Népsport, 1951. július (7. évfolyam, 129-151. szám)

1951-07-01 / 129. szám

A Rózsa Ferenc-emlékverseny előtt Rózsa Ferenc, akinek emlékére a Sza­bad Nép sport­­ őre vándordíjas kerék­­páros jár­őrversenyt rendez vasárnap, örökre beírta nevét a magyar szabad­­ság­ aranyk k­öny­vébe. Azok a fiatal spor­tolók, akik a gödöllői országúton össze­mérik erejüket a vándordíj elnyeré­séért, hálával és kegyelettel emlékez­nek a bátor szabadsághősre, aki a sza­bad Magyarországért harcolt, é­s áldozta életét. Egyik alapítója és első szerkesz­tője volt a Szabad Népnek, a Magyar Kommunista Párt akkor illegális lap­jának. Kommunista szerkesztőnek lenni az elnyomatás sötét éveiben élet­veszélyt, az első vonalakban való ke­mény harcot, a legsúlyosabb felelőssé­get jelentette. Gránitnál keményebb kommunista volt Rózsa Ferenc, s a ti­­tolttartás jelentőségét legrövidebben ő fogalmazta meg. ,,A konspirációban nincs 99 százalék! A rendőrség rcovói iránti elővigyázatosságnak 100 száza­lékosnak kell lennieTíz éven keresz­tül hiába próbálták elfogni a Horthy­­vérebekA fiatal építészmérnök való­ban százszázalékos volt a konspirá­cióban, s" a szilárd kommunista titok­tartás véd fal­a mögött irányította a „Kommunista“ című újság szerkesztő­bizottságát. Éjszaka húzták le a saját maguk által készített sokszorosítógépen azt, amit nappal írtak. Éppen a konspi­­ratív szabályok szigorú betartása követ­keztében nem maradt fenn politikai írásaiból egy sor sem, de akik ismer­ték az írásait, jól emlékeznek rá, hogy milyen nagy marxista-leninista tudás jellemezte ezeket, milyen magas színvo­nalúak, s mégis mindenki számára ért­hetők voltak. A harmincas évek kö­zepén ő vezette az ifjúsági munkát, ő állt a Kommunista Ifjúmunkás Szövet­ség élén. 1912 május végén fogtál­ el, s a leg­­kegyetlenebb kínzások árán sem tudtak kivenni belőle egy szót sem. Rózsa Ferenc tökéletesen megtartóvá azt, amit másoknak mondott: „Ila elfognak, in­kább válaszd a halált, mint hogy árulóvá légy." Ila gyötörnek, miy akármilyen kínzásokat alkalmaznak, arra gondolj, hogy a Pártnak élnie kell!“ Rózsa Ferenc a bajait választotta, mert nem volt más válaszlás. A legördögibb kínzásokat al­kalmazták vele szemben, de keményen összeszorított száját egy szó sem hagyta el. A konspirációban nincs 99 száza­lék... Amikor elvesztette az eszméle­tét, s önkívületben kiáltozott, akkor elvtársait biztatta további harcra. Július 12-én halt meg a rabkórházban. Drága emlékét híven megőrzi a felszabadult magyar nép, amelyért Rózsa Ferenc a legtöbbet áldozta, amit ember áldozhat. Az ellenség, amely Rózsa Ferencet meggyilkolta, ma sem nyugodott bele abba, hogy a magyar dolgozó nép úr lett a saját hazájában. A gyilkosok most arii támadnak, s mint a Gr­ősz­­per is bizonyítja, nem tették le a fegy­vert. Akkor áldozunk méltó módon Rózsa Ferenc emlékének, ha megalku­vás nélkül, éberen, minden erőnket összeszedve küzdünk a szocializmus, a béke győzelméért. Ez lebegjen min­den sportember előtt is, aki szabad ha­zánkban építheti a szocialista sportot. Milyen tanulságokat hozott a Csepeli Vasas prágai és vitkovicei mérkőzése A­ Csepeli Vasas csehsz­lová­kiiai por­tyája sok tanulsággal szolgált. Elöljáró­ban le kell szögeznünk, hogy a Csepeli Vasast váratlanul érte a csehszlovákiai meghívás. A csepeli gárda j­únius első felében, a bajnoki küzdelmek lezajlása után jól megérdemelt pihenőjét töltötte, nem volt tehát felkészülve arra, hogy június 24-én és 27-én Csehszlovákia leg­jobb két labdarúgó csapatával össze­mérje az erejét. Ez azonban az éremnek csak az egyik fele. Amilyen mértékben