Népsport, 1958. március (14. évfolyam, 43-64. szám)

1958-03-02 / 43. szám

Megalakult az üzemi, iskolai, falusi ifjúság új szerve: az Országos Ifjúsági Sportbizottság Szombaton délelőtt a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség székházá­nak kultúrtermében megalakult az Országos Ifjúsági Sportbizottság, a magyar sportélet legfiatalabb szerve­zete. Az elnökségben többek között helyet foglalt Hegyi Gyula, az MTST elnöke, Muray István, az MTST elnök­helyettese és Várkonyi László, a Ma­gyar Honvédelmi Sportszövetség el­nökhelyettese. Komócsin Zoltán, a KISZ Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Po­litikai Bizottságának póttagja, az érte­kezlet elnöke üdvözölte a megjelente­ket, s néhány szóban vázolta a meg­alakítandó OISB céljait. Az elnöki megnyitót követően Eperjesi László, a KISZ KB titkára, az OISB elnöke tartotta meg beszámolóját. A beszámoló Eperjesi László beszámolójának ele­jén ismertette az OISB feladatait, ő rövid visszapillantást tett a felszabadu­lás előtti és az azt követő időszak sportéletére, majd leszögezte: " Mi egyik legfontosabb felada­tunknak tartjuk, hogy megvédjük nagyszerű eredményeinket és tovább­fejlesszük ezeket. Megvédjük ered­ményeinket azokkal szemben is, akik az ellenforradalom alatt és az azt kö­vető időkben is bebizonyították, hogy csak rombolni tudnak sportmozgal­munkban ... Teljes mértékben egyet­értünk az MTST programjával. Ezt követően bírálta az elburján­zott sportszemléletet, miszerint indo­kolatlan jutalmak, engedmények, elv­telen udvarlás jellemezte sportveze­tőink, szakembereink egy részének munkáját. — Mi egy-egy sportolónak elért eredményei után őszinte megbecsülést biztosítunk — mondotta a továbbiak­ban. — Sportolóink sohase felejtsék el, hogy minden siker forrása szocia­lizmust építő társadalmunkban rejlik, így a sportsiker biztosítéka is. Az iskolai testnevelés és sport Az iskolai testnevelés és sport kér­dése igen tekintélyes helyet foglalt el a beszámolóban. Az OISB az Iskolai testnevelést és sportot sportmozgal­munk és a tömegek testnevelésének és sportjának alapjaként tekinti, ezt a munkát minden erejével segíti. Az iskolai sport tervszerű fokozatos fej­lesztése a testnevelési munka elő­segítése a középiskolákban áll majd az OISB munkájának előterében. Évek óta komoly problémát jelentett a középiskolás tanulóifjúság sportolásá­nak kérdése, az iskolai sporttevé­kenység szervezeti kereteinek, a sportmunka tartalmának helyes meg­választása. Az iskolai sportmunka jelenleg nem elégíti ki az ifjúság igényeit, jóval elmaradt sportmozgal­munk általános fejlődésétől. Az OISB-n belül megalakult a Diák Sportköz­pont, amelynek létrehozását több éve igénylik már a pedagógusok, a test­nevelő tanárok. Az OISB olyan közép­­iskolás sportszervezetet akar kiépíteni, amely képes lesz az iskolák sportmun­káját tartalmában gazdagabbá tenni és egységesen irányítani, amelyre a jövőben építeni lehet és vezetésében a legteljesebb mértékben­­ érvényre juthatnak a testnevelő tanárok, peda­gógusok elképzelései, javaslatai. Az OISB egyik legfontosabb cél­kitűzése lesz, hogy az iskolai sport tömegesítését megoldja. Ugyanakkor nagy gondot fordít majd az országos versenyekre is. Nagy szerep vár e te­kintetben