Népsport, 1955. augusztus (11. évfolyam, 151-171. szám)
1955-08-01 / 151. szám
Üdülés közben VIT jelvényszerző verseny Nyáron hol is lenne kellemesebb, mint a strandon, s elsősorban a Balaton hűs hullámaiban. Ez a véleményük a siófoki MTH-üdülőben szabadságukat eltöltő ipari tanulóknak is, akik szinte minden idejüket a vízben töltik. Illetve .. . — Fiúk! Ma a csendes pihenő után folytatjuk a VIT jelvényszerző versenyt – hirdeti ki Szabó József autófényező tanuló. Valóban már az üdülő bejáratánál láttuk a diszkoszvetőt ábrázoló nagy kék falragaszt a felirattal: Szerezd meg a VIT sportjelvényt!”s míg a fiatalok ebéd utáni pihenőjüket töltik. Ruzsenszky János tanár elmondja, hogy százharminckilencen jelentkeztek a jelvényszerző versenyre. Azért „csak” ennyien, mert a többiek már intézeti sportkörükben megszerezték a jelvényt. Az üdülő hatalmas területén mind a hat számot le lehet bonyolítani és a két hét alatt a jelentkezők alaposan felkészülhetnek a szintek elérésére. Délután fél 5 tájban megélénkül az addig kihaltnak tűnő üdülő, s könynyű, csoportos bemelegítés után egyszerre négy helyen kezdődnek el a versenyek. ..Hajrá, Diós! Hajrá, Diós” —* zúg a biztatás a 100 méteres síkfutás alatt, s két fiú szinte egyszerre érkezik a célba. Amikor érdeklődünk, hogy melyik is az a „Diós”, kiderül, hogy a diósgyőri 116. intézet fiataljait biztatták így társaik. A nagy szurkolásnak meg is lett az eredménye, mert Bíró László és Ferenc Rudolf célbaérkezésekor 13 másodpercet mutat a versenyóra, s ez kerek 300 pontot jelent. A cél utáni egyik fára egyébként a rendezők kiragasztották a pontértéktáblázatot, így minden versenyző és a nagyszámú nézősereg mindjárt megtudhatja, hogy ki hány pontot szerzett. A súlylökésnél a győri Vincegi Károly viszi el a babért, 8 méteres eredménye eddig a legjobb teljesítmény. Nem akar azonban társai mögött lemaradni Szabó Jóska sem, ő gránátvetésben vágja ki a rezet, illetve a gránátot a legmesszebbre, közel 55 méterre hajítja, s ezzel 275 pontot szerez. — Nagyon sajnáltam, amikor sportkörömben nem tudtam megszerezni a VIT sportjelvényét — mondja. — A vizsgákra kellett készülnöm és — mivel azok, jól sikerültek — most kétszeresen örülök, hogy itt az üdülőben mód nyílt a versenyek megrendezésére. Még egy nagy titkot is elárul Szabó Jóska, mégpedig azt, hogy eddig a labdarúgó-csapatban szerepelt rendszeresen, de mostannyira megtetszett neki az atlétika, hogy a jövőben elsősorban ezt a sportágat űzi majd. Lassan közeleg a vacsora ideje, az eredménylapok rovataiba egyre több szám kerül beírásra. A legtöbben még csak egy futó-, egy ugró- és egy dobószámból értek el eredményt és majd üdülésük hátralévő részében szerzik meg folyamatosan a többit. A versenyen részt vett fiatalok egy kis pihenés után még megfürödnek a Balatonban. Mivel ide is elkísérjük őket, újabb meglepetésben van részünk. — E-e-egy-kettő, e-e-egy-kettő, erősebben a lábbal — halljuk. Talán úszómesternek csapott fel Gyimesi Lajos tanár? Valami ilyesmiről van szó. — Az MTSE országos elnöksége mozgalmat indított „Tanulj meg úszni a Vit tiszteletére” elnevezéssel — mondja Gyimesi. — Sok fiú jött ide, aki még nem is látta a Balatont és otthon sem nyílt lehetősége megtanulni úszni. Most megragadjuk az alkalmat és szorgalmasan tanítjuk őket az úszás tudományára. Negyvenhárman jelentkeztek úszásoktatásra és az üdülés végére bizonyára már ők is — kutyaúszás helyett — szabályos kar- és lábtempókkal szelik majd a vizet. Amikor már közeledtünk a kijárat