Népsport, 1954. május (10. évfolyam, 87-108. szám)
1954-05-26 / 105. szám
Öt szovjet szakember a magyar-angolról A Széchenyi-hegyi Vörös Csillag szálló társalgójában ülünk. Beszélgetőtársaink szovjet edzők, a magyar—angol válogatott labdarúgó-mérkőzés megtekintésére Budapestre érkezett szovjet küldöttség tagjai: Moskarkin, állami edző, Luksinov, a Leningrádi Zenit, Jakusin, a Moszikvar Dinamó, Szokolov, a Moszkvai Szpartak és Morozov, a Moszkvai Torpedó edzzője. Több mint 24 óra telt el a mérkőzés óta, volt idő gondolkodni a látottakon, csoportosítani a tapasztalatokat. A szovjet edzők sokat beszélgettek az eltelt idő alatt a mérkőzésről, sok kérdésben alakult ki teljesen azonos véleményük, de van még olyan kérdés, aminek a magítélésében nem értenek egyet. Figyeljük csak meg a beszélgetést, mit szűrtek le szovjet barátaink a látottakból. Moskarkin, állami edző viszi a szót: — A jó munka soha nem vész kárba. Most is látszott, hogy a magyarok jól felkészültek a novemberi mérkőzés visszavágójára. Hozzá kell tennem, hogy mintha az angolok is igyekeztek volna hasznosítani a tapasztalatokat, sok tíj játékost tettek be a csapatba, a védelem taktikáját is megpróbálták kidolgozni, az új középhátvédnek különálló taktikai feladatot adtak — de mindez hiábavaló volt. Most közbeszól Luksinov: — Szerintem az angolok nem is dolgozták ki a követendő taktikát. Az angol csapatnak éppen az volt a legnagyobb hibája, hogy nem volt egység, nem volt közösség, nem is lehetett képes tehát közös működésre. Ezzel szemben a magyarok taktikai terve vörös fonálként húzódott végig az egész mérkőzésen. A csatársor játéka elsősorban a két összekötő nagyszerű együttműködésére és arra épült, hogy Hidegkúti, a középcsatár magával húzza az angol középhátvédet a mezőny mélyébe. Moskarkin továbbra is kitart véleménye mellett: — Az angolok játékán valóban nem mutatkozott meg a taktikai elgondolás, ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem is volt taktikai elgondolásuk. Ezt a taktikai elgondolást azonban két oknál fogva nem valósították meg. Először is: az általános taktikai terv csak akkor érvényesíthető, ha minden játékos számára külön-külön kidolgozzák az egyéni taktikai tervet, s ennek természetesen szorosan bele kell illeszkednie az általános taktikai tervbe. Az angolok nyilván nem dolgozták ki megfelelően az egyes játékosok taktikai tervét — ez különösen a szélsőhátvédek és a fedezetek játékán látszott — és miután a csapatmunka legfőbb feltétele, tíz egység, hiányzott náluk, nem hangolhatták össze az esetleg megglévő részletterveket sem. Másodszor: az angolok leginkább gyorsaságban maradtak el a magyaroktól, persze nemcsak a mozgás, hanem elsősorban a gondolkodás gyorsaságában, s Hiába lett volna tehát akármilyen alaposan kidolgozott terve egyik-másik angol játékosnak, a magyarok mindenképpen rá tudták volna erőszakolni akaratukat az ellenfélre. — Igen, ez a nagyszerűen összekovácsolt, teljesen egységes magyar csapat a sikeres játék minden előfeltételével rendelkezik — kapcsolódik a vitába Morozov. — Játékát a nagyfokú változatosság jellemzi, a rövid és hosszú leadások, a váratlan helycserék, a részletmegoldások sokoldalúsága szinte teljesen kitsehethetetlenné teszi a magyar játékmodort az ellenfél számára. Bár a labdarúgásban szinte sohasem ismétlődik meg pontosan ugyanaz a mozzanat, mi mégis feldolgozzuk részletesen mind a hét magyar gól megelőző akcióit, mert ebből is nagyon saksit lehet tanulni és hasznosítani. A magyar csapat erényeiről szívesen és sókat beszélnek a szovjet sporttársak. Luksinov szerint például a magyarok nemcsak nagyszerű testi felkészültségüknek, atlétikus tulajdonságaiknak, magas