Népsport, 1960. február (16. évfolyam, 23-43. szám)

1960-02-01 / 23. szám

HFertdheteltett öreg diák GYURI, HOL VAGY?... QC MSV 45 évvel ezelőtt, a­­ Mm Hungária úti pályán, az ' l/L­­ifik játszottak és intéző­jük szivarral a szájá­ban állt ott, közelről figyelte fiai mozgását. Salamon Béla volt az intéző. Akkor még nem a desz­kák, hanem a labda jelentette neki az egész világot. * A cingár, vékonydongájú jobb­­összekötő egyszer lemaradt a tá­madásról. Salamon panaszosan kiáltott feléje: ?— Gyuri, hol vagy? ... A fiú fel sem nézett, csak gyor­san felemelte a kesét: — Itt vagyok, Sáli bácsi!... — És azzal máris cikázott a labdá­val, gyorsan leadta, a jobbszélső pedig belőtte. A Kertész utcai iskola diákját 1917-ben meglátta, az MTK-ifik csatársorában a Vasas ugyancsak alig 17 esztendős nyúlánk ifi já­­tékosa. Rámutatott: — Szeretnék egyszer emellett a kis, fekete gyerek mellett játsza­ni... Ez az óhaj két hónap múlva teljesült. de nem úgy, hogy Mol­nár György ment át a Vasasba, hanem Orth György jött át onnan Molnár mellé, hogy aztán egy ú­­ időre újra szétváljon az útjuk Orth ugyanis már 17 éves korá­ban bekerült a kék-fehérek első csapatába, Molnár csak három év­­múlva követte őt Ettől az időtől, 1920-tól számít­ják a magyar labdarúgás egyik legpazarabb triójának, a Braun Molnár, Orth-hármasnak a tün­döklését a klubcsapatban és évekig­­a válogatottban is. E baráti hármas job­bbesze kö­tője ma is itt jár közöttünk. Szinte észre nem vétetve magát Elég befelé élve. Ha a kortárs találkozik vele és megkérdi tőle: — Gyuri, hol vagy? ... Miért nem szerepelsz a sportban?. .. — Ilyenkor kitérő választ ad. Visszahúzódik, egy játékos volt. A f­ém jobbösszekötő-szerep az ideális megtestesítője. Kulturáltsága kiváló rúgókészséggel és helyzeti elisme­réssel párosult, egy villanásnyi idő se elég volt neki rá, hogy fel­ismerje, melyik csatártársa van a legjobb helyzetben. Magas fokú technikai képzettsége nem ön­célú cselezései, összjáték iránti érzéke és készsége a huszas évek egyik klasszis csatárává avatták. A partner tisztára játszása volt előtte a fő cél. Magára húzta az ellenfél védőjét, s amikor látta, hogy a szélsője tisztán kap­hatja a labdát, gondolkodás nél­kül rögtön leadta. Balra cselezett é­­ miközben a védők feléje, be­felé húzódtak, ő ballal továbbí­totta a labdát a már védők nél­kül maradt jobbszélsőjének. Ha pedig középről kifelé, jobbra csel­eze­tt, a balszélen Jeny várta tőle a­ labdát. És szinte hajszál, pontosan meg is kapta. Ezt abban az időben „okos” leadásnak nevezték. A maiak keresztlabdának hívják és sokat gyakorolják. Persze mindennek, az össz-játéknak, a jól időzített leadás­nak is az volt a feltétele, hogy 40 méterről is pontosan a cím­zetthez szálljon a labda, mint Molnártól. Gólerős volt, hiszen kétszer nyerte el a ,,gólkirályi’* címet, kapura l­övéseiben kevés volt a hiba­százalék, defaként