Népsport, 1955. augusztus (11. évfolyam, 151-171. szám)

1955-08-01 / 151. szám

Üdülés közben VIT jelvényszerző verseny Nyáron hol is lenne kel­lemesebb, mint a stran­don, s elsősorban a Ba­laton hűs hullámaiban. Ez a véleményük a sió­foki MTH-üdülőben sza­badságukat eltöltő ipari tanulóknak is, akik szin­te minden idejüket a vízben töltik. Illetve .. . — Fiúk! Ma a csendes pihenő után folytatjuk a VIT jelvényszerző ver­­senyt – hirdeti ki Szabó József autó­fényező tanuló. Valóban már az üdülő bejáratánál láttuk a diszkoszvetőt ábrá­zoló nagy kék falragaszt a felirattal: Szerezd meg a VIT sportjelvényt!”­s míg a fiatalok ebéd utáni pihenőjüket töltik. Ruzsenszky János tanár elmond­ja, hogy százharminckilencen jelent­keztek a jelvényszerző versenyre. Azért „csak” ennyien, mert a többiek már intézeti sportkörükben megszerezték a jelvényt. Az üdülő hatalmas területén mind a hat számot le lehet bonyolí­tani és a két hét alatt a jelentke­zők alaposan felkészülhetnek a szintek elérésére. Délután fél 5 tájban megélénkül az addig kihaltnak tűnő üdülő, s köny­­nyű, csoportos bemelegítés után egy­szerre négy helyen kezdődnek el a ver­senyek. ..Hajrá, Diós! Hajrá, Diós” —* zúg a biztatás a 100 méteres síkfutás alatt, s két fiú szinte egyszerre érke­zik a célba. Amikor érdeklődünk, hogy melyik is az a „Diós”, kiderül, hogy a diósgyőri 116. intézet fiataljait biz­tatták így társaik. A nagy szurkolás­nak meg is lett az eredménye, mert Bíró László és Ferenc Rudolf célba­­érkezésekor 13 másodpercet mutat a versenyóra, s ez kerek 300 pontot je­lent. A cél utáni egyik fára egyébként a rendezők kiragasztották a pontérték­­táblázatot, így minden versenyző és a nagyszámú nézősereg mindjárt meg­tudhatja, hogy ki hány pontot szer­zett. A súlylökésnél a győri Vincegi Ká­roly viszi el a babért, 8 méteres ered­ménye eddig a legjobb teljesítmény. Nem akar azonban társai mögött le­maradni Szabó Jóska sem, ő gránát­­vetésben vágja ki a rezet, illetve a gránátot a legmesszebbre, közel 55 mé­terre hajítja, s ezzel 275 pontot szerez. — Nagyon sajnáltam, amikor sportkö­römben nem tudtam megszerezni a VIT sportjelvényét — mondja. — A vizsgákra kellett készülnöm és — mi­vel azok, jól sikerültek — most kétsze­resen örülök, hogy itt az üdülőben mód nyílt a versenyek megrendezésére. Még egy nagy titkot is elárul Szabó Jóska, még­pedig azt, hogy eddig a labdarúgó-csapatban szerepelt rendsze­resen, de most­­annyira megtetszett neki az atlétika, hogy a jövőben elsősorban ezt a sportágat űzi majd. Lassan közeleg a vacsora ideje, az eredménylapok rovataiba egyre több szám kerül beírásra. A legtöbben még csak egy futó-, egy ugró- és egy dobó­számból értek el eredményt és majd üdülésük hátralévő részében szerzik meg folyamatosan a többit. A versenyen részt vett fiatalok egy kis pihenés után még megfürödnek a Balatonban. Mivel ide is elkísérjük őket, újabb meg­lepetésben van részünk. —­ E-e-egy-kettő, e-e-egy-kettő, erő­sebben a lábbal — halljuk. Talán úszómesternek csapott fel Gyimesi Lajos tanár? Valami ilyesmi­ről van szó. — Az MTSE országos elnöksége moz­galmat indított „Tanulj meg úszni a Vit tiszteletére” elnevezéssel — mond­ja Gyimesi. — Sok fiú jött ide, aki még nem is látta a Balatont és otthon sem nyílt lehetősége megtanulni úszni. Most megragadjuk az alkalmat és szor­galmasan tanítjuk őket az úszás tudo­mányára. Negyvenhárman jelentkeztek úszás­­oktatásra és az üdülés végére bizo­nyára már ők is — kutyaúszás helyett — szabályos kar- és lábtempókkal sze­lik majd a vizet. Amikor már közeledtünk