Népsport, 1962. január (18. évfolyam, 1-20. szám)
1962-01-04 / 1. szám
Bene, aki tizenhét éves Augusztus 9-én, amikor a Népstadion fényszóróinak tizében kezdéshez állt fel az Újpesti Dózsa csapata a Racing Paris együttese ellen, a játéktér kezdőkörének szélén láthatóan idegesen topogva állt a lila-fehérek középcsatája. S amikor megkezdődött a játék, csak akkor oldódott fel benne némileg az elfogódottság. Azok, akik nem ismerik a futballélet kulisszák mögötti eseményeit, kíváncsian kérdezték szomszédjukat: — Ki az az új fiú ? Az U. Dózsa új szerzeménye Bene Ferenc volt, egy ifikorú játékos. Kaposvárról Pestre, a lila-fehér együttesbe való jövetelét elég sok huzavona előzte meg. Az „új fiú” igazi bemutatkozása a Pécsi Dózsa elleni bajnoki mérkőzésen történt. Az előzetes beharangozók után a nézők már tudták, ki áll a Dózsa csatársorának tengelyében, ezért a mérkőzés 64. percében, már így hangzottak el a vele kapcsolatos kérdezősködések: — Ki ez a Bene? . . . Honnan jött?... Az említett percben ugyanis az történt a pályán, hogy a közép termetű, 17 esztendős középcsatár kapura tört, összecsapott a pécsiek kemény középhátvédjével, Kocsissal. A nézők már azt hitték, hogy ezzel elintéződött a kis középcsatár sorsa, s a gólhelyzet. De nem így vélekedett Bene! Gyorsan felpattant a földről és még mielőtt a Pécsi Dózsa kapusa, s védői felocsúdhattak volna, a kapuba lőtte a labdát. Azóta már megismertek a Kaposvári Kinizsiből Újpestre került játékos eseményekben nemigen mozgalmas múltját. A feltűnően sikeres bemutatkozás után némi visszaesés következett be, majd állandó jó közepes teljesítményével — úgy látszik — ,.bejátszotta” magát a lila-fehérek csapatába — mint jobbszélső. Talán termete miatt, talán edzőjének jobbszélső-keresése folytán ezen a helyen kötött ki. S az eddigi 12 mérkőzésen, valamint a nemzetközi találkozókon nyújtott teljesítménye arra mutat, hogy edzőjének hosszú ideig nem lesznek jobbszélsőgondjai. Feltéve, ha az új fiú fejlődésében nem áll be törés. Minden NB I-es keretben nagy vetélkedés folyik, hogy melyik játékos kerül be az élvonalba, s melyik tudott gyökeret is verni. Amikor Benőről esett szó, edzője olyan erényeit vette figyelembe, amelyek manapság ritkaságnak számítanak az ifjú futballisták között. Az U. Dózsa újonca ugyanis Kaposvárról magával hozta a tehetséget, az adottságokat, amelyek alapját képezik az NB I-ben az érvényesülésiek. Bátorság, a vidékieknél általában közismert harciasság, az úgynevezett „félelem nélküli”, gátlásoktól mentes játék jellemzi az újoncot a pályán. Ezek olyan lelki tényezők, amelyek nélkül a nagy technikai képességekkel rendelkező játékos sem élhet meg. Edzőjének megjegyzését idézzük: — A kis Bene jó nyersanyag . . . kollégium. Bene ugyanis Kaposvárott a Latinka Sándorról elnevezett kollégium bennlakó diákja volt, ott járt gimnáziumba. — És Budapest olyan nagy Kaposvár után ... — sóhajt fel, majd kaposvári diáktársait említi. Tőlük nem szakadt el most sem, jönnek, mennek a levelek hozzájuk, tőlük. Budapest, igaz, nagy város. De már fél éve lakik itt és ott honosan érzi magát — a csapatban. — Amikor középcsatárt játszottam — emlékezik —, sokat kellett játékban lennem, ez némileg idegesített is. De amikor a szélre kerültem, már valamivel jobban ment minden . . . Az ifjúsági válogatott csapatnak is a tagja. Még tehát ma is ifikorú, stabin a legnagyobb érték nála az, hogy — annak is érzi magát. Maga mondja, messze van még attól, hogy elérje azt a színvonalat, amit az NB I megkíván. Szerény, csendes fiú a magánéletben