készületlen volt a Csepeli Vasas, olyan nagyszerű formában voltak a csehszlo­vák csapatok. A Sparta — noha a baj­nokság tavaszi fordulójában a harma­dik helyen végzett — a bajnokság haj­rájára olyan nagyszerű formába lendült, hogy legutóbbi két bajnoki mérkőzésért 11 gólt lőtt, ő a Csepeli V­asas elleni mérkőzése is a legjobban volt időzítve: közvetlenül az utolsó bajnoki m­rkőzés utáni vasárnapon került sorra­ A Sparta tehát mintegy a bajnokság folytatása­ként játszott a magyar NB I ötödik helyezettjével. A Sparta 6:­2-s győzelme így már érthetőbb. Hasonló volt a helyzet Ostravában is, ahol a Csepeli Vasas a Vltkovicéval ta­lálkozott. A Vltkovice az első helyen végzett a csehszlovák bajnokságban, ami azt bizonyítja, hogy a Spa­rtánál is jobő együttes. Ostravában a Csepeli Va­sas már sokkal jobban játszott, mint Prágában, a nagyobb tudás előtt azon­ban meg kellett hajolnia. Mindezekből ömként adódik a követ­keztetés: nemzetközi mérkőzésre nemcsak a válogatottnak, de klubcsapatnak sem mabad készí­letlenül külföldre utaz­nia. A Csepeli Vasasnak e sem a két mérkőzé­sén nemcsak arról volt szó, hogy egy magyar klubcsapat győz, vagy­­ veszi­­, hanem annál sokkal többről. A Sparta— Chepeld Vasas mérkőzés a Szokol IX. kongresszusának tiszteletére rendezett nagyszabású sportü­nnepség keretében került sorra, tehát egy nagyszabású Sportmegm­ozdulás keretében. Ez az alka­lom különöse­n megkövetelte volna, hogy ha a magyar labdarúgás képviselteti magát, akkor ez a képviselet minden te­kintetben méltó legyen a Csehszlovákiá­ban nagy tekintélynek örvendő magyar labdarúgáshoz. Meg kell állapítani, hogy a Saokor Sportünnepség közönsége csaló­dottan nézte végig a mérkőzést. A Cse­peli Vasas prágai játéka egyáltalán nem adott ízelítőt abból a labdarúgásból, amire a közönség számított. Az utóbbi időben már másodszor küldtünk Cseh­szlovákiába olyan csapatot, amely nem készült fel megfelelően a megoldandó feladatra. Ebből arra is lehet következ­tetni, hogy hajlandóság van bennünk a csehszlovák labdarúgás lebecsülésére. A Csepeli Vasas gyengébb szereplése, amint az az előzmények ismertetéséből is kitűnik, nem írható az együttes ro­vására. A csepeli gárda mindent meg­tett, hogy méltóképpen képviselje Cseh­szlovákiában a magyar labdarúgást. A játékosok tisztában voltak az előttük álló feladatok nagyságával, minden igyekezetükkel azon voltak, hogy jól szerepeljenek, de a készületlenség kö­vetkeztében az igyekezet csak igyekezet maradt. Különösen szembeötlő volt ez I Prágában, ahol a nagyszerűen játszó I Sparta ellen szinte csak csetlettek-bot- I Hátak a csepeli játékosok, rosszul he­lyezkedtek, azmikor a labdára ráfutottak, futás­ közben meggondolták magukat,­­megtorpantak, a legjobb alkalmakat elszalasztották. Bizonytalanság felfed­­ezte a Csepeli Vasas játékát, s így természetesen tervszerűen felépített tá­madásokról beszélni sem lehetett Köz­tudomású, hogy a Csepeli Vasas az az együttes, amelynek különösen sok és kemény edzésre van szüksége, hogy jó eredményt tudjon elérni. Megmutatta ezt az NB I tavaszi fordítójában való szereplése is. Az első hetekben a táb­lázat alján tanyázott a Csepeli Vasas, csak a „második félidőben­" jött fel, s akkor aztán sikeresen gyűjtötte a pon­tokat. Ostravában már megmutatkozott a Csepeli Vasas játékán a prágai mérkő­zés jó hatása. A mezőnyben már egyenrangú ellen­fele volt a Cs. Vasas a legjobb csehszlovák klubcsapatnak, de annál jobban kiütközött a csepeli csapat főhibája, a csatársor meddősége. Hiányzott a Csepeli Vasas ötörsfogatá­­ból egy összefogó, irányító csatár, aki