Népsport, 1952. november (8. évfolyam, 223-243. szám)

1952-11-02 / 223. szám

Nagy küzdelmek, kiegyenlített erőviszonyok, viszonylag kevés gól jellemezte az idei szovjet labdarúgó-bajnokságot Befejeződött a sizeovjet imáó 1950. évi egyreindulós labdarúgó-telaj­noks­ága. A bajnoki küzdelem során összesen öt1 mér­kőzést játszottak a réészt vevők. Noha, az utolsó bajnoki mérkőzés csak,­­stáhány nappal ezelőtt folyt le, a baj­­noki cím sorsa már szeptember végén eldőlt. Ekkor győzte le a Mos­zkvai Saparták 0:0 arányiban a Tbiliszi I­i­­namót és ezzel az előnye behozhatat­­lanná­­vált. Sorrendben ez volt a mosz­kvai együttes kilencedik győzelme. Ve­reséget addig nem is szemvedett a csa­­pat, döntetlenje is csak kettő volt. A hátralévő két mérkőzésén a játékosok már kissé könnyebben vették a­z ellen­­feleket úgy történt, hogy a Szpartak egymásb­a­n két vereséget szenvedette a Moszkvai Lokomotí­vtól és a Moszkvai VVSz-től. Végeredményben tehát, a 13 mérkőzés mérlege: 1­ győzelem,­ 2 dön­tetlen, 12 vereség. Támadóik­­huszon­­hatszor kényszer ítélték az ellenfelet arra,­­hogy középen kezdje a játékot, V. Csernise­v, a Szpartak kapusa viszont tizen­kétszer volt kénytelen kiszedni a labdát s­ajá­t kapujáb­ól (igaz, hogy ké­t­­szer büntetőrúgás után, majd egyszer ekkor, amikor Szedov hátvéd mellet­t saját kapujába sodorta a labdát). mjja:. Többnyire igen jól játszott a Szpartak­ ­ Az újdonsült bajnokcsapat ebben a bajnoki küzdelemben meg­lehetősen sok­­szor igen jó játékot mutatott. Játéka különösen a Tbiliszi Dinamó, a Lenin- Ifrádi Dinamó, a Leningrádi Zenit,­­a Írofszkrvai Torpedó és az MiVO Kalinyin •Mén volt kitűnő. Jól összeszokott együt­tes benyomását tette a csapat, igen szép és gyors volt az össz játéka, támadásait erőteljesen, lendületesen hajtotta végre. A csatárok igen sokat mozogtak általá­ban minden mérkőzésen, gyakran hajtot­tak végre helycseréket, igyekeztek gyors, a­­támadást előrevivő erőteljes kasszákkal megközelíteni az ellenfél ka­puját. Nettó és Tyi­­nakon, a két fe­dezet is gyakran részt vett a tám­a­dá­­okban, nem ritkán mindketten ka­pura is lőttek. Természetesen nem feled­keztek meg a védekezésről sem és rend­szerint még gyors ellentámadás esetén is idejében visszaérkeztek saját kapujuk elé. A hátvédhármas volt aránylag a leg­gyengébb része a csapatnak. J­ón­éhány szór hibáztak, sokat kockáztattak a hit­védek­ és emiatt gyakran veszélyes hely­zetbe került a jól védő Csernisev ka­puja. A fiatalítás sikere Egyetlen mérkőzésen sem­ fordult, elő, hogy a játékosok a mérkőzés hajrájában visszaestek volna. Ez V. Szokolov ve­zető­edző és A. Dangulov másodedző ér­deme. Jól előkészítették a csapatot a nehéz­­küzdelmek­re. A bajnoksá­g kiharcolás­­n­ban szerepet játszott az is, hogy az elmú­lt két év­­ben megfiatalították a csapatot. 1940- ben még 27.4, tavaly már 26.5 volt a csapat tagjainak átlagos életkora, s az idén újabb három egészen fiatal játékos —­ A­­lijin, a válogatott együt­tes balsz­élsője, valamint Por­sin és Je­misev — beállításával tovább javult a helyzet. Az ő átlaguk 22 év. A mes­terek — Gyementyev, Szimonyan és Tydm­akov — mellett, a fiatalabbak is nagyszerűen bántak a labdával, bár a­z­ labda­kezelés gyorsaságának fokozásá­val több hibájuk felszínre került. Ezeket majd a jövő évi előkészítés során igye­keznek