Népsport, 1959. április (15. évfolyam, 65-85. szám)
1959-04-02 / 65. szám
Egy mérkőzés — három érdekesség Ritka az olyan röplabda-mérkőzés, amelyen egyszerre három érdekességet is fel lehet jegyezni. Márpedig éppen ez történt szombaton este a Bp. Építők—U. Dózsa női röplabda-találkozón. Az első esemény még a mérkőzés elején adódott. — Gyors mérkőzés lesz ez — mondták az Építők játékosai arra célozva, hogy simán fognak győzni. Az első játszmát valóban meg is nyerték. De amikor az újpestiek kiegyenlítettek, sőt, a harmadik játszmát is ők nyerték simán 15 A arányban, jó lett volna az Építők játékosainak gondoltaiban olvasni. Ebből a tanulság, hogy nem akad az ellenfél tudát lebecsülni. A második érdekesség sem váratott magára sokáig. Mindjárt az első játszma elején, 2:1-es Építők vezetésnél megsemmisítették az eredményt és a játék 2:0-lal folytatódott tovább. Az ok: a Dózsa-játékosok nem abban a felállításban kezdték a játékot, mint ahogy a versenybíróságnál bediktálták a játékosok neveit. Az intézkedés helyes volt, de az edzőnek jobban kell ilyenkor figyelni, s a versenybíróságnak is a kezdés előtt kell az ilyen hibákat észrevennie, nem a mérkőzés közben, mert szoros mérkőzésen egy figyelmetlenség az illető csapatnak könnyen a játszmájába kerülhet. A harmadik nem annyira érdekesség, inkább bosszantó hiba. A döntő játszmában az egyik Dózsa-játékos ügyesen elütötte a labdát az ellenfél sánca mellett, s a labda az oldalvonalon belül mintegy 30 cm-re esett le. Nem vitás, hogy a Dózsa ért el pontot. Ám nem ez történt, mert a másodbíró ítélete alapján a labda az oldalvonalon kívül ért talajt, s így a nyitás joga az Építőket illette meg. 1—2 cm-es tévedést talán még meg lehet bocsátani, de — 30 centiset... A másodbírónak az a feladata, hogy olyankor, amikor az eset hozzá közel történik, segítségére legyen a játékvezetőnek. (J) Hallatlanul izgalmas karddöntő az ifjúsági vívó VB-11 A. Iengtivt Paruiski tett a világbajnok, Bakonyi második A szerencse forgandó és hétfőn este Újra beigazolódott, hogy a vívásban különösen nem árt jóban lenni Fortuna istenasszonnyal. A párbajtőr-döntő második felében ugyanis olyan dolgok történtek, amelyek alaposan aláhúzzák ennek a fegyvernemnek dicsőséges bizonytalanságát. Már mindenki elkönyvelte, hoogy Saccaro veretlenül nyeri VB-t, amikor felálltak az olaszi vívó utolsó csörtéjére az ismeretlen nevű holland Dwinger ellen. Mercier, a franciák egyik vezetője is előre elkönyvelte Saccaro győzelmét. Előre mondta: — Figyeljétek, ennek a csőrjének is 5:0 vagy 5:1 lesz a vége... Nagy formában van az olasz fiú. Valóban a cserjéig csakugyan nagyszerű volt Saccaro, mert egymás után aratta a győzelmeket. Ekkor aztán derült égből lecsapott a villám. Az eredmény 5:1 lett, de pontosan fordítva. A holland percek alatt elintézte Saccarót. Az olasz fiú, aki addig igen okosan, jó taktikával vívott, most mintha megzavarodott volna. Egyre másra flesselt és nem okult abból, hogy a holland mindig felszúrja, így aztán egy veresége volt a végén, akárcsak a szovjet Habarovnak. Holtverseny! — Úgy látszik, nemcsak a mieink tudnak marhaságokat csinálni. .. A holtversenyt eldöntő csörte aztán már úgy végződött, ahogy ilyenkor történni szokott. Saccaro elvesztette a lába alól a talajt, tovább folytatta merev akciót. • A fiatal Habarov 5:3-ra nyert, így úszott el pillanatok alatt az egyik legbiztosabbnak vélt világbajnokság, Saccaro sírvVa dőlt hátra a székén. Négyszer volt már esélyese ez ifjúsági VB-nek, de egyszer sem tudta megnyerni. Most