Népsport, 1956. június (12. évfolyam, 110-130. szám)
1956-06-01 / 110. szám
A középiskolai atlétikai bajnokságok lebonyolításának rendszere nem felel meg a kívánt céloknak Az ökölvívósport helyzete Szombathelyen A napokban megtartott budapesti középiskolai atlétikai bajnokság színvonal, lebonyolítás és főleg előzetes szervezés szempontjából messze elmaradt e várakozástól. Az új ifjúsági bajnokok már mind ismert versenyzők, s ahogy az általában lenni szokott, csak a serdülő számokban találkoztunk új nevekkel. Az atlétikai utánpótlás szempontjából mindig és ma is a középiskolások versenyei jelentik a legnagyobb seregszemléi. A budapesti bajnoksággal párhuzamosan megrendezett országos általános iskolai bajnokságot már sokkal inkább a célnak megfelelően készítették elő és bonyolították le, a középiskolai bajnokság lebonyolításának jelenlegi rendszere azonban erősen kifogásolható. Már maga az a tény, hogy a sportolók szombaton délután a különböző csapatversenyeken, vasárnap délelőtt pedig az egyéni versenyeken vesznek részt, kizárja azt a lehetőséget, hogy az egyéni bajnokságban ezek a fiatal versenyzők tudásuknak, felkészültségüknek megfelelő jó eredményeket érjenek el. A fővárosi középiskolások zöme szombaton 2—3 számban indult, a ezek a helytelen rendezés következtében a versenyzők számára átlagosan 3—4 órás állandó készenlétet, vagyis bemelegítést, versenyzést, mozgást vagy ácsorgást jelentettek, megterhelés szempontjából tehát felértek egy kiadós 3—4 órás edzéssel. A szombati igénybevétel után 13 órával később, vasárnap reggel 9 órakor kezdődtek az egyéni bajnokságok. Nem lehet csodálkozni azon, hogy különösen azok a versenyzők, akik szombaton több számban indultak, megfelelő pihenés, regenerálódás hiányában vasárnap nemigen tudtak számottevő eredményt elérni. Nem beszélve arról, hogy szombaton a csapatok helytelen megszervezése, előkészítése következtében sokan saját versenyszámuktól teljesen eltérő számban, vagy esetleg több számban is indultak. A középiskolai versenyeket és különösen a bajnokságokat sokkal nagyobb gonddal kell előkészíteni, megszervezni és lebonyolítani, hiszen az atlétikai utánpótlás szempontjából éppen ezt a versenyző réteget tartjuk a legértékesebbnek. Nem fordulhat elő például még egyszer az, hogy a távolugrást egy időben rendezik a 100 m-eg síkfutással, különösen akkor, amikor tudjuk, hogy ilyen korban még nem szakosodnak ezekben a versenyzők és nagyon helyesen mindkét számban szeretnének elindulni. Tudomásom van arról is, hogy például Gerhardt Zsuzsát szombaton a 3x800 m-es váltóban is el akarták indítani. Vajon mikor fordul elő a felnőttek körében az, hogy két egymást követő napon vegyenek részt ugróversenyen? Igen ritkán. Vagy mikor fordul például elő az, hogy felnőtt versenyzők egy erős 1000 m-es verseny lefutása után másnap délelőtt egy erős 1500 m-es versenyen induljanak? Legfeljebb egykét válogatott viadalon adódhat ilyen. Vagy mikor tartanak a felnőttek egyegy fontos versenyük előtti napon 3—4 órás edzést? És így tovább még számos hasonló kérdést lehetne feltenni a középiskolás fiúk és lányok versenyeivel kapcsolatban. Véleményem szerint a középiskolai bajnokság lebonyolításának jelenlegi formájával nem érünk el