Népsport, 1954. január (10. évfolyam, 1-22. szám)
1954-01-01 / 1. szám
Hazánk dicsőségéért, népünk erejéért (Folytatás az 1. oldalról) elsősorban az az ember, aki tud alkotni, aki tud dolgozni a közért, aki tehetségével, munkájával, lelkesedésével előreviszi a szocializmus építésének szent ügyét. Nekünk a testnevelés és a sport területén kell építenünk az új világot. Meg kell tehát becsülnünk azokat, akik ebben az építésben sztahanovista színvonalat értek el. A felszabadult nép országának korlátlan lehetőségeivel tudjuk mozgósítani azt a nagy erőt, amely a mi lelkes sportembereink tudásában rejlik. És ezen a téren is előre kell lépnünk. Ma már nem elégedhetünk meg azzal, hogy „megbecsülést” kérünk a társadalmi aktívák számára, s aki „nem becsüli” meg őket, az „merev”. Nem merev, hanem kötelességmulasztó, aki árt a magyar sportnak. Ez az esztendő is nagy sikert hozott úszóinknak, akik öt világ-, hat Európa- és nem kevesebb, mint negyven országos csúccsal tettek tanulságot az olimpia utáni további fejlődésükről. Mint a tornában, itt is elsősorban a nők szívós, kitartó munkája érdemel dicséretet és jelent példaképet a férfiversenyzők számára, akik az utóbbi időben meg is felelnek a várakozásnak. Az úszás hatalmas munkát igényel, igénybeveszi a versenyzőket és edzőiket egyaránt. Mivel az úszósporthoz uszoda kell, az új uszodák tovább nagyobbítják az úszósport tömegalapját. Meg kell jegyezni, hogy az úszósportban a szakemberek közötti együttműködés korántsem zavartalan, s az úszóedzők közötti súrlódások már szinte elfogadott „hagyományok" az úszósportban. Sőt vannak olyanok is, akik a fejlődés motorjának tartják, hogy az úszósportban a gyűlölködésig menő féltékenység uralkodik. Azt hiszem, nem szükséges bővebben magyarázni, hogy ez mennyire hamis érvelés. Nemcsak erkölcsi, nevelési szempontból helytelen az ilyen állapot, de a szakmai fejlődést is károsan befolyásolja, ha a mi valóban kitűnő, világszerte elismert szakembereinknem kart karbaöltve, közös erővel igyekeznek kidolgozni a továbbfejlődés módjait. Helyes, ha az edző harcosságra, az ellenfél legyőzésére tanítja versenyzőit. A sportküzdelemnek azonban nem a gyűlölet a jellegzetessége, különben nem lehetne a béke, a népek közötti barátság kimélyítésének fontos eszköze. Olyan kérdés ez, amellyel szélesebb körben, ideológiai elmélyültséggel is foglalkozni kell. Nagy dicséret illeti meg vívóinkat, akik további nagy győzelmekkel tetézték meg olimpiai sikereiket. Ezek a sikerek nagyrészt még mindig az „öregek" nevéhez fűződnek. És ezen a téren nem szabad türelmetlennek lennünk. Az utánpótlás kérdése rendkívül fontos a vívósportban is, de ebben a sportágban nehezebben bontakozik ki egy fiatal vívó képessége, viszont ugyanakkor a már kibontakozott tehetség megfelelő életmód mellett sokáig virágzik. A magyar vívósport fejlődésének figyelemreméltó jele, hogy megindult a fejlődés olyan fegyvernemekben is, amelyekről hosszú ideig az volt a közhiedelem (s tegyük hozzá: a szakemberek körében is elterjedt hiedelem), hogy nem felel meg a „magyar vérmérséklet“-nek. Sákovics József világbajnoksága egymagában is bizonyítja vívó-szakembereink előtt, hogy a sok dicsőséget aratott magyar vívósportban további lehetőségek vannak, csak bátran kell ezekkel a lehetőségekkel élni. Asztaliteniszezőink ebben az esztendőben is sok szép sikert arattak, az ő nevükhöz fűződnek