Népsport, 1962. augusztus (18. évfolyam, 150-171. szám)

1962-08-07 / 154. szám

A nyárhoz és az idény derekához illően ezúttal is mozgalmas volt a magyar sportban a hétvége, amelyre azonban nem annyira a jó teljesítmények és a min­denki által annyira óhajtott nagy eredmé­nyek, hanem inkább a kánikula, no meg egy kicsit a kínálkozó alkalmak kihasználatla­nul hagyása nyomta rá a bélyegét. A kiemelkedő esemény természetesen a labdarúgó-bajnokság nagy érdeklődéssel kí­sért rajtját nem számítva a legjobb atlé­táink küzdelme volt a legnagyobb rangért, a magyar bajnokságért és a belgrádi kiküldetéshez szükséges szintered­mény eléréséért. Hasonló „cipőben” jártak legjobb úszóink is, akik az úszó csapatbaj­nokság döntőjén szerepeltek és igyekeztek még egyszer bizonyítani a lip­csei nagy próba előtt. A nagy alkalom azonban — az atléták és az úszók esetében egyaránt — a legtöbb esetben kihasználatlan maradt. Hogy ebben közrejátszott a nagy hőség, a nem kis tétnek kijáró fokozott izgalom és még sok apró mellékkörülmény, minderre lehet hivatkozni, de az sem kétséges, hogy az alaphiba a versenyzők túlnyomó többségének felkészüléséből adódott. Az el­múlt évek és az elmúlt hónapok során elkö­vetett felkészülési hibákból, ame­lyek e két sportág versenyzőinek nagy ré­szét képtelenné tették állandó, a körülmé­nyek által csak kevéssé befolyásolható szi­lárd forma kialakítására. Ha csak önmagukban nézzük az eredmé­nyeket, akkor elmondhatjuk, hogy szület­tek ezeken a versenyeken új országos és bajnoki csúcsok szép számmal, de ha ezeket az eredményeket a mindkét sportágban vé­szes gyorsasággal közelgő Európa-bajnok­­ság szemszögéből vizsgáljuk, akkor észre kell vennünk, hogy e csúcsok többsége a legjobb európai versenyzők vetélkedésén még jó helyezésre is aligha lenne elegendő. , ,, Sajnos, sem az atléták, sem az úszók hét­végi versengése során nem bővült lényege­sen azoknak a köre, akiktől eredményes helytállást várhatunk az Európa-bajnokságon, pedig éppen a meglehetősen bizonytalan for­mák szinte tálcán kínálták az alkalmat a „betörésre” a tehetséges fiataloknak, kevesen éltek azonban a lehetőséggel, s ebben közrejátszik — elsősorban a közvet­len utánpótlás éretlensége, ami egyéb­ként az atlétikai bajnokságok több szá­mában az átlagokban is megmutatkozott. E két verseny újra bebizonyította, hogy a kor­szerű edzésmódszerek alkalmazását a jelen­leginél sokkal szélesebb körre kell kiterjeszteni, mert csak így remélhetünk határozott és egyenesvonalú fejlődést vala­mennyi sportágban. Míg az elmúlt hétvégét atléták és úszók Európa-szerte nagy eredményekre­ töréssel igyekeztek hasznosítani, addig nálunk a két sportág jelentős versenye továbbra is nyitva hagyott egy sereg kérdést. Sőt, az úszó csa­patbajnokság során — talán a pontok utáni hajszában — sajnálattal figyelhettük meg, hogy legnagyobb esélyeseink két héttel az EB előtt f­é­l e­r­ő­v­e­l versenyeztek egyes számokban — nemegyszer éppen abban a számban, amelyen az Európa-bajnokságon in­dulni fognak — csak azért, hogy egy másik számban — győzhessenek. A lehetőségek kihasználatlansága jelent­kezett — ha teljesen más formában is — a Szegeden igazán ünnepi külsőségek között rendezett országos vidéki evezősbajnoksá­gon is. A több, mint félezer lelkes, tehetsé­ges és ügybuzgó vidéki evezős szép küz­delme jól sejtette azokat a lehetőségeket, amelyeket