Népsport, 1958. augusztus (14. évfolyam, 152-173. szám)
1958-08-01 / 152. szám
SZILÁRD ALAPTöbb mint két hete már, hogy nyilvánosságra került az MTST elnökségének határozata az egységes, új bajnoki rendszer bevezetéséről. A szövetségek elnökségei ezóta részleteiben is kidolgozták sportágukban a bajnokságok beosztását és szabályait. A szakemberek és a sportbarátok nagy többsége helyesli az egységes bajnoki rendszerben lefektetett elveket és nagy várakozással tekint az új bajnokság megindulása elé. Megnyugszanak lassan a kedélyek azokban a sportkörökben és szakosztályokban is, amelyeket a határozat kétségtelenül sújtott, mert belátják, hogy a rendelkezés általánosságában elősegíti a sportmozgalom fejlődését. Elenyészően csekély azoknak a sportvezetőknek a száma, akik az új bajnoki rendszer által teremtett helyzetet kerülő utakon, a rossz emlékű intézői ,,driblikre” emlékeztető módszerekkel akarják megváltoztatni. Az MTST elnöksége azonban szilárdan halad a megkezdett úton és határozott intézkedésekkel gátat emel az ilyenfajta próbálkozások elé. Nagy jelentőségű ebben a tekintetben az MTST elnökségének a határozata, amellyel csak erősen korlátozott mértékben engedélyezett a labdarúgósportban úgynevezett villámigazolást és az az intézkedése is, amely a felelőtlen fúziókat akadályozza meg. A villámigazolás engedélyezése bizonyos mértékig szükséges — elsősorban a labdarúgásban. Bármilyen szervezett és gondos ugyanis az élvonalbeli labdarúgó-szakosztályok foglalkozása ifjúsági csapataikkal, az élvonal teljes utánpótlását nem képesek biztosítani. Évente tűnnek fel országszerte tehetségek, akiknek tudása régi csapatukban tovább már nem bontakozhat ki, s ha nem kerülnek magasabb osztályba, jobb játékosok, magasabb színvonalú edzési körülmények közé, akkor fejlődésükben megállnak, elvesznek az élsport számára. Ilyen játékos azonban nincs túl sok. Ezért helyes, hogy a villámigazolást csak korlátozott mértékben és csak alulról felfelé engedélyezték. Ezzel megakadályozták a tömeges játékosvándorlást és lehetőséget nyújtottak a labdarúgó-szakosztályoknak, hogy szilárdabb erkölcsi alapokon folytassák tevékenységüket. Helyes ez az intézkedés azért is, mert nem engedi a múlt évben kialakult erőviszonyok felborulását. Az NB II-ből az NB IH-ba, onnan a megyei bajnokságba kialakult, viszonylag jó erőt képviselő csapatok kerülnek, tehát emelik ezeknek az osztályoknak a színvonalát. A bajnoki rendszer megszabja a kiesés és a feljutás lehetőségét is. A bajnokságba vetett bizalom megszilárdítását szolgálja, ha a legfőbb sportszervek úgy is óvják ezt a fontos szabályt, hogy látszólagos fúziókkal vagy az indulási jog átadásával nem engedik kijátszani. Sok példa bizonyította már, hogy az így szervezett együttesek nem tudtak tartós sikereket elérni abban az osztályban, amelybe a szabályok megkerülésével jutottak. Az egységes bajnoki rendszer megvalósítása azonban egyik sportág fogyatékosságaira sem lesz kizárólagos gyógyír. Az új bajnoki rendszer csupán lehetőséget nyújt arra, hogy a szakosztályok a szakmai munka "fokozása révén eredményesebben működhessenek. A szakosztályokban folyó edzéseket mindenütt korszerűbbekké, tervszerűbbekké és alaposabbakká kell tenni, így lehet csak jelentős és gyors előrehaladást elérni. Meg kell valósítani elsősorban valamennyi sportágban a jelenlegi élgárda és közvetlen utánpótlásának edzéseiben a korszerű elvek alkalmazását. Vannak sportágak — ilyen elsősorban a falpiarúgás —, amelyeknél ez bizonyos nehézségekbe ütközik, mert