Népsport, 1959. augusztus (15. évfolyam, 154-180. szám)
1959-08-01 / 154. szám
Meg áll a nyár, még perzsel a nap- sugár, a hullámok között még önfeledten hűsülnek az ifjak, de a hétvége már őszi hangulatot idéz. Kezdődik az if bajnoki év őszi idénye. A „Nyári szünet’*-et jelző tábla lekerül a kapukról. Újra mozgásba lendül a gépezet. A szertárakban utolsót koppintgatnak a bőrszögekre, friss levegőt pumpálnak a labdák tüdejébe. És ezen az éjszakán újra nehéz lesz az álmuk azoknak, akik új csatába indítják az általuk legjobbnak vélt Tizenegyet. Végt a nyárnak legények! De új örömök előtt állunk, új erővel, pihent izmokkal és idegekkel, szórakozva és szórakoztatva töltjük ki ismét a megszokott 90 perceket. És mint a hűséges szerelmes a légyotton, ott lesz ismét a lelátók népe, hogy új neveket köszöntve és régieket biztatva, a buzdításért győzelmeket, gólokat reméljen. AWhsmwm/fhAMJe Az NB I tizennégy csapatának 14 edzője néhány rövid mondatban beszámol arról, hol tart csapata a felkészülésben, milyen szakkérdések foglalkoztatják elsősorban, milyen reményeket táplál az új bajnoki évet illetően, mik a fő gondok néhány órával a Nemzeti Bajnokság rajtja előtt. Jávor Pál (Csepel): ** Az elmúlt évben kialakult a Csepel játékstílsa, semmi ok arra, hogy ezen változtassunk. Játékosaink ebben a játékfelfogásban tudják képességeiket igazán kifejteni. De bizonyos az is, hogy atováábbi sikerek — Eb, a bajnokság megvédése — csak úgy születhetnek, ha nem állunik meg a fejlődésben. Éppen ezért ebben az évben az lesz a legfőbb törekvésem, hogy tovább fejlesszem a fiúk taktikai érzékét és nagy lépést tegyenek előre a technikai fejlődésben. Sok lesz tehát az őszi edzéseken az egyéni foglalkozás. Vagyis: napirendre kerül a már jól beidegzett csapatjátékon belül a játék finomságainak a kimunkálása. Különös szerencsém, hogy olyan játékosok állanak rendelkezésemre, akik szívesen tanulnak és a tehetségük is megvan hozzá. Őszintén momlom, pillanatnyilag csak egyetlen gondom van: nehezen tudom eldönteni, ki legyen a balszélső. Az a véleményem, hogy a Csepel ebben az évben is jól fog szerepelni. Hidegkúti Nándor (MTK): — Fiatal edző vagyok még, de úgy gondolom a fiúk sregítségével leküzdöm azokat a nehézségeiket, amelyek munkámban adódhatnak. Minden vágyam az, hogy az MTK a jövőben is úgy szerepeljen, mint tanítómesterem, Bukovi Márton irányítása alatt. Sós Károly (Bp. Honvéd): „ Nagyon szeretném, ha csapatunk ugyanolyan komoly szerepet játszana a bajnokságban, mint az utóbbi két esztendőben. Persze igazán csak annak örülnék, ha végre már bajnokságot is nyernénk. Legutóbb két ponttal, egy évvel ezelőtt pedig egy ponttal maradtunk le a bajnok mögött. Az idén már több fiatalnak módot akarok adni arra, hogy bebizonyítsa tehetségét. Elsősorban Galambos (fedezet), Józsa (hátvéd) és Csinos (csatár) szerepeltetésére gondolok. Természetesen ezeket a fiatalokat mértéktartóan foglalkoztatjuk, úgy, hogy fejlődésükben ne következzen be törés, s beállításuk a csapatot se vesse vissza. Illovszky Rudolf (Vasas): — A feladat adva van, eredményesebbé kell tenni a támadáson játékát! Hogyan? Ez a nehezebb kérdés. Pillanatnyilag csak a meglévő játékosanyaggal gazdálkodhatunk, vérmes reményekre nincs hat ok. Az elmúlt heteket a gyorsabb támadásá lövés, a bátrabb kapuratörés, az erősebb lövés gyakorlsára használtuk fel. A támadósor lendületének fokozását szolgálja a gyors Botjai beállítása a balezélső helyére. Kundzsáknak régi helyére, a jobbfedezetbe állítása közvetve