célt. Kétségtelenül szükségesek és helyesek az iskolák közötti csapatversenyek, alkalmat nyújtanak tömegek mozgósítására, új fiatal sportolók bekapcsolására és nem utolsósorban, az iskolák közötti erőviszonyok lemérésére. Az egyéni bajnokságok pedig a már rendszeres edzésben lévő, legtehetségesebb középiskolás versenyzők színvonalának lemérésére szolgálnak. Ezt a kettős célt azonban csak úgy lehet elérni, ha a csapatbajnokságokat és az egyéni bajnokságokat a jövőben legalább 1—2 hét különbséggel rendezik meg. Ezáltal a versenyzők mentesülnének a túlzott igénybevétel alól. valósabb lenne az egész egyéni bajnokság, mindkét alkalommal valósabb körülmények között találkoznának egymással a fiatal sportolók és a kiválasztás lehetősége is lényegesen jobb lenne. Természetesen a bajnokságok ilyen lebonyolításával kapcsolatban, különösen vidéken, még felmerülnek utazási nehézségek. Az illetékeseknek azonban elsősorban ezeknek a nehézségeknek az elhárításával kell foglalkozniuk. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a középiskolai versenyeknek sokkal méltóbb keretet kell adni előzetes mozgósítás, szervezés, lebonyolítás, pálya stb. szempontjából egyaránt. Nagyon sok tehetséges fiatal sportoló kap kedvet egy jól megrendezett verseny után a rendszeres atlétizálásra, de épp így soknak elmegy a kedve és bizonyos mértékig komolytalannak tekinti a versenyzést egy rosszul megrendezett verseny után. A középiskolai testnevelő tanároknak pedig a bajnokságra való felkészítést, előzetes szervezést az atlétika jelentőségének és fontosságának megfelelően kell elvégezniük. A középiskolai sportban is lejárt már az ideje annak, hogy az utolsó pillanatban, a helyszínen állítsák össze a csapatokat, esetleg kellően fel nem készített versenyzőkből és a versenyzők a kiírásokkal kapcsolatos rendelkezésekkel még csak tisztában se legyenek. Vannak középiskolai testnevelő tanárok, akik súlyponti kérdést csinálnak abból, hogy tanulóik szervezetten és jól szerepeljenek a középiskolai versenyeken. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az ilyen tanárok száma, sajnos, egyelőre elég kevés. A középiskolásokkal való foglalkozás atlétikában pedig minden fáradságot megérdemel. Sir József állami edző Külföldi Híradó A lengyel atléták ez évi versenyműsora igen gazdag A wroclawi első olimpiai válogató után június 9-én és 10-én Varsóban a Kusocinski-emlékversenyen 14 ország neves atlétáival találkozik a lengyel élgárda. Utána a lengyel atléták egy csoportja Helsinkiben szerepel, egy másik csoport pedig 10 napos versenykörúton v vesz részt Dániában, Svédországban és Norvégiában. Erős lengyel csapat indul a júniusi prágai Rosicky-emlékversenyen is. Július elején Milánóban és Belgrádban versenyeznek a lengyel atléták, majd 7-én és 8-án Poznanban vívják első idei férfi és női válogatott viadalukat Magyarország ellen. Július közepén Varsóban tartják a második olimpiai válogatót. Augusztus elején 15 főnyi csapat Helsinki- 1 A francia nemzetközi teniszbajnokság döntőinek további eredményei. Férfi páros: Candy (ausztrál), Perry (amerikai)—Head, Cooper (ausztrál) 7:5, 6:3, 6:3. Női páros: Gibson, Buxton (amerikai)—Hard, Knode (amerikai) 6:8, 8:6, 6:1. Leningrádban nagy érdeklődés mellett zajlott