fokú technikájuknak és érett taktikájuknak köszönhetik a győzelmet, hanem szocialista sportemberhez , méltó akaratuknak, lelkesedésüknek is. Morozov elsősorban a csapat egységét hangsúlyozza é€ hozzáteszi, hogy nehéz volna ebből csapatból bárkit is kiemelni. Moskarkin szerint a magyar csapat nagy testi és gondolkodásbeli gyorsasága szembetűnő volt a mérkőzésen. A szovjet állami edző még hozzáteszi, hogy megfigyelése szerint a fejelésben nem volt olyan meggyőző a magyar csapat fölénye az angólokkal szemben, mint egyéb vonatkozásban, bár azt is hangsúlyozza, hogy az angolok levegőbeli játéka igen jó, tehát a magyar csapat teljesítményét a fejelésben sem lehet eléggé értékelni. Szokol Idv elsősorban a magyar csapat jó összjátékát és nagy nyugalmát dicséri, Jakusin a mozgékonyságra figyelt fel. Az egyes játékosok értékelésénél, pontosabban a jók közül is a legjobbak megállapításánál van némi vita. Grosicsot például valamennyien dicsérik, csak Morozov említi meg, hogy szerinte a magyar kapus elsősorban e magas labdák védésében ül. A védelem legjobbjának kivétel nélkül Lantost tartják. Moskarkin és Szokolov nagyon dicséri Lórántot. Jakusin meg is jegyzi: — Kibújt belőlük a hajdani középhátvéd ... Ezen jót mulatnak, mert tudott dolog, hogy Moskarkin a Moszkvai Torpedó, Szokolov pedig a Moszkvai Szpartak középhátvédje volt még nem is olyan régen. Nagy a vita Bozsik játékáról. Luksinov a magyar támadások fő kezdeményezőjének terti a kiváló fedezetünket. Morozov rtt-t állítja, hogy Bozsik várakozáson felül sok részt vállalt a védekezésből. Jakusin és Szokolov szerint Bozsik játékán meg meglátszott, hogy a közelmúltben műtéten ment keresztül a játékos. A csatársorból leginkább Puskás, Kocsis és Czibor játékát emelik ki a szovjet edzők. Morozosnak személy szerint Czibor tetszett a legjobban. Mint mondja, a balszélső c sallang mentesen, de roppant hasznosan játszott, nem törekedett külsőséges hatásokra. Szokolov, aki a Népstadion avatóján látta legutóbb játszani a válogatott csapat hat játékosát, ugyancsak Czibor nagy javulását emeli ki. Igen jó véleménnyel vannak a szovjet edzők Tóth TT-ről is és megállapítják: játékán egyáltalán nem látszott meg, hogy újonc a csapatban. S amikor látják, hogy az újságíró jegyzetkönyvében hogyan sorakoznak a nevek, szinte egyszerre jegyzik meg: — De ne feledkezzünk meg a többi játékosról sem, mert azok is pompásan játszottak. Még néhány szó esik a közeljövőről. Luksinov teljes meggyőződéssel jelenti ki: " Az az érzésem, hogy ezt a világbajnokságot a magyarok nyerik meg. A többiek rábólintanak. Szokolov még hozzáteszi: " Valamennyien nagyon szurkoltunk a magyaroknak az angolok ellen és hogyan szurkolunk azért, hogy a Magyar Népköztársaság csapata nyerje meg a labdarúgó-világbajnokságot. Úgy örülünk a magyarok sikerének, mintha a mienk lenne ...Sz. J. Levelek a szerkesztőséghez .Elfelejtettük, hogy betegek vagyunk.. A diadalmas magyar—angol mérkőzés után az égész ország szeretete és megbecsülete áramlik a játékosok felé a szerkesztőségünkhöz érkező üdvözlő táviratokból és levelekből. A levélírók között találunk alkalmi költőket is, akiket a fényes sportgyőzelem ihletett vjrafaragásra. Kulcsár lajos (Győr, Kandó K.u. 12) „A nagy tizenegyhez” című verse alá odaírta, hogy vasárnap 14 óra 30 perckor siesetett meg a költeménye, a mérkőzés utáni percekben. Idézünk a versből: „Buzdításunk nem maradt el* tüzes volt és bátor — Hogy zengte „Hajrá magyarok !