az edzők­ — és természetesen maguk a játékosok — kijavítani. A helyezettek A 17­­ponttal a­­második helyen vég­zett Kievi Dinamó szintén megfiatalí­tott csapattal vett részt a bajnoki küz­delmekben. Ilyen sikeresen még sohasem szere-p­eltek a kievi­k a bajnokságban. Csak rwrz-vbb gólarány­ával került a harmadik helyre a Moszkvai Dinamó. A többszörös szovjet bajnokcsapat, az idén nagyon hullámzó teljesítményt nyújtott, igazán jól csak az utolsó mérkőzésén, a Leningrádi Dinamó el­len játszott. A másik két moszkvai csapat — a Lokomotív és a a VVSz — általában gyengén szerepelt, csak a hajrában szed­ték össze magukat és kerültek el a kiesők mezőnyéből. A bajnoki küzdelmek a számok tükrében A Sztálin és Sahtyov gyenge szereplése meglepetésnek számít. A bányászcsapat tavaly a 3. helyet érte el a bajnokság­ban, most­­ utolsóelőtti lett. A kalinyini csapat jól megállta a he­lyét a bajnokságban is. A fiatal ,játé­kosokból álló együttes tavaly a kupa döntőben szerepelt. Most a hatodik he­lyen végzett, megelőzve a Leningrádi Zenitet, a­ Moszkvai VVSz-t és a nagy múltú Moszkvai Torpedót. A Moszkvai Szpartak 9 győzelmével szemben a Minszki Dinamó 9 veresége áll. Hat döntetlent ért el a Tbiliszi Di­namó, a Moszkvai Torpedó, a VVSz és Sztálinés Sahtyor. 26—26 gólt lőtt a Szpartak és a Kievi Dinamó, 26-ot ka­pott a Minszki Dinamó, 24-et a S­ah­­tyor. feltűnően kevés teal esett a baj­nokságban, a 91 mérkőzésen összesen 242. Ez­ azt jelenti, hogy a bajnokságban résztvevő 70 csatár mindegyikére átlag­ban 3.45 gól esik. Nem túlságosan sok ez, különösen, ha arra gondolunk, hogy a gólok egy részét nem csatárok érték el. Az aránylag kevés gól is kiegyenlí­tett erőviszonyokra mutat. Ezt jelzi kü­lönben az is, hogy a lefolyt mérkőzések kétharmada döntetlen eredménnyel vagy valamelyik fél egy gólos győzelmével vég­ződött. A gól­lövő­lista élén Zogrojev, a Kievi Dinamó középcsatára végzett, 11 góllal. A Szparták legjobbja, Para­no­­nov, 8 gólt­ ért el. A Moszkvai Szparták, a Szovjetunió idei labdarúgó-bajnoka (balról jobbra): Gyementyev (csapatkapitány), Cserni­­sev, Berov, Szedov, Netta, Paramonov, Jemisev, A­­lijin, Szimonyan Tyimakov, Tyiscsenko. Mit nyújtottak a 4—10. helyezettek az országos vízilabda-bajnokságban Legutóbb az országos vízilabda-baj­nokságban első helyezett Bp. Dózsa, valamint a második Bp. Vasas és a harmadik Bp. Bástya csapatával fog­lalkoztunk. Most a többi résztvevő együttes teljes­ítmény­ét nézzük meg. A Bp. Honvéd felismerése kitűnő. Holop nem nyúj­totta igazi képességeit, úgy is nehéz dolguk volt vele szemben a csatárok­nak. Bolvári az olimpia előtt jobb for­mában játszott, mostanában nem min­dig találja el a legmegfelelőbb megol­dást. Hevesi nagy erejű játékos, úszás­tudása is megfelelő, mégsem igazi csa­patjátékos. Sürgősen le kell higgadnia. Svéd a ritkán használja ki nagy lövőtudását. Németh II nem tudja az edzéseken nyújtott jó játékát a mér­kőzéseken megismételni. Elsősorban szemfülessége dicsérhető. Kikas és Hor­váth is szerepelt még a csatársor szélső posztjain. A Bp. Kinizsi gyengébb rajt után fokozatosan jött fel és a végén már komolyan beleszólt a helyezések kérdésébe. A bajnokság ele­jén meglehetősen tervszerűtlen is l ját­szottak az élelmezésiek, de azután foko­zatosan feljavultak. Legjobb játékát az együttes a Bp. Bástyával