a kijárat felé, két eléggé csapzott és lihegő fiú­val ütközünk össze. —■ Ki kerget benneteket, fiúk? — Senki — hangzik a szemrehányó vá­lasz —, nem tetszik tudni, hogy holnap 400 méteren lesz VIT jelvényszerző ver­seny? Mi most arra edzünk! Kedves Rajos Károly, Kovács József és ti többi fiatalok! Sikeres szereplést mindnyájatoknak 400 méteren és a többi számban is a VIT jelvényszerző versenyen, további jó üdülést és hasz­nos sportmunkát az új tanévben! E. Gy. CSÖMÖR JÓSKA ESETE Tatabányáról a Bányász SE sport-­ ünnepélyéről jöttem hazafelé. Az egyik vonatablakban alacsony termetű, fekete hajú, fiatal fiúra lettem figyelmes. Ko­moran nézte az elsuhanó távirópózná­kat és Érdig senkivel sem váltott szót, pedig több sporttársa igyekezett szólásra bírni. — Jóska, miért búsulsz? Ne csüg­gedj! . . . Többre is képes vagy te­l­e szavakkal lépett az ablaknál álló Csö­mör József mellé Bobák József, a bor­sodi terület elnöke. Csömör Jóska viszont bánatos han­gon mondta: — Tudja, Bobák elvtárs, nagyon szé­gyellem magam. Az ötödik hely nagyon rossz eredmény. Többet vártak tő­lem .. . Kérdezgetni kezdtem, végre megszó­lalt: — Kurittyánban vájár vagyok. Apát­­lanul, anyátlanul nőttem fel, MTH-is­­kolát végeztem. Akkor kezdtem csak igazán érezni, hogy társas lény va­gyok, amikor a kurittyáni sportkörbe kezdtem lejárni. A sportolók édes test­vérüknek tekintettek. Megnyertem Bor­sod megye ifjúsági 3000 méteres futó­bajnokságát ... — Elhallgatott, nagyot nyert, — itt meg a bányász sportünnep­ségen csak ötödik lettem ... Ez fáj —* és újból könnyek bukkantak elő barna szeméből. *■* Tudja, a legényszálláson öt fel­nőtt bányásszal lakom együtt, azok az elutazásom előtt összeadtak 100 forintot, hogy legyen egy kis „költő pénzem” ... Én tiltakoztam ez ellen, hiszen jól ke­resek, de a „bányász-apák”, mert így hívom őket, csak a markomba nyom­ták a nehéz munkával szerzett pénzt. És most hogy kerüljek a szemük elé .. . Pedig nem is költöttem el a pénzt... Hogy mondjam meg nekik, hogy csak ötödik lettem . . . Ezért szé­gyellem magam ... Magyarázni kezdtem neki, hogy a sportvetélkedésben nemcsak elsők és másodikok vannak, hanem ötödikek is. S ha rendszeresebben készül fel, ak­kor jobb helyezést érhet majd el, hi­szen még fiatal. Már a kiszálláshoz ké­szülődtünk, amikor Bobák József hoz­zánk csatlakozott és Csomornak rövi­den ennyit mondott: — Jóska, Kurittyánban nem működik atlétikai szakosztály, fejlődésed érde­kében tehát lehetővé tesszük, hogy Sajószentpéterre járhass be edzeni és akkor majd másképp lesz ..* A fiatal vájár arca egyszeriben felde­rült: “ Köszönöm . • • jó eredménnyel igyekszem majd meghálálni a gondos­kodást . • . F. J. Torok Győző (Bp. Honvéd) győzött a Bp. Dózsa országúti kerékpár-versenyén A Bp. Dózsa vasárnap délelőtti osz­tályfutamos országúti kerékpár-verse­nye a Budapest—Dorog—Esztergom— Visegrád—Szentendre — Budakalász — Üröm útvonalon zajlott le. A kört két­szer futották végig. Az I. osztályúak 183 km-es futamának győztese. Török Győző a robbantásokból és az ellentámadások­ból bőségesen kivette a részét. 1. oszt. (188 km, 37 ind.): 1. Török Gy. (Bp. Honvéd) 5:22:15, átlaga: 35 060 méter. 