Népsport, 1961. szeptember (17. évfolyam, 174-194. szám)
1961-09-15 / 184. szám
... ljnuLI/^BBiOUltoSROSt Rarn+i I avi s követségi kapitánnyal be-DdrOTI LdOS szélgettem szerdán. Nem esett szó a berlini VB-selejtezőről. Semmi szükség sem volt rá, hogy vitázzunk róla. ő ott volt személyesen, én pedig láttam a TV-adást, hallottam a rádióközvetítést, elolvastam minden magyar és német tudósítást, véleményt, hozzászólást. Szóval, mindent tudok. Azt is, hogy valóban rosszul játszott a válogatott, azt is, hogy a Walter Ulbricht-stadionban vasárnap nem a jobbik csapat győzött. Sokan állítják, hogy a Grosics és Spickenagel közötti különbség, továbbá az volt a döntő, hogy Solymosi, Szimcsáki és Csikar a döntő pillanatokban nagyszerűen feltalálta magát, s talán egyetlen egyszer a 90 perc alatt Mátrai Sanyi és Tichy Lajos úgy istenigazában felvillantotta, hogyan kellene gyorsan és okosan indítani, illetve kirobbanni és a kapuba továbbítani a labdát. Néhány mozzanatból, néhány fellángolásból született a három gól, a győzelem. Ezt velem együtt mindenki tudja, de azt is érzi, hogy ami a kétségtelenül feljavult NDK- csapat ellen Berlinben elég volt, az október 8-án a Moszkvában győztes osztrákok ellen édeskevés lenne, és még annál is kevesebb lenne Chilében a VB tizenhatos döntőjében, ha ott nemcsak indulni, hanem tisztes eredményt elérni is szándékozunk. Mi lesz holnap, holnapután? Erről esett szó beszélgetésünk során, mert a tegnapok most már csak annyiban érdekesek, hogy azok a hibák, amelyek becsúsztak — ha lehet, ne ismétlődjenek meg. E beszélgetésből került be néhány rövid mondat a jegyzetfüzetbe. — Nem túlságosan biztató a kép! Ezt mondta a szövetségi kapitány. Jó volt a kezdés, jó volt a második bajnoki forduló is, de azután a legtöbb NB I-es csapat visszaesett, most pedig határozottan formán kívül vannak a játékosok. Ezt mutatták a bajnoki mérkőzések, az Eb-találkozó, és persze a berlini játék is. (Hozzá kell tennem: a szerdai Csepel-Újpesti Dózsa összecsapás is.) Baróti most már múlhatatlanul szükségesnek tartja, hogy a nem túlságosan nagy létszámú válogatott keret közös edzéseket, jó előkészületi mérkőzéseket tartson. Ezek megvalósítása azonban egyáltalán nem egyszerű feladat. Élvonalbeli csapataink sok nemzetközi mérkőzése eddig is hátráltatta e program lebonyolítását, de még jó ideig tovább is akadályozza. Az igazi munka csak január végén kezdődhet meg. De mi lesz addig, hiszen az idő múlik? Addig formába kell hozni a játékosokat a klubedzéseken. Hogyan? Úgy, hogy a technikai gyakorlatokra nagyobb gondot kell fordítani. És meg kell vizsgálni, mi az oka a játékosok többsége rossz erőnléti állapotának, fáradtságának. .. Hi , mi okozza az általat Meg kell vizsgálni, nos elfásultságot, miért van az, hogy a csapatok hamar feladják a harcot. Arról is sok szó esett a beszélgetés közben, hogy talán nem is olyan nehéz megtalálni az okokat. Hiszen egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy azok a játékosok, akiket a kemény edzések utáni éjszaka könnyebb megtalálni valamelyik belvárosi, vagy budai szórakozóhelyen, mint saját lakásukon, nem is lehetnek kirobbanó formában, ha mégoly tehetségesek is. Az sem vitatható, hogy saját ágyban nyugodtabb a pihenés, mint másutt. Szóval, a bajnoki pontok sorsa, a nemzetközi mérkőzések eredménye nemcsak a felkészülést szolgáló edzésekkel, hanem a