e sportág immáron évek óta ki­használatlanul hagy, amikor nem adja meg a segítséget kellő módon a vidéki evezős­szakosztályok szakmai munkájának megjaví­tásához. A kivétel erősíti a szabályt. Ha a hét vége legnagyobb eseményeire az alkalmak kihasználatlanul hagyása is volt a leginkább jellemző, a pályakerékpárosok ki­tettek magukért. Az osztrákok elleni diadalon nemcsak győzelmekben, hanem eredményekben is tanúságát adták fejlődé­süknek. Jönnek a következő alkalmak, s reméljük, azok sem maradnak kihasználat­lanul. A többi esemény , a motoros Grand Prix jól sikerült, nagy közönségsikert ara­tott viadala, fiatal kajakozóink szép és biz­tató teljesítménye a legjobb lengyel és NDK-s ifjúságiak ellenében, a női és ifjúsági vit­orlásbajnokság induló küzdelme, vízilab­dázóink utolsó bajnoki mérkőzései a lipcsei EB előtt —, hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki közülük — híven mutatták a magyar sportmozgalom sokrétűségét és fej­lettségét. Amit egyébként bizonyítottak azok a fiatal sportolók is, akik eredményes sze­replésükkel hozzájárultak a VIT helsinki sportversenyeinek sikeréhez. A kánikulával terhelt hét végén sorra került sok nagy és kis verseny, sok érdekes és népes sportesemény Jellemzően bizonyí­totta, hogy milyen népszerű nálunk a sport, de azt is, hogy milyen sok a tennivaló, ha azt akarjuk, hogy nagy versenyeinket nagy eredmények tegyék emlékezetessé. (n. a.) Gyorsmérleg­ű úszókról Rendkívül örvendetes, hogy az EB küszöbén néhány úszónknak sikerült csúcsformába kerülnie. A legváratlanabb Bálla Mária 1:12.2-es csúcseredménye. Eg­en ugrásszerű javulásra ritkán, akad példa. Bálla Mária ugyanis egy esztendő alatt kerek öt (!) má­sodpercet fejlődött. Ez egyrészt a megváltozott életkörülményeinek, edzésének és nem utolsó sorban tehetségének köszönhető. Ha megtanul fordulni, rövidesen az 1:12-n belülre is kerülhet. Ered­ményével ,,feliratkozott” az európai ranglistára. Még többet ér Katona elég könnyen elért 5:11.8-a© vegyes­­úszó csúcsa. Az idén ennél job­­bat csak két szovjet (Androszov, Nyikityin) és a két NDK-s (Wiegand, Pfeiffer) úszott. Fel­tűnő volt, hogy Katona a 400-as vegyesúszást még ki sem pihen­hette, máris oda kellett állnia a rajtkőre (hiszen CSB-ről volt szó, kell a pont). Természetesen csak arra vigyázott, hogy ne előzze meg valaki, ami sikerült . Is. Az időeredmény nem volt lényeges, pedig Katona­­ 15­00 méteren indul az EB-n, nem pedig a vegyesúszásban. (Bár lehet, hogy erre is nevezik.) Mindenesetre helyesebb lett volna Katona József 1500-as formájáról is meg­győződni. Sokkal ésszerűbb Egerváry Márta eljárása. Az EB műsorán augusztus 24-én délelőtt a 400-as női vegyesúszás időfutama, dél­után pedig a 100-as pillangó­úszás döntője szerepel. Egerváry szombaton délelőtt elé­g erős iramú 400-as vegyest úszott, dél­után pedig ,,beállította” a pil­langócsúcsot. Arra volt kiváncsi, hogyan bírja ezt a kettős meg­terhelést. A kísérlet helyesnek bizonyult. Figyelmet érdemel még Frank Mária 1:03.6-os gyorsúszó eredménye, meg kell dicsérni az egyéni csúcsot elért Szabót, Kiricsit és az FTC két női váltó­ját (mindkettő csúcsot ért el). A végső mérleg azonban változat­lanul­ volt jobb ... Sikeres hétvége a Tisza partján Tizenkilenc évi szünet után újra evezősversenyt rendeztek Szegeden! Csak akik részt vet­­tek a Tisza-parti város