Népsport, 1959. február (15. évfolyam, 22-41. szám)

1959-02-22 / 37. szám

Női tőrcsapatunk jó vívással lett első a magyar—román—olasz viadalon Szombaton délután már két órakor példás rendben csillogó parkettel várta a Sportcsarnok nagyterme a magyar­­olasz—román női tőrcsapat-mérkőzés résztvevőit. Középütt állt a drapériával körülvett dobogó, rajta a fémpást. A vadonatúj dobogónak ez lesz a főpró­bája, most derül majd ki, megfelel-e a világbajnoki versenyre, vagy változtat­ni kell rajta. Nem sokkal két óra után a Sportcsar­nok elé kanyarodott az MTSH nagy autóbusza és jókedvűen ugráltak ki belőle • külföldi vendégek, az olaszok és a románok. Különöse­n az olasz lá­nyok voltak jókedvűek. Még énekel­tek is. — Nem kell nekik elinni — mondta mo­solyogva Giorgio Tosti, a vezetőjük —, nem jókedvükben énekelnek, hanem ezért, mert idegesek. Szurkolnak. Majd­nem valamennyiüknek ez lesz életük ed­digi legnagyobb erőpróbája és még ne­hezen tudják palástolni az idegességüket. A vívónők bevonultak öltözőjükbe, s míg készülődtek mi a vezetőkkel beszél­gettünk. Angelo Pellegrini a román csa­pat vezetője bizakodva tekintett a talál­kozó elé. ■— A hazai versenyeken elég jó formát mutattak versenyzőink. Reméljük, ez majd megmutatkozik a budapesti ered­ményeikben is. A fiatal olasz csapattól nem tartunk túlságosan, a magyarok el­len azonban nagyon nehéz lesz helytállni. Elmondta, hogy a legerősebb csapatuk­kal jöttek. — Sajnos, mi nem jöhettünk a legerő­sebb csapattal — tette hozzá az olasz Giorgio Tosti —, mert az együttes két legerősebb tagja az utolsó pillanatban le­maradt. Colombetti az indulás előtti este 40 fokos lázzal ágyba kényszerült, Pred­­taro­ pedig az egyetemétől nem kapott szabadságot, mert most vizsgázik. Így hát tökéiit a tapasztalatszerzés reménye fut bennünket, bár sohasem lehet tudni ... A két csapat hamar elkészült, s az edzőtermekbe vonult bemelegíteni.. közben befutott a magyar csapat is. A mieink is jókedvűen és bizakodva készülődtek. Hamar megállapíthattuk, hogy a magyarok a legerősebb öss­z­­állílásiban állnak ki. Három óra után néhány perccel­g három csapat felsorakozott a feiderén, majd a közönség tapsától kivér­ve a pástra vonult. Elhangzott a három himnusz és utána minden ceremónia v­éséül megkezdődött a küzdelem Az olasz és a román csapat vonult be a pástra, csatardállá­ssal üdvözölte egy­mást a két együttes, majd Nedeczky László zsűrielnök ez első párt szólította a pástra. Románia-Olaszország 11:5 Vicol-Taitis 4, Orb 4, Orbán 3, Taran­­godu 0. 111. Pasini 2, Ragno 1, Masciotta 1, Sanguinetti 1 győzelmet aratott. Hamar kiderült, hogy nemcsak az olaszok, hanem a románok is ideges­kedtek, úgyhogy igen szorosan kezdő­dött a küzdelem. 