Népsport, 1960. október (16. évfolyam, 203-224. szám)
1960-10-02 / 203. szám
/ lcCLl/'&itltL.* ^ -J7MBIM.IUiaASKO^ A „nemzetközi szerda" Sunkledarnie!! Újabb külföldi erőpróbáinak napja ötven százalékos eredménnyel végződött, s ha a körülményeket és az ellenfeleket is figyelembe vesszük, még elégedettek is lehetünk. Ezek a mérkőzések ugyanis játékosaink túlzott igénybevétele időszakában kerültek lejátszásra. Aválogatottban, nemkülönben az Újpesti Dózsában és a Ferencvárosban is olyan labdarúgók játszottak, akik közül sokan az olimpiai torna és annak előkészületei során megerőltető megterheléseknek voltak kitéve, a többiek pedig a bajnoki sorozatmérkőzések alkalmával vettek részt kemény összecsapásokban, s szinte a pályaudvarokról, illetve a repülőtérről utaztak a szerdai fontos találkozók színhelyére. Az Újpesti Dózsa szép győzelmét Belgrád kedvenc csapata, a Crvena Zvezda ellen nagyra kell értékelnünk. A bajnokcsapatok Európa Kupájának küzdelmeiben az idegenben szerzett pontok rendszerint döntő előnyt biztosítanak. Éppen ezért — az elmúlt évek sok tapasztalata mutat erre — a vendégek általában védekező taktikára rendezkednek be. Inkább csak arra ügyelnek, hogy döntetlennél avagy kis gólarányú vereségnél rosszabb eredményt ne érjenek el. Az Újpesti Dózsa sikerét annak köszönheti, hogy a biztonságos hátsó játék mellett nem feledkezett meg a támadó feladatokról sem, s amikor már kikóstolta alaposan ellenfelét, gyors, rajtaütésekkel sikerült megnyernie a mérkőzést. Persze, bajnokcsapatunk ezzel még csak a feladat első felét oldotta meg. A másik fele még csak a visszavágón következik s annak megoldása sem lesz könnyebb. Igaz, papíron könynyebbnek tűnik, hiszen az itthoni légkör a lilafehéreknek kedvez, s képesség dolgában is felveszi a versenyt a Jugoszláv bajnokkal, de biztosan — nagy harc lesz! A Jugoszlávok — mivel már nincs veszteni valójuk — bizonyára igyekeznek majd meglepni ellenfelüket, mindent a támadásra, a gólra összpontosítanak. Az Újpesti Dózsa csak akkor juhat tovább az EK-ban, ha teljes szívvel, nagy-nagy akaraterővel játszik majd a visszavágón s nem teszi önteltté a Belgrádban szerzett tekintélyes előny. A glasgowi 50 000 néző nyitok arra, hogy milyen nagy érdeklődés kíséri világszerte a legfiatalabb nemzetközi torna, az európai Kupagyőztesek Kupájának küzdelmeit. A zöld-fehérek, mint a tudósításokból kiderült, nehéz harcot vívtak, s a játékbizony a mérkőzés egyes szakaszaiban messze meghaladta a labdarúgásban általában szokásos keménységet. A mérkőzésről szóló tudósításokból az is kiderül, hogy két gól beáltásból esett, tehát valójában szabálytalan gólokból született meg a skót bajnok 4:2 arányú győzelme. A Ferencváros az utóbbi évek során nem szerepelt valami fényesen a nemzetközi mérkőzéseken, így hát glaegoni veresége nem okozott valami túlságos meglepetést. Egy nagy tanulsága azonban feltétlenül van ennek a vereségnek. Ez pedig az, hogy a Ferencvárosnak fel kell hagynia — legalábbis a nemzetközi mérkőzéseken — az Itthon oly gyakran és nagy előszeretettel alkalmazott leor© játszási taktikával. Tudomásul kell vennie, hogy a külföldi játékvezetők nincsenek hozzászokva ehhez a játszási módhoz, s bizony minden rosszakanat nélkül tévedhetnek egy-egy helyzet megítélése alkalmával. Itthon sikerülhet a betofdtika, mert