Népsport, 1960. október (16. évfolyam, 203-224. szám)

1960-10-02 / 203. szám

/ lcCLl/'&itltL­.* ^ -J7­MBIM.IUiaASKO^ A „nemzetközi szerda" Sunkledarnie!! Újabb külföldi erőpróbáinak napja ötven száza­lékos eredménnyel végződött, s ha a körülménye­ket és az ellenfeleket is figyelembe vesszük, még elégedettek is lehetünk. Ezek a mérkőzések ugyanis játékosaink túlzott igénybevétele időszakában kerültek lejátszásra. A­­­válogatottban, nemkülönben az Újpesti Dó­zsában és a Ferencvárosban is olyan labdarúgók játszottak, akik közül sokan az olimpiai torna és annak előkészületei során megerőltető megterhe­léseknek voltak kitéve, a többiek pedig a bajnoki sorozatmérkőzések alkalmával vettek részt ke­mény összecsapásokban, s szinte a pályaudvarok­ról, illetve a repülőtérről utaztak a szerdai fon­tos találkozók színhelyére. Az Újpesti Dózsa szép győzelmét Belgrád ked­venc csapata, a Crvena Zvezda ellen nagyra kell értékelnünk. A bajnokcsapatok Európa Kupájá­nak küzdelmeiben az idegenben szerzett pontok rendszerint döntő előnyt biztosítanak. Éppen ezért — az elmúlt évek sok tapasztalata mu­tat erre — a vendégek általában védekező tak­tikára rendezkednek be. Inkább csak arra ügyel­nek, hogy döntetlennél avagy kis gólarányú vere­ségnél rosszabb eredményt ne érjenek el. Az Újpesti Dózsa sikerét annak köszönheti, hogy a biztonságos hátsó játék mellett nem feledkezett meg a támadó feladatokról sem, s amikor már kikóstolta alaposan ellenfelét, gyors, rajtaütések­kel sikerült megnyernie a mérkőzést. Persze, bajnokcsapatunk ezzel még csak a fel­adat első felét oldotta meg. A másik fele még csak a visszavágón következik s annak megol­dása sem lesz könnyebb. Igaz, papíron köny­­nyebbnek tűnik, hiszen az itthoni légkör a lila­fehéreknek kedvez, s képesség dolgában is fel­veszi a versenyt a Jugoszláv bajnokkal, de bizto­san — nagy harc lesz! A Jugoszlávok — mivel már nincs veszteni valójuk — bizonyára igye­keznek majd meglepni ellenfelüket, mindent a támadásra, a gólra összpontosítanak. Az Újpesti Dózsa csak akkor juhat tovább az EK-ban, ha teljes szívvel, nagy-nagy akaraterővel játszik majd a visszavágón s nem teszi önteltté a Belg­­rádban szerzett tekintélyes előny. A glasgowi 50 000 néző nyitok arra, hogy milyen nagy érdeklődés kí­séri világszerte a legfiatalabb nemzetközi torna, az európai Kupagyőztesek Kupájának küzdel­meit. A zöld-fehérek, mint a tudósít­ásokból kide­rült, nehéz harcot vívtak, s a játék­­bizony a mérkőzés egyes szakaszaiban messze meghalad­ta a labdarúgásban általában szokásos kemény­séget. A mérkőzésről szóló tudósításokból az is ki­derül, hogy két gól b­eáltásból eset­t, tehát való­jában szabálytalan gólokból született meg a skót bajnok 4:2 arányú győzelme. A Ferencváros az utóbbi évek során nem sze­repelt valami fényesen a nemzetközi­ mérkőzé­seken, így hát glaegoni veresége nem okozott valami túlságos meglepetést. Egy nagy tanul­sága azonban feltétlenül van ennek a vereség­nek. Ez pedig az, hogy a Ferencvárosnak fel kell hagynia — legalábbis a nemzetközi mérkő­zéseken — az Itthon oly gyakran és nagy elő­szeretettel alkalmazott leor© játszási taktikával. Tudomásul kell vennie, hogy a külföldi játék­vezetők nincsenek hozzászokva ehhez a játszási módhoz, s bizony minden rosszakanat nélkül tévedhetnek egy-egy helyzet megítélése alkal­mával. Itthon sikerülhet a b­etofdtika, mert a