2:2-re, majd 3:3-ra állt a mérkőzés és csak ezután találtak magukra a románok, elhúztak 5:3-ra, 7:4-re, majd 9:5-re. Meglepetésre Taran­­goiu csődöt mondott és az olimpián má­sodik helyezett Orbán Olgának is volt egy kisiklása. A másik két román ver­senyző azonban annál nagyszerűbben vívott és így végül is megérdemelt győzelmet arattak a románok a fiatal olasz lányok ellen, akik csak „félidőig” bírták erővel. Pasin­ és a kis Masciotta, a nagynevű kardvívó lánya bizonyult közülük a legjobbnak. A csörték eredmények Orb—Mas­ciotta 4:0, Pasini—Orbán 4:3, Ragno— Tarangolu 4:0, Vicol —Samquinetti 4:2. (Ekkor Tordai Lajos dr. vette át a zsűri és nők­­ tisztét és ezután négyed bör­ténként felváltva bíráskodott Nedeczky­­vel.) Orb—Pasini 4:3, Masciotta—Taran­­goiu 4:0, Orbán—Sanguinetti 4:2, Vicol — Ragno 4:0, Pasini—Tarangoiu 4:2, Orb—Sanguinetti 4:3, Vicol—Masciotta 4:2, Orbán—Ragno 4:3, Sanguinetti—Ta­­rangoiu 4:2, Vicol—Pasini 4:1, Orb— Ragno 4:3, Orbán — Masciotta 4:1. Magyarország—Olaszország 13:3 Székelyné 4. Rejtő 4. Kovácsné 3. Dö­­mölky 2, ill. Sanguinetti 2. Pasin­ 1. Masciotta 0. Ragno 0 győzelmet szerzett. Bay Béla dr. és Giorgio Tosti fel­váltva bíráskodott. A várakozásnak megfelelően nagyarányú magyar győ­zelem született, amely főként annak köszönhető, hogy Székelyné és Rejtő kimagasló formában vívott a fiatal olasz lányok ellen, akik — bár a szám­szerű eredmény ennek ellene vall — egyáltalán nem voltak lebecsülendő ellenfelek. Mind a négy igen tehetséges és olyan klasszikus iskola-alapjuk van, amely egy-két éven belül a világ leg­jobbjai közé emelheti őket. Ezen a mér­kőzésen különösen Sanguinetti és Pa­sini tűnt ki. Kovácsné és főként Dö­­mölky gyengébb napot fogott ki, mind­ketten — érthetetlen okból — idegesen vívtak. A csörték: Pasini — Dömölky 4:2. Az olas­z kislány okos taktikával győzött. Székelyné—Sanguinetti 4:0, Rejtő— Ragno 4:0. Rejtő már régen vívott olyan jól, mint ezúttal. Ragno szinte moccanni sem tudott ellene. Kovács—Masciotta 4:3. Igen szoros küzdelem volt. Állan­dóan fej-fej mellett haladt a két vívónő. Székelyné —Pasini 4:1, Rejtő—Sangui­­netti 4:0. Mindkét cser­ében ragyogóan vívott a két magyar versenyző. Dömöl­ky—Masciotta 4:2. Dömölky már 2:0-ra vezetett, de a mozgékony olasz kislány szemfülesen egyenlített. Ekkor azonban elfogyott az ereje és Dömölky két rit­kán látott szép tussal nyert. Kovácsné— Ragni 4:2. Rejtő —Pasini 4:1. Székelyné — Masciotta 4:1. Ezzel a győzelemmel már megnyer­tük a mérkőzést. Sanguinetti —Kovácsné 4:1. Váratlan vereség volt. Kovácsné el­­idegeskedte akcióit. Dömölky—Ragno 4:2. Dömölky alulról indított cseles tá­madásai felül bevitt találatokkal rendb­e sikerültek. Rejtő—Masciotta 4:0. Két percig tartott az egész csűrte. Kovácsné — Pasini 4:2, Székelyné—Ragno 4:0. Sanguinetti —Dömölky 4:3. Az o­lasz kis­lány már 3:1-re elhúzott, ezután Dö­mölky fel tudott jönni 3:3-ra, a® utolsó tust azonban elidegenkedte. Magyarország-Románia 12:4 Dömölky 3, Székelyné 3, Kovácsné 3, Rejtő 3, ül. Orbán 2, Orb 1, Tarangoiu 1 Vicol 0 győzelmet szerzett. A nagy érdeklődéssel várt találkozó néma csalódást keltett. Ez a csalódás a mi szempontunkból örvendetes, a romá­nokéból viszont annál kevésbé. A ma­gyar csapatnak az a két tagja is ma­gára talált, aki az előző mérkőzésen kissé halványabb teljesítményt nyúj­tott, így a mieink szinte ellenállhatatla­nok voltak. A csapat