evezős­életének újjáélesztésében, azok tudják értékelni, mit jelent ez! A ma már többnyire fehérhajú régi szegedi evezősök, akik 1945- ben fájó szívvel nézték, mint hamvad el a háború tüzében az utolsó szál lapát i éi most leg­alább húsz évet fiatalodva fárad­hatatlannal buzgólkodtak a vidéki evezős-bajnokság sikeres lebonyo­lítása érdekében. Ők ültek a pá­lya mentén elhelyezett telefon­­állomásoknál, a pályabírói moto­rokban, ők segítettek a hajók le­rakodásánál, és minden tekintet­ben kitűnő házigazdái voltak az ország 9 városából idesereglett evezősöknek. A vidéki evezőssport izmosodá­sáról kaphattak képet a­ kétna­pos viadal nézői. A győriek már or­szágos versenyeken is bebizo­nyították, hogy kemény ellenfelei a budapesti csapatoknak, a sze­gedi seregszemle alapján méltán lehet remélni, hogy hamarosan a többiek, elsősorban a vendég­látók, valamint Vác és Szolnok evezősei is betörnek az élvonalba és ezzel egészségesebb vetélke­désre késztetik az egymás közti küzdelmekben már kissé elpuhult budapesti versenyzőket. Mohács, talán a legnagyobb nehézségekkel küzdő vidéki egyesület, ugyan­ csak két bajnoki címet szerzett­, de 29 csapatot indított és a pont­versenyben végül is a Győri Va­sas mögött a második helyet sze­rezte meg! örömmel tölthette el az evezős­sport híveinek szívét az is, hogy Szegeden nem lehetett már ron­gyos, foltozott mezeket, ócska, ki­mustrált hajókat látni. Nem volt ritkaság, hogy még az ifjúsági csapatok is vadonatúj, olasz villa­­rendszerű négyesekben, nyolca­sokban versenyeztek. Nincs tehát hiány sem hajóban, sem jószellemű evezősökben vi­déken. Most az Evezős Szövetsé­gen van a sor, hogy kiaknázza a bennük rejlő lehetőségeket. Ez igen! 12 találat 245 511 Ft Természetesen a Totóban A héten ismét csak NB I-es és NB II-es mérkőzések szerepelnek a szelvényen. Az utolsó Az Európa-bajnokság előtti utolsó vízilabda-bajnok­ forduló nagy érdeklődéssel várt össze­csapása az U. Dózsa—FTC talál­kozó volt Újpesten. A szépszámú közönség azonban, sajnos, ezút­tal sem láthatott a rangadóhoz méltó játékot. Pataki Imre, az Újpest edzője ügyes taktikával igyekezett az eddig kétségtelenül jobban sze­repelt FTC ellen felvenni a küz­delmet. A labdára­ úszásoknál például a Dózsa-játékosok át­engedték a kezdeményezést ellenfelüknek, de csak azért — hogy ideiglenesen védekező csa­pat lévén —, ők vehessék át az előre kijelölt embereket. A leg­veszélyesebb FTC-játékosra, Gyar­mati Dezsőre Kiss Attila állt rá, míg Kárpáti dr.-t Mayer vette „felügyelete"­ alá. Amint a Dózsa megkaparintotta a labdát, mind­ketten indítottak. Kiss Attila többnyire csak a felezővonalig úszott fel, de Mayer már egészen a Ferencváros kétméteres vona­láig küzdötte fel magát, s ott Kárpátiról, a középcsatár helyén próbálkozott közvetlen veszélyt teremteni Ambrus kapujára. Megjegyzendő: ha Mayer — több­ször — nem kizárólag a játék­vezetői sípszó segítségére vár, hanem tovább küzd maga is a labdáért és nem áll le, esetleg négymétereshez jutott volna. A Ferencvárosnak Dömötör kikap­csolása volt elsődleges fontos­ságú, s ezzel a feladattal Felkait bízták meg. A mérkőzés folyamán kétség­telenül a Dózsa játéka volt át­gondoltabb, tervszerűbb, s a lila-fehér csapat többet is táma­dott. Az FTC — Kárpáti révén — inkább csak távolról próbált gólt lőni Lukász II-nek. S mégis, a be­fejezés előtt másfél-két perccel­­ könnyen meg is nyerhette volna az FTC ezt a mérkőzést. Eiz az utolsó két perc két fontos tanul­ságot is szolgáltatott. Hajnal játékvezető (aki egyébként hig­gadtan, jól bíráskodott), szabad­dobást ítélt a félpályán álló Laukó II javára. Varga, a Dózsa játékosa kiütötte Laukó kezéből a labdát, s természetesen ezért a kiállítás sorsára jutott. 