is. És: — Rengeteg munka vár rám a pályán, az edzésen és a könyveim mellett is . . . A Könyves Kálmán Gimnázium III. osztályának magántanulója. Érettségizni szeretne, a játékban pedig fogyatékosságait kijavítani. Tele van tervekkel, vágyakkal. Ezek azonban nem a felhőkben járnak, reálisak, megvalósíthatók. Ideje van, hogy eljusson céljaihoz. Mindössze tizenhét éves. f. p. nyesek száma’ íme a válasz: — Már a mozgalom indulását megelőzően is a KISZ és szakszervezeti bizottságok támogatásával minden erőnkkel azon fáradoztunk, hogy lehetővé tegyük -A téhbpianelőt sokat várunk A hatalmas gyárváros óriási kéményeinek sokasága már első pillantásra is arra enged következtetni, hogy sok-sok ezer ember keresi a kenyerét, végig űzi napi termeltelő munkáját a füstölgő gyárír kémények árárnyékában. Sorban járnak be naponta a környező falesetbe, azoknak a száma, akik a gyártelepen, vagy hogy Miskolc területén laknak. Az üzemek dolgozóinak sport iránti szeretete nemcsak abban tükröződik, hogy noha labdarúgó-csapatuk játéka sok kívánnivalót hagy maga után, mégis több ezerre tehető a lab-’darúgó-mérkőzések rendszeres látogatóinak száma. De rendszerint több száz szurkolót látunk a többi szakosztály versenyein, mérkőzésein is. Sokan vannak az üzemek dolgozói között, akiket nem elégít ki a sportesemények szemlélése. Nem egyszer öltenek magukra sportruhát és maguk is versenyre kelnek egymással a sporttelepeken. Az üzemek dolgozóinak a sportban való aktív részvétele tette szükségessé, hogy a DVTK vezetősége létrehozza a négy vállalat Egyesített Tömegsport Bizottságát. A diósgyőri tömegsport-szervezetnek már közel másfél évtizedes hagyománya van, így nem csoda, hogy több ezer dolgozó vesz részt a szakcsoportok versenyein. Az elnökségből Mikula János, az ismert labdarúgó-játékvezető fogja össze a vállalatok szakcsoportjainak munkáját igen népes társadalmi aktívahálózat segítségével. Tájékoztatása révén betekintést nyertünk az üzemi bajnokságok „műhelytitkaiba”. A legnépszerűbb sportágban, a labdarúgásban 35 csapat játszott kétfordulós bajnokságot tavaly, 9 35 csapat küzdött a tekebajnokságért is. De közel hasonló érdeklődés kísérte az asztalitenisz-, sakk-, kézilabda- és röplabda-bajnokságot is. Két ízben rendeztek atlétikai versenyt 50 — 60 üzemi dolgozó részvételével. Hasonló érdeklődés kísérte a két esetben a Bükkben megrendezett Kilián természetjáró túrákat. Sokan voltak olyanok is, akik ugyan nem vettek részt a rendszeres üzemi bajnokságban, de nem egyszer kergették a kerek labdát az alkalmi mérkőzéseken. Több mint 400 úgynevezett alkalmi mérkőzést játszottak a csapatok tavaly, amikor egy-egy mérkőzés után nemcsak a pályán küzdő csapatok tagjai, hanem a szurkolók is fehér asztal mellett szórakoztak tovább. Valóban elismerésre méltók a diósgyőri üzemek tömegsportjának idei eredményei, mégis, amikor az idén útjára indult Kilián Testnevelési Mozgalom eredményei felől érdeklődtünk, már kissé lehangoló számadatokat közölt velük Mikula János. Mi az oka annak, hogy a hatalmas gyártelepen, ahol ilyen sok ember vesz részt a rendszeres sportolásban, mindössze félezerre tehető az új mozgalomba bekapcsolódottak, s még az ötvenet sem éri el a felvé a minél több diósgyőri dolgozónak a rendszeres sportolási lehetőséget. Tavaly megrendezett versenyeink számszerű eredményei is azt bizonyítják, hogy munkánk eredménnyel járt. Azt sem akarom mondani, hogy eredményeink nem lehetnének jobbak. De figyelembe kell venni az adottságokat is. A diósgyőri sportlétesítmények ma már a minőségi szakosztályok