magyar játékvezetők és partjelzők többé-kevésbé fel vannak készülve rá, hozzáedződtek ahhoz, hogy egy-egy mérkőzésen a les- és lesgyanús helyze­tek egész sorát kell elbírálniuk, így hát viszony­lag kevesebbet tévednek, mint külföldi kartár­saik. Mindezt azért említjük meg, mert vélemé­nyünk szerint hasonló ,,hibákat" követhet el a visszavágón is a külföldi játékvezető. Ez pedig végzetes lehet, mert hiszen a Ferencváros ide­haza — ha többek között erre is vigyáz — behozhatja a Glasgow Rangers előnyét. A slkót bajnok egyáltalán nem az a csapat, amelyet a zöld-fehérek a tőlük joggal elvárható jobb telje­sítmény esetén ne tudnának legyőzni Budapesten Négy jugoszláv válogatott­aT egy magyar válogatott ellen — egy hét múlva. Mind Jugoszláviában, mind idehaza nagy az érdeklődés e találkozók iránt, s a következő na­pok a lázas felkészülés jegyében folynak le. Négy válogatott csapatunk keretét a szombati és vasárnapi bajnoki mérkőzések után állítják össze. Mint értesültünk, mindegyik csapatot a hét kö­zepén válogatják ki 18-as keretekből. A kiszemelt játékosok mindennapos közös ed­zéseken vesznek részt és szerdán előkészületi mérkőzéseket játszanak könnyű ellenfelekkel. Azért jelöltek ki ilyen ellenfeleket, mert a játé­kosok a sorozatmérkőzésekben elegendő gyakor­latra tettek szert, s ezeket a mérkőzéseket csu­pán mozgásra és néhány taktikai elképzelés be­gyakorlására szánják a szakvezetők. Jelenleg a legfőbb gondot a szélsőhátvédek és a fedezetek kiválasztása okozza az A-csapatban, hiszen Mátrai és Sárosi sérülésük miatt még most sem állhat rendelkezésre. Bundzsák sem érte még el legjobb formáját, kényszerűségből csatársorban szerepelt a Vasasban, de Kotász teljesítménye sem volt megnyugtató a bajnoki mérkőzések so­rán. A B-válogatottban elsősorban jobbszélső-gond van, de szélsőket keresnek az utánpótlás-együttes részére is.­­ Úgy véljük, válogatott együtteseink összeállí­tásánál ezúttal nemcsak arra kell ügyelnie a szak­vezetésnek, hogy megfelelő erejű csapatot küld­jön a pályára a jugoszlávok ellen, hanem félszem­mel már a közelítő VB-selejtezők felé is kell te­kinteni. Ez a négyfrontos küzdelem déli szomszé­daink ellen és a következő válogatott mérkőzések is most már ne csak a pillanatnyi sikereket szol­gálják, hanem a jövő csapatainak építését is. Mert az 1958-as VB és az olimpia eseményei egyaránt azt igazolták, hogy a csapatok építésére idő kell! Sokkal több, mint amennyit a múltban szántak erte. A szerdai bécsi mérkőzés tözten,hogy ma már minden válogatott mérkőzésen­ nagy harcra lehet számítani. Azokban az országokban is megindult a fejlődés, amelyekben hosszú éves visszaesés, megtorpanás volt tapasztalható. Az egyre gyakoribbá váló nemzetközi találkozók ta­pasztalatait most már minden országban felhasz­nálják. Ezt bizonyítja a francia nagyválogatott sok keserves perce a minap Helsinkiben, döntet­lenje Lengyelországban, ezt bizonyítja a dán vá­logatott kétszeres győzelme olimpiai csapatunk ellen, s még sorolhatnánk bőven a példákat. Egyre inkább eltűnnek az első és második vonal közötti határok. Azok a jelek továbbá, hogy minden ország vá­logatott csapataiban igyekeznek megtalálni az idősebbek méltó utódait, arra int, hogy tehet­séges fia­ta­ljaink fejlődését meg kell gyorsítani. Egyre több lehetőséget kell adni a nemzetközi szereplésre, de már nem­csak a B- és az utánpótlás-válogatottakban, ha­nem