2:2-s állásnál nemcsak helytelen, ha­nem igen­ veszélyes is az ilyen szabálytalanság. Az FTC ezután gyorsan felúszott a Dózsa kapuja elé, a játékosok elfoglalták emberelőnyös helyzetben kijelölt helyüket , s utána elhamar­kodottan, anélkül, hogy „járat­ták” volna a labdát, Vörös rossz szögből a kapufára lőtt. Az új­pesti védelem megszerezte a le­pattanó labdát, s így az ered­mény már nem változott. Érdemes megjegyezni, amit Gyarmati Dezső szokott éppen az emberelőnyről hangoztatni: „Az emberelőnynél nemcsak, a gyor­saság a fontos, hanem elsősorban a helyzet minél biztosabb kihasználása". RANGADÓ - HIBÁKKAL * HÉTVÉGI­­ MÉRLEG | Kihasználatlan lehetőségek MEGLEPETÉSEK BAJNOKSÁGA - Európa-bajnoki szemszögből, vegyes mérleggel Egy bizonyos: ez az idei, sorrendben a hít­vanhetedik, a „meglepetések bajnoksága” cí­men vonul be a magyar atlé­tika évkönyveibe. Mi volt a sok meglepetés és váratlan ered­mény oka? Mindenekelőtt a baj­nokság jelentőségével arányo­san növekedett tét, amely még közismerten megbízható, biztos esélyeseket is (mint pl. No­­szályt) feltűnően bizonytalanná tett. Azután sok élversenyzőnk, sajnos, még mindig ingadozó formája, a „nincs veszteniva­lóm” jeligével indult kevésbé esélyesek nyugalma és — nem utolsósorban — a vérbeli ká­nikula. Sokat panaszkodtak az idén az atléták a szeszélyes időjárásra, ezúttal azonban­ el­mondhatjuk, hogy a melegből is megárt a sok. Érdemes is eltűnődni azon, hogy most, a nyár derekán miért nem lehe­tett a versenyt mindhárom na­pon jóval későbbi időpontban kezdeni, ami a hozzánk hasonló éghajlatú országokban régen természetes dolog. A MASZ cse­rébe jobb eredményeket és­­ több nézőt kapott volna. S egyik sem közömbös szempont. Alig másfél hónappal az idény tetőpontja, az Európa-bajnokság előtt természetesen a szakembe­rek, nézők, sőt maguk a ver­senyzők is elsősorban az EB szempontjából ítélték meg az eredményeket. _» Nos , belgrádi szemszög-­­ ből legerősebb számaink­­- bán a bajnoki mérleg na­­£­gyan vegyesen alakult. Mint annyiszor az idén, a bajnokságon is a dobók sze­repeltek a legkielégítőbben, ha nem is maradéktalanul. Az ő számaikban elmaradtak a meg­lepetések. Igaz, a súlylö­kők ki­vételével nekik nem is annyira az ellenfelekkel, mint inkább a szintekkel, a csúcsokkal kellett megküzdeniök, no meg a bá­­gyasztó meleggel. Antal és a diszkoszvetők birkóztak meg ve­lük a legkevesebb sikerrel. Két súlylökőnk a többieknél elő­nyösebb helyzetben van, nekik nem kell a szomszédba menniök ellenfélért, találkozóik már most abban a „légkörben” kerülnek sorra, ami majd a belgrádi Hadsereg-stadionban várható. Vagyis fontos főpróbát jelente­nek, mert ha Rowe „kilépése" egyszerre megnövelte is az esé­lyeinket , Lipsnis megmaradt. Vele továbbra is feltétlenül szá­molni kell, nehogy ő legyen Belgrádban az a bizonyos ne­vető harmadik!