“ , az urkáló tábor — A szoros védőm azt mondta, hogy írhatnak a költők Poharamba, míg ezt írom.. jóízű bort töltök — Boldog népünk örülne, ha sok győzelmmet látna — Hajrá fiúik! előre a világbajnokságra! “ A taksonyi állami gazdaság dolgozói tervből üdvözlök válogatott csapatunk minden tagját. „A győzelem példás líró nyitó** a népből kikerült sportolóink töretlen erejének, mellyel még magasabbra emelték országunk zászlaját. Győzeletekkel újabb elismerést szereztetek az egész világ előtt szocialista hazánknak és dolgozó népünknek, ígérjük, hogy mi is követjük példátokat a termelőmunkában. Előre — a világbajnokságért!4* Sok aláírás díszíti a pécsi délszláv diákotthon lakóinak üdvözlő sorait. Forró szívvel köszönik meg az aláírók válogatottjaink ragyogó győzelmét Az üdvölő sorokhoz verset mellékelt Galambosi László, e versbe Önötte a rádió mellett ülők érzelmeit: „Falvakban és a városukban, a rádió mellett — Surkolt a nép fagy, ahogy csak erejéből te lett. — Felnőttek és kis gyerekek arca pírban lángolt — Am kor egy remek szép gól a hálóban táncolt.** Ábelt Éva és Burda Ilma (IV., Csokonai u. 13.) „Csak a szépre emlékezem** c. dal melódiájára írtak ködösen verset, a két gólról. Schrodt Zoltán (VIIT., Nap u. 4.) is azok közé tartozik, akik a rádió mellett igallták végig ,az évszázad*' második mérkőzését Kos. Önetet mondi válogatott,fáinknak a gyönyörű győzlemért. Közeleg a világbajnokság — írja a továbbiakban — , ne bízzátok el magatokat. Ne felejtsétek el, hogy találkozni fogtok a brazil és az uruguay-i válogatottal is. És ezek ellett még nem játszottatok! További szorgalmas felkészüléssel megszerezhetitek a viiágbajnoki címet is! Mi, szurkolók gondolatban ott leszünk veletek Svájcban is, éppúgy, amint Helsinkiben és Wembleyben is ott voltunk Előre elvtársak, a világbajnoki cvit elnyeréséért!**. Ifj. Boda Károly általáns iskolai II. osztályú tannló Senendréről gömbölyded zsinór*írással írt levelében arra kéri a „Szerkesztő bácsikat*", hogy adják át üzenetét a magyar csapat kapitányának „Öcsi bácsinak'*: „Drága Öcsi bácsi! — írja !- csak azt kérem, hogy ismét láthassam édesapám rajongó szeméből kibuggyani a boldogság könnyeit, mint a budapesti nagy győzelem után. A világbajnokság küzdelmeiben ismét csalják ki ezeket az örömkönnyeket a magyar szemekből.. Sokezer kilométerről, a tengerentúlról is sok üdvözlő távirat érkezett válogatott csapatunkhoz. Buedos-Airesből a demokratikus magyar társadalmi szövetség, a ,Törekvés” tagjai ezt táviratozik: „A magyar labdarúgóknak az angolok feletti győzelme határtalan büszkeséggel és boldogsággal erősít hazánk iránti szeretetünket Komjáti Béla Sao Pabló bői táviratozta: „Fogadjátok forró üdvözletünket az angolok feletti győzelmetekére*. .. Szabó Béla őr vezető (Budakeszi, Pf: *729 YV.), verdének utósó szakasza így hangzik: „Köszönöm nektek, drága magyar fiúk! — Felétek száll most forró üdvözletem — Művészek vagytok, a labda urai — Kísérjen mindég titeket győzelem!" B. Szmolinka József nyugalmazott vizmester (Baja) levelében őszintén gratulál Puskádnak akit nem puskázott le az angol csapat, ahogy azt az egyik angol lap szerette volna ., Rudolf Ferenc, a békési Józseff. Attila-szanatórium ID-es szobája betegeinek nevében számol be a nagy vasárnapról. „A magyar-angol mérkőzés az egész szanatóriumban nagy örömet okozott. A 90 percet ágyunkon ülve, a fejünkön a hallgatóval szúrkoltuk végig. Felejthetetlen volt ez a 90 perc! Hálásan köszönjük válogatottjainknak! Elfelejtettük, hogy betegek vagyunk, szivverlélekkel ott voltunk a Népstadionban.* Körmendi Aladár (XIII. Saltai-u. 44) többek közt így ír: Válogatottunk további munkájához adjon erőt az a tudat, hogy népünk szeretete kíséri őket a világbajnokságra is." Borbély Győző és Hribu Ferenc az idegsebészeti klinikai 1-es szobája betegeinek nevében köszöni meg a 15 percet, a ragyogó győzelmet. „Nagy boldogságot hozott számunkra a 7:1, a győzelem valósággal gyógyulásként hatott ránk, örömmel hallgattuk férsig a közvetítést. Reméljük hogy sportunk, amely fegyver a béke védelmében, továbbra is sok győzelmet fog aratni.