elgondolást tudott volna bele­vinni a csupa fiatal és többnyire tapasztalatlan játékosból álló ötösfogat játékába. Nagy kár volt, hogy a Csepeli Vasas nem vitte magával Marosvárit, aki rendel­kezik a hiányolt erényekkel, s amellett kitűnő lövéseivel az ellenfél kapujára is mindig veszélyt jelent. Volt azonban ennek a két mérkőzés­nek még egy igen fontos tanulsága. Ez pedig: a csehszlovák labdarúgás nagyarányú fejlődése. Itt nálunk az a hiedelem kapott lábra, hogy a csehszlovák labdarúgás mély­ponton van. Ezt a saját szemünk előtt alaposan megcáfolta a Sparta és a Vit­­kovice. A két kitűnő együttes között nehéz volna különbséget tenni. A stí­lusa körülbelül egyforma mind a két csapatnak. A játékosok remekül kezelik a labdát, laposan játszanak, lehetőleg állítgatás nélkül és jól értenek a hely­cserékhez. Borovicska, a Sparta balszél­­sője például két gólt is lőtt a csepeliek­nek középről, ahová helycserék folytán került. A Sparta és a Vitkovice játéka hasonlít a Bp. Bástya és a Bp. Honvéd játékához. Olyan pontosan és biztosan adogatnak, mint a Bp. Bástya játéko­­sai, de valamivel gyorsabban és keve­sebb húzásból szövik a támadásokat. Áll ez elsősorban a Vitkovicéra Amel­lett kemények is a játékosok. Konbek és Buchta személyében két nagyszerű középhátvédet is láttunk, akik éppen úgy mint Börzééi, nemcsak a rombo­lásra fektetnek súlyt, hanem a pasz­­szolásra is. Az volt a benyomásunk, hogy ez a két csapat a jó formában lévő legjobb magyar csapatokkal szem­ben is egyenrangú ellenfél lenne. Ezek a csapatok már nem úgy játszottak, mint a legutóbb­ itt járt csehszlovák válogatott. A Sparta és a Vitkovice technika, taktika, tervszerűség és a korszerű játék terén kimagasló teljesít­ményt nyújtott, s mindkettő azt bizonyí­totta, hogy a csehszlovák labdarúgás erősen fejlődik. P. B. Sportbemutató Csepelen A XXI. ker. TSE csütörtökön este a cse­peli stadionban csepeli sportolók rész­vételével sportbemutatót rendezett az úttörők nyári táborozásának javára. A műsor Káli László, a Magyar Nép­­köztársaság kiváló sportolója és Varga Ferenc birkózó be­mutatójával kezdődött. A két birkózó igen érdekes küzdelmet vívott. Varga fürgébb volt, de a sokkal nehezebb Kálival szemben nem sokat tudott kezdeményezni. Ezután Hajdú és Jánosik asztaliteniszmérkőzése követke­zett. Hatalmas ,taps fogadta a pástra lépő Gerevich Aladárt és Berczelly Ti­bort. Megható volt az a szeretet, amely­­lyel a közönség ünnepelte a Magyar Népköz­társaságnak nemrég olyan nagy dicsőséget szerzett vívókat. A két vívó előbb iskolázott, majd mérkőzést vívott egymással. Berczelly 3:1-es vezetése után szép küzdelemben Gerevich nyert 6:4 arányban. Nagy sikerük volt a Cs. Va­sas tornászainak is. Elős­zör az MHK I. és II szabadgyakorlatait mutatták be, majd a férfi tornászok korlátgyakorla­tokat és műszbadgyakorlatok­at végez­tek. A torraabe­mutató u­tán Szirzay Rezső, a XXI. ker. Tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke a jó s­portmunkát vég­zett cs­epeli iskolák között kiosztotta a díjakat. Az első díjat a Táncsics utcai általános iskola, a másodikat a Rákó­­czi-utcai általános iskola, a harmadikat az I. István-­utcai általános iskola kapta. A sportbemutató második rész­ét a Bp. Vasas—Cs. Vasas röplabda találkozó al­kotta. A közönség nagy érdeklődéssel kísérte a két legjobb magyar férfi csa­pat mérkőzését és kijutott az biztatásból mindkét csapatnak. A Bp. Vasas jó já­tékkal 42:­28 arányban győzött és ezzel sikerült visszavágnia a bajnokságban elszenvedett vereségéért. Pedig a Bp. Vasas két tartalékkal játszott. Kár, hogy a