le a szovjet— francia vívótalálkozó. Mind a négy fegyvernemben találkoztak a két ország válogatott versenyzői, s a mérkőzések eredményei a szovjet vívósport fejlődését bizonyították. Kard: Franciaország —Szovjetunió 8:8 (találatarány 60:66 a francia csapat javára). Férfi tőr: Franciaország — Szovjetunió 8:8 (találatarány 59:60 a franciák javára). Párbajtőr: Szovjetunió—Franciaország 10:6 (!). Női tőr: Franciaország —Szovjetunió 10:6. Prágában folytatták az ausztráliai és a csehszlovák teniszezők bemutatóit. Hoad—Krajcik 6:1, 4:6, 6:3, Candy— Javorski 6:4, 4:6, 7:5. Június első felében az amerikai Patty és Larsen játszik Prágában. Június 9-én kezdődik a nemzetközi labdarúgó-szövetség kongresszusa Lisszabonban. Valószínűleg itt jelölik ki az 1962. évi VB színhelyét, amelynek rendezésére eddig Chile, Argentína és a Német Szövetségi Köztársaság jelentkezett. Olaszország, Panama, az USA, Ecuador és a Nagy-Britanniához tartozó országok Chile kérését támogatják. Június 8-án az Európai Labdarúgó Szövetség tart ülést Lisszabonban, ezen a labdarúgó-válogatottak Európa-bajnokságáról tárgyalnak. Amennyiben 16-nál több jelentkező lesz, akkor 1958 augusztusától 1959 augusztusáig selejtezőket tartanak. 1959 augusztusától 1960 májusáig küzdenek a legjobb nyolc közé jutásért, s 1960 júniusában és júliusában játszanak az elődöntőbe jutásért. A Nemzetközi Tornaszövetség következő kongresszusára augusztus 28-tól szeptember 1-ig kerül sor Bécsben. Itt állapítják meg a második tornász Európa-bajnokság színhelyét. Az Udarnik Szófia labdarúgó-csapata a Szovjetunióba utazott, s ott a Zenit, a CDSZA és a Dinamo Kijev lesz az ellenfeleiben, Chromik pedig Edinburgh-ben áll rajthoz, majd a legjobbak részt vesznek az augusztus 19-i és 20-i budapesti nemzetközi versenyen. Augusztus végén Oslóban a norvégok, szeptember folyamán Varsóban a franciák, Belgrádban a jugoszlávok ellen mérkőzik a lengyel válogatott. Ezenkívül részt vesznek a londoni és a bukaresti nemzetközi versenyen, az ifjúságiak pedig a svéd és nyugatnémet ifjúságiakkal vívnak válogatott viadalt. Október elején lesz Szófiában a bolgár—lengyel viadal, majd október végén az olimpiai csapat tagjai kéthetes edzőtáborozásra Splitbe utaznak és egy itt tartott nemzetközi verseny után egyenesen innen indulnak Melbourne-be. A három világcsúcsot hozó modestói versenyen a 440 yardon világcsúcsot futott Lea (45.8) mögött Masburn 46.2-vel lett második, a legutóbb feltűnt puertoRicói Rodriguez csak 5. lett 48.7-tel. Minneapolisban Bell 790-et ugrott távolba, a finn Landström 441-gyel nyerte a rúdugrást. New Yorkban McWilliams és Hall egyformán 59.80-at dobott kalapácscsal. Tíz holland távolugró-csúcsot állított fel 758 cm-es eredménnyel Visser. Az angol labdarúgók dicséretétől hangos a nyugatnémet sportsajtó a 3:1 arányban végződött Anglia —Német Szövetségi Köztársaság mérkőzés után. Megállapítja a Kicker, hogy elsősorban lövőkészségben múlta felül az angol tizenegy a nyugatnémeteket. Leszögezi a lap, hogy a nyugatnémet válogatott a vereség ellenére sem keltett csalódást és játéka biztató volt. Zsolt játékvezetőről így ír többek között a Kicker: „Zsolt a világ legjobb játékvezetőinek sorába tartozik. Berlinben elsősorban az előnyszabály nagyszerű alkalmazásával tűnt ki. Jól bírálta el minden esetben a szabálytalanságokat is.” LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOK Német Demokratikus Köztársaság. Empor Rostock—Vorwárte Berlin 2:1, Dynamo Berlin—Turbine Erfurt 3:2. Wisvnut Kari Marx-Stadt—Aktivist Briesr ke-Senftenberg 1:2, Rotation Leipzig— Ro tat ion Babeleberg 5:3. Motor Kari Marx-Stadt—Einheit Dreedon 1:2. 