szemben nyúj­totta. A csapat ekkor bebizonyította, hogy ismeri a korszerű vízilabda min­den fortélyát. Hull­man­n védett legtöbbször, teljesít­ménye nem volt egyenletes. Fábián hig­gadt, nyugodt játékosnak bizonyult, sok nehéz helyzetet tisztázott határozott fel­lépésével. Czagkó a védelemben is, a csatársorban is szerepelt. Főleg lelkese­dése dicsérhető. Szittya sérülése miatt több mérkőzésen nem szerepelhetett. A Bp. Bástya ellen a győzelem főrészese volt. Nagyszerűen ismeri fel a helyzete­ket,­­ ezért a középcsatár helyén is ki­tűnően érvényesült. Kár­páti egyik má­sik mérkőzésen halványabb teljesít­ményt nyújtott. Sok esetben azért át­lagon felül játszott. Joó főleg nagy munkabírásával vált hasznára csapatá­nak. Argényi, Demján és Demjén d­r. is szerepelt még, s közülük Demján bi­zonyult a legjobbnak. A vidéki csapatok közül a Szolnoki Dózsa szerepelt­­a legjobban. A harmadik he­lyezett Bp. Bástyától mindössze két pont választja el. Általában kiegyensúlyozott volt a csapat játéka, az egész idény alatt tartani tudta formáját. Tavaly óta ja­vult az együttes gyorsasága és takti­­ká­ja, de a gól­lövésből még mindig egyedüli Hasznos II veszi ki a részét. Nem kétséges, hogy Hasznos II a leg­jobb középcsatárok közé tartozik, fé­lelmetes lövő, a csapat mégis eredmé­nyesebb lehetne, ha a szélsők is erő­teljesebben törnének a kapura és bát­rabban vállalkoznának lövésre. Boros formája nem volt egyentetes. A két hátvéd eredményesen működött, amit az is­­mutat, hogy a csapat mindössze 13 gólt kapott. Károlyi egyre jobban továb­bítja a labdát. Hasznos 11-nek voltak kirobbanó teljesítményei, viszont­­ akad­tak gyengébb napjai is. Kanizsa és Hegmann esélye csak az előkészítésben érvényesült, gólt egyik sem lőtt. Az Egri Fáklya két erősségét vesztette el az elmúlt év folyamán: Hevesit és Pókot Ha ezt figyelembe vessz­ük, akkor az egriek tel­jesítménye jónak mondható. A fiatal já­tékosok az idény végére, már megszok­ták az GB légkörét és jelentős fejlő­dést árultak el. A legértékesebb ered­ményt az együttes a Bp. Honvéd ellen érte el, de igen lendületesen, korsze­rűen játszottak a Bp. Lokomotívval szemben is. , Ambrus a fiatal kapus­­gárda egyik komoly ígérete. V­­­ass­y a hátvéd helyén korántsem árult el olyan képességeket, mint a középcsatár helyén. Vollent átlagteljesítményt nyújtott. Szabó nem elég körültekintő. Kádas sokszor fáradtan küzdött- Brindza és Koncz közül Brindza a nagyobb tehetség. A Bp. Lokomotív gyengén rajtolt, s csak az utolsó mér­­kőzésen nyújtott kielégítő teljesítményt. Ennek egyik oka az volt, hogy a baj­nokság m megindulása­ előtt a csapat já­tékosai nem tudtak zavartalanul edzeni. A Tatabányai Bányász, valamint a Szolnoki Dózsa ellen játszott csak ké­pességeinek megfelelően a csapat. Jö­vőre mindenesetre sokkal a­laposabban kell felkészülnie a Bp. Lokomotív­nak. Kalpagos kapusmunkája hullámzó volt. Gulyás a végén már jól betöltötte a hátvéd szerepét. Adorján az idény ele­jén gyengébben játszott, csak a hajrá­ban jött fel. Tát­os hibája, hogy ke­ve­set úszik, s nagy jö­vőkész­ségét sem használja ki jól. Séf­esik és Szakács csak időnként mutatott kielégít­ő já­tékot. Lauternak gyorsaságát kellene fo­koznia. A két kiesett csapat közül a Tatabányai Bányász alaposabb, tervszerűbb felkészüléssel ta­lán jobban is szerepelhetett