legjobbja ismét Székelyné volt. Végig biztosan, jó tempóval vívott, támadásainak hegye volt. Vele egyen­rangú teljesítményt nyújtott Rejtő is, aki régen vívott már ilyen jól, mint most Főleg termpótám­adásai voltak nagyszerűek, idegei egy pillanatra sem hagytá­k cserben. Kovácsné és Dömölky erre a mérkőzésre tel­jesen­­rendbe­jött idegileg, szinte kicserélődtek. A románok megközelítően sem nyújtották azt, amit az előző mérkőzésen. Egye­dül Orbántól láttunk továbbra is szép támadásokat és neki sikerült m­­ér­tőbbet szépítenie az eredményen. A csűrték: Rejtő—Orb 4:2, Rejtő 2:2 után két remekbeszabott egyenes szúrással nyer­te meg a csertét. Orbán—Székelyné 4:3. Az est eddigi legizgalmasabb csörtéjén Orbán 3 remek kitartott parádriposzt­­tal húzott el 3:0-ra, majd Székelyné egyenes szúrással és két oldal szúrással egyenlített. Utána összeszúrtak, Orbán szúrása „ült", Székelyné viszont csak a levegőt érte, Kovácsné—Tarangoiu 4:0. Tarangoiu szinte észre sem vette és máris kikapott. Dömölky—Vicol 4:3. Dömölky egy egyenes szúrással meg­szerezte a vezetést, utána Vicol ki­egyenlített, majd fej-fej mellett halad­tak 3:3-i­g. Ezután Dömölky kvartbatt­­man egyenes szúrással támadott. A szú­rás először rövid volt, de Dömölky hosszabbítani tudott és így megszerezte a győztes találatot. Székelyné —Orb 4:1. Rejtő—Tarangolu 4:3. Fej-fej mellett haladtak 3:3-ig és ekkor Rejtő villám­gyors repülő parádriposztja ült. Dö­mölky—Orbán 4:3. A teljesen rangára­­talált Dömölky legerősebb ellenfelét is legyőzte. Végig ő vezetett egy tussal, 3:3-nál együtt voltak, ezután Orbán há­rom tempószúrást hajtott végre egymás után, de kettő érvénytelennek bizo­nyult, a harmadik pedig pasezé volt. Dömölky befejezése viszont sikerült. Kovácsné—Vicol 4:1. Kovácsné kezdet­ben a sokcseles támadásokat erőltette, később azonban taktikát változtatott és pengeütés-szúrásai, továbbá egyenes szúrásai rendre ültek. Már 8:1-re húztunk el ezzel a győze­lemmel. Székelyné—Tarangolu 4:0, Dömölky— Orb 4:1. Két villámgyors kvart-battman szúrással húzott el Dömölky 2:0-ra, majd 2:1 után kívül csel­ belül szúrás: 3:1. Ezután Orb rövidet szúrt, Dömölky átvette a támadást és egyenes szúrása ült. Ez a tus jelentette a magyar csapat győzelmét. Rejtő—Vicol 4:3. Vicol két kitérő fel­tartó szúrással és egy remek parád­­r apaszt­tal elhúzott 3:1-re. Rejtő azonban feljött 3:2-re, amikor csak 4 másodperc volt hátra a vívóidőből. Rejtő idegei azonban rendiben voltak, egy egyenes szúrással kiegyenlített, majd hosszú pengejáték után parád­­ipoezitja is ült. Kovácsné—Orbán 4:0, Tarangoiu — Dömölky 4:3, 3:3 után a két vívónő összeszúrt, Tarangoiu volt a támadó, így az ő találata bizonyult érvényes­nek. Székelyné — Nicol 4:3. Orb —Ko­vácsné 4:1 Orb pengeütés-szúrásaival lepte meg Kovácsáét. Orbán —Rejtő 4:2, 2:2 után Orbán bírta jobban idegekkel és két szép egyenes szúrással szerezte meg a győzelmet. A mérkőzés tehát a magyar csapat nagyarányú, megérdemelt győzelmét hozta. A közönség hosszú ideig lelke­sen­ ünnepelte a mieinket. A hármas