az 1961-as esztendő első világbajnokságai. Néhány szép helyezést, elsősorban műkorcsolyázásban, téli sportunk legjobb képviselői is elértek. Kétségtelen, hogy a téli sportokban éghajlati hátrányokkal is meg kell küzdenünk, de ez nem jelenti azt, hogy legjobb korcsolyázóink,, korongozóink, síelőink ne igyekezzenek a maguk sportágában a természeti adottságoktól függetlenül magas célokat kitűzni. Komoly fejlődésről tett tanúságot kosárlabda-sportunk az olimpia óta, s a moszkvai Európa-bajnokságon elért második helyével a nagysikerű magyar sportágak közé emelkedett. Ez a tény különösen azért örvendetes és jelentős, mert a kosárlabda egyike az egész világon legjobban elterjedt sportágaknak. Számottevő volt, különösen tömegekben, a sportlövészet fejlődése és dicséret illeti kajakozóinkat és kenuzóinkat néhány szép eredményükért. Elmaradt a várt fejlődés ellenben olyan fontos sportágakban, mint a kerékpározás, az ökölvívás, a súlyemelés. Különösen a nehézatlétikában való egyhelybentopogás, sőt visszaesés mutatja, hogy még mindig nem tudjuk kihasználni elsősorban a falusi fiatalságban rejlő lehetőségeket. Változatlanul nincs fejlődés az evezésben, amelyben pedig valaha Európa-bajnokságokat nyertünk. Nem lehetünk elégedettek tenisz-, röplabda- és kézilabda-sportunk színvonalával sem. Sok és nagy feladat áll e sportágak vezetői, szakemberei és űzői előtt. Gondoljanak a többi sportág nagy sikereire, s tűzzék ki maguk elé a célt: méltók lesznek a magyar sport általános színvonalához. A színvonal általános és tartós emeléséhez feltétlenül szükség van a tervszerű, tudományos munka megalapozására és kifejlesztésére. Ebben a tekintetben nagy segítségére lesz sportmozgalmunknak a Tudományos és Módszertani Tanács megalakítása. Ezt a szervet már ebben az esztendőben létre kellett volna hozni, de mindezidáig nem történt meg. Ezt a mulasztást feltétlenül pótolnunk kell az 1954-es esztendőben, hogy tömöríteni tudjuk legjobb szakembereinket, s elő tudjuk segíteni munkájukat. Az elmélet és a gyakorlat szoros összekapcsolását szolgálja a Tudományos és Módszertani Tanács, alkalmas lesz arra, hogy a sport területén különböző szakmai, ideológiai vagy történelmi kérdéseket kidolgozzon. Ez a testület lesz majd hivatva arra is, hogy tudományos színvonalon fogja össze a magyar sport szakembereit, edzőit. Általában nagyon kevés még az együttműködés az egyes sportágak edzői között. Nemigen tanulnak egymástól. Ez az oka annak, hogy vannak sportágak, amelyekben erőnléti, sportorvosi stb. téren már fejlett módszereket alkalmaznak, más sportágakban pedig szinte kőkorszakbeli a színvonal. Az egyes sportágak értekezleteinek is az a hiányossága, hogy egy-egy sportágat a többitől elszakítva tárgyalnak meg, s hiányzik az általános tapasztalatcsere. Évről évre számottevő fejlődést mutatnak nagy tömegsportmegmozdulásaink. Hiányosságok bőségesen akadnak ezen a téren is. A szpartakiádokon még most sem elsősorban azok vesznek részt, akiknek részt kellene venniök: a városi, falusi fiatalságnak a szervezett sportolásba eddig be nem kapcsolódott tömegei. Az MHK-ban viszont az ismétlőpróbák terén vannak lemaradások, ami egyrészt az elmúlt évek liberalizmusának következménye, másrészt pedig arra vall, hogy osztályba sorolt sportolóink közül sokan még mindig nem ismerték fel az MHK fontosságát. Dolgozó népünk sportmozgalma terén még igen sok a tennivaló. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy a magyar nép szereti a sportot, s különösen megszerette nagy nemzetközi sportsikereink következtében. Rendkívül fontos, hogy ezt a nagy mozgósító erőt a tömegek sportjának szolgálatába állítsuk. Értsék meg jól azok, akik a dolgozó tömegek sportjával foglalkoznak, hogy a legjobbak, az élsportolók tevékenysége, sikerei nem választhatók el a tömegek sportjától. Aki a válogatott, sportolók mérkőzéseit, versenyeit úgy tekinti, mint valami „sztár”-ügyet, az a tömegsport területén sem tud megfelelő munkát végezni. Éppen a legjobbjaink nagy, lelkesítő sikereit kell felhasználni arra, hogy felkeltsék az érdeklődést a dolgozó tömegek százezreiben, a falusi és városi fiatalságban. Semmi sem ragadja meg jobban a fiatalság képzeletét, mint nagy nemzetközi győzelmeink. A londoni mérkőzés alatt nem volt falu Magyarországon, ahol ne hallgatták volna a nagy mérkőzés rádióközvetítését. És hogyan lehetséges mégis, hogy vannak falvak hazánkban, ahol semmiféle sportélet nincs? Úgy lehetséges, hogy az ilyen helyeken nem használják ki nemzetközi győzelmeink lelkesítő, szervező hatását. Használjuk ki tehát a világ békés küzdőterein aratott győzelmeinket, dicsőségünket dolgozó népünk sportmozgalmának fejlesztésére, népünk erejének növelésére. Nincs szebb és hálásabb feladat ennél sportvezetőink, sportszervezőink számára. Szocializmust építő népi demokráciánk, az ötéves tervet végrehajtó dolgozó népünk nagy győzelme volt az elmúlt esztendőben a Népstadion megnyitása. Népi demokráciánk váltotta valóra a magyar sport sokévtizedes álmát: korszerű nagystadionnal rendelkezünk, olyan stadionnal, amely olimpiai versenyek megrendezésére is rendkívül alkalmas, amint azt Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke a Népstadion megnyitásakor megállapította: Magyarország esélyei az 1860. évi olimpiai játékok megrendezésére nemcsak sorozatos nemzetközi sikereink következtében növekedtek, hanem azért is, mert végre van megfelelő sportlétesítményünk olimpia céljaira .Az 1954-es esztendőben azzal a felelőséggel kell dolgoznunk testnevelési és sportmozgalmunk naggyá tételéért, amelyet az elmúlt esztendő sikerei, tanulságai állítanak elénk. 1954-ben már hazánk felszabadulásának kilencedik évfordulóját ünnepeljük. Minden esztendőben gazdagabban, új és új győzelmekkel mutatjuk meg, hogy a Szovjet Hadsereg hősi áldozata árán kivívott szabadságunk milyen hatalmas fejlődést tesz lehetővé. Nekünk a testnevelés és a sport terén nyílik erre alkalmunk. Láthattuk az elmúlt esztendőben is, milyen jelentősége van a sportnak hazánkban, mi a jelentősége ifjúságunk nevelése, a szocializmus építése, a béke megvédése szempontjából. A sport a dolgozók fontos kultúrtevékenysége, nemes szórakozása, kedvelt és szeretett időtöltése. A párt- és kormányprogram szelleme értelmében kell munkálkodnunk azon, hogy sportolási lehetőséget tudjunk nyújtani minden dolgozónak, fel tudjuk kelteni benne az érdeklődést a rendszeres sportolás iránt, akár a maga szórakozására és egészsége érdekében akár sportolni, akár a legjobbak eredményét szeretné elérni. Légisünk büszkék, sporttársak, az elért győzelmekre, de ugyanakkor nézzünk előre és kemény munkával teremtsünk hazánk testnevelési és sportmozgalma számára eredményes, sikerekben gazdag boldog új évet! Jól sikerültek a falusi Kupa küzdelmei a