2. Demján (Bp. Dózsa) 5:23:05, 3. Sípos (29. sz. Építők) 5:23:20, 4. Szabó (Bp. Dózsa) 5:23:21, 5. Csömör (Bp. Hon­véd) 5:23:22, 6. Zóka (Cs. Vasas) 5:29:15, 7. Bócsai (Bp. Dózsa) 5:44:15, 8. Ötvös (Bp. Dózsa) 5:45:20. II. oszt. (188 km, 16 inc): 1. Bánhe­gyi (Bp. Törekvés) 5:24:40, átlag­: 34 620 m, 2. Károlyi (Bp. Dózsa) 5:29:30, 3 Kiss (MÁVAG) 5:29:43, 4. Fábián (Bp. Dózsa) 5:31:10, 5. Kubinyi (Beloiannisz) 5:44:20, 6. Horváth (Bp. Dózsa) 5:46:50. A heves szél és a kezdetben szitáló, majd később szakadó eső, sok bukást idézett elő. Az 50 km-es kőnél, Tahi határában, az eddig eredménytelen rob­bantások után Damján, Szabó és Török megugrott a meglepett élbolytól és te­kintélyes előnyre tett szert. Üldözésükre Csömör a frissen mozgó Sípos és Zóka vállalkozott, akik hosszas küzdelem után végül is befogták a szökevényeket. A második körben 6 főre duzzadt az él.A Budakalász előtt Dómján rajtaütéssze­rűen, közel 60 méter előnyre tett szert. A lemaradtak tétovázását kihasználva Török egyéni szökést hajtott végre s midőn elérte Domjánt viharos ellentá­madást indított. A robbantás sikerrel járt. Török előnyétt egyre fokozta s egye­dül törve a cél felé, közel egy perces előnnyel vívta ki a győzelmet. A vidéki utánpótlás válogatottak nyerték a háromnapos kosárlabatornát Vasárnap befejeződött a válogatott kosárlabda-csapatok tornája a Test­­nevelési Főiskolán. Mind a férfi, mind a női mezőnyben meglepetésre a vi­déki utánpótlás válogatott szerezte meg az első helyet a budapesti csapatok előtt. A férfiak között csak hármas holtverseny után dőlt el az elsőség kérdése, a nők csoportjában viszont a vidékiek veretlenül végeztek. Férfi mérkőzések: Vidéki utánpótlás — Bp. utánpótlás 49:35 (24:16), V: Benkő, Schütter. A torna döntőjén a vidékiek végig vezetve győzték le a sok hibá­val, erőtlenül játszó fővárosiakat. Ld: Tóth (15), Hegedűs (14), Boháti (8), ill. Pártos (8), Fogarassy (7). Jó: Tóth, Boháti, Gombos, Hegedűs, ill. Gulyás, Pártos. Bp. ifjúsági — Bp. I. osztály 61:54 (30:24). V: Cziffra, Benkő, Tíz percen át kiegyenlített volt a küzde­lem, ettől kezdve az ifjúságiak ragad­ták magukhoz a játék irányítását és főleg Hegedűs eredményessége révén biztosan győztek. Ld: Hegedűs (25), Laborcz (13), ill. Matuschek (17), Ko­vács (13). Jó: Hegedűs, Tárczay, Csur­­ka, Laborcz, ill. Kovács, Matuschek, Hoyos. 1. Vidéki utánpótlás 2. Bp. utánpótlás 3. Bp. ifjúsági 4. Bp. I. osztály 3 2 1 175:159 5 3 2 1 180:174 5 3 2 1 185:190 5 3 — 3 179:196 3 Női mérkőzések: Vidéki utánpótlás — Bp. utánpótlás 56:52 (26:31), V: Erdős, Zsabka. A találkozó méltó volt a torna döntőjéhez: végig színvonalas, heves­iramú játék folyt. A mérkőzés nagyobb részében a budapestiek vezettek, már­­már győztesnek látszottak, de a haj­rában a vidékiek ügyes játékkal, jól taktikázva megszerezték az első helyet. Ld: Sieck (14), B. Kovács (11), Deák (8), 111. Schneider (20). Jó: Deák, Sieck, Cs. Varga, Hegedűs, ill.­­ Schneider, Jalsoviczky, Kurek. Bp. ifjúsági—Bp. I. osztály 68:44 (33:22). V: Vincze, Vár­szegi. Az ifjúságiak végig vezetve nem várt biztonsággal győztek. Ld: Horváth (15), Botz (15), Szabó (14), Szarka (10), ill. Reviczky (13), Gyimes (7), Szánthó (7). Jó: Szabó, Gálos­, Hor­váth, Botz, ul. Reviczky, Szánthó, Kiss I. 1. Vidéki utánpótlás 3 3 — 178:155 6 2. Bp. utánpótlás 3 2 1 161:128 5 3. Bp. ifjúsági 3 12 161:163 4 4. Bp. I. osztály 3 — 3 126:180 3 Hol volt, hol nem volt... szép Budapesten kékesszür­kén végigfodrozó Duna jobb­­partján is túl — az egyik sportkör szertárhelyiségében — volt egy melegítőruha. Új volt még. Fényesen sima, bordó felületén gyönyörköd­ve pihent meg a kíváncsian bekandikáló tavaszi napsu­gár-fióka, s villanva csúsz­kált le-föl a szorosan össze­zárt piciny zippzárfogakon. A melegítő szépen össze­hajtogatva, mereven feküdt egy ruhahegy legtetején, s a hej, de kevesen sejtették,­­ micsoda vágyak, ábrándok melegednek a lágyan dom­borodó felső