felé, két eléggé csapzott és lihegő fiúval ütközünk össze. —■ Ki kerget benneteket, fiúk? — Senki — hangzik a szemrehányó válasz —, nem tetszik tudni, hogy holnap 400 méteren lesz VIT jelvényszerző verseny? Mi most arra edzünk! Kedves Rajos Károly, Kovács József és ti többi fiatalok! Sikeres szereplést mindnyájatoknak 400 méteren és a többi számban is a VIT jelvényszerző versenyen, további jó üdülést és hasznos sportmunkát az új tanévben! E. Gy. CSÖMÖR JÓSKA ESETE Tatabányáról a Bányász SE sport- ünnepélyéről jöttem hazafelé. Az egyik vonatablakban alacsony termetű, fekete hajú, fiatal fiúra lettem figyelmes. Komoran nézte az elsuhanó távirópóznákat és Érdig senkivel sem váltott szót, pedig több sporttársa igyekezett szólásra bírni. — Jóska, miért búsulsz? Ne csüggedj! . . . Többre is képes vagy tele szavakkal lépett az ablaknál álló Csömör József mellé Bobák József, a borsodi terület elnöke. Csömör Jóska viszont bánatos hangon mondta: — Tudja, Bobák elvtárs, nagyon szégyellem magam. Az ötödik hely nagyon rossz eredmény. Többet vártak tőlem .. . Kérdezgetni kezdtem, végre megszólalt: — Kurittyánban vájár vagyok. Apátlanul, anyátlanul nőttem fel, MTH-iskolát végeztem. Akkor kezdtem csak igazán érezni, hogy társas lény vagyok, amikor a kurittyáni sportkörbe kezdtem lejárni. A sportolók édes testvérüknek tekintettek. Megnyertem Borsod megye ifjúsági 3000 méteres futóbajnokságát ... — Elhallgatott, nagyot nyert, — itt meg a bányász sportünnepségen csak ötödik lettem ... Ez fáj —* és újból könnyek bukkantak elő barna szeméből. *■* Tudja, a legényszálláson öt felnőtt bányásszal lakom együtt, azok az elutazásom előtt összeadtak 100 forintot, hogy legyen egy kis „költő pénzem” ... Én tiltakoztam ez ellen, hiszen jól keresek, de a „bányász-apák”, mert így hívom őket, csak a markomba nyomták a nehéz munkával szerzett pénzt. És most hogy kerüljek a szemük elé .. . Pedig nem is költöttem el a pénzt... Hogy mondjam meg nekik, hogy csak ötödik lettem . . . Ezért szégyellem magam ... Magyarázni kezdtem neki, hogy a sportvetélkedésben nemcsak elsők és másodikok vannak, hanem ötödikek is. S ha rendszeresebben készül fel, akkor jobb helyezést érhet majd el, hiszen még fiatal. Már a kiszálláshoz készülődtünk, amikor Bobák József hozzánk csatlakozott és Csomornak röviden ennyit mondott: — Jóska, Kurittyánban nem működik atlétikai szakosztály, fejlődésed érdekében tehát lehetővé tesszük, hogy Sajószentpéterre járhass be edzeni és akkor majd másképp lesz ..* A fiatal vájár arca egyszeriben felderült: “ Köszönöm . • • jó eredménnyel igyekszem majd meghálálni a gondoskodást . • . F. J. Torok Győző (Bp. Honvéd) győzött a Bp. Dózsa országúti kerékpár-versenyén A Bp. Dózsa vasárnap délelőtti osztályfutamos országúti kerékpár-versenye a Budapest—Dorog—Esztergom— Visegrád—Szentendre — Budakalász — Üröm útvonalon zajlott le. A kört kétszer futották végig. Az I. osztályúak 183 km-es futamának győztese. Török Győző a robbantásokból és az ellentámadásokból bőségesen kivette a részét. 1. oszt. (188 km, 37 ind.): 1. Török Gy. (Bp. Honvéd) 5:22:15, átlaga: 35 060 méter. 