Népsport, 1953. január (9. évfolyam, 1-22. szám)
1953-01-01 / 1. szám
"2 1953 január 1. csütörtök A tatabányai sportolók új otthonában Távolról csalk egr füstösfikot láttez, amint 1 ómban száll a halmok fölött éti eggyé válik , a szürke felhőikkel. Aztánkarcsi syárikémények abadnak ki a dombok mögül s egy kanyarodó után eléd tünik az egész város, a kopasz fáktól körül vett bányászlakások, a hatalmas üzemek sokasága: Tatabánya. Befutunk a házaik közé. Hatalmas teherautók robognak el mellettünk, fejeink fölötti a drótkötélpályán megrakott és üres csillék járják szakadatlan útjukat. Az üzemekből a munka sokrétű zaja szűrődik ki hozzánk és vegyül el az utca zajával. Nem látni itt céltalanul sétáló, embert: itt mindenki siet, mindenkinek dolga van. A munka városa ez, a harc városa ea, a széncsata színhelye és míg fentn a föld felszínén a gépek százai hordolják füstbe az eget, addig lent a föld alatt, talán éppen a lábunk alatt is, ezer és ezer fáradhatatosan bányászik, éz rejti a feketén csillogó szenet. Megyünk tovább és tartjuk a hatalmas, újonnan épült üzemrészeket, amott az lld, csillogó kirakató állami áruházát, az új Népbüffét, a most épült Bányászvigadó frissen festett falait, kijjebb, a város széle felé a hatalmas fák közé épített nagy, emeletes bányászlzakásokat, aztán az ifj teniszpályát, amelyen most vaskítóan csillog a jégpályatükörsima jege és befordulunk a sporttelep kapucsán. A régi látvány fogad bennünket: aa Talaikban épített klubház látványa. Csak éppen friss a festés a falakon. No lám, itt is tataroztak. Benyitunk a klubházba. Központi fűtés mélege csapja meg az arcunukat és már ott a folyosón kerekre nyúljk a szemünk a csodálkozást. Új padló, gyönyörűen festett falak, hatalmas dísznövény a sarokban, két óriási üvegszekrényben száz és száz cssillogó serleg, a sok nagy küzdtelemben szerzett díjak sokasága. Szép, villájgoeibarrba, lakkozott ajtók mindenütt. Valósággal megöletődötten nyomjuk le az egyik kilincset. Nagy terem látványa tárad elénk és szinte szólni sem tudunk a csoldálkozásról. Művészi festés a falon, olyan, mintha tapéta volna. Czeipikesfüggönyök a széles ablakokon, fehér abrossznal leterített, virágokkal díszített asztalok, két billiárdaszttal, lakkozott székek, piros futószőnyeg, sárgán csillogó parkett, tükör, festmények a falon és a mennyezetre erősített neoncsövekből nappali Világosság árad. Jobbra újabb helyi©ég. Mozialkilapokból összerakott ablakaiin sportoló alakok, keresztbe a termen hatalmias, világos fával díszített pult, beépített üvegfalú hűtőszekrényekkel, rád takávérfőzőgép, üvegfalú büffészekrény. A harmadik teremben hatalmas, kényelmes piros karosszékek, csipketerítőkkel takart üveg tetejű asztalok, könyvespolcok, nagy kandalló, minden asztalon újság, folyóiratok, , gyönyörű függöny az ablakokon, Lenin, Szitájku, Rákosi képe a falon. Üzemkívüli még egy kisebb étterem, korszerűen felszerelt konyha, irodahelyiség és számos mellékhelyiség egészíti ki a Muliciházat, amelyet a legnagyobb budapesti sportkörök is bizonyára büszkén vallanának magukénak. És pezsgő élet mindenütt Sportolók, sportvezetők, unkái csontos bányászok beszélgetnek, vacsoráznak, biliárdoznak, olvasnak. Otthon ez, barátságos, méreg otthon és mindenki otthon érzi