Sport, 1957. február (2. évfolyam, 22-41. szám)

1957-02-01 / 22. szám

Útra készen.. . /liehor-jáiéUosoU a prágai kézi!alula Qlagíjííij előtt tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiHiüiiiHiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiimiiüiiiiiiiiiiitiiiii Készülődés. Nincs ennél izga­­tóbb, lelkesítőbb dolog sportoló számára. Hátha még olyanok ké­szülnek útra, akik hosszú ideig nemigen gondolhattak készülődés­re, nemzetközi mérkőzésekre. Ké­zilabdázokról van szó, akiknek az életében nem mindennapos volt az úti készülődés, mert kézilabdások ritkán utaztak külföldre. És most végre jelentős nemzetközi mérkő­zés-sorozat előtt áll a Bp. Meteor kispályás férfi együttese. Prága város Nagydíjára készül a piros fehér csapat. Az újonc A Meteorban van egy-két „öreg” játékos, akinek van némi nemzet­közi múlt a háta mögött, a legtöbb azonban nyáron, Csehszlovákiában járt először külföldön, így igazi újonc csak egy van a csapatban — Lengyel Gábor. Lengyel 21 éves, négy éve kézilabdázik, most ugyan katona és már egy éve nincs rend­szeres edzésben, dehát a lelkesedés sok mindent pótol. Lengyel szor­galmasan látogatja az edzéseket, sípszóra fut, passzol, beáll, egyszó­val mindent megcsinál, amit az edző kíván, éppúgy, mint a töb­biek, csak egy kicsit lelkesebben. Mert hát ő újonc. Ha erényei felől érdeklődnek, elhárítóan csak eny­­nyit mond: — Nagyon szeretem a kézilab­dát. Az ideiglenes edző, a Bp. Meteor kiváló játékosa, Bolla Rudolf azon­ban elmondja, hogy Lengyel elég gyors, jobb és bal kézzel egyfor­mán jól lő és reméli, hogy ezeket a képességeket a prágai Nagydíj küzdelmeiben is csillogtatni fogja. — Igaz, hogy Lengyel csak cserejátékos lesz, de nálunk a cserejátékos teljes értékű harcos — mondja Bolla. A „doki“ is beleszól Az edzést nemcsak az edző, ha­nem a csapat orvosa, Haray Béla dr. is árgus­ szemekkel figyeli. Haray „doki” ugyanis jelentős vizs­gálatnak veti alá a játékosokat és saját vizsgálatainak eredményeit is figyeli az edzéseken, hogy jó taná­csokkal tudja őket ellátni a mérkő­zések előtt. Már eddig is néhány érdekes dologra hívta fel a figyel­­müket. Például arra, hogy a fizi­kai erőt fokozni kell, néhány játékost pedig arra figyelmeztet egy vizsgálat eredményeképpen, hogy ne nyitott, hanem zárt ujjak­kal sáncoljanak, mert ujjaik sérü­lékenyek. Teljes az összhang orvos, edző és játékos között a Meteor­ban. Recept öregedés ellen Aki látja a 37 éves Kőszegi Tibort, a Meteor kedvenc „Tibsi­­jét” a kapuban párducként vetőd­ni, pompás érzékkel kifutni, önkén­telenül felteszi a kérdést: Mit hasz­nál ez öregedés ellen? Kiegyensúlyozott élet, lelki­­ismeretes munka, lelkiismeretes edzés, korai lefekvés és Haray dr. bizonyára mindezen felül még hozzátenne, hogy Kőszegi nem dohányzik, íme a recept öregedés ellen. Hogy vannak, akik ilyen recept ellenére sincsenek jó formá­ban 37 éves korukban? Ja kérem, Kőszegi mindezen felül született gumiember! A Meteornak tulajdonképpen nemcsak egy újonca van, hanem újoncnak számít, de csakis a Meteor csapatában a két kölcsön­­játékos, Som Ferenc és Pfeiffer János, ők azonban hamarosan bele-illeszkednek a Meteor-stílusba és velük is nő a nagy lövők száma, aminek bizonyára hasznát veszik a prágai tornán. Mert átlövőkben nincs hiány. Jelenleg ugyanis nincs 180 centin aluli játékos a Meteorban. Az edzésen most az Újpesti Gyapjú férfi csapata játssza a „falat” és fölöttük csak úgy zápo­roznak a lövések. Az edzés után így sóhajtott fel