Népsport, 1951. szeptember (7. évfolyam, 177-196. szám)

1951-09-11 / 183. szám

Néflsiurti A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉST ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJa frll. ÉVFOLYAM 183. SZÁM ARA­TO FILLÉR " KEDD, 1951 SZEPTEMBER 11 Sürgősen kezdjék el a sportkörök a minősítés munkáját Néhány kimutatás és számadat úgy mutatja, mintha a sportolókat és a sportköröket a sportminősítések ügye kevésbbé érdekelné az egyéb tenni­valóknál. Ezt tükrözi a sportfejlesztési tervről az első félév eredményei alap­ján készült kimutatás és azok a je­lentések, amelyek az azóta elvégzett munkákról számolnak be. A terv fél­évi teljesítéséről szóló megyei kimu­tatásban például a minősítések oszlo­pában csúfoskodott a legtöbb, — a tel­jes tétlenséget jelentő — „n“ betű, valamint néhány ilyen teljesítési szá­zalék: 0.1, 1.8, 3.2, 4.3. Márpedig, amikor a minősítések bevezetése az idén tavasszal nyilvánosságra került, e sportolók mindenütt nagy lelkese­déssel fogadták. A minősítés nem ki­sebb dolgot jelent minden sportoló számára, mint azt, hogy az elért tel­jesítmény értékének megfelelően el­nyeri az őt megillető címet. A sportminősítés hatalmas segít­séget jelent a versenyző számára. Jelenlegi tudása és helyzete pon­tos feltárása mellett egyben vi­lágos célokat és feladatokat tűz ki a továbbfejlődésre a spor­toló elé. A minősített versenyző tudja, hogy milyen teljesítményekre kell a to­vábbiakban törekednie ahhoz, hogy magasabb osztályba kerüljön, s így a nagyobb teljesítményre jobban törek­szik is, meg is keresi ahhoz a meg­felelő lehetőségeket. A minősítés meg­szünteti a fejlődésnek egy olyan gát­ját is, mint amit olykor az elleni ál­nélküliség 44 jelent. A minősítés be­vezetése után az esetleg gyenge for­mában lévő ellenfeleken túl a minő­­­sítési szintek elérése és túlszárnyalása lebeg a magasabbra törő sportoló előtt. A minősítés — értékmérő. Állandó, tiszta tükör, amely ősz­inte segítője a sportolónak. De őszinte segítő és a helyzet vi­­lágos tükrözője a sportminősítés a sportkörök számára is. A sportköri munka értékét a versenyeken elért eredmények mellett az mutatja, hogy hány osztályba sorolt sportolója van a sportkörnek, egyes szakosztályai­nak , hogy az elmúlt évben, vagy hónapban hány új osztályo­zott sportolót nevelt ki és hány sportolót készített elő magasabb osztály elérésére. Hiába ér el egy sportkör sikereket a versenyeken, ha osztályozott sportólói­nak száma nem emelkedik, sőt eset­leg csökken. A sportfejlesztési terv valamennyi sportkör számára meghatározza a mi­nősített sportolók számát. A sport­körök a terv nyilvánosságra hozásá­nak idejében felbontották az előirány­zatot szakosztályaikra, s azok számára kötelezővé vált a terv végrehajtása. Most, szeptember közepe táján, azonban még mindig igen sok helyen nem láttak hozzá a minő­­sítési munkákhoz Versenyek ugyan bőven voltak az idén, s ezeken a versenyeken a spor­tolók — eredményeik alapján — kü­lönböző minősítéseket érdemeltek ki. A minősítési kérelmeket azonban sokhelyütt nem küldték el a felettes sportszervhez, hogy azokat ott jóvá is hagyják, így maguk a sportkörök mondtak le a minősítés adta sok előny­ről, s vállalták azt, hogy nem kap­nak tiszta képet a sportfejlesztési terv minősítési részének teljesítéséről, arról, hogy miben vannak elmaradva és így mik a legfontosabb tennivalóik. Hogyan akarja teljesíteni minősítési feladatait az a sportkör, amelyik a feladatokat ismeri ugyan, de az ered­ményeket nem tartja nyilván. Az évnek csaknem négy hónapja rendelkezésre