magát benne, hiszen az övé, hiszen neki építették. Kaszás István, a sportkör elnöke, akit a vájárok közül emeltek ki annak idején, éppen úgy a magáénak érzi ezt a klubházat, mint a sportkör bármelyik tagja. Annyival is inkább a magáénak érezheti, mert alaposan kivette a részét az építéséből is, akárcsak a sportkör többi tagja. — Ugye, szép? — kérdezi olyan hangsúllyal, amely már nem is annyira kérdés, mint inkább állítás. — Szép. Igen szép. A tatabányaiak büszkék lehetnek rá, hogy ilyen klubházat kaptak. — Pedig ez még nem is minden. Nemcsak ezt a klubházat hagytuk mi ebben az évben, hanem még sok minden mást is. Tatán, a tó mellett felépült az új csónakházunk, készen van a teniszpályánk, most jég van rajta, épül a korszerű, fedett négyes tekepályánk és már tervezgetjük a tatabányai sportcsarnokot is. Igazán, csak a legnagyobb hála hangján beszélhetünk á Hamunknak ezekről a gyönyörű ajándékairól. Beülünk a kényelmes karosszékekbe. Beszélgetünk. Csendben folyik a szó erről, arról, szóba kerülnek az apróbb, nagyobb tatabányai örömök, tatabányai gondok. Nyílik az ajtó. Tajkov András jólismert alakja jelenik meg az ajtónyílásban. Felélénkülnek a tekintetek. A dekzesedőhajú sztahanovista vájár mosolyogva ráz kezet mindenkivel és bélésüppied az egyik karosszékbe. Mindjárt a társaság középpontjává válik, pedig szereplési viszketegséggel, feltűnni vágyással aligha lehetne őt rádőlni. De van valami megkapó ebben a kis emberben. Szinte mágikus erő árad a tekintetéből és szavainak mintha külön súlyuk lenne, pedig elég csendesen beszél. Mindig érdekes, amit mond, mindig fontos, amit mond, oda kell rá figyelni, hallgatni kell őt, nézni, hogyan húzódik apró ráncokba a bőr a szeme sarkában, ha vidáman hunyorít, figyelni két kérges, kemény kezét. Amint beszéd közben magyaráz velük. Nem használ nagy szavakat, egyszerűen beszél, mégis mindenkit lenyűgöz, mindenkit meghódít már az első pillanatban. Nagy ember Tajkov András, és nagysága nemcsak az 1000 százalékos termelési eredményekben mutatkozik meg. Aztán újra belép valaki. Magna, bajhiszom fiatalember, jól szabott dhrappszínű ruha van rajta. Akik délelőtt látták őt szakágasan, szénpoiros arccal, kéményseprőhöz ..1110“ munkaruhában, bányászsapkában, előbb idegenül nézik, s csak lassan eszmélnek rá, hogy az elegáns ruha, a frissen vasalt fehér inga, selyem nyakkendő Viskovics Istvánt, a 14-es aknas sport felelősét takarja. Otthonos, természetermozdulattal ül le közénk, mint az olyan ember, aki hazajött. És míg a beszélgetés hullámai hol magasabbra csapnak, hol elülnek, egy pillanatra átvennn az agyunkon, hogy ha valaki ezt a beszélgető bányász-csoportot, s háttérnek a klubhoz, egy részletét megfestené, nyugodtan írhatná a kép alá: Íme, ez a mi új életünk. Tajkov András viszi a szót: — Tudjátok, mit mondtak nekem tegnap a bányában? Azt mondták, a vezetőség bűne, vagyis a mi bűnünk, hogy még mindig nincs NB I-es labdarúgócsapatunk. — És te mit feleltén — kérdi Kaszás István. — Azt feleltem, hogy a bírálat helyes. A vezetőség hibás. De ki fogjuk harcolni az NB I-es csapatot. — Kiharcoljuk. .. Azt könnyű mondani . . . De hogyan? Hiszen eddig is mindent megtettünk ... — mondja Várszegi Gyula, a sportkör elnökhelyettese. — Igaz, hogy mindent