az élgárda nem eléggé felkészült ilyen edzések elvégzésére. Ezekben a sportágakban csak a bátor, de megalapozott fiatalítás vezethet gyors sikerre. Persze a fiatalokkal már a modern edzés megkövetelte úton kell elindulni. Több és keményebb edzés! E jelszót nyugodtan vallhatja magáénak valamennyi sportág. S vonatkozik ez nemcsak az élgárdára, hanem a kezdő sportolókra is. Általában fejleszteni kell tehát az edzői munkát. Nagy feladat vár e tekintetben a szövetségekre, amelyek sportáguk szakmai fejlődéséért elsősorban felelősek. Valamennyi szövetségnek harcba kellene indulnia a korszerű edzési és felkészülési módszerek széleskörű alkalmazásáért. Persze van még egy sereg olyan részletkérdés, amely a felkészüléssel szorosan összefügg. Ilyen a jól összehangolt, a fejlődést automatikusan segítő versenynaptár kifejlesztése, a tehetségek kiválasztásának tervszerűbb és gondosabb megoldása, az ötletes, de nem felelőtlen kísérletezés a sportoktatási módszerek fejlesztésében és döntő módon, valamennyi sportág népszerűsítésének elősegítése — erre alkalmas tömegversenyek rendezésével, a sportolási és a versenyzési alkalmak fejlesztésével. Az egységes bajnoki rendszer megvalósítása, a bajnokságok iránti bizalom megteremtése ilyenformán különös jelentőséget nyer. Szilárd alapja egy fejlődést biztosító, határozott sportpolitikának, elindítója valamenynyi sportágban a korszerű elveken nyugvó, elmélyült és tervszerű szakmai nevelés kibontakozásának. (III.) ~ A szovjet válogatott Vojnov fiatal jobbfedezete igen — ZZ----- erős testi felépítésű játékos. Ki is használja testi erejét. Csak úgy pattantak le róla az ellenfél csatárai. Vojnov a VB-n új szerepkörben mutatkozott be. Nettó kényszerű kiválása révén rá hárult a támadások irányítása. És Vojnov ebben a szerepben is nagyszerűen megállta helyét. Didihez hasonlóan óriási területen játszott, harcolt. Az egyik percben a védelemnek segített, a másik pillanatban pedig már az ellenfél kapuját kerülgették bombaerős, váratlan lövései. Játéka, felfogása a mi jó formában levő Bozsikunk játékához hasonlított. Legfeljebb technikájának színvonala maradt valamivel a magyar játékosé mögött. Nem az ő játékán és főleg erőnlétén múlott, hogy a szovjet csapat nem került be a legjobb négy közé. ■ Könnyű ma már egy J. Charles kézlegyintéssel elin-------------------- Nézni Wales óriását, King Johnt, János királyt. Kétségtelen, hogy neki nem úgy sikerült ez a VB, ahogyan azt a labdarúgóvilág várta. Túlságosan nagy volt körülötte a reklám nagydobja, s a világ legjobb játékosának kiáltották ki. Ennek a várakozásnak nem tudott megfelelni, de ez nem mindig rajta múlott. Nekünk lenne azonban a legkevesebb okunk Charlest lebecsülni. Charlesnek ugyanis döntő szerepe volt abban, hogy kiestünk és helyettünk Wales csapata került tovább. Az első mérkőzésen az ő góljával harcolt ki döntetlent a lebecsült walesi csapat, a második mérkőzésen az ő nagyszerű keresztlabdájából lőtte Allchurch (ugyan lesről) a walesiek egyenlítő gólját. S ahogyan sérülten is küzdött csapatában, magával tudta ragadni a többieket is. Amellett mindkét mérkőzésen mumusa volt védelmünknek, szinte állandóan két védőt kötött le. Charlest nagyszerű testi felépítése egymagában is alkalmassá teszi arra, hogy a védelmek réme legyen. De futballozni is tud, nemcsak óriás. Igen jól kezeli a labdát, sőt igen használható labdákat tud adni csatártársainak. Hogy fejjel milyen veszélyes, azt a mi védelmünkön kívül az olasz védelmek is tudják. Mégsem tudta kijátszani azt, amit