szórakozóhelyekkel és a hálószobákkal is kapcsolatos. A vezetőknek, az edzőknek, a játékosoknak közösen kell megtalálniuk a helyes utat. — S ha mégsem találja meg a játékos a helyes utat? Akkor le kell mondani róla. Mert nem lehet teljes értékű játékos. Legfeljebb csak fellángolásai lehetnek egy-egy mérkőzésen, vagy egyegy mérkőzés néhány szakaszában. Esetleges fellángolásokra azonban építeni nem lehet. — Másokat is ki kell próbálni! mondtam. A szövetségi kapitány egyet értett vele. Persze, a beszélgetés során arról is sok szó esett, hogy túlságosan nagy választék ma nincs, klasszis játékos pedig alig van. De rendelkezünk néhány játékossal, akik nagy munkabírásukkal, lelkesedésükkel, bátorságukkal bizonyára hasznosabb tagjai lehetnének a válogatott csapatnak, mint egy, kettő, három azok közül, akikkel a korszerű játék megkívánta taktikai elképzelés aligha oldható meg, nem is beszélve arról, hogy hónapok óta formán kívül vannak. Én be merném állítani a válogatott csapatba Szepesit a jobbfedezet helyére. Nem is beszélve arról, hogy Nagy Pista is pompásan betölthetné ezt a helyet. Őt azonban most a jobbösszekötő helyén próbálnám ki. Előttem van még Del Sol játéka most is. Őszintén megmondom, amikor az a spanyol fiú fáradhatatlanul rótta a gyepszőnyeg legkülönbözőbb fertályait, sokat gondoltam arra, hogy erre a szerepkörre milyen nagyszerűen be lehetne állítani az MTK jobbfedezetét, akinek ez a poszt egyáltalán nem ismeretlen. És ismét szerepet adnék Monostorinak, ennek a jól lövő, kitűnően fejelő, nagyszerű keresztlabdákkal operáló balösszekötőnek is, aki szintén nem idegenkedik a hátsó alakzatok segítésétől. Van még a jegyzetfüzetben néhány név — köztük az élen Bozsiké, akinek pompás irányítókészségére, jelenlegi formájában nagy szüksége volna a válogatott csapatnak —, de most nem teljesen új csapatról van szó, hanem egy, két, három helyen megváltozott együttesről, amely a jelenleginél keményebb, lényegesen munkabíróbb, véleményem szerint ütőképesebb lenne. kA , , ja tizenhatos Most már benn vagyunk döntőben és néhány olyan válogatott mérkőzés előtt állunk, amelynek másfajta jelentősége van. Ezeknek a mérkőzéseknek olyan jelentőséget adnék, hogy mindegyik egy-egy próbája legyen annak az átalakított csapatnak, amely Chilére készül. Nem kell félni a próbáktól. Pesten megvertek bennünket az osztrákok, pedig a megszokott csapat játszott a Népstadionban. Mit kockáztatunk Bécsben? Semmit. A magyar—osztrák válogatott kapcsolatok több, mint 100 mérkőzése során kaptunk ki már Bécsben akkor is, amikor jobban álltunk, mint ma. A jegyzetfüzetben van egy bejegyzésem: Baróti Lajos most formálódó keretében az említett nevek szerepelnek, sőt, még néhány más név is a „régiek” mellett. S a szövetségi kapitány jegyzetfüzetében — neki is van ilyen — jó néhány összeállítás-tervezet is szerepel. Nem is lenne rossz egy ilyen összeállítás: Grosics — Mátrai, Sípos, Sóvári — Szepesi, Kotász — Sándor, Nagy, Tichy, Monostori, Szimcsák, vagy az egészséges Fenyvesi dr, aki talán soha oly jó formában nem volt, mint sérülése előtt. Bízisten megpróbálnám. Még ha azt is mondanák sokan, hogy a „kibicnek semmi sem drága.” Egy másik mérkőzésen pedig Nagyot játszatnám a jobbfedezet helyén és Bozsik lenne a jobbösszekötő. S ha már így belejöttem, hadd mondjam el, hogy én bizony Göröcsöt egyszer kipróbálnám a jobbszélen is — ha ismét