a nagycsapatban is. Különösen most van erre alkalom, amikor sérültek és formán kívül lévő idősebbek helyét kell betölteni. Még akkor is helyet kell biztosítani számukra, ha az első nagy feladat megoldása nem is sikerül a legjob­ban az első alkalommal. Ezért senki nem rója meg a kellő nemzetközi tapasztalattal még nem­ rendelkező fiatalt, sem pedig a szövetségi kapi­tényt, aki a pillanatnyi sikert esetleg kockára teszi a jövő érdekében. TE Nemzetközi vasutas birkózóverseny a Sportcsarnokban A Nemzetközi Vasutas Sport­­szövetség (USIC) a magyar vas­utas szakszervezet sportosztályá­ra bízta a II. nemzetközi vasutas kötöttfogású bir­kózóverseny meg­rendezését. A nagyszabású ver­­­­senyre — mint■j már ismeretes — október 7—8 és 9-e között kerül sor a Nemzeti Sportcsarnokban. A találkozón 12 ország — a Szovjetunió, Finnország, Svédor­szág, Törökország, Bulgária, Ausztria, Lengyelország, Cseh­szlovákia, Románia, a Német Szövetségi Köztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársaság és Magyarország — legjobb vasutas birkózói mérik majd össze tudásukat. A vasutas-birkózók idei talál­kozója felér egy kis Európa-baj­­noksággal, mivel az egyes orszá­gok válogatott csapatában — amint azt a nevezések is bizo­nyítják — számos ismert nevű versenyző található. A török csa­pat ígérkezik a legerősebbnek. Ebben a csapatban szerepel Bilek, az 1960. évi római olimpiai baj­nok, Dogam, budapesti világbaj­nok, Káplán, a római olimpia má­sodik helyezettje, a többszörös osztrák bajnok, Brunner és Langle akik ugyancsak részt vettek a ró­maii olimpián. Az ismertebb nevű versenyzők közé tartozik Tischen­­dorf és Jülke, mindkettő a Né­met Demokratikus Köztársaság versenyzője, Pullem, Scherm (NSZK), Poljakov, Szamszonov. Makszimov, a Szovjetunió ver­senyzője, hogy csak néhány ne­vet említsünk. A magyar válogatottban is ta­lálható néhány nevesebb ver­senyző. Elsők között kell meg­említeni Hódost, a helsinki olim­piai bajnokot, Rezmákot, a ró­mai olimpia ötödik helyezettjét és Tarr Gyula, a többszörös ma­gyar bajnokot. A magyar válogatott, amelyet a közelmúltban lezajlott vasutas szakmai bajnokság után jelöltek fel, jelenleg a közös edzésekkel készül a nagy találkozóra. A csapat előreláthatólag a követ­kező összeállításban indul a versenyen: Keresztúri (SZVSE) Hódos (DVSC), Ivanovics (Szolno­ki MÁV), Nagy (DVSC), Tarr (BVSC), Bordás (BVSC), Kovács (DVSC), Reznák (Ceglédi VKSE). 4 Vasárnap, 1960. október 2. AZ ÉPÍTŐK OLIMPIAI NAPJA Sokgyermekes család életét vezetni, nevelni, összetartani családfői feladat. Osztozni öröm­ben, bánatban, a ne­hézségek leküzdésé­ben, csak egy jól ösz­­szefogott család képes, amelyben a szülők te­kintélye, igazságos ítélőképessége, neve­lési módszere érvénye­sül. E módszerek fon­tos szerepet töltenek be társadalmi életünk más területén — így sportéletünkben is. Egy-egy sportegyesü­let irányítása, nevelé­se, a kollektív szel­lem megteremtése — ha nagyobb méretekben is —, de sok tekintet­ben azonos egy család életének igazgatásával. Ilyen és más vonatko­zású összehasonlítá­sokról beszélgettünk a pénteken délután meg­tartott sajtótájékoztató után az Építő-, Fa és Építőanyagipari Dol­gozók Szakszervezete sportosztálya vezetőjé­vel, Horváth Gyulá­val. — Nagy családdal rendelkezik szakszer­vezetünk — mondta a sportosztály vezetője — és bizony sokszor apai gondoskodás, szigorú