zseb alatt. A szertárban ugyanis, a sok­éves sportmúlttal rendelke­ző felszerelések társaságé­,­bán lassan megismerkedett a­­ sporttal. Az éjszakák meg­hitt csendjében, hangtalan susogással adták át egymás­nak a tapasztalatokat a fá­radt atlétacipők, a megko­pott labdarúgó-cipők, az ökölvívó-mezek, régi melegí­tők. Sportsikerekről, eredmé­nyekről beszéltek, s a csend­ben figyelő melegítő alig várta már, hogy ő is gaz­dára akadj­on. Azon a rügyfakasztóan szép májusi délelőttön is er­ről ábrándozott éppen, ami­kor leemelték őt a csomag tetejéről. Puhán, hízelkedően simult a férfihez, akiről mint hitte, gazdája lesz. De még az este kiderült a tévedés. Az ágyterítővel ismerkedett éppen az új környezetben, amikor magas, kövér női vendég érkezett. — Elhoztam, Jurcsikám, a melegítőt... remélem, jó lesz neked — mondta két cuppanós puszi között a „gazda” az új­onnan jöttnek. — Óh, de szép .. . nagy­szerű lesz! — ragadta magá­hoz a zsákmányt Julcsika, s ahogy elragadtatva magához ölelte, szinte minden mele­get kiszorított szegény me­legítőből. — Két hét múlva vissza­hozom, drágám — búcsúzott aztán később, s vitte magá­val a sportolók számára vá­sárolt szép, új melegítőt. Fenn a Kékesen Terüit mesénk főhőse­i alaposan kihasz­nálták őt. Nemcsak nappal, hanem ha hűvösebbre for­dult az idő, éjszaka is szol­gálatot tartott. Egy-egy nyúj­tózásnál vagy félfordulatnál fájón húzódtak, pattogtak szét vékony cérnaszál m­ai a hatalmas delnó domborula­tain. Semmi sem tart örökké. A két hét is letelt egyszer, s amikor Jurcsika alaposan megnyújtva és kissé meg­kopva visszaadta őt, új remé­nyek ébredtek a bohó kis melegítőben. Talán most... De ismét csalódott. Visz­­sza sem került a régi bará­tok közé, mert másnap egy szemüveges, magas, szikár férfi jött látogatóba. — Meghozta Jurcsika a melegítőt? — kérdezte a­ttól, akit szegény főhősünk első örömében leendő gazdájának vélt. — Hogyne, kedves Kálmán bátyám! Már viheted is ... — Két hét múlva vissza­hozom, öcskös — mondta búcsúzásnál a báty’, miköz­ben hóna alatt szomorúan búsult papírvackában a meg­csúfolt, álmait temető bor­dó melegítő. Új környezettel ismerke­dett meg. A Balaton mellé került, s órák hosszat ült csendes mélabúval a szép tenger partján, Kálmánt óva a széltől és hidegtől, miköz­ben az rendíthetetlen nyu­galommal várta a horgászok ritkán megvalósuló álmát, a nagy halat... Délutánonként közösen szundítottak egy jó nagyot, éjszakára azonban szépen összehajtogatva egy szék karfáján álmodhatott. Nem is történt különösebb baj a két hét alatt, csak ott... szóval egy helyen ko­pott meg egy kicsit, mire a szolgálat letelt. Éppen a leg­jobbkor. Alig értek haza, alig üdvözölte egyetlen isme­rősét, az ágy téri tőt, újabb vendég érkezett. — Gabikám! Nem tudnál szerezni Gyurka számára egy melegítőt? Megy két hétre a nagymamához . .. mégis, ha hidegebb lesz... Py.K­h 12—13 éves lehetett, OJUIRY vidám, nagyszerű fickó. A falu pedig, ahová kerültek, vadregényes, ki­­sebb-nagyobb dombokkal kö­rülvett nagyközség. Sok ku­tyával, akik szívesen húzzák le a gyerekek nadrágját, sok fával, amelynek lombjai kö­zött észrevétlenül megbújó hegyes ágacskák lesnek a gyanútlanul fel-felmászókra. Nagy volt a melegí­tő, dehát kézen, lábon egy kis feltöréssel remekül lehe­tett hordani, még bukfencez­ni is lehetett benne. A kedves mama alig győz­te a kisebb-nagyobb lyuka­kat stoppolni úgy, hogy mi­nél észrevétlenebb legyen, Gabi bácsi pedig megcsóvál­ta a fejét, hogy meglátta: — Hát... elég jól elnyűtte a gyerek ... Frici bácsi kért tőlem egy