formába lendül. Mert azzal a gyorsasággal, labdakezeléssel akár Európa egyik legjobb szélsőjévé nőhetné ki magát — ha kedve van hozzá. De jó lenne, ha Chilében — lehet, hogy négy mérkőzést kell majd játszanunk a legjobb 8 közé jutásért — Csikar és Göröcs válthatná egymást a sorozatmérkőzéseken. (Egyszer ezt már megírtam, de akkor egy Dózsa-szurkoló figyelmeztetett: ne próbáljak még egyszer ilyen rossz tanácsot adni a szakembereknek.) Mindezt elmondtam Barótinak. Úgy vettem észre, a szövetségi kapitányt egyetlen név említése sem lepte meg. Lehet, hogy már legközelebb megkezdődik a kísérletezés szakasza. Talán már Zágrábban!t.e. NEM PRÓFÉTÁK A SAJÁT HAZÁMBAN ! A gyöngyösi szőlőhegyek szomszédságában, a Sárhegynyúlványai alatt tölti el élete is egyharmadát ezer ember. Naponta beszállnak az úgynevezett „ „népes kocsik’-ba, hogy sok-sok ? kilométer távolságról felszínre küldjék e táj rejtett kincsét: a £ lignitet. " A bányatelep talán csak méreteiben különbözik többi társától, egyébként minden külső jel megegyezik a szokásossal. A „ferdeszalagon” végtelen folyamban hömpölyög a szén, amely az osztályozóból egyenesen a vasúti kocsikba kerül. Kissé jobbra a kazánház ágaskodó kéménye füs- t törög, míg a bejáratnál az öltö- 5 tőkke-1, fürdőkkel ellátott irodaház terpeszkedik. — Kis üzem ez, bár a nyitott S vágatok, hossza 27 kilométer — 1- mondja a beszélgetés elején OláhFerenc bányamester, a helyi bálanyász sportkör elnöke. — Munkánk nehéz, de szeretjük .. . Bányászok vagyunk. £ Kis gondolkodás után aztán így f folytatja: f — A sport? Hm . . . Akadnak köszönünk idősebbek és fiatalabbak, a helybenlakók és távoliak is. Bokonádtól Nagyfügedig és Mérától £ Abasárig összesen 22 helységből járnak ide dolgozni. f Megint elhallgat. Mellettünk, kö£ zel és távol, eleven munka folyik. £ Az épület előtt a délutáni műszajkosok gyülekeznek, a vágányokon megrakott kocsik gördülnek ki, £ odébb pedig éppen tehergépkocsik f állnak a rakodóhoz. ,i r l ' I örök moz-P £ Z Q Donyogás az egész £— szólal meg ismét az elnök. — J Hát, persze, hogy nehéz így a £ sportot megszervezni. J Nehéz . . . nehéz . . . ! Órák óta mindenkitől ezt halljuk. Nehéz a ? munka, az utazás, a sport; nehéz £ tornatermet szerezni, nézőket ver£ buválni. De a panaszkodáson kívül mégis kell valami mozgató erőnek is léteznie — véljük —, hi- iszen a Gyöngyösi Bányász parádnyisága ellenére is jó sportembe-reket nevel, ökölvívói évek óta szépen szerepelnek, s ismertekké váltak. f — Ugyan!... — élénkül meg 5 vitatársunk. — Nem, hogy más városban, még itthon sem ismerik őket. J — Az lehetetlen. — Már pedig így van. Azért, is mert Danyi, G. Tóth, Himmer és £ Kovács F. országos bányászbajnokságot nyert, vagy itt-ott kisebb £ eredményeink akadnak, azért még s, lehetünk ismeretlenek. — És mi ennek az oka? A, alig is megint lehiggad, AZ elnök elkomorodik, hall", gat. £ — Legyen szíves, jöjjön ide egy J .pillanatra — szólunk oda az egyik fiatal rakodómunkásnak. '« A szőke, magas, jóalakú legény máris ott terem. f — Igaz, hogy itt nem ismerik ! az ökölvívókat? ! ~r®“» r— És miért nem ismerik? P — Annak sok oka van, Gyöngyösszinte csak ökölvivó-rajongókból áll, de szerintük itt egyedül a Honvéd képviseli az ökölvívást. Ha meccsünk van, akkor Petőfibányára kell utaznunk. — Tehát ön is ökölvívó? — Az volnék. Megragadva a kedvező lehetőséget, hosszabban elbeszélgetünk