Népsport, 1960. december (16. évfolyam, 245-265. szám)
1960-12-01 / 245. szám
♦aa* Befejeződüs a madridi sakkverseny A sakkvilágbajnoki zónadöntőbe jutásért folyó négyes körmérkőzés hétfőn este befejeződő Madridban. Az utolsó napon a jugoszláv Gligorics a 34. lépésnél legyőzte a spanyol Pomart, Donner pedig a 47. lépésben Portischt. A négyes körmérkőzés végeredménye: 1. Gligorics 3.5 pont, 2—3. Pomar és Portisch 3—3, 4. Donner 2.5. A sakkvilágbajnok zónadöntőbe Gligorics, Pomar é£ Portisch jutott. (MTI) föl? g \ ■ MmgSm — -■ £1 m m ml m§& A MAG’AR TESTNEVELÉSI ÉS SPORT TANÁCS LAPJA CSÜTÖRTÖK, 1960. DECEMBER 1. Ara Go fillér XVI. ÉVFOLYAM, 345. SZÁM A TKI az olimpiai jelvényszerző versenyről Csütörtökön Bp. Petőfi—Bp. Vörös Meteor női kosárlabda-rangadó Jugoszláv előkészületek December 11-én Zágrábban kerül sora Jugoszlávia—Magyarország férfi kézilabda VB-selejtezőre. A jelentésnek ígérkező nemzetközi találkozóra a Jugoszlávok Iván Sznoj szövetségi kapitány vezetésével megkezdték az előkészületeket. Az edzéseiket a következő 16 játékos végzi: Jandrokovica. Jovics, Mosztarac. Perovics. Satanivukovics. Ragus, Peter. Simonic. Szitankovics. Redin, Gyuranac, Dogan, Karadzsa. Basice, Sarenkapa ea ...CD. A jugoszlávok december 2-án, ötve 4-én , ugyancsak Zagrrban nemzetközi mérkőzésen eredjennek az NDK válogatottellen, s ez lesz a főpróba aagyarok elleni mérkőzésre. Makray győzött Kedden este a Sportcsarnok Gzópületében- megtartották az ifjúsági, tornász-válogatott - két harmadik ellenőrző versjét. Ezúttal az első válogatón eztes Makray Katalin, a Post tehetséges versenyzője bízoult a legjobbnak. Gerendagyarlata egészen kiválóan sikert. Az összetettben elért eredmnye 9.4-es átlagnak felel meg. Erődi, aki a legutóbbi válogatón az első helyen végzett, gyengén sikerült leugrása miatt nem került az első hat közé, viszont nagyon szépen ugrott Pataki Zsuzsa. Az eredményhirdetés után kijelölték a csehszlovákok ellen szereplő csapatot, amelybe négy Postás-lány — Pálinkás, Makray, Papp és Hidegkúti —, valamint Endrődi és Pataki került. Tartalékok: Tasnádi, Kriegs- Au és Szűcs. Összetett: 1. Makray (Bp. Postás) 37.5. 2. Papp (Bp. Postás) 37.2. 3. Pataki Zs. (Bp. Honvéd) 36.9. 4. Pálinkás (Bp. Postás) 36.9, 5. Tasnádi (Bp. Honvéd) 36.6. 6. Hidegkúti (Bp. Postás) 35.3. Talaj: 1 Papp 9.5, 2. Hidegkúti 9.4, 3. Makray 9.3. Gerenda: 1. Makray 9.5, 2. Endrődi (Bp. Petőfi) 9.3, 3. Pataki 9.3. Felemáskorlát: 1 Pálinkás 9.4, 2. Makray 9.4, 3. Papp 9.3. Lóugrás: 1. Pataki 9.4, 2. Papp 9.4, 3. Hidegkuti 9.3. Újpesti Dózsa-Benfica 2:1 (0:1) Népstadion, 20 000 néző. Vezette: Albert Guimard (Julee Jonin, Francois Kelly) mindhárom svájci. Újpesti Dózsa: Török — Rajna, Várhidi, Sóvári — Szíli, Borsányi — Jagodács, Göröcs, Szusza, Kuhanszad Hampi. Benfica: Costa-Poreira— Angelo, Germano, Cruz — Neto, Seraiva — J. Augusto, Santana, Aguas, Coluna,,Caven. Góllövő: Santana, Halápi, Szusza. Szögletarány: 8:3 (3:2) az Újpesti Dózsa javára. A mérkőzés előtt a Benfica bezárkózott, senkit nem engedtek az öltözőbe. Esőtől felázott, eléggé rossz talajú pályán kezdődött a mérkőzés. A Dózsa nagy lendülettel kezdett, a 2. percben Göröc a kicselezte a védelmet, de az átadás nem sikerült. A 4. percben csak dance árán tudtak akasztani egy Dózsa-támadást a vendégek, mintegy 18 méterre. Szusza futott a labdának és félmagas erős lövését a kapus védte. Nem sokkal utána Jagodics lőtt mellé jó helyzetben. A 7. percben Auguisto futott el a jobbszélen, az alapvonalról hátragurított a fedezetlenül hagyott Santana felé, s a jobbösszekötő mintegy 10 méterről laposan a jobb sarokba lőtte a labdát. 