Népsport, 1962. március (18. évfolyam, 41-62. szám)

1962-03-01 / 41. szám

Bajnokjelöltek a rajt előtt Az NB I rajtja után vasárnap megindul a küzdelem az NB II két csoportjában is. Harminckét együttes kezdi meg a 15 for­dulóból álló tavaszi idényt. Ezt megelőző­leg hetekig tartó alapozást végeztek, majd az előkészületi mérkőzések sorozatát játszották le. Néhány együttes a barátságos mérkőzé­sek során meglepő jó játékkal rukkolt ki NB I-es csapatok ellen is. A Keleti és a Nyugati csoport jelenlegi elsője, a két bajnokjelölt legutóbb Debre­cenben mérte össze erejét, s a találkozó­ból a Debrecen együttese került ki győzte­sen 7:0 arányú győzelemmel. A két bajnokjelölt felkészüléséről szól­nak alábbi cikkeink a főpróbának szánt találkozó tükrében. Debrecen: Komoly munkával Visszakerül-e az Sokan teszik fel ezt a kérdést Debrecenben. Természetes, hogy a szurkolók bizakodnak. De vajon adva vannak-e a fel­tételek a debreceniek házatáján a visszakerülésre? Elegendő-e a hárompontos őszi előny a most kezdődő tavaszi hajrában? Nem teszi-e elbizakodottá a debrece­nieket a Nyugati csoport első legyőzése...? A­­kérdésekre Németi Gyula, a DVSC elnöke így összegezte a választ: « M­i az óhaj: valóban eg­uszire szeretnénk visz­­szakerülni az NB I-be. Mi úgy ítéljük meg, hogy erre a csapat­ban van képesség. A leglénye­gesebb — a játékosanyag — rendelkezésünkre áll. Jól han­golódik össze együttesünkben a tapasztaltabb játékosok és a fiatalabbak együttműködése. A három pont előny? Szerintem nem sok és ez egyáltalán nem teheti elbizakodottá a játékoso­kat. Csak egy mérkőzést kell el­veszíteni és máris a nyakunkon vannak a többiek ... A Székes­fehérvári Vasas 7:0 arányú le­győzése nem ültet bennünket pá­holyba ... Kétségtelen, hogy jól játszott az együttes a debreceni találkozón, de látni kellett, hogy ilyen jól ritkán játszik az együt­tes. Nagy öröm lenne számunk­ra, ha ezt az eredményes, gól­erős játékot tartaná a csapat. Én bízom a fiúkban, akik nagy lel­kesedéssel azon vannak, hogy visszavigyék a csapatot az első osztályba. De hozzá kell tennem: komoly munkával készülünk a feladatokra, mint ahogy eddig is azt tettük. A sportpályán, ahol a beszél­getést folytattuk, közben véget ért az edzés. Vajon Magyar Fe­renc, a csapat edzője hogyan értékeli a téli felkészülést, biza­­­kodik-e csapatában? n.- K­i illeti a fiúkat. “ UICSere, akik nagy-nagy odaadással végezték az alapo­zás munkáját és készültek a­­ta­vaszi idényre. Ritkán láttam já­tékosokat olyan nagy kedvvel készülni, mint a DVSC labdarú­góit. Van a csapatban optimiz­mus, lelkesedés, kedv és ez a meglévő adottságok mellett olyan kiegészítője a munkának, amely feltétlenül kell, hogy ka­matozzék! A felkészülés nálunk sem múlt el bajok, gondok nél­kül. Két tehetséges játékosunk eltávozott Debrecenből. A kato­nai szolgálatra bevonult Cseke sem áll az együttes rendelkezé­sére. s nem számíthatunk a má­sodik garnitúra legtehetsége­sebbjére, Sándorra, akit már tavasszal szerettünk volna sze­repeltetni. Ő is tényleges szol­gálatra vonult be s így jelenleg a következő 16 játékos alkotja a keretet: Jakab, Papp, Molnár, Beck, Gellér, Kovács, Gork­os, Farkas, Juhász, Némethy, Lázár, Zilahi, Kertész, Puskás, Csekő, Móré. Még két játékos kerül be­­ a keretbe, de ezeknek a ki­jelö- j lésére csak később kerül sor. — Célunk? Eredményesen sze­­­­repelni ... Ehhez fejleszteni­­ akarjuk a játékosok képességeit, az együttes kollektív játékát. Nem vagyunk beképzeltek, nem bűvült el bennünket a székesfe­hérváriak felett