a magyar játékvezetők és partjelzők többé-kevésbé fel vannak készülve rá, hozzáedződtek ahhoz, hogy egy-egy mérkőzésen a les- és lesgyanús helyzetek egész sorát kell elbírálniuk, így hát viszonylag kevesebbet tévednek, mint külföldi kartársaik. Mindezt azért említjük meg, mert véleményünk szerint hasonló ,,hibákat" követhet el a visszavágón is a külföldi játékvezető. Ez pedig végzetes lehet, mert hiszen a Ferencváros idehaza — ha többek között erre is vigyáz — behozhatja a Glasgow Rangers előnyét. A slkót bajnok egyáltalán nem az a csapat, amelyet a zöld-fehérek a tőlük joggal elvárható jobb teljesítmény esetén ne tudnának legyőzni Budapesten Négy jugoszláv válogatottaT egy magyar válogatott ellen — egy hét múlva. Mind Jugoszláviában, mind idehaza nagy az érdeklődés e találkozók iránt, s a következő napok a lázas felkészülés jegyében folynak le. Négy válogatott csapatunk keretét a szombati és vasárnapi bajnoki mérkőzések után állítják össze. Mint értesültünk, mindegyik csapatot a hét közepén válogatják ki 18-as keretekből. A kiszemelt játékosok mindennapos közös edzéseken vesznek részt és szerdán előkészületi mérkőzéseket játszanak könnyű ellenfelekkel. Azért jelöltek ki ilyen ellenfeleket, mert a játékosok a sorozatmérkőzésekben elegendő gyakorlatra tettek szert, s ezeket a mérkőzéseket csupán mozgásra és néhány taktikai elképzelés begyakorlására szánják a szakvezetők. Jelenleg a legfőbb gondot a szélsőhátvédek és a fedezetek kiválasztása okozza az A-csapatban, hiszen Mátrai és Sárosi sérülésük miatt még most sem állhat rendelkezésre. Bundzsák sem érte még el legjobb formáját, kényszerűségből csatársorban szerepelt a Vasasban, de Kotász teljesítménye sem volt megnyugtató a bajnoki mérkőzések során. A B-válogatottban elsősorban jobbszélső-gond van, de szélsőket keresnek az utánpótlás-együttes részére is. Úgy véljük, válogatott együtteseink összeállításánál ezúttal nemcsak arra kell ügyelnie a szakvezetésnek, hogy megfelelő erejű csapatot küldjön a pályára a jugoszlávok ellen, hanem félszemmel már a közelítő VB-selejtezők felé is kell tekinteni. Ez a négyfrontos küzdelem déli szomszédaink ellen és a következő válogatott mérkőzések is most már ne csak a pillanatnyi sikereket szolgálják, hanem a jövő csapatainak építését is. Mert az 1958-as VB és az olimpia eseményei egyaránt azt igazolták, hogy a csapatok építésére idő kell! Sokkal több, mint amennyit a múltban szántak erte. A szerdai bécsi mérkőzés tözten,hogy ma már minden válogatott mérkőzésen nagy harcra lehet számítani. Azokban az országokban is megindult a fejlődés, amelyekben hosszú éves visszaesés, megtorpanás volt tapasztalható. Az egyre gyakoribbá váló nemzetközi találkozók tapasztalatait most már minden országban felhasználják. Ezt bizonyítja a francia nagyválogatott sok keserves perce a minap Helsinkiben, döntetlenje Lengyelországban, ezt bizonyítja a dán válogatott kétszeres győzelme olimpiai csapatunk ellen, s még sorolhatnánk bőven a példákat. Egyre inkább eltűnnek az első és második vonal közötti határok. Azok a jelek továbbá, hogy minden ország válogatott csapataiban igyekeznek megtalálni az idősebbek méltó utódait, arra int, hogy tehetséges fiataljaink fejlődését meg kell gyorsítani. Egyre több lehetőséget kell adni a nemzetközi szereplésre, de már nemcsak