áll még az évi felada­­tok teljesítésére, a minősítéseknél azon­ban nem egészen ez a helyzet. Ha például valamelyik sportágban, mond­juk az atlétikában véget ér a verseny­­­idény, akkor egyben végetért annak a lehetősége is, hogy további minősí­téseket érdemeljenek ki a sportolók ebben a sportágban. A minősített atlé­ták számát a síversenyeken már nem lehet növelni, mint ahogy a korcso­lyázóknak sem a kajakozásban kell a minősítési színtjeiket teljesíteni­ük. Tehát nem három és fél hónap van még hátra a minősítések elvégzésére, mert minden egyes nap kihagyása eset­leg behozhatatlan lemaradással járhat. Kezdjenek hozzá a legrövidebb időn belül a sportkörök és szakosztályok a minősítések elvégzéséhez, s ebben a munkában a sportegyesületek és a TSB-szervek adjanak meg számukra minden támogatást. Heino Lipp új Európa-csúcsot állított fel súlylökésben — Tdvbeszélőjelentésünk — (Moszkva, szeptember 10). A Min­­szkben rendezett atlétikai versenyen a legjobb szovjet atléták vettek részt. Heino Lipp új össz-szövetségi csúcs­eredményt ért el a súlylökésben. Az új csúcs egyben Európa csúcs is. Lipp új csúcsa 16.98 m, három ez­­rel jobb a réginél. Ugyanezen a versenyen a Bonda­­renko, Iljin, Pilagsz, Lifcujev össze­állítású váltó 4x400 m es váltófutás­ban új össz-szövetségi csúcsered­ményt állított fel. Az új csúcs 3:14.2. (MTI) A DISz nagy ak­tív­a­i­lése A Dolgozó Ifjúság Szövetsége ked­den délután 18 órai kezdettel a margit­szigeti szabadtéri színpadon nagy­aktívaülést rendez. Az ülésen Dénes István, a DISz főtitkára tart beszá­molót a III. Világifjúsági és Diák- Bé­ketalálkozóról. Felszólal többek kö­zött: Kovács Nóra, az Állami Opera­ház szólótáncosnője, Palotás Gyula, a Ganz Villamossági gyár sztahanovista ifjúmunkása és Papp László, a Ma­gyar Népköztársaság Kiváló Sportolója, olimpiai bajnok. Rossz idő esetén a­z ülést a Sport­­csarnokban tartják, ugyancsak 18 órai kezdettel. (M­TI) Száznyolcvankilenc versenyző, köztük ötven magyar motoros végzett hibapont nélkül a Tátrai Autó- és Motorversenyen s­ Kiküldött munkatársunk távbeszélő­jelentése — Ótátrafüred, szeptember 10. Esős időben érkeztek meg a TAMS részvevői. Délután 3 órakor tűntek fel az első autósok és motorosok. A mieink közül Niederkirchner érkezett be első­nek, jóval az előír­t szinten belül. (A rendez­őség a kiírással ellentétben úgy határozott, hogy a 125 kcm-es géposztály­ban a szintidőt 45 km-ről 50 km-es át­lagra emeli.) Utána Lévay és Nietsch kö­vetkezett a sorban. Vasárnap este ke­rült sor az ünnepélyes díjkiosztásra. A negyedik Tátra Autó- és Motorver­senyen összesen 256 versenyző indult, ebből 181 csehszlovák, 14 lengyel és 01 magyar. A 256 induló közül 14-en estek ki a versenyből, köztük a magyar Falok, Papp László és Kitzberger. Hibapont nélkül összesen 189-en tel­jesítették az előírt követelményeket. A mieink közül 50-en szereztek arany­érmet. Jónás 13 hibapontot „gyűjtött** össze, így ezüstérmet kapott. Bronzérmet szerzett: Himán (52 hp) és Pente (60 hp). A magyar versenyzők közül Kitzberger, Pálok és Papp L. 24­0—240, Dér 213, Keisz István 104 Szabó F., 85, Papp Géza 65 és Münzner 62 hiba­ponttal fejezte be a versenyt. Kedden délután indulunk haza. Szombathy István % Edzők, élsportolók! Segítsétek a kezdőket,­­ hogy megfelelő edzéssel elérhessék az MHK-színteket i­­ és megszerezhessék az MHK-jelvényt ! Minden sportágban nagyszerű mezőnyök indulnak a csütörtökön kezdődő Hadsereg Bajnokságokon — Valamennyi vezető csapat megtartotta pontelőnyét a labdarúgó NB II-ben — Asbóth, Gulyás és Jávori