a legénnyel, Kun Jánossal. Először kissé szabadkozik, de aztán elmondja, hogy sok probléma van itt. A bánya fívül esik a városon, ezért a gyöngyösiek nem érzik sajátjuknak. Ehhez járul, hogy nincs szakosztályvezető, Intéző, nincs hol mérkőzniök. Ő maga tíz éve ökölvívó, szereti is ezt a sportágat, de az idén mindössze egyszer léphetett a szorítóba. — Hányan sportolnak a Bányászban? — kérdezzük sebtiben, más oldalról közelítve a töprengő elnököt. — Talán száznegyvenen. Ebből 35 labdarúgó, 10 atléta, 25—30 ökölvívó, 10 sakkozó. A többiek a megalakulóban lévő asztalitenisz, röplabda- és kosárlabda-szakosztály tagjai. — Milyen a sportkör ellátása, miből tartja fenn magát? — Néha a Tröszt segít, néha a szakszervezet, pártoló tagságunk is van, az üzemvezetés is segít, de ... Beszéljen erről más. Beszélgetünk másokkal i©, akik csak az utunkba kerülnek. S minél többet beszélgetünk, annál furcsább dolgok derülnek ki. A lignitbánya, a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt XlI-es aknaüzeme. A központja 30 kilométerre lévő Petőfibányán, van. Ott sokkal több a dolgozó — a Petőfi-altáró népesebb — é© sok a helyben lakó bányász. Ezt figyelembe véve Petőfibánya sportolás szempontjából is előnyöket élvez. Míg Gyöngyösön semmilyen sportpályája sincs a Bányásznak, Petőfibányán többek között uszoda, labdarúgó pálya, kézilabda- és tekepálya épül. — Összegyűjtöttünk negyvenezer téglát, hogy társadalmi munkában építsünk egy pályát, de hiába jelöltek ki többször is területet, még a földkotrásra sem kaptunk pénzt — mondja az egyik fiatal sportoló. — A fiatalok nem ismerik a múltat és a nehézségek láttán könnyen felhúzzák az orrukat ■— véli egy idősebb bányász. Egyre újabb ellentmondások és problémák hálójába ütközik a kíváncsiskodó. Az azonban ténynek látszik, hogy a gyöngyösbányászok ragaszkodnak a sporthoz, hiszen — úgy, ahogy — működnek a szakosztályok, és mint Samanka Sándortól megtudtuk, mintegy 400 bányász vállalta önként a pártoló tagságot is. Valahogy, valahol stimmel valami. Elköszönünk tehát a telep dolgozóitól és visszamegyünk a városba. Az ökölvívó-edzésen a hallott panaszok után meglepő a jól felszerelt, modern tornaterem látványa. — Béreljük. A használatiért negyedévenként 500 forintot fizetünk, hetenként egyszer mi takarítunk és néha javításokat végzünk — árulja el G. Tóth Miklós, az edző. Az edzésen 23 fiú dolgozik, közülük 19 egészen fiatal. A hangulat jó, a szorgalom kifogástalan. — Mi az oka az ismeretlenségnek? — kérdezzük ezúttal az edzzőtől. — Az, hogy nem mérkőzhetünk itthon, saját városunkban. Saját termünk nincs, s nézőnk is alig lenne, mert... S ekkor újabb összefüggésekre jövünk rá. A két testvérsport-Petri Miki, az egyik „ismeretlen” a sok közül. 16 éves, csak egy éve ökölvívó. A miskolci szurkolók bizonyára emlékeznek rá, mert városuk egyéni bajnokságán első helyezést ért el. A Heves megyei ifjúsági öklözőknek pedig fiatalsága ellenére máris a „mumusa”, hiszen ő lett Heves megye egyéni légsúlyú bajnoka és egyúttal a megye legharcosabb versenyzője. — Gyöngyösön bezzeg, még a nevét is alig néhányan ismerik. Köri a MÖSZ engedélyével korábban olyan megállapodást kötött, hogy a gyöngyösiek az ifjúságiakkal, a petőfibányaiak a felnőttekkel foglalkoznak. Hasznos volt e megállapodás? Feltétlenül! A megerősödött petőfibányaiaknak így sikerült az NB II-be kerülniük, a gyöngyösiek