a B- és az utánpótlás-válogatottakban, hanem a nagycsapatban is. Különösen most van erre alkalom, amikor sérültek és formán kívül lévő idősebbek helyét kell betölteni. Még akkor is helyet kell biztosítani számukra, ha az első nagy feladat megoldása nem is sikerül a legjobban az első alkalommal. Ezért senki nem rója meg a kellő nemzetközi tapasztalattal még nem rendelkező fiatalt, sem pedig a szövetségi kapitényt, aki a pillanatnyi sikert esetleg kockára teszi a jövő érdekében. TE Nemzetközi vasutas birkózóverseny a Sportcsarnokban A Nemzetközi Vasutas Sportszövetség (USIC) a magyar vasutas szakszervezet sportosztályára bízta a II. nemzetközi vasutas kötöttfogású birkózóverseny megrendezését. A nagyszabású versenyre — mint■j már ismeretes — október 7—8 és 9-e között kerül sor a Nemzeti Sportcsarnokban. A találkozón 12 ország — a Szovjetunió, Finnország, Svédország, Törökország, Bulgária, Ausztria, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és Magyarország — legjobb vasutas birkózói mérik majd össze tudásukat. A vasutas-birkózók idei találkozója felér egy kis Európa-bajnoksággal, mivel az egyes országok válogatott csapatában — amint azt a nevezések is bizonyítják — számos ismert nevű versenyző található. A török csapat ígérkezik a legerősebbnek. Ebben a csapatban szerepel Bilek, az 1960. évi római olimpiai bajnok, Dogam, budapesti világbajnok, Káplán, a római olimpia második helyezettje, a többszörös osztrák bajnok, Brunner és Langle akik ugyancsak részt vettek a rómaii olimpián. Az ismertebb nevű versenyzők közé tartozik Tischendorf és Jülke, mindkettő a Német Demokratikus Köztársaság versenyzője, Pullem, Scherm (NSZK), Poljakov, Szamszonov. Makszimov, a Szovjetunió versenyzője, hogy csak néhány nevet említsünk. A magyar válogatottban is található néhány nevesebb versenyző. Elsők között kell megemlíteni Hódost, a helsinki olimpiai bajnokot, Rezmákot, a római olimpia ötödik helyezettjét és Tarr Gyula, a többszörös magyar bajnokot. A magyar válogatott, amelyet a közelmúltban lezajlott vasutas szakmai bajnokság után jelöltek fel, jelenleg a közös edzésekkel készül a nagy találkozóra. A csapat előreláthatólag a következő összeállításban indul a versenyen: Keresztúri (SZVSE) Hódos (DVSC), Ivanovics (Szolnoki MÁV), Nagy (DVSC), Tarr (BVSC), Bordás (BVSC), Kovács (DVSC), Reznák (Ceglédi VKSE). 4 Vasárnap, 1960. október 2. AZ ÉPÍTŐK OLIMPIAI NAPJA Sokgyermekes család életét vezetni, nevelni, összetartani családfői feladat. Osztozni örömben, bánatban, a nehézségek leküzdésében, csak egy jól öszszefogott család képes, amelyben a szülők tekintélye, igazságos ítélőképessége, nevelési módszere érvényesül. E módszerek fontos szerepet töltenek be társadalmi életünk más területén — így sportéletünkben is. Egy-egy sportegyesület irányítása, nevelése, a kollektív szellem megteremtése — ha nagyobb méretekben is —, de sok tekintetben azonos egy család életének igazgatásával. Ilyen és más vonatkozású összehasonlításokról beszélgettünk a pénteken délután megtartott sajtótájékoztató után az Építő-, Fa és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete sportosztálya vezetőjével, Horváth Gyulával. — Nagy családdal rendelkezik szakszervezetünk — mondta a sportosztály vezetője — és bizony sokszor apai gondoskodás, szigorú intézkedés, igazságos