sportbelileg igen jól sike­rült bemutatón alig volt 100-nál több néző. A­ sportbemutatóknak az a fő cél­juk, hogy a sportot népszerűs­í­teé­k, s ez a bemutató ezt a célt nem érte el, hi­szen alig volt nézője. A XXI. ker.TSB- nek sokkal jobb propagandamunkát kel­lett volna végeznie a bemutató sikere érdekében. IJ Vidám, zenés, táncos szovjet film egy élmunkás kolhozparasztlányról • 1­903 _______SZOMBATTÓL: DUNA - MUNKÁS_______________ ­ntérem.mssz Disszidensek­ alkonya Amikor csü­törtökön este Asbóth Jó­­zseffel beszéttünk, a Wimbledonig hú­­'■'adó telefondrót másik feléről fáradt, de boldog hang hallatszott. Ötjátszmás nehéz küzdelemben törte át magát bajnokunk a harmadik fordulón. Az öt játszma lehetett volna négy is, ha egy bírói tévedés nem veszi el Asbóth­­tól a negyedik játszm­át. A már kiérde­melt győzelem után nekifogni egy ötö­­­­dik játszmának — ez valóban igénybe- t­­­­eszi egy­ versenyző minden testi és­­ telki erejét. Asbóth —­ ahogyan el- I mondlta — más ellenféllel szemben ta­­i­­án nem tudott volna újítani, Sho­­­­rteckit azonban mindenképpen meg | akarta verni, éppen úgy, ahogyan elő­­­­zőleg Csemnihet verte meg. — _ Már „dissz.dsns-ö'ö“-nek nevez. I nek itt — mondta a telefonba Asbóth, j­­s éreztük a hangjából, hogy mosolyog. | Skonecki, a volt lengyel teniszező I néhány hete hagyta ott hazáját és csa­­l­ád­ját. Csemnik régebbi hazaáruló, B Drobnyval együtt már régebben cserélte I fel egykori hazáját — Egyiptommal. A­­ hozzájuk hasonló „hontalanok" gondo­­| san mérlegelik a haza­választást. Úgy | hís­ zik, az egyiptomiak mutatkoztak a 9 k­ggavak­roszobáknak a nemzetközi­­ piacon. Tévedés volna természetesen­­ azt hinni, hogy Csemik és Drobny 9 azok közé az egyiptomiak közé tarto­­­­zik, akik síkraszállnak a brit imperializ-­m rans ellen, s például a Szuezi-csatorna­­ államosítását követelik. Nem. Csemik és Drobny mást követel, s azt bizo­nyára meg is kapja. Skenecki friss ember a renegátok nemzetközi piacán. Ez a sötét, lelki­­ismeretlen egyén, aki — amint azt a lengyel sajtó megírta — alávaló szere­pet játszott Olszoivski párisi bántalma­zásában, még nem határozta el magát, hogy melyik nemzet színeiért dobog­jon a szíve. A jobb ajánlat érdekében előbb megfelelő eredményt kellett volna elérnie Wimbledonban. Ezért tragikus számára a vereség. Neki a győ­­zelem, a jó wimbledoni szereplés sú­lyos kenyérkérdés, így, kiesve, elvesz az ismeretlenség homályában, ahogyan az már annyi disszidálóval megtörtént. A kapitalista hírverés hajlandó őket felhasználni az első napokban, öröm­mel veszi, ha hazájuk ellen nyilatkoz­nak, aztán eldobja őket, mint egy ki­facsart­­citromot, különösen akkor, ha az illető sportbeliség kevésbbé érdekes, mint politikailag. Ha Skonecki el tu­dott volna jutni legalább a legjobb 16 közé, ez­ számára szerződést, pénzt, ál­lampolgárságot jelentett volna. De va­lahogyan az idén rossz idők jártak a gyökértel­en teniszcsava­r­g­ókra. Kiesett Drobny is, Csernik is, Skonecki is. Örü­­lünk neki, hogy kettőt közülük Asbóth győzött le. Egy cseppet sem csodálkozunk azon, hogy Csernik idegesen, sportsze­rűtlenül viselkedett az Asbóth elleni mérkőzése során. Az árulók lelkiálla­pota nem tartozik a kiegyensúlyozottak közé. Különösen akkor, amikor árulá­sukat, becstelenségüket még balsiker is kíséri. Ez bizony — idegesítő... Iszakova előadást tartott Kopen­­hágában a szovjet sport fejlődéséről A Nemzetközi Korcsolya Szövetség kopenh­ágai kongreszszusán részvevő szov­jet sportküldöttség tiszteletére a Dán- Szovjet Társaság gyűlést rendezett A gyűlésen, amelyen a dán