volna. Egyik­­másik játékosa (Kapcsánál, Budavári, Janka) fejlődőképes vízilabdázó, ezt le­hetett látni például a Bp. Vasas ellen, amikor kitűnő helyz­etfelismeréssel öt­ gólt tudtak dobni a piros-kékeknek. Vé­delmük viszont­­ nagyon bizonytalan volt, ezt mutatja az is, hogy­­a legtöbb gólt kapták. A Bp. Vörös Meteor játéka tervszerűtlen volt. Nagy hát­rányt jelentett a csapatnak az, hogy egyetlen gólerős játékosa, Bánfai II . a legtöbb mérkőzésen nem szerepelhe­tett, így a kapu előtt­­teljesen gólkép­telen volt a csatársor, mindössze tíz gólt­ tudott dobni (a legkevesebbet az országos bajnokságban). Bánfai, fi. Bán­fai­­, valamint Buda időnként elfogad­ható, játékot nyújtott, nagyszerűen küzdő csapatnak bizonyult. Végig jó erőben voltak a honvéd játé­kosok, de ez nem párosult a megfelelő taktikai érettséggel. A kitűnő lövő­kész­séggel rendelkező csatárok a mérkőzé­seken tudásuknak felét sem tudták nyújtani, s ez volt az egyik oka annak, hogy a csapat nem jutott az első három közé. Nehezen alakult ki a csapat leg­megfelelőbb összeállítása is, mégis a bajnokság egyik kiváló képességű együt­tesének bizonyult, amely tudásban már egyenrangú az élen levőkkel is. Fejlő­dését bizonyítja­­az is, hogy a Bp. Hon­véd az elmúlt évi bajnokságban a ha­todik, most pedig a negyedik helyen végzett. A kapuban Győrffy és Bánhidi szere­pelt. Györffy régi, tapasztalt kapus, tudása semmit sem kapott, Bánhidi még kiforratlan, tehetsége azonban nem egyszer felcsillant. Sárszegi a csa­pat „észijátékosa-4, különösen helyzet( ~ ) Munkás, Alkotmány (Újpest)november 2. vasárnap J1E TEDD TAKARÉKBETÉTBE... Előnyös kényelméé biztonságos ■ g.........HA­/amhAr 0 vasárrnAA Megjelent új sportkönyvek Ukrán—Szevasz: Szertornagyakorlatok 9.— Lakatos György: Korszerű asztalitenisz 6.— A. N. Szilkin: Motorkerékpárok előkészítése 13.50 Beszerezhetők az ország valamennyi szönyvesbo fiában. — Szaküzlet: Budapest,I-VII., Rákóczi­ út 64 szám Sok fontos kérdést vetettek fel a hozzászólók az országos vívóértekezleten Az elmúlt vasárnapi országos vívó­értekezlet beszámolóit korábban már is­mer­tettük, most az ott elhangzott ho­zzá­szólásokról számolunk be. A hozzászólók közül­­többen panaszol­ták, hogy különösen vidéken más szak­­osztályokkal szemben a vívószakos­ztályo­­kat­ háttérbe szorítják. A társadalmi vívószövetségek munkájával kapcsolat­ban többen gyakoroltak önkritikát, de hiányolták­­az OTBB támogatását is. A bíráskodás kérdéséhez hozzászólók a bí­rák működésének ellenőrzését kérték. A terem kérdés is igen komoly formában s­zőnyeg­re kerti 11: 11 a­­ csány­i László (Bp.) elismerően nyilatkozott az olimpiai előkészületekről. A bíráskodás megjavítása érdek­ében ja­vasolta, hogy a versenybírákat is rang­sorolják, ellenőrizzék és szükség esetén büntessék. Bejelentené, hogy ,a váloga­tott vívók felajánlják, segítségüket az új sportköröknek. Az utánpótlás nem­zet­közi tapasztalatának növelése érdeké­ben javasolta, hogy a baráti országok­kal rendezzenek minél több mérkőzést, s azokon főleg a fiatalokat éterénél tessék. Szabó László (Bp.) a­­minősítés kérdé­­sének fontosságára mutatott rá. Jekkelfalussy György (Bp.) megemlí­tette, hogy a spor­tfejlesztési tervnek a vívósportra vonatkozó része nincs össz­hangban a­­Vívóversenyek számával ami számos esetben a terv teljesítésének