nagykanizsaiírásban A nagykanizsai járás falvaiban vége felé közelednek a Falusi Kupa versenyei. Atlétikában, röplabdában és labdarúgásban már befejeződtek a küzdelmek, s most még sakkban és asztaliteniszben folynak nagy harcok a járás Parasztfiataljai közöttt az eWfS 'grt. A legnagyobb küzdelmek és a legnagyobb érdeklődés a labdarúgó-torna mérkőzései iránt nyilvánult meg. Nyolc község csapata vett részt az elsőségért vívott küzdelemben, s a sportszerű keretek között lefolyt, torna befejezése után a Felsőrajki Traktor csapata megérdemelten került az első helyre. Utána a Sormási SK, Laki Miháld és Kiskomárom csapata következett. A röplabdakupa-mérkőzések során a Sormási SK vívta ki az elsőséget Felsőrajk és Miháld csapata előtt. A járásban a Falusi Kupa versenyei révén igen sok parasztfiatal kapcsolódott be a rendszeres sportolásba és figyelemre méltó, hogy a versenyek a fiatalok töménteit olyan községekben is megmozgatták, ahol eddig egyáltalán nem volt rendszeres sportélet. Ilyen község pl. Újudvar. A járási TSE értékes kupával és érmekkel díjazta az egyes sportágakban jó eredményt elért csapatokat és sportolókat. A versenyeknek a járás sportéletének fejlődése szempontjából igen nagy jelentősége volt, s ezért az elkövetkező három hónapban is meg kell találni a TSB nek a módját, hogy a lehetőséghez mérten a sporthoz kedvet kapott, falusi fiatalok seregét megfelelően foglalkoztassa. Erre részben a kultúrotthírnok, részben az iskolák nyújthatnak módot a járás községeiben. _______• Sportnyomtatványok árusítása költözködés és leltározás miatt szünetel. ÚJ ÁRUSÍTÁSI HELYISÉG (üzlet) január 8-tól Budapest, VIII., RÁKÓCZI-ÚT 5? b. (Luther-ház) 1954 Január 1, péntek Hójelentés Kedden este országszerte megindult a havazás. Ezúttal hegyeinkre is kielégítő mennyiségű hó hullott. A Meteorológiai Intézet szerda délelőtti jelentése szerint Misinatetőn 31 cm, Kékestetőn, Parádon 21 cm, Bakonyban, 15 cm, Lillafüreden 11 cm, Mátraházán 12 cm, Galyatetőn 8 cm, a Szabadsághegyen 7 cm Sopron környékén 2 cm a hóvastagság. lő-M vm-es hó borítja a Tiszántúl déli részét. A nyugati megyékben a hómagasság Délalatttig nem haladta meg a 2 centimétert. A hó meglehetősen tapadás. A havazás tovább tart. Szovjet sporthírek A Moszkvai Dinamó jégkorong csapata Moszkvában 4:0 arányban győzött a svédországi AIK együttese ellen. • A Szovjetunió jégkorong bajnokságának második fordulója során a többszörös bajnok CDSzA 6:8 arányban legyőzte a Moszkvai Dinamót, a Moszkvai Zenit pedig 10:2 arányban az Elektirosztal csapatát. A bajnokságban az M. Dinamó vezet isi ponttal. Moszkva vízilabda bajnokságának döntőjében a Dinamó S:4 re győzött a Torpedó ellen. •k A szovjet súlyemelők igen eredményes évet fejeztek be: kétszer annyi (összesen 18) világcsúcsot állítottak fel 1953 ban, mint 1952-ben és 258 esetben döntötték meg a szovjet csúcsokat. Legtöbbször a fiatal Dmitrij Ivanov javított világcsúcsot, összesen négyszer. Szerdán elutazott Svájcba a grindelwald-i nemzetközi női versenyen résztvevő szovjet női sícsapat. Megvette már Totó-szelvényeit? Sok meglepetést, még több értékes tanulságot hozott az 1953. évi országos egyéni sakkbajnokság döntője Még nem volt olyan izgalmas magyar sakkbajnoki döntő, mint az 1953. évi. A négy legesélyesebb bajnokjelölt, Barcza, Flórián, Kluger és Szily közül három már a verseny első negyedében elvesztette