már’ nem is nyerheti meg, mert jövőre — kiöregedett . . . Habarov viszont annál nagyobb örömmel fogadta a gratulációkat a bravúros teljesítményért. Saccaro papa pedig vérvörös arccal járkált a teremben, s a pást mellett és egyre hajtogatta: — Meritato ... merít a lá ... Igaza volt, csakugyan megérdemelte. Saccaro le, Habarov iI. Világbajnok: Brúna Habarov (Szovjetunió) 6 győzelem, 1 vereség, 2. Saccaro (Olaszország) 6 győzelem, 1 vereség, 3. Muresanu (Románia) 4 győzelem, 4. Haukler (Románia) 3 győzelem, 22 k. t. 5. Dwinger (Hollandia) 3 győzelem, 30 k. t., 6. Kaster (NSZK) 2 gy„ 30 k. t„ 7. Boschutto (Olaszország) 2 gy., 31 k. t., 24 a. t„ 8. Guillez (Franciaország) 2 gy., 31 k. t., 17 a. t. így jutottunk el aztán az utolsó számhoz, a nagy reményekkel várt kardversenyekhez. Hogy mekkora csalódás vár ránk, azt akkor még nem sejtettük Hat csoportban (5 hatos és 1 ötös csoport) kezdődött meg a küzdelem. Hogy ne menjenek simán a dolgok. Bakonyi azzal fogadott reggel bennünket, hogy láza van. Megnéztük, s csakugyan igaza volt. 38 fok körüli lázról árulkodott a hőmérő. Sápadt volt, s szeme lázban égett.. . Persze a vívást vállalta. Mert mint mondta: egy kis láz ma nem számít.Az első fordulóból simán tovább is ment. Minden ellenfelét 5:1-re vagy 5:0-ra verte. Egyedül az oszták Fizi tudott neki három tust adni. Ugyancsak csoportelsőként jutott tovább Kovács Attila is 4 győzelemmel A negyedik csoportban Meszéna ránk ijesztett és három győzelemmel éppencsak továbbjutott A második fordulót Bakonyi simán vette, 5:1-re győzött a szovjet Karakalán ellen, 5:3-ra az osztrák Schiffermüller ellen, s 5:2-re a francia Jacques ellen. Ennyi elég is volt a továbbjutáshoz. A másik csoportból Kovács 4 győzelemmel jutott tovább. Győzött az NSZK-beli Horn Kochi elen, az olasz Francese éa Caizia ellen egyaránt 5:2-re. Az angol Leckiel-t 5:3- ra verte. Aztán következett az első keserű csalódás! Meszéna kiesett. Három győzelemmel jutott tovább a csoport első három helyezettje, Meszéna azonban még ezt a három győzelmet sem tudta megszerezni. Színtelenül, kedvetlenül vívott, egyre-másra szenvedte el a vereségeket. A középdöntőben tehát már csak két magyar volt. Ennek az egyik csoportjából Kovács 3 győzelemmel. (Sobczak lengyel ellen 5:3. Kuntz NDK ellen 5:4. Horn Kochi ellen 5:1-re győzött), Bakonyi a másik csoportból 4 győzelemmel elsőként jutott tovább. A lengyel Parulskit 5:4-re verte, a holland Heydenrijk ellen 5:1-re, az olasz Caziu ellen 5:0-ra, Lecca (olasz) élen 5:3-ra győzött. A középdöntő után nem volt valami rózsás hangulat a magyar táborban. Részben Meszéna kiesése bánott bennünket, másrészt Bakonyi betegsége miatt aggódtunk. Hatz Józef megjegyezte: — Nem elég szépen vívni, találatok is teliének, hiszen a vívást nem pontoz Vk... Délután öt órakor nagy izgalmak közepette kezdődött a döntő. Csak fokozta a feszültséget amikor a hangszórón bemondták a részvevőket és elsőnek a két magyar versenyző lépett pástra. A zsűri elnöke a francia Parcart, az olasz E. Mangiarotti és az NSZK-beli Gase felváltva volt. Az első meglepetés mindjárt megszületett: Kovács 5:4-re megverte Bakonyit. A további csörték: Sobczak—Peruiak 5:4, Melnyikov — Fitz 5:2, Heydenrijk—Jacques 5:2 Bakonyi — Sobczak 5:2. Bakonyi egy fejvágással és két parádriposzttal 3:1-re elhúzott, ekkor a lengyel fiú egy szúrással javított, de aztán Bakonyi parádriposztja kétszer is jó helyenut. Kovács — Filz 5:2, 1:1 után Kovács Attila parádriposztoikkat húzott el 3:1-re, aztán 4:2-re alakult az eredmény, majd