elismerés szükséges ahhoz, hogy a jó kollektív versenyszellemet biztosítani tudjuk. A sportvezetőnek, éppen úgy mint a családfőnek, körültekintőnek, sokoldalúnak kell lennie. Van ebben valami igazság. Nem könnyű an hany sportcsaládot vezetni, összetartani, a nevelést biztosítani, amelynek 18 000 „gyereke" van. Ennyi sportolóval rendelkeznek ugyanis az Építők. És ez a szám állandóan emelkedik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az elmúlt két év előtti statisztika, amikor a sportköri tagok száma 10 000 volt. Azóta 8000-rel növekedett a nagy család és nemcsak szép eredményekkel, hanem létesítményekkel is gazdagodott az egyesület. Ma már 46 labdarúgópályával, 10 csónakházzal, három tornateremmel, 14 teniszpályával, 24 röplabdapályával és még számos más létesítménnyel rendelkeznek. A szép egyenletes fejlődésben örvendetes tény, a minőségi sport mellett a tömegsport fejlődése. Ha csak a legutóbbi megmozdulásokat nézzük, az egyesület jó szervező munkáját kell elismerni. Eddig az olimpiai jelvényszerző versenyekbe 7045-en kapcsolódtak be, s közülük mintegy 3000-en teljesítették az előírt szinteket Külön elismerést érdemel még: a sportegyesület vezetői egy percnyi időt sem hagynak kihasználatlanul. A Fáy utcai és a többi sporttelepeken mozgalmas sportélet folyik. Így lesz a mai vasárnapon is, amikor a Fáy utcai központi sporttelepen nagyszabású olimpiai napot rendeznek. Az egésznapos versenysorozaton, amely 9 órakor kezdődik, akrobatikus tornabemutatókon, súlyemelő, kerékpár, ökölvívó és más sportágak versenyeiben szerepelnek az Építők sportolói. Külön érdekessége lesz az eseménynek, hogy az Építők Rómában járt olimpikonjai , Kulcsár Gergely gerelyvető, Egressi Vilma kajakozó, Füle Judit tornász és Molnár Albin vitorlásversenyző is részt vesznek az ünnepségen. Tehát vasárnap ismét nagy nap lesz az Építők sportcsaládjában — és ez is — mondotta búcsúzóul Horváth Gyula — egy téglát jelent a 25 százalékos emelésben. Csécsey József Fejlesszük a pályaépítési mozgalmat! A Magyar Testnevelési és Sport Tanács emlékezetes áprilisi határozata nyomán országszerte nagyjelentőségű pályaépítési mozgalom bontakozott ki, amelynek során a kispályák, a sportudvarok százai épültek társadalmi erőből és jelenleg is egész seregpálya építését tervezik a különböző sportszervezetek. Mik a mozgalom eddigi tanulságai, milyen feladatokat kell megoldani a mozgalom további fejlesztése érdekében? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Béky Ernőnével, a társadalmi munkával épülő sportpályák akcióját segítő bizottság titkárával. — Bizottságunk a legutóbbi ülésén, örömmel állapította meg, hogy a mozgalom az elmúlt néhány hónap alatt is igen figyelemre méltó eredményeket ért el — mondotta Béky Ernőné. — Igen sok szép, új kézilabda-, röplabdapálya épült, számos meglévő létesítményt újítottak fel, hoztak rendbe főként társadalmi munkával, a sportbarátok áldozatkészségéből. A mozgalom méreteiről jelenleg még nincsenek pontos adataink, hiszen a felmérés csak az év végén történik meg, de a hozzánk befutott jelentésekből is jól látható, hogy e mozgalom hatása rövid idő múlva mutatkozni fog a sportmozgalom fejlődésében. A mozgalom megindítása óta olyan számottevő létesítmények épültek fel, mint például a Váci Pamutfonó vízitelepe, az