2. Demján (Bp. Dózsa) 5:23:05, 3. Sípos (29. sz. Építők) 5:23:20, 4. Szabó (Bp. Dózsa) 5:23:21, 5. Csömör (Bp. Honvéd) 5:23:22, 6. Zóka (Cs. Vasas) 5:29:15, 7. Bócsai (Bp. Dózsa) 5:44:15, 8. Ötvös (Bp. Dózsa) 5:45:20. II. oszt. (188 km, 16 inc): 1. Bánhegyi (Bp. Törekvés) 5:24:40, átlag: 34 620 m, 2. Károlyi (Bp. Dózsa) 5:29:30, 3 Kiss (MÁVAG) 5:29:43, 4. Fábián (Bp. Dózsa) 5:31:10, 5. Kubinyi (Beloiannisz) 5:44:20, 6. Horváth (Bp. Dózsa) 5:46:50. A heves szél és a kezdetben szitáló, majd később szakadó eső, sok bukást idézett elő. Az 50 km-es kőnél, Tahi határában, az eddig eredménytelen robbantások után Damján, Szabó és Török megugrott a meglepett élbolytól és tekintélyes előnyre tett szert. Üldözésükre Csömör a frissen mozgó Sípos és Zóka vállalkozott, akik hosszas küzdelem után végül is befogták a szökevényeket. A második körben 6 főre duzzadt az él.A Budakalász előtt Dómján rajtaütésszerűen, közel 60 méter előnyre tett szert. A lemaradtak tétovázását kihasználva Török egyéni szökést hajtott végre s midőn elérte Domjánt viharos ellentámadást indított. A robbantás sikerrel járt. Török előnyétt egyre fokozta s egyedül törve a cél felé, közel egy perces előnnyel vívta ki a győzelmet. A vidéki utánpótlás válogatottak nyerték a háromnapos kosárlabatornát Vasárnap befejeződött a válogatott kosárlabda-csapatok tornája a Testnevelési Főiskolán. Mind a férfi, mind a női mezőnyben meglepetésre a vidéki utánpótlás válogatott szerezte meg az első helyet a budapesti csapatok előtt. A férfiak között csak hármas holtverseny után dőlt el az elsőség kérdése, a nők csoportjában viszont a vidékiek veretlenül végeztek. Férfi mérkőzések: Vidéki utánpótlás — Bp. utánpótlás 49:35 (24:16), V: Benkő, Schütter. A torna döntőjén a vidékiek végig vezetve győzték le a sok hibával, erőtlenül játszó fővárosiakat. Ld: Tóth (15), Hegedűs (14), Boháti (8), ill. Pártos (8), Fogarassy (7). Jó: Tóth, Boháti, Gombos, Hegedűs, ill. Gulyás, Pártos. Bp. ifjúsági — Bp. I. osztály 61:54 (30:24). V: Cziffra, Benkő, Tíz percen át kiegyenlített volt a küzdelem, ettől kezdve az ifjúságiak ragadták magukhoz a játék irányítását és főleg Hegedűs eredményessége révén biztosan győztek. Ld: Hegedűs (25), Laborcz (13), ill. Matuschek (17), Kovács (13). Jó: Hegedűs, Tárczay, Csurka, Laborcz, ill. Kovács, Matuschek, Hoyos. 1. Vidéki utánpótlás 2. Bp. utánpótlás 3. Bp. ifjúsági 4. Bp. I. osztály 3 2 1 175:159 5 3 2 1 180:174 5 3 2 1 185:190 5 3 — 3 179:196 3 Női mérkőzések: Vidéki utánpótlás — Bp. utánpótlás 56:52 (26:31), V: Erdős, Zsabka. A találkozó méltó volt a torna döntőjéhez: végig színvonalas, hevesiramú játék folyt. A mérkőzés nagyobb részében a budapestiek vezettek, mármár győztesnek látszottak, de a hajrában a vidékiek ügyes játékkal, jól taktikázva megszerezték az első helyet. Ld: Sieck (14), B. Kovács (11), Deák (8), 111. Schneider (20). Jó: Deák, Sieck, Cs. Varga, Hegedűs, ill. Schneider, Jalsoviczky, Kurek. Bp. ifjúsági—Bp. I. osztály 68:44 (33:22). V: Vincze, Várszegi. Az ifjúságiak végig vezetve nem várt biztonsággal győztek. Ld: Horváth (15), Botz (15), Szabó (14), Szarka (10), ill. Reviczky (13), Gyimes (7), Szánthó (7). Jó: Szabó, Gálos, Horváth, Botz, ul. Reviczky, Szánthó, Kiss I. 1. Vidéki utánpótlás 3 3 — 178:155 6 2. Bp. utánpótlás 3 2 1 161:128 5 3. Bp. ifjúsági 3 12 161:163 4 4. Bp. I. osztály 3 — 3 126:180 3 Hol volt, hol nem volt... szép Budapesten kékesszürkén végigfodrozó Duna jobbpartján is túl — az egyik sportkör szertárhelyiségében — volt egy melegítőruha. Új volt még. Fényesen sima, bordó felületén gyönyörködve pihent meg a kíváncsian bekandikáló tavaszi napsugár-fióka, s villanva csúszkált le-föl a szorosan összezárt piciny zippzárfogakon. A melegítő szépen összehajtogatva, mereven feküdt egy ruhahegy legtetején, s a hej, de kevesen sejtették, micsoda vágyak, ábrándok melegednek a lágyan domborodó felső zseb alatt. A