Népsport, 1962. szeptember (18. évfolyam, 172-192. szám)
1962-09-21 / 186. szám
aiwww Irány: Norvégia Bit utaztak legjobb tájékozódást versenyzőink Norvégiába, a Hordok hazájába. Kicsit „történelmi'’ jelentőségű ez az utazás. A versenyzők a sportág történetének első Európa-bajnokságára indultak. S ha már az elindulás sporttörténelmet is jelent, hadd írjunk ■mi is egy nyúlfarknyi sporthistóriát. A tájékozódási versenyzés eddigi történetének egészen rövid vázlatát. Erre annál is inkább szükség van, mert sok embernek bizony még nem sokat jelent ez a szó: tájékozódási futás. Először is: mi ennek a sportágnak a lényege? Tulajdonképpen terepfutás. A pálya útvonala azonban nincs kijelölve, csak azok az ellenőrző pontok szerepelnek a versenyzők térképén, amelyeket a versenybíróság helyezett el előzetesen a terepen. Ezeket kell megkeresniük. A győztes az, aki minden pont érintése után a legrövidebb időn belül érkezik a célba. Az átlagos versenytávok 6—10 km között mozognak, attól függően, milyen korú, ily minősítésű, versenyzők indulnak. A terep emelkedése átlagosan 300—900 méter. Mint ebből a néhány adatból is látható, ez a sportág két fő követelményt támaszt a versenyző elé: tökéletes elméleti (térképismereti) felkészültséget, valamint jó fizikai képességeket. Az első versenyek még nem a mostani szabályokkal folytak, akkor elég volt a győzelemhez az ellenőrző pontok biztos megtalálása, „fogása” Külföldön már a múlt század utolsó éveiben és az 1900-as évek elején rendeztek tájékozódási versenyt, nálunk az első — gyerekcipőben járó — összecsapásokat a harmincas években tartották. Igazi fejlődésnek a sportág az ötvenes években indult. Egyre nagyobb népszerűségre tett szert, különösen a fiatalok körében. Nem egészen másfél évvel ezelőtt, 1961 májusában megalakult a Nemzetközi Tájékozódási Szövetség, az IOF. Ebben a szervben 10 ország, köztük hazánk is képviselteti magát. Az IOF első kongreszszusa Norvégiának adta az első Európa-bajnokság megrendezésének jogát. Ez év szeptember 22-én kerül sor Lőrenben az Eb-re. A női versenyzők 8, a férfiak 16.5 km, hosszú pályám mérkőznek. Az Európabajnokságon tíz ország 78 részvevője indul. A magyar csapat: Almásáé Neupor Márta, Győry Edit, Koronczay László, Maácz Benedek, Skerletz Iván és Thierring György. A várható eredmény? Ha a számokat, a papírformát nézzük, túlzottan vérmes reményeink nem lehetnek. Versenyzőink komoly hátrányban vannak azoknak az országoknak válogatottjaival szemben, ahol a tájékozódási futás már évtizedek óta elismert sportágnak számít. De a tájékozódási versenyzés a legkiszámíthatatlanabb sportok közé tartozik. Elég egy pillanatnyi kihagyás, memóriazavar, váratlan sérülés a nehéz talajon — és máris fordul a kocka. A vonat kigördült a pályaudvarról, messze van a cél: Norvégia. Egy darabka sporttörténetet írnak ott a napokban. S titokban azért reméljük, valami részünk nekünk is lesz benne. (Kgy) A Súlyemelő Vilmond és Dr. Geissa, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség egyiptomi alelnöke, ez a magas, testes, méltóságteljes külsejű férfiú szívesebben tartózkodik a nézőtéren, mint a versenydobogó közelében. Különösen akkor, ha honfitársai következnek. A légsúlyú küzdelmek alatt is mindig felbukkant a nézők sorában, amikor a szemüveges, rokonszenves Abbasnak, ennek a higgadt mozgású arab katona-altisztnek a nevét bemondta a megafon. Tapsolt neki, de nem fukarkodott a dicsérő jelzőkkel a mezőny többi tagjait illetően sem. A versenykörülményekről pedig csak ennyit mondott: — Pompás verseny, pompás környezetben ... Pedig aznap zuhogott az eső a Kisstadionban.