pedig ezért szerepelnek jól az ifjúsági mérkőzéseken. Kétségtelen viszont, hogy az ifjúsági küzdelmek aligha lehetnek vonzók az NB I es viadalokhoz szokott gyöngyösi szurkolóknak. Mit lehet itt tenni? A feleletet a fiúk adják meg. Az ökölvívók, akik ugyan egy szót sem szólnak — , dolgoznak. Edzenek, s ha lehet, versenyeznek. Nem törődve a tucatnyi problémával, az ismeretlenséggel, a közömbösséggel, ifjúi vágyuk, mozgásigényük kielégítésére törekszenek. A szertáros később megmutatja a Kilián-igazolványukat is, és el kell ismernünk, hogy ők az elsők, akik már ökölvívással is szereztek pontokat. — Tehetséges, lelkes, áldozatkész versenyzők — mondják még a Honvéd Zalka vezetői is —, csak éppen nem próféták a saját hazájukban. Ehhez azonban azonnal hozzátehetjük, hogy csak addig nem azok, amíg fel nem karolják őket! Z. Vincze György SPORTSÉTA - KESZTHELYEN Múltja, hagyományai miatt régebben Keszthelyt tartották a Balaton fővárosának. Az utóbbi években azonban megkopott ez a megtisztelő cím. Keszthelyt legfeljebb úgy emlegetik, mint a nagy víz — elfelejtett fővárosát. Távol esik Budapesttől, és ez bizony döntő ok arra, hogy szórakozóhelyeivel, szép üdülőivel az előnyösebb helyen fekvő Siófok nője ki magát a Balaton székhelyévé. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Keszthely elvesztette korábbi jelentőségét, hiszen idegenforgalma most is igen nagy. Sőt, az utóbbi években ez a forgalom még csak növekedett. És gondoljunk kulturális jelentőségére. A nagy hagyományokkal rendelkező Helikon-ünnepségekre, és azok folytatására a Diák Helikonra, amely minden évben kulturális seregszemlére gyűjti össze Dunántúl fiatalságát. Műemlékei, európai hírű könyvtára, múzeuma mind-mind azt mutatja, hogy a város él és fejlődik De hogyan áll a sportélet Keszthelyen? Ez a kérdés foglalkoztatott minket, amikor felfedezősétánkra elindultunk. Miből is lehet megállapítani, hogy milyen fontos szerepet tött be egy város életében a sport? Ahhoz, hogy tiszta lelkiismerettel véleményt lehessen mondani, először is meg kell vizsgálni az egyesületek munkáját, eredményeit, a létesítmények mennyiségét, minőségét, és végül, de nem utolsó sorban, megnézni azt, milyen helyet foglal el a sportban az iskolai testnevelés, valamint a tömegsport. Miután a feladat ilyen világosan kirajzolódik az ember előtt, elindulhat, hogy kielégítse kíváncsiságát. Meghallgat embereket, nézelődik, és igyekszik áttekinthető képet nyerni mindenről, hogy a végén nyugodtan mondhasson elmarasztaló vagy elismerő véleményt. Elindultunk és lassan — a beszélgetések, a nézelődések közben —■ kezdett kibontakozni a város sportéletének képe, pozitívumaival, hiányosságaival együtt. Sétánk során megtudtuk, hogy az utóbbi évek fejlődése, és szép eredményei mellett akadnak olyan problémák is, amelyek sürgős orvoslást követelnek. Elsősorban a megfelelő sportpályák hiánya mutatkozik meg a város sportján. Bár az utóbbi években a tanács komoly erőfeszítéseket tett, hogy növelte a sportpályák számát , még mindig nagy a pályagond. Pedig jelenleg is nagyméretű pályaépítkezések folynak a városban. A labdarúgó pályát — amelyet még a Tanácsköztársaság idején létesítettek — új kerítéssel vették körül, rendbe hozták a futópályát, és szép, modern zuhanyozót, öltözőt építettek. Azonkívül új kézilabda- és röplabdapálya épül körülbelül 100 000 forint értékű társadalmi