intézkedés, igazságos elismerés szükséges ahhoz, hogy a jó kollektív verseny­­szellemet biztosítani tudjuk. A sportveze­tőnek, éppen úgy mint a családfőnek, körültekintőnek, sok­oldalúnak kell lennie. Van ebben valami igazság. Nem könnyű an hany sportcsaládot vezetni, összetartani, a neve­lést biztosítani, amely­nek 18 000 „gyereke" van. Ennyi sportolóval rendelkeznek ugyanis az Építők. És ez a szám állandóan emelkedik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az elmúlt két év előtti statiszti­ka, amikor a sportköri tagok száma 10 000 volt. Azóta 8000-rel növeke­dett a nagy család és nemcsak szép eredmé­nyekkel, hanem léte­sítményekkel is gazda­godott az egyesület. Ma már 46 labdarúgó­­pályával, 10 csónakház­zal, három tornaterem­mel, 14 teniszpályával, 24 röplabdapályával és még számos más léte­sítménnyel rendelkez­nek. A szép egyenle­tes fejlődésben örven­detes tény, a minőségi sport mellett a tömeg­sport fejlődése. Ha csak a legutóbbi meg­mozdulásokat nézzük, az egyesület jó szer­vező munkáját kell el­ismerni. Eddig az olim­piai jelvényszerző ver­senyekbe 7045-en kap­csolódtak be, s közü­lük mintegy 3000-en teljesítették az előírt szinteket Külön elismerést érdemel még: a sportegyesület vezetői egy percnyi időt sem hagynak ki­használatlanul. A Fáy utcai és a többi sport­telepeken mozgalmas sportélet folyik. Így lesz a mai vasárnapon is, amikor a Fáy utcai központi sporttelepen nagyszabású olimpiai napot rendeznek. Az egésznapos versenyso­rozaton, amely 9 óra­kor kezdődik, akroba­tikus tornabemutató­kon, súlyemelő, kerék­pár, ökölvívó és más sportágak verse­nyeiben szerepelnek az Építők sportolói. Kü­lön érdekessége lesz az eseménynek, hogy az Építők Rómában járt olimpikonjai , Kulcsár Gergely ge­relyvető, Egressi Vil­ma kajakozó, Füle Ju­dit tornász és Molnár Albin vitorlásverseny­ző is részt vesznek az ünnepségen. Tehát vasárnap is­mét nagy nap lesz az Építők sportcsaládjá­ban — és ez is — mon­dotta búcsúzóul Hor­váth Gyula — egy tég­­lát jelent a 25 száza­lékos emelésben. Csécsey József Fejlesszük a pályaépítési mozgalmat! A Magyar Testnevelési és Sport Tanács emlékezetes áprilisi határozata nyomán országszerte nagyjelentőségű pályaépítési mozgalom bontakozott ki, amelynek során a kispályák, a sport­udvarok százai épültek társadalmi erőből és jelenleg is egész sereg­pálya építését tervezik a különböző sportszervezetek. Mik a mozgalom eddigi tanulságai, milyen feladatokat kell meg­oldani a mozgalom további fejlesztése érd­ekében? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Béky Ernőnével, a társadalmi mun­kával épülő sportpályák akcióját segítő bizottság titkárával. — Bizottságunk a legutóbbi ülésén, örömmel állapította meg, hogy a mozgalom az elmúlt né­hány hónap alatt is igen figye­lemre méltó eredményeket ért el — mondotta Béky Ernőné. — Igen sok szép, új kézilabda-, röplabdapálya épült, számos meglévő létesítményt újítottak fel, hoztak rendbe főként társa­dalmi munkával, a sportbarátok áldozatkészségéből. A mozgalom méreteiről jelenleg még nincse­nek pontos adataink, hiszen a felmérés csak az év végén tör­ténik meg, de a hozzánk befu­tott jelentésekből is jól látható, hogy e mozgalom hatása rövid idő múlva mutatkozni fog a sportmozgalom fejlődésében. A mozgalom megindítása óta olyan számottevő létesítmények épül­tek fel, mint például a Váci Pa­mutfonó