fejvágással 5:2. Paruiski—Jacques 5::2 Melnyikov—Heydenrijk 5:3, Sobczak— Fitz 5:2. Bakonyi — Paruiski 5:3. Nagyon szép, küzdelmes csörte volt. Bakonyi főleg parádriposztokkal érte el találatait. Heydenrijk—Kovács 5:3. Erre a vereségre nem számítottunk ... A holland fiú igen szívós, keményen küzdő vivő, remekül érzi a tempót. Melnyikov— Jacques 5:1. Bakonyi —Fitz 5:0. Heydenrijk—Sobczak 5:4. Peruiak—Melnyikov 5:4. Jacques—Kovács 5:3. Heydenrijk— Bakonyi 5:4. Ez nagyon kellemetlen csalódás volt, a mieink doboenten néztek össze. A göndör, szókéba Ú holland jó vívásának még Bakonyi sem ekart hinni. Paruiski—Jacques 5:4. Melnyikov —Kovács 5:3. Heydenrijik—Fitz 5:4 Bakonyi —Jacques 5:0. Paruiski —Kovács 5:4. Sobczak—Melnyikov 5:3. Fitz— Jacques 5:2. Paruiski—Heydenrijk 5:7 Nagyon fontos csörte volt, mert Nevatnrijik vívása már kezdett veszélyessé válni . . . Bakonyi —Melnyikov 5:3, Bakony) kissé bágyadtan mozgott, de szép parádés posztokkal és elővágásokkal végül is győzött. Kovács—Sobczak 5:4. Ekkor kezdődött izgalom és az olyan a tulajdonképpeni harc, amilyenre már régen volt példa. Paruiski, Heydenrijk és Bakonyi holtversenybe került. A mieink biztatóan veregették Bakonyi vállát, akinek a tekintetében ekkor már egyre inkább ott égett a láz. Az izgalom fokozódott. A lengyelek Parulskit bátoríthatták, a hollandok Heydenrijknek szurkoltak. Kihirdették az első párt, a hangszórón csendet kértek .. . Bakonyi és Paruiski állt a pástra . .. A mieink előzőleg Bakonyit alaposan kioktatták a követendő taktikát illetően, Bakonyi azonban 2:0-ás vezetés után elvesztette a lába alól a talajt és a lengyel fiú elvágásokkal 5:3-ra győzött. Bizony nagy hibákat csinált a magyar fiú, mert minden elővágást ugyanarra a helyre kapott... A következő csertében Bakonyi 5:2-re megverte Heydenrijket. Következett a döntő harmadik csörte. Mindenki reménykedett ban. A közönség szinte még Bakonyiremegve figyelte a fejleményeket. Reménykedtek a mieink is, hogy a holland fiúnak sikerül legyőznie Parulskit. Bakonyi a törölközőjét harapdálta . . . Heydenrijk 1:0-ra elhúzott... Aztán 4:2 lett Parulski javára, majd 4:4! A közönség felmorajlott. Ha Heydenrijk győz, lehet újra kezdeni a csörtéket. Amikor Parulski a negyedik tust bekapta, sírva borult le az asztalra, amelyen az eredményt hirdető tábla áll. A holland tábor tombolt ... A mieink is persze bizztatták a holland fiút. . . .Aztán a közönség újra elcsendesedett és a következő pillanatban Heydenrijk parádriposztja ott ült Paruiski fején. 5:4-re győzött a holland. Kezdődött minden elölről... Eb szünet következett. Izgatottan tárgyalták az eseményeket, a három vívó pedig az izgalomtól szinte magánkívül volt, fel és alá járkáltak a teremben. Bakonyi folyton vizet kért. Aztán megint középre szólították az első párt. Ismét Bakonyi és Paruiski kezdte ... Bakonyi elhúzott 2:0-ra, aztán jöttek a lengyel fiú elővágásai, mind ugyanúgy és ugyanoda, ahogyan az előbb... 5:2- re győzött Paruiski. Kis szünet után megint Bakonyi lépett a pástra a holland ellen. Igen izgalmasan alakult az aszó. 1:1, 2:2, 3:3. Bakonyi most okosabban vívott, s végül meg is szerezte a győzelmet 5:4-re. Aztán ... a közönség azt tárgyalta, hogyha Heydenrijk ismét legyőzi ” Parutekit, kezdődhet minden ismét elölről . . . Fortuna asszony azonban ezután már megkegyelmezett a lengyelnek, mert az utolsó csörtében Parutski 5:0- ra verte a nap hősét, akinek az utolsó döntő pillanatban már elfáradtak az idegei. Hogy ezután mi következett, azt már nem is lehet elképzelni. A lengyel vívók rohantak az izgalomtól elalélt, 6 I verejtékező Parutekihoz, s a levegőbe j dobaták. A közönség felállva tapsolt neki ... És már hirdették is az eredményt: Világbajnok: Ryszard Paruiski (Lengyelország) 6 győzelem, 2. Bakonyi (Magyarország) 6 győzelem, 3. Heydeniijk j (Hollandia) 8 győzelem. (Szovjetunió) 4 győzelem, 4. Melnyikov 5. Sobczak (Lengyelország) 3 gy., 29 k. ,. 