találkozó végeredménye: 1. Magyarország 2 győzelem, 2. Románia 1 győzelem, 3. Olaszor­szág 0 győzelem. A Jégkorongbajnoki címért folyó négyes körmérkőzés .1 lelkesebb és erőteljesebb játék diadala FTC—Újpesti Dózsa 4:3 (2:1, 2:0, 0:2) Millenáris, 3500 néző. Vezette: Újfa­lui*­v E., Tipold. FTC: Pozsonyi — Raf­­fa, Erdős — Simon, Grimm, Schwalm. Csere: Schneck, Szende, Margó, Rajkai, Kárász. Újpesti Dózsa: Andorka — Pa­lotás, Kondoros­ — Lőrincz, Zima, Bo­­róczi. Csere: Patócs, Rancz, Bán, Mol­nár, Hága. Gólütő: Schwalm (1. perc), Bán (3. perc), Kárász (10. perc), Grimm (24. perc), Schneck (59. perc), Molnár (41. perc), Boróczi (41. perc). A jégkorong-bajnoki címért folyó né­gyes körmérkőzés első találkozója ked­vezőtlen időben kezdődött a Millenári­son. Viharos erejű szél fújt és az eső is zuhogott, a mérkőzés végére az eső­ből már havazás lett.­­A kedvezőtlen idő ellenére megteltek a Millenáris le­látói. Színvonalas, jó játék kialakulá­sáról ilyen idő mellett persze nem le­hetett szó és ezért inkább nagy küzde­lem folyt mindhárom harmadon keresz­tül. A villanyóra mutatója még egyszer sem ment körbe és a fiatal Schwalm lövése nyomán máris bent táncolt a ko­rong Andorka kapujában. Az első gól fellelkesítette az FTC-t és bár Bánnak sikerült egyenlíteni, a Fradi Kárász góljával ismét vezetést szerzett. A második harmadban a széltől támo­gatott FTC tovább rohamozott és növelte előnyét. A harmad végén azonban előbb Szende, majd Erdős a kiállítás sorsára jutott és az FTC két percen át 3 mezőnyjátékossal küzdött a Dózsa öt játékosával szemben. A kettős ember­előny a harmadik harmad elején két Dózsa-gólt eredményezett és így az FTC előnye egy gólra csökkent. A harmad közepén Palotás került még a kiállítás sorsára, de a Fradi nem tudta kihasz­nálni emberelőnyét. A harmad utolsó perceiben a játékosok a havas, lassú jé­gen már fáradtan mozogtak, esett az iram is és az FTC sikerrel tudta el­hárítani a Dózsa tervszerűtlen támadá­sait. Végeredményben az FTC lelkesebb és erőteljesebb játékával megérdemelten győzött. Megkezdődött az eskilstunai gyorskorcsolyázó-viadal (Eskilstuna, február 21.) Nem valami kedvező körülmények között kezdődött meg Ivánkai számára az eskilstunai Svédország—Közép-Európa gyorskor­csolyázó-viadal. Szombaton reggel ér­keztünk meg Stockholmba, ahol senki sem várt bennünket. A magyar követ­ség segítségével vettük fel azután a kapcsolatot a rendezőséggel és még délelőtt vonattal utaztunk tovább Eskilstunába. Kora délután érkeztünk meg — jóformán egy órával a verseny kezdete előtt. Ivánkainak nem sok ideje vollt a melegítésre, s máris rajthoz kellett állnia. A viadalon egyébként a svéd váloga­tott ellen 2 holland, 1 —­1 magyar, oszt­rák lengyel, svájci, olasz és angol ver­senyzőből álló közép-nyugateurópai csa­pat veszi fel a küzdelmet a négy távon. Az első napon négyfokos hidegben kez­dődtek az 500 más futamok. A nagy szél igen sokat ártott az eredmények­nek Ivánkai Brogrenttel futott egy pár­ban, mereven mozgott és elmaradt át­lagformájától­. 