vízitelepe, az Öntös­pusztai Tsz SK sportpályája, a Szegedi Kender pályája, egy sereg iskola sportudvara. Úgy­szólván az ország minden váro­sában és természetesen minden megyéjében számos új sportpá­lyán hódolnak a fiatalok a sport örömeinek, s ezeket a pályákat zömükben társadalmi erőből hoz­ták létre. Bizottságunk igyeke­zett segíteni a mozgalom fejlő­dését. Többek között kiadott egy brosúrát, amely irányt muta­tott a társadalmi munka szerve­zésére és a kispályák építésére, az anyag beszerzésben segítette a hozzá forduló sportszervezete­ket és általában minden erköl­csi támogatást megadott a tár­sadalmi munkában épülő sport­pályák megvalósulásához. — Milyen problémák me­rültek fel a bizottság mun­kája során? — A legtöbb problémát az okozta, hogy hogy sokan félre­értették a mozgalmat, s azt hit­ték, hogy e mozgalom keretében, bizottságunk támogatásával nagyszabású építkezéseket is le lehet bonyolítani, így több tíz­ezer forintos beruházásokat akartak eszközölni, öltözőépüle­tek, uszodák anyagigényes léte­sítmények építését tervezték, s ezek megvalósításához kértek segélyt bizottságunktól. Ilyen vonakozású segítséget természe­tesen nem adhattunk, egyrészt, mert nem volt módounkban, másrészt, mert nem is tartottuk volna helyesnek, hogy a nép­­gazdasági tervek megkerülésé­vel próbáljunk sportlétesítmé­nyek építéséhez hozzájárulni. Ál­­láspontunkat sokszor nehezen értették meg, de bizottságunk természetesen mindvégig szilár­dan kitartott mellette. — Mi a soron lévő legfonto­sabb feladat a mozgalom fejlesztésében? — Természetesen mindent el­követünk, hogy a sportszerveze­teket továbbra is serkentsük a társadalmi munka szervezése és kispályák építésére. Most azon­ban talán még ennél is fonto­sabbnak látszik, hogy a meglévő létesítmények karbantartásának a kérdését oldjuk meg részben társadalmi munkával. Az elkö­vetkező hónapokban a testneve­lési és sporttanácsok a szakszer­vezetek és a KISZ-szervezetek segítségével felmérik a területü­kön végzett társadalmi munkát, s ezeket az adatokat megyénként összesítik. Ez a munka előrelát­hatólag az év végére fejeződik be. Akkor világos képünk lesz a társadalmi munkában épült új pályák számáról és általában a társadalmi munka mértékéről. Ezeknek az adatoknak az alap­ján kerülnek kiosztásra­ Buda­pesten és megyénként azok a jutalmak, amelyeket a legered­ményesebben dolgozó sportszer­vezeteknek a verseny meghirde­tésekor kilátásba helyeztünk. Na­gyon számítunk arra, hogy a TST-k adatgyűjtő munkáját min­denki segíteni fogja, s így való­ban azok kapják a jutalmakat, akik a legjobban dolgoztak. A jutalmak a kiírásnak megfele­lően értékes sportfelszerelések lesznek, amelyek hozzájárulnak a sportszervezet munkájának még eredményesebbé tételéhez — fejezte be nyilatkozatát Béky Ernőné. A. A. ♦ Olimpia utáni h­étk­őznapok A kora reggeli őszi napsugár párás fényekkel aranyozza be az öreg Tattersal viharvert bok­rait. A Keleti pályaudvarról hangszórón érkező kocsiirányí­tói utasítások keverednek az ügetőpálya felől érkező friss, pattogós reggeli zene hangjai­val. Az edzőpályákon nagy az — Béla bácsi, kimegyek a vágta­pályára — szól egy zöld melegítős fiatalember, aki egy jó húsban lévő sárgát lovagol. — Jól van, Feri — hangzik az edzői beleegyezés —, csak arra vigyázz, hogy nyugodt tem­póban, „gömbölyűen" vágtázz. A fiatalember már messze jár, amikor az edző körül