ugyancsak a támadósor ütőképességét hivatott javítani. Ehhez még annyit szeretnék hozzátenni, hogy néhány játékosunk formájában jelentős javulás tapasztalható, ami remélem éreztetni fogja hatását. A hátvédhármas összeállítása még nem végleges, ezen még gondolkoznom kell. Balogh István (Újpesti Dózsa): — Bár nem a legjobb körülmények között készültünk fel, mert öt játékosunk hiányzott a felkészülés utolsó szakaszában, mégis jobb szereplést várok a csapattól, mint a tavalyi volt. Reméljük, a fiatalok formahullámzása is megszűnik és végre ismét komoly szerepet, játszik együttesünk az első helyezésért. Ha többször nyújt majd gárdánk olyan teljesítményt, mint például a hajrában a Vasas, a Csepel és az MTK ellen, szurkolóinknak sok öröme lesz az új bajnokság során. Lakat Károly (Tatabánya): - — Az 1958— 59. évi bajnokságban csaknem minden mérkőzés kimenetele bizonytalan,volt. A csapatok küzdőszelleme szinte kifogástalannak bizonyult, annál több technikai és taktikai hiányossággal találkoztunk. Az edzésrendszer korszerűsítésével, a fokozottabb egyéni foglalkozással, a fiatalok tervszerűbb kiválasztásával, a bátrabb, támadószellemű taktika alkalmazásával remélhetőleg gyorsabb lesz a fejlődés. Csapatomban a gyorsaság további fokozása, a mozgás közben történő labdaátadás és átvétel állandó gyakorlása, a támadóbb szellemű csapatjátékra való fokozatos áttérés a fő cél. Talán a legtalálóbban így tudnám kifejezni, mindent pontosan és gyorsan. Szeretnénk továbbra is sok örömet szerezni a hazai szurkolóseregnek, s mindannyiunk közös vágya, hogy a jövő évi félévszázados évfordulóra harmadszor is elnyerjük a „Legjobb vidéki csapat” kitüntető címet. Tátrai Sándor (Ferencváros) tömören pontokba foglalja, hogy mit vár az új bajnoki idénytől: 1. Folyamatos, ötletes csatárjátékot, amilyet a zöld-fehér együttes az utolsó bajnoki mérkőzéseken nyújtott. Mindehhez jó csapatszellemmel párosult küzdőerényeket. 2. Az új játékosoknak, elsősorban Némethnek, Kocsisnak, Landínak, később pedig Hagelmannak és Sárinak fokozatos és sikeres beépítését az NB I-es csapatba, hiszen a fiatal játékosoknak ehhez megvan a képességük. 3. A közönség részéről több bizalmat, hiszen közös a cél: minél jobb helyen végezzen a bajnokságban a Ferencváros csapata. Ehhez a szakosztály új vezetősége minden segítséget megad. Tátrai Sándor közölte, hogy az NB I-es csatársor kerete a következőkből áll: Dalnoki II, Albert, Orosz, Németh, Friedmanszky, Rákosi, Fenyvesi. Nem mondtak le Kertészről sem. Titkos Pál (Salgótarján): — örömmel jöttem Salgótarjánba, mert a játékosok nagy többségét igen jól ismerem. Véleményem szerint nagyon jó játékosanyag van együtt. Az eddigi edzéseken nagy kedvvel, lelkiismeretesen végezték a munkát. Feltűnőbb hibát a csatárjátékban vettem észre. Túlságosan erőltetik a belsőjátékot, holott Taliga és Bablena személyében két jó szélsője van a csapatnak. Most azt igyekszem elérni, hogy a legegyszerűbb megoldásokkal javítsuk a csapatjátékot és az eredményességet. Több tehetséges fiatal játékosom is van, akik egyelőre még nem jönnek számításba. Meg kell szökniük az NB I fokozottabb edzésadagjait. Sajnos, salakos pályán kell edzenünk és füves pályán játszunk. Ezenkívül nagyon nehéz megfelelő edzőtársat találnunk. Kiss Gábor (DVTK): — Néhány héttel ezelőtt még a kiesés ellen küzdöttünk, részint azért, mert a sok sérülés miatt nem tudtam a legjobb tizenegyet kialakítani. Remélem, hogy az idei bajnokságban ez sikerül, s a táblázat közepe táján végzünk. Szabó