megtettünk felel az elnök. — De úgy látszik, az nem volt elég, vagy nem jól csináltuk a dolgokat. Vannak pillanatok, amikor egészen tanácstalan vagyok ezzel a problémával szemben. Több élsportolónk is van, akik jobbnál jobb eredményeket érnek el, a labdarúgó-csapat viszont nem képes bejutni az AB 1-be. Elmondta, hogy az úszóspont milyen komoly fejlődésen ment keresztül az utóbbi időikben. A tatabányai úszók és különösen a vízilabdázók a fővárosiaknak is méltó ellenfelei. Most Bánshidán megépítették az uszoda új öltözőjét ki úszóval együtt, ez további lendületet ad majd a fejlődésnek. Kitűnően dolgozik a Tatabányai Bányász ökölvívó-szakosztálya is. Egyike a legerősebb vidéki szakosztályoknak, számos I. osztályú sportolója is van, akik a különböző versenyeken méltóképpen képviselik a bányászváros színeit. Kitűnő eredményekkel dicsekedhet a kézilabda-szakosztály is, csapata az idén is az országos bajnoki döntő résztvevője volt. — Most elhatároztuk — mondja az elnökhelyettes, — hogy komolyan megerősítjük azokat a szakosztályokat is, amelyekben még nem sikerült megfelelő eredményeket elérnünk. Elsősorban az atlétikai szakosztály fejlesztésére fektetünk nagy súlyt. El akarjuk érni, hogy ezen a sportágiam is felküzdjék magukat sportolóink a legjobbak közé. Játékos Pállal és Heréig Jánossal, a szakosztály két edzőjével mindent alaposan megbeszéltünk úgy állítottuk össze a jövő évi versenynaptárt is, hogy az jól támassza alá a szakosztály fejlesztését. Az úszáson és az atlétikán kívül a tornában és a kerékpáromin is komoly lépéseket akarunk tenni előre a fejlődés útján. A torna szakosztályunk még fiatal, a nyáron alakult. Első dolguk az volt, hogy megfelelő szakembert biztosítsunk tornászaink nevelése céljára. Ez sikerült is: Fejes Zoltán testnevelő tanár lett az edzőnk, akinek a keze alatt bizonyára rohamléptekben fejlődnek majd a sportolók. A kerékpár szakosztályunk már két éve működik, eddigi működésével azonban nem voltunk megelégedve. Most ezen a területen is erősítünk. Legutóbb kaptunk hét versenykerékpárt, ez mindenesetre jó alapja lesz a további fejlődésnek. Foglalkozunk azzal a gondolattal is, hogy nemcsak országúton, hanem a pályán is indítunk majd versenyzőket, az új idényben. — Most csónakházunk is felépült, s megerősítjük a kajak szakosztályt. Jövőre már minden kajakozónkat minősíteni akarjuk. A tél folyamán új hajókat is szerzünk be, úgy, hogy tavasszal, az idény kezdetekor már 20- 22 hajónk lesz. Komolyan hozzákezdünk a súlyemelő szakosztály fejlesztéséhez is. A súlyemelés nagyszerű téli ésport, hiszen teremben is lehet űzni. Nem kell hozzá sok kellék, inkább sok erő, az meg van itt bőven Tatabányán. A tekepálya felépítése nagyot lendít majd a tekeszakosztály fejlődésén és az új jégpálya a korcsolyázó szakosztály gyarapodásának ad majd alapot. — Sok feladatot tűztünk magunk elé és ezeknek a feladatoknak a megoldását a sportnaptárral is igyekeztünk alátámasztani. Úgy állítottuk össze a naptárt, hogy a súlypont-sportágakban és azokban a sportágakban amelyekben fokozni kívánjuk a munkát, versenyzőink megkapják a kellő versenyzési lehetőséget egyrészt itthon, másrészt a többi egyesület, vagy sportkör versenyén. Szakosztályaink jól dolgoztak a naptár összeállításánál, az