1. Senftenberg 8 5 3 — 15: 413 2. Wiemut KM-St. 9 5 3 1 18: 9 13 3. R. Leipzig 10 5 2 3 15:12 12 4. Bábelsberg 10 5 2 3 16:18 12 Ats Jenő 1:03.2-es idejénél eddig csak Tumpek úszott jobbat 50 méteres uszodában. A világranglista a 100 méteres pillangó úszásban (50-es pályán) most a következő: 1:02.3 Tumpek (magyar) 1954 1:03.2 Áts (magyar) 1956 1:05.4 Nagasava (japán) 1951 1:06.2 Jasuoka (japán) 1951 LABDARÚGÓ-ISKOLÁBAN 1949, Prága: Csehszlovákia —Magyarország 5:2. 1956, Budapest: Csehszlovákia — Magyarország 4:2. — Fiacskám, te éppen úgy dadogsz, mint 1949-ben, pedig úgy hallottam, hogy azóta nagyon sokat fejlődtél. — Tanár úr kérem... én tudtam is... én tudtam is... de elfelejtettem... Ha a vezetők nem ismerik a szabálykönyvet... Immár egy éve lesz annak, hogy megjelent a Labdarúgás szabálykönyve c. könyv. Minden érdekelt nagy örömmel üdvözölte, mert végre mindenki tájékozódhatott a labdarúgás különféle szabályai (bajnoki, átigazolási, fegyelmi, fellebbezési stb. szabályok) között. Mindenki örömmel üdvözölte, de sokan egyáltalán nem forgatják. Erre mutat az, hogy Vas megyében a II. osztályú bajnokságban már nyolc mérkőzést óvtak meg azért, mert ifjúsági korban levő játékost külön sportorvosi engedély nélkül szerepeltettek a különböző csapatok. A Szombathelyi Vörös Meteor például 14:0 arányban győzött az Egyházasrádsód SE ellen. Igen ám, de az utóbbi csapat vezetői rájöttek, hogy a szombathelyiek egyik ifjúsági korban levő játékosa — Németh Sándor — a külön orvosi engedély nélkül szerepelt. Óvtak. A fegyelmi bizottság helyt adott az egyházasroldóciak óvásának, s a mérkőzés két pontját, 0:0 gólaránnyal, az ESK javára írta. Oda lett a szombathelyiek, két pontja és a 14:0-ás gólarány. Csak saját magukat okolhatják. Ha már nem olvasták a megyei társadalmi labdarúgó-szövetségnek az év elején erre vonatkozó rendelkezését, legalább forgatnák a labdarúgás szabálykönyvét. Ennek 38. paragrafusa pontosan és világosan előírja, mit kell tenni ilyen fiatal játékos szerepeltetése esetében. A szabálykönyveket nem azért adják ki, hogy fiókban vagy könyvszekrényben porosodjanak ... K. A. 1956. június 1, péntek Munkában a labdarúgó-vándoredző Az országos labdarúgó-edzőbizottság legutóbbi munkaértekezletén többször is szó esett a vándoredző vidéki munkálkodásáról. A beszámolóban így emlegették: „Most, hogy már munkában van a vándoredző, javul a kapcsolat a megyei edzőbizottságokkal, élénkül ezeknek a bizottságoknak a munkája . . .” A vándoredző, Szűcs Gyula, egyike a legképzettebb szakembereknek. Még csak néhány hónapja dolgozik. Mi a munkája? Nézzük csak a munkatervét. A tervezet szerint 2—2 hetet tölt minden megyében (kétszer egy-egy hetet), azonkívül egy-egy hetet a nagyobb városokban, ahol több csapat működik. Mindenfelé segít az edzőbizottságok megszervezésében vagy működésük