az edzőtárs egyik játékosa: — Nem lehet ezek ellen véde-­­­kezni! Bár ezt mondanák Prágában is­­ az ellenfelek! . .. Szombaton Csepelen ökölvívó-verse­nyt rendeznek A Csepel SC ökölvívó szakosz­tályamaik vezetőség© aziziad a kéréssél fordult a MÖSZ-höz, hogy a csepeli ökölvívó-étel fellendítés© érdekében küldjön egy erős összeáll­­ítású budapesti vegyes csapatot Csepelre. A MÖSZ eleget tett­ a kérésnek, s megbízta Bondi Mitea edzőt, az után­pótlás-válogatott szövet­ségi kapitányát, hogy állítson össze egy budapesti vegyes csapatot. Ez megtörtént. Szombaton 17 órakor a következő össze­­állítású csapatok lépnek keretek közé a csepeli Sport­csarnokban. Buda­pesti vegyes: Szabó Domonkos, Fekete Pál Németi, Török, B. Nagy, Sziki, Süvege©. Valyon, Princz, F. Nagy. Csepel SC: Oláh, Szobotevszky, Marton, K­­ét­inger, Juhász, Sebők II. Sztibornyi, Bazsó, Erdőd! Sebők I. Ez a pá­rosítás több érdekes mérkőzést ígér. Elsősorban a­ Szabó—Oláh, a Mar­ton— Németi, az Erdődi — Princz és a Sebőik I — F. Nagy ta­lálkozó kimene­tele látszik bizonytalannak. Négy magyar sakkozó indulhat a világbajnoki zónaversenyen különböző zónák. Ezek közül hárorrn­ban indulhatnak magyar versenyzők. A Nemzetközi Sakk Szövetség most értesítette a Magyar Sakk Szövetsé­get, hogy a magyar ranglista első helyezettje a Hollandiában, a 2. és a 4. helyezett a Bulgáriában, a 3. he­lyezett pedig az Írországban megren­dezésre kerülő versenyen vehet részt. Bulgáriában május, Hollandiá­ban szeptember folyamán bonyolít­ják le a zónaversenyt. Az Írországi versenyt nyáron rendezik meg. A Magyar Sakk Szövetség február végéig határozza meg, kik képviselik a magyar színeket a zónaversenye­ken.* Érdekes feladatra kapott meghí­vást Norvégiából Benkő Pál nemzet­közi sakkmester. Az Oslói Sakk Kör több hónapra meghívta Benkőt, hogy az oslói sakkozókat készítse fel a norvég bajnokságra. A hírek szerint Benkő eleget tesz a norvégok meg­hívásának. (MTI) Az 1960-ban sorra kerülő világ­baj­noki párosm­érkőzés előversenyei­nek első sorozatát, a zónaversenye­ket ebben az évben rendezik meg a Küzdőképességből­­ jól vizsgáztak gyorskorcsolyázóink Zakopanéban A lengyel szaksajtó a Zakopanéi gyorskorcsolyázó-versennyel kapcso­latban igen elismerően írt a magyar versenyzőkről. Hangsúlyozta, hogy rövid idő alatt sikerült hozzászokniok a nagypályához és a rövid távok kivételével megelőzték a lengyelek legjobbjait. „Nagyszerűen vizsgáztak küzdőképességből” — írta a kato­­wicei Sport. Már a városligeti Műjégpályán ta­lálkoztunk gyorskorcsolyázóinkkal, akik szorgalmasan készülődnek a legközelebbi versenyekre. — Örülünk, hogy ismét itthon lehe­tünk, bár Lengyelországban nagysze­rűen éreztük magunkat — mondta Merényi. — A lengyelek olyan ven­déglátást nyújtottak nekünk, hogy azt talán sohasem fogjuk tudni visz­­szaadni. Mindenben rendelkezésünkre álltak, kitűnőek voltak az edzési le­hetőségek, s ez megmutatkozott az eredményeken is. Bácskai Béla, a csapat vezetője a következőkben foglalta össze a ma­gyar gyorskorcsolyázók szereplését: — Versenyzőink igen szorgalmasan edzettek s ez meg is mutatkozott a lengyel bajnokságon elért eredmé­nyeken. Elsősorban a fiatalok fejlő­dése volt szembetűnő: ők kitűnő eredményeket értek el, s minden tá­von egyéni csúcsaikat alaposan túl­szárnyalták. Vonatkozik ez elsősor­ban Ivánkáira, aki mindkét hosszú­távú számot megnyerte és az össze­tett versenyben is megelőzte a len­gyel bajnokot. A fiatal Tóth 1500 m-en ifjúsági csúcsot