lo­vagló lovasok dicsérni kezdik a zöldmelegítős fiatalembert. Jo­gos a dicséret, mert hiszen az előző napon még Makkosmária erdei útjain fárasztó futással fe­jezte be az öttusa-bajnokság küzdelmeit. A lovasok beszélge­téséből derül ki, hogy a Góbé nevű sárga nyergében Németh Ferenc olimpiai bajnokunk ül. Várjuk meg kétszeres arany­érmes olimpiai bajnokunkat, amíg visszatér. Azután eresz­­szük lazára vele együtt a kan­társzárat. Léptessünk csak egy­más mellett és beszélgessünk el Németh Ferivel, vajon hogyan telnek egy olimpiai bajnok hét­köznapjai. Mivel minket a hétköznapok Vajon miből áll egy olimpiai bajnok pihenése? —• vetődik fel bennünk a gondolat. — A következő két hét alatt könnyű, levezető edzéseket tar­tok. Azután két hétre lényegé­ben abbahagyom a munkát, mert üdülni megyek a feleségemmel. Ezzel azután remélem, kipihe­nem az olimpia óta meglévő ideg­fáradtságomat. Amikor az idegfáradságról beszél, felelevenít egy esetet: élénkség. Vagy három helyen is a Dózsások lilamelegítős lo­vasai tartják edzésüket. Másutt a díjlovasok hosszú, hajlékony pálcájukkal tanítják plaffozni lovaikat. A vizes árok előtti ré­szen a MEDOSZ lovasai edze­nek, néhány lótomásztató aka­dály segítségével érdekelnek, nem tesszük fel a sablonos kérdéseket, hogy mit érzett a győzelemkor, az olim­piai dobogó legmagasabb fo­kán. Hiszen ezekre a kérdések­re már százszor elmondta vála­szait azóta, hogy a Ferihegyi repülőtéren meghatottan fogad­ta a hazaiak baráti köszöntését. — Hát igen — kezdi Feri a beszélgetést —, vége az ünnepek­nek. De nem is bánom, mert lassan már gondolni kell a jövő feladataira. A nagy ünneplé­sek közben pedig erre nemigen jut idő. A 24 éves gépésztechnikus négy éve öttusázik. Ahogyan el­mondja, az utolsó két évben erősen ,,ráhajtott". Az olimpiai bajnokság megnyerése után egy kis „kiengedés” következet. Nem volt éppen szerencsés a ma­gyar öttusa-bajnokság közvet­len olimpia utáni megrendezése, de mivel a csepeliek csapatá­ban számítottak rá, elindult. Most azonban már a pihenés ideje következik, amely most a bajnokságon tör­tént. " Vívás közben egyszer csak azon vettem észre magam, hogy nem az ellenfelemet figyelem, hanem az érdekel, hogy az egyik néző a pást mellett a gyerekét eteti. Ilyesmi azelőtt nem fordult velem elő. Nagy szükség van Németh Ferinél a pihenésre, mert 1961 ben újabb komoly feladatok áll­nak öttusázóink előtt. Szeretne állandó tagja lenni válogatott csapatunknak. Ez pedig nem könnyű dolog, mert ahogyan mondja, nagy a „konkurren­­cia". Jövő évben még a moszkvai világbajnokság előtt előrelátha­tóan két nemzetközi találkozóra kerül sor. Egyet nálunk rendez­nének, egyre pedig Svédország­ba utazna el válogatott csapa­tunk. Olimpiai bajnokunk szerény sportember. Beszélgetés közben már arról akar meggyőzni, hogy olimpiai sikere „csak” a szeren­csés körülmények találkozása Eddig lovaglásban a bizton­ság miatt nagy óvatossággal versenyzett. Most szeretné, ha a biztonság megtartása mellett rámenősebb, gyorsabb lovaglás­ra lenne képes. Vívásban úgy látja, hogy a lerohanó stílus ideje lejárt. Most már a technikás vívók ke­rültek előnybe. Ezért csiszolni akarja technikai tudását és új technikai elemekkel bővíteni fegyvertárát. Ebben az évben lövészetben 189 körös átlag volt az elő­irányzata. Ezt az átlagot sike­resen teljesítette, hiszen 198 kö­rös legjobbja mellett 187 kör