élénkítésében, előadásokat és bemutató edzéseket tart az edzőknek, ismerteti a legkorszerűbb oktatási, edzésvezetési és nevelési elveket, módszereket, s mindezeken kívül szerte az országban feljegyzi a legtehetségesebb fiatal játékosok neveit. Röviden: mindent megtesz, hogy a labdarúgás színvonalának emelését az ország egész területén elősegítse. Munkájában mindenütt a DISZ-re, a helyi TLB-re és a társadalmi labdarúgó-szövetségre támaszkodik; legszorosabban együttműködik a társadalmi labdarúgó-szövetség edzőbizottságával és ifjúsági bizottságaival. Hogyan megy mindez a gyakorlatban? Erre a kérdésre az alábbi választ kaptuk a vándoredzőtől. -- Rendszerint hétfőn utazom el a megye székhelyére. Érintkezésbe lépek a megyei TLB-vel, a DISZ megfelelő szerveivel, a társadalmi labdarúgó-szövetség vezetőivel. Tájékozódom. Késő délután vagy este már előadást tartok az oktatás és a nevelés elveiről, módszereiről. Az edzőbizottságnak, ha szükséges, segítek munkaterve elkészítésében, ismertetem az országos edzőbizottság munkáját, mert ez jó útmutatásul szolgál mindenfelé. Kedden a gyakorlati munka alkotja tevékenységem fő részét. Az előző napon elmondottakat megmutatom gyakorlatban egy-egy sportkör edzésén. Az edzés után a szakvezetőkkel és a játékosokkal megbeszéljük a látottakat, a tapasztaltakat. Hasonló a munkám szerdán is. Ekkor rendszerint egy-egy községi sportkört látogatok meg. A negyedik napon egy ifjúsági csapat edzésmunkáját mutatom be, nem ritkán a megyei ifjúsági válogatott keret tagjainak közreműködésével. Az ötödik napon is tartok néha hasonló gyakorlati bemutatót és utána megbeszélést, majd a megfelelő hivatali és társadalmi szervekkel megbeszéljük a tapasztalatokat, a legfontosabb feladatokat, s értékeljük az öt napon át végzett munkát. A hatodik napon visszautazom a fővárosba és jelentést készítek a heti munkáról az OTSB labdarúgó-osztálya részére. Vázlatosan ez az a munka, amit hétről hétre végzek . . . A vándoredző járt már az idén Baranya, Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár, Heves, Komárom és Nógrád megyében. Járt Pécsett és Szegeden. Kíváncsiak volnánk, mik az általános tapasztalatai. Milyennek találta a labdarúgás szintjét és milyennek a nevelési munkát ezeken a helyeken? — Még néhány évvel ezelőtt általános jellemzője volt a vidéki labdarúgásnak a lendületesség, a kemény küzdés, a túlságosan nagy erőbedobás és a hiányos labdakezelési tudás — válaszolta, rövid gondolkodás után a vándoredző. — A többet ésszel, mint erővel elvnek az ellenkezője érvényesült a mérkőzéseken. Az ilyen labdarúgás már kisebb területre szorult. Az ország iparvidékein rendszerint magasabb színvonalú a labdarúgás, mint a jobbára mezőgazdasági jellegű vidékeken. Mivel szocialista építésünk folyományaképpen egyre több és több vidékre mondhatjuk azt, hogy iparvidék — egyre nagyobb területen emelkedik a sportkultúra, így a labdarúgás színvonala is. Az élvonalbeli edzők — például Kalocsay Géza, Lakat Károly, Kléber Gábor és mások — jó példával járnak elöl szakmai munkában és nevelésben egyaránt, s munkájuk jó hatással van a többi edző munkájára is. A fiatalok jobb színvonalú mérkőzéseket látnak és ezeken is tanulnak, nemcsak az edzéseken. — Mit kellene tenni, hogy