lesszabályt Selmeczi Alajos igen világosan magyarázta el. Nem is volt egyiküknek sem kételyük. A legnhezebb szabályt is megértették. Ezt az írásbeli sikere is bizonyította. Vághy Kálmán, az országos kapitány szólt néhány szót a jelöltekhez: — Bajtársaim, csak arra kérlek benneteket, Nagy jelentkezéstek ne legyen szalmaláng. Amit vállaltatok, végezzétek lelkiismeretesen! Mindnyájan megfogadták, hogy a vállalt munkát mindenkor el is végzik A leventejátékvezetők munkáját az ifjúság szeretete és hálája jutalmazza Igen nagy figyelemmel nézték végig a hallgatók Újváry Ferenc és Selmeczi Alajos játékvezetők magyarázatokkal kísért filmeit. Délután a Ferencváros—Kolozsvár mérkőzésre mentek ki a jelöltek. Az egyik spotnyéki játékvezetővel beszélgettünk a villamoson. — Igen jó volt a tanfolyam — mondta. — Különösen pedig két-három nap múlva értjük meg a szabályokat, amikor a két napon keresztül hallottak már megérlelődnek a fejünkben Igen nagy érdeklődéssel nézték a játékvezetők Székely Árpád működését Az egyébként igen kiváló játékvezető kissé gyengébb napot fogott ki és egészen szakszerűen bírálták a helytelen ítélkezéseket az új kartársak. A bajtársiasság már itt kiütközött belőlük, a bírálatot ugyanis mindegyikük csendben mondta. — Lám, milyen más szemszögből nézzük már a mérkőzéseket — mondta Lendvai János sashalmi levente játékvezető. — Eddig én is kiabáltam és zajongtam a pályán, ezentúl már nem teszem, mert saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen nehéz mesterség is a labdarúgó játékvezetés ! A levente játékvezetők hálával és szeretettel gondolnak a Leventeegyesületek Országos Központjára, hogy lehetővé tette ezt a nagyszerű tanfolyamot, meg a Ferencváros vezetőségére, hogy felkarolja az intézményt és megengedte, hogy a jelöltek végignézhessék a sokszoros bajnokcsapat nagyszerű küzdelmét. NK II. osztály Zrínyi-csoport 1. Szeged VST3 16 11 5 36:16 2? 2. K. Ssákóczi 16 11 3 2 45:17 28 3. 6. Bocskai 16 9 1 6 26:27 IS 4 KVSC 15 8 2 5 85:27 18 5. HTVE H 6 6 4 26:29 18 6. Goldberger SE 16 8 1 7 38:30 17 71 Makói VSE 16 8 1 7 32:28 17 8. Topolya 76 8 1 7 26:35 18 9. UCSF, 16 7 2 7 33:42 16 10. Zentai NB1 16 8 -- 8 33:43 16 11 SzVAK 15 6 3 6 26:32 15 12. DVSC 16 6 8 7 28:35 15 13. Szegedi TK 16 6 - 10 19:42 12 14. SzeC* 28------26 —— • Visszalépett. 5 A váradiak a Kispest, csapatát dicsik Nagyvárad, március 1. Nagyosváradon elégedhettek a csapatnak a Kispesttel szemben elért győzelmével. Általános vélemény azonban az, hogy a csapat nem adta ki magából mindazt, cumi benne rejlik. A csapatban kifogástalanul csak Sárvári, Deményi és Tóth III játszott. A többiek ellen sem lehet azonban kifogás. A Kispest csapata igen jó benyomást keltett Váradon. A váradi vezetők elismerik, hogy a NAC csak nagyobb technikai felkészültségének köszönheti a győzelmet. Egyhangúlag megállapítják, hogy a Kispest a tavaszi idény egyik legjobb csapata lesz és igen sok kellemetlenséget fog még szerezni ellenfeleinek. A Kispest csapatából különösen, Boldizsár nagyszerű védése emelkedett ki, de a hátvédek is jól állták a NAC-csatárok