aratott győze­lem. A továbbiakban is heti négy edzést tartunk. Vasárnap, első mérkőzésünkön Budapesten a Bp. Előre ellen a következő csa­patot szerepeltetjük: Jakab — Beck, Gellér, Kovác® — Farkas, Juhász — Némethy, Zilahi, Ker­tész, Puskás, Csekő. Játékosaink közül Molnár sérüléssel bajlódik. Még annyit: nem múlt el fejünk felett sem ,,eredménytelenül” az influen­za-járvány. Kilenc já­tékosunk esett át a betegségen, de már valamennyien felgyó­gyultak! Dr. Thomas Henrik, a DVSC labdarúgó szakosztályának elnö­ke az NB II. Keleti és Nyugati csoportjának összehasonlításával kapcsolatban feltett kérdésre ad választ. A m­/1/'* és a Székesfe­— A VV fE­­hérvári Vasas mérkőzése során sokan feltették a kérdést: azért rendeztük-e ezt, hogy lemérjük a két csoport kö­zötti színvonal-különbséget? Nem ezért tettük. A célunk az volt, hogy ismeretlen csapattal — ezért választottuk a Nyugati cso­port egyik kiváló képviselőjét — mérkőz­hessük meg együttesün­ket. Székesfehérvárott 2:0-ra ki­kaptunk — igaz, akkor négy játékosunk betegség miatt nem szerepelhetett, úgyannyira, hogy a tartalékkapusunk csatárt ját­szott . . . Debrecenben a „teljes csapatok” találkozóját aránylag könnyen nyerte az együttes 7:0- ra. Hozzá kell tennem, hogy a Nyugati csoport rangelsője, Szé­kesfehérvár együttese az őszi idény 15 bajnoki mérkőzésén mindössze 5 gólt kapott. Ennek ellenére nem lenne reális, hogy e két játékból a Keleti és a Nyu­gati csoport közti erőviszonyra következtessünk. Nem is ez volt a célunk, hanem az, hogy mi a székesfehérváriak elleni mérkő­zésekkel a Bp. Előre, a Diósgyőr, a Láng és a Miskolc csapatai ellen készüljünk fel. Azt mond­ják, ha nem sikerül a főpróba, sikerül az előadás. Nekünk si­került a főpróba, mert január 4-e óta céltudatosan végzik játékosaink az előírt edzé­seket , s éppen ezért szeretnénk úgy módosítani a megállapítást, ha sikerült a fő­próba, miért ne sikerülne az előadás? A DVSC tehát megtette a ma­gáét . .. Komoly munkával ké­szült a tavaszra. A szurkolók is jól kezdik. Vasárnap ott lesznek a csapat­ első idegenbeli mérkő­zésén. Debrecenből különvonat viszi a vasutascsapat lelkes szurkolóit a fővárosba, hogy a Bp. Előre ellen se hiányozzék a „Hajrá Debreceni” Oltvány! Ottó legjobbkor jött, a bajnoki rajt előtt, így aztán érthetően minden játékos fokozott gonddal készül vasárnapra, hogy a múlt heti fiaskót bajnoki sikerrel feledtes­sék. • Az előkészületekről Mello edző adja meg tájékoztatását. — Január 11-én, kéthetes ala­pozással kezdtük meg a felkészü­lést. Ez idő alatt főleg az erőnlét­i növelése volt a fő cél. A Labdás edzéseken, majd az előkészületi mérkőzéseken nemcsak egyes já­tékosok, hanem a csapatrészek is meghatározott feladatokat vé­geztek. Sajnos, a sérülések és betegségek szinte megtizedelték a keretet. Vannak, akik hosszú hetekre harcképtelenné váltak, így az őseszel jól összeszokott együttesbe való beilleszkedésb­e az újonnan belépőknek még idő­re van­ szükségük. — Az 5—6. hely elérését tűz­tem ki elérendő célként. Az őszi idény megindulása előtt, amikor a „kormánykereket” átvettem. Nos, a fiúk ezt a tervelőirányza­tot az évad végeztével alaposan túlteljesítették, amikor az ered­ményes szereplés mellett küzdő­­szellemből, akaraterőből is jelesre vizsgáztak. (Most a csapat jól be­vált egységét kényszerűségből meg kellett bontanunk, s bár jó­­képességű fiatalok léptek a ki­esettek helyére, minden alaptalan derűlátás csak olyan kisiklások­hoz vezetne, mint a debreceni volt. Hogy mi lesz a bajnoki év végén? A jóslás