az egyelőre még túlnyomórészt mezőgazdasági jellegű vidékeken is emelni lehessen a labdarúgás színvonalát? — Hatalmas hatással van ezeknek a vidékeknek a fiatal labdarúgóira az, ha élvonalbeli csapatokat látnak, például valamelyik válogatott csapatot, vagy egyik-másik NB 1-es, NB II-s csapatot. Amit ezektől látnak a falusi fiatalok, jelentős előrelendítő hatással van fejlődésükre. Mindezen felül szükséges lenne az ezekkel a csapatokkal foglalkozó szakemberek politikai és szakmai tudásának emelése. Azt hiszem, minden megyében lehetne rendezni egy-egy rövidebb-hosszabb táborozást minden évben, s ezeken sokat fejlődhetnének a falusi sportkörök edzői. Szűcs Gyula arra törekszik, hogy az ország valamennyi fiatal labdarúgója magasabb szintet érjen el az eddiginél, hogy közülük minél többen rendelkezzenek már 18—19 éves korukra azzal a mozgásos labdakezeléssel, azzal a taktikai tudással, amely alapja lehet további fejlődésüknek, ha bekerülnek majd a felnőttek közé. A megyei ifjúsági keretek edzőivel például megtárgyalja mindenütt, milyen labdakezelési anyag elsajátítására van szükség a rendelkezésre álló két év alatt (a játékos 17—13 éves korában), milyen támadó és védő taktikai megoldások gyakorlása a legfontosabb, hogyan kell és milyen helycserés összjátékot kell tanítani, begyakoroltatni, s azt is — milyen az oktatás, a gyakorlás legmegfelelőbb felépítése. — Mi a helyzet a labdarúgók nevelése terén? — Ebben a tekintetben sem rosszak a tapasztalataim. Azokon a helyeken, ahol eddig jártam, biztató jelenségekkel találkoztam. Az edzők általában helyes elvek szerint végzik a nevelőmunkát. Törődnek fiatal játékosaik tanulásával, munkájával is, szoros kapcsolatot tartanak fenn az iskolákkal, a munkahelyekkel, törődnek a neveltjeikkel. A játéktereken általában fegyelmezett viselkedést tapasztaltam. Ahol zavar vagy kisiklás van, többnyire a játékszabályokkal teljesen tisztában nem levő nézők okozzák. Ezeknek a nevelése, felvilágosítása, megrendszabályozása fontos feladata lenne a sportköröknek. A nevelés tekintetében is igen fontos az, hogy a fiatalok milyen felnőtteket látnak az edzéseken, a mérkőzéseken, milyenek az ,,eszményképeik". Ez fontos figyelmeztető lehet a felnőttek számára is... Befejezésül arról beszélt a vándoredző, hogy bizony nem sok az az idő, amit egy-egy helyen el tud tölteni, munkája ezért nem olyan eredményes, mint lehetne, ha jobban figyelemmel kisérhetné egy-egy vidék munkáját, fejlődését, de úgy hiszi , mégiscsak segíti az előrehaladást a fejlődést. P. J. — Mi van Szombathelyen az ökölvívó sporttal? — Ezt a kérdést a fővárosban is gyakran felteszik egymásnak a szakemberek. A szombathelyi öklözők ugyanis az utóbbi esztendők folyamán az ökölvívósport fejlesztésében nem értek el számottevő eredményt, sőt visszaestek! A városban csupán két sportkör rendelkezik ökölvívó-szakosztállyal, az Sz. Törekvés és az Sz. Dózsa. A vasutasok sportköre 25 évvel ezelőtt alakult, s ezalatt az idő alatt sok dicsőséget szerzett már a városnak. A felszabadulás után a szakosztályban serény, mozgalmas élet kezdődött. Ennek voltak is eredményei, főleg az utánpótlás nevelésében. Az Sz. Törekvés legtehetségesebb öklözője, Borsics István nagy bravúrt vitt véghez, amikor