szertárban ugyanis, a sokéves sportmúlttal rendelkező felszerelések társaságé,bán lassan megismerkedett a sporttal. Az éjszakák meghitt csendjében, hangtalan susogással adták át egymásnak a tapasztalatokat a fáradt atlétacipők, a megkopott labdarúgó-cipők, az ökölvívó-mezek, régi melegítők. Sportsikerekről, eredményekről beszéltek, s a csendben figyelő melegítő alig várta már, hogy ő is gazdára akadjon. Azon a rügyfakasztóan szép májusi délelőttön is erről ábrándozott éppen, amikor leemelték őt a csomag tetejéről. Puhán, hízelkedően simult a férfihez, akiről mint hitte, gazdája lesz. De még az este kiderült a tévedés. Az ágyterítővel ismerkedett éppen az új környezetben, amikor magas, kövér női vendég érkezett. — Elhoztam, Jurcsikám, a melegítőt... remélem, jó lesz neked — mondta két cuppanós puszi között a „gazda” az újonnan jöttnek. — Óh, de szép .. . nagyszerű lesz! — ragadta magához a zsákmányt Julcsika, s ahogy elragadtatva magához ölelte, szinte minden meleget kiszorított szegény melegítőből. — Két hét múlva visszahozom, drágám — búcsúzott aztán később, s vitte magával a sportolók számára vásárolt szép, új melegítőt. Fenn a Kékesen Terüit mesénk főhősei alaposan kihasználták őt. Nemcsak nappal, hanem ha hűvösebbre fordult az idő, éjszaka is szolgálatot tartott. Egy-egy nyújtózásnál vagy félfordulatnál fájón húzódtak, pattogtak szét vékony cérnaszál mai a hatalmas delnó domborulatain. Semmi sem tart örökké. A két hét is letelt egyszer, s amikor Jurcsika alaposan megnyújtva és kissé megkopva visszaadta őt, új remények ébredtek a bohó kis melegítőben. Talán most... De ismét csalódott. Viszsza sem került a régi barátok közé, mert másnap egy szemüveges, magas, szikár férfi jött látogatóba. — Meghozta Jurcsika a melegítőt? — kérdezte attól, akit szegény főhősünk első örömében leendő gazdájának vélt. — Hogyne, kedves Kálmán bátyám! Már viheted is ... — Két hét múlva visszahozom, öcskös — mondta búcsúzásnál a báty’, miközben hóna alatt szomorúan búsult papírvackában a megcsúfolt, álmait temető bordó melegítő. Új környezettel ismerkedett meg. A Balaton mellé került, s órák hosszat ült csendes mélabúval a szép tenger partján, Kálmánt óva a széltől és hidegtől, miközben az rendíthetetlen nyugalommal várta a horgászok ritkán megvalósuló álmát, a nagy halat... Délutánonként közösen szundítottak egy jó nagyot, éjszakára azonban szépen összehajtogatva egy szék karfáján álmodhatott. Nem is történt különösebb baj a két hét alatt, csak ott... szóval egy helyen kopott meg egy kicsit, mire a szolgálat letelt. Éppen a legjobbkor. Alig értek haza, alig üdvözölte egyetlen ismerősét, az ágy téri tőt, újabb vendég érkezett. — Gabikám! Nem tudnál szerezni Gyurka számára egy melegítőt? Megy két hétre a nagymamához . .. mégis, ha hidegebb lesz... Py.Kh 12—13 éves lehetett, OJUIRY vidám, nagyszerű fickó. A falu pedig, ahová kerültek, vadregényes, kisebb-nagyobb dombokkal körülvett nagyközség. Sok kutyával, akik szívesen húzzák le a gyerekek nadrágját, sok fával, amelynek lombjai között észrevétlenül megbújó hegyes ágacskák lesnek a gyanútlanul fel-felmászókra. Nagy volt a melegítő, dehát kézen, lábon egy kis feltöréssel remekül lehetett hordani, még bukfencezni is lehetett benne. A kedves mama alig győzte a kisebb-nagyobb lyukakat stoppolni úgy, hogy minél észrevétlenebb legyen, Gabi bácsi pedig megcsóválta a fejét, hogy meglátta: — Hát... elég jól elnyűtte a gyerek ... Frici bácsi kért tőlem egy melegítőt, de ezt már oda sem adhatom