maradjon mások privilégiuma, az enyém pedig maradjon csak a munka. Min­denesetre mindent igyekszünk elkövetni a minél jobb szereplés érdekében. Ez természetes. Szép Ferenc vezetőségi tag mellének szegezzük a kérdést, hogy mi is várható. — Egyáltalán nem nézek túl­zott reményekkel a tavaszi baj­noki idény elé. Bár a sorsolás el­len különösebb panaszunk aligha lehet, hiszen a két ellenlábas is hozzánk jön, mégis kár lenne előre inni a medve bőrére. Köz­tudomású, hogy a labdarúgó-baj­nokságok „második félideje” rendszerint forróbb légkörben zajlik le, hiszen véglegesen ak­kor dől el a bajnokság és a ki­esés kérdése. Szeretnénk persze, ha Székesfehérvárnak végre kép­viselete lehetne a legjobbak kö­zött. Hogy a „hármas”-ból ki jut fel,­ azt ma még nem l®het meg­jósolni. Az esélyek egyenlők, így másnak a törekvését is koronáz­hatja siker. Ez esetben azt mond­juk és elismerjük majd: győ­zött a­­Jobbik. Mi pedig akkor fia­tal erőkből álló csapatunkkal jö­vőre próbálunk ismét szerencsét, Enzsöl Lajos Erős mértéktartás Fehérvárott ... 1 .1 kísérő — Minden egy­éb zöngétől eltekintve, be kell vallanunk, hogy a DVSC ragyogó formában játszott ellenünk és feltétlenül gólokkal volt jobb nálunk. Ez a tárgyilagos megállapítás­nak tűnő önkritika a Könnyű­ipari Szerszámgépgyárban hang­zott el Székesfehérvárott, ahol Kerecsényi Lajos technikus — aki különben a Székesfehérvári Vasas labdarúgó-csapatának jobb­szélsője — dolgozótársainak igyekezett megmagyarázni a deb­receni „hetest”. Majd befejezésül még hozzátette: — Mint már ilyenkor aztán lenni szokott, nekik minden si­került, nekünk semmi — még a 11-es értékesítése sem. ... . . y, lehet érte-Minden rosszból !-es tanul­ságokat, tapasztalatokat is levon­ni. Ilyesmi történik valahogy most Fehérvárott is, az NB II Nyugati csoportja listavezetőjé­nek házatáján. Mint mondják, a debrecenit megelőző fehérvári ta­lálkozón a DVSC főleg a második félidőben minden kezdeménye­zési szándékot feladva annyira beállt védekezni, hogy alig né­hányszor jött át a felezővonalon. Ekkor a fehérváriak nemcsak tetszetősen, hanem jól is játszot­tak,­­ mert az ellenfél hagyta őket. Ennek a mérkőzésnek a ta­pasztalatai aztán bizonyos hely­telen beidegződést idéztek elő egyik-másik játékosnál, ami vég­eredményben a csúfos, de még idejében kijózanító debreceni ve­reséghez vezetett. A „debreceni zuhany” talán a "a , így nincs sok értelme A tévedéseik és félremagyará­zások elkerülése végett elöljáró­ban le kell szögezni, hogy egyet­értünk a korszerű felkészítési elveknek a lovassportban történő al­ka­lmazásával. Ezért ör­ül­ünk annak, hogy lovasszövetségünk is nagy súlyt helyez az alapo­zásról. Haladni igyekeznek a kor­ral és többet, jobbat kívánnak megvalósítani az eléggé mérsé­kelt­­eredmények javítására. Ez az igyekezet valóban dicséretre méltó. De talán nem szabad megfeled­kezni arról sem, hogy amennyire szükséges a korszerű elvek al­kalmazása, annyira elengedhetet­len az ezzel járó egyéb megfon­tolások ésszerű figyelem­bevé­te­le is. Ezért emeljük fel szavunkat a tervezett összevont alapozás néhány kérdésével kapcsolatban. Nem megfelelő az időpont. Az összevont alapozás időpontja: március 117—április 7. Az első verseny időpontja április 20—2*. Vajon nem késői-e az alapozás időpontja? Túlzott a létszám. Tizenkét lo­vas venne részt az összevont táborozáson­, egy olyan, vidéki városban, ahol ismeretlen a lo­vardás élet. Ismerve eredmé­nyeinket, ki meri azt állítani, hogy nálunk pontosan, egy tucat olyan lovas akad, aki nermzetközi