Öntöspusztai Tsz SK sportpályája, a Szegedi Kender pályája, egy sereg iskola sportudvara. Úgyszólván az ország minden városában és természetesen minden megyéjében számos új sportpályán hódolnak a fiatalok a sport örömeinek, s ezeket a pályákat zömükben társadalmi erőből hozták létre. Bizottságunk igyekezett segíteni a mozgalom fejlődését. Többek között kiadott egy brosúrát, amely irányt mutatott a társadalmi munka szervezésére és a kispályák építésére, az anyag beszerzésben segítette a hozzá forduló sportszervezeteket és általában minden erkölcsi támogatást megadott a társadalmi munkában épülő sportpályák megvalósulásához. — Milyen problémák merültek fel a bizottság munkája során? — A legtöbb problémát az okozta, hogy hogy sokan félreértették a mozgalmat, s azt hitték, hogy e mozgalom keretében, bizottságunk támogatásával nagyszabású építkezéseket is le lehet bonyolítani, így több tízezer forintos beruházásokat akartak eszközölni, öltözőépületek, uszodák anyagigényes létesítmények építését tervezték, s ezek megvalósításához kértek segélyt bizottságunktól. Ilyen vonakozású segítséget természetesen nem adhattunk, egyrészt, mert nem volt módounkban, másrészt, mert nem is tartottuk volna helyesnek, hogy a népgazdasági tervek megkerülésével próbáljunk sportlétesítmények építéséhez hozzájárulni. Álláspontunkat sokszor nehezen értették meg, de bizottságunk természetesen mindvégig szilárdan kitartott mellette. — Mi a soron lévő legfontosabb feladat a mozgalom fejlesztésében? — Természetesen mindent elkövetünk, hogy a sportszervezeteket továbbra is serkentsük a társadalmi munka szervezése és kispályák építésére. Most azonban talán még ennél is fontosabbnak látszik, hogy a meglévő létesítmények karbantartásának a kérdését oldjuk meg részben társadalmi munkával. Az elkövetkező hónapokban a testnevelési és sporttanácsok a szakszervezetek és a KISZ-szervezetek segítségével felmérik a területükön végzett társadalmi munkát, s ezeket az adatokat megyénként összesítik. Ez a munka előreláthatólag az év végére fejeződik be. Akkor világos képünk lesz a társadalmi munkában épült új pályák számáról és általában a társadalmi munka mértékéről. Ezeknek az adatoknak az alapján kerülnek kiosztásra Budapesten és megyénként azok a jutalmak, amelyeket a legeredményesebben dolgozó sportszervezeteknek a verseny meghirdetésekor kilátásba helyeztünk. Nagyon számítunk arra, hogy a TST-k adatgyűjtő munkáját mindenki segíteni fogja, s így valóban azok kapják a jutalmakat, akik a legjobban dolgoztak. A jutalmak a kiírásnak megfelelően értékes sportfelszerelések lesznek, amelyek hozzájárulnak a sportszervezet munkájának még eredményesebbé tételéhez — fejezte be nyilatkozatát Béky Ernőné. A. A. ♦ Olimpia utáni hétkőznapok A kora reggeli őszi napsugár párás fényekkel aranyozza be az öreg Tattersal viharvert bokrait. A Keleti pályaudvarról hangszórón érkező kocsiirányítói utasítások keverednek az ügetőpálya felől érkező friss, pattogós reggeli zene hangjaival. Az edzőpályákon nagy az — Béla bácsi, kimegyek a vágtapályára — szól egy zöld melegítős fiatalember, aki egy jó húsban lévő sárgát lovagol. — Jól van, Feri — hangzik az edzői beleegyezés —, csak arra vigyázz, hogy nyugodt tempóban, „gömbölyűen" vágtázz. A fiatalember már messze jár, amikor az edző körül lovagló