felhő borult / fényes pályafutásá­hor­­ra. Úgynevezett han­gu­lat játékos volt. Játék közben, talán valami eszébe jut­hatott, vagy megjegyzés üthette meg a fülét, leállt a pályán. Túl­érzékenység vagy lelki problé­mák okozhatták ezt nála — ki tudja? . . . Hiszen a játékos sem gép, szokás­­mondani, hanem ember. És Molnár­ György egész pálya­futása során igazolta egészen menőménig: a sportban is elsősor­ban az emberi vonások emelik magasra azt, akit a sportközvéle­mény emlékében megőriz, meg­becsül. Mint ezt ezüsthajú régi sportembert is. Talán gyengébbnek tűnő fizi­kuma, vagy az, hogy akadtak a másfél órák alatt „holt percei '' is, volt az csaa, hogy vitáztak is afelől: klasszis játékosáé, vagy sem. Akadt, aki azt mondta: könnyű Molnárnak, hiszen olyan nagy egyéniségek között játszik, mint Orth György és Braun József. Ezt a vitát aztán az idő és ma­gának a jobbösszekötőnek a telje­sítménye döntötte el. És Orth György is — mondván: — Nekünk is könnyű, Braunnal, hiszen ilyen nagytudású jobbössze­kötőnk van, mint a Gyuri.. . A Molnár-gyerek a kezdetnél sokat köszönhetett Jimm­y Hogan­­nnak, angol edzőjének. Erről az időről beszélgetünk most ez 59 esztendős Hogan-tan­­ítvánnya­l: — A mi időnkben, az első csa­patok edzői elég keveset törődtek a nagy csapattal, annál többet ve­lünk, az ifikkel. Az edzéseinken sokat atletizáltunk, 40—50 méteres vágtákat futottunk. Tornáztunk, légzési gyakorlatokat végeztünk. És rengeteget l­rdöztün­k kapura ... — Mind a két lábbal? ... — Nem, nem mindjárt! Akkor is akadtak „féllábas*” játékosok. Jim­my bácsi gyorsan észrevette, kinek gyengébb a fiúk közül az egyik lába. Ilyenkor csak a „sü­ket"­ lábra engedett felhúzni fut­ballcipőt, azt a lábat­­forszírozta... így erősödött meg az én gyen­gébb bal lábam is ... — Taktikailag? — Hát igen, egy taktika volt — támadni. Szinte ebben merült ki minden edzői utasítás. A csapatok a téli és a nyári szünetet rend­szerint átportyázták. Jól járt a klub és míg mi porty­áztunk, so­kat láttunk, tanultunk. Az alapo­­zást, a gondos felkészülést nem ismertük. A jövőbe nem néz­tünk ... eceneve is volt — Han- f­gya. Ezt még az a csente- '­y vész, szorgalmas fekete fiúcska kapta, aki a pá­lyán játék közben a labdákat összeszedte, gyűjtögette. Mást, ennél sokkal többet úgy sem gyűjtött össze. Legfeljebb bölcs életszemléletre, lehiggadt életfilozófiára, tett szert. És ez nem kevés. A messze távolban, most Peru­ban­ élő jóbaráttal, Orth György­­gyel sűrűn levelez. Az MTK haj­dani aranycsapatának két kiváló­sága között a sok ezer kilométer ellenére is meghitt a barátság. Minden idők egyik legnagyobb képességű középcsatá­­a jobbosa­­szakütőjétől ismeri meg, hol tart a mai magyar futball. Molnár Györgynél­: most az a véleménye, hogy labdarúgásunk­nak valahogyan ki kellene lófcoít­­nia a defenzív jellegből. — A túlzott védekezés miatt vesztett, szerintem