munkával. Az akadémiának is vannak pályaépítési tervei. Viszont nagyon furcsa és érthetetlen, hogy a szép négypályás tenisztelepen nincs öltöző, mert a MÁV-s-faladás nem hajlandó pénzt fordítani rá. Ezenkívül komoly hiányossága Keszthelynek, hogy nincs úszósportja. A tóban nem lehet versenyzői színvonalon úszni, uszoda pedig nincs. Kissé komikusnak tűnhet a külső szemlélőnek, hogy a Balaton mellett — Csik Ferenc városában — uszodagondok jelentkeznek. De hasonló bajok mutatkoznak a többi vízisportnál is. A vitorlásélet is eléggé mérsékelt. A sekély víz megakadályozza a nagyobb hajók közlekedését és ennek következtében a versenyrendezés lehetősége is legfeljebb csak a kishajókra korlátozódik. A tekeélet is megindult volna már, ha lenne megfelelő pálya. És lehetne még sorolni tovább . .. Olyan dolgokat, amin ha nem is könnyen, de tudnának változtatni. A hiányosságok mellett azonban sok szép eredményt I és elképzelést is fel lehet sorolni. Igen jól működik például a labdarúgó-csapat, amely az I NB III-ban vívott ki magának I helyet, s a kézilabdázók is eredményesen küzdenek a megyei 1. osztályban. Tervbe vették némhány új szakosztály alakítását is. Többek között az íjászsportot és a háromtusát szeretnék meghonosítani a városban. Ezek még csak tervek, de remélhetőleg megvalósulnak. Nagyon helyesen Keszthelyen nem veszik félvállról a tömegsportot, és bár a város tömegsportja még csak most kezd kialakulni, sokan kapcsolódtak már be a kispályás labdarúgóbajnokságokba, és az üzemek sportjába is. Az igaz, hogy a Kilián-mozgalom még nem indult meg teljes erővel. Eddig főleg csak diákok és aktív sportolók jelentkeztek. Sajnos, itt is a pályahiány a fő gátló körülmény. Keszthely iskolaváros és sétánk során felkerestük a nagymúltú Mezőgazdasági Akadémiát is, ahol meggyőződhettünk arról: komoly sportmunka folyik az ősi falakon belül. Igazz, hogy az akadémiának jelenleg nincs tornaterme, és ez részben hátráltatja a nagyobb arányú fejlődést, de így is a tanulók 50 százaléka sportköri tag. A többiek is szívesen vesznek részt az iskolai testnevelésben. Az akadémián fontos feladatnak tartják, hogy az iskolából falura kerülő gazdászok, agrármérnökök segítsék és fejlesszék a falu sportját. Jó és hasznos dolog ez. Mikor elhagytuk az akadémia épületeit és a hatalmas, dúslombú fákkal övezett úton elindultunk, úgy gondoltuk, eleget láttunk, eleget hallottunk, befejezhetjük keszthelyi sétánkat. De az állomás felé vivő utunk a Balatoni Múzeum mellett vitt el, és mi még egy utolsó nézelődésre szántuk rá magunkat. Kíváncsian léptünk be a múzeumba: találunk-e ebben a szép, nagy épületben sportvonatkozású dolgokat, esetleg — ami minden várakozásunkat felülmúlta volna — egy sportkiállítást. Sajnos, ilyenről szó sem volt. Néhány evezősérem, egy múltszázadbeli fürdőtrikó. Ejury Lajos a város szülöttének 1807-es Balaton átúszásáról szóló egykori tudósítás, és egy valóban múzeumba illő késővaskori korcsolya. Ez volt minden. A múzeum igazgatója azonban elmondotta, hogy a sportkiállítást eddig csak idő és szakember hiánya miatt nem tudták megvalósítani. A jövő évi tervben már egy ilyen kiállítás is szerepel. Körsétánk végére értünk. Találkoztunk hiányosságokkal, dicsérendő eredményekkel, azzal a széleskörű társadalmi összefogással, amely segíti, támogatja a sportot Keszthelyen. De a keszthelyi sportot még jobban lehetne és