** „Puskás és társai számára vasárnap minden feladat könnyűnek látszott" KÜLFÖLDI LAPVÉLEMÉNYEK A 7:1-RŐL Az egész világ sajtója bőségesen foglalkozik a budapesti 7:1-es mérkőzéssel. Lapunk keddi számában igen sok külföldi lap és hírügynökség véleményét közölíítik. Ezúttal további véleményeket ismertetünik. A bolgár sajtó hangja A „Naroden Sport“, a bolgár sportlap írja: „Az élményszerű mérkőzésen mindvégig a magyarok diktálták a játék iramát, sokkal mozgékonyabbak voltak ellenfeleiknél és pontos átadásokkal mindig megtalálták egymást. A magyarok győzelme nem lehet meglepetés azok számára, akik látták a mérkőzést, mert az első perctől az utolsóig nagy fölényük jegyében zajlott le a találkozó és játékuk ellen a 90 perc alatt nem találták meg az ellenszert az angol játékosok. Olyan eredményt értek el a magyarok, amely ritkaságszámba ér egy nemzetközi mérkőzéseken s főleg az olyan mérkőzésen, amelyen az angol labdarúgás vissza akart vágni az otthonában elszenvedett ugyancsak súlyos vereségért. A magyar labdarúgók kiváló játékukkal megmutatták, hogy a legteljesebb felemelkedés útján vártnak.” A „Rabotnyicseszko Deloa Bolgár Kommunista Párt lapjából: „A magyar labdarúgó-válogatott nagyszerű technikájává, pompás összjátékávál a mérkőzés első pillanatától kezdve nagy fölényt harcolt ki. A hatalmas Népstadion közönsége melegen ünnepelte a magyar labdarúgókat kiváló győzelmükért, amellyel ezúttal is bebizonyították a népi demokratiikusi országok sportjának állandó emelkedését.“ . A zágrábi rádió jelentéséből. Az angol labdarúgó-válogatott történelmének legsúlyosabb vereségét szenvedte el Budapesten. A magyarok győzelme több mint megérdemelt volt. Mindvégig fölényben játszottak és különösen az első félidőben minden téren felülmúlták a vendégcsapat játékosait. Az angolok görcsösen és elkeseredetten védekeztek, de mindezek ellenére nem tudtak ellenállni a magyarok erőteljes és összpontosított támadásainak. A magyarok közül különösen Puskás és a nagyszerű Grosics tűnt ki. Két bécsi lapból „Wiener Kurír". A lap „Az angol labdarúgás legfeketébb vasárnapja“ címmel így ír: „A kitűnően játszó magyar labdarúgó válogatott 7:1-re győzött, s az angolok örülhetnek, hogy csak ennyit kaptak. Az angolok úgy festettek ezen a mérkőzésen, mint a jégre merészkedő nehézsúlyú sportolók. Többször szinte sajnálattal figyeltük a fiatal angolokat, akiket magyar ellenfelük az első perctől az utolsóig ide-oda űzött a pályán.“ A „Rydetelegraph" véleménye: „Budapest az angol labdarúgás Waterloo-ja volt. A Budapesti 7:1 nem jelent mást, mint a korszerű labdarúgás diadalát az elavult játékfelfogás felett. Nem jelent mást, mint az angol labdarúgósport egyeduralmának és fölényeskedésének a végét " Olaszországi vélemények A „Unitá", az Olasz Kommunista Párt lapja írja: „Nem labdarúgó mérkőzés, hanem részegítő tánc volt. Az eredménye sem labdarúgómérkőzés eredménye, hanem inkább teniszmérkőzésé. Mit is mondjunk a magyarokról? Nem elég a szótár jelzőit elővenni, újakatkell kitalálni. A magyar csapat minden egyes tagja isteni módon, felülmúlhatatlanul játszott és játékával elbűvölte a világ minden részéből a mérkőzésre érkezett újságírókat és labdarúgó szakembereket. Puskás és társai számára vasárnap délután minden feladat könnyűnek látszott.” Az „Il Tempo" c. lapból: „A magyar válogatott a mérkőzés első percétől elsöprő fölényben volt. Gyorsaságban, technikában, hibdi kezelésben, robbanékonyságban, éppen úgy, mint erőnlétben, lelkesedésben és taktikában. Különösen kiemelkedő teljesítményt nyújtott Puskás, Kocsis, Lóránt és Grosics.