1:0 a Benfica javára. A gól után a Dózsa erősített. A 10. percben Szusza a sorfalba lőtt egy szabadrúgást. Majd ismét Jagodics lőtt kapu mellé. A 14. percben Halápi ugrott ki, mintegy 12 méterről jó lövést eresztett meg, a portugál kapus azonban nagy bravúrral szögletre ütötte a labdát. A 17. percben Coluna lőtt kapu mellé egy szabadrúgást. A 19. percben igen jó Dózsa-támadás végén Halápi lőtt mellé nagy helyzetben. Még ugyanebben a percben Jagodics vezetett támadást, a hálóba is lőtte a labdát, de a játékvezető nem adta meg a gólt, mert előzőleg szabálytalanságot látott. A 23. percben Színi szabadrúgása Göröcsöt találta nagy helyzetben és a jobbösszekötő kapu mellé lőtt. Aztán Jagodics lőtt ismét kapu mellé. A 28. percben Göröcs a balösszekötő helyén ugrott ki és lapos lövése a bal kapufa tövéből pattant ki a mezőnybe. A 30. perctől szűnt meg az Újpesti Dózsa nagy nyomása. A 36. percben Santa nagy kapufát lőtt. Két perc múlva pedig Augusto lövése vágódott vissza a kapufáról. Ezután a félidő végéig ismét az Újpesti Dózsa támadott. A II. FÉLIDŐ is újpesti rohamokkal indult. A 48. percben Göröcs ugrott ki, s mintegy 10 méterről nagy lövést eresztett meg, a portugál kapus azonban bravúrosan elcsípte a labdát. Az 52. percben Coluna futott el, lövése a kapufáról a vetődő Török kezébe jutott. Az 55. percben Szusza nem találta el a labdát jó helyzetben, utána Halápi még a kapust is kicselezve 4 méterről a kapu közepébe helyezte a labdát. 1:1. Két perc múlva a portugál kapus kiejtett egy labdát. Szuszta futott rá, rálőtte, s a labda a kapus kezéről kapu fölé szállt. Ez is nagy helyzet volt. A 62. percben Göröcs remek és gyors cselekkel keresztültört a védelmen. Szusza elé tette a labdát, a középcsatár az 5-ös sarkáról a kapu közepébe lőtt. 2:1 az Újpesti Dózsa javára. Tovább rohamozott az Újpesti Dózsa. A 65. percben Kuharszki lövését védte bravúrosan Costa- Pereira. Két perc múlva Szusza lőtt ismét nagy helyzetben kapu mellé. A 75. percben majdnem egyenlített a Benfica. Várhidi hibájából Santana elfutott. Török kifutott a 16-oson kívülre, a csatár azonban nem lőtt azonnal és így odalett a helyzet. Néhány Benfica-támadás után ismét az Újpest ért el szögletet. Szögletrúgás után Sóvári lövését a kapu fölé tolta a kapus. A 85. percben szabadrúgáshoz jutott az Újpesti Dózsa. Borsányi 20 méteres lövése a jobbkapufa tövéről perdült a kapu mögé. Az utolsó percben még Jagodicsnak akadt óriási helyzete, de 8 .méterről teljesen tisztán állva kapu mellé lőtt. Ha a visszavágás reménye nem is, de a továbbjutás lehetősége szertefoszlott, amikor az első gól nem a Benfica, hanem az U. Dózsa hálójában táncolt. Ez a gyors gól megnyugtatta a portugálokat és érthetően nagyon idegessé tette a Dózsát. Ennek tulajdonítható, hogy a nagy lelkesedéssel harcoló magyar csapat, noha lényegesen jobban játszott, mint ellenfele, az I. félidőben nem tudott gólt elérni, s ez a későbbiekre nézve döntő volt. Pedig helyzetei már a játékidő első felében is szép számmal voltak. De mit ért a