edzési, versenyzési lehetőségeit is csak korlátozott mértékben tudják biztosítani. Az öltözőhiány, a verseny utáni tisztálkodási lehetőségek szűkös volta miatt a jelenleginél nagyobb létszámot már be sem tudnak fogadni létesítményeink. Elsősorban tehát a létesítmények bővítésére van szükség, hogy a diósgyőri tömegsport-mozgalmat szélesebb alapokra fektessük. Azt sem mondhatjuk, hogy az illetékes szervek nem támogatnak ebben bennünket, hiszen közel 100 000 forint támogatást kaptunk tavaly az üzemektől, vállalatoktól. — Részben vállalati, részben társadalmi munkával megépült a DIMAVAG Gépgyár sporttelepe. Mindez kevés ahhoz, hogy a dolgozók igényét kielégíthessük. Társadalmi munkásaink erejét lekötötte a bajnoki versenyek sorozata, így megvallom őszintén, sokkal kevesebb gondot fordítottunk arra, hogy azok a dolgozók, akik az üzemi bajnokságban részt vesznek, valamennyien benevezzenek a Kilián-mozgalomba. Arra gondoltunk, hogy hasznára vagyunk az új sportmozgalomnak, ha nem is a jelvényért folyik a pontszerzés. Számunkra az volt a legfontosabb, hogy az üzemekben minél többen sportoljanak rendszeresen. Ott, ahol az üzemek sportfelelősei nagy aktivitással kapcsolódtak az új testnevelési mozgalom szervezésébe — mint például a Lenin Kohászati Művek műszerész üzeme — van eredménye a Kilián Testnevelési Mozgalomnak is. Ez az aránylag kislétszámú üzem úgyszólván minden bajnoki jellegű versenyen résztvesz és a legtöbb díjat a dolgozói nyerték el a szakcsoportok közötti vetélkedésben is. Ezenkívül az üzem dolgozóinak fele a Kilián-mozgalomra is jelentkezett és 32-en már megszerezték a vasjelvényt. Az ő példamutatásuk remélhetőleg jó hatással lesz a többiekre is. A téli pihenőt használjuk fel az ar ra, hogy a Kián-mozgalom tapasztalatait hasznosítsuk a jövőben. 1962-es versenykiírásainkat már úgy készítettük el, hogy azok teljes mértékben a Kilián mozgalom céljait szolgálják. El akarjuk érni, hogy a szakcsopor- t tokban működő több ezer üzemi dolgozó a jövőben már a Kilián- s jelvény különböző fokozataiért I küzdjön a megrendezésre kerülő versenyeken. A diósgyőri dolgozók szeretik a I sportot, nagy a száma azoknak, akik napi munkájuk végeztével a I sportolásban keresnek felüdülést, szórakozást. Nem kell sok idő hozzá, hogy ezek a dolgozók az új testnevelési mozgalom táborá- hoz csatlakozzanak. Nemes Péter Lehet gyúr hallgat a szóra, tanulékony, sokat fejlődött azóta, hogy Pestre került. . . Ma már úgy tartják őt nyilván csapatában, mint azt, akire számíthatlak, fontos „kereke” a kis-fehér gépezetnek. Gyúrásra, formálásra Békénél valóban még szükség van: lövőkészségben például sokat kell még fejlődnie, s nem ártana, ha néhány másodpercet megjavulna a gyorsasága is. — Igaz-e ez, Bene sporttárs?... — kérdeztük tőle, mielőtt Közép-Amerikába utazott. Egyetért edzőjének bírálatával, de „mentségére” felhozza: — Két tartalékbajnoki mérkőzés után kerültem be az NB I-es csapatba . . . Nehéz volt megszoknom még a gondolatát is, hogy ni, formálni, így előre jutottam ... Hiszen két osztályt ugrottam, amikor az Újpesti Dózsába kerültem: az NB III után az NB I-ben nem volt könnyű megszoknom a légkört ... És mindjárt az U. Dózsa csapatában kötöttem ki. . . Bevallom, nehéz volt átesnem a tűzkeresztségen ... " - ismétli. De átesett. És ebben, mint említi, nagy segítségére voltak idősebb játékostársai, edzője. Géza bácsi úgy bánik vele, mintha a saját fia lenne. — Nem éreztetik velem a csapatban, hogy én vagyok a Benjámin .. . Láthatóan jól érzi magát. Bár nem tagadja, még sűrűn visszajár emlékeiben a múlt, Kapósvár, a megszokott társaság, a KÉT GYŐZELEM Azt mondják, augusztusban és szeptemberben a legtündöklőbb éjszakánként a csillagos ég. Nem kétséges, a somogyi sport ..