lovasok dicsérni kezdik a zöldmelegítős fiatalembert. Jogos a dicséret, mert hiszen az előző napon még Makkosmária erdei útjain fárasztó futással fejezte be az öttusa-bajnokság küzdelmeit. A lovasok beszélgetéséből derül ki, hogy a Góbé nevű sárga nyergében Németh Ferenc olimpiai bajnokunk ül. Várjuk meg kétszeres aranyérmes olimpiai bajnokunkat, amíg visszatér. Azután ereszszük lazára vele együtt a kantárszárat. Léptessünk csak egymás mellett és beszélgessünk el Németh Ferivel, vajon hogyan telnek egy olimpiai bajnok hétköznapjai. Mivel minket a hétköznapok Vajon miből áll egy olimpiai bajnok pihenése? —• vetődik fel bennünk a gondolat. — A következő két hét alatt könnyű, levezető edzéseket tartok. Azután két hétre lényegében abbahagyom a munkát, mert üdülni megyek a feleségemmel. Ezzel azután remélem, kipihenem az olimpia óta meglévő idegfáradtságomat. Amikor az idegfáradságról beszél, felelevenít egy esetet: élénkség. Vagy három helyen is a Dózsások lilamelegítős lovasai tartják edzésüket. Másutt a díjlovasok hosszú, hajlékony pálcájukkal tanítják plaffozni lovaikat. A vizes árok előtti részen a MEDOSZ lovasai edzenek, néhány lótomásztató akadály segítségével érdekelnek, nem tesszük fel a sablonos kérdéseket, hogy mit érzett a győzelemkor, az olimpiai dobogó legmagasabb fokán. Hiszen ezekre a kérdésekre már százszor elmondta válaszait azóta, hogy a Ferihegyi repülőtéren meghatottan fogadta a hazaiak baráti köszöntését. — Hát igen — kezdi Feri a beszélgetést —, vége az ünnepeknek. De nem is bánom, mert lassan már gondolni kell a jövő feladataira. A nagy ünneplések közben pedig erre nemigen jut idő. A 24 éves gépésztechnikus négy éve öttusázik. Ahogyan elmondja, az utolsó két évben erősen ,,ráhajtott". Az olimpiai bajnokság megnyerése után egy kis „kiengedés” következet. Nem volt éppen szerencsés a magyar öttusa-bajnokság közvetlen olimpia utáni megrendezése, de mivel a csepeliek csapatában számítottak rá, elindult. Most azonban már a pihenés ideje következik, amely most a bajnokságon történt. " Vívás közben egyszer csak azon vettem észre magam, hogy nem az ellenfelemet figyelem, hanem az érdekel, hogy az egyik néző a pást mellett a gyerekét eteti. Ilyesmi azelőtt nem fordult velem elő. Nagy szükség van Németh Ferinél a pihenésre, mert 1961 ben újabb komoly feladatok állnak öttusázóink előtt. Szeretne állandó tagja lenni válogatott csapatunknak. Ez pedig nem könnyű dolog, mert ahogyan mondja, nagy a „konkurrencia". Jövő évben még a moszkvai világbajnokság előtt előreláthatóan két nemzetközi találkozóra kerül sor. Egyet nálunk rendeznének, egyre pedig Svédországba utazna el válogatott csapatunk. Olimpiai bajnokunk szerény sportember. Beszélgetés közben már arról akar meggyőzni, hogy olimpiai sikere „csak” a szerencsés körülmények találkozása Eddig lovaglásban a biztonság miatt nagy óvatossággal versenyzett. Most szeretné, ha a biztonság megtartása mellett rámenősebb, gyorsabb lovaglásra lenne képes. Vívásban úgy látja, hogy a lerohanó stílus ideje lejárt. Most már a technikás vívók kerültek előnybe. Ezért csiszolni akarja technikai tudását és új technikai elemekkel bővíteni fegyvertárát. Ebben az évben lövészetben 189 körös átlag volt az előirányzata. Ezt az átlagot sikeresen teljesítette, hiszen 198 körös legjobbja mellett 