500 m: 1. Dahlberg (svéd) 45.3, 2. Pesman (­holland) 45.6, 3. Ström (svéd) 46, 4. Klöfver (svéd) 46.3, 5. Brogren (svéd) 46.4, 6. Emminger (osztrák) 46.9 ... 13. Ivánkai és Ahlgren (svéd) 48.4. Az 5000-es futamok az esti óráikban változatlanul erős szélben kerültek sor­ra. Ivánkai a 2. párban ismét Brogren ellen futott és 8:56.9 mp-es idővel mintegy 20 m-rel legyőzte. Most, ami­kor telefonálok, a hivatalos eredmény­­listát még nem adták ki, az azonban már biztos, hogy Ivánkai 9. lett. Az el­ső két helyen a holland Van den Berg és Pesman végzett 8:37 körüli idővel, a nagy szélben kb. 20 mp-cel futottak rosszabbat szokott eredményeiknél. Eh­hez képest Ivánkai idejével aránylag elégedettek lehetünk. Ha vasárnap szél­csendes idő lesz, jobb szereplést várha­tunk versenyzőnktől. Brachal László ­ A MAGYAR TEST­NEVELÉSI ÉS SPORT TANÁCS L­A­P­J­A VASARNAP, 1959. FEBRUÁR 22. ★ Ára: 60 fillér XV. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM ­ Bp. Honvéd Minő-versemén lapunk zártáig az alábbi párok mér­kőztek (elöl a győztesek). Légsúly: Ko­vács (Csepel) — Tollas (FTC). Harmat­súly: Forró (Honvéd)—Vitányi (MTK), Gyömbér II (MPSC)—Eger( OBp. Építők): Szimon (MPSC)—Ackermann (Honvéd). I Könnyűsúly: Tóth L. (Csepel) — Zimbo- I­rán (AJPSC). Középsúly: Kasuba (Gyön- I gyöny—Fehér III (Honvéd).­­ Érdekes eredmények az újpesti nemzetközi labdarúgó-torna első napján Wisla Krakkó-V. Dózsa 1:1 (1:0) Megyeri út, 10 000 néző. Vezette: Balla K. (Tausz, Ifj. Balogh). Wisla Krakkó: Plesnyak — Mónika, Snopkovszky, Butka — Kotoba, Morek — Opoka, Gamaj, Adamcsuk, Rogova. Kosztelnyi­k I. Újpesti Dózsa: Török — Rajna, Várhidi, Ren­­des — Halmai, Színi — Nagy K., Pataid, Szusza, Széczey, Tóth M. Góllövő: Snop­­kowszky (11-esből), Várhidi. Csere: Morék helyett Simecsko, Opoka K, Mak­chowszky, Pataki K, Mihályi. Szögletarány: 4:2 (2:1) a Wisla javára. Valóságos áprilisi időjárás fogadta a nemzetközi torna első mérkőzésére ér­kező közönséget. Az égbolt hol kide­rült, hol csöpögni kezdett az eső. Meg­lehetősen jó állapotban levő pályán ke­rült sorra a találkozó. Meglepetést kel­tett, hogy a Dózsa a torna első talál­kozóján jórészt tartalékjátékosokat állí­tott ki. A krakkóiak vezették az első támadásokat és Adamcsik már a máso­dik percben igen nagy helyzetet ha­gyott ki. A lilák egyelőre nem tudtak kibontakozni és csak a 9. percben lőtt először az Újpest kapura. Szusza 40 mé­teres lövése azonban nem volt veszé­lyes. Az első 15 perc jórészt lendüle­tes krakkói rohamokkal telt el, de egy­negyedóra eltelte után feljöttek az új­pestiek is. Szini távoli lövése a léc fö­lött suhant el, majd Nagy jó beadását csípte el a kapus. A 21. percben a lá­bát húzó Marek lejött a pályáról és Si­­mecskó állt be helyette. Pataki lőtt ka­pura, de a krakkói kapus védett. A má­sik oldalon Rogota éles lövését jó ér­zékkel szögletre ütötte Török. Aztán gólt lőhetett volna az Újpest: Szusza fejelt a kapu előtt, a labdát Monica csípte el, d­e gyengén gurította haza ka­pusának. Tóth M. megszerezte a labdát, s mielőtt lőhetett volna, a kapus kifu­tott és