futott, 5000-en pedig közel 17 mp-cel túlszárnyalta eddigi legjobbját. Merényi a várako­zásnak megfelelően szerepelt, ő to­vábbra is legjobbjaink közé tartozik. Megbízhatóan versenyzett. Kovács Árpádnak változatlanul 500 m-es tá­von megy a legjobban. Kovács Jó­zsefnek, úgy látszik, hosszabb időre van szüksége, hogy formába lendül­jön. Róka Ilona nem volt a szokott szorgalmas, ő bízott abban, hogy a versenyen neki mindig megy. Igaz, hogy a lengyel versenyzőnők jelen­legi formája mellett legfeljebb egy hellyel végzett volna előbb az össze­tettben. Itt közöljük versenyzőink eredmé­nyeit, amelyeket a lengyel bajnok­ságban értek el. 500 m: Kovács J. 45.2 (ezzel az eredménnyel negyedik volt), Ivánkai 45.7 (7. volt), Merényi 46.2, Kovács J. 46.4, Tóth 46.9. 1500 m­: Merényi 2.23.5 (2. volt), Tóth 2.25.7 (5. volt), Ivánkái 2:26.6, Ko­vács Á. 2:29, Kovács J. 2:20.9. 5000 m: Ivánkái 8:34.5 (1. volt), Merényi 8:51.4 (4. volt), Tóth 8:57.3, Kovács J. 9:27.4, Kovács Á. 9:36.7. 10 000 m: Ivánkái 17:57.1 (1. volt), Merényi 18:25 (2. volt). A szombat-vasárnapi első idei négytávú összetett versennyel kap­csolatban Merényi így vélekedett: — Igyekszem majd bebizonyítani, hogy bennünket, „öregeket” még nem lehet eltemetni. Azon leszek, hogy visszavágjak a fiataloknak a legutóbbi, vereségért. Franciák a műkorcsolyázó EB-n Franciaország kijelölte a bécsi műkorcsolyázó Európa-bajnokságon résztvevő versenyzőit. Férfiak: Gi­­letti, Calmat. Nők: Huet, Altmann. Fáros: Tarozzi, Vives. Jégtánc: El­len, Lambert. Színvonalas, komoly küzdelmet ígér... Szombaton és vasárnap a műkor­csolyázás kedvelői alaposan kiélhe­tik magukat sportáguk élvezetében. Az 1957. évi bajnoki küzdelmek nyújtanak majd erre nagyszerű le­hetőséget a Millenárison.­­ A bajnokság jelentőségét most külön emeli, hogy közvetlenül az Európa-bajnokság előtt kerül sorra — jegyezte meg Kertész Ferenc, a szövetség ideiglenes intéző bizottsá­gának tagja. — Nevezhetjük tehát az EB főpróbájának is. A bajnoki küzdelmek adnak majd választ sok nyitott kérdésre, például arra, hogy felfejlődött-e már Zöllner Helga Ju­­rek Eszter színvonalára, mennyit fejlő­dött Csorna Éva, hol tart a Jurek, Kucharovitz-pár, ki a legjobb jég­­táncospár, hogyan állunk az utánpót­lással és így tovább. Igen örvendetes az is, hogy az alsóbb osztályokban nagy mezőnyök neveztek, így tehát mindent összevetve igen érdekes ver­­senyek­et láthatunk majd,. Elmondta Kertész Ferenc azt is, hogy a bajnokságon a finn rend­szer szerint pontoznak. Öt pontozó működik majd, de a legalacsonyabb és a legmagasabb értékelést nem veszik figyelembe, így remélhetőleg sokkal igazságosabb eredmény szü­letik majd. — Ami az előkészületeket illeti —a folytatta —, igyekeztünk mindent megtenni. A jégkorong-pályát lelátók veszik körül, tehát nem kell messzi­ről nézni a küzdelmeket. Megfelelő lesz a világítás is és a helyárak el­len sem lehet majd panasz. Szomba­ton háromforintos, vasárnap ötforin­tos belépőjegyeket árusítanak a pénz­tárak. A küzdelmek szombaton délelőtt 9-kor (műkorcsolyázó kötelező gya­korlatok), déli 14 órakor (jégtánc kötelező gyakorlatok), vasárnap 16.30-kor (szabadon választott gya­korlatok) kezdődnek. IAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4 FRISS k­erete a Ferencvárosi ÖREG-UTK csapatáról Kétségtelenül, egyik leg­szorgalmasabb labdarúgó­­csapatunk a Ferencvárosi öreg­fiúik együttese. Négy hét alatt már a harmadik mérkőzését játszotta az idén szombaton. Ezúttal a Ganz TE