a játék az ér­dekességéből. Szellemesebbé, ötle­tessé kell tenni a futballt, a mai labdarúgók alkalmasak erre, sok kezdeményező erő van bennük. Úgy látom, hogy edzőik megtesz­nek mindent, hogy a támadósze­l­­lem, amely mindig jellemzője volt labdarúgásunknak, újra érvénye­süljön ... Ott látni hajdani csapatainak mérkőzésein és s­zinte minden nemzetközi találkozón. Egyszer r­emu­tatot­t a jobbsz­élre: — Ha újra fiatal lennék, talán emellett a kis, fekete, robbané­kony jobbszélső mellett játszhat­nék ... lelátón szerényen, fog­j,—lL la! helyet Figyel, örül Öv vagy bocscsankodik ő is, mint más szurko­ló. A mérkőzés végén eltűnik, el­vegyül a közönség között. Itt él közöttünk. És mégis, miért ilyen távol a labdarúgó-élettől? .. . Fekete Pál Q l Jl J oAJim 2­0--------------—— Hétfő, 1960. február 1. Budán azonnal beköltözhető, központi fűtéses, egyszobás, komfortos, déli fekvésű örök­lakás eladó. SÜRGŐS Jeligére. Mag­yar Hirdető, Fel­­szabadulás tér 1. sz. J Hagdi néni, a futballintéző­ t ma­gi. élénkmozgású asszony. Az MTK labdarúgó­­szakosztályának egyik fegyelmi ülésén ismer­tem meg. Aggódva nézte azt az ifjúsági játékost, akinek arról kellett szá­mot adnia, miért hiány­zott igazolatlanul mun­kahelyéről. Aztán a fe­gyelmi bizottság tagjai­nak arcát fürkészte, látszott rajta, hogy szurkol a fiúért. Néhány hét eltelte után az MTK egyik szak­osztály vezetőségi ülé­sén ismét viszontláttam. A gazdasági ügyek szó­szólója volt. Okosan, higgadtan beszélt. A mellettem ülő Börzsei Jánostól érdeklődtem felőle: — özvegy Guszman Györgynénak hívják, gazdasági felelős, s az ifik intézője — mondta Börzsei. Aztán halkan még hozzátette: — Nagyon agilis asz­­szony... Azóta sok dicsérő szót hallottam róla, s talál­koztam vele mérkőzése­ken, edzéseken, még a labdarúgó szövetségben is. Eleinte én is úgy vol­tam vele, mint a töb­biek. Meglepett, hogy unos-untalan ott látom, ahol pattog a futball­­labda vagy ott, ahol lab­darúgásról beszélnek. Később tudtam csak­ meg, hogy már régen, s aligha­nem örökre el­jegyezte magát a labda­rúgással. A Mélyépítési Tervező Vállalatnál, ahol techni­kusként dolgozik, már évekkel ezelőtt tudták róla, hogy rajongója a labdarúgásnak. Ezért kérték fel arra, hogy le­gyen a Mélyépterv SE labdarúgó-csapatának szakosztályvezetője. El­vállalta, s nagyszerűen megbirkózott a rábízott feladattal. Baráti lég­kört, jó szellemet terem­tett, öt évig volt szak­osztályvezető s talán még ma is az lenne, ha időközben nem hívták volna szívszerelméhez, az MTK-hoz. Évekkel ezelőtt a kék­fehérek klubhelyiségé­ben gyakran vitázott Tóth Istvánnal, az ak­kori elnökkel. Javasla­tokat tett a fiatalok ne­velésére,­­ tanulmányi előmentelük ellenőrzé­sére. Az elnöknek tet­szett az asszony nyílt, okos beszéde, már-már azzal a gondolattal fog­lalkozott, hogy felkéri, vegyen részt a labda­rúgó-szakosztály mun­kájában, de