Imre (Szombathely): Rendkívül nehéz sorsolást kaptunk. Az első három mérkőzésünkön a Bp. Honvéd, az FTC és az MTK ellen kell helyt állnunk. Ez még akkor is komoly feladatot jelentetve, ha nem most igyekeznénk kialakítani új csapatunkat. Már első mérkőzésünkön a Czigány, Madár fedezetpár szerepeltetése a legvalószínűbb, a középcsatárunk a Kapuvárról igazolt Varga III lesz. Sajnos, az új csapat kialakításához nem állt elegendő idő rendelkezésemre. Éppen ezért, ha néhány hétig majd nem megy úgy a játék, ahogy szeretnénk, az nem veszi el kedvünket. Legfontosabb teendőmnek a támadójáték fejlesztését tartom. Szűcs György (Dorog): — Nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerettük volna. Az átigazolások során két csatárral erősítettünk: Lánggal és Kékesivel (Miskolc). Buzánszky visszavonulása miatt Láng nem a csatársorban szerepel majd, mert rá a védelemben nagyobb szükség lesz. Gondot okoz Pálmai gyengébb formája és Kertes sérülése is. Igen sok még a hiba a csapat játékában, különösen a játék folyamatossága és a gyorsaság terén van sok javítanivaló. A játékosok akaratereje és felelősségérzete kiegyensúlyozhatja, a szerkezeti hiányosságokat, addig, amíg a hibákat sikerül jelentősen csökkenteniünk. Moór Ede (BVSC): — Előreláthatólag furcsa körülmények között kell rajtolnunk. A nyár folyamán erősítettünk és mégis gyengébb csapattal indulunk, mint tavaly. Csornai és Murát sérült. Ezen a héten nem is edzettek, így azután már a rajtnál kútba esett az eredeti elgondolásom. Remélem, hogy ez csak rövid átmenet és egy-két hét múlva mindenki rendben lesz. Gyarmati János (Szeged): — Sokan szólítanak meg mostanában, miit gondolok, hogyan szerepel majd a csapat az NB I-ben. Ha túlságosan bizakodó vagyok, azt mondják, nem látom reálisan a dolgokat, ha arról beszélek, hogy rossz sorsolást kaptunk és a csapat játéka nem kielégítő, kiclitűrtek tártának. Egy bajnokságban sok függ attól, hogyan szerepel a csapat az első 4—5 találkozón, kis mire számíthatunk? Arra, hogy idegenben, legyőzzük az FTC-t vagy saját pályánkon az MTK-t, 3. és 4. mérkőzésünkön idegenben a BVSC-t és a Szombathelyt? Nehéz ..., igen nehéz dolgok ezek . . ., de mégsem csüggedünk. Nem várunk csodát, de annyit igen, hogy a fiúk szegedi szívvel küzdjenek. S ha ez így lesz, akkor ... No de majd meglátjuk ... Czibulka Mihály dr. (Pécsi Dózsa): — Nehéz a dolgunk, ráért több új játékost kell beépítenünk, az együttesbe. A rövid idő ellenére a két bajai fiú, Dujmov és Rápity, valamint Győri-tuss már " megfelelően beilleszkedett a papaiba. ■ Még csak a hátsó alakzatok látszanak, véglegesnek, a csatársor öszszetétele az utolsó pillanatban dől el. Szombat, 1959. augusztus 1. BARCS SÁNDOR* A bajnoki nyitány elé Alig csitult el a harci zaj a lelátókon, ismét indul a bajnokság. Szokatlanul korán! A szakemberek ugyanis azt a nézetet vallották, hogy jobb augusztusban játszani, mint decemberben. Márpedig, ha idén is szeptember elején kezdték volna a bajnokságot, akkor december végéig elhúzódott volna, így a december a portyák hónapja marad. Mit várunk ettől a bajnokságtól? Elsősorban talán azt, hogy ez általános színvonal tovább emelkedjék. Ez maga után vonja a bajnokság kiéleződését, hiszen csak úgy kapásból hét csapatot is fel lehet sorolni (Csepel, MTK, Honvéd, Vasas, Tatabánya, Újpest, Ferencáros), amely megnyerheti a bajnokságot. Ilyen még sohasem volt! A színvonal emelkedésével sok új tehetség feltűnését ig várjuk. Nem táplálunk túlságosan vérmes reményeket,, de azért — a