mezőnyfölény, ha a támadások nem végződtek góllal! Jagodics, Halápi, majd Göröcs mér az első húsz percben nagy helyzetet hagyott kihasználatlanul. Aztán egyszer a kapufa is megmentette a kitűnő Costa- Pereira hálóját a góltól. Igaz, hogy ebben az időszakban két esetben Török is csak a kapufának köszönhette, hogy nem kapott újabb gólokat. Szünet után erősített a magyar csapat, s voltak időszakok, amikor nemcsak irányította a játékot, hanem heves rohamozásokkal nagyon beszorította ellenfelét. A döntő hiba ekkor is az volt, hogy most is kimaradtak a legnagyobb helyzetek is, két esetben Szusza, egyszer pedig Kuharszki hibázott, amikor már csak a kapussal állt szemben, s ismét lőtt a Dózsa egy kapufát is. Hiba volt az is, hogy az összjáték pontatlan átadások miatt gyakran elakadt, vagy a gyorsabb vendégek közbelépései meghiúsították a befejezést. A portugálok nagy gondot fordítottak a védekezésre, két fedezetüket mélyen hátravonták, s néha négy, sőt időnként öt hátvéddel harcoltak, a fedezetek helyére pedig az összekötők húzódtak hátra. De a Benfica nem adta fel a veszélyes ellentámadások, a kezdeményezés lehetőségét. Nagy erényük volt, hogy az ellentámadásokhoz, gyorsan felfejlődtek és kevés támadásból is kidolgoztak helyzeteket. A Benfica budapesti játékával is bebizonyította, hogy jó csapat, tagjai valamennyien jól képzett labdarúgók. Egy azonban kétségtelen, az Újpesti Dózsa a játék kép alapján lényegesen nagyobb arányban is győzhetett volna. Az Újpesti Dózsában Török a gólról nem tehet. A hátvédek teljesítményéről nem lehet egyértelműen csak jót mondani, mert Rajna idegesen, bizonytalankodva kezdett. Várhidi szünet után kétszer, háromszor is kihagyott, Sóvári pedig a gól előtt teljesen fedezetlenül hagyta a szélsőjét. Igaz viszont az is, hogymindhármuknak voltak nagyszerű közbelépései, különösen Rajna javult fel, s szünet után kifogástalanul játszott Sóvári is. Borsányi volt az együttes legjobbja. Sokat, fáradhatatlanul dolgozott, s a labda megszerzése után rengeteg támadást indított el. Annál rosszabb benyomást keltett viszont ezúttal Színi. A jobbfedezet cselei és átadásai nem sikerültek. Lassú és körülményes volt. A támadósor tagjai közül Szusza nagy igyekezettel játszott, s erénye volt az is, hogy a megszerzett labdát ügyesen tartotta, s az első félidőben a legritkább esetben adta rossz helyre. Szünet után azonban kihagyott két nagy helyzetet, s el is fáradt. Kapura leg- s inkább Göröcs gyors megmozdulásai jelentettek veszélyt, bár a jobbösszekötő lényegesen mérsékeltebben játszott, mint legutóbb a Csepel ellen. Kuharszki ügyetlenkedései miatt sok úji pesti támadás elakadt. Halápi néhány nagyszerű megoldás mellett elemi hibákat is elkövetett. S Jagodics több esetben szeleske- sdett, olyankor is lőtt, amikor a beadás helyesebb lett volna. A Benficában Costa-Pereira ragyogóan védett. Több esetben gólnak játszó lövéseket hárított a nagy bravúrra. Nagy erőssége volt csapatának, a középhátvéd, Germano is. Kitűnően szerelt, nagyon jól helyezkedett, ha módja volt rá, földön tartotta a labdát. A két szélső hátvédet már többször átjátszották. A fedezetek közül a szívós Neto szereléseivel, Seraiva pedig inkább előre adásaival tűnt ki. Az ötösfogat legjobbja Coluna volt. Legtöbbször egészen hátulról vitte fel a labdát, nagyon, jól cselezett, és Santanával