veretlenségét, s még a jól induló Szily is csak a második volt ebben a szakaszban Androvitzky mögött. Ekkor már sejthető volt, hogy ezúttal a végső sorrend kialakulásában is beköszönt majd a meglepetés, amely az előző években olyan konokul elmaradt. A félidőben azonban — ha átmenetileg is — fel kellett függesztenni ezt a várakozást. Ekkor már Szily állott az élen, s biztos játékával arra engedett következtetni, hogy megismétli a Charonoek-emlékversenyen elért kitűnő eredményét. Kluger fél pontnyi közelsége azonban nyilván idegesítette az egyéb versenyein mindig higgadt, most azonban a magát elsőségre kötelezettnek érző Szilyt. Szembefordult alaptermészetével, mindenáron erőszakolni kezdte a győzelmet, ennek az eredményeként nyolc fordulón át őrzött veretlenség után négy mérkőzésből hármot vesztett, s mindössze egy döntetlent ért el. Ez a visszaesés viszont a vetélytársal táborában keltett zavart . Barcza, aki addig egykedvűen viselte balsorsát, már már beletörődött-, hogy ezúttal a tűrhető helyezésért küzdhet csapán, Tipary és Gereben elleni kettős győzelme, valamint Szily megtorpanása nyomán ismét az első helyezés után vetette magát, most ő akarta erőszakolni a jó eredményt Mészáros és Berger ellen, s kettős veresége végleg visszavetette. Kluger sem örülhetett azonban maradék tálánál akét sokat tapasztalt vetélytárs leszakadásának. Berger és Tipály közvetlenül mögéje tört fel, mellette dig ott maradt az esélyeket józanul mérlegelő, higgadt Sándor, érkezett el az utolsó negyed. S amikor Sándor ennek a szakasznak az elején vereséget szenvedett és Kluger mögé szorult, mindenki biztosra vette, hogy Kluger elsősége most már elintézett ügy. A kézzelfogható közelségbe került bajnokság azonban idegessé tette ez addig viszonylag nyugodtan küzdő, vezető mestert. S bár a 15. fordulóban még csak komoly veszélyben forgott a Gereben elleni játszmája, s az időzavaros kapkodásban Kluger mellé szegődött a szerencse az utolsóelőtti fordulóban már nem bírta idegekkel és vesztett Mészáros ellen. S ekkor egyszerre csak ott maradt egyedi, az élen a veresége után egy nyugodt döntetlennel két soron következő győzelemhez erőt gyűjtő Sándor. Az utolsó fordulóban a sorrend nem változott. Az új bajnok, Sándor Béla két legjellemzőbb erénye a versenyzői mértéktartás és a szorgalom. A bajnoki döntőre példamutatóan készült fel. Tanulmányozta ellenfelei játszmáit, a megnyitáselméletből felülvizsgálta az alkalmazni szándékolt változatokat, újításokat és javításokat készített elő. Sakkbeli képességei kiállották az összehasonlítást bármely vetélytársával, versenyzői magatartása viszont felülmúlta valamennyiét. Amikor vereséget szenvedett, volt idege másnap erőszakoskodás nélkül küzdeni tovább, nem úgy, mint például Barcza és Szily, akiknek esélyei erőn semmisültek meg, hogy elmulasztották ezt a mértéktartást. Sándor mester játékstílusát a védekezésben és az ellenjáték keresésében megnyilvánuló nagy ezívósság jellemzi, az önálló kezdeményezés érlelése és fokozása tekintetében viszont még erősödnie kell. Kluger a verseny közepén a mezőny legjobbja volt. Kossz indulás után nagy erővel küzdötte fel magát, játszmái színvonalasak voltak, de amikor már egészen közel került a bajnoksághoz, nem bírta idegekkel. Ekkor elhatalmasodott játékán régi hibája, az időzavar is. Barcza mindössze három döntetlent ért el az öt mesterjelölt ellen, akiktől