égboltján" 1961-ben egy szeptemberi napon ragyogtak legszebben a csillagok". A nyárvégi estén, szeptember14-én merőben megváltozott Somogy megye székhelyének, Kaposvárnak külső képe. A máskor oly csendes vidéki város ezen az estén méhkashoz hasonlított. Hat óra tájt ember-karaván vándorolt a központi sporttelep, a K. Dózsa pályája felé. Vasárnap délutánon,ként, amikor a K. Kinizisi labda-, rúgó-csapata otthon játszik vala-melyik jobbnevű NB II-s ellen-, felével, gyakori jelenség, hogy, ezrek sietnek a sporttelepre. A reflektorfényben úszó, több ezer szurkolóval övezett szabad-azért ökölvívó-szorítóban ezen az, estén Dorogi, Tóbi, Beretzky, Dunajecz, meg a többi, sok nehéz, csatát látott keményöklű como-ügyi sportoló volt a vonzóerő. És az ellenfél sem kevésbé. A ..ha-' rom város" — Wroclaw, Riesa, Kaposvár — között évek óta folyó mérkőzéssorozatra az NDK- beli csapat, a Stahl Riesa látogatott el „Somogyországba". ] A nemzetközi ökölvívó-torna a csaknem méter magasságú, ezüst serlegért folyt. A magyar ökölvívó-bajnokságban szép sikerrel szerepelt kaposváriak az utolsó előtti fordulóban a torna, élére törtek. Tóbiék azonban csak akkor érezhették magukat, végleges győztesnek, ha Kapos- várott legyőzik az NDK egyik, legerősebb ökölvívó-csapatát. Egy évvel korábban Riceában ez nem sikerült. Akkor a K. Dózsa mini- mális vereséget szenvedett. Most a visszavágásra készülődtek a somogyi fiúk. De a szurkolók is, akiknek jelentős része a megye, majd minden részéből érkezett.. A Dózsa-pálya körüli utcákban, alig győzték elhelyezni a minde-' minnen érkezett személygép-, kocsikat, a motorkerékpárok százait. Ezúttal is bebizonyosodódott, hogy „a jó bornak nem leéli cégér." No meg Somogyban] ugyebár „nemzeti sport” az ökölvívás. . A történtekről annak idején beszámoltak a tudósítások. A kitűnő kaposvári ökölvívók 12:8] arányú győzelemmel öregbítették hírnevüket. Volt nagy öröm ezen az estén Kaposvárott. Vagy öt-, ezer szurkoló szerette volna, megszorítani a győztes kaposvári, ökölvívók kezét. Aki csak tehhette, ott volt a Béke Szálló éttermében, hogy közel legyen a nemzetközi ökölvívó-viadalt követő baráti vacsora résztvevőihez. Mi sem természetesebb, mint hogy a szerény bankett során hamarosan szárnyalt a dal a csillagos ég felé, magyarul, majd németül is. Valaki vérpezsdítő jó somogyi borral töltötte meg a most már kaposváriakat illető serleget. Dorogi, a kaposvári légeúlyú azonban csak ,,imitálta" az ivást, a többiek nemkülönben. Amikor a kupa körbejárt, nem hiányzott abból tán egy csepp sem. Két hét múlva kezdődik a CSB, s ki kell köszörülnünk a tavaszi csorbát — magyarázta Déri András, az ökölvívók fiatal edzője, a csodálkozás láttán. E napon a kaposvári ökölvívók nagy ellenfelet győztek le a szorítóban. De az önmagukkal vívott harcban, a szorítón kívül elért „győzelmük" majd ugyanilyen értékűnek számított E kettős győzelem méltán vonul be a somogyi sport krónikájába úgy, mint az év kimagasló eseménye. Kovács Sándor DODGEM-karnevál A csuklós kúszókat és a többieket kirakták a nyitott tárolóból, s a garázst pályává alakították át. Nem sokkal később nyolc Go-Kartot toltak be, felálltak helyükre a versenybírák, és rövidesen sor kerülhetett az 1961-es év első, egyben utolsó hivatalos Go-Kart versenyére. Mintha csak azért rendezték volna meg az év utolsó napján ,az eseményt, hogy az új