együttesét látta vendégül az Üllői úton. Kutasa „Leó", az öreg­fiúk intézője mondta a mérkőzés után, hogy a csapat tagjai nem pihen­nek, hanem vasárnap 14 órakor ismét játszanak. Budafokon a BÉMTE ellen lépnek pályára. A buda­fokiak ellen ismét sorom­póba áll Onódi, Gyetvai, Szalai (a KISTEXT edzője) és még talán mások is. Csikós azt újságolta, hogy Prágából levél jött, amely­ben meghívták a Ferenc­városi öreg­fiúkat tavaszra egy prágai mérkőzésre. Planicska, Puc, Silny, Ko­­lonaty, Cerveny és a töb­biek ellen ... — Lehet, hogy a mérkő­zésre „kölcsönkérjük” a Fraditól Kispétert — mond­ja nevetve Pósa. — Sőt: „nyugodtan” játsz­hat nálunk Deák Feri is .. . A mérkőzés után barát­ságos eszmecserére gyűltek össze a Ferencváros és a Ganz TE idősebb fiai. Ezen a beszélgetésen Tát­rai kisütötte, hogy ők ugyan öreg fiúk, de nem vén focisták! Az „öregség” ellen Finta kelhetett volna ki leginkább. Ő tudniillik semmit sem öregedett: ugyanolyan kopasz, mint 10 évvel ezelőtt volt. Sőt, annyi helyzetet is ha­gyott ki ... (u. a.) SPORT 3 XV. „Olympic Village, Heidelberg.” Az egész világon ismerték e három szót, amely jelentette a világ leg­jobb sportolóinak otthonát Mel­bourne egyik külvárosában. 1956. október 29-én reggel a falu személyzete és a már megér­kezett külföldi csapatok a főkapu mellett gyülekeztek, hogy részt ve­gyenek az ünnepélyes megnyitón. Az ünnepi beszédek elhangzása után méltóságteljesen kúszott fel a főárbócra az ausztrál és az öt­karikás zászló, majd pedig a már a faluban tartózkodó 12 ország zászlaja. Meghatottan álltunk az ünneplő tömegben, amikor negye­diknek a magyar zászlót is meg­­lebbentette a nyáreleji szellő. Taps, öröm és — bármennyire is furcsa — megrökönyödés . . . öröm, mert ez volt az első hivatalos jele a XVI. olimpiának, aggodalom, mert már az első alkalommmal hibát követtek el: fordítva húzták fel a magyar lobogót. Ez azonban mind semmi volt a tajvani kínai küldöttek fel­hördüléséhez, amikor látták saját zászlajuk helyett a vörös színű, öt­ágú csillagos népi kínai zászlót emelkedni a póznán. Mondani sem kell, hogy a szervező bizottság emberei zavarodott futkosásukkal olyan formát árultak el, hogy vala­mely olimpiai futószámban is elin­dulhattak volna. A falu életének nagyon kedves pillanatai voltak a csapatok megérkezésekor rende­zett kis ünnepségek. A csapat­­vezetők lakása előtt felsorakoztak a csapat tagjai, az ausztrál hadsereg kisebb zenekara, felállt a tábor parancsnoka és a nemzeti himnusz hangjai mellett felhúzták a csapat zászlaját. Ugyanez megismétlődött a csapat távozásakor is, azzal a különbséggel, hogy a zenekart skót szoknyás zenész pótolta és dudájá­nak sikoltozó hangja mellett vonták be a zászlót. Maga az olimpiai falu ízlésesen épített, drótkerítéssel körbevett egységet alkotott. Különösen vigyáztak a női sportolókra. A falu házai tetszetős stílusban épültek. Csempézett fürdőszoba, korszerűen berendezett konyha, a szobák min­den szükséges felszereléssel ellát­va. Építésük nem olyan erős, mint a mi házainké, hanem Ausztrália éghajlatához alkalmazkodó. Bizo­nyára a tervezők nem számoltak azzal, hogy közöttünk erős hang­erejű horkolók is lesznek, akiknek „andalító zenéje” álomba ringatja a fáradt szomszédokat. Vagy ha ez sem használt, akkor a ringatást pótolta a Szilvásy Miklós típusú sportolók „könnyed járása”, amely alapjaiban rengette meg a könnyű szerkezetű épületeket. Ausztráliában főleg családi háza­kat építenek. Az utolsó évben azonban megkezdték