az iskolai KISZ-szervezetek­­re. Az OISB évről évre sportszereket juttat az iskoláknak, bevezeti a sport­­hozzájárulást, s március 1 -től kezdve a testnevelő tanárokat az iskolai sport­munka vezetéséért megfelelő tisztelet­­díjazásban részesíti. Széleskörű társa­dalmi mozgalmat hirdet sportpályák, játékterek építésére, a sportszerek, a tornatermek gondozására. Iparitanulók, egyetemisták, falusi fiatalok Az Iparitanuló Intézetekben a jelen­legi tanévet a sportmunka kísérleti évének tekintik, tanulmányozzák, hogy hogyan valósíthatják meg a KISZ irá­nyító, vezető és szervező tevékenysé­gét az ipari tanulók sportoktatásában. A sportnak nagy szerepe van az egyetemi hallgatók szocialista szelle­mű nevelésében. Az OISB úgy látja szükségesnek, hogy az egységes egye­tem,­ és főiskolai sportegyesület felosz­latása szükséges volt, s továbbra is he­lyes, ha az egyetem nevét viselő ön­álló egyetemi sportklubok működnek. Az egyetemi sport további fellendí­tése érdekében nemsokára megalakul az OISB-n belül az egyetemi és főis­kolai sportközpont. Rendszeresebbé kívánják tenni a karok, évfolyamok és egyetemek közötti versenyeket és bővíteni az országos sportbajnoksá­gokat. A falusi ifjúság sportja is szépen fejlődött az utóbbi években. Igen nép­szerűek voltak a falusi spartakiádok és a falusi ifjúság körében gyökeret vert az atlétika, a torna, a röplabda, a kézilabda és még egynéhány sport­ág, így sem kielégítő azonban a falusi fiatalok sporttevékenységének jelen­legi helyzete. Csak csekély mértékben tudták megoldani a lányok bevonását a falusi sportba. Tartalmas akció­­program biztosításával, a sport további népszerűsítésével kell elérni, hogy a falun élő fiúk és lányok minél nagyobb tömegei kapcsolódjanak be a sportba. Szó esett a beszámolóban az üzemi ifjúság sportjáról is. E tekintetben is sok a pótolni való. Több példát sorol­tak fel arra vonatkozóan, hogy egyes üzemekben a KISZ-szervezetek kez­deményezése nyomán teremtődött meg az üzemi ifjúság sportlehetőségeinek biztosítása. A terv­ekről Az OISB széles körben kívánja fej­leszteni a természetjárást és a táboro­zást. Több mint négyezer fiatal kül­földi túrán, külföldi táborozásokon vesz majd részt. Fokozottabb mérték­ben kíván foglalkozni az OISB az ifjúságnak a technikai sportokba való bevonásával. Ezt a munkát az MHS- sel közösen végzi majd el. A munka elvégzéséhez természetesen sok ifjú sportvezetőre lesz szüksége majd az OISB-nek. Elősegítik, hogy a fiatal sportolók különféle országokban nemzetközi ta­lálkozókon vegyenek részt — még ebben az esztendőben. A vita A beszámoló után megkezdődtek a hozzászólások, amelyek során számos hasznos, megszívlelendő javaslat hang­zott el. Jámbor Gyula (Bp. Főv. Ta­nács) elmondta például, hogy a diákok pályahasználata tulajdonképpen ma sincs megoldva. Javasolta, hogy végre készítsék már el a Haller téri diák­­sportkombinátot. Orosz Ottó (Bara­nya megye) szintén a diáksporttal fog­lalkozott hozzászólásában. Elmondta, hogy a megyében is örömmel üdvözöl­ték a diákok központi sportszervét és igen sokat várnak tőle. Javasolta, hogy az eddiginél sokkal több gondot fordítsanak az iskolai bajnokságokra és tegyék érdekeltté a testnevelőket is — anyagilag — az iskolai sport