aztán végül mindig elhessegette ma­gától ezt az ötletet. Ta­lán arra gondolt: mit keres egy nő a labdarú­gók között? Molnár Péter, az ifjú­ságiak edzője bátrabb­nak bizonyult, s nem ta­lált ebben semmi külö­nöst. Egy szép napon megkérdezte Guszman­­nét: — Mondja Magdika, nem lenne nálunk in­téző? Ihonint! tett eleget a kérésnek­ , két év óta intéző, gaz­dasági felelős, úgyszól­ván mindenes az MTI­- ban. Ismerik őt számos iskolában, munkahelyen, kapcsolatot tart a szü­lőkkel, az osztályfőnö­kökkel, a szülői munka­közösségekkel. Óvónői képesítése is van, s pe­dagógiai tudását a fiata­lok között nagyszerűen érvényesíteni tudja. Nem csoda, hogy a gye­rekek szeretik, tisztelik, bizalommal fordulnak hozzá. Tavaly történt, hogy az egyik edzés után K. Péter, az ifjúsági csapat balfedezete félszegen odament hozzá és meg­szólalt: — Magdi néni, kérem, nagy bajban vagyok... segítsen! — No mi a baj Peti? Péter elmondta, hogy rosszul áll számtanból, nem érti a matematikai feladványokat. Két hónappal később K. Péter kijavította rossz osztályzatát, kivív­ta tanárai elismerését. Közben persze történt valami. Mégpedig az, hogy Guszmanné meg­kérte egyik munkatár­sát, Kővári János ter­­vező mérnököt: foglal­kozzon Péterrel, tanítsa őt. És Kővári János, aki egyébként sakkozó, sportbarátságból vállalta ezt a munkát s két hó­napon keresztül csaknem mindennap oktatta Pé­tert. Legnagyobb örömé­re, nem hiába. Ezen a példán felbuz­dulva mások is kérték a segítségét. S „Magdi néni”, illetőleg derék munkatársai senkit sem hagytak cserben. C. Já­nos balszélsőt például Szebényi Lajos mérnök segítette át a vizsgákon. A Kölcsey Gimnázium­ban, ahová ez a két ne­buló is jár, már jól is­merik. „Magdi nénit” a Matt Béla osztályfőnök úgy tekint rá, mint a sportvezetők példaké­pére. Civism­ál­arc­k munka­m­a-mdiinern helyeken is örülnek, különösen olyankor, amikor jó hí­reket mondhatnak neki. Nemrégiben például az Athan­aeum Nyomdában derűs arccal fogadták. Lelkendezve újságolták, hogy Keszler Gyuri, a jobbhátvéd egyike a legjobb ipari tanulók­nak, s kitűnő munkájá­nak elismeréséül ki­emelt órabért kap. Az MTK fiataljai már meg­szokták ellenőrző útjait, s igénylik is, mert tud­ják, hogy bajban oltal­­mazójuk, számíthatnak rá. Guszman Györgyné társadalmi aktíva. Mun­kájáért nem kap anya­giakat, csupán megbe­csülést nagyon sok sze­retőjét. S ez a megbe­csülés, az MTK, a lab­darúgás iránti szeretete hevíti, lelkesíti minden­napi munkájában ezt a derék, ügybuzgó, meleg­szívű asszonyt. Németh Gyula Eredmények mindenünnen A téli olimpiára készülő ame­rikai gyorskorcsolyázók edzésén a Squaw Valley-i gyorskorcsolya­­pályán Bill Disney szélcsendes időben 500 m-en 40.1 mp-es, a szovjet Grisin világcsúcsánál 1 tizeddel jobb időt ért el. N­em­z­etik ö­ai gyerek­or­c­s­o­ly­áz­ó­­verseny IXavosban. 500 m: Grisin (szovjet) 40.9, Sztyenyin (sz) 41.8, Van der Grift (­holland) 42.4. 