sportegyesüle­tek és a dán sajtó több képviselője is részt vett. Marija Iszakova háromszoros gyorskorcsolyázó világbajnoknő elő­adást tartott a szovjet sport fejlődésé­ről. Iszakova a következő szavakkal fe­jezte be előadását: — A Szovjetunió női sportolói, mint minden szovjet nő, kiveszik részüket a békeharcból. Többmillió szovjet nő har­col a béke megszilárdításáért és meg­őrzéséért. _ Biztosak vagyunk abban, hogy a világ népei nem akarnak hábo­rút és a béke erői diadalmaskodni fog­nak. Marija Iszakova előadása után Iván Anyikov, a sport érdemes mestere szó­lalt fel. Beszédében ismertette, hogy a szovjet kormány milyen nagy gondot fordít a sport fejlesztésére, majd eze­ket mondta: — A szovjet sportolók tovább erősítik minden ország sportolóival, így Dánia sportolóival is kapcsolataikat. A szovjet sportolók is, mint az egész szovjet nép, a békére törekszenek. A szovjet nép meggyőződött arról hogy a békét csak úgy lehet megőrizni, ha elszántan har­colunk érte. Játékvezetői szabálysértés miatt újra kell játszani a Bp. Lokomotív— Szolnoki Dózsa országos bajnoki vízilabda mérkőzést Az OTSB vízisportok osztálya az Or­szágos Társaskal­mi Úszószö­vetség mód­szertani bizottságának javaslatára ju­táik vezetői szabálysértés miatt megsem­misítette a 4:3 arányban végződött Bp. Lokomotív­ Szolnoki Dózsa országos baj­noki vízilabdam ért­kőz­ést és elrendelte annak 14 napon belüli újrajátszását. Két országos vízilabda bajnoki mérkőzés vidéken, egy Budapesten (Bp. Bástya—Bp. Honvéd) Az országos vízilabdabajnokságért folyó mérkőzéseik­ során vasárnap há­rom mérkőzést játszanak. Budapesten a Bp. Lokomotív versenye után a Bp. Bástya és a Bp. Honvéd találkozik. A bajno­ki küzdetém­ során eddig a Bp. Bástya szerepelt jobban: többek között legyőzte az Egri Fáklyát és döntetlent ért el a Bp. Kinizsivel szemben. A Bp. Honvéd öt mérkőzés közül három, eset­ben vereséget szenvedett. Mind a Bás­tya, mind a Honvéd harcos együttes. A Honvéd meg­felelően­ tudja pótolni az eltiltott Németh II-t a góllképes Hor­­váthtal. Nyi­it küzdelemre van kilátás. Egerben az Egri Fáklya a Bp. Előrét látja vendégül. Az Előre sokat javult.­ Ezt figyel­em­be véve is biztos egri győ­zelem várható. Szolnokon érdekes küz­delem lesz a Szolnoki Dózsa és a Bp. Vasas között. Mindkét csapat jó formá­ban van. A Bp. Vasas minden tekintet­ben felülmúlja a szolnoki csapatot, s ezért Szolnokon is esélyesként indul a Vasas. A sport mozgástana a pavlovi tanítás fényében Nem­essuri Mihály dr., a Testneve­lési Főiskola tanára csütörtökön este „Sportmozgások elemzése a szovjet testnevelési tudományban“ címmel elő­adást tartott az Országos Sportorvosi Intézet tanácstermében. Az elnöklő Hedry Endre professzor megnyitója után elhangzott, előadás néhány rész­letét az alábbiakban közöljük. Bevezetőben Nemessiri dr. arról be­szélt, hogy a mozgást­annal már elég régen foglalkoznak, hiszen már a XVII. század végén jelent meg mozgástani munka nyomtatásban, az alapvető kér­déseket azonban a mechanikus material­­­izmus szemszögéből nézték így meg­létel­ő eredményre ne­m tudtak jutni. Ez a szemlélet hatotta át a régi sport­könyveket is, az idegrendszer döntő sze­repét a mozgások keletkez­sében és vég­rehajtásában nem ismerték fel. Lesz­­gaft, az orosz haladó testnevelés első képviselője munkáiban már rámutatott arra, hogy a külső környezet döntő ha­tással van az élő szervezet fejlődésére is és a mozgások fejlődésére is. Lesz­­gaft munkásságát tanítványa, Gorinev­­szkij folytatta. Az orosz fiziológusok már a XIX szá­zadban jelentős munkát­­ végeztek a sportfiziológia