vártak tőle, s ennek egyetlen oka az, hogy nem volt mellette egy igazi építő csatár, aki ki tudta volna szolgálni. A robbanékony Allchurchnek ez a szerepkör nem való. Előkészítő, passzoló összekötők között Charles valóban az, akinek Olaszországban mutatkozott: gólkirály! Megemlíthetjük még, hogy középhátvédet is válogatott színvonalon tud játszani. És nemcsak nagy csatáregyéniség, hanem vonzó emberi egyéniség is. Sportszerű, szerény, minden elbizakodottságtól, nagyképűségtől mentes. A világbajnokság so-Allchurchján fogalmazták meg ezt a tréfás mondatot: „John Charles a világ legjobb játékosa, Allchurch pedig Wales legjobb játékosa ...” Az első állítás erejét a második meglehetősen gyengíti. Allchurchről hamarosan kiderült, hogy ő a legjobb walesi csatár, noha semmi esetre sem a világ legjobbja. Ha John Charles és Allchhurch mellett lett volna egy építő, előkészítő összekötő, akkor ez a belső hármas rendkívül félelmetes lehetett volna. Allchurch a száguldó összekötők típusához tartozik, talán Bodolához hasonlítható a legjobban. Nagy területen működik, kiválóan cselez, de sohasem álló helyzetben, hanem mindig futtában, lendülettel. Rendkívül nehéz tartani ezt a cikázó mozgású csatárt. Igen veszélyes a kapura is, mert a megszerzett labdával rendszerint ő maga szeret kapura húzni. Az összjátékhoz kevesebb az érzéke, mint amennyi talán a csapatra nézve hasznosabb lenne, Allchurch azonban elsősorban egyéni játékos. És mint ilyen, egyike a világ legjobbjainak. ........-i A brazil csapat vezére, En-Didinél nagyobb dicséretet ---------- aligha lehetne egy labdarúgónak mondani. Sokan Didi érdemének tulajdonítják, hogy a brazil csapat a csapat. Didi az, aki a mezőnyt uralja, ő veszi át a labdákat a védelemtől, s építi tovább a támadást. Ha hozzá kerül a labda, szinte felélénkül a csapat. Mintha tudnák, ha Didinél van a labda, abból valami lesz. Didi játékának legfőbb jellegzetessége az a végtelen nyugalom, biztosság, önbizalom, amely minden mozdulatát jellemzi. Mintha tökéletesen biztos lenne abban, hogy tőle nem vehetik el a labdát, s csak jó helyre adhatja le. Mi él Az összeállításban a jobbösszekötő helyén szerepel. De több ő annál. Az egész mezőnyt átfogja a játéka, ő még csatárfeladatokat is végez, hiszen a kapura is veszélyes, főként távoli lövésekkel. Magyar játékoshoz nehéz hasonlítani, annyira egyéni a stílusa. Sok elem van a játékában, amely a régi nagy támadó középfedezetekre emlékeztet, Bozsik játékmodora sem idegen tőle. És mégis más. Nyugodtabb mindenkinél. A brazil játékmodorhoz illően nem gyors a támadás indítása. Van ideje kivárni a kedvező pillanatokat, s tudja azt, hogy egyetlen brazil csatár sem panaszkodik, ha „csinn”-be kapja a labdát. És mindig mást csinál, mint amire az ellenfél számít. Villámgyors labdákat ad bokából, anélkül, hogy a testét beállítaná a rúgásra. Néha gondos keresztpasszokkal szökteti valamelyik szélsőt, néha csak odatolja a labdát Garrinchának, tudva, hogy ebben a támadásban már nem lesz szerepe. Úgy bánik a labdával, mint egy biliárdművész, lövéseiben nemcsak erő van, hanem ravasz ív. Így irányítja a szabadrúgásokat is. Szinte szószaporításnak tűnik, ha megemlítjük, hogy a labdakezelésében nincs gyenge pont, fejjel, testtel, lábbal egyaránt engedelmes szolgájává tudja tenni a labdát. Labdarúgó-Napóleon a pályán. És — hogy valamit mellékesen említsünk meg — ragyogó az erőnléte.. -——— Ezt a nevet sokáig nem Ralin fogják elfelejteni a -------— magyar szurkolók. Rahn volt az, aki 1954-ben a VB döntő