­­ Az eredményes csoport­ba sorolhatók, azután a vágtázók, élükön a három­szoros bajnok Csutorással (igazi száma a£ért a 200 marad) és az éppen a leg­jobbkor formába lendült Mihályfival, aki a váltó számára is erősítést jelent. A vágtázókról azt is el kell mondani, hogy az idén szinte hétről hétre bátran kiálltak egymás ellen, nem kerülték a versenyalkalmakat. A vágtázó­nők jó átlaga is biztató a váltó szempontjából. Ide tartozik vé­gül kettős győzelmével és elég váratlan csúcsjavításával Ka­locsai. Rohama biztosabb lett és mindkét számban már első kísérletével komoly eredményt tudott elérni. A „középcsoportot” az aka­dályfutó Fazekas vezeti. Ered­ménye ugyan némi csalódást keltett, de érthető, hogy a me­legben a csúcsnak megfelelő iramot egyedül nem tudta tartani. Bátorságáért, kezdemé­nyezéséért azonban minden­képpen dicséret illeti. A közép­­távfűtők nem fenyegették ugyan a szinteket, de enyhébb időben talán tudtak volna job­bat is. Mindenesetre látszott, hogy nem akarnak taktikázni. Parsch 41 mp-en belül 300 m-rel hajrázott 1500-on, vasár­nap 800 on azonnal élre állt, amint esni kezdett az iram és 54.6 után szinte egyedül 55 mp re futotta a második kört. Kazi Olgának hiányzott a haj­rában a megfelelő ellenfél, és nem tudták megszorítani 400-on a versenyről-versenyre javuló Munkácsit sem.­­ A többi belgrádi jelöltre, d­a, sajnos, csak a „volt jobb”­­ megállapítás érvényes. A legnagyobb csalódást a hosszútávfutók okozták, igaz, hogy ők sínylették meg legjob­ban a meleget. De maguk a vá­logatottak, még a hőséget köz­ismerten a legnehezebben elvi­selő Szabó dr. szerint sem ki­zárólag ez volt gyenge szerep­lésük oka. Inkább azzal ma­gyarázzák, hogy az athéni via­dal és tartózkodás szokatlan körülményei megzavarták a közvetlen felkészülést. Az éjsza­kába húzódtak a versenyek, nem tudták magukat igazán ki­pihenni, a komoly edzéseket akadályozta a nappali hőség és így a bajnokságot megelőző, máskor oly fontos hét a felké­szülés szempontjából szinte ki­esett. Tény, hogy valamennyi athéni válogatott fáradtan, bá­gyadtan mozgott (s hozzájuk sorolhatjuk az akadályfutókat is). Viszont­­ tény az is, hogy nem most először szakadt szét ilyen kiábrándítóan és június eleje óta egyszer sem tudott az utol­só körig együttmaradni az él­boly.­­ Úgy látszik, hogy az idősebbek már nem, a fiatalabbak pedig még nem tudják formájukat állandósítani. Az egyetlen kivétel — a hosszútávon még újonc Kiss Istvánt nem számítva — Szeke­res. ő eddig — a külföldi és hazai nagy versenyeken is — legalább megbízhatóan szere­pelt. Erősen megcsappantak az akadályfutásban is a tavaly ősszel még olyan jogos remé­nyeink. Az EB-ig egy nagy verseny, két hét múlva a csehszlovákok és az ukránok elleni hármas­viadal még hátra van. S így még marad némi remény, hogy Tatabányán talán a hosszabb tá­vokon is kedvezőbbre fordul a mérleg. Bognár Judit nagyon készült az idei súlylökő-bajnok­ságra, hiszen az utolsó két évben sérülés, illetve átigazolás miatt nem indulhatott. A felkészülés sikeresnek bizonyult, júliusi gyengébb eredményei után kitűnő csúccsal nyerte meg ebben a számban második bajnokságát. a háromnapos felnőtt atlétikai pályabajnokságról. A csúcstermés: három országos csúcs (400 m, hármas, női súly), egy beállítás (100 m), egy ifjúsági csúcsbe­állítás (400 m) és összesen tizenkét bajnoki csúcs. Az idei legjobb eredményt csak öt számban (100, 400 m, hármas, női 400 m, súly) javították meg, négyben (200 m­. rúd, női 100 és 200 m) pedig beállították. Az idei bajnok