háromszor egymás után országos egyéni ifjúsági bajnokságot nyert! Az ugyancsak háromszoros ifjúsági bajnok Nagy Gyula két bajnokságát a Törekvés színeiben szerezte. Az utóbbi két esztendőben azonban némi törés állt be a szakosztályi élet fejlődésében. Megmutatkozik ez abban is, hogy a sportkörnek kevés a versenyzője. Ez sok zavart okoz. Az Sz. Törekvés tavaly részt vett az észak-dunántúli kétcsoportos területi bajnokságban, s csoportjában veretlenül első lett. A másik csoportban a Székesfehérvári Törekvés végzett az élen. A versenykiírás szerint a két együttesnek meg kellett volna mérkőznie egymással, hogy eldöntsék, melyikük vehessen részt a Béke Kupa ökölvívó CSB II. csoportba való feljutásáért vívott osztályozókon. Erre azonban nem került sor, mert a találkozóra a Törekvés nem tudott kiállni. Távolmaradását a szakosztály vezetősége azzal indokolta, hogy hat öklözője bevonult katonának. Az idén az Sz. Törekvés nagy meglepetésre már nem indul a területi CSB-n! Az Sz. Dózsában éveken keresztül nem sok gondot fordítottak az utánpótlás nevelésére. Hosszú időn keresztül a szakosztálynak nem is volt vezetősége, legalábbis csak az edző dolgozott. 1954 óta azonban megváltozott a helyzet. A szakosztály egyik versenyzője, Oláh Pál elvégezte a segédoktatói tanfolyamot, s nagy lelkesedéssel, szakértelemmel munkához látott. Felkereste az üzemeket, az iskolákat, s tagtoborzót tartott, hírverő mérkőzéseket rendezett. Elsősorban neki köszönhető, hogy a szakosztálynak jelenleg 18 ifjúsági, 8 serdülő és 2 felnőtt ökölvívója van. A Dózsa SE tavalyi országosifjúsági bajnokságán a szombathelyiek egy első, három második és három harmadik helyet vívtak ki. Az idei megyei ifjúsági bajnokságon több versenyző értékes helyezést ért el. A Szombathelyi Dózsa az idén már elindítja ifjúsági csapatát a csapatbajnokságon is. Az élénkebb ökölvívó-életet mindkét szakosztályban jelentős mértékben akadályozza a teremhiány. A Törekvés és a Dózsa is a Hevesi utcai Általános Iskolában tartja edzéseit. Az iskolának a tornaterme kicsi, sem fürdője, sem öltözője nincs. Azelőtt kevés volt a versenyzési lehetőség is, de a CSB eloszlatta az ilyen irányú panaszokat. Sokan keseregnek Szombathelyen amiatt, hogy a középiskolák részéről közömbösség mutatkozik az ökölvívás iránt, mert a pedagógusok egy része elidegeníti a fiatalokat ettől a kemény, férfias küzdősporttól. Pedig az iskolában több fiatal kedvet érez az ökölvíváshoz. Borsics is az iskola padjaiból került a legjobb ifjúsági versenyzők közé. Az ökölvívósport vezetése nem megnyugtató Szombathelyen. A Szombathelyi VTSE mellett nem működik nehéz atlétikai társadalmi szövetség, s egész Vas megyében mindössze négy ökölvívó-edző van. Ezek közül is csak kettő működik rendszeresen, Hajós Sándor és Oláh Pál. Sajnos, ők sem képezik magukat megfelelően, jellemző erre, hogy a Sportakadémia előadásain egyikük sem vett részt. Versenybírók tekintetében jobbára kielégítő a helyzet. A városban hat minősített bíró működik, s jelenleg folyik egy bíróképző tanfolyam is. A legképzettebb bírót, Csiszár Ferencet a szomszédos megyékben is szívesen látják mérkőzést vezetni vagy pontozni. Az igazsághoz tartozik az is, hogy nemcsak Szombathelyen, hanem egész Vas