a rovására megy. A fiatalság bekapcso­lása az iskolák patronálása révén, fő­­­yam­atban van. A szak­osztá­ly­okban a létszám igen erősen felduzzadt, és vé­leménye szerint a fejlődés további útja az új szakosztályok alapítása. Kitért arra, hogy nemzet­közi vonalon a veze­tés terén bizonyos jogtalanság uralko­dik. A magyar versenybírákat és ve­zetőket a nyugati sportvezetők nem be­csülték meg úgy, ahogy eredményeik és szakmai­­tudásuk következtében meg­érdemelnék. Gyakran ho­zzá nem értők bíráskodnak nemzetközi versenyen. Kü­lönösen a kardvívás terén sok­­a visszás­ság. El kell érnünk végre azt, hogy a kardvívást ne a párbajtőrvívás szel­lemiben bírálják el külföldön.­­ lesel István (Bp.) a fegyelem meg­szilárdítása érdeké­ben szigorúbb rend­szabályok bevezetésének szükségességét hangsúlyozta. Vértesi László (Szombathely) kérte, hogy a jövőben a vívósport esemé­­nyeiről és az intézkedésekről a vidé­kiek rendszeresen kapjanak tájékozta­­­tást az OTSzI-től. Megemlítette a terem kérdéssel kapcsolatban, hogy a Szom­bathelyi Lokomotív egy 5x8 méteres te­remben dolgozik, mintegy 50—60 ver­senyzővel. "Párkányi Ferenc (Csongrádi hang­súlyozta, hogy­­a fegye­lem vidéken is sok kívánnivalót hagy maga után, de a vidéki vívók a fővárosi versenye­ken sem tapasztalnak má­st. Tilki János (Bp.) megemlítette, hogy a Budapesti Vasas, amelyik kiváló vívó­teremmel rendelkezik, kénytelen volt­ az ősz folyamán, mintegy 16 jelentkezett el­utasítani mester- és te­re­mprobl­é­m­­­a miatt. Kérte, hogy a versenybírák név­sorát vizsgálják felül és csak a tényle­gesen működő bírákat vegyék fel abba. Köves­­Ferenc (Bp.) javasolta, hogy 1953-tól ke­zdve a csapatmérkőzése­ket kör­­­­mérkőzés formájában bonyolítsák le. Kritikát gyakorolt a válogatás eddigi rendszere felett. A versenyek megren­dezése terén nagyobb tervszerűséget lát szükségesnek s kérte, hogy az OTSB- ben többen foglalkozzanak a vívósport ügyeivel. Tasnádi Alfréd (Győr) megemlítette,, hogy Győrött fűtetlen teremben vívnak. A mostoha körülmények miatt ez évben csak 16 vívóval tudnak foglalkozni, pe­dig tavaly még 60 vívó járt rendszere­sen edzésekre. A­ hozzászl­ásokra Babrián József vívó­főelőadó és Bay Béla állami edző vála­szolt, majd Magyar Ferenc, az országos társadalmi vívószövetség elnöke kö­szönte meg a hozzászólásokat és zárta be az országos értekezletet. Jövőire több erős 10.909 m-es versenyen kell indulniok hosszútávfulóinknak A nyíregyházi verseny tanulságai Az ősz folyamán többször megáll­a­pítottuk, hogy az idei 10-106 m-es ered­ményeink — erős versenyek hiányában — nem felelnek meg hosszútávf­­utóink képességeinek. Október közepén, a JS-Che­n­­i­e­rz -em­lék­v­e­rsen­y 1­0/166-es szá­mában az időjárás lehetetl­enné tette komoly eredmények elérését. Az elmúlt vasárnap Nyíregyházán azonban jó volt a pálya és a rajt idejére egészen ■kedvezővé vált az időjárás, a külső tettéletek tehát megfelelőek voltak. A nyolc­főnyi élmezőny — benne négy különböző táv csúcstartójával — azután olyan küzdelmet vívott, amilyenre még nem volt példa 10.000 méteren a ma­gyar atlétika történetében. Az új vezetési módszer tapasztalatai Kelen­ János tanácsára futóink 30:«‘IQ tu­p-es idő elérését tűzték ki célul és el­­vltározták, hogy ennek k­érdéscéből a'törön'-1'­­hu' fogják vallani egymást. Marai Vas­­út­ok­ pon­tosan megbeszél­ték, hogy mi­lyen sorrendben fogják váltani a veze­tést 8000 m-ig, onnan kezdve azután már mindenki úgy fut, ahogy tud. A meg­beszélteket­ pontosan be is tartották. Apró kivételével — akit jelenlegi for­májában n­em vettek számításba a ''ese­zésnél — a többi hét futó igyekezett jól betölteni a svezetésben rá háruló szere­pet és betartani a 73—74 m­p-es körül ta­got — ameddig csak bírta. A kimondott n­yeözútávfutók 7000 xn-ig „elvéreztek,­­ és ettől kezdve már csak Garay és Bé­res vátotta egymást az élen, majd csen­getésig az utolsó három kört Garay ve­zette.­­ A Kelen által megszervezett és valóban bajtársiasan végrehajtott újszerű váltási rendszer ha még voltak is hibái — kétségtelenül be­vált. A nyolc éllovas közül hét eddigi, vagy legalábbis idei legjobb eredményét éne el, noha már nem voltak a leg­jobb formájukban. A vezetőváltás nem okozott izámcsök­kenést, mert a kör végén a vezető kiT©Léhúzódva­­átadta a helyét a sorrendben utána következő­nek, ő maga pedig kissé lelassítva beállt a sor végére, így váltás közben nem kellett egymást kerülgetniük. Nagy előnyt jelentett az állandó vál­tás, mert így megoszlott az idegeket erősen igénybevevő vezetés terhe és­­gyengeségi időszak esetén, amely min­den futóval kivétel­­ nélkül Nyíregyhá­zán is előfordult. Össze tudták magu­kat­ szedni, amire ismét rájuk került a vezetés. (Garaynak példáu­l 3000 m­ után olyan erős szúrása v­olt, hogy már-már a feladás gondolatával foglalkozott). Viszont e rendszer szerint a különböző formájú futókra egyaránt esett vezet. tért és a táv közepén bizony a gyen­gébb formájú, már fáradtabb futók nem tudták tartani a tervezett ira­mot, így csúsztak be azután különösen 5000 m után 75 és 745 mp-es körök is és­­ mindjobban egyenlőtlenné vált az ad­dig elég egyenletes iram. Az ilyen váltási rendszer tehát eredményesebb, ha nem ilyen sok, hanem csak három vagy legfel­jebb négy futó váltja rendszeresen egymást, esetleg úgy, hogy a táv első felében a gyengébb, a másodikban pedig csak a job­b formájú futók gyúrják az iramot. A nyíregyházi tapasztalatok alapján jö­­­­vőre mindenesekre megszervezhetik hosz­­szú táv­ful­eink a legalkalmasabb és leg­eredményesebb vezetési rendszert. Tanulságos volt Garay győzelme­ és hajrátechnikája is. Az utolsó 1 200 m-en sem ő, sem Béres nem tudott már lénye­gesen erősíteni. A tapasztaltabb Garay annak köszönhette győzelmét az álló­képesebb Béressel szemben, hogy a megfelelő időpontban lépés ritmust vál­toztatott. Lögidebb lépésekkel, ezáltal erőtelj­e­­e­b­b e­l­ro­g­aisz­kodással, a l­a­p c* karmunkéval előredöntötte felsőtestét és sikerült a célegyenes elején alig félméteres előnyt szereznie, amit azután végig meg tudott tartani. Az utolsó mé­tereken Béres már kissé lelassított. Mit mutatnak a részidők A részidők 1000 m-ként a következők voltak: 2:5€.1. 5:58. 8:59, 12:05.6, 15:66.6, 18:16, 51:19, 21:26, 27:26, 30:19.4. Az egyes 1000 m-ek idői: 2:56.6 3:91.4, 3:01, 3:06.6 3:61, 3:09.4, 3:03, 3:07, 3:00, 5:53.4. Tehát különösen 5 és 6, majd 7 és 8 km kö­zött esett erősen az iram. A 25 kör ideje pedig: 70, 71, 71, 73, 73, 71, 75, 74, 74, 73.5, 73.5, 72.3, 75.5, 75, 74, 74, 72, 74.5, 76, 73.5, 71, 73.5, 72.5, 74. 