mérkőzésén berúgta a németek győztes gólját. Négy esztendő hosszú idő, s ezt különösen nekünk kell méltányolnunk. Nem egy játékosunknak túlságosan hosszú volt a négy év, s az 1968-as VB-n már szinte csak az emlékeiből élt. Ezzel szemben Rahn talán még jobban játszott, mint négy esztendővel ezelőtt, amikor bekerült a német válogatott csapatba, hiszen a torna folyamán külön repülőgépen hozatták Svájcba Dél-Amerikából, ahol csapatával portyázott. Mi a legértékesebb Rahn játékában? Sokoldalúsága. Rahn kitűnő tc-eti felépítésű játékos, gyors, erőteljes, s szinte kiszámíthatatlan. . Kiszámíthatatlanabb, mint Garrincha, mert a brazil jobbszélső nem kiszámíthatatlan, tudni lehet, hogy mit fog csinálni, csak éppen nem lehet védekezni ellene... Rahn másképpen játszik, mint csodálatos brazil szélsőtársa. Rahn sokféle megoldást ismer. Tud a partvonalhoz ragadva játszani. Szabályos szélső lefutásokat és beadásokat tud véghezvinni. De tud villámgyorsan befelé cselezni, tud labda nélkül, helycsere útján behúzódni, hogy aztán akár a balösszekötő vagy a balszélső helyéről rúgjon kapura. De tud a jobbszélről is befelé, kapura húzni és éles szögből, jobb külsővel kapura lőni. Ilyen gólt rúgott például a jugoszlávoknak (s ezzel jutott tovább a német csapat), s pontosan ilyet a franciáknak a harmadik helyet eldöntő mérkőzésen.. Félelmetes ellenfél. Ahogyan valaki megállapította róla: nagy taktikai érzékkel tudja berúgni a győztes gólt Ez csak a svédek és a franciák ellen nem sikerült neki. — ——— A jugoszlávok Ben- Szekularac jáminja. Már ifjú------------------ sági korában, először Budapesten, feltűnést keltett ez a kis mokányképű gyerek csillogó technikájával, csíkszerű mozgásával. Az ifjúsági csapatból szinte azonnal a válogatottba került. Nagy munkabírása miatt főként összekötőben szerepeltetik. Játékát az jellemzi, hogy a mezőnyből nagy területet tud a „hátára venni”. Mélyen hátramegy a labdáért és ördöngös cselezőképessége révén mindig szabadra tudja játszani magát. Hibája azonban, hogy a sikerült cselek megrészegítik és gyakran tovább cselez a kelleténél. Hogy a partnerek közben jó helyzetben vannak, vagy hogy ő maga lövőhelyzetbe jutott? Ez nem nagyon zavarja a kis összekötőt. Az ellenfél védői meglehetősen haragszanak rá. Érthető. S ha a labdát nem is tudják előre elrúgni, a lábát gyakran elérik... Ezért könnyen sérül. Igen nagy játékos lehet belőle, ha lehiggad és szerényebb lesz. ................ Ez a hallgatag presleni Finney csatár már 36 éves. ------——— noha még nem merült fel vele kapcsolatban, hogy öreg, legföljebb az, hogy nem sérült-e. Finney eléggé sérülékeny természetű, s gyakran pihen. A VB alatt már arról is beszéltek, hogy térdsérülése végleg pontot tesz játékospályafutása végére. Egybehangzó vélemény szerint ő volt az angol csapat legjobb játékosa. Ez a kis ember valóban a legnagyobb labdaművészek közé tartozik. Matthews legjobb napjaiban is sokan voltak, akik Finney cseleire esküdtek. Testcselei majdnem garrinciai méretűek. Még az öreg angol labdarúgó-szakemberek, mint például Buchan, akik kevésre becsülik a mai angol lendületi labdarúgást, Finneyre kimondják a legnagyobb dicséretet: helye lett volna a régiek között is. Valóban ritkaság ekkora cselezni tudást önzetlenséggel párosulva látni. Finney bűvésze a labdának, de sohasem viszi túlzásba az egyéni játékot. Ő az a csatár, aki gyakran felnéz, nem merül el a labdában, s ha valakit jobb helyzetben talál, annak habozás nélkül átadja. Finneynek van egy nagy „tragédiája”. Az ő