Márta elutazott a lipcsei nemzetközi teniszversenyre — Karakas, Furmen, Pásztor és Tóbiás került a kerékpáros repülőbajnokság döntőjébe — Szerdán Egerben: Egri Fáklya-Bp. Vasas vízilabdabajnoki mérkőzés — Miért sikerült túlteljesítenie a sportfejlesztési terv MHK- részét a Debreceni Járműjavító sportkörének Egy fejes, amely a Bp. Bástya negyedik gólját eredményezte Gyors támadás eredménye volt a Bp. Bástya negyedik gólja a Szomb. Lokomotív ellen. A támadás bek­­l­érése­képpen a mérkőzésen nagyszerűen játszó Palotás fejese nyomán került a labda a kapuba. Képünk Palotás fejelését mutatja. Megfigyelendő a középcsatár testhelyzete, amely világosan mutatja, milyen nagy lendüle­­■ tét­­erőt adott a fejelésbe Palotás. A csatároknak védője MEGJEGYZÉSEINK A FORDULÓRÓL Az NB I második fordulója csapa­taink lassan javuló formájának a je­gyében folyt le. Határozottan javult a bajnokcsapat, a Bp. Honvéd játéka, időnként nagyszerűen játszott a Bp. Dózsa, valamint a Győri Vasas, fel­felé ível a Csepeli Vasas és a Szegedi Honvéd formája is. Általános tapasz­talat azonban az, hogy csapataink for­máját rosszul időzítették. Kétségtelen, hogy a legjobb formát egy-egy kiemelke­dőbb eseményre igyekeznek beállítani edzőink, de bizonyos átlagos jó formá­val már az első fordulóban rendelkez­nie kell az együttesnek. Ez az NB 1-ben teljes mértékben csak a Bp. Bástya és a Győri Vasas csapatánál tapasztalható, a többiek formája még nagyon hullámzó. Jónéhány csapatunknak nem m­egfelelő az erőnléte, egyes játékosok nem elég gyorsak és állóképesek még, sokan egyáltalán nem fejlődtek­­, tavaszi idény­hez viszonyítva. Pedig az edzés egyik fontos feladata éppen az, hogy az egyes játékosokat ne csak formába hozza, ha­nem tudását fokozza, gyorsaságban, erő­ben, ruganyosságban, ügyességben, álló­­képességben fejlessze. A korszerű összjá­ték, a korszerű csa­tárjáték terén is igen lassú a fejlő­dés. Többet és gondosabban kellene ezzel edzőinknek és játékosainknak fog­lalkoznak. Mindezek nem jelentenek könnyű fel­adatot és igazán csak akkor oldhatók meg, ha a sportolók megfelelően öntu­datosak, ha tisztában vannak azzal, hogy csak úgy fejlődhetnek, csak úgy haladhatnak előre, ha tudják, mit miért végeznek, ha gondosan és szorgalmasan, tervszerűen, nagy akaraterővel végzik előkészületeiket, s életmódjuk is meg­felelő. A nevelés fontossága domboro­dik ki ennél a kérdésnél is, az ideoló­giai képzettség döntő jelentősége. Amit a jó formával kapcsolatosan el­mondtunk, vonatkozik az elmúlt for­­dulóban látott játékvezetőkre is. Leg­nagyobb részük még nem érte el a meg­felelő jó formát. Egyedül Kallós vezette egészen jól a mérkőzését, a többiek kisebb-nagyobb hibákat vétettek. Nem egyszer elmondtuk már, de megismétel­jük: a játékvezetőknek éppoly gondo­san kell az idényre készülniük, mint a labdarúgó-játékosoknak! Miért háborgott a szombathelyi kö­zönség egy része a múlt heti forduló­ban, erre félreérthetetlen módon választ adott egyik-másik szombathelyi játékos , most vasárnap­ megjegyzéseket tet­tek a játékvezető döntésére, vitatkoz­tak, elvitték a labdát a szabadrúgás helyéről. Egyikük a kiállítás sorsára is került. Labdarúgóink döntő többsége ezen a téren jó példát mutatott. Jó ér­zés volt látni például, amikor a Bp. Hon­véd, a Bp. Dózsa és a Dorogi Bányász egyik-másik játékosa leállította a sza­badrúgáshoz az ellenfélnek a labdát, vagy felvette és odaadta partdobáshoz az ellenfélnek. Kifogásoljuk azt, hogy általában a csapatok csapatkapitányai nem viselik a kapitányi karszalagot. Ez a karszalag