melegítőt, de ezt már oda sem adhatom ne­ki ... Szegény, szegény kis me­legítő, tényleg nagyon szo­morúan festett. Hol volt már a néhány héttel ezelőtti csil­logás, a lázas vágyakozás. Örülni sem tudott, amikor másnap, ennyi vándorlás után visszakerült a szertár­ba, régi ismerősei közé, s helyette egy szebb, újabb vándorolt Gabi bácsihoz. Alig néhány nap múlva azonban ismét nyílt az ajtó. Gabi bá­csi lépett be, fiatal, alig­­legény ifjú jött vele. A „bá­csi” körülnézett, aztán le­emelte a polcról a megko­pott, szomorú melegítőt. — Nesze, fiam, az ígért melegítő! Aztán vigyázz rá, mert nem olcsó dolog ám ez... A fiú kis örömmel, kis csalódással nézte a kezébe nyomott ruhaneműt: — Gabi bácsi azt mondta, hogy új melegítőt kapunk! — Ne nézd csak?! Mikor én ilyen fiatal voltam, mint te, mezítláb, a saját me­zemben futottam... Ti meg, még ki sem nőttük a tojás­ból, már válogattok... Ezt meg dobjuk el tán, ugye? — Nem azért mondtam — sietett visszakozni a fiú, s hóna alá vágta a remény és kétségbeesés közt figyelő me­legítőt. — Csak nehogy az­tán azt mondják, hogy én tettem tönkre ilyen hamar.­­ — Na jól van, nem mond­ja senki, csak eredj, fiam — é­s barátságos hátbaü­tögetés­­sel kitessékelte az ajtón a fiatal sportolót. Szinte újra éledt, tao,m, ha még régi, bársonyos ra­gyogását is visszakapta vol­na a nagy boldogságban. „Végre! Végre! Igazi gazdá­ra akadtam! Most jön a sport, a vidámság, az élet, amelyről annyit hallottam!” S hálájában csak úgy sugá­rozta a meleget a pálya felé bandukoló fiatal fiú felé. S véget is ért a mesénk. Mert ennek a melegítőruhá­nak története — valóban me­se. De nem mese a többi sok-sok melegítőé, amelyek szerte az országban egészen más célokat szolgálnak, mint amiért a sportegyesületek, sportkörök vették őket. A dolgozók pénzéből, a spor­tolók számára vásárolt me­legítők — s nem egyszer más felszerelések is — igen sokszor illetéktelenekhez ke­rülnek, s megkopva vagy használhatatlanul jutnak csak vissza a helyükre. (Sokszor vissza sem jutnak.) Olyan pazarlás, felelőtlenség ez, amelynek komolyan utána kell nézni, s amely ellen erélyesen kell fellépni min­den becsületes sportvezető­nek,Bajnai Teréz Mese a sportmelegítőről... (Gyermekeknek és sportvezetőknek) Gyenge eredmények a sportlövik Tito-hockságán Vasárnap délelőtt az eső erősen za­varta a Margitszigeten és a Mexikói úti lőtéren lezajlott Tizek-bajnokságát. önműködő sportpisztoly: 1. Dobsa (Bp. Dózsa) 60/582, 2. Börzsönyi dr. (Bp. Honvéd) 577, 3. Takács (Bp. Hon­véd) 576, 4. Gyönyörű (Bp. Honvéd) 573, 5. Kun (Bp. Dózsa) 572, 6. Veres (Bp. Honvéd) 567, 7. Szilágyi dr. (Bp. Dózsa) 562. Csapatban: 1. Bp. Honvéd (Börzsönyi dr., Takács, Gyönyörű, Ve­res) 240/2293, 2. Bp. Dózsa 2274. Kisöbű sportpuska, 50 — 100 m: 1. Talabér (Bp. Dózsa) 60/592. (50 m 298. 100 m 264), 2. Hargitai (Bp. Honvéd) 590. 27 bt.. (297. 293). 3. Tóth (Közp. ZM) 590. 25 bt.. (295. 295). 4. ifj. Ko­vács (Közp. ZM) 590. 23 bt.. (295. 295). 5. Krebs (Bp. Dózsa) 589. (296. 293). 6. Köte (Bp. Dózsa) 588. (293. 295). 7. Né­meti (Bp. Dózsa) 587. (296. 291). Csapat­ban: 1. Bp. Dózsa (Krebs, Talabér, Vö­­rös-Balogh, Köte) 240/2352. 2. Közp. ZM 2336. 3. Erőmű ZM 2312. Ifjúsági nők: Aliva: 1. Weidensager (Közp. ZM) 40/364. 2. Vári (Közp. ZM) 353. 3. Te­­rényi (Bp. Honvéd) 351. 4. Pogány (Közp. ZM) 350. 5. Etel (Közp. ZM) 348. összetettben: 1. Vári 120/1130. 2. Teré­­nyi 1115. 3. Galambos (Bp. Honvéd) 1113. 4. Weidensager 1110. 5. Pogány 1103. Felnőtt nők. Állva: 1. Budafai (Bp. Dózsa) 40/366. 2. Kisgyörgyné (Bp. Honvéd) 364. 