6. Kovács A. (Magyarország) 3 gy., 30 k. t., 7. Jacques (Franciaország) 2 gy., 8. Filz (Ausztria) 1 gy. Felcsendültek a lengyel himnusz hangjai és amikor a nyolc vívó a terem közepén felsorakozva hallgatta a himnuszt, egyszer csak Bakonyi megtántorodott, és ha az odafutó orvos el nem kapja, elvágódik. Teljesen elhagyta az ereje, s egy közeli szobában lefektették Aztán újra felcsattant a taps, s a versenyiroda titkárnője, aki az első napon olyan lázas izgalommal kereste az eltörött magyar himnusz helyett az új hanglemezt, szomorkás mosollyal jegyezte meg: — Úgy látszik, hiába futottam annyit a magyar himnuszért, nem volt rá szükség . Sajnos, ezúttal valóban nem volt rá szükség ... De talán majd legközelebb . . .★Szombathy István Vívóink csütörtökön reggel indulnak el hazafelé, s előrel áhatóan pénteken reggel érkeznek Budapestre. ? Vactons&á&tyy falusi fiatal A SPORTCSARNOKBAN iagjs ® ES ® SE3 ® s ® ® s ® ® ® sas ® Bas ® s ® Eas ® ssBSE ® 0E ® ® ® ® ± 19 ® ® ® sa ® i! Az ünnepélyes megnyitónak ^ve^nyi láz a tetőpontjára hág, pár perc és kezdődnek a küzdelmek. Fiúk és leányok készülődnek az asztaliteniszcsatára és a sakkmérkőzésekre. Záporoznak az utolsó jó tanácsok, elhangzanak a végső kétségek. A Nemzeti Sportcsarnok három emeletén egyszerre kezdődik a küzdelem. Háromszázegy falusi fiú és leány adott itt találkozót egymásnak az I. őszi-téli falusi spartakiád országos döntőjén. Az alagsori edzőteremben és a nagycsarnokban az asztaliteniszezők viaskodnak, az emeleten a sakkozók mérik össze tudásukat. Körülbelül 20 000 falusi asztaliteniszező és több mint 12 000 falusi sakkozó küzdelméből kerültek ki azok, akik itt megyéjük képviseletében országos szinten csapnak össze. Képet adnak a falusi sport színvonalának emelkedéséről és bebizonyítják egy helyes kezdeményezés, az őszi-téli spartakiád életrevalóságát. Közönség, sajnos, alig van, a csarnok széksorai üresek, a nézőtér sötét. Annál nagyobb a mozgás a küzdőtéren. Különösen az alagsori teremből hangzik fel gyakran taps, az egy megyéhez tartozók buzdítják egymást. Lelkesedésből és küzdőszellemből minden versenyző kitűnőre vizsgázik. Az asztaliteniszezők nem ismernek elveszett labdát, s ha technikai felkészültségük nem is éri el az e falak között rendszeresen versenyzők többségét, izgalmas összecsapásokban, drámai küzdelmekben nincs hiány. A mosoly itt éppen olyan boldog, vagy talán még boldogabb győztesek arcán, mint bármely világa versenyen, s az elkeseredés itt hamarabb csal könnyeket a gyöngébb nénihez tartozó vesztesek szemébe, mint ott, ahol esetleg Európa- vagy világbajnokságról van szó. A két sportág — a sakk és az asztalitenisz — indulói között képviselve van minden korosztály, 15 évtől 70-ig. Szőke hajú, copfos, napbarnított arcú, fejletlen kamaszlányokat épp úgy látni a sakktáblák mellett, mint fehérhajú nagyapákat, akiknek az arcára az évek szántottak mély barázdákat. És sok az ismerős arc, hiszen azok többségükben ugyanazok, akikkel a nyári spartakiád országos döntőin találkozni szoktunk. A versenyzők között is. Az a fekete bajuszos, energikus mozgású férfi, aki a Vas megyeiek