fel­lendítésében, s az eddiginél még több országos jellegű versenyt rendezzenek a középiskolások számára. Rostás György (testnevelő tanár, Bp.) a neve­lés fontosságáról beszélt és mint mondta, ez nemcsak KISZ-feladat, ha­nem állami és társadalmi ügy is. El­mondta, hogy a DISZ sportmunkájá­nak alapvető hibája az volt, hogy az ifjúsági sportvezetők képzetlenek vol­tak sportism­eret­ekből. A KISZ-sport­­vezetők tekintsék elsőrendű felada­tuknak, hogy a sportban is példát mutassanak a többiek előtt. Gere Ist­ván (Heves megye) állandó jellegű versenyek kiírását kérte a falusi ifjú­ság részére. Kiss Józsefné (XIV. ker.) után Szekeres Júlia (Szajol) szólalt fel. A felszólalásokra Eperjesi László válaszolt. A részvevők ezután szavazással vá­lasztották meg az OISB vezetőségét, s egyhangúlag elfogadták az OISB ügy­rendi tervezetét. Az Országos Ifjúsági Sportbizott­ság tagjai. Elnök: Eperjesi László. Elnökhelyettes: Balog László. Az el­nökség tagjai: Benedek László, Béni Miklós, Elbert György, Gyenes András, Kakó Gyula, Kádas István, Kutassi László, Sándor László, Szigeti Ferenc, Szívós Gábor, Várkonyi László. Rózsavölgyi harmadik rajtja New Yorkban Rózsavölgyi harmadik és egyben utolsó rajtjára New Yorkban vasárnap hajnalban az amerikai főiskolai fedett­­pálya atlétikai bajnokság keretében ke­rül sor. Ezt a bajnokságot 1922 óta a legrégibb amerikai főiskolai szövetség, az IntercoMegdiate AAAA — röviden csak IC4A-nak írják — rendezi, amely a kelet és középnyugati főisko­lákat tömöríti magában. (Az összes fő­iskoláikat és egyetemeket átfogó szer­vezet ugyanis a National Coltegiate AA, ez azonban csak szabadban rendez baj­nokságot.) A bajnokság műsorába — amelynek számai egyébként a főiskolák között pozi­tver­senyt alkotnak — beiktattak egy meghívásos mér­földes versenyt elsősor­ban a külföldiek kedvéért. A. S. Bush­­t­­el­, a verseny főrendezője szerint a meghívásos versenynek négy vagy öt indulója lesz, a meghívottak teljes név­sora nem ismeretes. Az azonban bizo­nyos, hogy az ír Delany a főiskolai baj­nokságon indul, amelyen tavaly meg­nyerte az 1000 yardot, majd utána a 2 mérföldet is, s ezzel a pontversenyben győzelemhez segítette a Villanova fő­iskola csapatát. Delany valószínűleg az idén ismét ezen a két távérn indul főiskolája érdekében, így tehát a meg­hívásos versenyben Rózsavölgyinek elő­reláthatólag a legutóbbi versenyeken kitűnően szerepelt lengyel Orywai és a jugoszláv Magosa lesz a legerősebb el­lenfele. Esélyeink az asztalitenisz EB-n Írta: Juhos József, a magyar válogatott férfi csapat edzője Nem könnyű dolog latolgatni az EB esélyeit, különösen, ha a bukaresti nemzetközi versenyt tekintjük az EB főpróbájának. Az erőpróba számunk­ra várakozáson felüli sikerrel zárult. Megmutatta ez a verseny: hogyan állunk előkészületeinkben és hogyan állnak ellenfeleink. Ezen a versenyen a felkészülésben jó­val előbbre tartottunk ellenfeleinknél, de nem tudhatjuk, hogy a közben el­múlt egy hónap alatt mennyit hoztak be ők és mennyit fejlődtünk mi magunk. Versenyzőink mindenesetre a legnagyobb odaadással és teljes erőbe­dobással edzettek, hogy a bukaresti versenyen mutatott jó játékunkat a hazai közönség előtt is igazolják. Esélyeink mérlegelésénél azt is számításba kell