“ A „Ii Messaggero" véleménye: „Az angol szakemberek a mérkőzés előtt meg voltak győződve, hogy a magyar védelemnek van gyenge pontja, ezzel szemben bebizonyosodott, hogy a magyar védők igen kiváló játékosok és csaknem verhetetlennek bizonyultak. Nagyszerűen játszottak össze a fedezetekkel, akik viszont kitűnó labdákkal tömték a csatársort. A magyar támadósor játéka minden várakozást felülmúlt, egyszerűen tökéletes volt, s ami még különösebb, az öt játékos közül egyik sem emelkedett ki a többinek a rovására. Mindnyájan nagyszerűek voltak, Anglia katasztrófális vereséget szenvedett. De ezen a másjus végi délutánon talán egyetlen csapat sem tudott volna jobb eredményt elérni a magyarokkal szemben, akik fényesen rácáfoltak arra a mendemondára, hogy külföldön jobban játszanak, mint otthon A „Corriere dello Sport" így ír: „Puskás és társainak teljesítménye nem betanult lecke volt. Labdarúgó-szótáruikból a magyar játékosok mindig a helyzetnek legmegfelelőbb szót választottak ki. Amikor pedig a mérkőzés végefelé be akarták mutatni a labdarúgás magasistkoláját, a legkifejezőbb motívumokhoz nyúltak és labdarúgó nyelvezetüknek csodálatos könnyedséggel és pontossággal adtak sz.k t. Felejthetetlen élmény volt. A hatalmas stadion lépcsőin elhelyezkedett tömeg méltán koszorúzta meg ezt az eseményt lelkes buzdításával. A csatársorban abszolút értelemben Puskás volt a legjobb, aki karmesterként adta meg az irányítást az egész támadósor munkájához.“ Francia lapok írják A „léhumanité a Francia Kommunista Párt lapja igen részletesen számol be a 7:1’-ről, s többek között ezt írja: „Az angoloknak és más országok sportvezetőinek ne legyen többé semmi kétségük a magyar labdarúgók tudásáról, mert hiszen a budapesti mérkőzés a világ minden részéből egybesereglett újságírók és sportemberek jelenlétében folyt le. Az a labdarúgás, amely még ma az angol városokban és más országokban dívik, ahol nagy befolyása van az angol sportnak, végkép a múlté. Az angol játékosok kitűnő testi erővel küzdötték végig a mérkőzést, hiányzott azonban játékukból a lendület, a szellemes összjáték és a támadások észszerű kibontakoztatása. Mindezekből le kell vonni a tanulságokat. Az első az, hogy a magyarok valóban legnagyobb esélyesei a labdarúgóvilágbajnokságnak, a másik az, hogy nem nő sok babér már az angolok számára, ha továbbra is megmaradnak súlyos tévedéseikben, végül a harmadik: az angol labdarúgás fölénye ma már csak a mesében létezik." FRANCIAORSZÁGI MÁS LAPVÉLEMÉNYEK „L*Aurore"Újabb elsöprő vereség ért© az angol válogatottat. Nagyszerű siker az eredmény a magyarok, lesújtó az angolok számára. Az angolok veresége csak még súlyosabb ismétlés© volt a Wembleyben elszenvedett vereségüknek. „Le Figaro": A magyar labdarúgó-válogatott vasárnap Budapesten bizonyságot tett arról, hogy elsőszámú esélyese a labdarúgó-világbajnokságnak. „Combot": A budapesti mérkőzés, amit az angolok visszavágásnak szántak Wembleyért, a magyarok elsöprő győzelmével végződött. „L*Equipe": 7:1, ez a gólarány önmagában véve tulajdonképpen még semmit sem mond, ha nem vesszük hozzá a magyar csapat állhatatosságát és ütőképességének teljességét, amely fölényt biztosított számára■ Nemcsak az elért gólok száma, hanem az egy, vagy más okból kihasználatlanul hagyott gólhelyzetek is a magyar csapat magas fölényét tanúsítják. „Liberation": Már maga a gólarárny is megmondja, mennyire nyilvánvaló volt a magyar csapat fölénye a játék első pillanatától kezdve. A magyarok klasszisokkal voltak jobbak az angoloknál, akiknek