színvonalra nyújt reményt egy háromhetes közös alapozás után? Mi a helyzet a lovakkal? Lo­vasonként három lovat szállíta­nának be edzőpartnerül, önként adódik egy másik kérdés: Léte­zik ma nálunk harminchat nem­zetközi klasszist sejtető ugró­ ló? Kételkednünk kell ebben, mert eddigi eredményeink nem ezt mutatják. Hallgassuk meg egy szakember véleményét. A délutáni kiegé­szítő edzéseket Szabó Sándor testnevelő tanár, volt kitűnő öt­tusázónk tartaná. — Januárban lett volna értel­me egy ilyen összevont alapo­zásnak — hangzik a véleménye. — Természetesen akkor is lovak nélkül. De most, amikor m­ár becsületesen kell lovagolni, ak­kor­­nem lehet három ló után komoly gimnasztikai gyakorlato­kat végeztetni. Esetleg feloldó labdajátékokról lehet csak szó. Gazdasági kérdések is vetőd­nek fel. Lovasok, versenylovak leszállítása, élelmezése, külön a lóápolók napidíja, akadályok le­szállítása tetemes költségekkel jár. Még abban az esetben is, ha a lovakkal kapcsolatos kiadáso­kat a Lótenyésztési Igazgatóság fedezi. Végső fokon ugyanis min­den költség az államot terheli. Mivel indokolják a vidéki ösz­­szevont táborozás szükségessé­gét? ősszel ■nemzetköz­ versenyt rendezünk a mezőgazdasági ki­állításon. Az erre való felkészü­lést emlegetik elsősorban az in­dokok között. De még ebben az­­esetben is nem a lovassport e­redmé­nyeinek. Jel erdősé­gének kellene a kereteket meghatároz­ni? Talán még abban az esetben is szerényebb létszámmal kellene összevontan foglalkozni, ha — mint emlegetik — Tokióra tekin­tenek előre. — Könnyű a kákán csomót keresni — vethetik szemünkre. — De miért nem írnak tenni­valóról is? Ezért szeretnénk néhány gorv­dolatot felvetni a lovasok felké­szüléséhez. Elegendő lenne a valóban hat legjobb lovast kiválasztani az összevont edzésekhez. A körülményeknél fogva alkal­matlan vidék helyett maradja­nak, Budapesten, ahol a váloga­tott keret a Honvéd-lovasok elő­zékenysége folytán megfelelő lo­varda és tereplehetőségekkel rendelkezik. Helyes, ha súlyt helyeznek a lovasok erőnlétének javítására, de azt hisszük, erre a főváros­ban is ny­ik lehetőség.­­ A lovagláson kívüli kiegészítő edzésekre itt is megfelelő alka­lom van. Hiszen a lovasok egy része már eddig is járt torna­termi edzésekre. Következtetésül két közmondás jut eszünkbe­, mindent a maga idejében és­­ addig nyújtozz, ameddig a­ takaród ér. Ezt már csak azért is érdemes figyelembe venni, mert kár nyakló nélkül költeni a pénzt. Toldy Ferenc Két vélemény a tavaszi nyitányról­ ­j­­ár NB I-es csapataink már az újabb feladataikra, itt a második fordulóra készülnek, az idénynyitó­­nak számító első mérkőzésekről még mindig sokat beszélnek. Egyesek azt mondják: az első mérkőzések tapasztala­taiból sok mindenre lehet következtetni. Mások szerint pe­dig a múlt hét végén lezajlott találkozók még nem adhat­nak reális képet arról, hogy milyen formában vannak és milyen képzettséggel rendelkeznek a bajnoki pontokért, a helyezésekért küzdő együttesek. Most két szakvezetőnknek adtuk fel a kérdést: mit ta­pasztaltak az első forduló során? ninnn ní.innn az MLSZ elnöke a következőkben fog­­u­ illbd­offliumn,­lalta össze erre a kérdésre a válaszát: — Én két találkozót, az Újpesti Dózsa—Ferencváros és a Bp. Honvéd—Győr mérkőzést néztem meg. Ezek közül a csapatok közül legjobban a Ferencváros játéka tetszett. A zöld-fehérek az I. félidőben és a II. félidő elején olyan jól játszottak, amihez fogható, évek óta nem tapasztaltam tő­lük. A mérkőzés a Ferencvárosnak állt, hiszen az I. félidő­ben két nagy helyzetet hagytak kihasználatlanul a zöld-fe­hérek. És a II. félidőben, 1:0 után, amikor megszerezték a vezetést, Albert újabb helyzetet hagyott ki.