edzők, vezetők, sőt a sportolók is belefolytak a naptárkészítésbe, így nálunk ez a munka nem mechanikus másolását jelentette a területi elnökség naptárának. Fejlődünk tehát a sport minden területén, csak az a labdarúgó-szakosztály... Kaszás István mosolyogva bólint: — Ez a mi legnagyobb problémánk. Eleget áldoztunk már eddig is a labdarúgó-szakosztályra, mégsem érjük el a kívánt eredményt. Jó lenne, ha valaki megbírálna bennünket és megmondaná, mit csinálunk rosszul. Nevetve meséli el Kaszás István, hogy amikor megnyitották az új klubházat és a megnyitó ünnepély után megkérdezte az egyik öreg bányászt, hogy tetszik neki a klubház, akkor az öreg a fejét vakarva ezt válaszolta: — Hát iszom tetszik, mert szép, az biztos. De ha én itt egyszer az NB I-be jutást ünnepelhetném, hej, akkor tetszene csak nekem igazán! . . . Emiatt ment el a Tajkov Andrásvezette küldöttség is Budapestre, ezért vette át most az edzői tisztet a csapat mellett Királhy Tivadar, aki a nyáron a lengye labdarúgó-csapatot készítette elő az olimpiára. — Most szervezzük az általános szakosztályt is — mondja Kaszás István. Ez a szakosztály hatonnára felszínre hoz majd sok tehetséges sportolót. Általában minden területen erősíteni akarunk a munkám, mint ahogy a sportköri tagok is erősítenek * lenn a bányában, hogy a Rákosi elvtársnak tett ígéret teljesüljön. El akarjuk érni, hogy Tatabánya a bányászsport központja legyen. Minden támogatást megkapunk hozzá, hiszen csak végig kell gondolnunk, mit kaptunk ebben az évben. A klubház megnyitása alkalnával még maga a tröszt igazgatója is önbírálatot gyakorolt és a látottakon felbuzdulva azt mondta, hogy ezután sokkal jobban fogja támogatni, a sixtrtot. Nagy segítéget kapunk a megyei, városi pártbizottságtól, a szakszervezetektől és a tanácsoktól is, most már aztán csak ngitan egyedül rajtunk múlik, hogy felvirágoztassuk Tatabánya sportját. — És hogy bejussunk az NB I-be! — teszi hozzá felemelt ujjal Tajkov András. Már hozzákezdtek az év végi beszámolójelentés elkészítéséhez is. A nyomtatványokat megkapták és a pontosan vezetett szakosztályi naplók valamint a sportköri munkanapló számadatai alapján Kaszás István vezetésével hozzáláttak az eredmények összegezéséhez. Van mit, jelenteni, de az is biztos, hogy jövőre még sokkal több lesz. Lassan széled a klubház , vendégserege. Tíz óra elmúlt. Egymásban lobbannak ki a neonfények, hazafelé tartanak a sportköri tagok. Cipőjük szaporán kopog a keményre fagyott földön. Erős szél tépdesi a hatalmas kemények száján kiomló fekete füstöt. Millió villanylármi fehér fénye vibrál a tiszta esti levegőben, fenn, a fekete égen a csillagok versenyt hunyorognak a lámpáikkal. A gépek zaja át- meg átszövi az éjszaka csendjét, a drótkötélpálya csilléi fáradhatatlanul hordják ■ a föld alól a fekete gyémántot, a tatai szenetlent, mélyen a földben sok-sok ■ezer fejtőkalapács veri fáradhatatlanul a mi életünknek, a mi boldog építő munkáinknak egyre fokozódó üemet. Bzombathy István ! NEM KOMOLY SPORT Ott álltak a csepeli gyorsvasút Borárostéri állomása előtt, szét régi jóbarát találkozott véletlenül, ahogy a beszélgetésükből kivehető volt. Ezen a ködös vasárnap délelőttön is a sportról beszélgettek." Az alacsonyabbik férfi így szólt a