neki ... Szegény, szegény kis melegítő, tényleg nagyon szomorúan festett. Hol volt már a néhány héttel ezelőtti csillogás, a lázas vágyakozás. Örülni sem tudott, amikor másnap, ennyi vándorlás után visszakerült a szertárba, régi ismerősei közé, s helyette egy szebb, újabb vándorolt Gabi bácsihoz. Alig néhány nap múlva azonban ismét nyílt az ajtó. Gabi bácsi lépett be, fiatal, aliglegény ifjú jött vele. A „bácsi” körülnézett, aztán leemelte a polcról a megkopott, szomorú melegítőt. — Nesze, fiam, az ígért melegítő! Aztán vigyázz rá, mert nem olcsó dolog ám ez... A fiú kis örömmel, kis csalódással nézte a kezébe nyomott ruhaneműt: — Gabi bácsi azt mondta, hogy új melegítőt kapunk! — Ne nézd csak?! Mikor én ilyen fiatal voltam, mint te, mezítláb, a saját mezemben futottam... Ti meg, még ki sem nőttük a tojásból, már válogattok... Ezt meg dobjuk el tán, ugye? — Nem azért mondtam — sietett visszakozni a fiú, s hóna alá vágta a remény és kétségbeesés közt figyelő melegítőt. — Csak nehogy aztán azt mondják, hogy én tettem tönkre ilyen hamar. — Na jól van, nem mondja senki, csak eredj, fiam — és barátságos hátbaütögetéssel kitessékelte az ajtón a fiatal sportolót. Szinte újra éledt, tao,m, ha még régi, bársonyos ragyogását is visszakapta volna a nagy boldogságban. „Végre! Végre! Igazi gazdára akadtam! Most jön a sport, a vidámság, az élet, amelyről annyit hallottam!” S hálájában csak úgy sugározta a meleget a pálya felé bandukoló fiatal fiú felé. S véget is ért a mesénk. Mert ennek a melegítőruhának története — valóban mese. De nem mese a többi sok-sok melegítőé, amelyek szerte az országban egészen más célokat szolgálnak, mint amiért a sportegyesületek, sportkörök vették őket. A dolgozók pénzéből, a sportolók számára vásárolt melegítők — s nem egyszer más felszerelések is — igen sokszor illetéktelenekhez kerülnek, s megkopva vagy használhatatlanul jutnak csak vissza a helyükre. (Sokszor vissza sem jutnak.) Olyan pazarlás, felelőtlenség ez, amelynek komolyan utána kell nézni, s amely ellen erélyesen kell fellépni minden becsületes sportvezetőnek,Bajnai Teréz Mese a sportmelegítőről... (Gyermekeknek és sportvezetőknek) Gyenge eredmények a sportlövik Tito-hockságán Vasárnap délelőtt az eső erősen zavarta a Margitszigeten és a Mexikói úti lőtéren lezajlott Tizek-bajnokságát. önműködő sportpisztoly: 1. Dobsa (Bp. Dózsa) 60/582, 2. Börzsönyi dr. (Bp. Honvéd) 577, 3. Takács (Bp. Honvéd) 576, 4. Gyönyörű (Bp. Honvéd) 573, 5. Kun (Bp. Dózsa) 572, 6. Veres (Bp. Honvéd) 567, 7. Szilágyi dr. (Bp. Dózsa) 562. Csapatban: 1. Bp. Honvéd (Börzsönyi dr., Takács, Gyönyörű, Veres) 240/2293, 2. Bp. Dózsa 2274. Kisöbű sportpuska, 50 — 100 m: 1. Talabér (Bp. Dózsa) 60/592. (50 m 298. 100 m 264), 2. Hargitai (Bp. Honvéd) 590. 27 bt.. (297. 293). 3. Tóth (Közp. ZM) 590. 25 bt.. (295. 295). 4. ifj. Kovács (Közp. ZM) 590. 23 bt.. (295. 295). 5. Krebs (Bp. Dózsa) 589. (296. 293). 6. Köte (Bp. Dózsa) 588. (293. 295). 7. Németi (Bp. Dózsa) 587. (296. 291). Csapatban: 1. Bp. Dózsa (Krebs, Talabér, Vörös-Balogh, Köte) 240/2352. 2. Közp. ZM 2336. 3. Erőmű ZM 2312. Ifjúsági nők: Aliva: 1. Weidensager (Közp. ZM) 40/364. 2. Vári (Közp. ZM) 353. 3. Terényi (Bp. Honvéd) 351. 4. Pogány (Közp. ZM) 350. 5. Etel (Közp. ZM) 348. összetettben: 1. Vári 120/1130. 2. Terényi 1115. 3. Galambos (Bp. Honvéd) 1113. 4. Weidensager 1110. 5. Pogány 1103. Felnőtt nők. Állva: 1. Budafai (Bp. Dózsa) 40/366. 2. Kisgyörgyné (Bp. Honvéd) 364. 10 bt.. 3. Hegedüsné (Bp. Honvéd) 364. 