esztendőben lelhessen büszkélkedni vele. „ Már tavaly is veresenyeztünk! * Az érdeklődés sokkal nagyobb volt,mint amilyenre szakítottak. Megjelentaz autó- és a motorkerékpár-sport sok híve, mintha csak tablóikat adták volnaegymásnak a legkisebbek ünnepén. Az egyik oldalonelképzelésekről, tervekről beszéltek, a másik oldalon pedig arról az új színfoltról, amelyet a sportban jelent a Gokart-ok megjelenése. " Egy avatatlan férfi f eképpen vélekedett: , — Hát nem édesek? olyanok ezek a kis apró négykerekűek, mint a Vidám-parkban a dodgemek! " Egy kissé valóban hasonlítottak a gyerekek kedvencéhez. De csak addig, ameddig álltak. Mert amikor elindultak, olyan sebesen gurultak, hogy mindenkinek el kellett ismernie. Ezek legalább háromszor gyorsabbak a vidámparkiaknál. A négyszázhúsz méter hosszú körpályán nagy izgalmak közepette folyt a küzdelem. Miután kevés volt a fóka és sok az eszkimó, legalább négyen is versenyeztek egy gépen, így aztán a zsűrinek gondot okozott, hogy miképpen állapítsa meg a teljesítmények értékét. Végül úgy intézkedtek, hogy hét tízkörös előfutamot tartanak, majd a legjobbak számára egy tizenötkörös döntőt. A pályán heves harc folyt a döntőbejutásért. A bukósisakos versenyzők csülökig nyomták a gázpedált. Az egyik Go-Kart nagy igyekezetében pórul járt. Megcsúszott a kanyarban és legalább kétszer megpördült saját tengelye körül. Vezetője bele is szédült a váratlan mutatványba, de társai már ekkor messze jártak. Egy másik gép már ellesett valamit a nagyoktól. Nehezen akart beindulni, és gyakran le- állt. De sohasem állta le az ötös rajtszámot viselő piros színű Go- Kart, sőt úgy szágul-dott, hogy már sejte- ni lehetett, hogy ez a gép juttat győzelemhez valakit. Ezt valaki Morvay Ár-pád, a Mező Imre - garázs fiatal autósze- 5 relője lett, aki olyan ügyesen irányította a1 négykerekűjét, hogy majdnem lekörözte vele társait. De nem * bizonyult lassúnak Lassú Gábor Go- , Kart-ja sem, hiszen a főműhely mérnöke biztosan szerezte meg a második he lyet. A dodgem-karnevál jól sikerült, örültek * a rendezők, az Autó- ^ buszüzem dolgozói, hogy közreműködő- csak két sor kerülhe- ^ tett az első ilyen versenyre, hogy 1961- ben már versenyez- ^ hettek is az ebben az esztendőben született S autó-csecsemők. A verseny végered-ménye: 1. Morvay Árpád (Mezőgarázs) 19:11, 2. Imssy Gábor (Főműhely) 9:25.2, 3. * Zsótér Bertalan (II. ^ Autójavító) 9:38.6, 4. Farkas Károly (Mező- garázs) 9:42.2, 5. Dabi Lajos (sportkörön kívül) 9:51. 1 (szabó) . NEM ÁLDOZAT Ez a néhány sor most a társadalmi munkásoké. Nemcsak azoké, akik a KISZ, a tanácsok és a TST-k hívó szavára lapátot és talicskát fognak, hogy sportszeretetüket kisebb-nagyobb sportlétesítmények felújításában és létrehozásában önzetlenül kifejezésre juttassák, hanem azoké is, és legelsősorban azoké, akik mindig, mindenütt ott vannak, ahol a sporttal valamilyen formában foglalkoznak. A sportélet névtelen tiszteseire, az intézőkre, a szakosztályvezetőkre, a versenybírókra, az önkéntes szertárosokra, az időmérőkre, a Kilián-könyvecskék pecsételőire, a túravezetőkre, a különböző szövetségek bizottsági tagjaira, a társadalmi edzőkre és mindazokra gondolunk, akik a magyar sport immár milliós hadseregében becsülettel, meggyőződéssel és szenvedéllyel végzik nem mindig kellemes, de annál áldozatosabb munkájukat. Társadalmi munkások . . . Sokat mond ez a kifejezés, de nem mindig eleget. Ahol megbecsülik őket, elismerik hozzáértésüket, kikérik tanácsukat, megbíznak bennük, rájuk bízzák a sportélet mindennapos feladatait és segítik