rohamait. Rónay Ferenc, a NAC edzője a mérkőzés után, a következőket mondta: — Elsősorban azt akarom leszögezni, hogy a NAC első gólját nem Kovács II, hanem Incze II lőtte. Ezt csupán csak azért említem meg, hogy a góllövőlistán nehogy zsivar legyen. A csapattal elégedett vagyok, bár a fiúikban sokkal több van, mint amitvasárnap kiadtak magukból. A szünet utáni játékunkkal teljesen rászolgáltunk a győzelemre. Nem téveszt azonban meg a Kispest elleni győzelem és jól tudom, hogy a csapatnak Salgótarjánban sokkal jobban kell játszania, ha győzni akar. A csapatban sérült nincs. A héten kedden erőnléti edzést tart a nagyváradi zöld-fehér gárda, szerdán pedig a M4V csapatával játszik edzőmérkőzésst. A hírek szerint már pénteken este útra kel a csapat Salgótarjánba, hogy vasárnap pihenten vehess fel a küzdelmet a tarjáni csapattal. J. S. Dicséri Móré a csapatát Szolnok, március 1. A SalRTC elleni győzelem jó hatást váltott ki Szolnokon, mert bizony a hatvani „kisiklást" után sokan féltették a csapatot a tarjániakkal való találkozótól. Móré János edző így beszél a mérkőzésről : — Nem volt semmi hiba, csak az, hogy Csabai Hatvanban szerzett sérülése is imét kiújult. A bokája dagadt, a térde fáj s nehéz lesz a héten rendbehozni. Pedig az Újpest ellen nagy szükség lesz rá. — Elégedett vagyok a csapattal — folytatta az edző. — Elöl Szántó és Nagy tetszett különösen, az összmunkával azonban még némi bajok vannak. A védelem Szűcs visszatérésével ismét kerek lett. Szerdán erősebb edzést tart a csapat. Az edzőtárs vagy a ceglédi, vagy a kecskeméti vasutasok csapata lesz. A WSC-ben a fiai alól kitűnő járékát dicsérik a laozKUT elleni mérkőzés után. — Az első csapatban most először játszott Géméül e mezőny legjobbjának bizonyult — mondja Kántor József, a telepiek intézője. — De kitűnően ment a játék l’erjesinek is Vereczkwick is. Ha Molnár 11 sérülés miatt nem kellett volna 10 játékossal befejeznünk a mérkőzés, mindkét pontot megszerezzük a BSzKKbtól. A P. Rákócziban Vitéz és Solymoss sérüléséből felépült. Tavasszal mimikái játékos újból játszik egyesülkt-Cben. Szentgyörgyi, a PMTK fiatal, tehetséges delsőcsatéra a WSC-be tart. A MOVE BSK újabb szép győzelm® érthető örömet okozott az egyesületben. Remélik, hogy a folytatása is meglesz a jó szereplésnek, mert a csapat a múltban is mindig „tavaszi" csapat volt. Az edzések vezetését egyébként Várszegi János okleveles edző vállalta el, aki legutóbb Monoron működött nagy sikerrel. A Szombathelyi FC a bajnoki nyitány előtt vasárnap játszotta utolsó bemelegít® mérkőzését. A szombathelyi szurkolótábor kiváncsian várta az SzFC játékát. A szurkolókat nem elégítette ki csapatuk játéka Mentségül szolgál, hogy Farkast és Szakály hiányzott a csapatból és hogy a csapat nem játszott teljes erőbedobással. Nagyon döcög a csapat gépezete. Tiszának még sok idő kell, amíg ismét a régi veszélyes góllövő csatár lesz. Ezeken a hibákon azonban még lehet segíteni. Szombathely bízik abban, hogy a jövő vasárnapig sokat fog javulni az SzFC és az Alba Regia ellen sikerrel veszi fel a küzdelmet.