asztalitenisz-csapatának egyik erőssége, például a nyáron, Szolnokon ugyanezen megye röplabda-csapatában szerepelt. Kovács Béla pankaszi igazgató tanító egyik jellegzetes alakja a vidéki sportéletnek. Tagja a Magyar Testnevelési és Sport TanácsÉs sok az ismerős arcnak is és falujában olyan mozgalmas sportéletet teremtett feleségének segítségével, amely párját ritkítja az a egész országban. A felesége a nyári spartakiád országos döntőjének győztes röplabda-csapatában a kapitányi tisztet látta el és csak természetes, hogy ez a szőke, ügyes fiatalasszony itt van az asztalitenisz országos döntőn is, sőt a szakértők egyéni verseny egyik esélyese szerint az Amott a Veszprém megyei férfi asztalitenisz-csapat küzd. Az egyik játékos mozgása nagyon ismerős. Hiszen ez Gergely Károly balatonkenesei tanító, aki a nyári spartakiád szolnoki döntőjén olyan emlékezetes teljesítményt nyújtva 11.3 mop et futott 100 méteren és megnyerte az országos döntőt. Asztaliteniszben sem tartozik az ügyetlen játékosok közé, határozott, kemény leütéseivel sok gondot okoz ellenfeleinek Folytathatnánk mág a sort ^getruiyidinidiiidinthetnénk a bizonyítékokat, hogy milyen sokoldalú, tehetséges sportemberekkel rendelkezik a magyar vidék. Persze van ennek a dolognak kevésbé örvendetes oldala is. A sok ismerős arc a bizonyíték rá, hogy még mindig kicsiny a kör, amelyből az országos döntők részvevői kikerülnek, még mindig gyenge falun a szakmai oktatómunka, a tehetségesek sem képesek olyan haladást elérni, hogy egyenlő eséllyel vehessék fel a küzdelmet az iskolázottabb, a tapasztaltabb versenyzőkkel. Nem százszázalékosan jellemző erre a versenyre az alábbi kis eset, mégis említést érdemel, mert képet ad a falusi sportolók körében végzett felkészítési munka színvonaláról: Az egyik megye női sakkcsapata készül első mérkőzésére. A versenybíró már az igazolásokat vizsgálgatja, amikor az egyik kislány izgalomtól lángvörösen félrevonja vezetőjét: — Jaj, eszembe jutott valami. Nem lenne-e jobb, ha sakk helyett mégis asztaliteniszben indulnék? (A. A.) A teniszpálya széléről... A kora márciusban beköszöntött napsütéses tavasz nagyon kedvez a szabadtéri sportoknak, s így a tenisznek is. A teniszpályák felújítása a fővárosban csaknem mindenütt megkezdődött, de valamennyi sporttelepen néhány sebtiben rendbehozott pályán máris fehér labda, pattog a szorgalmasan folynak az edzések. Már megállapították az első hazai verseny időpontját is. A Dózsa szokásos idénnyitó versenye április 18-án kezdődik a Margitszigeten. Gulyás, Ádám és Szikszai mellett egyébként a DK-keret másik két idehaza szorgalmasan készülő tagja, Katona és Pálinkás is nemzetközi versenyhez jut a közeljövőben. A két teniszező Budapest válogatottja néven április 5., 6. és 7-én DK- rendszerű mérkőzést vív Bukarestben a román válogatott ellen. A férfi teniszezőknek ez az idénynyitó hazai verseny lesz az utolsó erőpróbájuk a svéd —magyar Davis Kupa mérkőzés előtt. Mint minden évben, ezúttal is a március első napjaiban benyújtott átigazolások jelentik az idény első teniszizgalmait. Most viszont örvendetesen jóval kevesebb izgalom adódott. A megszünt MÁVAUT, Miskolci Építők és a Szállítóberendezéseik szakosztályainak új otthont kereső 20 versenyzőjét nem számítva, 86 átigazolási kérelem futott be a szövetséghez, ami az elmúlt évekkel szemben jelentős csökkenést jelent. Az örömben viszont akad azért üröm is. A sok szép sikert elért FTC-ből tíz versenyző — a szakosztály legjobbjai — kérték átigazolásukat. A sportkör vezetői, sajnos, nem nagyon