megyében visszaesett az az ökölvívó-élet, például Kőszegen és Celldömölkön is. Örvendetes viszont, hogy mostanában Sárvárott egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az ökölvívás iránt. Vas megyében nagyon örülnének annak, ha az OTSB nehézatlétikai szakosztálya hozzásegítené a megye sportvezetőit ahhoz, hogy felrázzák egyik-másik várost a tespedésből. Szombathelyen a VTSB augusztus 20-ra nagyszabású minősítő versenyt tervez a „Dunántúl legjobb ökölvívója” címért. Ezt a versenyt tavaly első ízben rendezték meg. Akkor is élénk volt az érdeklődés, az idén remélhetőleg még nagyobb lesz. A VTSB a helyi ökölvívókon kívül főleg Győr, Veszprém, Sopron és Székesfehérvár legjobbjainak indulására számít. Szombathelyen egyébként nagyon örülnek annak, hogy az idén a felnőtt területi CSB mellett megrendezik a területi ifjúsági csapatbajnokságot is. Biztos, hogy ez hathatósan segíti majd a fiatalok fejlődését. Kiss Antal Újabb tornaterem Szekszárdon 0 (Tudósítónktól.) Szekszárd az első öt 8 éves terv keretében közel másfélmilliós költséggel épült sporttelepet kapott. A 8 játéktér gyepesítése azonban két kíséret után sem sikerült. A városi tanács 8 a közelmúltban tárgyalta a költségve-tést és a pálya gyeptéglázására újabb 60 000 forintot szavazott meg. A gye- 8 pesítést az OTSB irányításával kezdték meg és azt remélik, hogy harmadszorora végre nem lesz baj. A város sport- 8 jának égető kérdése a pályahiány. Jelenleg az egyetlen salakos edzőpályán játssza mérkőzéseit és tartja edzéseit a város 9 labdarúgó csapata. A megyei tanács az idén végezteti a 60 esztendős Garay Gimnázium épületének felújítását 200 000 forintoshig tel felhasználásával. Az intézet felújít 8 tása keretében megoldódott a sportolók régi vágya: új parkettát kapott a 825x11 méteres tornaterem, szertár- 8 helyiség és tusoló készült. 8 A gimnázium tornatermének a felújításával 4 használható tornaterme lett 8 a városnak. S ha ehhez hozzávesszük, ahogy az épülő 20 tantermes általános B iskolában is készül egy 20x10 méteres 8 tornaterem, igen jónak kell monda-nunk az alig 20 000 lakost számláló 8 megyeszékhely tornatermi viszonyait. Sajnos, a szekszárdi fiatalság nem él 8 kellőképpen ezekkel a nagyszerű lehetőségekkel. A megyei általános iskola tornászbajnokságokon is hiába kerestük a szekszárdi iskolák diákjait. A fiúiskola az árvízre hivatkozva el sem indult, a leányiskola pedig a szekszárdi járással közösen megrendezett versenyen csak a 2. helyen végzett és így nem került a megyei döntőbe. Részt vett viszont a döntő küzdelmeiben a tornaterem nélküli Döbrötközi Általános Iskola csapata. Ilyen adottságok mellett a szekszárdi általános és középiskolás tanulóknak, valamint a sportkörök versenyzőinek sokkal nagyobb szerepet kellene játszaniuk a megye tornasportjában. • • Szerkesztői Üzenetek Kelemen József, Nagykanizsa, Takács II valóban 7 gólt rúgott egy válogatott mérkőzésen. Ez 1928-ban szeptember 23-án Budapesten a Budapest—Berlin 8:0-ás mérkőzésen történt. Ezen a mérkőzésen Mándl, a mostani ifjúsági állami edzőnk volt a jobbhátvéd. Bukott, a Bp. Dózsa edzője a középfedezet, s Berlin csapatában Herberger, az NSZK csapatának jelenlegi edzője játszott középcsatárt. ÜGETŐVERSENY szombat du. 15 órakor