igazi helye a csatársor közepén van. Mint középcsatár aratta legnagyobb sikereit, klubjában és a válogatottban egyaránt. Mégis a legtöbbször a szélső helyén vették igénybe képességeit, mégpedig felváltva a jobbszélen és a balszélen. Sportszerűségére, fegyelmezettségére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy zokszó nélkül játszott minden poszton, ahová beállították. Csanádi Árpád, Feleki László, Tabák Endre (Folytatjuk.) VISSZAPILLANTÁS A VB-RE Nagy játékos-egyéniségek Birkózókkal a kék Dunán. .. Seiahaio, lágyan ring a Dunán ... No, de abbahagyom, mert még azt hiszik, nótás kedvemben vagyok. Pedig csak első képként írtam le e slágertöredéket arról a hajókirándulásról, amelyről többen is azt kérdezték: — Hogy erre mi a csudának volt szükség?! ... Kielégítő választ nagyon nehezen lehetne adni. Mert ugyan ki tudja, mire volt jó egy csomó fáradt, kimerült birkózót összezsúfolni a fedélzeten, néhány órát bolyongani velük a tűző napon a Dunán, s közben drága pénzért italt árulni nekik? Nagy melléfogás volt az egyébként kifogástalanul dolgozó szervező bizottságtól. A külföldiek saját bevallásuk szerint nagyon jól érezték magukat Budapesten, sok élménnyel gazdagodva távoztak. Semmi oka nem volt az ilyen elképzelés nélküli, ,,jobb híján" való programcsinálásnak. Az aztán már teljesen más kérdés — hamu érte a fejemre —, hogy éppen tőlem hálátlanság ennek a kirándulásnak a felhánytorgatása. Tőlem, akinek ez a hajóút „tálcán szállította" a jobbnál jobb interjú-alanyokat. Tessék elképzelni egy vadászt, aki olyan területre téved, ahol az egyik bokor tövében királytigris nyújtózik lustán, mit sem sejtve, pár méterre a tó túlsó partján (persze minden menekülési lehetőségtől elzárva) csodálatos agancsú szarvas játszik a társával és így tovább ... Azt mondják, ilyen nincs is?! Nincs?!... Nos, én megálltam a hajó orrában, megvizsgáltam a „fegyverzetemet” (van-e elég papír és hegyes ceruza) és válogattam. Ott pihent mindjárt előttem az egyik „birkózó-király”, Kartozia, fejét egy másik „nemes vad’’, Abasidze ölébe hajtva. Gyerünk, „ceruzavégre” velük! Karimifi találja fel gyorsabban !\QrTO/.ia magát. Hiába, két világbajnoksággal és egy olimpiai bajnoksággal a háta mögött, nemcsak a birkózásban, hanem a nyilatkozatadásban is volt alkalma rutinszerzésre. Amikor 1953-ban először felálltam a győzelmi emelvényre, azt hittem, ennél nagyobb öröm a sportban nem érhet. És most helyesbítenem kell. Anélkül, hogy udvariaskodnék ellenfeleimmel, meg kell mondanom, hogy ez a világbajnokság versenyzői pályafutásomnak eddigi csúcsát jelenti. Büszkeség és nagyon jóleső érzés ilyen rendkívül erős mezőnyben elsőnek lenni ... — Mosolyogva teszi hozzá: — A négy aranyéremmel nem bújok el a revánsra vágyók elől. Remélem, hogy a régi és az itt megismert új ellenfelekkel sokszor találkozom még az elkövetkezendő nagy versenyek során. Aknativo már kicsit szégyenlőst DuSuze sebb. Azt hiszem, Inkább vállalná még egyszer Szirakovot (pedig ott is megizzadt egy kissé ...), ha hajlandó volnék a kiegyezésre. Az első szavával nekünk hízeleg: — Curics volt a legnehezebb ellenfelem. Rendkívül képzett birkózó, valóban csak egész kis különbséggel tudtam ellene győzni. Én a tavalyi moszkvai KRS-en kerültem az élvonalba, s kimondhatatlanul örülök, hogy most a világbajnokságot is sikerült megszereznem ... Nem szabad telhetetlennek lenni, gyerünk tovább, új vadászterület felé. , Hova mereng el !... Lége Pólyákra, s lecsapok rá én, ha kissé prósaibbul is. Vajon mire gondol most, ahogy