10 bt.. 3. Hegedüsné (Bp. Honvéd) 364. 5 bt.. 4. Kell­erné (Bp. Honvéd) 355. 9 bt.. 5. Veresné (Diós­győr I ZM) 355. 4 bt. összetettben: 1. Kisgyörgyné 120/1132, 2. Budafai 1129, 3. Hegedüsné 1120, 4. Kellnerné 1119, 5. Hullai (Bp. Dózsa) 1109. Koronglövés: 1. Szomjas 300/266, 2. Uhrín 257, 3. Lumniczer dr. 237, 4. He­gedűs 224, 5. Görcsös 216, 6. Vári 205. A KK beszélő számai A góllövőlistán továbbra is Molnár vezet, de előnye már csak egy gól, mert Hidegkúti az UDA ellen egymaga három gólt ért el. Most már véglegesnek látszik, hogy kettőjük között dől el „a KK leg­eredményesebb csatára” cím sorsa, hi­szen az UDA csapatában eddig csak há­rom gólos csatárok vannak. 9 gólos: Mol­nár (Bp. VL). 8 gólos: Hidegkúti (Bp. VL). 6 gólos: Kocsis (Bp. Honi­éd). 5 gó­los: Rajkov (Vojvodina). 4 gólos: Kárász (Bp. VL), Sándor (Bp. VL). Magyaror­szágon hat KK-mérkőzés került sorra, s ezen összesen 305 000 néző jelent meg. EGY RÉGI AUGUSZTUS 1 GÖDÖN /1 Munkás Testedző Egyesület vörös Inges sportolói 1932. augusztus 1-én S/fó reggel 6 órakor Megyeren találkoztak. Mindenki pontos volt, s néhány perccel 6 után már elindult a csapat Gödre. Irány a „Fecskefészek az MTE nyári telepe. Minden vasárnap kijártunk gyalog, hiszen az ifjúmunká­soknak nem tellett vonatra. A fárasztó, nehéz munka közben egész héten arra gondoltunk, hogy jön a vasárnap és mi együtt, énekelve, vitatkozva elindulunk sportolni, szórakozni és tanulni a „Fészek”-be. Ezen a reggelen azonban a szokottnál komolyabbak és kicsit izgatottak­­ vol­tunk. Ez a nap nagy feladatot rótt ránk. Augusztus 1-én, az első világháború ki­törésének napján az egész világon a dolgozók harcos tüntetéssel emlékeztek meg erről az évfordulóról , és tettek hitet amellett, hogy többet nem akarnak háborút! , ... . . . „ Az MTE jobboldali szociáldemokrata vezetőinek intelmei és tiltakozásai elle­nére, mi is megrendeztük a háborúellenes Vörös Sportnapot. Nemcsak mi készültünk erre a napra. Felkészült a csendőrség, a rendőrség is. A munkások minden megmozdulását elfojtották, féltek, élénken emlékeztek még az 1930. szeptember 1-i nagy tüntetésre. Az MTE baloldali sportolói felada­tot kaptak a kommunista párttól és tudták, hogy a feladatot minden körülmé­nyek között végre is fogják hajtani. A gödi dunaparton végig, kiránduló munkások pihentek családtagjaikkal együtt, várták a sportműsor kezdetét. Délelőtt kerékpáros fiúk száguldottak vé­gig a parton, bejelentve, hogy kezdődnek a kézilabdra-mérkőzések. Hány csapat indult, ki nyerte a körmérkőzést, már nem tudom. Ott voltak az MTK-n kívül a Vasas, a Nemesfémes, a Szabó, az Építő és a Bőrös Szakszervezetek csapatai. A közönség izgult, lelkesen bíztatta csapatát, s minden gólt harsány üdvrival­gás kísért. Lassan több száz néző gyűlt össze. A fürdőruhás nézők között ott virítottak a csendőrök kakastollai is. A csendőrök nézték a mérkőzést, feltűzött szuronyú puskával a vállukon. Miközben ezzel elvonták figyelmüket, feljebb a dunaparton kultúrműsor zajlott. Egy elvtárs méltatta augusztus 1-ének jelentőségét, majd József Attila verseit szavalták. A Favágó sorait — „Ejd, döntsd a tőkét, ne si­ránkozz __” — a közönség együtt szavalta az előadóval. Mikor a „Lebukottak”-at szavalták, pénzt gyűjtöttek, hogy a Vörös Segély a bebörtönzötteket tudja segí­teni. A kórus a Varsavjankával kezdte, az orosz forradalmárok dalával. A hall­gatók a kórussal együtt sorba énekelték a munkásosztály tiltott forradalmi da­lait. Kerékpáros „járőreink” jelezték, ha gyanús idegen vagy csendőr közeledett s mire odaértek, csak játszó, vidám fiatalokat találtak. A meleg, békés vasárna­pot vidám kacagás verte fel és úgy látszott, hogy nem lesz itt ma semmi „rend­zavarás". Az MTE jobboldali vezetői megkönnyebbülve gondolták, használt az in­­telem, baj nélkül megúszták ezt a napot, s a­­endületlenül folytak a kézilabda-mérkőzések. A csendőrök elunták, le.