jobb eredménnyel győzött a tavalyinál 10 férfi és 6 női számban, azonossal egy női számban, gyengébbel 9 férfi és 3 női számban. Tizenegyen érték el az EB-szintet: négy futó, Csuto­­rás (három távon) Mihályfi (két számban). Fazekas. Mun­kácsi A. (400 m-en), egy ugró: Kalocsa. (két számban) és hat dobó: Nagy. Varjú. Szécsényi. Kulcsár. Zsivótzky. Bognár. Érdemes sportolói szinttel győzött a 23 új bajnok közül tiz­enkettő, nyolc férfi és négy nő. A 24 tavalyi győz­tes közül csak tíz — Csutorás (100), Retezás (110 gát), Kalocsai (távol), Nagy Szécsényi, Zsi­vótzky, Heldt (200 m) Kazi O . Kontsek Antal — tudta megvédeni bajnokságát, négy nem került az első három közé, négy pedig helyezetlenül végzett, illetve feladta. Három bajnokságot nyert Csutorás, két-két bajnoksá­got Parsch Retezár, Kalocsai és Heldt. Először nyert felnőtt bajnokságot Kiss I., Sütő. Török L., Fazekas Mihályfi É., Petró. Három bajnokság került vidékre (tavaly egy sem). A 29 bajnokság az egyesületek között így oszlott meg: I. Dózsa 9. Bp. Honvéd 8. Vasas 4. DVTK és MAFC 2 — 2. Bp. Építők, MPSC, TFSE: Gyulai MEDOSZ 1 — 1. Hármasugróként tűnt fel néhány évvel ezelőtt Kalocsai Hen­rik, de azután a távolugrás lett a fő száma s a hármast csak úgy mellékesen űzte. Az idei bajnokságon szombaton mindkét számot megnyerte, méghozzá a hármast váratlan új csúcs­­eredménnyel. Képünk a vasárnapi bajnokságon az ugrássoro­zat második része, az ún. „lépés” közben készült az új csúcs­tartóról. (Pobuda Fotó felvételei.) Néhány szó egy győzelemről K­erékpáros pályaválogatottunk győzelemmel végzett az osztrák együttessel szemben, a Millenárison. Az orszá­gok közötti pontverseny végeredménye ráadásul szemre igen tetszetős, 10:5 — a mieink javára. Más szavakkal ez annyit jelent, hogy minden nemzetközi versenyszámot magyar versenyző nyert, sőt, némelyikben kettős magyar győzelem született. Győzelem után ünneprontónak lenni­­ nincs szándékunkban. Annyit viszont feltétlenül meg­követel ez a győzelem, éppen mert néhány pályaversenyzőnk világbajnokságra készül, hogy helyére tegyük. Tehát: tisztában kell lennünk azzal, hogy az itt szerepelt osztrák versenyző­gárda nem tartozik éppen az európai élvonalba, hanem körül­belül ugyanúgy küzd az oda való feljutásért, mint mi ma­gunk. Erről meggyőzhet bárkit a vendégek időeredménye — ha összehasonlítja a nemzetközi szintekkel. Győzelmünk értéke éppen ezért csak abban van, hogy nemrégen még hasonló erőt képviselő ellenfelünket ezúttal könnyedén, biztosan győztük le. Az együttes győzelmének azonban van két igen örvende­tes vonása, mégpedig a világ­­bajnokságon előreláthatólag résztvevő három kerékpáros, Söre, Andristyák és Bicskey várakozáson felüli, jó szerep­lése. Különösen értékes ebben a pillanatban Söre négyezerméter­­rés ideje (5:09). És nem is azért, mintha világviszonylatban jó eredmény lenne, hanem, mert Söre ugrásszerű fejlődéséről ad számot. Egy-két héttel ezelőtt versenyen ehhez közeli időt sem hajtott — nyolc-tíz másod-­­ perces javulást állapíthatunk meg nála igen rövid idő alatt. Mindezek ismeretében egy nyitott kérdés marad: tartós-e a hirtelen formajavulás, vagy csak „kiszaladt” eredményről van szó? Remélhetőleg az előb­biről, és nemcsak Sörénél, ha­nem az ugyancsak egyéni csú­csot hajtó Andristyáknál is. Szerda du. 165 órakor ÜCSüllő .... 3 Kedd, 1962. augusztus 7. )

Next