★ A japánokat nagyon kedveli a közönség. Igaz, ők nemcsak a szemeknek, hanem a füleknek is két zsűriig: Geissa dr. és B. Nyber (Finnország). dolgoznak. Xgy tűnik, nemzeti vonás, hogy kivétel nélkül minden japán artikulátlan hangot hallatva emeli fel a súlyzót. Ámbár lehet, hogy japánul ez nagyon „artikulált* hang, csak mi nem értjük a zenéjét. Nem baj, Tokióig megtanulhatjuk még . . . ★ De mást is meg lehet tanulni tőlük. Vagy legalább is megfigyelni és esetleg alkalmazni. Az edzőteremben a japán versenyzők a verseny előtt sohasem emelnek nagy súlyokat. Az önbizalmat nem az utolsó öt percben akarják növelni. Könnyebb súlyokkal játszadoznak, ilyenkor már nem erőltetik meg magukat. A dobogón annál inkább. ★ Általános vélemény szerint a szovjet fiúk a legfegyelmezettebb versenyzők. Viselkedésükben, a dobogón tanúsított magatartásukban nincs semmi póz, semmi színpadiasság. Nem szívesen nyilatkoznak, az ilyesmit inkább az edzőkre és a nagy tekintélyű Vlaszovra bízzák. Az edző utasításai különben is szentek. Kaplunov például harmadik sikerült nyomásgyakorlata után már rohant volna ki világcsúcsot javítani. Satov azonban egy szemvillanással megálljt parancsolt. És igaza volt. Erre az erőre később még szüksége volt Kaplunovnak, így lett a végén nemcsak világbajnok, hanem összetettben világcsúcstartó is. ★ A sajtóiroda a verseny lelkiismerete. Csaknem ötven külföldi és számtalan magyar újságíró támaszkodik munkájára. A verseny kezdetekor már várja a tudósítókat a sokszorosított mérlegelési jegyzőkönyv és mire a viadal végén a zászlók felkúsznak az árbocra, már készen áll a friss, nyomdafestékes végeredmény. Sikere van a sajtójelvényeknek is. Csinos sárgaréz lapocska, belevésve a „sajtó” szó és alatta kék selyem szalag, közepén a díszes VB-jelvénnyel. Olyan szép ez a jelvény, szinte kár, hogy a magyar újságíróknak alig jut belőle.★ A lengyelek nagy párharcban állnak velünk az országok közötti pontversenyben. A középsúlyig még ők vezetnek, bár nagyobb vezetésre számítottak, mert Baszanovsskit, azt lehet mondani, fix 1-esre vették. A szőke fiú azonban második helyével is 5 pontot hozott nekik. Szerdán este lengyel barátaink tréfásan azt mondták, a csütörtöki napot átengedik a magyaroknak, de pénteken megint felzárkóznak hozzánk. Palinskiban még Baszanowskinál is jobban bíznak .. • ★ Az iráni fiúk vidámak és optimisták, a könnyűsúlyú Tamraz még a versenye előtti napon is azt mondta: „Bízom abban, hogy dobogóra kerülök .. .** — és kedélyesen a fejére csapta kozák bársonysipkáját. Nem sajnáltuk volna tőle, hiszen Tamraz — aki különben gyakorlata előtt minden bírónak bemutatta, hogy izmos karját nem tudja kinyújtani — Melbourner-ben 5., Stockholmban 5., Varsóban 5., Bécsben ismét 5. lett. Négy világverseny közül tehát csak egyszer kapott bronzérmet. És most a budapesti VB n megint nem sikerült, ötödik lett. Honfitársa, Teherani azonban másnap „felvitte” iránt a dobogóra. N. S. Palinski és Baszanowski, két lengyel súlyemelő. Nem véletlen a SZEGED első helye NB I: 1. Szeged 6 4 1 1 6:4 9 NB I tartalékbajnokság: 1. Szeged 6 4 11 12:6 9 Vajon akad-e olyan szurkoló a Tisza mentén, aki a bajnokság kezdete előtt arra gondolt, hogy kedvencei a szegedi, labdarúgók, az őszi idény derekán az NB I-ben és a tartalékbajnokságban is az első helyen állnak majd? Aligha! Nem gondolt erre Orczifalvi István, a csapat kitűnő szakoktatója sem, pedig ő aztán igazán derűlátó hangulatban vette át az edzések irányítását. Ezt ez év májusában bizonyította egy nyilatkozatával is: — örömmel megyek Szegedre, mert az ottani játékosanyaggal meg tudom valósítani taktikai elgondolásaimat! Az edző nagy ügybuzgalommal látott munkához. Igyekezetét még csak fokozta az a kedvező tapasztalat, amelyre az első hetekben szert tett. Orczifalvi ugyanis a nagy megterhelésű edzések híve, s örömmel látta, hogy a játékosok edzettségi foka magas színvonalú. — Elődjeim derekas munkát végeztek — mondta akkoriban. S még hozzátette: „ A fiúk pedig végtelenül szorgalmasak. Szívesen fogadták az új edzőnek azt a kezdeményezését, hogy mindennap legyen edzés Szegeden! És azóta is van. Az együttes gerince nem változott. Két-három hely azonban új gazdára várt, s ezek betöltésére a szakvezetés