itt ül elábrándozva a korlátnak támaszkodva, bájos felesége mellett? — Most sajnálom csak, hogy Melbourne- ben elkönnyelmüsködtem az egyik döntő mérkőzésemet. Milyen szépen hangzanak: kétszeres világ- és egyszeres olimpiai bajnok ... Kedves Pólyák sporttársam, ami késik, nem múlik! Melbourne után — Róma következik ... — Nagyon-nagyon örülök a sikernek, és szorgalmasan készülök tovább, az elkövetkezendő nagy versenyekre. És ha minden jól megy — Rómára is ... Hoplá! Riza Dogon ! £áb£éJeb£, no ruhájú, vörös hajadért sejtet. Riza pedig — barna képű és fekete hajú, markáns arcú török fiú, a szekszepilje pedig az, hogy világbajnok. — Melbourne-ben még meg kellett elégednem a második hellyel, s nagy boldogság számomra, hogy most a legfelső emelvényre léphettem fel. Ezen a világbajnokságon bebizonyítottuk, hogy nemcsak szabad-, hanem kötöttfogásban is eredményesek vagyunk. A siker után nincs pihenés. Készülök a jövő évi Világ Kupára, utána pedig az olimpiára ... A csehszlovákok frigideznek, onnan húzzák fel időnként egy kis kostolóra a borospalackokat. Száll a dal, már túlvannak a világbajnokság számukra kedvezőtlen utóhatásain. Csak vezetőjük, Eduard Trnka hajlandó egy kis komoly beszélgetésre: — Mi jobbára fiatalokkal jöttünk a világbajnokságra, nem voltak vérmes reményeink, így is elértünk volna talán helyezést, ha Svec és Soucek nem sérül meg ... Ez a világverseny bebizonyította: a birkózásban is sokkal alaposabb, sokoldalúbb és erőteljesebb felkészülésre van szükség, mint eddig. A Szovjetunió, Magyarország, Törökország, és a többiek tovább fejlesztették a svédek iskoláját és aki ebben a tudományosnak is tekinthető kutatásban, munkában nem tart lépést a többiekkel, az bizony kénytelen szerényebb helyezésekkel is megelégedni. Sokat tanultunk és a legközelebbi nagy versenyre már igyekszünk behozni valamit az elmulasztottakból. Mennyivel könnyebb fel jebb visszagondolni a háromnapos küzdelemre A. Lencnek, a szovjet csapat fiatal edzőjének. — Talán mondanom sem kell, hogy edezői pályafutásom legszebb napjait töltöttem Budapesten. Birkózóink szereplésével egészében elégedett vagyok. Azért mondom, hogy egészében, mert voltak súlycsoportok — pl. a nehézsúly ahol nem reméltünk bajnokságot. De őszintén megmondom, Gamarnyiktól és Vaszintól ■feltétlenül jobb birkózást vártunk. Rendkívül tetszett a magyar csapat, különösen az lepett meg, hogy a legutóbbi nemzetközi szereplésük óta mennyit fejlődtek. Minden vezető elvárja együttesétől, hogy felnőjön a nagy feladatokhoz, ez a jó tulajdonság azonban csak igen kevés sportolóban van meg, a magyar csapatnak viszont olyan értéke ez, amit nagyon tisztelni kell. Pólyák egészen kiváló birkózó és meglátásom szerint, ha holnap újra le kellene birkózni a világbajnokságot, a pehelysúly volna az egyetlen súlycsoport, ahol biztosan nem lenne változás. A legkisebb mértékben sem hibáztatjuk Sstaskevicset, hiszen jobb ellenféllel szemben maradt alul. Közvetlenül utána következik Gurics, aki egészen biztosan még szebb eredményekkel is meg fogja örvendeztetni a magyar közönséget. A török együttes Mevlüt az utóbbi évek valamennyi nagy birkózóversenyén ott volt, könynyű tehát számára az összehasonlítás: — Sehol nem láttam ennyi jól képzett, kifogástalan küzdőszellemű birkózót, mint most, Budapestem. Szerintem mindenki boldog lehet, aki akárcsak az első hat közé is bejutott. Mi, törökök, elégedettek vagyunk, hiszen nem titok, hogy kötöttfogásban csak most kezdünk igazában bekapcsolódni a nemzetközi élvonal