0000 m: Kotov (sz) 4:45, Kübb­ert (NDK) 4:46.7, Broekman (h) 4:47.9. A­z első nap után az ösz­­ezetettben Grisin vezet 90.733 ponttal Go­ncsiarenko (sz) 90.833 és Van der Grift 91.066 előtt. A női 500 m­-es versenyen Hapee (NDK) 46.8 mp-cel győzött és 1.2 mp-csen maradt el a szovjet Ki­lová világcsúcsától. A zágrábi asztalitenisz EB-re ké­szülő csehszlovák férfi válogatott Vyhnanovsky, Stipek, Posespal összeállításban 5:4 arányú veresé­get szenvedett a csehszlovák B- csapattól (Stanek, Vonka, Svarc). Stanek mindhárom mérkőzését megnyerte. A szovjet sakkbajnokság első három fordulója függőjátszmái­­nak eredményei: Lutyikov — Korcsnoj 1:0, Nej —Samkovics 1:0, Korcsnoj—Szaharov 1:0, Li­­beson—Szaharov 1:0, Polugajev­­szkij—Szimagin 1:0, Szmisztov — Szimagin Vz, Samkovics—Szmisz­­lov Vz, Averhah — Krogius Vz, Tajmanov—Bronstein Vz, Krogius — Szpasszkij 1/2, Geller — Petro­­szjan v2. A Szuetyin — Bron­stein játszmát hétfőn fejezik be. A leningrádi fedettpályás atléti­kai versenyen Baszov 438-at, Minszkben Bulatov 440-et ugrott rúddal, így ketten is túlszárnyal­ták a legjobb szovjet fedettpályás rúdugró-eredményt. * * t.oar 9 * 1'~ M NEMZETKÖZI JÉGKORONG­MÉRKŐZÉSEK Spártai­ Erno—Bukarest 7:1. Sparta­c Brno—Tudomány Kolozs­vár 8:2. Bukarest—Spartak Brno­­3:3. Bukarestben. Moszkva—Ed­­monfort Oil 6:2. Edmonton. NSZK —Csehszlovák utánpótlás vál. 7:3. München. B-oszlály. A 19., az őszi idény záró fordulója: Catania—Ereseik .VŐ. L-er/co—Catauzara 3:2. Mes­­sina—Markot lo 1:0, Modena— Torino 0:0. Reggiana—Como 1:2, Sam.be.nedeítese—Novara 0:0, S. Monza—Tiarainto 4:1, Triestlna— Pairma _ 4:1, Veneziá—Gagldari 0:0-áa állásikor aa X: félidőben félbeszakadt, Verona—-Mantova 2:1. Franciaország. A 36. forduló: Stirtagbourg—Sedan 3:3, Retma— Lens 5:1. Valenclenned—Le Hav­­re 2:0, Angere—Toulouse 2:0, Rennes—Touio-n 3:3i Stade Fran­cois—Monaco 3:2, Sochaux— Ntoe 1:2. St. Etienne—Limóges 2:0, Ntmes—Lyon 2:2, Bordeaux —Racing Club Paris 1:5. A Le Havre—Bordeaux elmaradt mér­kőzés február 4-én, csütörtökön kerül sorra. 1. Nimes 28 18 5 3 61:28 *1 2. Relms 26 16 7 3 69:35 39 3. RC Paris 26 13 8 5 85:33 34 4. Niee 26 15 3 8 54:44 3S 5. Limoges 26 11 9 6 37:22 31 6. Toulouse 26 13 5 8 59:43 31 7. Lens 26 11 7 8 36:42 29 8. LeHavre 25 11 6 8 49:41 28 9. Monaco 28 10 7 9 45:37 27 19. Vdtenciennes 28 11 5 19 45:43 27 11. S6. Etienne 28 9 8 9 45:43 26 12. Angers 26 8 8 10 39:59 24 13. Sedan 26 7 9 10 43:47 23 14. Stade Franc. 26 10 3 13 47:58 2S 15. Rennes 26 8 5 13 33:38 21 16. Lyon 26 7 6 13 SS:41 20 17. Sochaux 26 6 7 13 28:51 19 18. Strasbourg 28 5 6 15 41:70 16 19. Toulon 26 4 5 17 30:59 13 28, Bordeaux 35 4 5 18 87:77 13 Arwilia. A kupa negyedik for­dulója. Érdekesebb eredmények: Sheffield Wednesday—Peter­­borough 2:0, Shef­field United— Nottingham 3:0, West Bro­m­­wich—Bolton 2:0, Wolverbotrep­­ton—Charlton 2:1, Southamptom — Watford 2:2, Liverpool—Man­chester United 1:3, Leicester— Pul­ham 2:1, Chelsea—Aston Villa 1:2, Bristol Rovers.