is őket, ott nem kell tőle tartani, hogy rosszul mennek a dolgok. Inkább ott van baj a sportélettel, ahol figyelmen kívül hagyják, hogy a sportolás mindenek előtt társadalmi tevékenység, következésképpen a társadalmi munkások szerepét is háttérbe szorítják. Szerencsére ma már az előbbi felfogás az uralkodó és egyre kevesebb azoknak a száma, akik a sport társadalmi munkásait amolyan minden lében kanál okvetetlenkedőknek tartják. Társadalmi munkások ... Bár volna belőlük még több, mint amennyi van. A legnagyobb hiba az, hogy alig van utánpótlásuk. A társadalmi munkások zöme az idősebb korosztályokhoz tartozik, soraikban alig lehet fiatalt találni. Pedig nagy szükség volna rájuk is. Az egyesületekben, a szövetségekben az idősebbek mellett játszi könnyedséggel megtanulhatnák a sokrétű tennivalókat, a sportügyek intézésének minden csínjátbmnját, hogy aztán tudással és tapasztalatokkal felvértezve, fiatalos lendülettel szolgálják a magyar sport ügyét. Hogy mi az oka a fiatalok visszahúzódásának, nem tudjuk. Talán nem szeretik úgy a sportot, mint ahogy a régebbi fiatalok szerették? Aligha képzelhető el. Vagy talán nem elég szívélyesen invitálják őket? Ebben esetleg már lehet valami. De vajon az idősebbeket ki hívta? Jöttek maguktól, hívás nélkül, s sokan még akkor is a sport mellett maradtak, amikor nem is egy helyen bizalmatlanul, csak immel-ámmal fogadták el a munkájukat. Pedig ez a munka áldozatokkal jár. Hiszen a sport társadalmi munkása szinte mindennap két műszakot dolgozik. Reggeltől délutánig a gyárban, a munkapad mellett, vagy a hivatalban, az íróasztalnál végzi munkáját, s aztán sötétedésig, nem ritkán késő estig, vagy éjfélig a sportpályán, a klubban, a szövetségekben tevékenykedik. Persze vasárnapra, s gyakran ünnepnapja sincs, mert akkor is dolgoznia kell. A jutalma pedig csak annyi, hogy a mérkőzéseken, vagy a versenyeken, amikor már mindent elintézett és elrendezett, egy kicsit megpihenhet. Ha ugyan a szurkolás az ő esetében pihenésnek számít. Könynyen lehet tehát, hogy ez a pénzzel meg nem fizethető áldozat az, ami sok fiatalt viszszatart a társadalmi munkától. Persze, csak azokat, akiknek valóban áldozatot jelent mindez. Mert az igazi társadalmi munkásnak nem áldozat, amit a sportért csinál, hanem öröm és szórakozás. Társadalmi munkásnak bizony nagyon nehéz valakit kinevezni, arra születni kell. A sporttal foglalkozni ügyes-bajos dolgait önzetlenül intézni — szenvedély, amelynek egész életen át rabja az ember. Minél többen vannak, akiknek a sport az „átkos” szenvedélyük, annál könnyebben teljesíthetjük azokat a feladatokat, amelyeket a magyar sport ötéves terve falun, vidéken és a fővárosban számunkra előír. Kívánunk hét a magyar sportnak sok-sok új társadalmi munkást, a társadalmi munkásoknak pedig — megbecsülést. P. B. Ahol a szünidőben sincs • Szünidő. Milyen bűvös ereje ve a diákok körében! Id .e, a fiatalok elsősorban a ■ e/A nyári szünidőt várják egy nagyon, de azért jólesik a kéthetes téli szünete. Ezt a két hetet a tanuláson kívül főleg azzal töltik el, hogy valamit sportolnak. Mert a mai fiatalságra az is jellemző, hogy nagyon, szeret sportolni. Kár, hogy a szünidő alatt a legtöbb iskolában nem biztosítják a diákoknak a közös sport- foglalkoztatást. Sok helyütt nem- csak az iskolapad, a katedra és a tanári asztal porosodik be, s nemcsak a tantermek konganak az ürességtől, hanem a tornatejxi ernek is, így azután ki-ki saját magának a bizsi csilla a sport lehetőségét. El-' elmennek úszni, vagy korcso- lyázni és mennyire megörülnek, amikor az