ugyanekkor Sándor 5, Szily 3.5, Tipary 3- Kluger pedig 1.5 egységet szerzett. Ez azt jelzi, hogy Barcza játéka az utóbbi években egyoldalúsm, túlságosan az állandó ellenfeleihez szabottá vált. Tipary megismételte előző évi sikerét. Versenyzői megbízhatósága és az a sajátságos adottsága, hogy sötét színnel jobban játszik, mint világossal, az olimpiai rendszerű nemzetközi csapatversenyeken különösen hasznosítható. Szily — átmeneti visszaesését leszámítva — frissen, nagy kezdeményezőerővel játszott. Igazolta a helsinki sakkolimpián és a Charonsek emlékversenyen mutatott jó formáját. Négyfordulós visszaesésének okait még nem sikerült megállapítani. Az új mesterek közül Berger és Bavarovszky éles, támadó szellemi sakkozó, de van érzékük a pozíciójatokhoz is, Berger inkább a támadás felé hajlik. Megnyitásai mélett felkészültségét még bővítenie kell, hogy minél több stílusához illő, de ugyanakkor teljesértékű változattal rendelkezzék. Navarovszky játékvezetése szövevényesebb, több benne a pozíciós jelleg. Ennek előnye, hogy nagyobb feladatok elé állítja az ellenfelet, hátrányai ahogy jobban fogyasztja alkalmazója idejét is. Az ilyen játékmód előnyeinek megőrzése, hátrányainak gazdaságosabb időbeosztással való kiküszöbölése az átlagot magasan meghaladó sakkpályafutást egyengethet Mészáros 20 évvel ezelőtt a legtehetségesebb fiatalok közé tartozott, de a mostoha kommények miatt nem tudott beérni. Csak pár éve állott újra sorompóba, s most bebizonyította, hogy minden képessége megvan a tvábbfejlődéshez. Azok közé a kevesek tartozott, akik nem siették el a húzást, ha már kezükben volt az előny. Azokat a megnyitásokat, amelyeket ismer, ötletesen játssza, ismerettárát azonban még hevítenie kell Flórián és Gereben lemaradása a verseny lefagyott, meglepetései közé tartozik. Flóriánnak régi hibája, hogy elméleti ismereteinek mennyiségi gyarapítására talán a kelleténél is több gondot fordít a stratégiai menet rovására. Gereben közismert szívóssága és találékonyságra ezúttal csak elvétve csillant fel A többiek közül Réthy szívósan, de túl óvatosan küzdött. Szilágyi, Androvitzky és László az állások felépítésében többször mutatott fel előnyös tulajdonságokat, hogy a hosszú órákon érlelt sikerek rövid percek durva elnézésein semmisüljenek meg. A 19 éves Dely játéka a kísérletezés jellegét mutatja. Stílusa egészen egyéni, túlhajtottan kombinációs beállítottságú. Ha ezzel a stílussal érvényesülni akar, akkor megnyitásait is fel kell frissítenie életképes, új ötletekkel. A 22 éves Gasztonyi egyes játszmákban figyelemreméltó képességeket árult el, játékvezetése azonban míg egyenetlen és kiforratlan. Elméleti ismerettára is egyoldalúnak látszik. A mérkőzések általános színvonala vizsgálatánál a stratégiai vonalvezetés, tehát a tervszerű megalapozás területén fejlődés tapasztalható. A fiatalok nagyobb arányú részvétele lényegesen meg-s élénkítette a küzdelmet. Ugyanekkor azonban feltűnően nagymértékben fordultak elő technikai fogyatékosságok a már elért előnyök érvényesítésében, valamint durva elnézések. Ez ma még érthető. Ne feledjük el, hogy ennek a versenynek a végeredménye az előző éviekkel szemben szinte földcsuszamlásszerű változást jelez. Az ilyen változások ritkán múlnak el megrázkódtatások nélkül. A bajnoki döntő küzdelmeiben nőtt a feszültség, fokozottabb erőpróba elé kerültek az idegek, s ezzel kapcsolatban