—Freston 3:3, Blaescburn—Blackpool 1:1. ★ A Dortmundban szombaton rendezett nemzetközi fedettpályás atlétikai verseny érdekesebb eredményei: Go yard síkfutás: 1. Carper (amerikai) 6 top. Ma­gasugrás: 1. Pattersson (svéd) 2.05. Rúdugrás: 1. Lesek (jugo­szláv) 4.40. 400 m: 1. Quantz (nyugatnémet) 49,1. Az NSZK ifjúsági tárdszváro­­gtatottja szombaton 71 Darmgenben 280.95.279.30 arányban győzött Svájc ifjúsági válogatottja ellen. Az Egyiptom körüli kerékpá­ros verseny harmadik, szakaszát Assziut és Minijah között 10S km-es távon Ampler (NDK) nyerte 4:03:46-tal. A negyedik szakaszon (Minij­ah—Béni Szu­ ef, 125 km): 1. Oldertburg (NDK) 3:43:44. Az ötödik szakaszban (Bé­ni Szuef—Giseh, 125 ton): 1. Bru­­ning (NDK) 4:15:26. Az egyéni összetett versenyben öt szakasz után Ampler (NDK) vezet 32:42:03- uíd honfitársa Miller (22:45:29) és a csehszlovák Révay (32:43:51) előtt. Csapatban: 1. NDK 68:23:42, 2. Bulgária 69:15:43, 3. Csehszlo­vákia 69:24:40. A Cortina d’Ampezasban szombatra és vasárnapra terve­zett négyes bobv­ágbajnoksá­­got az enyhe idős ár év miatt egy héttel elhaladtatották. * A varsói felszabadulás, kosár­labda-tornán Prágga férfi csapata győzött Varsó I, Varsó II és Belg­­rád előtt. Prága—Varsó I 70:61. LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOK Olaszország A-osztály. A 17., az őszi idény utolsó fordulója: Bari—Spal 0:0, Genoia—Fiorentina 0:0, Juventus —Palermo 2:1, Loneressi Vicen­­za—Sampiloria 2:0, Lazio—Ales-­sandria 2:0, Milen—Atelanta 2:1, Napoli—Internazionale 1:1, Pa­­trova—Bologna 2:0 Udrisso— Roma­ 5:1. Az őszi idényből már csak a Lazio—Genoa mérkőzés van­ hátra, s ezt február 8-án, szerdáin játsszák le. 1. Juventus 17 13­­ 2 *4:12 28 2. Milán 17 10 4 3 28:13 24 3. Internazionale 17 * 7 2 30:18 23 4. Fiorentina 17 9 4 4 37:19 22 5. Spal 17 7 7 3 18:14 21 6. Padova 17 8 3 8 19:19 19 7. Bologna 17 7 3 7 22:21 17 8. Roma 17 8 5 6 24:25 17 9. Atalanta 17 3 8 6 17:18 18 19. Lanerossi 17 8 4 7 19:21 18 11. Udinese 17 7 9 5 20:25 15 12. Lazio 18 4 7 5 13:20 15 13. Sampdoria 17 5 4 8 17:28 14 14. Napoli 17 4 5 8 15:25 13 15. Palermo 17 2 8 7 12:21 12 16. Bari 17 4 4 9 12:23 12 17. Alessandria 17 1 10 8 11:28 12 18. Genoa 1­­2 4 18 9:21 8 ­­ tm A sífutás nagy erőt * emésztő sportág, íg­y nem lehet minden­ LJIQPOL versenyt ren­del­dezni benne, ezért­­ vasárnap félidőt fúj­tak. Gályán a nem­zetközi síbajnokságban. A ver­senyzők 24 órás szusszanója hoz­zásegítette a résztvevőket, hogy megemésszék az utóbbi napok tör­ténetét. Harminc vagon ,import, hó . Elbírált vasárnap jubilál­tak. Ez volt az ötödik nap, amit a pályák ápolásával töltöttek. Szép kis ápolás volt, hiszen olyan műszerek kellettek hozzá, mint a lapát, a csákány, s a