és a mozgástan területén. A mozgástan területén döntő fordulathoz vezettek Szecsenov, majd Botkin és Pav­lov vizsgálatai. A nervizmus elmélete világossá tette, hogy minden mozgásban döntő szerepet játszik a reflex, az ideg­­tevékenység alapvető eleme. Szecsjenov arra is rámutatott, hogy az izommoz­­gásnak jelentős része van az agyműkö­dés fejlődésében. A nervizmus elmélete A nervizmus elvét teljes jelentőségé­ben Pavtevnak köszönhetjük. A nagy tudós telj­es mértékben értékelte a munka- és sportmozgások jelen­tőségét. A sportolás híve volt, azai a következő szavaiból is kitűnik: „Az edzések elő­nye olyan különleges örömben és ele­venségben nyilvánul meg, amely csak a rendszeresen sportoló embernek adatik meg“. Pavlov vizsgál­a­taival bebizonyította, hogy minden mozgás alapvető lánc­szeme a reflex, akár öröklött (feltétlen), akár szerzett (feltételes) formájában. Az akaratlagos mozgások a nagy agyvelő kérgének irányító befolyása alatt áll­nak. Vannak azonban alacsonyabbrendű mozgató­központok is, ezek szerepe, kü­lönösen az automatizálható testtartási és mozgásformákban jut kifejezésre. A sportmozgások fejlődésének és töké­letesedésének szemléltetésére. A. N. Kresztnyikov a következő példát hasz­nálja fel: A kezdő síelő eleinte számtalan feles­leges mozdulatot végez, karjának és lá­bának mozgása, a lélekzése semmiféle koordináció (összehangolt működés) jelét nem mutatja. Ilyenkor, a kezdet kezde­tén a mozgásokat kiváltó inger nemcsak a szükséges izomcsoportokat éri, ha­nem szétterjed az agykéregben és be­folyásolja a szomszédos mezőket is. A fokozatos gyakorlás eredményeképpen a síelő egyre célszerűbben mozog. Otthono­sabb tesz a havon, de technikájában még sok a hiba. Ebben , a második sza­kaszban az inger már csak azokat a kérgi területeket éri, amelyek a moz­gás végrehajtásához szükséges izmokat idegzik be. Elmaradnak a felesleges mozdulatok. A még mutatkozó technikai hiányosságok oka az, hogy az idegfolya­matokban ho­l az ingerlés, hol a gátlás kerül túlsúlyba. A harmadik szakasz­ban ezek is határolódnak a „kérgi mo­zaikban*" (ahogy Pavlov találóan ne­vezte) és a síelő könnyedén, felesleges erőpazarlás nélkül, gyorsan siklik a ha­von. így alakul ki a munkában és a sportban egyaránt a gazdaságos mozgás, amely azt jelenti, hogy az ember mini­mális erő felhasználásával maximális hatásfokot ér el. Az egész idegrendszer részt vesz a mozgató tevékenységben A különféle mozgásokban azonban nemcsak egyes izomcsoportok vesznek részt. Az idegfolyamatok elemzése azt mutatta, hogy a mozgató tevékenység­ben az egész idegrendszer részt vesz. A folyamat során az idegrendszer egyes részei között bonyolult kapcsolatok fej­lődnek ki, együttműködésüket az agy­kéreg szabályozó szerepe teszi lehetővé. A mozgáskészség fejlődésében közreját­szanak az érző és vegetatív idegrendsze­rek is. Az érzékszervek (a tapintás, a látás, a hallás, a mélyérzés stb.) túl­nyomó része fontos szerepet játszik ebben. Az érzékszervek tökéletesedése, fejlődése jó hatással van természetesen a mozgások fejlődésére is. (Hepp­er kísérletei a kinesztetikus érzés gyakor­lására.) A mozgások fejlődésének pavlovi elem­zése fényt vet a mozgásformák, stílusok alakulására is. Bebizonyítja, hogy ezek­ben az öröklött elemeken kívül döntő szerepet játszik a környezet, a neve­lés is. A pavlovi tanokat szovjet kutatóit már sokrétűen alkalmazzák a gyakorlat­ban is. Kosescsova és Markova például a moszkvai 46. számú óvodában külön­féle játékok alkalmazásával segítette elő a mozgások fejlődését. A gyermekek tartása feltűnően megjavult, mozgás­­belileg