­­ Véleményem szerint a Ferencváros egygólos veze­tése után, akkor követett el hibát, amikor a csapat kizök­kent addigi játéküteméből, változtatott harcmodorán, s vé­dekezni kezdett. Ettől a fordulattól kezdve a zöld-fehérek átadták a kezdeményezést az Újpesti Dózsa csapatának, amely ezután fölényben játszott. — Ami a két együttes teljesítményét illeti: szerintem mind az Újpesti Dózsa, mind a Ferencváros érett játékot nyújtott, egyik csapat játékában sem lehetett felfedezni az idénykezdetkor szokásos vonásokat. — Ugyanezt elmondhatom a Bp. Honvéd csapatáról is. A piros-fehérek nagyon jó benyomást keltettek és biztosan kezükben tartották a Győr elleni mérkőzés során a játék irányítását — az első perctől az utolsóig. — A többi mérkőzésre a jelentésekből következtetek. Ezek a jelentések arra mutatnak, hogy tavaly óta léptünk egyet előre, az idei első bajnoki találkozók ugyanis lénye­ges színvonalemelkedést hoztak — fejezte be nyilatkozatát Barcs Sándor. niniill­­­i vip szövetségi kapitány a következő megfi- BAllUN­ LftUUn­gyeléseket szerezte az első fordulóról: — Engem leginkább az érdekelt a legjobban, hogy a válogatott keret tagjai milyen formában, milyen játékfel­fogásban játszottak és milyen volt a magatartásuk a mér­kőzés során. Örvendetesnek tartom, hogy a keret tagjai az időszaknak megfelelően jó erőállapotban vannak. Úgy lát­szik, hogy a válogatottjelöltek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a keretben maradjanak. Egészséges ver­sengés alakult ki köztük. Azt tapasztaltam egyébként, hogy minden együttes gondosan felkészült a rajtra, még azok is, amelyek a tengerentúlon átjátszották a szünetet, miközben a többiek pihentek, illetve alapoztak. " A mérkőzések szerintem általában közepes színvo­nalon mozogtak, s úgy láttam, hogy két mérkőzés sorsát egy-egy játékos kiemelkedő teljesítménye, illetve kiesése döntötte el: Tichyre és Mátraira gondolok. Az Újpesti Dózsa teljesítményében új vonást figyelhettünk meg, a küzdőké­pességet. A lila-fehéreknek ez volt a legnagyobb erényük, jórészt ennek köszönhetik győzelmüket, valamint annak, hogy Mátrai megfeledkezett magáról, s kiállították. A Fe­rencváros a mérkőzés nagy részében ura volt a játéknak, de a csapat kényszerű átszervezése folytán megtört addigi lendülete — függetlenül a vitatott büntetőtől — feladta a harcot, pedig a zöld-fehéreknek a legrosszabb esetben is módjukban lett volna döntetlent elérniök — állapította meg Baróti Lajos. Készül a Szombathelyi Dózsa • Kisebbfajta hófúvás söpör végig a pályán, s a játékosok még melegítőben is fáznak. Vajon nem lehetett volna ezt az edzést elnapolni? A Szombathelyi Dózsa bajnokjelölt csapatának edzésén jutott ez az eszünkbe. A partvonal szélén síppal a kezében Szabó Imre, a Haladás majd a MATEOSZ egykori válo­gatott jobbszélsője, a Dózsa ed­zője irányítja a játékot. — A felkészülésben nincs meg­állás — mondja. — Minden per­cet kihasználunk. Bár 5 pont az előnyünk, mégsem érezhetjük magunkat „nyeregben”. Nem­csak azt akarjuk, hogy­ tavasszal szerepeljünk jól, de ha feljutunk az NB III-ba, ott is szeretnénk megállni helyünket. A mostani alapozás ehhez is hozzásegíthet. Szabó Imre pontos edzéstervet készített és azt be is tartja. Tás­kájából jegyzetek kerülnek elő, amelyek pontosan rögzítik a felkészülés egyes állomásait. Véget ér a kétkapus mérkőzés, de az edzés még