5 bt.. 4. Kellerné (Bp. Honvéd) 355. 9 bt.. 5. Veresné (Diósgyőr I ZM) 355. 4 bt. összetettben: 1. Kisgyörgyné 120/1132, 2. Budafai 1129, 3. Hegedüsné 1120, 4. Kellnerné 1119, 5. Hullai (Bp. Dózsa) 1109. Koronglövés: 1. Szomjas 300/266, 2. Uhrín 257, 3. Lumniczer dr. 237, 4. Hegedűs 224, 5. Görcsös 216, 6. Vári 205. A KK beszélő számai A góllövőlistán továbbra is Molnár vezet, de előnye már csak egy gól, mert Hidegkúti az UDA ellen egymaga három gólt ért el. Most már véglegesnek látszik, hogy kettőjük között dől el „a KK legeredményesebb csatára” cím sorsa, hiszen az UDA csapatában eddig csak három gólos csatárok vannak. 9 gólos: Molnár (Bp. VL). 8 gólos: Hidegkúti (Bp. VL). 6 gólos: Kocsis (Bp. Honiéd). 5 gólos: Rajkov (Vojvodina). 4 gólos: Kárász (Bp. VL), Sándor (Bp. VL). Magyarországon hat KK-mérkőzés került sorra, s ezen összesen 305 000 néző jelent meg. EGY RÉGI AUGUSZTUS 1 GÖDÖN /1 Munkás Testedző Egyesület vörös Inges sportolói 1932. augusztus 1-én S/fó reggel 6 órakor Megyeren találkoztak. Mindenki pontos volt, s néhány perccel 6 után már elindult a csapat Gödre. Irány a „Fecskefészek az MTE nyári telepe. Minden vasárnap kijártunk gyalog, hiszen az ifjúmunkásoknak nem tellett vonatra. A fárasztó, nehéz munka közben egész héten arra gondoltunk, hogy jön a vasárnap és mi együtt, énekelve, vitatkozva elindulunk sportolni, szórakozni és tanulni a „Fészek”-be. Ezen a reggelen azonban a szokottnál komolyabbak és kicsit izgatottak voltunk. Ez a nap nagy feladatot rótt ránk. Augusztus 1-én, az első világháború kitörésének napján az egész világon a dolgozók harcos tüntetéssel emlékeztek meg erről az évfordulóról , és tettek hitet amellett, hogy többet nem akarnak háborút! , ... . . . „ Az MTE jobboldali szociáldemokrata vezetőinek intelmei és tiltakozásai ellenére, mi is megrendeztük a háborúellenes Vörös Sportnapot. Nemcsak mi készültünk erre a napra. Felkészült a csendőrség, a rendőrség is. A munkások minden megmozdulását elfojtották, féltek, élénken emlékeztek még az 1930. szeptember 1-i nagy tüntetésre. Az MTE baloldali sportolói feladatot kaptak a kommunista párttól és tudták, hogy a feladatot minden körülmények között végre is fogják hajtani. A gödi dunaparton végig, kiránduló munkások pihentek családtagjaikkal együtt, várták a sportműsor kezdetét. Délelőtt kerékpáros fiúk száguldottak végig a parton, bejelentve, hogy kezdődnek a kézilabdra-mérkőzések. Hány csapat indult, ki nyerte a körmérkőzést, már nem tudom. Ott voltak az MTK-n kívül a Vasas, a Nemesfémes, a Szabó, az Építő és a Bőrös Szakszervezetek csapatai. A közönség izgult, lelkesen bíztatta csapatát, s minden gólt harsány üdvrivalgás kísért. Lassan több száz néző gyűlt össze. A fürdőruhás nézők között ott virítottak a csendőrök kakastollai is. A csendőrök nézték a mérkőzést, feltűzött szuronyú puskával a vállukon. Miközben ezzel elvonták figyelmüket, feljebb a dunaparton kultúrműsor zajlott. Egy elvtárs méltatta augusztus 1-ének jelentőségét, majd József Attila verseit szavalták. A Favágó sorait — „Ejd, döntsd a tőkét, ne siránkozz __” — a közönség együtt szavalta az előadóval. Mikor a „Lebukottak”-at szavalták, pénzt gyűjtöttek, hogy a Vörös Segély a bebörtönzötteket tudja segíteni. A kórus a Varsavjankával kezdte, az orosz forradalmárok dalával. A hallgatók a kórussal együtt sorba énekelték a munkásosztály tiltott forradalmi dalait. Kerékpáros „járőreink” jelezték, ha gyanús idegen vagy csendőr közeledett s mire odaértek, csak játszó, vidám fiatalokat