venni, hogyan bírják versenyzőink egy ilyen nagy összecsapás fizikai és idegfáradalmait. A bukaresti verseny ennek ellen­őrzésére nem adott módot, mivel igen csekély létszámmal és egyetlen nap kivételével minden alkalommal csak este kerültek lebonyolításra a küzdel­mek. A versenyzők a következő napi pihenéssel teljes egészében kihever­ték az előző nap fáradalmait és újból teljes erőben léphettek asztalhoz. Az EB-n — a nagyszámú nevezés követ­keztében — ezt nem biztosíthatjuk a versenyzőknek. A férfi csapatbajnokság sorsolását nézve megállapítható, hogy csoportunk, a B-csoport sokkal erősebb a másiknál. Itt a listavezető Magyarországnak már az első este össze kell mérnie erejét a Szovjetunió csapatával, amely sokak szerint ezen a versenyen sok meglepetést fog okozni. Ugyancsak nehéz ellenfél Anglia és Francia­­ország együttese, nem is beszélve Európa egyik legerősebb együtteséről, a titkos esélyes román csapatról. Re­mélem, hogy ebből a csoportból a magyar csapat kerül ki győztesen, hogy aztán szerdán este megmérkőzzék az A-csoport győztesével , valószínűleg a jugoszláv vagy a csehszlovák csa­pattal. A döntő bizonyára színvonalas küzdelmet hoz és remélhetőleg nem lesz olyan izgalmas, mint a legutóbbi zágrábi magyar—jugoszláv találkozó volt, amely csak 4:1-es jugoszláv veze­tés után dőlt el 5:4 arányban a javunk­ra. Még Sidó kiesésével számolva is ,s jogos esélyesnek kell tartanunk a­­­ magyar csapatot az első helyre. " Sokkal nehezebb latolgatni a­­ női csapatbajnokság esélyeit. " Itt két külön klasszis­ csapat van: az A­­, csoportban Románia, a B-csoportban pedig Anglia. Magyarország az utóbbi csoportban játszik, ő a csoportelső­ségért versenyben van Angliával, ha­­ Kóczián Éva meg tudja ismételni bukaresti bravúrját. Valós körülmények között azonban a csapatbajnokságot a románok nyerik. Férfi egyesben Bérezik a legna­gyobb esélyes. Az ő ágán a Bábonyi—Földy—Siipek negyeddöntőből kikerülő győztes le­het rá veszélyes. Nem könnyű megjó­solni, hogy ki kerül a döntőbe a má­sik részről. Gantner? Sidó? Markovics II? Itt könnyen szerezhet meglepetést a jó formában lévő Gyetval. Szerin­tem az a legvalószínűbb, hogy Berezik tizenhárom nemzetközi verseny után most EB-t is nyer. Női egyesben elsőszámú esélyes­nek Ann Haydent tartom. Rajta kívül Rozeanu, Zeller, Kóczián Éva, sőt a tatai edzéseredményei alap­ján Lantosné is számításba jöhet. Ha Sidó bírja a játékot, a férfi páros esélyese a Sidó, Berczik­­pár. Azt azonban már nem tudnám meg­mondani, hogy kivel találkoznak a döntőben, olyan sok jó pár került ösz­sze a sorsolás szeszélyéből a másik ágon. Itt a legnagyobb esélye a dön­tőbejutásra a román Harasztossy, Gantner-párnak van, de könnyen lehet­séges, hogy a magyar bajnok Földy, Bubonyi-pár vagy a csehszlovák Sti­­pek, Vychnanovsky-pár meglepetést okoz. Igen jó híreket hallottam a szovjet Sam­oris, Paskiavicius-pár­ról is. Női párosban 4, nagyjából egy­forma képességű pár indul. A román Rozeanu, Zeller-párnak, az angol Hayden, Collins-párnak vagy a két magyar párosnak, a Kóczián, Mo­­sóczy-kettősnek, esetleg a Lantosné, Kerekesné-párnak adjam-e a több esélyt? Bukarestben a mieink kerültek a döntőbe mindkét ágról. Hátha itt is sikerül... Vegyespárosban szerintem