lo­­vaskocsi. De szükség volt fá­radhatatlan emberekre is, akikk a völgyből felcipelték a havat a hegytetőre vagy fordítva. Egy tény: Gályán még soha nem volt szükség ekkora hóimportra, mint most. Elnyűtt kosarak, ki­­csorbult lapátok és hólyagos te­nyerek tanúskodnak a nagy szál­lí talány­ozásról. Amikor a külföldiek vasárnap tudomást szereztek a rendezők versenyen kívüli tevékenységéről — elis­merően nyilatkoztak. L. Paw­­lowski, a lengyelek vezetője ezt mondta: — Sokat hallottam már oda­haza a magyar síbírák lelkese­déséről, fáradhatatlanságáról, s most személyesen is meggyőződ­hettem erről. A rend­ezőgárda eddig 25 va­gon havat mozgatott meg. Va­sárnap még újabb 5-tel kellett meghordani a pályát. Simán ment. Használt az előző négy napi rendszeres edzés. S amikor elkészültek, erősen havazni kez­dett. Ha a havazás nem áll el, a végén még vissza kell hordani a töméntelen hótömeget. Rubis Jóska mérges A lengyel Rubis elsőnek érke­zett a 15 km-es futóverseny cél­jába, s bár győzött, kissé mér­gesen vágta botját a hóba. — Mi a bajod? — kérdezte tőle a lengyel vezető. — Senki sem tehet róla, de olyan sok kő feküdt a pálya mentén, hogy ez egyiknél majd­nem eltörött a lécem — vála­szolta. — Buktál talán? — kérdezte vezetője. — Nem, nem buktam egyszer sem — mondta Rubis. Nem sokkal később már bol­dogan fogadta a gratulációkat és végül a többszörös lengyel bajnok tett a nap egyik legbol­dogabb emtéene. Derűs arccal ült az ebédnél,­­ miközben mo­hón ette a Nagyszálló szakácsá­nak ízletes főztjét, így ezült hozzá a nyolcadik helyen vég­zett lengyel futónő. Zbrzez Milak: — Soha ne legyen nagyobb bosszúságod. Viasz helyett — falevél Sajgó Pál még vasárnap sem tudott napirendre térni a szom­bati szereplése felett. Nem volt­­ megfelelő viasza, így csak az ágakon és a faleveleken tudott felfelé kapaszkodni. De miért is nem volt viasza? Vincze László szövetségi kapitány ezt mondta: — Az egész sífutósportban fogytán vannak a viaszok. Be­hozatalukhoz minden megvan. Időben továbbítottuk a rende­lést a kereskedelmi szervekhez, de ott késlekedtek, s így sem léc, sem pedig viasz nem érkez­hetett be. Ez nagyon sok gondot okoz a sportágban, és mint a jelek mutatják, adott esetben megoldhatatlanok a nehézsé­geink. A léc- és a viaszhiány valóban fennáll. Úgy fe­st, mintha e sportszerek azt várnák, hogy beköszöntően a tavasz és akkor megérkeznek. Egy testnevelő tanár erkölcsi győzelme A Vasas-futók még sohasem értek el olyan szép sikereket, mint ezúttal. A férfi csapat baj­noksággal kárpótolta magát a csütörtöki váltóban elért ötödik helyért. Markó Sándor, a szent­endrei földműves fiú pedig az öregebb futórókák orra elől kaparintotta meg a magyar bajnokság második helyét. A Vasas-nők még rajtuk se­töltet­tek. Bartha Magdolna, Balázs Éva és a kissé gyengélkedő Széll Emma mindenkit maga mögé utasított. Közülük is a nyurga, 17 esztendős