hatalmas mértékben fejlődtek, a megbetegedések száma a lehető leg­kisebbre csökkent, a gyermekek közös­ségi szelleme és hangulata is sokat fej­lődött. Melyik sportág milyen mozgáscsoportba tartozik A mozgások két nagy csoportját kü­lönböztetjük me£, a ciklikus (egymást követő azonos mozgásokból álló) ás acik­­likus mozgások csoportját. Ciklikus m­oz­­gásból áll a siyaloglás, a futás, az úszás, gyorskorcsolyázás, sífutás, kerékpáro­zás, evezés, kúszás, mászás, függeszke­dés stb. Az aeiklikus mozgások egyik csoportjában a mozgások alapformái adva vannak és előre meghatározott, elgondolt terv szerint igyekszünk egy­másután végezni őket. Ilyen m­ozgá­s pl. egy szertorna­, műkorcsolya gyakorlat, magasugrás, tá­vol­ugrás, rúdugrás, sü­l­y­­l­ökés, diszkoszvetés, gerely hajítás, grá­náthajítás stb. Gyakorlás folytán ezek a mozgássorozatok is automatizál­ódnak, dinamikus sztereotippé válnak. Ezek a dinamikus sztereotipek a feltételes reflexek láncolatából állnak. Az auto­­matizálódás a reflexkapcsolatok meg­szilárdulása által válik lehetővé. Az agykéreg azonban az automatizált moz­gást is ellenőrzése alatt tartja, meg tudjuk figyelni és javítani tudjuk auto­matizált mozgásainkat is. Az aciklikus mozgások másik nagy csoportjában a mozgások alapformáik­ban megvannak, de egymásutánjukat nem tudjuk előre. Ilyenek például a labdarúgás, a kosárlabda, és más sport­játékok, valamiint a küzdősportok moz­gásainak legnagyobb része, mert ezek­ben más­­tényező (az ellenfél, a labda stb.) is szerepe­t játszik. Mozgás közben egy analizátor rend­szerint vezetőszerepet játszik, de a többi szintén belek­ap­csol­ódik a munkába. Az edzettség szakában a tornász például be­­húnyt szemmel is el tud végezni egy­­egy gyak­or­l­a­tsoroz­a­tot. A vezető kamati­­zátor szerepét itt a látástól a® izomérzék veszi át. . ..... Miért nehéz kijavítani a rosszul beidegzett mozdulatot A felnőtt ember minden alapvető moz­gásforma birtokában van. Az új moz­­gássorozatok ezekre épülnek fel. Az új k­a­pcsola­tok kezdetben elég függetlenül lépnek fel az agykéregben, koordináció­­juk hiányos és így a mozgás eleinte nem célszerű, technikája hiányos. Az új mozgás fejlődését — Alekszejev szerint — a régi sztereotipok kapcsolatainak szilárdsága megnehezíti. A tanulás során azután a régi beidegzés egyre erőtele­sebb gátlás alá kerül, kilökődnek belőle azok a mozgáselemek, amelyek az új mozgássorozat számára szükségtelenek. Az elemek új kapcsolatot létesítene­k és felépül belőlük az új, célszerű dinami­kus sztereotip. Ez a jelenség magyarázza meg azt a gyakorlati tapasztalatot, hogy valamely rosszul megtanult, beidegzett sportmoz­gást sokkal nehezebb kijavítani, mint­­ mindjárt helyesen megtanulni. A továbbiak során Nemessuri dr. is­mertette, hogy a szovjet testnevelés­­tudomány megkülönböztet legnagyobb, nagy és mérsékelt erősségű sport­mun­kát. Hangsúlyozta azt a szovjet tapasz­talatot, hogy a testnevelés az ember al­katát kedvező irányban változtatja meg. A befejező részben az izom-id­eg-edzett­­ség megállapítására, valamint a sname­­legítés és a sajt­ állapot vizsgálataira ki­terjedő szovjet kísérletekről, végül a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tavaly júniusban tartott ülésén a testne­velésre vonatkozólag elhangzott élettani előadásokról és határozatokról beszélt. A hozzászólók * közül Hepp Ferenc dr. * Testne­reM*s Föiiiskola ig­azg­atója az­t hangsúlyozta, hogy a mozgás­tan ku­tatástól a gyakor­lati szakemberek azt várják, hogy első­sorban a gyakorlati munkához nyújtsa­nak segítséget. Nagy Dénes dr., az ana­tómiai intszet ■adju.aktu.