természetesen többször elégtelennek bizonyult a nyugodt körülmények közt kielégítő erőnlét is. Versenyzőinknek a jövőben nem csupán az elméleti képzésre, hanem a gyakorlatra, az edzőmérkőzésekre is gondot kell fordítaniuk. Az élcsoportban beállott változás, valamit a fiatalok előretörésének jelentősége kétségtelenül nagy. Nyitvahagyott kérdés azonban, hogy nemzetközi viszony-latban sakkozásunk színvonalának emelkedését vagy csökkenését jelzi-e ez az előretörés. Sándor és Kluger eddig egyáltalában nem, Tipary pedig csak évekkel ezelőtt indult nemzetközi versenyen. Ilyen kipróbálásuk az elkövetkező nagyobb erőpróbákhoz való edzés követelményeit tekintve is fontos gyakorlati szükségesség. A verseny lebonyolítása ezúttal is mintaszerű volt. A két verseny vezető: Balogh László és Elek Ferenc kifogástalanul látta el feladatát, örvendetes fejlődést mutat a versenyzők fegyelmezettsége, a késések száma minimálisra csökkent. A versenybíróságnak egyszer sem kellett beavatkoznia. A mérkőzések hítogatottsága kielégítő volt. A kezdéskor még természetesen gyér látogatottsági terem a játékidő közepére rendszerint benépesült, s nem egyszer lehetett telt házról beszélni. Ennek ellenére is még vannak megoldásra váró feladatok a hírverésnél. Különösen a fiatalok nem látogatták olyan mértékben a fordulókat, ahogy a sakk fejlődése azt megkívánná. Meg kell említenünk két szervezési hibát A sakkversenyzés menete olyan, hogy a versenyzők egyikének visszalépése veszélyeztetheti a küzdelem realitását. Ezúttal Lengyel mester négy játszma után szabadságolási nehézségek miatt visszalépni kényszerült. A jövőben ügyelni kell a szervezésnél arra, hogy minden szabadságolási kérdés, még az indulás előtt befejezést nyerjen. Ezúttal Flórián és Androvitzky mester már nyert egységtől esett el a visszalépés folytán, s nyilván visszaesésük egyik okaként az emiatt érzett levertség is szerepel. A másik szervezési hiba a játszmák közreadása körül észlelhető. Ma már minden valamirevaló nemzetközi versenyen a résztvevők az egyes fordulók előtt megkapják a® előző nap játszmáit. Az előkészület egyik feltétele, hogy a versenyzők megvizsgálhassák az Alkalmazott változatokat. Kívánatos tehát, hogy ehhez az ismert gyakorlathoz hazai viszonylatban is hozzászoktassák a mestereket Gondoskodás ugyan ezúttal is történt a játszmák sokszorosításáról, de csak jóval a befejezés utáni határidővel. Ezzel meghiúsult annak a lehetősége, hogy az egyébként kitűnően megrendezett verseny a nemzetközi viszonylatban rend-zecen felkészülésre nevelje versenyzőinket. A szervezésnek azonban természetesen voltak nagy értékei is. A legjelentősebb az, hogy pontos előkészítéssel biztosították a nyugodt versenyzés feltételeit. A heti négy játéknap melletti -két függőnap és c/V szabadnap rendszerével kapcsolatban- büszkén állapíthatjuk meg, hogy ilyen, a sakkozást megbecsülő feltételeket még a nemzetközi versenyeken sem mindenütt teremtenek. Az OTBB e feltételek biztosításával minőségi sakkozásunk fejlődéséhez nagyjelentőségű támogatást nyújtott. Mindent összevetve: a bajnoki döntő értékei és hiányai között feltétlenül túlsúlyban vannak az értékek. S most, amikor a verseny ez erők egészséges kiegyenlítődésének adta újabb tanújelét, különösen fontos, hogy a meglévő értékek további fejlődését, a hiányok megszüntetését minden erőnkkel elősegítsük. Barcza Gedeon Sándor Béla