magasabbhoz: — Sajnos, Ferikém, befejeződött a labdarúgóidény. Számomra tavaszig nincs sport. Hiába, nincs olyan nagyszerű sportjáték, mint a labdarúgás! tudod, azok a villámgyors, előre ki nem számítható támadások . . . mintha most is látnám ... Puskás rohan a labdával, lő, gól . .. Most Kocsis fejel — de lehet az Hidegkúti is... — Gól. Tudod az valami nagyszerű! ... Egy kis csend következett. — Jóska, te egy kicsit elfogult vagy a labdarúgás iránt. Nem gondolod. — Nem. Ferikém. Egyáltalán nem. De csak nem akarod azt mondani, hogy a labdarúgáshoz felér akármelyik sportág? — Dehogy akarom mondani! Neked úgyis hiába mondanám . . . Fiatal emberek, lányok, és fiúk siettek el a két beszélgető előtt.. Vállukon hálószatyor, benne sportfelszerelés. A két jóbarát érdeklődve figyelte a csoportot. A fiatalok jókedvűek voltak. Talán túlságosan is zajosak. — Hová mennek ezek? — kérdezte Jóska. — Hát nem tudod Csepelre. Ott nagy kézilabdamérkőzések vannak. Én is odatartok .. . — Ne tréfálj! Te, a hajdani labdarúgó? — Én bizony! Én is nagyon szeretem a labdarúgást, de ma elhatároztam, hogy kimegyek Csepelre és megnézem a teremkézilabda mérkőzéseket. Tarts velem! " — Kézilabda, kézilabda ... — hangzott kissé fitymáló hangon a válasz. Tudod, lehet, hogy valakinek szép sport, de nekem nem sport az, amelyben a labdát kézzel dobják és nem lábbal rúgják. Kislányoknak való az ilyesmi. A magasabbik elmosolyodott. — Nem akarlak „ál szipkázni** a kézilabdázókhoz — mondta, — de kivételesen gyere ki velem Csepelre. Nézzük meg azokat a kézilabdázókat. Józsi elgondolkozott egy kicsit, aztán elnevette magát. — Üsse kő — mondta. — Ha ló nincs szamár is jó. Kimegyek. De előre megmondom, hogy legföljebb egy óra hoszszat maradok. Nekem elég lesz a kézilabdából ennyi is. A gyorsvasút pénztáránál megváltották a jegyeiket. Józsi, meglepődve vette észre, hogy a kocsik zsúfoltak. — Tán valami népünnepély van Csepelen? — kérdezte a kalauztól. — Ugyan! — hangzott a válasz. — Kézilabdára mennek. Ha kézilabdaforduló van Csepelen, mindig ilyen tömöttek a kocsik. Elvtárs még nem látott kézilabdamérkőzést? Ráncnd én láthatnám a mai rangadót. . .. A csepeli sportcsarnok pénztáránál sorba kellett állniok a belépőjegyért. A ruhatárban is sorba álltak, miközben a kabátjukat el akarták helyezni. Aztán megindultak a terem bejárata felé. Ekkor pontosan déli 12 óra volt. — No ebédre még hazaérek — mondta Jóska. A zsúfolt teremben éppen akkor kezdődött az első komoly mérkőzés. Jóska eleinte unottan pislogott, ide-oda. Aztán hamarosan „sílnnyé a mindenségit! Ezt Puskás se helyezhette volna pontosabban a jobb felső sarokba“ felkiáltás hagyta el a száját. Két test összeütközött a pályán. „Mintha csak Lóránt meg Palotás csapott volna össze, úgy szikrázott“ mondta elismerően. Egyre jobban figyelte a játékot. A Honvéd—TF mérkőzés következett. Nagyszerűen játszott a Honvéd párbaja. Bajai, a Honvéd kapusa remek védéseket mutatott be. „Grosit s!fírosits!tt — kiabált Jóska. Aztán gyorsan javított. „Mondd hogy hívják azt a kapust.