éia a reflex-el­­mélettel kapcsolatos újabb kutatásokat kimentette ée közben kitért Szentágotai anatómus-professzor vizsgálataira is. Baráth­ György dr., a Sportorvosi Kutató Intézet munka­társa hangsúlyozta a fel­tételes reflexek jelentőségét a testneve­lésben. Hedry Endre dr professzor rá­mutatott arra, hogy­­Pavlov tanításai egész gondolkodásunkat átalakították, majd kiemelte: milyen nagy jelentősége van a szovjet módszer szerinti komplex­­kezelésnek, ebben is a gyógytornának, a sérüléseik kezelésében. Holdvilágnál, nótaszó mellett épített atlétikai pályát az alsómocsoládi fiatalság Sokáig emlékezetes marad a vasárnapi nap az alsómocsoládi ifjúság számára. A nagyszerűen előkészített új pályán akkor rendezték meg a komlói járás if­júsági és úttörő atlétikai versenyét, amelyen Komlóról, Szalatnakról, Má­­górcsról,­­ a járás más községeiből 110 sportoló vett részt. A járási TSB kitün­tetésképpen tűzte ki ide a versenyt. — Az alsómocsoládiak eddig is élen­jártak az MHK-versenyeken — mondta Czapp János, a járási TSB elnöke. — Sok kilométert gyalogoltak­ vagy utal­tak kocsikon, hogy egy-egy versenyen részt vehessenek. Nemrég a szalatnaki MIIK-versenyre a falu lakosságának egy része is elkísérte őket feldíszített szekereken. Végül is elhatározták az alsómocsoládiak, hogy a jövőben nem ők fognak mindig utazni, hanem majd náluk is rendeznek versenyeket. Ehhez az volt szükséges, hogy pályát építse­nek. Nosza, a fáin fiatalsága társadalmi munkában mindjárt hozzáfogott az atlé­tikai pálya megépítéséhez A rendelke­zésre álló területen kimérték a szabá­lyos 400 m-es futópálya helyét, azután az Alsómocsoládi DISz sportolói, Toro­nyi József, volt atléta vezetésével neki­láttak a futó- és ugrópályák, továbbá a dobóhelyek elkészítéséhez. Eleinte 200­00-an dolgoztak a pályán, azután a DISz tagjaihoz csatlakoztak az úttörők, sőt az idősebb falusiak is szép számmal. A falun ilyenkor igen sok a mezőgazda­sági munka és most, a tartós esőzések következtében, a gyom is nagyon elsza­porodott, napközben minden épkézláb emberre szükség volt kinn a mezőkön,­­ így a pályaépítés lassan haladt. Építsük a pályát este, munka után ! — adta ki a jelszót Küszter János ta­nító, úttörővezető, aki már Mekényesen is épített úttörőivel atlétikai pályát. A mo­ Csoládiak kaptak a javaslaton, s két héten keresztül esténként, holdvilágnál, nótaszó mellett, telkesen építette a fiatalság az új pályát. Ahogy közeledett a verseny ideje, úgy haladt előre a pálya építése is. A község földművesszövetkezeti boltjának kirakatában kíváncsian nézegették a fiatalok a verseny érmeit. Áss alsó­ mocsoládiak eleget tettek az ígéretük­nek, s június 14-re el is készült a pá­lya. Ünnepélyes keretek között rendez­ték meg a versenyt, nagy nézőközönség előtt. A falu apraja-nagyja kiment a pályára, még más községből is érkeztek érdeklődők, s a nézők számára alkalmi lelátóról is gondoskodtak. A DJSa-iin­­duló hangjai mellett vonultak fel zászlókkal a sportolók , a megnyitó után megkezdődött a verseny. A már tapasztalt komlói atléták szerepeltek a legjobban, de sokat tanultak tőlük az alsómocsoládiak is, akik néhány értékes helyezést szereztek. A helyezettek ré­szére még győzelmi dobogót is készítet­tek és egy-egy szám után azon állva vették át az érmeket. A verseny nagy sikerrel járt és a lel­kes alsómocsoládi fiataloknak az elért helyezések mellett komoly erkölcsi si­kert is hozott. A jövőben most már rend­szeresen rendeznek különböző versenye­ket az eddig eldugott kis baranyai fa­luban. T. Z. J.9S1, JÚLIUS J. VASARNAK 3

Next