62.4. Garay 62.4, béres 62.6, Juhász 68, Pénzes 62, Kovács pedig 71.4 mp alatt tette meg az utolsó 400 m­­. Érdekes megemlíteni, hogy Szilágyi 1042. évi csúcseredménye (1ő:69.4) alkal­mával a 400 m-ek ideje a következő véd: 70 73, 73.5, 71.3, 72, 72.4, 72.4, 73.2, 72.6, 71.8, 72, 72.6 72, 71.4, 73.2. 74, 72.4, 73. 72, 73, 73.4, 73.4, 72.4, 73.6, 68.6. Szilágyi leg­gyengébb köre tehát 74 mp volt. Az első (áíkOcM) és második (1ő.­OT) 5000 m­­ 0 között c­sak 4.6 mp volt­ a különbség, viszont a nyíregyházi versenyen (15:06.6 és 15.1*2.8) 6.2 mp! Sikerülhetett volna-e a csúcs­javítás ? Nyíregyházán a 34.*28-as 8000 m-es rész­idő után 30:30 körüli időre volt kilátás. Garay és Béres azonban az utolsó 2000 ■ m-­an annyira. • erősített... hogy sikerült a 7­6:20-on belüli idő. Sokan sajnálkozva álla­pítottük meg ekkor: ha táv közben nem akad néhány gyenge kör, talán a csúcsjavítás is sikerült­­volna. Két­ségtelen, hogy egyikük sem futotta ki teljesen magát és még 3—4 kört tud­tak volna 72—73 m­p-e­s iramban futni. Viszont az a 10 mp, amellyel a csúcs­tól elmaradtak, elég nagy különbség. Garay és Béres végeredményben in­kább középtávfutók, s ha az utolsó he­te­k­ben már csak hosszabb távra ké­szül­ek is, a 10.000 m számukra még kissé hosszú és idege­n. Nem rendel­keznek és nem is rendelkezhetnek olyan tapasztaltsággal mint­ a kipróbált Szi­lágyi, aki annak idején a POO m-től kezdve teljesen egyedül futotta szinte gépies egyenletességgel a köröket. A kim­­ondott, hossz­útávfutóink viszont részben nem a legjobb formájukban áll­tak ki, másrészt pedig Juhász kivételé­vel nem futottak az idén elég komoly 10.000 m-es versenyt. Nem véletlen, hogy Juhász, noha lábsérülése erősen aka­dályozta, ismét a legjobbnak bizonyult közülük. Pénzes az­ előző héten biztatóan mozgott, de a hét végén, a verseny előtt túlér­ősen edzett. Kovácsot az őszi versenyek testileg és idegileg erősen ki­merítették, Nyíregyházán teljesen fá­radtan futott. Csordás számára erős lott a kezdés. Ha tehát a komoly 10.000 m-es összecsapásokat nem hagyják tel­jesen az idény végére, mindnyájan lé­­nyegesen jobb eredményeket érhettek volna el. A tanulság tehát az, hogy jövőre a kimondott hossz utánfutóinknak, az idény második felében, már leg­alább szeptember elejétől kezdve több erős versenyen kell indulniok ezen a távon­­.­­ A nyíregyházi átlag kitűnő A­, adott körülmények között a nyír­egyházi eredmények­kel teljesen elégedet­tek lehetünk: most már a 10.000 m-es ranglistánk is „rendes*1. Garay, Béres, Juhász, Pénzes és Apró egyéni csúcsot ért el és Jeszenszky is 32 percem belül fut­hatott volna, ha a számára kissé erős kezdés miatt nem adja fel 5000 m után, Garaynál és Béresnél csak Szilágyi fu­tott eddig jobbat és arra még nem volt példa, hogy egy évben hat tízezresünk futott volna 31 percen belül — méghozzá ugyanazon a versen­yen. Tavaly 30:20 körüli eredménnyel még be tehetett volna kerülni a világ 10 leg­jobbja közé. Az idén­ a 10.000 m-es ered­mények hatalmas mértékben fejlődtek, s megnövekedett a 30 percen belüli futók száma. A nyíregyházi átlagunk azonban mindenképpen figyelemreméltó: csak Finnországnak és a Szovjetuniónak van több olyan versenyzője, aki az idén 31 percen belül futott. FALUSI ORVOS Magyarul beszélő színes szovjet film Hogyan találja meg egy fiatal orvosnő hivatását és boldogságát falun Főszereplők: Tamara Makarova és Bjelov Szikra. Corvin: Felszabadulás.

Next