Jurányi utcai isko­lás Balázs Éva teljesítménye a legmeglepőbb. A tehetséges gyerek eredményében két em­bernek van érdeme. Elsősorban Bezák Imre edzőnek, aki szak­mailag jól felkészítette a kis­lányt, továbbá Kállai Irén test­nevelő tanárnak, aki az iskolák­ban végzett toborzása során bukkant rá Balázsra. A havon az edző irányítja Balázst, a szárazon pedig nemcsak a szü­lők, hanem Kállai Irén is foglal­kozik a gyerekkel. Most a baj­nokság idején rendszeresen ki­kérdezte tőle a leckéjét és nincs sok gondja vele, mert jól tanul. A tanárnő és a tanítvány a szom­bati nemzetközin először ver­sengett egymással havon, hiszen Kállai Irén versenyző is. A kis Balázs tíz hellyel előzte meg Iván nénit. A gyerek egy picit restellte sikerét, a tanárnő azon­ban büszke volt rá. Kállai Irén, az igazi sportember, a test­nevelő tanár ezúttal nagyon büszke volt, örült az erkölcsi sikernek. Itt Recknagel beszél... Alfred­ Recknagelre, az ötödik helyet elért német síelőre sokan felfigyelnek nemcsak lendületes futása, hanem a neve miatt is. Ma is megkérdezték tőle, hogy nem rokona-e a világhírű ugró­nak. — Nem vagyok rokona, csak ismerőse Helmutnak — mondta, majd hozzátette, hogy akkor lenne igazán boldog, ha már hébe-hóba a német ugrónagy­ságnak tennék fel a kérdést, hogy nem rokonia-e neki. FÉLIDŐ GÁLYÁN Mozaikok a nemzetközi síbaj­nokságnról Nincs itt, de izgulnak miatta A minap baráti fogadáson látta vendégül az U. Dózsa az itt tartózkodó 19 külföldi síelőt. Horst Wagner, a németek veze­tője éppen az olimpián induló német síelőkről beszélt, amikor Sajgó Pál megkérdezte tőle,­­ hogy vajon az egyik legjobb futójuk, Kuno Werner elindul-e majd biatlonban Squaw Valley­­ben. — Igen, elindul — válaszolta Wagner. — És hogyan lő Kuno? — ér­deklődött a magyar bajnok. A német vezető váltót vont. Jelezve, hogy nincsenek adatai erről, de mégis mondott vala­mit. Közölte, hogy Kuno Wer­­ner foglalkozása fegyvermester. — Ez az én szerencsém — je­gyezte meg Sajgó, majd keser­nyés ábrázattal folytatta: — Itt sincs, s mégis izgulha­tok­ miatta, hiszen Squaw Val­­ley-ben nyilván többet tud majd egy fegyvermester, mint egy asztalos. Hétfőn ismét szurkolunk A nemzetközi síbajnokságot néző közönség zömét a Nagy­szállóban üdülők alkotják. Ed­dig minden versenyen részt vet­tek, sőt néh­ányan a pálya kar­bantartásában is közreműköd­tek. Akad közöttük öntő, vas­esztergályos, tanár, mérnök, színész, tisztviselő s a foglalko­zásában heterogén társaság va­sárnap fogadalmat tett: megfo­gadták, hogy hétfőn minden­képpen kiszurkolnak egy újabb magyar győzelmet. Ígéretük szerint hangos lesz tehát az a 6 km-es körpálya, amelyen sor kerül majd a 30 km-es férfi és a 10 km-es női nemzetközi baj­nokságra. Végre Gályán is fel­hangzik egyszer az a lelkesítő, már sokat Hallott csatakiáltás, amelyet úgy ismer a világ, hogy „Hajrá magyarok!*’ Szabó András

Next