találtak. A meleg, békés vasárnapot vidám kacagás verte fel és úgy látszott, hogy nem lesz itt ma semmi „rendzavarás". Az MTE jobboldali vezetői megkönnyebbülve gondolták, használt az intelem, baj nélkül megúszták ezt a napot, s aendületlenül folytak a kézilabda-mérkőzések. A csendőrök elunták, le. Itt heveredtek a fűre. Délre befejeződött a kézilabda, s mindenki elment ebédelni. Ebéd után került sor a dunai úszásra. Nagy közönség várta a parton az indulást. Az MTK-tagoknak a vezetőség megtiltotta a monstre-úszáson való részvételt, de a többség, a szakszervezetek fiataljaival és a fürdőzők egy részével rajthoz állt. Tudták, hogy részvételükkel segítik a Vörös Sportnap sikerét. A „rajt" vezényszóra több száz fiatal gázolt a vízbe. A parton a közönség kísérte az úszókat, de kisérték a csendőrök is. Egyszerre felhangzott a vízben: „Éljen a Szovjetunió!" A parton visszhangzott a lelkes éljeni „Vesszen a fasizmus!" „Le vele!" dübörgött a parton. „Éljen a Kommunisták Magyarországi Pártja!” Éljenzés közben a parton levő tömeg feje felett megjelentek mint fehér galambok a Kommunisták Magyarországi Pártjának háború ellenes röpcédulái. A hangulat egyre izzóbb lett. A csendőrök tehetetlenek voltak. Az úszók pedig kórusban kiáltották a jelszavakat. Az úszókat csónakok kísérték. Letakart rendszámokkal. Nem volt ajánlatos, hogy a csónakok számait felírják. Egyszerre észreveszik, hogy egy idegen, látható rendszámú kajakban egy fiú fényképez. Ez spicli. Meg kell akadályozni, hogy a résztvevők fényképei a rendőrség kezébe kerüljenek. Egy csoport a vízben körülfogja a gyanús kajakot. Felfigyel a parton a közönség, „vízbe vele!" követelik. A kívánság teljesül, s a kajak felfordítva, békésen úszik. Gazdája kiévtekel a partra, s a komolyabb ütlegektől csak az odasiető csendőrök tudják megmenteni. A csendőrök előresietnek, remélve, hogy az úszóknak egyszer csak ki kell menniük a partra, s akkor majd lesz ne mulass! Az ismertebb baloldali érzelmű sportolók csónakok kíséretében átvágnak Horday felé. Ma nem lesz itt lebukás. A nézők nagy része is szolidaritást vállal az úszókkal, sokan begázolnak a vízbe, összekeverednek a tüntetőkkel. Ki úszott, ki csak békés fürdöző?... A csendőrök nem tudják. A sok száz fürdöző közül nem tudnak senkit sem kiemelni. A tüntetés szervezői közben átérnek Korányba, elvegyülnek a strandolók között. Később csónakon átviszik nekik a ruhákat, s a jól végzett munka érzésével kompon átmennek Szentendrére, s onnan haza. Az 1932-s gödi Vörös Sportnapnak nagy visszhangja volt a dolgozók között. Augusztus 1-én a kommunista párt irányításával a sportoló ifjúmunkások harcosan tüntettek a fasizmus, a háború ellen, hitet tettek a béke mellett. Baracs Györgyné Dómján győzött az 580-as géposztályban a Bp. Vasas motorversenyén A Bp. Vasas vasárnap délelőtt rendezte országos motorkerékpáros salakpálya-versenyét a népligeti pályán. Az esős idő ellenére is mintegy 5000 néző nézte végig az izgalmas, érdekes futamokat. Minden géposztályban 3x4 kört futottak a versenyzők. 100 kcm: 1. Héger (Bp. Törekvés) Csepel 12 pont, 2. Radanovics (Bp. Törekvés) Csepel 10, 3. Szabó (Bp. Tör.) Csepel 8. — Nagyszerű küzdelmet vívott a három Törekvés-fiatal. 125 kem: 1. Thoma (Bp. Tör.) Csepel 15, 2. Vörös (Debreceni Törekvés) Csepel 6, 3. Héger (Bp. Tör.) 100-as Csepel 4. — Thoma mindhárom futamban biztosan győzött. Jól motorozott a debreceni Vörös is. 250 kcm: 1. Nándori (Bp. Tör.) NSU 15, 2. Hornyák (Bp. Tör.) NSU 8, 3. Vörös (D. Tör.) 125-ös Csepel 5. — A fiatal Nándori sokat fejlődött és mindhárom futamban nyert. 