“ — Úgy hallom, hogy Bajai a neve. — Hát akkor „Hajrá Bajai! Bráró Bajai! Gyerünk fiúk! Honvéd! Honvéd“ Magasra emelkedett a hangja. Aztán ijedten hallgatott el. Reszelketve nézett körül, nincsenek-e itt ismerősök a Honvéd-pályáról, akik esetleg megmosolyogják, hogy ő, a nagy labdarúgószurkoló a többi sportág konok tévézőjé, most ilyen lelkesedi szurkol a kézilabdásoknak. De nem látott senkit, aki ismerős lett volna. Arról teljesen megfeledkezett, hogy mellette áll Feri barátja. Feri a kabátja gallérja mögé rejtve az arcát, már régóta mulatott rajta. — Hát nem mondom — bökte később oldalba a barátját Jóska — lehet ezt a kézilabdát is érdekesen játszani. — Ugyan — mondta Feri fitymáló hangon — hol van ez a labdarúgástól. — Várj csak! Gól! Gól! Gól! Szavamra mondom, ez gyönyörű akció volt. Kocsis és Puskás se csinálhatta volna szebben . . . Mit is mondtál? Hogy a labdarúgás mégis . . . Várj egy kicsit! Alig bírom szemmel követni ezeket a betyárosan gyors támadásokat. Hiszen ez még gyorsabb mint a futball.. . — Ne túlozz — mondta Feri ravaszul! A futball az mégis egészen más. — Gól! Gól! Gól! Ferikém. Ez valami csudaszép volt! — Nem mondom — hangzott a hamiskás válasz — én is így beszélnék, ha ezt a gólt lábbal rúgták volna és nem kézzel dobták volna. Jóska szemrehányólag nézett a barátjára: — Nem gondolod, hogy egy kicsit elfogult vagy a labdarúgással szemben? — mondta. Feri nem szólt semmit, csak nevetett. És mindketten ott maradtak késő estig. Amíg csak az utolsó kézilabda-mérkőzés is véget nem ért.1. ! Jelentősen emelkedett nemzetközi viszonylatban számottevő atlétikai eredményeink száma 1952. évi eredményeink rangsora Amióta a férfi atlétisrkában a nemzetközi pontozási táblázat vas ziláltatban van, szokásos az év végién a legjobb eredményeiket , a pontozási táblázlat alapján is rangsorba állíttani. Bár ezek a táblázatok sohasem teljesen alkalmasak a különböző reményszámok eredményeinek valóban igazságos összehasonlítására, azért mégis képet adnak az előző éveikhez viszonyítva az eredményeik szímnyomalának fejlődéséről. Miivel a táblázatokban általában 1000 pontnál kezdődnek a nemzetközi viszonylatban már jó eredményeik, az 10b) pontot szokás a rangsor alsó határául venni. _Ismeretes, hogy a nemzetközi szövetség 19961ben új pontozási táblázatot hozott használatba a régi, ú. n. finn táblázat helyett Az új táblázat körül ma is állandó vita folyik, hiszen a több mint kétéves gyakorlat éppen eléggé bebizonyította, hogy egyáltalánban nem jobb a réginél és aránytalanságai lépten-nyomon élőhullik annak. Általános vélemény, hogy a régi táblázat hibái ellenére még mindig alkalmasabb az eredmények összehasonlítására, mint a mostani. Éppen ezért az idén is mindkét táblázat szerint állítottuk rangsorba az 1912-ben elért legjobb magyar eredményeket. Az összehasonlítás révén a két táblázat közötti különbségek ismét megmutatkoznak. A régi közismerten előnyben részesítette a közép- és hosszdtávokat, valamint a dobószámokat,, leértékelte viszont többek között a távol- és hármasugrást. Az új aránytalanul a két pontozási táblázat szerint magasan pontozza a rövidtáv futó eradményokat (a m.T-ps 100 mi plilául még 1000 'pont felett van), a középtávok közül pedig az 1VM) és a 201K1 m-t fa t'O'l ni t viszont már nem). Az ugrószámok közül különösen mostohán értékeli a rúdugrást (44-? cm csak Oliíi pontnak falal meg!) továbbá általában a dobásokat is. Ezeket a különböző elveket c, aránytalanságokat ilyen tükrözi eredményeink egymás mellé, állított kétféle rangsora. Mindegyik rangsorban található néhány olyan eredmény, amelyet a másik táblázat csak láírt ponton alul értékel. Az új táblázat szerinti rangsor élén túlsúlyban vannak az főfiasok, és A'ies nagyszerű diszkoszvető csúcsa (amelynél eddig mindössze heten dobtak nagyobbat a világon) csak a kilencedik helyet foglalja el (a 10.