jelkép. Jelképezi azt a fontos vezetői és nevelői tisztet, amelyet a csapatkapi­tánynak a mérkőzés alatt be kell töl­tenie. Ne hagyjuk el ezt a jelképet és különösen ne halványodjék el a csapat­­kapitányok fontos szerepköre. Az NB I második fordulójában tör­tént eseményekre vonatkozólag még az alábbi megjegyzéseink vannak:­getett. Két olyan támadást jegyeztünk például fel, amelynek során Zakariás labda vezetget­ése és Kovács I .cselezge­­tése miatt 5, illetőleg­­ 6.4 másodperc ment veszendőbe — nem is sikerült eredményesen a támadás. Ennyi idő alatt ugyanis az összekötők kényelme­sen visszafutottak saját kapujuk elé. Volt azonban néhány igen gyors táma­dása is a Bástyának. Például a negye­dik gól előtti támadás. Ez Börzsei pauszától Palotá­s kapura fej­elés mig 12,4 másodpercig tartott. Az időnként igen korszerűen játszó Bp. Dózsának is volt néhány igen gyors támadása. Ilyen volt­ az is, ami­kor a támadás Egresi hatalmas kapura­­lövésével fejeződött be. Ez nem egé­szen 12 másodpercig tartott. A győriek egyik félpályától induló ellentámadása pedig nem egészen 4 másodpercig! A csatárok védőfeladatáról Általános megfigyelésünk az, hogy az előretolt csatárok jórés®e nem telje­síti megfelelően védőf­eladat­át. Ha el­vesztik a labdát, vagy elveszik tőlük, nem zavarják, nem támadják az ellen­fél játékosát. Pedig ez igen fontos lenne. Ha a játékost támadják, ha zavarják a rúgásban, vagy fejelésben, nem tudja olyan pontosan előrejuttatni a labdát, mint amikor zavartalanul rúghat és fejelhet. (Még az is zavarólag hat, ha a játékos mögött fut, dobog az ellen­fél.) Segíti tehát a csatár a saját já­tékostársait, saját csapatát, ha üldözi, támadja az ellenfelet. Ha nem pontos az előreadott labda, ha nem sikerül nagyra a felszabadító rúgás, könnyebbé válik a hátrább játszók feladata és nem olyan veszélyes az ellentámadás (illetőleg a megszerzett­ labdával ismét mi indulhatunk támadásra). Ezt nem volna szabad elfelejteni soha egyetlen elől játszó csatárnak sem. Lóránt és a Bp. Honvéd védelme Lóránt bemutatkozását nagy érdeklő­déssel figyelte a Bp. Honvéd szurkoló­­tábora. A jőleg hátvéd mozgásán látni lehe­tett, hogy csak biztonsági játékra törekszik. Szinte mindig jól he­lyezke­dett, jó­k voltak a közbelépései, is,­­ de­­nélkülöztük erő­telj­es romboló munkáját, határozott keresztezéseit. Feltűnt, hogy jóformán egyszer sem vágta előre cél nélkül a labdát. Ha megszerezte, igyeke­zett azt a szélső hátvédeknek, vagy a jobb helyzetben lévő fedezetnek leadni. Ez a játék­felfogás egyelőre még zavarokat okozott a közvetlen védelemben. Rákó­czi, de még Bányai sem mindig számí­tott ezekre az átadásokra. Ha Lóránt játékfelfogását magáévá teszi a Bp. Honvéd védelme, feltétlenül feljavul, biztosabb lesz a védelem já­téka és sokkal jobb lesz a kapcsolata is a fedezetpártral és a csatársorral. Minden játékost a neki megfelelő helyre! A Bp. Vasas—Bp. Kinizsi mérkőzés érd­ekessége a Szilágyi I—Kispéter pár­harc volt. Szilágyi I balösszekötőt ját­szott. Jeny, a Vassas edzője ezzel a tak­tikai húzással azt akarta elérni, hogy Szilágyi I megszabaduljon Kispétertől és ezáltal szabadabban mozoghasson. A Bp. Kinizsi azonban a taktikára ellen­­taktikával válaszolt. A Bp. Kinizsi az eredeti összeállításban kezdett, de utána Kispéter azonnal kihúzódott Szilágyi I őrzésére, Lakat pedig elfoglalta Kispéter helyét. Lakat jól megbirkózott a fel­adatával. Kispéter azonban csak ritkán találta fel magát az új szerepkörben. Az első félidőben — ha megtámadta a labda birtokában levő Szilágyi Pét — majd­nem