mentett. A 43. percben Kosztelnyik lendüle­tesen elhúzott, beadta a labdát, amely­re az 5-ösnél Bendes és Opoka futott rá. A két játékos összecsapott, Opoka el­esett a játékvezető a 11-es pontra mu­tatott, a büntetőt Snopkovszky értéke­sítette, 1:0 a Wisla javára. A II. FÉLIDŐ újpesti támadásokkal kezdődött. Az egyik ilyen támadás során Nagy lövését lábbal mentette szögletre a kapus, Tóth beadását pedig szögletre ütötte Les­nyák. A vendégek fokozatosan bizton­sági játékra rendezkedtek be. Sokkal több Wisla-játékos tartózkodott már­ a 16-oson belül, mint az első félidőben. A Dózsa rohamozott, a játék keményebb lett. Adamcsik másodszor a 67. percben hagyott ki jó helyzetet, de a Dózsa­­csntárok is hadilábon álltak a helyzetek kihasználásával. Az időnként megújuló Wisla-támadásokat könnyedén szerelték a hazai védők. A 75. percben Mihályi távoli lövését fogta a kapus. A 87. perc­­ben egyenlített a Dózsa: Monica elso­dorta a 16-oson belül Szinit. A 11-esnek Várhidi állt neki, félmagas lövését a ka­pus kiütötte, a kipattant labdát Várhidi azonban a kapuba fejelte. 1:1. A jó fizikumú és jórészt fiatalokból álló krakkói együttes frissen és nagy becsvággyal vetette magát a játékba, s a félidő első részében pontos le­adásokkal és tervszerűen felépített támadásokkal hívta fel a nézők figyel­mét. A tartalékosan felálló Dózsa csak fokozatosan lendült játékba, a tapasz­talt Szusza láthatóan karmesterként igyekezett összefogni a fiatalokat, akik azonban csak a játék későbbi részében találtak magukra. A máso­dik félidő nagy részében már az új­pestiek irányították a játékot, amikor már sokat vesztett erejéből a vendé­gek lendülete.­­Az igen tehetséges, 18 éves lengyel kapusnak nagy része van abban, hogy döntetlenül vonultak le a krakkói vendégek. A találkozóra az idény eleji csatárjáték nyomta rá bélyegét. Úgy látszik, hogy az Újpesti Dózsa „nagy” csapatát a Vojvodina ellen tartogatja. A Wisla csapatának legjobbja a ruganyos, biz­­tos kezű Plesnyak kapus volt, néhány­szor azonban inkább a látványosságra törekedett. A védők közül Monica védő­­játéka keltett jó benyomást, valamint az olimpiai kerettag­, Butka több hatá­rozott szerelése. A csatársor legveszé­lyesebb tagja a gyors Kosztelnyik I volt. Az Újpest­ Dózsa védelméből Várhidi emelkedett ki. Asina is körültekintően oldotta meg a fel­adatát. Szini kitűnő kezdés után a II. félidőben némil­lég visszaesett. A csatá­rok közül Tóth M. nagy munkabírása és a II. félidőben beállt Mihályi néhány megmozdulása dicsérhető. te. Bp. Honvéd-Vojvodina 2:0 (1:0) Megyeri út, 12 000 néző. Vezette: Bihari (Major I, Siklósi Gy ). Bp. Honvédf: Faragó — Törőcsik II, Bányai, Dudás — Bozsik, Kotánzi — Budai II, Kazinczy, Machos, Tichy, Gilicz. Vojvodina: Vaszics — Roganovics, Nikolics, Savinyarevics Béna, Malecev — Rajkov, Ives, Szekeres, Veszelinovics, Radicevica. Góllövő: Tichy, Gilicz. Csere: Törőcsik II helyett Szőcs (a szünetben­), Tichy helyett Törő­­csik I (az 53. percben). Szögletarány: 5:3 (4:1) • Vojvodina javára. Szekeres fejesét védte ügyesen a