együtt csillogtatta technikai képzettségét. Augusto az I. félidőben néhányszor bebizonyította, hogy jó játékos, de később sérülése miatt nagyon visszaesett. Caven kevés támadást vezetett, Aguas magára volt hagyatva, láthatóan labdatartásra törekedett, így akarta társai felzárkózását elősegíteni. A játékvezető Guimardnak túlságosan nagy feladatot jelentett ennek a heves, elég sok szabálytalanságtól tarkított mérkőzésnek a levezetése. Mindkét, fél terhére többször ie tévedett. Németh Gyula — Tarr István Egri és Szabó László döntőbe került Belgrádban — Távbeszélő-jelentésünk. — (Belgrád, november 30.) A belgrádi ,,Aranykesztyű”versenyek középdöntőit kedden délelőtt és délután tartották meg. Nekünk szokatlan az a nagy érdeklődés, amely a versenyek iránt megnyivánul, mert bár a küzdelemnek csak három magyar és itt három lengyel”x résztvevője van, minden jegy elővételben elfogyott és a keddi küzelmeknek 8000 nézője volt. Maga a kiállítási csarnok impozáns, de nem teljesen kész Jelenleg nagyon hideg, miután a központi fűtéssel még nem készültek el. Az öltözőket az előcsarnokban ideiglenesen felállított deszkafalak választják el, fürdési lehetőségek nélkül. A minimális kényelem egyelőre tehát még hiányzik, de azt ígérik, hogy az EB-re minden rendben lesz. Maga a verseny számunkra sok kellemetlenséget tartogatott. Kezdődött azzal, hogy a jól küzdő Vona szemhéja felrepedt a második menetben és az orvos nem engedte tovább mérkőzni, bármennyire is nem tetszett a dolog Vonának. Folytatódott a kellemetlenség Egri mérkőzésével, Egri a három menet alatt remekül küzdött az erősebb felépítésű Radanov ellen. Az edző utasításaihoz mérten az első menetben rendre ellépett rohamozó ellenfele elől, s pontosan ütött. Radanov többször még a kötelekre esve boszszankodott, amikor Egri már ütésre készen várta. A második menet kiegyenlített volt, de a harmadik menet ismét Egri határozott fölénye jegyében telt el, így nemcsak a szakembereket, hanem a nézőket se meglepte az eredményhirdetés. Nagy Lajossal szemben ugyanis mind a négy jugoszláv bíró Radanovot hozta ki győztesnek. A jugoszláv fiú első dolga az öltözőben az volt, hogy elismerte vereségét. De ami ezután következett, az még furcsább, szinte példátlan volt. Az ebéd után tartott bírói értekezlet megsemmisítette a téves ítéletet és Egrit hozta ki győztesnek. A szerda esti döntőben tehát mégis ő áll szembe Mitroviccsal. Szabó László az esti műsorban szerepelt. Ott a korábbról ismert Spice, a Belgrádi Partizán versenyzője volt az ellenfele. Szabó jó ütemben keresztbe verte a beugrásokkal próbálkozó Soicsot és mind a három menetben jobbnak bizonyult. Kivárások, gyors ütések jellemezték a küzdelmet. Szabó frissen jött le a szőri tóból. A többi mérkőzés is hatalmas küzdelmet hozott és élénk tetszésnyivánítás kíséretében zajlott le. Elsősorban változatos összecsapásokat és néhány igen tehetséges és technikás jugoszláv versenyzőt láttunk. A pehelysúlyú olimpiai 2. helyezett lengyel Adamski ugyancsak hatalmas iramú, gyors mérkőzésen szerezte meg a győzelmet. Keddi eredmények. (Elől a győztesek). A nem jugoszláv versenyzőknél külön feltüntettüka nemzetiséget. Légsúly: Mehovics—Nevrkla, Kolarevics— Sarics. Harmatsúly: Egri (magyar) —Radanov, Mitrovics— Ge. Pehelysúly: Paunovice—Erzics, Adamski (lengyel)—Jelacsics. Könnyűsúly: Sztankovics—Vona (magyar), Benedek—Brandarek. Kisváltósúly: Bogoszavljevics— Palics, Nehovics—Dusén. Váltósúly: Kargics—Húsz, Pavics— Avramovics. Nagyváltósúly: Keava—Bartuszewicz (lengyel), Jeleszics—Andzselkovics.. Középsúly: Jakovljevics—Sztankovics, Slovakiewiez (lengyel)—Tomics. Félnehézsúly: Milivojevice— Dzsordzijevics, Bogunics—Sztefan Inovics. Nehézsúly: Szretenovics— Macsajov, Szabó L. (magyar) — Solis, Holecska Tibor Ezüst jubileum Bozsik József december 4-én a Bp. Honvéd-Ferencváros mérkőzésen ünnepli labdarúgó pályyafutásának 25. évfordulóját. A kiváló, csaknem százszoros válogatott játékos negyedszázaddal ezelőtt kezdte a játékot a Kispest színeiben, azóta megszakítás nélkül küzd a Kispest, illetve a Bp. Honvéd sportsikereiért. (MTI) Fej-fej melletti küzdelemben döntetlen a lublini mérkőzésen . Távbeszélő-jelentésünk. (Varsó, november 30.) Varsóból hétfőn este társasgépkocsin utaztunk a másik „ökölvívó-városba”, Lublinba, a lengyel—magyar ifjúsági válogatott mérkőzés ifjESI, „második fordulójára". A lengyelekről is, hétfőn este mérlegeltek, míg a mieink varsói mini mérlegelését keddre is érvényesítették. A lengyelek műsoron kívül még egy pehelysúlyú mérkőzést szerettek volna rendezni, de Babics sérülése miatt erre nem kerülhetett sor. Lublinban nem sikerült a viszszavágó, bár igen közel álltunk a győzelemhez. Ezúttal Palotás győzelmét pontozták el. A varsói és a lublini lengyel csapat erejét egyenlőnek vehetjük, ezzel szemben Babics sérülése és Kárpáti betegsége miatt mi Lublinban tartalékosan álltunk ki. Nagy előnye volt a lengyel válogatottnak az is, hogy teljesen pihenten küzdhetett ellenünk. Mielőtt a szorítóba lépett volna az első pár, H. Kukler, a többszörös lengyel ökölvívó-bajnok és sokszoros válogatott ünnepélyesen elbúcsúzott a közönségtől, mert a jövőben — mint edző — a fiatalokkal akar foglalkozni. A nemzetek közötti mérkőzések szokásos ünnepi műsorának befejezése után 2500 néző előtt lépett szorítóba az első pár (elől a lengyel versenyzők). Létsúly: Orozdza! pontozásos vereséget szenvedett Csergétől. Cserge mindig jókor ütött közbe, győzelmét a közönség lelkesen megtapsolta. 0:2. Harmatsúly: Dielicki pontozással győzött Palotás ellen. Az első menetben Palotás kemény balhorgai pontatlanok voltak, vagy sokszor tenyérrel értek célba. A magyar fiút meg is intették. A második menetben már pontosabb balhorgokat ütött, ő az egyik után nyolcig számoltak is Dielicki felett. Palotás igen okosan használta ki a még mindig szédülő lengyel „kihagyásait”, s gyomorra és fejre vitt horgaival nagy előnyre tett szert. A közönség sem lelkesedett túlságosan, hogy a lengyel versenyzőt hirdették fel győztesnek. 2:2. Pehelysúly: Newynek p. gy. Kapus ellen. Kapus végig nagy lelkesedéssel harcolt, de kiforrott ellenfele ellen nem lehetett eredményes. Newynek győzelme biztos volt. 4:2. Könnyűsúly: Atanowicz p. v. sz. Szántótól. Szántó meglepően bátran és okosan harcolt. Pontosan ütötte kemény horgait fejre, testre egyaránt, bár ellenfele állta azokat. Szántó egyszer érdemtelenül megintést kapott „állj utánütésért de még így is megérdemelten győzött. 4:4. Kisváltósúly: Symkowiak p. v. sz. Pauer 11-től. A végig támadó és nagyerejű horgokat ütő Pauer 11-vel szemben csak igen ritkán jutott szóhoz a lengyel öklöző, akit a 3. menetben meg is intettek fejelésért. 