nem. Játékos­értekezlet következik, amelyen az edző egyénileg értékeli az alapozási és a formábahozási időszak eredményeit. A Szombathelyi Dózsa kemé­nyen készül a tavaszi mérkőzés­­sorozatra. I­d­íny síelnek az osztrákok A Vasas Természetbarát Egye­sület csütörtökön 17.30-kor a vasasszakszervezet Koltói Anna utca 5 — 7. szám alatti székházá­ban levetíti­­ az osztrák síiskola első részét. A film tárgya na­gyon érdekes, hiszen bemutatja, hogyan kezdik Ausztriában a kezdő síelők szakmai oktatását, melyek azok a módszerek, ame­lyek segítségével aránylag rö­vid idő alatt el lehet sajátítani a síelés tudományát. Nagyon he­lyes, hogy a Vasas TE megra­gadta az alkalmat a film levetí­­tésére, mert természetjáróink is kedvelik a síelést, s a film so­kat segíthet nekik a továbbiak­ban. A filmbemutatón minden­­ érdeklődőt szívesen látnak. T. Csütörtök, 1962. március 1.3 Becsapódott \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ motor, elindul­tunk hazafelé. Csakhamar elma­radtak Szolnok neonfényei, kiér­tünk az éjszakába borult, sötét or­szágútra. Sokáig semmi sem zavarta a kocsi motorjának monoton bugását, csendben emésztgettük a vasárnap él­ményeit. Végül Markovité Kálmán, a vízi­labda-válogatott kapitánya törte meg a mély hallgatást: — Hiába, a sport nemcsak­ mint él­mény, mint látvány, hanem, mint téma is nagyon érdekes... Ezzel egyben le is vonta­ a Szolno­kon töltött vasárnap legfontosabb ta­pasztaltát. Délelőtt Martfűn, kora délután Szol­nokon a tornászok bizonyították Mar­kovit­ állítása első felének igazát. Mindkét helyen valóban nagyszerű és sikeres tornabemutató zajlott le. A Vasas gála torna­csapata, az I. kerü­leti Táncművészeti Iskola és négy vá­logatott tornász gondoskodott a siker­ről. Pálinkás Ildikó és Makray Katalin gerendán, felemáskorláton és talajon, Machalik József és Csányi Rajmund lólengésben és korláton ragadta magá­val a lelkesen tapsoló közönséget. Nagy sikere volt Várhidy Eszter mű­vész­­igénnyel kidolgozott, szépen elő­adott bemutatójának, az I. kerületiek fátyol táncának, a 12 éves Limbeck Andrea akrobatikus talajgyakorlatá­nak és a gálacsoport vegyespáros be­mutatójának, amelyet Zoltán Panni és Farkas György adott elő. Este pedig arra derült fény, hogy a sport, mint téma is mennyire vonzza az embereket. A furfangosok s * XXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXX- után lelkesen tapsolta a színpa­don szereplő tornászokat, most maga léphetett a világot jelentő desz­kákra. Pálos Miklósnak, a játékvezetőnek már eleve nyert ügye volt, mert kije­lentette, hogy a ma esti szellemi vetél­kedő tárgya a sport lesz. Amikor pe­dig ezt a bejelentést igen ötletesen felépített, szellemes konferansszal tol­dotta meg, még viharosabb erővel zú­gott fel a taps. Kíváncsian vártuk a fejleményeket: vajon lesz-e jelent­kező? Milyen kérdések hangzanak el? És vajon a jelentkezők, akik eddig csak szereplői, vagy nézői voltak a sporteseményeknek, hogyan állnak helyt a színpadon, amikor a sportról­­ beszélni kell? Az esetleges aggodalmak már az első kérdés elhangzása után alapta­lannak bizonyultak. — Nevezze meg azt a sportoló fér­jet és feleséget, aki a helsinki olim­pián egymaga négy aranyérmet szer­zett hazája színeinek — hangzott Pá­los Miklós kérdése, m­­i emelkedett a leve­lszenet kéz­döbe_ és akire a \v\\\\\\\\\\\\\\\v\\v játékvezető rámu­tatott, már felelt is: — A Zátopek-házaspárt így került a jelentkező a színpadira, s hasonló módon még három. A négy résztvevő középdöntőt vívott, maj­d újabb négy jelentkező állt