minden alkalommal alulmaradt a párh­arcban a gyors Vasas-játékossal szemben, szünet után pedig az volt a legnagyobb hibája, hogy csak „félszem­­a nel“ ügyelt Szilágyi I-re. A Szilágyi I által lőtt második gólnál például a csa­tártól igen messze volt. A csel tehát a Bp. Vasasnak sikerült jobban. Ez a példa azt mutatja, hogy a csapatok szer­kezetében alkalmazott meg­felelő takti­kai húzások eredménnyel járnak. De arra is rámutat, hogy­­ nem mindegy, melyik játékost hol játszatják. Szilágyi­­ például jobban látta el a neki szokat­­lan összekötő­, mint Kispéter a fedezet­szerepet. A lónál ne keress jobb helyzetet A Csepeli Vasas a Szegedi Honvéd mérkőzésen a csepeli szurkolók igen gyakran bosszankodtak amiatt, hogy a csatárok nem lőttek minden helyzetből kapura. A Csepeli Vasas a második félidőben szinte állandóan támadott, a csatárok azonban még a tizenhatoson is a jónál még jobb helyzetet akartak teremteni. Ezért nagyon sok esetben lövés helyett passzoltak. A szívósan harcoló és jól helyezkedő szegediek így rendszerint közbe tudtak avatkozni. Hiba volt az is a csepeli csatárok ré­széről, hogy ha lövésre szánták magu­kat, először átlitgatták a labdát. En­nek rendszerint az lett a következmé­nye, hogy a védők elrúgták előlük a labdát. Általában szembetűnő volt a mérkőzésen, hogy a szegedi játékosok gyorsabbak voltak, mint a csepeliek, a földről is előbb ugrottak fel, mintha hazai csapat játékosai. Egy ízben pél­dául Rózsavölgyi összecsapott egy cse­peli védővel, mindketten a földre es­tek. Rózsavölgyi volt a gyorsabb, föl­találta magát, villámgyorsan felugrott, középre ívelte a labdát, s ebből a beadás­ból szerezte meg a Szegedi Honvéd az egy pontot jelentő gólt. Meddig tart egy gyors támadás? Legtöbb csapatunk összjátékában még mindig igen sok a felesleges sallang. Legtöbbször lényegesen több adogatás­sal jutnak el a játékosok az ellenfél kapujához, mint amennyi az adott helyzetben szükséges volna, sok a fe­lesleges labdacipelé­s és cselezgetés is. Még a gyors összjáték terén legna­gyobb fejlődést elért Bástyában is előfordult, hogy Kovács I és Zakariás feleslegesen és túlságosan sokat cselez­ A forduló válogatottja A második fordulóban általában sokkal jobb egyéni teljesítményeket nyújtottak a játékosok, mint az első fordulóban. Különösen fedezeteink és szélsőink ja­vultak sokat, de mutatkozott némi ja­vulás a szélső hátvédeknél és az össze­kötőknél is. Ezeken a helyeken igen jól játszott Palotai, Kónya, Kiss I, Lőrincz, Kovács I, Kirádi, Ladányi, Egresi, Ko­­tász és Vezér is mégsem tudtak egyik csapatba sem bekerülni. A forduló válogatottja: Károlyi (Dr. Vasas) — Balogh II (Bp. Dózsa), Kal­már (Győri Vasas), Lantos (Bp. Bástya) — Rábai (Szegedi Honvéd), Za­kariás (Bp. Bástya) — Samu (VL Sor­­tex), Kocsis (Bp. Honvéd), Palotás (Bp. Bástya), Szolnok (Bp.Bástya), Bártfai (Bp. Honvéd). A tartalékcsapat: Oláh (Salgótar­jáni Bányász) — Palicskó (Dr. Vasas), Bör­­zsei (B­p. Bástya), Taká­cs (Csepeli Va­sas) — Fürjes (Bp. Déizsa), Faludi (Cse­peli Vasas) , Sándor (­Bp. Bástya), Vi­­rágh (B­p. Dózsa), Szusza (Bp. Dózsa), Aspirány (Dorogi Bányász), Tóth (Bp. Dózsa). A NÉPI DEMOKRÁCIÁK & SPORTHÍREI • A csehszlovák labdarúgóbajnokság 18. fordulójában az első négy helyen állt csapat vereséget szenvedett. Eredmények: Teplice—S­parta Sokolovo 4:3, Kósk­et Dinamó—Bratislavai M­ 9 ' Gottwal­­dov—Ostrava 0:0, Plzem­­TK 4:3, V­i­tko­vice—Zsilén­a 2 Di­­namó—­Karimi Du­kla ; 2.O­n­icsiari—P­resovi D­uk­la állása: 1. Spartca 2. Vittkovice 3. Kosice 4. Bra­tislava 5. ATK

Next