egy percük sem volt arra, hogy javítsanak be lyz© tűkön. „France Soir": Az angol közvéleményt fájdalmasan érte a súlyos vereség. A sértett hiúság érzése annál fájdalmasabb az angolok számára, mivel az angol labdarúgás egyes országokban még mindig abban a hírben áll, hogy példakép az egész világon. Az angol válogatott 1881 óta nem szenvedett ehhez hasonló nagyarányú vereséget. Akkor a skót válogatott 8:1 arányú győzelme számított történelmi jelentőségűnek. „Paris Presse**: Az angolok feletti hatalmas győzelemmel a magyarok jogosan lettek a labdarúgó-világbajnokság esélyesei. Újabb angol lapvélemények A „Daily Sketch" első oldalán megjelent cikkének címe így fejezi ki bámulatát és elismerését a magyar csapat játékáról: „Micsoda magyar rapszódia!** „Magyarország csodálatos labdarúgócsapatának győzelme az öröm leírhatatlan orkánját, robbantotta ki Budapesten Ha valaki savanyú arcot látott vasárnap Budapestem, biztos volt, hogy az illető angollal áll szemben" — írja a lap — A végső megállapítésként leszögezi: „A magyar csapat igazán felséges volt!** A „Daily Telegraph" a mérkőzéssel foglalkozó újabb cikkének a következő címet adta: „Az angol védelem szétfosülott Budapesten.** — „Ha Wembleyben sebet ejtettek rajtunk azzal, hogy először győzték le az angol csapatot honi földön, vasárnap ebbe a sebbe sőt öntöttek, olyan vereséget mérve Angiidra, amilyent angol válogatott az angol labdarúgás történetében eddig még sohasem szenvedett.* A lap a legnagyobb dicséret hangján ír a magyar csapat összjátékáról, taktikájáról, gyorsaságáról és tizedmásodpercekre kidolgozott helyezkedésikészségéről. Miként a többi lap, a „Daily Telegraph“ is azon a véleményen van, hogy a magyarok könnyen 1ób0 gólt is lőhettek volna, ha egy-két magyar csatár nem hibáz holtbiztos gólthelyzetben. A magyar csapat és a magyar labdarúgás három „testőre**: Kocsis, Hidegkúti és Puskás, olyan káprázatos lövéseket küldtek az angol kapura, amilyenre talán még nem volt példa és ami teljesen porrá zúzta az angol védelmét A „Daily Telegraph" szerint az angol csapatot csak akkor szabad ismét külföldre küldeni, ha van valami biztosíték arra, hogy megadják helyüket. A lap szerint óvakodni kell attól, hogy olyan világverő csapattal kerüljenek szembe,mint a magyar válogatott. A „Daily Express” is további cikkekben számol be a mérkőzésről. Hét fényképben örökíti meg a lap a magyar gólok sorozatát. A felvételek a nagyalakú lap féloldalát betöltik. Valahol az oldal alján egy bélyegnagyságú keretben ez a felírás olvasható: „Ezt a helyet az angol gólt megörökítő fényképnek tartottuk fenn, de ez még nem érkezett meg Londonba.” Úgy látszik a fényképészek — a mérkőzésen látottak alapján - mind az angol kapu mögé csoportosultak.” Puskás második félidőbeli egyik lövését így írja le: „Puskásnak a 12. percben megeresztett hatalmas erejű lövése úgy vágta szét az angol védelmet, mint ahogy egy tapasztalt szakács szétvág egy puhára sült marhaszeletet.” A lap közli egy másik Budapesten járt tudósítójának mérkőzés utáni hangulatképét. A cikkíró többek között megállapítja: „Anglia m megtépázott futball-tekintélye agyonlapítva hever a budapesti Népstadion gyepén”, majd így ír: „A magyarok igazán megérdemlik elismerésünket. Nagy örömmel, de hasonlóan nagy sportszerűséggel és szegénységgel fogadták labdarúgó-válogatottjuk világraszóló győzelmét.” A lap különben „Éi a felelős?