tavaszi átigazolások is ezt a tapasztaltot hozták, — 5—6 olyan kiugró tehetség jelentkezésére számíthatunk, akire a távolabbi jövőben a válogatásnál is figyelemmel kell lenni. Nagy feladat vár a szövetségre a nemzetek közötti mérkőzéseken is. Kettős a feladat. Ki kell alakítani az olimpiai csapatot, s közben két Joseph Gere-kupamérkőzést kell megnyernünk (csak így van ugyanis esélyünk a kupa megvédésére), BudapestenSvájc ellen és Firenzében Olaszország ellen. Presztízskérdés, hogy a belgrádi jugoszláv— magyar és a budapesti magyar—nyugatnémet mérkőzésen jól szerepeljünk. A "Nemzetek Tornáján a Szovjetunió ellen a Népstadionban megkíséreljük az 1:3-as vereség kiegyenlítését. S mindezt egy ideiben ki kell formáln az olimpiai csapatot is, amelyben a svédországi VB-re nevezett 22 játékos nem szerepelhet. 1960 április 30-ig le kell játszani két-két selejtező mérkőzést az osztrák és a csehszlovák olimpiai együttessel. 1960 tavaszán pedig Budapest két nagy mérkőzést láthat: Anglia és Skócia vendégszerepel a magyar fővárosban. Hátra van még aCséplés játéka a bajnokcsapatok Európa Kupájában. Áprilisig ki kell alakítanunk új ifjúsági csapatunkat, amely részt vesz Ausztriában az UEFA-tornán. S ha már a nemzetközi feladatokat soroljuk, nem szabad megfeledkeznünk a FIFA és az UEFA kongresszusáról sem, amelyre ugyancsak fel kell készülnie e szövetséginek. A négyéves fejlesztésiprogram is sok és megfeszített munkát ró mindenkire, akinek akárcsak csekély szerepe is van a magyar labdarúgásban. Tovább kell , javítani a játékvezetést, egyre erőteljesebben foig megvalósulni az egységes játékvezetés. Fel fogjuk mérni edzőink helyzetét és minden tőlünk telhető segítséget és támogatást meg fogunk nekik adni, hogy az eddiginél zavartalanabbul végezhessék nehéz, felelősségteljes munkájukat. „Mellesleg'' le kell bonyolítanunk a bajnokságokat Szerte az országban. A pályák megnyílnak a közönség előtt. Indul a bajnokság. Megkezdődik a társadalmi dolgozók számára a munka sűrűje. Kellemes szórakozást, sikeres sportolást és jó munkát, sportársak! Mit tett az ET és a JT a nyári szünetben Ezt a kérdést tettük fel az Edzők Tanácsa és a Játékvezetők Tanács elnökének, akik néhány tömör mondatban foglalták össze válaszukat: Terényi László, a JT elnöke: — Nemcsak az országos keret tagjai, hanem a megyék, játékvezetői is többnapos továbbképző tanfolyamokon vettek részt. A tanfolyamok célja az egységes játékvezetői gyakorlat kialakítása volt. Ennek érdekében elméleti és gyakorlati előadásokat tartottunk, valamint vitákat és bemutatókat rendeztünk. — A JT vezetősége fontos tevékenységének tartja a játékvezetőknek, mint nevelőknek a formálását. Mertmeggyőződésünk, hogy a játék 90 perce nagy lehetőségeket nyújt a játékvezető számára a nevelésben. Hogy ezt ki is használjuk, s hogy jól használjuk, ki, ahhoz végeredményben a labdarúgásban érdekeltek összeségének együttműködése szükséges. — Úgy gondolom, a játékvezetők jól használták ki a rövid szünetet s nem lepne meg, ha még a tavaszinál is jobb teljesítményt nyújtanának. Marosi Károly, az ET elnöke: — Két bajnoki év között ilyen rövidre szabott szünet talán még soha nem volt a magyar bajnokságban, s ez érthetően nehéz feladat elé állította edzőinket. Meg kellett keresniök a legjobbnak, látszó megoldást, hogy biztosítsák a pihenőt, de a szükséges felkészülést is. Az ET vezetősége segítséget adott ehhez az edzőknek. A szakbizottsággal kidolgoztatta a nyári átmeneti időszak mindenre kiterjedő pontos tervét, a