és 100 m mögötti. A régi táblázat szerint Kurr eredménye a harmadik is ez felel meg értékének is) s itt inkább az éCo0-esek kerülnek előtérbe. A két táblázat közü kiildnbségt® függetlenül azonban mindenképpen bizonyos az, hogy nemzetközi színvonalban számottevő eredményeink száma jelentősen növekedett. Az új táblázat szerint 1*11 ben 20, l*52-ben viszont már 1* 10 ponton felüli eredményünk volt. Összesen 10 atlétánk ért el ilyen eredményt. A régi táblázat szerit az jód pont-k is eredmények száma 1-1, noha az alkadályhatást ez a táblázat nem pontozta. “EREDMÉNYEINK rangsora Az új táblázat szerint: Sem a régi, sem az rtj táblázatban nem szerepelnek a gyalogló számok és a marathoni futás. A Szovjetunióban azonban ezekre a számokra is pontozási táblázatot készítettek. Ezek szerint Debronyi 2:98:04.8-as marathoni ideje SMS, Róka 4:31:31.608 és László 4:34:36.8-as 50 km-es gyalogló ideje pedig 1017, illetve 1001 pontot ér. 1288 Csermák (kalapács 60.34) 1283 Németh (kalapács 60.31) 1155 Béres (1500 m3:43.2) * 1155 Garay (1500 m 3:48.2) 1143 Iharos (2000 m 5:17.2) 1125 Iharos (1500 m 3:49.4) 1125 Csányi (100 m 10.5) 1105 Tölgyesi (1500 m 350.2) 1100 Klics (diszkosz 53.44) 1097 Apró (3000 m ak. 9:00.4) 1095 Jeszenszky (3000 m ak. 9:00.6) 1093 Béres (5000 m 14:19.6) 1090 Kovács (3000 m 8:17.6) 1085 Apró (1500 m 3:51) 1076 Iharos (3000 m 8:19) 1070 Garay (10.000 m 30:19.4) 1070 Kovács (5000 m 14:23.6) 1070 Béres (3000 m 8:19.6) 1069 Béres (10.000 m 30:19.8) 1067 Apró (2000 m 5:21.8) 1062 Pénzes (5000 m 14:25.2) 1061 Kovács (2000 m 5:22.2) 1060 Bakos (800 m 1:49.9) 1040 Kovács (1500 m 3:53) 1035 Bakos (1000 m 2:24.7) 1028 Goldoványi (100 m 10.7) 1025 Bárkányi (1000 m 2:25) 1025 Garay (5000 m 14:31.8) 1023 Juhász (10.000 m 30:37) 1014 Petiké (kalpács 54.75) 1013 Lippay (400 m gát 52.7) 1010 Pénzes (10.000 m 30:41.8) 1007 Goldoványi (200 m 21.6) 1005 Bonyhádi (kalapács 54.56) 1003 Pénzes (3000 m 8:26.6) 1003 Kovács (10.000 m 30:44.2) A régi táblázat szerint: 1176 Csermák (kalapács 60.34) 1176 Németh (kalapács 60.31) 1160 Klics (diszkosz 53.44) 1095 Béres (5000 m 14:19.6) 1082 Béres (1500 m 3:48.2) 1082 Garay (1500 m 3:43.2) 1080 Kovács (5000 m 14:23.6) 1080 Kovács (3000 m 8:17.6) 1079 Iharos (2000 m 5:17.2) 1073 Pénzes (5000 m 14:25.2) 1070 Iharos (3000 m 8:19) ~ 1066 Béres (3000 m 8:19.6) 1064 Iharos (1500 m 3:49.4) 1062 Bakos (800 m 1:49.9) 1053 Tölgyesi (1500 m 3:50.2) 1048 Garay (5000 m 14:31.8) 1045 Garay (10.000 m 30:19.4) 1044 Béres (10.000 m 30:19.8) 1041 Apró (1500 m 3:51) 1031 Apró (2000 m 5:21.8) 1029 Bakos (1000 m 2:24.7) 1029 Homonnay (rúd 426) 1027 Kovács (2000 m 5:22.2) 1022 Bárkányi (1000 m 2:25) 1021 Pénzes (3000 m 8:26.6) 1020 Petike (kalapács 54.75) 1016 Lippay (400 m gát 52.7) 1015 Bonyhádi (kalapács 54.56) 1014 Tanay (800 m 1:51.5) 1014 Kovács (1500 m 3:53) 1014 Juhász (10.000 m 