­­ Itt heveredtek a fűre. Délre befejeződött a kézilabda, s mindenki elment ebédelni. Ebéd után került sor a dunai úszásra. Nagy közönség várta a parton az indulást. Az MTK-tagoknak a vezetőség megtiltotta a monstre-úszá­­son való részvételt, de a többség, a szakszervezetek fiataljaival és a fürdőzők egy részével rajthoz állt. Tudták, hogy részvételükkel segítik a Vörös Sportnap sikerét. A „rajt" vezényszóra több száz fiatal gázolt a vízbe. A parton a közön­ség kísérte az úszókat, de kisérték a csendőrök is. Egyszerre felhangzott a víz­­ben: „Éljen a Szovjetunió!" A parton visszhangzott a lelkes éljeni „Vesszen a fasizmus!" „Le vele!" dübörgött a parton. „Éljen a Kommunisták Magyarországi Pártja!” Éljenzés közben a parton levő tömeg feje felett megjelentek mint fe­hér galambok a Kommunisták Magyarországi Pártjának háború ellenes röpcédulái. A hangulat egyre izzóbb lett. A csendőrök tehetetlenek voltak. Az úszók pedig kórusban kiáltották a jelszavakat. Az úszókat csónakok kísérték. Letakart rendszámokkal. Nem volt ajánlatos, hogy a csónakok számait felírják. Egyszerre észreveszik, hogy egy idegen, lát­ható rendszámú kajakban egy fiú fényképez. Ez spicli. Meg kell akadályozni, hogy a résztvevők fényképei a rendőrség kezébe kerüljenek. Egy csoport a víz­ben körülfogja a gyanús kajakot. Felfigyel a parton a közönség, „vízbe vele!" követelik. A kívánság teljesül, s a kajak felfordítva, békésen úszik. Gazdája ki­­évtekel a partra, s a komolyabb ütlegektől csak az odasiető csendőrök tudják megmenteni. A csendőrök előresietnek, remélve, hogy az úszóknak egyszer csak ki kell menniük a partra, s akkor majd lesz ne mulass! Az ismertebb baloldali érzelmű sportolók csónakok kíséretében átvágnak Horday felé. Ma nem lesz itt lebukás. A nézők nagy része is szolidaritást vállal az úszókkal, sokan begázolnak a vízbe, összekeverednek a tüntetőkkel. Ki úszott, ki csak békés fürdöző?... A csend­őrök nem tudják. A sok száz fürdöző közül nem tudnak senkit sem kiemelni. A tüntetés szervezői közben átérnek Korányba, elvegyülnek a strandolók között. Később csónakon átviszik nekik a ruhákat, s a jól végzett munka érzésével kom­pon átmennek Szentendrére, s onnan haza. Az 1932-s gödi Vörös Sportnapnak nagy visszhangja volt a dolgozók között. Augusztus 1-én a kommunista párt irányításával a sportoló ifjúmunkások harco­san tüntettek a fasizmus, a háború ellen, hitet tettek a béke mellett. Baracs Györgyné Dómján győzött az 580-as géposztályban a Bp. Vasas motorversenyén A Bp. Vasas vasárnap délelőtt ren­dezte országos motorkerékpáros salak­pálya-versenyét a népligeti pályán. Az esős idő ellenére is mintegy 5000 néző nézte végig az izgalmas, érdekes futamokat. Minden géposztályban 3x4 kört futottak a versenyzők. 100 kcm: 1. Héger (Bp. Törekvés) Csepel 12 pont, 2. Radanovics (Bp. Törekvés) Csepel 10, 3. Szabó (Bp. Tör.) Csepel 8. — Nagyszerű küzdel­met vívott a három Törekvés-fiatal. 125 kem: 1. Thoma (Bp. Tör.) Csepel 15, 2. Vörös (Debreceni Törekvés) Csepel 6, 3. Héger (Bp. Tör.) 100-as Csepel 4. — Thoma mindhárom futam­ban biztosan győzött. Jól motorozott a debreceni Vörös is. 250 kcm: 1. Nán­dori (Bp. Tör.) NSU 15, 2. Hornyák (Bp. Tör.) NSU 8, 3. Vörös (D. Tör.) 125-ös Csepel 5. — A fiatal Nándori sokat fejlődött és mindhárom futam­ban nyert. 