kellene is fejleszteni, ehhez azonban elsősorban a felsőbb megyei szervek, sportszervek hatásosabb, sokoldalúbb támogatása kellene. Úgy látjuk, ezt megérdemlik , mert a városban szeretik a sportot. Kocsis Levente 4.Péntek, 1961. szeptember 15. Ferencváros—Győr, Komló—Tatabánya, Szeged—MTK a e heti szelvényén. Minden héten jelentős nyeremények a TÓTÓban! TENISZeK Heves megye felnőtt teniszbajnokságon csak egri és selypi versenyzők álltak rajthoz. Férfi egyes: 1. Fábián (Selyp), 2. ifj. Jánosi I. (Eger), 3. Jánosi L. (Eger). Nők: 1. Lucskai (Eger), 2. Sveticska (Eger), 3. Matz (Eger). A párosokat később fejezik be. A budapesti I. osztályú férfi CSB eredményei: Bp. Pedagógus — KPM 7:2, BKVI Dózsa I—BVTK I 7:2, PMSC I—OGSE I 5:4, Aruház I—Statisztika 6:3, Honvéd III— Állami Biztosító 6:3, Ganz-MÁVAG III —FVSK játék nélkül. Aruház I — UVATERV I 7:2, Láng—PMSC I 8:1, Postavezér I—BM Dózsa I 8:1, KPM—BVTK I 5:4, Honvéd III—FVSK 6:3. Statisztika—Állami Biztosító 9:0, Bp. Pedagógus— Ganz-MÁVAG III 8:1. Nők: Rádió—NIM 5:4, Gyógyszerészek — Elektromos 9:0, Petőfi II— FVSK 8:1, BM Dózsa—BVTK 9:0, NEM—BM Dózsa 8:1, Rádió- Elektromos 7:2, Gyógyszerészek —Petőfi II 6:3. Csütörtökön délután ragyogó napsütéses időben kezdődött meg Szombathelyen az SZSE rendezésében a Savaria teniszverseny. A kitűnő idő ellenére a rendezőség sajnálattal állapította meg, hogy több egyesület versenyzői (Bp. Honvéd, Bp. Vörös Meteor, Bp. Petőfi, FTC), akik — bár nem hivatalosan, de jelezték indulásukat, nem érkeztek meg. A férfi egyesben Lénártot, Korpást, Bellákot, Kálit (II. Dózsa), Szabadost és Tóthot (Fűzfő), a női egyesben Slezáknét, Kunovitsot, Polgárt és Jusitsot emelték ki. A Vasas SC vegyes mesterversenyének II. fordulójában erős küzdelmek után a következő eredmények voltak: Bakos—Prelovszky 0:1, Orendi—Kertész 1:0 (sima győzelem), Forgács—ifj. Rózsavölgyi 1:0, Gasztonyi— Nagy Ervin Vztéz, (az ifjúsági Nagy nyerésre állt), Ozsváth — Földi, Valamint a dr. Hévizi—dr. Érdy és Meleghegyi—Tipary játszmák kölcsönös esélyekkel függőben maradtak. Vezet: Fer i RÖPLABDA NB II. Női: Kerámia—Győr 3:0, Tatabánya —Bp. Előre 0:3, Bp. Pedagógus—B. Doboz 2:3, MTK — Szeged 1:3, Sopron —Szombathely 2:3, Békéscsaba — Zagyvapálifalva 3:2. (Mivel az ÉVITERV csapata feloszlott, helyette a Tatabányai Petőfi, az osztályozó döntőjének harmadik helyezettje került az NB II-be.) Férfi: K. Vasas—Győr 1:3, Martfű —Bp. Postás 3:2. Csatornázás —Fürdőigazgatóság 3:2, Z. Danuvia—Egyetértés 3:0, Vízművek—Szeged 3:2, Bp. VTSK —Pécs 2:3. LABDARÚGÁS Barátságos mérkőzés: Komlói Bányász—Szekszárdi Petőfi 13:0 (5:0). Szekszárd, 200 néző. SAKK PÉNTEKEN DÉLELŐTT ELUTAZOTT az ausztriai Güssingbe hat élvonalbeli salakozóak (Dajka, Bendli, Pál, Perényi, Pásztor, Perge), akik vasárnap délután a legjobb osztrák salakmotorosokkal mérik össze erejüket. A holland labdarúgó szövetség tiltakozása A holland labdarúgó szövetség szerdán még egyszer felkérte a kormányt, hogy adja meg az NDK labdarúgó-válogatottjának a beutazási engedélyt. A kormány eddig nem vette figyelembe, hogy ez milyen következményekkel járhat a holland labdarúgó szövetségre. A holland labdarúgó szövetség hangsúlyozni kívánja, hogy feltétlenül eleget akar tenni a nemzetközi labdarúgó szövetséggel szemben vállalt kötelezettségének és a holland kormány beavatkozását nem veszi minden további nélkül tudomásul.