187 kör volt a leggyengébb eredménye. Jövőre 190 kör feletti állandó eredményre számít. Fizikai számokban könnyebb munkára készül. Úgy érzi, hogy állandósítani tudja 4 perc körüli úszóidejét és futásban só az elsők között marad. Beszélgetésünk közben, amíg lovaink a füvet harapdálják érdekes kérdés megvitatására kerül sor. Az edző és a versenyző közötti viszonyra terelődik ugyanis a szó. — Azt hiszem — beszél erről olimpiai bajnokunk —, hogy nálunk, a Csepelben, megfelelően egészítik ki egymást az edző és a versenyző tapasztalatai. Én folyton született meg. A legtehetségesebb hazai öttusázónak klubtársát, Balczó Andrást tartja. Saját magáról szólva elmondja, hogy még sok javítani valója van. Ebben az esztendőben négyszer állt Rómában a győzelmi emelvény legmagasabb fokán, hiszen az olimpiai győzelmek mellett már májusban is kettős sikert könyvelhetett el a római nemzetközi versenyen. Szeretné eredményét állandósítani, mert a római győzelmek után további nemzetközi versenyek tiszteletdíját is el akarja helyezni vitrinjében, például az edzéstervek összeállítása alkalmával közlöm Benedek Ferenc edzőmmel észrevételeimet és így külön a nekem legjobban megfelelő edzésterv alapján készülök fel. Az ilyen nagy követelményű összetett sportágban ugyanis nem lehet mindenkinek egy kaptafa szerint felkészülni.. Figyelembe kell venni, hogy minden versenyző adottsága más és más, és nem egyformán reagálunk az egyes sportágak követelményei közötti különbségekre. Reméljük, hogy elkerül Németh Ferinek jövő évi felkészülése és augusztusban a Moszkvai világbajnokságon olimpiai bajnokhoz méltóan fog majd szerepelni. Szeretnénk, ha a Csepel Varrógépgyárban Magyar Zoltán igazgató a világbajnokság után is azzal köszönthetné olimpiai bajnokunkat, hogy munkatársai büszkék eredményére és úgy érzik, hogy nekik is részük van a jó eredmények elérésében. Lassan kézbe vesszük lovaink kantárszárát. Beszélgetés közben Góbé is megnyugodott, csapzott szőre lassan megszáradt. Fordítsuk tehát lovaink orrát az istálló felé és lenyergelés közben búcsúzzunk a megszokott szavakkal: „Sok sikert kívánunk !” Toldy Ferenc A szorgalmas fiatalember Olimpiai bajnok pihenése Mi szükséges a sikerhez? Ismét páros CSB teniszben A Budapesti Tenisz Szövetség életrevaló kezdeményezései közül különös figyelmet keltett az elmúlt évben első alkalommal megrendezett páros csapatbajnokság. E versenysorozat két szempontból is felhívta magára a figyelmet, egyrészt a versenyidény megnyújtásai, másrészt az állandó páros kialakítása és a párosjáték fejlesztése szempontjából. A magyar teniszsport helyzetét tekintve e két szempont csaknem döntő jelentőségű. A résztvevő szakosztályok és versenyzőik azonban az elmúlt évben sajnos egyáltalán nem éltek a kínálkozó lehetőségeikkel. A szakosztályokban ugyanis nem készültek tervszerűen e versenyre és a játékosok sem vették eléggé komolyan a mérkőzéseket. A hibákon ezúttal lehetne javítani, hiszen a BTSZ ismét kiírta a páros csapatbajnokságot. A kiírás alapjaiban nem változott. Egy-egy csapat változatlanul két párból áll, a szakosztályok természetesen több csapatot is indíthatnak. A kiírás újdonságaként a páros CSB műsora az összevont ifjúsági és serdülő küzdelemsorozattal bővül és így a fiatalok is örvendetesen pompás versenyzési lehetőséghez Jutnak.