törődnek teniszezőikkel. Kár érte, hiszen így még a csoda is aligha mentheti meg az FTC csapatait az első osztályból való kieséstől Az elmúlt évi ausztrál-jelegű korosztály-versennyek megrendezése után a serényen dolgozó ifjúsági bizottság még nagyobb fába vágta a fejszéjét. A jelenlegi 16—18 éves és általában a fiatal teniszezők fejlődésének meggyorsítására hároméves tervet dolgoztak ki, amelyről szakmai szempontból a közeljövőben mond majd véleményt az edzőibizottság vezetősége. Elkészült a tenisz-iskolák működési szabályzata is. A néhány év alatt örvendetesen elszaporodott úgynevezett „tenisz-óvodák’ ötletszerűen, az egyes szakosztályok, illetve az edzők elgondolásai alapján működtek. Még a fővárosban is sokhelyütt semmiféle szakképzettséggel nem rendelkező emberek gyakran anyagi érdekből szerveztek tenisz óvodákat. A most kidolgozott és jóváhagyásra az MTSH elnöksége elé terjesztett működési szabályzat pontosan meghatározza a tenisz-iskolák munkarendjét. Hány pályán, hány ifjú csemetével, mennyi tandíjért foglalkozhat majd egy-egy oktató? — mindezt pontosan meghatározza a régenvárt működési szabályzat, egyik pontja szerint a jövőben amelynek tenisz- iskolákat kizárólag edzői minősítéssel rendelkező szakemberek vezethetnek. ★ A hazai hírek mellett akad egy csokorra való nemzetközi érdekesség is a teniszpályák mellett. A nemzetközi bajnokság rendezési előkészületei — a tavalyi sikerült verseny alapján — javában folynak tapasztalatai A Davis Kupa Amerikába vándorlása, sajnos, a budapesti verseny számára is kellemetlen hírrel járt együtt. Az elmúlt évben már elígérkezett ausztrál ugyanis Fraserrel az élükön teniszezők a Davis Kupa amerikai zónabeli mérkőzések miatt nem jöhetnek Budapestre. Az angol Shirley Bloomer, az akadályfutó j olimpiai bajnok Brasher felesége viszont közölte, hogy egy angol férfi versenyzőt is elhoz Budapestre. A franciák közül a bajnok hármon és még néhány versenyző részvételére számíthatunk máris a július 12 —19 között megrendezésre kerülő nemzetközi bajnokságon. ★ Teniszezőink eredményes kiviarai szereplése nyomán a legutóbbi napokban Párizsból és Hamburgból nagy versenyekre szóló meghívást hozott a posta ! A május végi hagyományos francia nemzetközi bajnokságra az elmúlt évi győztes Körmöczi Zsuzsi mellett Gulyást, I Ádámot és a vigaszdíj első helyezettjét Broisszmann Zsókát hívták meg a francia rendezők. Itt említjük meg egyébként, hogy Brosszman Zsóka a napokban tartotta esküvőjét Klucs László egykori ifjúsági bajnok diósgyőri teniszezővel. — Gratulálunk Hamburgba az augusztus első napjaiban megrendezésre kerülő nemzetközi bajnokságra Körmöczi és Gulyás mellett ugyancsak egyegy női és férfi játékost hívtak meg — teljes költségmegtérítéssel, útiköltséggel. Kapósak tehát a magyar teniszezők. öröm a gyermekeknek! Szórakozás a szülőknek! Élmény mindenkinek Budapest új színfoltja BARLANG MOZI Megnyílik ÁPRILIS 4-ÉN AZ ÁLLATKERTBEN. RAJTOLNAK A KÉZILABDÁZÓK Még néhány nap és újra megszólal a játékvezetők sípja, benépesednek kézilabda-pályák, a nézőtérről felzúg a a hajrá és az országos bajnoki címért való küzdelem kezdetét veszi kis- és nagypályán egyaránt. Harmincegyedszer álltnak rajthoz a csapatok a büszke bajnoki cím elnyerését célzó versenyen hazáinkban, hiszen az első bajnoki küzdelem 31 évvel ezelőtt, 1928-ban zajlott le. Ezalatt az idő alatt nagy fejlődésen ment át a kézilabdasport nemcsak nálunk, hanem mindenütt, ahol űzik. Új szabályok, s ezek következtében új technikai elemek és új taktikai megoldások