30:37) 1009 Bárkányi (800 m 1:51.7) 1009 Juhász (3000 m 8:28.6) 1007 Lévai (diszkosz 49.20) 1005 Pénzes (10.000 m 30:41.8) 1002 Szabó M. (3000 m 8:29.6) 1001 Kovács (10.000 m 30:44.2) 1000 Csányi (100 m 10.5) |{r Jltoelek és szerkeszte yvq Itez g|| Síelők az alapfokú tornász-csapatbajnokság indulói között M,a mák maradeu ©port©ló tisztáiban vian razzia.1, hoigy a maikoldallá edziószaiuuka j-e- HeintoH mérséikben segíti a fejlődését. A síelők is ennek az elvnek a szem előtt tarifáséval készült neik versenyeikre. Az idén mi különösen alaposan készültünk a sí-idényre. Nem is fordult elő egyikünknél sean izomláz az első verseny után. Különösen sokat foglalkozatunk az előik területek során a gimnasztikával, valamint a torna másfajta mozgásaival. A gimnasztika lehetővé teszi a szervezet minden izmának, ízületének megfelelő megerősítéseit, nyújítását, lazítását, a különféle széngyakorlatok, ugrások, mászás, függeszkedés nagyszerű előkészítést jelent az ugrók számára. Az előkészítő edzések során meggyőződtünk róla, hogy a gimnasztika, a torna nagyhasznunkra vált. Ezért határoztuk el, hogy részt veszünk az alapfokú tornász CstB-in is. Két teríti és egy női csapatot nevezett szakosztályunk erre a nagy jelentőségű tömegversenyre. Biztosak vagyunk benne, hogy a verseny-élőtkészületek és a versenyen való részvétel elősegíti további fejlődésünket és„ eredményeink javulását a síelésben is” Viczián József, a Vasas Elektromossíszakosztályának tagja. Az ifjúsági labdarúgók oktatásának és nevelésének kérdéséről Az ifjúsági labdarúgók oktatása és nevelése, a fiatalokkal való tervszerű, rendszeres foglalkozás minden labdarúgó edző elsőrendű feladata. Nem kétlem, hogy valamennyien tisztában vagyunk azzal, milyen fontos a fiatalok tudásának minél magasabb fokra való fejlesztése, a jövő labdarúgóinak alapos képzése és nevelése. Most, az 1953. év kezdetekor a legnagyobb gonddal, körültekintéssel kell megszerveznünk a fiatal labdarúgók egészért foglalkoztatását. Le kell szűrnünk 1952 ezirányú tapasztalatait. Tavaly az országos megyei ifjúsági torna során sok zavart okozott, hogy az 1934 éves alsó korhatárt később 1933-ra tolták ki. Gondoskodni kell arról, hogy a megyék ifjúsági labdarúgói egész éven át rendszeresen résztvehessenek mérkőzéseken. Minden megyében ki kell■rni az ifjúsági bajnokságokat. Kötelezni kellene minden megyei, NB II-s és NB I-es csapatot, hogy ne csak elindítson , hanem egész éven át szerepeltessen is ifjúsági csapatot. Gondoskodjunk az ifjúságiak rendszeres képzéséről és továbbképzéséről. A tehetségesebb játékosokat, állandóan figyeljük, ellenőrizzük, fejlődésüket munkahelyükön, iskolájukban, családjukban kísérjük figyelemmel. Mindenütt helyesen kellene megoldani a patronálás fontos kérdését, lehetővé tenni az iskolai bajnokságok megrendezését. Zádori László, a Kaposvári Vasas és a Somogymegyei ifjúsági válogatott edzője. Irt.aj Urbár Ernő, Kossuth-díjás, rendezte: Fábry Zoltán, operatőr: Klei György, Kossuth díjas, Nemzetközi Béke-díjas. Főszereplők: Bihari József, Kossuth díjas, érdemes művész: Bessenyei Ferenc, Olthy Magda, Kiss Manyi, Molnár Tibor és még sokan mások. SZIKRA SZABADSÁG FELSZABADULÁS (prol.) (prol.) (prol) ALKOTMÁNY (Újpest) TÁTRA (Pesterzsébeti (proL)MUNKÁS