levezető időszaktól az aktív pihenőn és a felkészülési szakaszon keresztül a rajt napjáig. Ezt a tervet a megyei ET-ken keresztül még a járásokban működő edzők is megkapták. Teljesen egyetértünk azokkal, akik hangoztatják, hogy most már az egyéni technika és a gyorsaság fejlesztésére kell fektetni a fősúlyt. Edzőink egy része valóban kissé elkényelmeskedett. Többet foglalkozott a taktikai megoldásokkal, mint az egyéni képzéssel. A gyorsabb ütemű fejlődés egyik feltétele a technikai előrehaladás, az ET fontos feladatának tartja, hogy serkentse és ellenőrizze ezt a tevékenységet. \ I * i HAJT ELŐTT fr O S£~. JA*m ★ jön az új bajnoki év, szeretnénk bajnokhoz méltóan játszani. Mindebben nekem is megvan a feladatom, szeretném jól betölteni helyemet— mondotta Takács György. ...még mindig az élen! Igen, ők hárman az NB I legtapasztaltabb játékosai közül még mindig h öten vannak, szilárdan tartják helyüket s bár a fiatalok egyre fejlődnek, úgy látásik, még sokáig nem tudnák nélkülözni csapatuk tudásukat, szívüket. A szerdai edzőmérkőzésen kevés dolga volt a Csepel védelmének: 14:1-re kapott ki a Papírgyár csapata, Takács , Gyuri azonban szerzett magánakmunkát. Egy pillanatra sem állt meg, előretört, beadott, vagy ha erre sem volt lehetőség, a jól ismert bemelegítő gyakorlatokat végezte. — Más játékos 35 éves korában örül, Jva nincs dolga — szóltunk be neki a partvonal mellől. — Ne öregítsenek, hiszen csak októberben leszek 35 — válaszolta. — Nekem nagy örömet okoz a játék, akárcsak kezdő koromban és mindent megteszek, hogy még nagyon soká tartsam formámat — mondotta az edzőmérkőzés után. — Ez várható, s bizonyos vagyok benne, hogy még hosszú ideig nem lesz semmi gondom a balhátvéd helyén — toldotta meg Jávor Pál edző. Takács György talán még soha nem volt ilyen gyors, ruganyos, soha nem készült lelkiismeretesebben az új bajnoki évre, mint most. Ezt mondják, s ezt állapítottuk meg mi is! — Ez nem is véletlen, mert a Csepelnek soha ilyen nehéz dolga nem volt, mint amilyen most lesz. Jön az Eb, szeretnénk jól szerepelni és formába lendülnöm. Boldog lennék, ha játszhatnék a Szovjetunió elleni első őszi válogatott mérkőzésen, még inkább, ha ebben a bajnokságban újabb lépéseket tehetnék a büvös százas szám felé. — Bozsik még mindig a régi! Ezt mondták azok a külföldi szakemberek, akik kiváló fedezetünket látták játszani a KK-mérkőzéseken. S hogy Bozsik József még mindig nagytudású játékos, azt nemcsak a KK-mérkőzéseken tapasztalhattuk, hanem a lezárult bajnokságban is. Bozsik sokat bajtódott ugyan sérüléssel és betegséggel, de amikor játszott, legtöbbször valósággal magával ragadta a többieket. Nem csoda, hogy átlagteljesítménye lényegesen magasabb volt bármelyik fedezettársáénál. Mit vár Bozsik József az új bajnokságtól? — Leghőbb vágyam, hogy a Bp. Honvéd ismét bajnokságot nyerjen, én pedig visszakerüljek a válogatottba. Idáigikicencve hegyszter voltam válogatott, de ezt a nagyszerű sorozatot az elmúlt esztendőben nem tudtam úgy folytatni, ahogyan szerettem volna. Tavasszal sérülések miatt hónapokra kiestem a játékból. Remélem, sikerül majd válogatott Szusza Ferenc ezúttal is ott lesz az Újpesti Dózsa csatársorának tengelyében, bár, mint a kiváló és örökifjú középcsatár mondta: " Már egy-két év óta a visszavonulás gondolatával foglalkozom. De annyira szeretem a futballt, hogy bár vágyom vasárnaponként jól ebédelni, vagy kirándulni, a labdarúgást még jobban szeretem és így nem is érzem áldozatnak. Jól érzem magamat a pályán. Nem érzek