350 kem sorozatgépek: 1. Győré (Szolnoki Törekvés) NSU 13, 2. Nándori (Bp. Tör.) NSU 11, 3. Hor­nyák (Bp. Tör.) NSU 4. — Győré két. Nándori egy futamban győzött. 350 kem speciál gépek: 1. Dómján (Bp. (Honvéd) Jap 15, 2. Polgár (D. Tör.) Jap 9, 3. S. Papp (Sz. Tör.) Jap 6. — Dómján gépe jóval gyorsabb volt, mint a másik kettőé, s kiváló salakverseny­zőnk technikailag is képzettebbnek bizonyult. 500 kcm speciál gépek: 1. Dómján (Bp. Honvéd) 350-es Jap 11, 2. Lévai (D. Tör.) Jap 10, 3. Schuch (Bp. Vasas) Jap 7, 4. Kesjár (Bp. Dózsa) Jap 4, 5. Molnár (Sz. Tör.) Jap 1. — Már az első futamban hatal­mas küzdelem alakult ki. Négy körön keresztül csak méterek választották el egymástól az élen lévőket. Ezt a futa­mot Lévai nyerte Damján, Kesjár és Molnár előtt. A második futamban Schuch szinte „megtáltosodott” és — nagy meglepetésre — biztosan verte az egész mezőnyt. Itt Dómján volt a második Lévai (akinek a gépe lánc­szakadást szenvedett) és Kesjár előtt. Az utolsó futam előtt tehát Lévai 1 ponttal vezetett Dómján és 2 ponttal Schuch előtt. A harmadik futamban Schuch három körön át vezetett, az utolsó körben azonban Dómján, majd Lévai is elhúzott mellette. A Pécsi Dózsa országos gyorsasági motorkerékpár-versenye Vasárnap délelőtt a mecseki körpá­lyán 84 résztvevővel rendezte meg a Pécsi Dózsa országos gyorsasági motor­kerékpár-versenyét. A 2782 méteres körpályán borús, időnkint esős időben rendezték meg a versenyt. Az eső csú­szóssá tette a talajt, több bukás volt, s így egyes számokban az esélyesek leg­erősebb ellenfelei kiestek a további küzdelemből. Általában élvezetes, izgal­mas küzdelmeket láthattak a nézők. Kel­lemes meglepetés volt a Pannónia-moto­­rok jó szereplése. 125 kem sportgépek (6 induló, 10 kör, mind Csepel-gépen): 1. Scherer (Bp. Honvéd) 21:25.2, 2. Hamar (Bp. Honvéd) 21:26, 3. Ungi (Bp. Honvéd) 22:17. — Scherer és Hamar szoros küzdelmet ví­vott. Itt indult a nők közül Csala Csilla (Autótaxi), aki 9 kört futott és 22:29.9-es időt ért el. 125 kcm-es sorozatgépek (5 ind., 10 kör, mind Csepel-gépen): 1. Kovács L. (Autótaxi) 22:14.4, 2. Scherer (Bp. Honvéd) 22:59, 3. Zabreczki (Kecs­­keméti Építők) 23:16.2, 4. Zsótér Berta­lan (MÁVAG) 23:37.4. — Nagy meglepe­tés Kovács biztos győzelme Scherer el­len. Csala Csilla itt is indult. Ideje: 22:29 (kör hátránnyal). 250 kem­ (6 inch., 12 kör): 1. Reisz I. (Bp. Honvéd) Jawa 26:44., 2. Cserkuti (Bp. Dózsa) Pannónia 26:58.3, 3. Reisz J. (Bp. Honvéd) Pan­nónia 27:02. 4. Kovács L. (Autótaxi) 27:47. — A jobb technikával rendelkező Reisz T. megérdemelten és biztosan győ­zött. 350 kem (5 ind., 12 kör): 1. Szűcs L. (Bp. Dózsa) 250-es Pannónián 25:43.8, 2. Végvári (Kaposvári ZM) Jawa 26:12, 3. Székely I (Pécsi Dózsa) Jawa 26:39, 4. Bottlik L. (Pécsi Törekvés) Jawa 26:42. — Szűcs László valamennyi ellen­felét körhátrányba vetve győzött. 500 kem (3 ind., 12 kör): 1. Németh I. (Bp. Dózsa) BMW 25:49.8, 2. Farkas (Pécsi Dózsa) 350-es Jawa 26:08, 3. Jakab (Pé­csi Törekvés) 350-es Jawa 26:14 4. — Németh István körelőnnyel fölényesen a legjobbnak bizonyult. Oldalkocsisok (3 ind., 5 kör): 1. Pettenkoffer, Simon­pár (Bp. Dózsa) BMW 11:08.8, 2 Dom­­sa, Villányi-házaspár (Bp. Dózsa) BMW 11:08.9, 3. Németh E , Németh I.-pár (Bp. Dózsa) BMW (körhátránnyal), időmé­rés nélkül). A nap legizgalmasabb ver­senye. A nagyszerűen küzdő Domsa, Villányi-párt csak egy kerékhossznyi előnnyel tudta legyőzni a Pettenkoffer, Simon-pár. 1955. augusztus 1, hétfő­n.

Next