küzdelmeibe. Most választjuk szét a két fogásnemet, és azt hiszem, a jövőben már kötöttfogásban is számolniok kell még a legjobbaknak is a török birkózókkal. c. végül gyógyírként a hajókázási és végül ötletről írt kritikánkra, álljon itt Roger Coulonnak, a Nemzetközi Birkózó Szövetség elnökének nyilatkozata. Szeretnék néhány szót mondani a rendezésről is, amely minden tekintetben kielégítette a legkényesebb igényeket. Nagyszerű gondolat volt a gyönyörűszép Margitszigeten, szabadtéren megrendezni a versenyt, ötletes volt az elektromos időjelző-berendezés, amelyet helyes lenne minden nagy versenyen alkalmazni .. . És ezt a nyilatkozatot a négyórás hajókázás után tettel... Udvarias ember! Borbély Pál A Szovjetunió csapata lesz a legnagyobb Hírek az atlétikai Európa-bajnokságról MOST MÁR VÉGLEGES, hogy a meghívott 30 ország közül 28 vesz részt az augusztus 18-e és 24-e között Stockholmban sorra kerülő hatodik atlétikai Európa-bajnokságon. Csak Albánia és Licchtenstein marad távol. Az előzetes nevezések alapján a Szovjetunió csapata lesz a legnagyobb 48 férfi és 32 női versenyzővel. A legkisebb Máltáé lesz: 1. versenyzőt indít. Az előzetes nevezések szerint a 28 ország részéről összesen 808 versenyző (595 férfi, 213 nő) és közel 250 hivatalos kísérő részvételével számítanak. Eddig 29 országból 479 újságíró, film- és rádióriportert igényelt sajtójegyet a rendező bizottságtól. Az EB keretében tartja kongresszusát a nemzetközi szövetség és ezen előreláthatólag mintegy 50 ország kiküldöttei vesznek részt. GONDOT OKOZOTT A RENDEZŐKNEK a résztvevők és a különböző országokból várható sok látogató elhelyezése, mert a svéd főváros nem áll jól nagyobb férőhelyű szállodák dolgában. A hivatalos kiküldötteket és a sajtó képviselőit több nagy szállodában, az egyes csapatokat pedig modern, nagy iskolaépületekben helyezik el, amelyek közelében megfelelő edzőpályák állnak rendelkezésre. A magyar csapat tagjai a lengyelekkel együtt a skanskvarni iskolában fognak lakni. Az EB előtt egyébként ez iskolások között rajzversenyt rendeznek és a legjobban sikerült rajzok víszítik majd az egyes termeket. A HATNAPOS VERSENYT Stockholm egyetlen nagy atlétikai pályáján, az öreg olimpiai stadionban rendezik meg. A stadion nézőterét kibővítették és a pályát a szabályos, 400 m-es kerületűre építették át. Még egy meglepetés várja majd a már itt szerepelt versenyzőket: a régi fekete salakot Aachenből hozatott vörös salakkal cserélték fel. A VÉGLEGES NEVEZÉSEKET augusztus 5-ig kell a rendező bizottságnak eljuttatni. Szerte Európában most folynak a válogató versenyek, rendszerint az országos bajnokságok keretében és még egyetlen ország sem jelölte ki végleges csapatát. A skandináv országok például csak a hét végén rendezik meg bajnokságukat. Az NDK és az NSZK, akárcsak Melbourne-ben, most is közös csapattal indul. A két szövetség megbízottai a már megtartott bajnokság alapján összeállították azoknak a versenyzőknek névsorát, akiknek részvétele már biztos. Ezek között 13 NDK- beli és 23 nyugatnémet versenyző szerepel. A többiek kijelölésére a hét végén Lipcsében, illetve Kasselben sorra kerülő válogató versenyek alapján kerül sor. Utolsó mérkőzését is megnyerte a Bp. Spartacus Lengyelországban Távbeszélő-jelentésünk:* (Varsó, Július 31). Kaliszban játszottuk utolsó portyamérkőzésünket a helyi labdarúgó-csapat ellen. 2:0-ás félidő után, 4:0 arányban győztünk. Varsóban még megnézzük az amerikai atléták vendégszereplését és utána hazajövünk. Marosi Károly Péntek, 1958. augusztus 13-