a Bér­ezik, Lantosné-pár a legesélye­sebb, de ne feledkezzünk meg a Gantner, Zeller­, a Sidó, Kóczián­, a Harasí­tossy, Rozeanu-párról sem. Mindenesetre ezen az EB-n 2—3 versenyszámban esélyesek vagyunk. Asztaliteniszben azonban sok minden lehetséges , mint ezt a legutóbbi magyar bajnokság is bizonyította. Ver­senyzőink nyugodtan várják a nagy összecsapást, mert minden tőlük tel­hetőt megtettek a sikerért. FŐPRÓBA? Olvasom a Magyar Nemzetben, hogy „a bajnokság minden egyes mérkőzése a világbajnokság fő­próbája”. Számoljunk csak. Hetenként hét mérkőzés, hat fordulóban összesen negyvenkettő. Ezek szerint — mi­vel a labdarúgó-világbajnokságot négyévenként rendezik s mivel a bemutatók előtt általában csak egy főpróbát szoktak tartani — ebben az esztendőben (ha csak valami közbe nem jön) az idei szükségleten túlmenően még 164 évre, egészen a 202- ben sorra kerülő világbaj­nokságig előre letudhatjuk főpróba­­kötelezettségeinket. Ez pedig már csak azért nem megvetendő vív­mány, mert ha az idén esetleg túl­ságosan fel is borzolódnak idegeink az örökös főpróbaizgalmak miatt, a következő világbajnokságtól kezdve mintegy 150—200 éves korunkig mindenfajta főpróbaláz­tól mentesen készülhetünk a világ legjobbjaink összecsapására. „Kár gúnyolódni — hallom a vá­laszt. — Hiába próbálják egyes oktalan újságírók korlátok közé szorítani a VB iránti érdeklődést, a közönség hétről hétre úgyis azt fogja vizsgálgatni, hogy milyenek az esélyeink, miképpen szerepelnek válogatottjelöltjeink?" Valóban, oktalanság lenne ta­gadni, hogy így lesz. Magam is, magunk is vizsgálgatni fogjuk. S oktalanság lenne az a kísérlet is, amely a közönség VB iránti érdek­lődésének kívánna gátat szabni. Ám éppoly, oktalanság lenne a jó­zan közvéleménynek azt magyaráz­­gatni, hogy minden egyes mérkő­zés — főpróba lesz. Hagyjuk meg ezt a címet a glasgow-i­akót—ma­gyar találkozóra! Addig pedig próbázzunk sport­­szerűségből a pályán és a nézőté­ren, s józan mértéktartásból a kü­lönböző fórumokon. — ér — RAJT V­égre ... sóhajt fel a szurkoló, aki egyre türelmetlenebbül nézte a naptárt, számolgatta a napokat. Végre... mondja a spor­toló, aki már túl van az idén különö­sen jól előkészített alapozó, edzésen, így érez az edző, a pályagondnok, a szertáros, a büfés, a jegyszedő és mi tagadás, a sport krónikása is. Örül annak, hogy túl vagyunk a „holt idényen” és újra írhat a meg­pezsdült sportélet ezernyi eseményé­ről. Új idény kezdődik nemcsak a lab­darúgásban, hanem a sport legtöbb ágában. Az új idény új gondolatokat is ébreszt. Világbajnokságra készül­nek legjobb labdarúgóink, Európa­­bajnokság keretében csapnak össze a legjobb atléták, úszók, asztali­­teniszezők és számos más nemzetközi verseny jelzi az idei gazdag progra­mot. Érthető, hogy közönségünket foglalkoztatja úszóink várható sze­replése, hiszen nem olyan régen volt „Reutlingen”, egyik legsúlyosabb vereségünk ebben a nagy hagyomá­nyú sportágban. Atlétáink is meg­fogyatkoztak és idei szereplésük próbatétele lesz a jelenlegi munká­nak. Mennyit emlegetjük ma az 1950— 55-ös évek úgynevezett nagy labda­rúgó-csapatát. Ehhez szabjuk az irányt, erre tesszük fel a mércét. Egyben azonban mindenki tökélete­sen egyetért: örültünk a régi csapat sikereinek