uszodában vagy a jég-i pályán találkoznak egymással." Ilyenkor szinte minden esetben biztosra vehető, hogy megheezé- í 11 i'k, miikor mennek el újra — í együtt. $ Együtt... A fiatalok tehát ^ nemcsak egyénileg, hanem leg-J alább annyira közösen i© szeret-J nek sportolni. No©, mi most $ olyan középiskolát mutatunk be, ahol ezt évről évre biztosítják a tanulóifjúságnak. ^ A bajai III. Béla Gimnázium^ ban a téli szünetben is rendszer résén készülnek az iskolai sport- 4 versenyekre. bajnok©ágokra. Ez^ eredményeiken is meglátszik. A 4 röplabdázók veretlenül, kel.y játszma veszteség nélkül nyerték meg az országos középiskolás^ és a megyei felnőtt bajnokságot,^ most pedig a kosárlabdázók áll- 4 nak veretlenül a megyei felnőtti bajnokságban, © még sorolhat/ nénik néhány sportágat, amely-J ben ugyancsak az élen állnak, f Vajon hogyan érik el ezeket a 4 szép eredményeket? ^ — A mai szintek a sportban 4 az ifjúsági versenyzőknél is 4 megkövetelik a tervszerű, folya- / matos munkát — mondja Rácz ^ Sándor testnevelőtanár. — Ezért igyekszünk, hogy fiataljaink 4 hasznosan töltsék el ezt az idő-^ szakot is. Az iskolában a teremsportok 4 a legeredményesebbek, ami ab-4 ból adódik, hogy csak torna- 4. termük van — udvar nélkül. A röplabdázok most érkeztek el az alapozó idő-íszak első feléhez: a tornászok a f formában tartó, a kosarasok pe-dig — befejezve a megyei őszi 4 bajnokságot — az úgynevezett 4 átmeneti időszakban tartanak. Az röplabdázók és a tornászok na- 7 ponta edzenek, a tornászok két-s szer is Ennek meg is van a /. j eredménye, mert tornában leg- utóbb a gimnázium csapata — különösen a lovon — messze k’- • emelkedett az országos közép- iskolás bajnokságon és ez az eredmény az elkövetkezendő időkre is kötelez. — Igen, a szünidő alatt is sportolunk, méghozzá nemcsak a diákok, hanem a tanárok is részt vesznek a különböző házibajnokságokban — mondja Rácz Sándor . Sok szép eredményt értünk el az utóbbi időkben és ez ennek a nagy családnak közös érdeme. Nálunk mindenki nagyon szereti a sportot. ........................... .^3 1 Csütörtök, 1962. január 4. » (gallai), hogy Veres Győző kétszeres világcsúcstartó lesz súlyemelés- ben — félóra leforgása alatt?, hogy Dos Santos egycsapásra y, nyolc tizedmásodpercet farag le y,az amerikai Clark fantasztikusnak ? tartott világcsúcsából a 100 m-es gyorsúszásban? hogy egy holland óriás megatépázza a japán cselgáncsozókj babérjait? hogy a szovjet labdarúgójag válogatott páratlan sikersorozatot ér el Dél-Amerikában? hogy az amerikai Jastremski a 100 m-es mellúszásban 2:00.S- ról 1:07.S-re faragja le a világ legjobb eredményét? $£ hogy a 15 éves svéd kislány, ÍRylander, az 1500 m-e® női gyorsú úszásban több mint húsz másodperccel javítja meg honfitársnője £ világcsúcsát (19:02.8), s ezzel túlszárnyalja a legendás hírű Arne Borg több mint tíz évig fennálló férfi világcsúcsát (19:07.2)? ; hogy a holland van der Grift Göteborgban megnyeri a gyorskorcsolyázó világbajnokságot? * ; hogy a prágai Dukla lesz a New York-i nemzetközi labdarúgó-torna győztese? !; hogy az angol Greaves, akiért a Milán fantasztikus összeget fizetteti a Chelsea-nek. háromhónapig olaszországi tartózkodás után viszszamegy Angliába a Tottenham Hotspurba? hogy Balázs Jolán egy év alatt négyszer javítja meg a női magasugró-világcsúcsot? ; hogy Valerij Brumel háromszor javítja meg a férfi magasugrás világcsúcsát (225 cm)? I hogy a férfi diszkoszvetésben megdől a bűvös hatvanméteres határ? I hogy a nehézsúlyú olimpiai bajnok Jurij Vlaszov 550 kg-ot fér el súlyemelésben? /