kapun. Mezőnyjátékkal ért véget a mérkőzés. A Bp. Honvéd nagyon jól kezdett. Nagy lendületéből, gólra törő, ötletes játékából eleinte arra lehetett követ­­keztetni, hogy nagyobb arányban győz majd. A jugoszlávok sokáig nem találták fel magukat, csak a pilla­natnyi veszély elhárításával, a rombo­lással törődtek, a támadásépítéssel már kevésbé. Az első félóra eltelte után megváltozott a játék képe, a Honvéd nagy mezőnyfölénye meg­szűnt, a Vojvodina pedig erősen fel­javult, de a mérkőzés hátralevő ré­szében is a Bp. Honvéd játszott job­ban, higgadtabban és kulturáltabban. A Vojvodina támadójátéka csak a mér­kőzés egy-egy időszakában volt gól­veszélyes. A mérkőzés színvonalát na­gyon károsan befolyásolta a sok dur­vaság, a sorozatos szabálytalanság. A Bp. Honvéd kétgólos győzelme meg­érdemelt. A Bp. Honvé­dban Faragónak akadt két szép védése. A hátvédhármasból Bányai játéka emelke­dett ki. A középhátvéd mindig gondot fordított a labda pontos továbbítására. Dudás is jól játszott, a jobbhátvédek közül Szőcs keltett jobb benyomást. Bozsik az első félidőben a mezőny egyik legjobbja volt, szünet után azon­ban nagyon visszaesett, úgy látszott, hogy ekkor már nem bírta eléggé erő­vel. A többiek közül Tichy és Kazinczy játszott kiemelkedően. A Vojvodina hátsó alakzatainak játékosai dicséretes lelkesedéssel küzdöttek, a rombolásban valamennyien megfeleltek. A fedezetek közül az erőteljes Béna fáradozott so­kat, míg elöl a mozgékony, nagy mun­kabírású, de sokat szabálytalankodó Ivos, időnként pedig Szekeres és Radi­­csevics tűnt ki. Bihari játékvezető elég sokszor téve­dett, s hibája volt az is, hogy nem volt eléggé erélyes. Kiállítással bizonyára meg lehetett volna előzni a mérkőzés eldurvulását. Ol­yan hibát azonban nem vétett, amellyel az eredmény kialaku­lását befolyásolta volna. Németh Gyula A jugoszláv csapat piros-fehér mez­ben játszott, s ezért a Honvéd arra kényszerült, hogy eredeti tervétől el­térően ne fehérben, hanem más színű mezben játsszék. A magyar csapat tag­jai lila-fehér mezt öltöttek magukra, amit az­­újpesti szurkolók nagy üdv­rivalgással fogadtak. A Honvéd támadásai­ vezették be a mérkőzést. Bozsik, Machos, majd Tichy lövése foglalkoztatta a kapust. A meg­megújuló támadások a 8. percben gól­lal végződtek: Kazinczy középen kiug­ratta Tichyt és a balösszekötő nagyon higgadtan, okosan 10 méterről a kimoz­duló kapus mellett laposan a jobb sa­rokba helyezte a labdát. 1:0. A jugo­­szlávok csak szórványos támadásokkal válaszoltak a gólra. Az egyik ilyen támadás a végén Szekeres előtt óriási gólhelyzet adódott, de a fiatal közép­csatár 10 méterről tiszta helyzetből mellé rúgta a labdát. Veszelnovics lö­vését Faragó szögletre ütötte, majd a másik kapunál Bozsik ragyogó csel­­sorozatát, aztán Tichy vetődése® fejesét jutalmazták tapssal a szurkolók. A ma­gyar csapat jobban, tervszerűbben ját­szott, gólhelyzetei azonban nemigen adódtak. A félidő utolsó perceiben ki­egyenlített volt a játék. SZÜNET UTÁN a Vojvodina többször is veszélyesen támadott. A játék színvonala sokat esett. Sok volt a rossz átadás, s még több a szabálytalanság. Sűrűn, földre­­pottyantak a játékosok, amiben közre­játszott a rendkívül csúszós talaj is. Egy alkalommal az előretörő Szőcs ha­talmas lövése alig kerülte el a bal felső sarkot. A Vojvodina támadott, de a 64. percben váratlanul a Honvéd ért el újabb gólt. Töröcsik I átadása után a középre húzódó Budai II Gilicz elé emelt, s a balszélső közvetlen közelről félmagasan a kapu bal oldalába vágta a labdát. 