és ma is magunkénak vall­juk e sikereket, de semmi esetre sem kívánjuk vissza azt a rossz csa­patszellemet, önzést, anyagiasságot, lelki durvaságot, ami, sajnos, jelle­mezte a csapat egyes játékosait és amire soha többé nincsen szüksé­günk. Ezek a problémák minden sport­­kedvelő embert foglalkoztatnak. Ám önbe csapás lenne azt hinni, hogy csak ezek foglalkoztatják közvéle­ményünket. Mélyebbek a problémák gyökerei, nemcsak a sporthoz nyúl­nak vissza. Magyarországon 1956 őszén súlyos ellenforradalmi fegyve­res kísérlet zajlott le, amely nem kí­mélte az anyagi és szellemi javakat, köztük a sportot sem és amelynek romboló hatását az életnek majd­nem minden területén érezzük. Ma valóban elsőrendű közüggyé vált az ellenforradalom idején külö­nösen felszínre került szellemi gátak — mint például a nacionalizmus, so­vinizmus, túlzó anyagiasság, stb. — elleni küzdelem. Feltétlenül helyes erre való tekintettel is megvonni a nevelési munka valódi, őszinte mér­legét. Edzőink, szakvezetőink bizonyára a legnagyobb alapossággal igyekez­tek felkészíteni a versenyzőket, já­tékosokat valamennyi sportágban az új feladatokra, tanulmányozták a legfejlettebb edzési módszereket, ta­pasztalatokat, igyekeztek jobban, alaposabban megismerni játékosaik tudását, képességét.- De ismerik-e ta­nítványaik­ lelkivilágát, a sporton kí­vül álló dolgokról alkotott nézetei­ket? Hogy mennyire szükségesek az ilyen ismeretek, azt talán 1956 ok­tóberének szomorú példája mutatta a legjobban. Amikor viharfelhők tornyosultak hazánk ege felett s a legnagyobb szükség lett volna a ha­zaszeretet, a helytállás megmutatá­sára, sportolóink egy része (termé­szetesen csak kis része) megzavaro­dott és hűtlenné lett édes anyaföld­­jéhez. Ennek bizony életre szóló ta­nulságnak kell lennie mindannyiunk számára. Elgondolkoztató, emlékez­tető és figyelmeztető, amely világo­san megszabja a nevelés új útját. Immár másfél esztendővel hagytuk magunk mögött az októberi nehéz időket, a sebek külsőleg begyógyul­tak, de tapasztalatból tudjuk, hogy a belső sérülés gyógyul nehezebben, az a veszélyesebb. Szerkesztősé­günkhöz naponta érkeznek levelek, amelyekben olvasóink kifejezik örömüket, hogy szerte az országban megindult a várva-várt sportélet, de aggodalmaikat is megírják az ifjú­ság körében meglévő egyes nyug­talanító jelenségek miatt. Ughy Tibor, a csepeliek jeles NB I-es lab­darúgója a Népsport hasábjain emelte fel a szavát a 14—16 éves gyerekek körében mutatkozó hihetet­lenül durva hangnemmel szemben. Más levelek arról számolnak be, hogy egyes fiatalokat semmi más nem érdekel, csak a sport. Sport és más semmi? Tisztelet azoknak a szakembereknek, akiknek a hivatásuk és ebből következően a foglalkozásuk is kizárólag a sport nemes mestersége, de talán ők tud­ják a legjobban, hogy mi teremti meg a szocialista sport létalapját: az emberi munkával teremtett jólét, a gazdasági helyzet. Hazánkban a sport fejlődése, a sport céljaira juttatott anyagi támogatás a szocializmus építésének együttjárója. Ma ugyan, sajnos, kevesebb forint jut a sport­ra, mert az ellenforradalom nagy károkat okozott, de holnap és hol­napután ismét többet nyújthatunk majd. De ezt a pénzt kemény mun­kával teremtjük elő, s nem herdál­hatjuk el