** című cikkében vizsgálatot sürget annak megállapítására, hogy kire hárul a fele lc€ség az súgói Cötapát rosszul elkerült összeállításáért. A ,,Daily Hérald“ is nagy fényképsorozattal és hosszú cikkben foglalkozik a mérkőzéssel, megállapítja, hogy az angol labdarúgás tekintélyét végleg megtépázták. Alan tudósítója, ezerint még a hét gólnál is fájdalmasabb volt, hogy a magyarok kényük-kellyükre sétáltak át az angol védelmen és játszi könnyédséggel adogatták a labdát lábról-lábra anélkül, hogy ebbe az angol labdarúgók beleavatkozhattak volna. „Magyarország a vasárnapi győzelem után joggal állíthatja magáról, hogy a futballvilág mestere — írja — mert megvalósította azt, ami eddig a világ egyetlen csapatának sem sikerült. Két egymást követő mérkőzésen aratott győzelmet Anglia válogatottja ellen és összesen 11 gólt rúgott az angol nemzeti tizenegy kapujába." A „Yorkshire Vast" címlapján feltűnő beállításban közli a „Reuter“ angol hírügynökség Budapestre küldött tudósítójának leírását és a mérkőzés utáni hangulatképét. A „Reuter" tudósítását közli a Orkshire Post"-on kivül a „Manchester Guardian", a „Glasgow Herald", a ,,Scotsman", a „Birmingham Fest", a „Western Mailés a „Liverpool Post“ különböző kommentárokkal. A „Reuter" általános összefoglalójában így ír: „A budapesti mérkőzésen megismétlődött a wembley-i összeomlás. A ragyogóan, tökéletes, tankönyvszerű magyar támadások teljesen megzavarták az angol védelmet. Ami kis remény még maradhatott a második félidőben a már teljesen csüggedt angol csapat számára, azt végleg megsemmisítette a gyorsan elért újabb három magyar gól ellenállhatatlan varázsereje. A magyarok akárcsak Wembleyben, vasárnap is kihasználták a tág, szabad játékteret gyönyörű labdaadogatásaikkal. Csakúgy incselkedtek■ az angol védőkkel, akik bár férfiasan küzdöttek, de semmiképpen nem bírtak a káprázatosan ügyes, gyors és kitartó ellenfeleikkel. A magyarokat igazán nem lehetett a legcsekélyebb hibán sem rajtakapni. Mindegyikük mesteri tökéletességgel játszotta a maga szerepét. Az ellenállhatatlan fölény összes elemeit meglepetéssel tetőzték be a magyarok. A mérkőzés végét jelző sípszó csodálatos, mesteri mutatványnak vetett véget, amellyela magyarok lettek a világbajnokság elsőszámú esélyesei." Majd így folytatja: „A magyarok kezdettől fogva igazán felségesen játszottak s a mérkőzés kezdetét jelző sípszó elhangzása után egy pillanatra sem engedték magukhoz térni az angol csapatot. A mérkőzést végignéző óriási tömeg mindvégig kitűnő hangulatot és igen sok jóindulatot mutatott az angol csapat iránt. Kezdettől fogva világos volt, hogy Magyarország újabb vereséget mér Angliára." A „Manchester Guardian“ még külön kiemeli a közönség sportszerűségét — azt, hogy a 90.000-es nézősereg nagylelkűen megtapsolta azt az angol csapatot, amelyhez az angol rádió riportere nem volt nagyon kedves, „Daily Mirror” írja: „Ez volt a dunai katasztrófa, sanyarú visszavonulás a Dunától. Soha még angol csapatot nem páholtak ennyire el. Azok, akik megvertek bennünket, pontosan azt a labdarúgást játszották ismét, amellyel Wembleyben győztek. Puskás és a többi magyar csatár olyan gyors és lendületes volt, mint a csárdás. Egészen más osztályba tartoznak, mint mi. Porrázúztak bennünket a gyorsaság, az észszeríség, a képzelő erő és a labda feletti vakítóan ragyogó uralom porondján. Játékuk minden tekintetben hibátlan volt. Mindez nagyon szomorú látvány volt az angol zászlókat lobogtató maroknyi angol csoport számára a Népstadionban, amely lüktetett a 90.000-es nézősereg lázas lelkesedésétől. A hétfő esti angol lapok, főként a ,,Star“ és az „Evening Standard" a tetemrehívás hangjén elemzik a vereség okait és sürgetik az angol labdarúgók forradalmi újjászervezését. Az „Evening News" jelenti: ,,Az angol csapat repülőgépen hagyta el Budapestet, még kábultan a magyar győzelemtől. A brit rádió csütörtökön távolbalátón adja le a mérkőzésről felvett és 20 percre rövidített filmet, kellő szövegmagyarázattal.