2:0. A gól után a mérkőzés végét jelző sípszóig nagyon kemény küzdelem folyt a pályán, a kapuk azonban csak ritkán kerültek veszélybe. A küzdelem hevé­ben a játékosok gyakran megfeledkez­tek magukról, durváskodtak, alaposan összerúgdosták egymást. A 80. percben Nikotics nagyerejű szabadrúgása után Faragó szöglébe ütötte a labdát, majd Nemzetközi labdarúgó-mérkőzés az Előd utcában­ Akik figyelemmel kísérték az elmúlt hetek barátságos labdarúgó-mérkőzé­seit, azoknak bizonyára feltűnt, hogy a közelmúltban két NB I-es csapat is ját­szott Pesterzsébeten, az Előd utcai pá­lyán. A Tatabánya csak 1:0-ra tudta legyőzni a Bp Petőfi együttesét, míg múlt vasárnap az EVTK 1:1 arányú dön­tetlent ért el a BVSC ellen. Nemcsak az eredmény volt meglepő, hanem az is, hogy a® NB III-as csapatnak milyen né­pes szurkolótábora van. A nagy hideg ellenére, több mint másfélezer ember buzdította lelkesem az EVTK együtte­sét. Az EVTK vezetősége most azzal igyek­szik meghálálni a szurkolók ragaszko­dását, hogy vasárnap a lengyel NB Les Cracoviát látja vendégül az Előd utcai pályán, hogy az erzsébeti szur­kolók komoly nemzetközi mérkőzést lássanak a bajnoki rajt előtt. A Cracovia eddig két mérkőzést ját­szott Magyarországon. Nyíregyházán 2:1-re legyőzte az Ny. Spartacus csa­patát, míg szerdán 2:0 arányban vere­séget szenvedett a Ferencvárostól. Az EVTK nem indul esély nélkül a küz­delembe. Ezt bizonyítja a BVSC ellen elért eredménye is, mert ezt jó játék­kal érték el az NB III-as erzsébetiek. A vezetőség igyekezett olyan állapotba hozni a pálya talaját, hogy méltó kere­tek között fogadják a lengyel vendé­­­geket. Elmarad a Magyar Korcsolyázó Szövetség va­sárnap reggelre tervezett gyorskor­csolyázó-versenye. A kedvezőtlen idő­járás miatt a városligeti Műjégpályán az idén megnyitott ötödik szakaszt és a patkót le kellett zárni. Ez azt jelenti, hogy a vasárnapra hirdetett gyorskorcsolyázó-viadalt sem tudják megrendezni. A Műjégpálya négy sza­kasza változatlanul üzemben van. A kö­zönség számára 10 órakor nyílik a pá­­lya. Fekete Pál Barátságos labdarúgó-mérkőzések Régi magyar válogatott —Kőbányai öregfiúk 7:1 (2:0). Gyömrői út, 300 néző. V: Sárosi. Iskolázottabb játékkal, megérdemelten győzött a régi váloga­tott. G: Deák (5), Lóránt, Kovács II, ill. Beke. Jó: Deák, Lóránt, Kovács II, 111. Kun, Beke. Ferencváros-tartalék — MTK- tartalék 2:0 (1:0). Üllői út, 800 néző. V: Kovács B. A Ferencváros fiataljai job­ban alkalmazkodtak a sáros, mély talaj­hoz. G: Kertész, Bokréta (öngól). Jó: Simon, Kárpáti, Kiss III. Kertész, III. Daneaki, Sólymosi, Winkler, Bokréta.

Next