350 kem sorozatgépek: 1. Győré (Szolnoki Törekvés) NSU 13, 2. Nándori (Bp. Tör.) NSU 11, 3. Hornyák (Bp. Tör.) NSU 4. — Győré két. Nándori egy futamban győzött. 350 kem speciál gépek: 1. Dómján (Bp. (Honvéd) Jap 15, 2. Polgár (D. Tör.) Jap 9, 3. S. Papp (Sz. Tör.) Jap 6. — Dómján gépe jóval gyorsabb volt, mint a másik kettőé, s kiváló salakversenyzőnk technikailag is képzettebbnek bizonyult. 500 kcm speciál gépek: 1. Dómján (Bp. Honvéd) 350-es Jap 11, 2. Lévai (D. Tör.) Jap 10, 3. Schuch (Bp. Vasas) Jap 7, 4. Kesjár (Bp. Dózsa) Jap 4, 5. Molnár (Sz. Tör.) Jap 1. — Már az első futamban hatalmas küzdelem alakult ki. Négy körön keresztül csak méterek választották el egymástól az élen lévőket. Ezt a futamot Lévai nyerte Damján, Kesjár és Molnár előtt. A második futamban Schuch szinte „megtáltosodott” és — nagy meglepetésre — biztosan verte az egész mezőnyt. Itt Dómján volt a második Lévai (akinek a gépe láncszakadást szenvedett) és Kesjár előtt. Az utolsó futam előtt tehát Lévai 1 ponttal vezetett Dómján és 2 ponttal Schuch előtt. A harmadik futamban Schuch három körön át vezetett, az utolsó körben azonban Dómján, majd Lévai is elhúzott mellette. A Pécsi Dózsa országos gyorsasági motorkerékpár-versenye Vasárnap délelőtt a mecseki körpályán 84 résztvevővel rendezte meg a Pécsi Dózsa országos gyorsasági motorkerékpár-versenyét. A 2782 méteres körpályán borús, időnkint esős időben rendezték meg a versenyt. Az eső csúszóssá tette a talajt, több bukás volt, s így egyes számokban az esélyesek legerősebb ellenfelei kiestek a további küzdelemből. Általában élvezetes, izgalmas küzdelmeket láthattak a nézők. Kellemes meglepetés volt a Pannónia-motorok jó szereplése. 125 kem sportgépek (6 induló, 10 kör, mind Csepel-gépen): 1. Scherer (Bp. Honvéd) 21:25.2, 2. Hamar (Bp. Honvéd) 21:26, 3. Ungi (Bp. Honvéd) 22:17. — Scherer és Hamar szoros küzdelmet vívott. Itt indult a nők közül Csala Csilla (Autótaxi), aki 9 kört futott és 22:29.9-es időt ért el. 125 kcm-es sorozatgépek (5 ind., 10 kör, mind Csepel-gépen): 1. Kovács L. (Autótaxi) 22:14.4, 2. Scherer (Bp. Honvéd) 22:59, 3. Zabreczki (Kecskeméti Építők) 23:16.2, 4. Zsótér Bertalan (MÁVAG) 23:37.4. — Nagy meglepetés Kovács biztos győzelme Scherer ellen. Csala Csilla itt is indult. Ideje: 22:29 (kör hátránnyal). 250 kem (6 inch., 12 kör): 1. Reisz I. (Bp. Honvéd) Jawa 26:44., 2. Cserkuti (Bp. Dózsa) Pannónia 26:58.3, 3. Reisz J. (Bp. Honvéd) Pannónia 27:02. 4. Kovács L. (Autótaxi) 27:47. — A jobb technikával rendelkező Reisz T. megérdemelten és biztosan győzött. 350 kem (5 ind., 12 kör): 1. Szűcs L. (Bp. Dózsa) 250-es Pannónián 25:43.8, 2. Végvári (Kaposvári ZM) Jawa 26:12, 3. Székely I (Pécsi Dózsa) Jawa 26:39, 4. Bottlik L. (Pécsi Törekvés) Jawa 26:42. — Szűcs László valamennyi ellenfelét körhátrányba vetve győzött. 500 kem (3 ind., 12 kör): 1. Németh I. (Bp. Dózsa) BMW 25:49.8, 2. Farkas (Pécsi Dózsa) 350-es Jawa 26:08, 3. Jakab (Pécsi Törekvés) 350-es Jawa 26:14 4. — Németh István körelőnnyel fölényesen a legjobbnak bizonyult. Oldalkocsisok (3 ind., 5 kör): 1. Pettenkoffer, Simonpár (Bp. Dózsa) BMW 11:08.8, 2 Domsa, Villányi-házaspár (Bp. Dózsa) BMW 11:08.9, 3. Németh E , Németh I.-pár (Bp. Dózsa) BMW (körhátránnyal), időmérés nélkül). A nap legizgalmasabb versenye. A nagyszerűen küzdő Domsa, Villányi-párt csak egy kerékhossznyi előnnyel tudta legyőzni a Pettenkoffer, Simon-pár. 1955. augusztus 1, hétfőn.