tették egyre színesebbé, változatosabbá a játékot. A kézi aboázás viszonylag fiatal sportág és raisz ilyen, még kiforratlan. Szabályai, technikája és taktikája változik, formálódik, sok, régebben lényegesnek vélt elem kimarad ég helyébe más kerül. Gondoljunk csaik vissza a harmincas évek végére, amikor nálunk ellenör kezdték alkalmazni a teremben a felugrásos kapura övést! Hol vagyunk már adóan időtől attól a technikai felfogástól, hiszen ma már szinte mutatványszámba menő bevetődések és eldölések közben lőnek kapura a játékosok és a mintegy húsz évvel ezelőtt megcsodált dobótechnika teljesen átformálódó új alakot nyert. Igen, a sportág él és fejlődik — de valami mégis mindig azonos marad b benne minden változás ellenére. Van ami, ami a játék jellegét, igazi izéles s zamatát, egyszóval a lényegét alkotjaa férfias keménység, a bátor lendület és a lövőerő. Ez az, aminek jellemeznie kellett és kell a kézilabdázást és ez az, ami elsőrendű küzdőjátékká avatja e sportágat! Valljuk be őszintén, e tekintetben nem sokat tettünk az utóbbi évtizedben és ezért bizony alaposan le is maradtunk az európai élmezőnytől. Valahogy elfelejtettük a játék lényegét, vagy esetleg megpróbáltuk más sportágakból, főleg a kosárlabdából vett játékelemekkel helyettesíteni ezeket. Ennek meg is lett az eredménye, mert taktikailag valóban sokat fejlődtünk — főleg a támadás terén, viszont a férfias keménységet a szabálytalan szerelések, a bátor lendületet a túlzottan óvatos játék és a lövőerőt a bejátszásokra való törekvés váltotta fel. Válogatott csapataink imponáló labdatechnikára tettek, szert és játékosaink sokféle taktikai elképzelést meg tudtak valósítani, de az előbb említettek hiányában nem tudták ezt az előnyüket aprópénzre, azaz gólokra váltani! Vannak, akik azt gondolhatják, hogy az előbb leírtak kézilabdásainknak csak egy részére, nevezetesen a kispályásokra vonatkoznak. Ez azonban nincs így, mert ezek a hibák a sportág egészét jellemzik, mindenütt előforduló jelenségek, éppen ezért kiküszöbölésük feladata mindenkinek, aki a sportágban tevékenykedik. Ezt a feladatot pedig el kell végezni, mert nemcsak régen megszerzett hírnevünk kötelez erre, hanem a kézilabdázásba bekapcsolódott nagy tömegek helyesirányú nevelése is. Csillogtassuk meg újra az igazi kézilabdás erényeket, és ha még ehhez hozzáadjuk azt a technikai és taktikai fejlettséget, amely már megvan, akkor a fejlődésnek törvényszerűen be kell következnie. Helytelen lenne azonban csak ettől a bajnokságtól várni mindent, tehát az előbb elmondott problémák megoldását. Nem egy év alatt esett vissza a magyar kézilabdasport a jelenlegi színvonalra, éppen ezért nem is oldhatjuk meg egy év alatt a feladatokat. Nem a végleges megoldást, hanem a megoldásnak a hatásos megkezdését várjuk és várhatjuk is jogosan ettől a bajnoki évtől. Társadalmi munkásainkra, játékvezetőinkre, edzőinkre és nem utolsó sorban játékosainkra vár ez a munka. Munkát említettünk és ez olyan munka, amit mindnyájan szívesen végeznek, hiszen önként vállalták és vállalják. Indul a bajnokság és mindenki, aki a sportág iránt érdeklődést tanúsít, várakozással tekint az eljövendő időszak elé. Izgalmas és érdekes mérkőzéseket, jó küzdelmet, sok gólt és jó eredményeket várnak a játékosoktól, a csapatoktól. Egyre népesebb szurkolótáborunk joggal várhatja mindezt NB I-es és NB II-s élmezőnyünktől. Most már a kézilabdásokon a sors Rajtuk múlik, hogy senki ne csalódjék várakozásában és ez az év valóban meghozza a kibontakozáshoz vezető utat. Nagy György