az emeletes bérházak építését is. Ezeket telje­sen be is rendezik és így a beköl­töző lakóknak szinte semmire nincs gondjuk — a lakbér fizetésén kívül. Az olimpiai falu mindenkinek tetszett Ez és a külföldi sportolók ér­dekessége számos látogatót vonzott a faluba. Olyannyira, hogy a végén már terhes lett a sok külső személy beáramlása. A sportolók a város­ban szórakoztak, a melbourne-iek pedig a falu állandó „látogatói" lettek. A tábor parancsnoksága nagy gonddal szervezte meg a konyhá­kat. Azt lehet mondani, minden nemzet megkaphatta sajátos étke­zését. E tekintetben azonban a mi szakácsaink vitték el a pálmát. Nem telt el olyan étkezés, hogy ne jelent volna meg nagyszámú „ven­dég­étkező” és ezek közül bizony nagyon sok visszatérő törzsvendég lett. Nem szabad lebecsülnünk a mohamedánok konyháját sem. Meg­csodáltuk a kínaiak és a japánok ördögi kézügyességét, ahogy két fa­pálcikával fogyasztották eledelüket, megkóstolták a rákot, a kagylót, a csigát az olaszoknál. Előítélet ide vagy oda, ízlett a paradicsomos mártással feltálalt kocsonyástestű állatka. Ha néha-néha furcsának is találtuk az egzotikus országok fiai­nak ízlését , önkéntelenül arra kellett gondolnunk, hogy másoknak legalább annyira szokatlan a mi magyaros főztünk. — S, ha mégsem volt annyi erőnk, hogy az ismeret­len ételt torkunkban lecsúsztassuk, hát áttértünk a narancsra, a banán­ra és egyéb déli gyümölcsre, amely Ausztráliának hazai terméke, s az olimpiai faluban korlátlan mérték­ben állt rendelkezésre. Jellegzetes épülete volt a falunak a szórakozócsarnok. Esténként nagy számban gyűltek össze itt a különböző nemzetek sportolói barátkozni. Sakk, biliárd, asztalitenisz és egyéb szórakozási lehetőség állt rendelkezésre. Na­gyon sokszor film- és koncert-estet rendeztek. Legnépszerűbbek azon­ban a táncalkalmak voltak. És ezt az alkalmat igen kevésszer mulasz­tották el. Láthattunk itt minden­féle táncot, hallhattunk itt minden­fajta zenét, de el kell mond­ani, hogy a samba, rumba és az új táncőrület, a rock’n roll vált „népi tánccá”. Ebben az új táncban min­denki kiélhette szenvedélyét, bemu­tathatta ötletességét , sőt még az orvosoknak is jelentett elfoglaltsá­got, mert egy-egy „vállátdobós’* táncfiguránál könnyen megszakad­hat a táncoló partnerek fején a bőr folyamatossága. S, hogy legjobban táncolni szeretett mindenki, ez ért­hető is — itt nem kellett beszélni. Ha mégis beszédre került a sor, az ember Babilonban érezte magát, amellett, hogy igen sok ember megtanult mutogatni (bár a muto­gatás jelentősége is változó nemze­­tenként).­­ Különböző szokások, öltözetek is közkedveltségnek ör­vendtek. A tábor egyik legnépsze­rűbb alakja volt a nigériai csapat „pehelysúlyú” vezetője. Bokáig érő fehér vagy szürke selyemruhát vi­selt, amelyet zöld, kék és lila sza­lagokkal kötött át. Egzotikus meg­* jelenését még csak fokozta magas, élesen csendülő szoprán hangja, amelyet sok énekesnő megirigyelt volna. Nem így azonban alakját, mert úgy gondolom, egyetlen nő sem kívánja elérni a 120 kg-os súlyhatárt. E néhány mozaikon kívül meg­számlálhatatlan kedves és érdekes esemény tette színessé, tarkává a tábor életét. Bármennyire is érde­kes volt mindez, lelkünkben azon-­­ban ott élt az aggódás az itthonért, a családért. Molnár József, a magyar olimpiai csapat attaséja. BUDAPEST-MELBOURNE-BUDAPEST A melbourne-i kiállítási csarnokban mehet. Képünkön Pólyák győzelmét bonyolították le a birkózó-küzdel­­hirdetik ki az amerikai RiCe ellen.

Next