4:6. Váltósúly: Ziewkowski p. gy. Kosztolni ellen. Kosztolni ökölvívásán meglátszott, hogy gyomra a vasárnapi mérkőzés után még nem jött teljesen rendbe. A lengyel fiú felütései nemegyszer találtak a fájó pontra. Kosztolin hősiesen küzdött, de nem tudta megakadályozni ellenfele gyözelmét, 6:6. Nagyváltósúly: Niezgoda p. v. sz. Pavlistól. Az első menetben csak tapogatódzás folyt. Pavlis azután — állandóan balegyeneseket ütve — könnyen „kiszurkálta” ellenfelét. 6:8. Középsúly: Kamyk p. gy. Dunajetz ellen. Dunajetz a 2. menetben érthetetlenül csak védekezett, s igen sokszor kettős fedezékbe ment ellenfele elöl. A 3. menetben nekibátorodott és igen szép technikai megoldásokat láttunk tőle (elhajlás, keresztbeverés). Ezt a menetet megnyerte a magyar fiú, de ez kevés volt a végső győzelemhez. 8:8. Félnehézsúly: Trela p. gy. Bittér ellen. Az igen kemény, fordított alapállást szőke Trela ellen az első menetben sehogy sem tudott kibontakozni Bittér. Trelának sokszor sikerült a kötélhez vinni és ott megsorozni Bittért. A 2. menetben kemény horgaival Bittér kerekedett felül, de a menet végén fogásért megintették. A 3. menet eléggé kiegyensúlyozott volt, 10:8. Nehézsúly: Krzemiew p. v. sz. Szabó A.-tól. Szabó igen sikeresen mutatkozott be. Jobbhorgai után nyolcat számoltak ellenfele felett, aki ettől kezdve igen óvatosan öklözött. Végül is nagy fölénnyel győzött Szabó, 10:10. A mérkőzéseket a lengyel Kasprzyk vezette. Pontozott: Liebel (csehszlovák), Schuhodal (lengyel) és Óváry (magyar). Szerdán délelőtt 10 órakor érkeztünk vissza Varsóba, ahonnan délután fél kettőkor indultunk hazafelé és csütörtökön reggel fél 8-kor érkezünk meg a Keleti pályaudvarra. Óváry Albert Rudolph, az év legjobb sportolója az ISK szavazása alapján Itt a tél: elérkezett az évi legjobb sportteljesítmények értékelésének, küllönböző rangsorok felállításának hagyományos ideje. A nyugatnémet Internationale Six Art-Korrespondenz sporthírügynökség immár tizennegyedik alkalommal rendezett nemzetközi, szavazást a külföldi lapok között az év legjobb sportolóinak megalapítására. A szavazáson az idén 24 ország egy-egy sportvagy napilapja vett részt, magyar részről a Népsport. A lapok az év általuk legjobbnak tartott tíz sportolóját sorolták fel és a helyezések alapján 10, 9, 8 stb. pontozással alakult ki azután a beérkezett szavazó cédulák alapján a végső sorrend. Az idei olimpiai évben érthetően az olimpiai sportágak képviselői kerültek előtérbe és közöttük is nagy fölényben voltak az atléták. Jellemző, hogy a szavazás alapján az első négy helyet atléta foglalta el és mindössze három más sportágbeli került az első tíz közé. A lapok a szavazás alkalmával feltűnően mostohán bántak az úszókkal, jellemző például, hogy az olimpia egyik legértékesebbnek tartott világcsúcsával győztes Troy csak a szerény 26. helyet foglalja el. Meglehetősen háttérbe szorultak azután a téli olimpia kiemelkedő alakjai is, közülük még a gyorskorcsolyázó Johannesen szerepelt a legjobban 16. helyével. Az élen a két vágtázó, a néger Wilma Rudolph és a nyugatnémet Armin Hary nagyon „szoros” küzdelmet vívott, amely csak két ponttal dőlt el a három aranyérmes tennessee-i lány javára. Mindkettőjüket három-három ország újságja helyezte az első helyre, de a többieken is mind elől szerepeltek a rangsorban. A