volt a leggyengébb eredménye. Jövőre 190 kör feletti állandó eredményre számít. Fizikai számokban könnyebb munkára készül. Úgy érzi, hogy állandósítani tudja 4 perc kö­rüli úszóidejét és futásban só az elsők között marad. Beszélgetésünk közben, amíg lovaink a füvet harapdálják érdekes kérdés megvitatására kerül sor. Az edző és a verseny­ző közötti viszonyra terelődik ugyanis a szó. — Azt hiszem — beszél erről olimpiai bajnokunk —, hogy ná­lunk, a Csepelben, megfelelően egészítik ki egymást az edző és a versenyző tapasztalatai. Én folyton született meg. A legte­hetségesebb hazai öttusázónak klubtársát, Balczó Andrást tart­ja. Saját magáról szólva el­mondja, hogy még sok javítani valója van. Ebben az esztendő­ben négyszer állt Rómában a győzelmi emelvény legmagasabb fokán, hiszen az olimpiai győ­zelmek mellett már májusban is kettős sikert könyvelhetett el a római nemzetközi versenyen. Szeretné eredményét állandósí­tani, mert a római győzelmek után további nemzetközi verse­nyek tiszteletdíját is el akarja helyezni vitrinjében, például az edzéstervek összeállí­tása alkalmával közlöm Benedek Ferenc edzőmmel észrevételei­met és így külön a nekem leg­jobban megfelelő edzésterv alap­ján készülök fel. Az ilyen nagy követelményű összetett sportág­ban ugyanis nem lehet minden­kinek egy kaptafa szerint felké­szülni.. Figyelembe kell venni, hogy minden versenyző adott­sága más és más, és nem egy­formán reagálunk az egyes sportágak követelményei közötti különbségekre. Reméljük, hogy elkerül Né­meth Ferinek jövő évi felkészü­lése és augusztusban a Moszk­vai világbajnokságon olimpiai bajnokhoz méltóan fog majd szerepelni. Szeretnénk, ha a Csepel Varrógépgyárban Ma­gyar Zoltán igazgató a világ­bajnokság után is azzal köszönt­hetné olimpiai bajnokunkat, hogy munkatársai büszkék ered­ményére és úgy érzik, hogy nekik is részük van a jó ered­mények elérésében. Lassan kézbe vesszük lovaink kantárszárát. Beszélgetés köz­ben Góbé is megnyugodott, csapzott szőre lassan megszá­radt. Fordítsuk tehát lovaink orrát az istálló felé és lenyer­­gelés közben búcsúzzunk a megszokott szavakkal: „Sok si­kert kívánunk !” Toldy Ferenc A szorgalmas fiatalember Olimpiai bajnok pihenése Mi szükséges a sikerhez? Ismét páros CSB teniszben A Budapesti Tenisz Szövetség életrevaló kezdeményezései kö­zül különös figyelmet keltett az elmúlt évben első alkalommal megrendezett páros csapatbaj­nokság. E versenysorozat két szempontból is felhívta magára a figyelmet, egyrészt a verseny­idény megnyújtásai, másrészt az állandó páros kialakítása és a párosjá­ték fejlesztése szempont­jából. A magyar teniszsport helyze­tét tekintve e két szempont csaknem döntő jelentőségű. A résztvevő szakosztályok és ver­senyzőik azonban az elmúlt év­ben sajnos egyáltalán nem él­tek a kínálkozó lehetőségeikkel. A szakosztályokban ugyanis nem készültek tervszerűen e versenyre és a játékosok sem vették eléggé komolyan a mér­kőzéseket. A hibákon ezúttal lehetne ja­vítani, hiszen a BTSZ ismét ki­írta a páros csapat­bajnokságot. A kiírás alapjaiban nem válto­zott. Egy-egy csapat változatla­nul két párból áll,­­ a szakosz­tályok természetesen több csa­patot is indíthatnak. A kiírás újdonságaként a páros CSB mű­sora az összevont ifjúsági és serdülő k­ü­zd­e­l­e­msorozat­tal bő­vül és így a fiatalok is örven­detesen pompás versenyzési le­hetőséghez Jutnak.

Next