fáradtságot, úgy hiszem, végig bírom a 90 percet. Nem vagyok sérülékeny. Mégis minden új idény kezdetén azt gondolom, hogy számomra ez lesz az utolsó bajnokság. Remélem, hogy jövőre és két év múlva is ezt gondolom majd az új bajnoki idény kezdetén. Egyébként azt is várom, hogy ez a bajnokság meghozza a csapat tudásának kibontakozását is és valóban azt tudjuk nyújtani, ami bennünk van. Kirobbanó formában Az elmúlt hetekben többször is bizonyságát adta annak, hogy kitűnő formában várja az új bajnoki idény kezdetét. Sípos Ferenc Budapesten és Noviszádon úgy játszott középhátvédet, hogy jobban talán nem is lehet. Mindig időben lépett közbe, nagyszerűen szerelt, gyors volt, a legnehezebb helyzetekben is megőrizte higgadtságát. Sípos Feri ebben a bajnoki évben — úgy látszik — nemcsak az MTK-nak, hanem a válogatottnak is oszlopa lesz. Akik közelebbről ismerik őt, nemcsak azt tudják róla, hogy csendes, szerény, csupaszív sportember, hanem azt is, hogy mértéktartó, józan életet él. Tíz ujjon is meg lehetne számolniazokat az alkalmakat, amikor Sípost a bajnoki évben a kapuzárás nem találta ágyban. — Az erős, kemény edzések híve vagyok —klmondta beszélgetésünk alkalmával. ~ De mit sem ér az alapos edzés, ha azt párhuzamosan nem követi megfelelő életmód. Én a múltban is és a jövőben is mindent megteszek annak érdekében, hogy felkészülésem kielégítő legyen. Ennek köszönhetem, hogy jó erőben vagyok. Két éve állandóan középhátvédet játszom, s úgy érzem, már jól beidegződtek azok a mozgások, amelyek a hátvédsor tengelyében szükségesek. Sokat köszönhetek Bukovi Mártonnak, aki megtanított ennek a játéknak a rejtelmeire, ő rengeteget foglalkozott velem egyénileg. Új edzőnk, Hidegkúti Nándor is követi ezt az utat. Ő így csak rajtam múlik, hogy továbbra is jó formában maradjak. Oszin. AZ NB I-BEN jobbal, ballal egyformán Szőnyi úti mértékkel számítva, feltűnően sok szurkoló figyelte szerdán délután a BVSC edzőmérkőzését. A nagy érdeklődés elsősorban az új fiúknak, különösképpen Göncz Istvánnak szólt. Ha hozzá került a labda, nyomban hallatszott a lelátón: — Az ott a Göncz Pista! Több ügyes megmozdulása és elgondolása volt a keménykötésű fiúnak, de a legjobban a lövőkészsége tetszett mindenkinek. Erőteljes, egészséges lövéseket eresztett meg jobbal, ballal egyaránt. Ezenkívül rúgott egy „okos” gólt is. Egyedül kitört, elfektette a kapust és úgy helyezte hálóba a labdát. A 21 éves fiú három héttel ezelőtt költözött fel Pécsről Budapestre. Édesanyjával lakik együtt. Szombaton délután mutatkozik be az NB I-ben. Az edzómérkőzés után csendesen ennyit mondott: • Tudom, hogy az MTK ellen sokkal nehezebb lesz. Van is egy kis lámpalázam, de azért alig várom a szombatot. „Nem leszek lámpalázas..." A Vasas Bodai Ferenccel, a tartalékcsapat 19 éves balszélsőjével erősítette csatársorát. Ugyan mit érez élete első nagy mérkőzése előtt, lesz-e lámpaláza, amitől sok szurkoló erősen tart? — erről faggatjuk Bodaj Ferit. — Végtelenül örülök, hogy bekerültem a nagy csapatba. Ami pedig a kérdés második részét illeti: sohasem volt és nem is lesz lámpalázam. S ha csak ezen múlik bámutatkozásom sikere, akkor nem lesz baj. És ehhez még hozzáteszem: ha gyorsaságon, ha bátorságon és akaráson múlik, akkor az is előfordulhat, hogy megfelelek a várakozásnak — mondotta a volt ifiválogatott, akit vasárnap Diósgyőrött avatnak NB I-es játékossá. — Persze jól tudom, kezdő vagyok az élvonalban , így számtalan meglepetés érhet. A tartalékbajnokságban azonban 11 gólt rúgtam ... — tette hozzá. Mintha csak azt akarná ezzel kifejezni, hogy a labda az NB I-ben se gömbölyű. .. Egy bajai fiú Pécsett A Bajai Bácska 21 éves balösszekötője, Dujmov, három hónappal ezelőtt még nem gondolt arra, hogy a következő bajnoki évben NB I-es csapatban szerepel. Ma viszont jóleső örömmel tölti el az az érzés, hogy a Pécsi Dózsa vezetői helyet adtak részére az első csapatban. A fiatal csatár 13 éves kora óta a Bajai Bácska színeiben szerepelt, többször tagja volt a megyei ifjúsági és felnőtt válogatottnak és az elmúlt évben olyan fejlődést ért el, hogy bekerülhetett a magyar utánpótlás-válogatott keretbe is. Lendületes, gólratörő, igen jól fejelő játékos, akiben komoly értékek rejlenek. — Nem bántam meg, hogy Pécsre kerültem. A játékosok, a vezetők és a szurkolók nagy szeretettel fogadtak. Úgy érzem magamat, mintha évek óta itt lennék ■— mondotta Dujmov János. A szerény, csendes, szorgalmas, tehetséges sportembert Pécs sporttársadalma máris megszerette. Ötvenkilencedszer A magyar labdarúgó-bajnokság 39. rajtja lesz szombaton ... 1901-ben írták ki először a bajnokságot, ez az első világháborúig 13 bajnokság került sorra. A háború alatt 3 hadibajnokiságot rendeztek — a bajnokságot pótló kupamérkőzéseket figyelmen kívül hagyták —, majd a háború után egészen 1926 őszéig hét bajnokságért küzdöttek. 1926 őszén, a profibajnokság kiírásával lett tulajdonképesen országos jel jegy a bajnokság, mert itt már vidéki csapatokat is besoroltak — a szombathelyi Sabariát és a szegedi Bástyát — a résztvevői sorába. Kilenc profibajnokság került sorra, majd 1935 őszén jött a Nemzeti Bajnokság. Azóta 26 rajt történt, kétszer azonban félbeszakadt a bajnokság, egyszer pedig NB I helyett csak pótbajnokság volt. Mellük csapat hányadszor rajtol most az, I. osztályban, illetőleg az NB I-ben? Ha az Újpesti Dózsa elődjének ez UTE-t és az Újpestet, a Bp. Honvéd elődjének a KAC-ot és a Kispestet tekintjük és így tovább, akkor azt látjuk, hogy csak egyetlen egy olyan csapat akad a labdarúgó NB I jelenlegi mezőnyében, amely mindig az I. osztályú bajnokságért küzdött, e ez a Ferencváros. Melyik hányadszor rajtol? Ötvenskilencedszer: Ferencváros. ötvenharmadszor: Újpesti Dózsa, ötvenkettedszer: MTK. Negyvenhatodszor: Bp. Honvéd. Harmincnegyedszer: Vasas. Huszonkettedszer: Csepel. Huszonegyedszer: Salgótarjáni Bányász. Huszadszor: Szombathelyi Haladás. Tizennegyedszer: Diósgyőri VTK, Dorogi Bányász. Hetedszer: Tatabányai Bányász. Hatodszor: Szegedi EAC. H ötödször: Pécsi Dózsa. Másodszor: BVSC. - Egy — a fiatalok közül Albert Flórián valóban a Ferencváros gyermeke. Kölyökjátékos sem volt még, 11 éves korában, a bátyja kézenfogva vezette az Üllői úti pályára. — Ott nőttem fel, ott éltem meg hat és fél éves eddigi sportpályafutásomat. Ott tanultam a futball ábécéjét és fokról fokra — az ifi 11-n, az ifi 1-en át — bekerültem tavaly az NB I-es csapatba — emlékezik a Ferencváros válogatott „Benjáminja”. Marc így folytatja: — Az idei bajnokság annál is inkább emlékezetes marad számomra, mert az idén játszottam először az „A”-válogatottban. Jól tudom, hogy ez a kitüntetés még előlegezett bizalomnak számít, ezt szeretném kiérdemelni az új szezonban. Mégpedig úgy, hogy eddigi hiányosságaimat kijavítsam. Az idén már nagyobb lendülettel és folyamatosabban szeretnék játszani, mint a múltban. Persze, minden vágyam az, hogy ebben az esztendőben végre olyan eredményeket érjen el a Ferencváros, amelyek méltóak a hagyományaihoz. Ehhez szeretnék hozzájárulni...