“ „Scotsman“ írja tréfás hangú vezércikkében: „Angol összeomlás” cím alatt. „A történészek azt mondják, hogy a magyarok 155 óta, midőn Nagy Ottó megverte őket a Lech-mezőn, nem fenyegették többé komolyan Nyugat-Európát. Napjainkban megfordult a kocka, várjon a Lech-mező gyalázatáért álltak most bosszút a magyarok a budapesti mérkőzésen? (Stuart Mária után új bosszú lehetőig? A szerk.) Alig elfogadható az az elmélet hogy az angolokat megbűvölte volna a csíkos kapufa. Úgy látszik Anglia kénytelen szembenézni azzal a ténnyel, hogy kifogástalan lovagi tornán, óriási tömeg előtt verték meg. Azt mondják, a magyar játékosok 50 százalékkal gyorsabbak voltak, mint az angolok. Az angoloknak fel kellett volna készülniök az ilyen terrorizmus ellen." A „Birmingham Post” írta vezércikkében: „Az angol labdarúgás hívei kissé hitetlenkedtek néhány hónappal ezelőtt a wembley-i mérkőzés után. Az első vereség hazai nemzetközi mérkőzésen éspedig 6:3 arányban ... Nos, ez igazán lehetetlenség. Az angol futball csak nem süllyedhetett ilyen mélyre? Meg kell, hogy mutassuk nekik legközelebb! Vasárnap ütött a „legközelebb” órája és mégis mit gondoljunk most? Megrögzött védőprókátoroknak már kész a válaszuk: az egész csak szentivánéji álom volt.” Egyéb külföldi lapvélemények A nagypéldányszámú „France Dimanche" arról ír, hogy a magyarok valósággal lehengerelték nagynevű ellenfelüket. Megéllpítja, hogy a magyar fején, mindvégig állandó volt és nem kétszigorű, hogy az angolok teljesen megérdemelten szenvedtek katasztrófát is vereséget. A 7:1-es gólarány titka elsősorban az, szögezi le, hogy a magyarok szinte lélekzethez sem engedték jutni ellenfelüket. A müncheni „Sportkurier“ írja: „A magyar együttes fölénye már ez első perctől kezdve kis domborodott. Támadósora ellenállhatatlannak bizonyult, védelme pedig könnyein hárította az angolokkezdeti rohamait. Az angolok az első félidőben aránylag még jól játszottak, szünet után azonban már nem tudtak lépést tartani a magyarok viharos, ötletes játélkával.** A „Sportinformation Zürich** svájci hírügynökség megállapítása: „Az angol labdarúgó-válogatott néhány héttel a világbajnoki mérkőzések előtt eddigi legsúlyosabb vereségét szenvedte el Budapesten. Bár az angolok úgy utaztak a magyar fővárosba, hogy vissza akarnak vágni a wembley-i 6:3-ért, erre a 90 perc alatt semmi esélyük nem volt a kitűnő magyarokkal szemben. A vendéglátó magyar válogatott fergeteges támadásaival már az első félidőben bebiztosította győzelmét. A második játékrészben pedig még tovább növelte győzelme arányát.* (MTI) 200 FOGADÓ 400 TIPPJE a Sportfogadási osztályhoz keddig beérkezett szelvények közül Az eled 12 osz'onban egy-egy fogadó tippjét szerepelnek, az ezt kővető hárotp oszlopban 200 fogadó 400 tippjét összesítve, az utolsó oszlopban a egtöbbet előforduló tippéket tünteti fel a Sportfogadási osztd.y 1 x 2 1. S-ájc—Hollandia t 1 x x 1 t 1 2 x 1 1 1 186 130 84 1 2. Spanyo:orsz— Uruguay 2 1 1 2 x x 1 2 1 3 x 1 142 136 122 1 3. Be!giun'—Franciaország 122X J 123 2 1 2 1 149 94 1S7 2 4. Ata’.an a—Florentina X 1 -X 1 2 x x 1 x 2 1 x 138 146 116 x 5. Ud'nese—Torino x 2 2 1 2 x x x 1 2 x x 145 152 103 x . 6. Roma—Mi!an 1 2 x 2 1 x 2 1 x 1 1 2 161 126 113 1 7. M!sk. Lók.—ózd 2 1 1 x 2 2 2 x 2 1 2 1 123 132 140 2 8. Kiste-enye—Débr. Lók. 2 1 1 2 X 2 1 2 2 x 2 2 107 125 108 2 9. Sa:g. Vasas—Rei eoes 1x12x12121*1 164112 124 1 10. Gödöllő—Míslc. Ho-.iv. 1 2 1 1 2 2 x x 1 2 x x 143 118 139 1 11. Szombath.—Pécsi Lók. 2 2 2 2 1 2 x 2 1 2 1 2 114 133 153 2 12. Székésf Honvéd-Csillaghegy 1 2 2 x 1 1 2 1 2 1 1 2 147 134 119 1 M i i i 1111 ■■■ «■ 1954 május 26. szerda■3-