Giliczet, Makrait és Kökényt jelölte. Állóképességfokozás és az új csapat építése jelentette az első hetek feladatát, s ezzel egyidejűleg néhány taktikui elem begyakorlása is. Amikor a felkészítési időszakban beszélgettünk Orczifalvival, érdekesen vélekedett: — Az eddiginél szervezettebb játékformát keresek. Nem vagyok híve a kötött játékmódnak, a 4—2—4-es felállásnak sem. Azt sem tagadom, hogy én elsősorban a gólveszély elhárítását tartom a legfontosabbnak. Ennek érdekébena játékosok egyéni sajátosságainak, adottságainak figyelembe vételével szeretném átszervezni a hátsó sorok játékát úgy, hogy közben támadójátékunk is ütőképesebb legyen, mint amilyen a múltban volt. Az elgondolás testet öltött. A szegediek eddigi játékát egyebek között a példásan végrehajtott taktikai fegyelem jellemezte. A hátsósorok játékosai következetesen alkalmazták a félpályás emberfogást, a kísérő-emberfogást, a kulcsjátékosok kikapcsolását, a lerohanásos támadásvezetéseket. Bizonyítja ezt a csapat eddigi pompás szereplése, kiváltképpen az a ritka bravúr, hogy öt mérkőzésen nem kaptak gólt! Igaz viszont az is, hogy csak hatot rúgtak. Vajon miért ilyen keveset? — Támadásépítésben gyorsaságra törekszünk, de nem rövid passzos kombinációkkal akarjuk ezt megvalósítani, hanem tértölelő átadásokkal — mondta az edző. — A befejezésnél pedig számítunk csatáraink egyéniségére, ötletére. Nos, egyelőre a hátsó játék megy jobban, mert azt könnyebb begyakorolni, elsajátítani. Hasonló felfogásban játszik a Szeged tartalékcsapata is. Ebben az együttesben több tehetséges fiatal rúgja a labdát, így az utánpótlás biztosítva van. Bilcsík, Csordás és Krausz nemsokára számításba kerül az első csapat összeállításánál. Most, amikor a Szegednek mindkét csapata első helyen áll, vajon hogyan vélekednek a szakvezetők? — Nagy hiba lenne, ha túlbecsülnénk magunkat — válaszolt az edző. — Csapatunk ugyan nagyon jó együttes, a játékosok többre is képesek, mint amennyit eddig nyújtottak, de az NB I-ben vannak nálunk jobb csapatok is. Mi mindent elkövetünk, hogy az élmezőnyben maradjunk! Ehhez persze sok minden szükséges. Többek között az is, hogy játékosaink ne ijedjenek meg az első helytől, a felelősség ne nehezedjen túlságosan rájuk. Ránk, szakvezetőkre vár az a feladat, megerősíteni a fiúkat abban a hitükben, hogy nem a véletlen szeszélyének, hanem képességeiknek köszönhetik eddigi sikereiket, és harcos erényeik segítségével, taktikai fegyelmezettségükkel, megfelelő állóképességükkel versenyre kelhetnek a legjobb magyar együttesekkel is. Megemlítette még az edző, hogy nemcsak az eredményességre törekszenek, hanem fontos szakmai feladatok is megoldásra várnak. — Növelnünk kell támadójátékunk ütőképességét, s ki kell alakítani a Szeged sajátságos játékstílusát. Ehhez pedig idő, s türelem kell. Azután tréfásan hozzátette: — Remélem, akkor is türelmesek lesznek a szurkolók, amikor nem állunk az első helyen!... Most valóban könnyű türelmesnek lenni a Tisza partján. De nehezebb időkben sem szabad elfelejteni azt a mondást: „A türelem rózsát teremte n.gy. Európa-bajnokságra utaznak női kosárlabdázóink Pénteken reggel repülőgéppel útnak indulnak női kosárlabdázóink Franciaországba, hogy részt vegyenek a Vili. női kosárlabda Európa-bajnokságon. Már régen készült ilyen becsvággyal, ilyen nagy lelkesedéssel és szorgalommal női együttes, mint ahogyan most. Érthető is ez a nagy igyekezet, mert hosszú volt az az út, amely Mulhouse-ig vezetett. Az 1960. évi szófiai Európabajnokság után a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség úgy határozott, hogy a legközelebbi Európa-bajnokságon már csak 10 csapat vehet részt. Az EB első hat helyezettje azonnal indulási jogot szerzett, de a további négy helyért az EB előtti évben selejtező tornán kellett résztvenniök az indulni szándékozó csapatoknak. Miután női válogatottunk Szófiában a 9. helyen végzett, így egy évvel ezelőtt