könnyelműen. Adva van a kérdés: mennyit ismer mindezekből sportoló fiatal­ságunk, mit tud meg tőlünk, vezetőktől, edzőktől, újságíróktól? S adva van a felelet: nem eleget, pedig nem kell mást tennünk, csak elmondanunk az igazságot az élet minden oldaláról, szocializmust építő hazánk sikereiről, nehézségei­ről, hogy a sportoló fiatalok az élet­nek ne csak az egyik felét ismerjék. Ezeket viszont valóban el kell mondanunk. •­ Kinyitottak a stadionok kapui, ki­kerültek a szekrényekből a szeges és a bőrszeges cipők, megnyíltak a játékoskijárók, most már vissza­vonhatatlanul felhangzik az ezer­­torkú ,,hajrá", megkezdődött az újabb évad, elkövetkeznek a fiatalság örök vetélkedésének oly kedves, örömteljes napjai. Szolgálja ez a tavasz sportoló ifjúságunknak ne csak testi, hanem szellemi felfrissü­lését, erősödését is. Bácskai László ooooooooooooooooooooooooo A BVSC vendégeként pénteken este megérkezett Budapestre a lengyel War­ta Poznan labdarúgó-csapata. A vendé­geket Csepelen szállásolták el. — Tizennyolc játékossal érkeztünk Budapestre — mondta Fenyvesi László, a csapat edzője. — A játékosok zöme fiatal. A csapat legidősebb játékosa is mindössze 28 éves. A csatársorból Mu­rául és Oncsak tagja az UEFA-tornára készülő lengyel ifjúsági válogatottnak. Ezután arról beszélt az edző, hogy az 1957. évi bajnokságban — Lengyel­­országban ugyanis tavaszi-őszi rendszer van — a II. osztályban a harmadik he­lyen végeztek. Mindjárt meg is je­gyezte, hogy csapata sokkal korsze­rűbben, gólratörőbben játszik, mint a múlt év nyarán, amikor a Diósgyőri Vasas meghívására utoljára hazánkban járt. A Warta egyébként négy mérkőzést játszik Magyarországon. -------------­ Budapestre érkezett a Warta Poznan labdarúgó-csapata A Szolnoki Dózsa vízilabda-csapatának két győzelme Moszkvában •** Tdvbeszélő-jelentésünk.. . (Moszkva, március 1.) Csütörtökön folytatódtak a nemzetközi vízilabda­­torna küzdelmei. Csütörtökön a Dinamo Lvov, pénteken pedig a Dynamo Magde­­burg csapatát győztük le. A nehéz mér­kőzések azonban ezután következnek. Szolnoki Dózsa —Dinamo Lvov 1:0 (1:0). Vezette: Lack (NDK). Szolnoki Dózsa: Boros — Brinza, Hegmann — Pintér — Kelemet*, Hasznos II. Kanizsa. Az első osztályba most felkerült Lvov nagyon kemény ellenfélnek bizo­nyult. Csak erős küzdelem után tudtunk győzni Pintér góljával. Csapatunkból Boros, Kanizsa és Brinza tűnt ki. A többi eredmény: Dinamó Moszkva — Dinamo Tbiliszi 5:2 (1:1). Dinamo Buka­rest—Dynamo Magdeburg 8:6 (3:1). Pénteki eredmények: Szolnoki Dózsa — Dynamo Magdeburg 5:3 (3:1). Vezette: Usakov (szovjet), Szolnoki Dózsa- Boros — Hasznos I, Brinza — Pintér — Koncz, Hasznos II, Kanizsa. Kezdés után nagy lendülettel támad­tunk és hamarosan háromgólos veze­téshez jutottunk. Ezután kemény játék alakult ki, sok birkózással, dulakodás­sal, amit a játékvezető engedett. A má­sodik félidőben 3:2-re feljött a magde­­burgi csapat, de aztán a mieink erősí­tettek és biztosan nyertek. G: Hasznos II (3), Brinza. Kanizsa, ül. Ballenstadt, Becker, Eb­ert (mindhárom négyméte­resből). Csapatunkból Hasznos II és Kanizsa játéka emelkedett ki. A másik két mérkőzés eredménye: Dinamó Moszkva—Dinamo Bukarest 5:4 (2:0). Dinamo Tbiliszi—Dinamo Lvov 4:1 (3:0). Goór István

Next