a közönség elé, s vívta meg a másik középdöntőt. A két csoport legjobbjai kerültek aztán a döntőbe. A „végküzdelem” természetesen már komolyabb feladat elé állította a résztvevőket. Tudniok kellett, ki volt Pierre de Coubertin, kik nyertek helyezést a szellemi olim­piákon, ismerniük kellett a nagy an­gol költő, Byron nem mindennapi sportteljesítményét, nevezetesen azt, hogy átúszta a Boszporuszt és így to­vább. Ügyességi próbák is­­ voltak, amelyeket a közönség óriási derűje kísért, sőt, még verset is kellett ír­­niok a résztvevőknek sport-eszmény képükhöz. Néha szinte lenyűgöző volt a ver­senyzők felkészültsége. Egyik-másik válaszban jóval több is volt, mint amennyit a kérdés megkívánt. w'i '„„„i j_i_ azonban akadt Két árnyoldala a vetélkedők­xxxxxxxxxx­xxxxvvxxxxxxxxxxx neve Egyrészt egyetlen női jelentkező sem akadt, pedig a gyengébb nemet is éppen ele­gen képviselték a nézők soraiban. Más­részt pedig megdöbbentő tájékozatlan­ságot árultak el a résztvevők a Kilián Testnevelési Mozgalmat illetően. Akadt olyan, aki nem tudta ponto­san, ki volt Kilián György. Azt pedig, hogy a Kilián-jelvény megszerzésének kitűzött határideje két év­e senki sem tudta, így kellett tapasztalnunk, még a színpadon is, hogy az új testnevelési mozgalom, népszerűsítése tekintetében még sok feladat áll előttünk. A néző­téren ülő helybeli sportvezetők jelen­tőségteljes tekintettel néztek össze. Nyilván ők is okultak a tapasztalat­ból. A pill­ér azonban mgy is nagy ob­szex volt, mert a versenyzők, xxxxxxwxxxxxv különösen a győztes, nemcsak lexikális tudásról tettek tanú­ságot, hanem igazi sport-intelligenciá­ról is, ismertve a sportnak a kultúra más területeihez kapcsolódó vonatko­zásait is. Markovits Kálmán, aki Pálos Miklós szellemes kérdéseire válaszolva, elő­adás közben igen érdekes élménybe­számolót rögtönzött, nem kis elisme­réssel szorította meg a győztes Boda Ferenc, a megyei tanács gondnoksága vezetőjének­ kezét. — Hogyan tett szert ilyen széles­körű ismeretekre? — kérdezte tőle. A halkszavú, mindig nyugodt, sport­ember, akinek évei múlására csupán egyre keskenyedő „tonzúrár­a” utal, így válaszolt: — Mindig szerettem a sportot. Nem csak úgy, hogy magam is űztem, sőt, még m­a is játszom a hivatali labda­rúgó-csapatban, hanem érdekelt az elméleti oldala is. Olvasom a sportiro­dáimat, s ha a művészet, vagy az iro­dalom más területein találok sportvo­natkozásokat, azokat is megjegyzem. A másik két „döntős”, Csanád Bá­lint, a szolnoki Gépipari Technikum kissé ,,jóltáplált” tanulója és Sándor Béla, a helybeli Áramszolgáltató Válla­lat technikusa sem csak a nézőtérről érdeklődik a tiport iránt. Csanád Bálint vívott, míg meg nem sérült,é s most a kos­ara­zással kárpó­tolja magát. Sándor Béla pedig I. osz­tályú sakkozó. És persze, lelkes gyűj­tői minden eredménynek, statisztiká­nak, sporttárgyú cikknek. Szeretik a sportot. És ez meglát­szott a színpadon is. Az előadás befejeztével .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXW mindenki elégedetten nézhetett körül. A nézők azért, mert jól szórakoztak, a szereplők pedig azért, mert nincs bol­­dogítóbb érzés a kivívott siker örömé­nél. És ilyen szempontból elégedetten csomagolhatta el estélyi ruháját Toldy Mária és Majláth Jenő is. A két nép­szerű táncdalénekes valóban elisme­résre méltóan tette teljessé az est si­kerét a jól felkészült és szintén nagy sikert aratott Holéczy-zenekar kísé­retében. Az est címe: „Zenés rangadó.’. Győztek: a Furfangosok. Szombathy István rangadó­s sok győztessel

Next