harmadik helyezett Elliott négy újságtól kapott első helyezést, a negyedik Johnson tízpróbást pedig nem kevesebb, mint 7 újság jelölte az év legjobb sportolójának, ugyanakkor viszont hat az első tíz között sem említette meg. • A nem atléták közül a legtöbb szavazatot Vlaszov, a Rómában fantasztikus világcsúcsot elért súlyemelő kapta, három újság, a Szovjetszkij Szport, a L’Équipe és a Népsport rangsorolta elsőnek. A fenti sportolókon kívül egy-egy újság az év legjobb sportolójának jelölte meg a súlylökő Niedert, a vágtázó Berrutit, a műugró Ingrid Kramert és a gyorskorcsolyázó Johannesent. Az ISK által rendezett szavazás végeredménye: 1. Wilma Rudolph (amerikai) atlétanő 145, 2. Armin Háry (nyugatnémet) atléta 143, 3. Herbert Elliott (ausztrál) atléta 136, 4. Ráfer Johnson (amerikai) atléta 124, 5. Jurij Vlaszov (szovjet) súlyemelő 98, 6. Pjotr Bolotnyikov (szovjet) atléta 61, 7. Otis Davis (amerikai) atléta 43, 8. Borisz Sahlin (szovjet) tornász 38, 9. Ralph Boston (amerikai) 37, 10. William Nieder (amerikai) atléta és Chris von Saltza (amerikai) úszónő 33 — 33 pont. Rudolph előtt eddig csak egyszer, 1948-ban került nő az első helyre, akkor a négyszeres olimpiai bajnok holland Blankers- Koen. Az TSK eddig megtartott 14 szavazása alkalmával egyébként mindig nagy fölényben voltak az atléták. Eddig a következők voltak az év legjobb sportolói: 1947: Jany úszó, 1948: Blankers-Koen atléta, 1949, 1951 és 1952: Zátopek atléta. 1950: Mathias atléta. 1953: Coppi kerékpáros, 1954: Bannister atléta, 1955: Iharos atléta. 1956 és 1957: Kuc atléta. 1958: Elliott atléta, 1959: Vaszilij Kuznyecov atléta. Öt ország tornája csökkentett létszámmal Az öt ország hagyományos nemzetközi női röplabda-tornáját az idén Párizsban rendezték meg. Az ezúttal harmadszor lebonyolításra került tornára az idén is ugyanaz az öt ország csapata készült: Franciaország, Hollandia, Jugoszlávia, Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság együttese. Párizsban azonban az ,,öt ország tornája” ezúttal csak négy ország csapatának a részvételével került sorra. Csökkent a létszám, mert az NDK női röplabdázói hiányoztak a mezőnyből. Vajon mi történhetett? Talán az NDK röplabdázói lemondták részvételüket, talán a francia röplabda szövetség elmulasztotta meghívni ezt az együttest? Egyik sem: a francia kormány, amely a francia, dolgozók nagy felhábborodására engedélyezte nyugatnémet katonai alakulatoknak a bevonulását, az NDK női röplabdázóinak franciaországi utazását nemkívánatosnak tekintette és megtagadta tőlük a beutazó vízum kiadását. Rómában nem is olyan régen aludt, ki a népek barátságát hirdető olimpiai láng, amely nagyszerűen világította meg, hogy a különböző országok egyszerű fiai tudnak és akarnak egymással barátságban élni még akkor is, ha ezt a megváltoztathatatlan tényt nem is nézik mindenütt jó szemmel. Természetesen tudja ezt a francia kormány is, hiszen az olimpián a francia sportolók is részt vettek. Az NDK női röplabdaválogatottját mégsem engedték be francia területre. A nyugati sajtó és rádió szinte nap mint napvilággá kürtöli az immár elcsépelt ,,vasfüggöny’*legendát a szocialista államokkal kapcsolatban. Ugyanakkor most — mint már annyiszor — azt tapasztalhattuk, hogy éppen egy nyugati ország kormánya emelt válaszfalat a saját és egy másik ország sportolói közé.