Mulhousseban kellett az idei indulás jogát kiharcolnia. Akkor meglehetősen mérsékelt igénnyel utazott válogatottunk Franciaországba, de a várakozáson felül szerepelt: hét győzelmet aratott és veretlenül megszerezte a torna első helyét. A legyőzöttek között volt többek között a hazai válogatott, az olasz és belga csapat is, amelyek az idén ugyancsak ott lesznek Mulhouseban. A jó szereplés önbizalmat adott a játékosoknak, de egyben meg is nehezítette az edző munkáját, mert a sportág hívei most már igényesebben kezdték figyelni a női válogatott teljesítményét. A túlzott derűlátásra pedig semmi ok sem volt, hiszen a csapat még nem forrt össze. Továbbra is fennállt a középjátékosok alacsony dobóátlaga. Megmutatkozott ez a selejtezőket követő nemzetközi találkozókon, amelyeken a csehszlovákok két ízben is nagy különbségű vereséget mértek a csapatra, s a franciák is alaposan visszavágtak. Az év végén viszont az ukránok és a lengyelek ellen két szép hazai győzelemmel hívták fel magukra női kosarasaink a figyelmet, s éppen ez bizonyította, hogy még mindig hullámzó a teljesítmény. Női kosárlabda-válogatottunk a felkészülés során ebben az esztendőben számos nemzetközi mérkőzésen vett részt. Ismét ért el értékes győzelmeket — a szovjetunióban portyán például kétszer, az NDK-ban négyszer nyert az együttes, s itthon az észtek is alulmaradtak a mieinkkel szemben — de éppen a legutóbbi romániai tornán ismét a várakozás alatti teljesítményt nyújtották játékosaink. Ez megint csak azt húzza alá, hogy eléggé kiszámíthatatlan a várható szereplés. Jóna Ernő dr., a csapat edzője ■a tavalyi selejtező torna előtt, vette át a csapat szakirányítását. "Célul tűzte ki a gyors játékra való visszatérést, amellyel a korábbi években már jelentős , sikereket értek el női kosara- iaink. Ennek érdekében Jgyeke■ tert a bedobók gyorsaságát, harcikedvét kihasználni, s a válogatásban is érvényesülök ezek a törekvések. Természetesen gondolni kellett a maga® játékosok számának és eredményességének növelésére, mert e tekintetben igen rosszul álltunk. A mostani nagy erőpróbára való felkészülést is hasonló célkitűzések előzték meg és hogy ez mennyire sikerült, arra a legilletékesebbtől kértünk véleményt, a csapat edzőjétől: fu A játékosok lelkesen, szor- galmasan és egészséges önbiza- lommal készültek fel az EB-re és általában jó formát értek el. Augusztusban zavarólag hatott, , hogy nem minden válogatottat , adó csapat indult el a Népköztársasági Kupában és így eltérő volt a játékosok megterhelése. A múlt héten azonban már jó formáról tettek bizonyságot a válogatottak. Három napon át sorozatmérkőzéseket rendeztünk férfi Ifjúsági válogatott csapatok, illetve a Csepel és a Bp. Előre női , együttese ellen. Jól bírták erővel a játékosok a mérkőzéssorozatot, és örvendetesen jól dobtak. Különösen Korenné, Kovács, Hegedűs, Licic, Káló Mária, Márkus és Vargáné volt elemében. Előreláthatóan a kezdő ötös is közülük kerül ki. Az utolsó napokat már könnyebb edzésekkel töltöttük ki, egyéni technikai csiszolgatásra került sor. Jó hangulatban indulunk útnak, szeretnénk helytállni, de nagyon nehéz dolgunk lesz. Mit vár a csapattól? — Az Európa-bajnoki mezőny rendkívül erős, hiszen éppen ez volt a célja a létszámkorlátozásnak is. A gyengébbek már a selejtezőkön elhullottak. A szovjet, a csehszlovák és a bolgár válogatott még ebből a mezőnyből is kiemelkedik, véleményem szerint az első három helyre ők a legesélyesebbek. A többi csapattal — megítélésem szerint — egyenlő színvonalon állunk, s ezekkel szemben bármilyen eredmény lehetséges. Nagyon sok függ a lebonyolítási rendszertől, amely még mindig nem végleges és természetesen a sorsolás is erősen befolyásolhatja végső helyezésünket. Tudása alapján az ötödikhatodik helyre várom a csapatot. A válogatott szakvezetője tehát az első hat közé várja a csapatot. Ez azt jelentené, hogy az 1964. évi EB-re selejtező nélkül utazhatna a magyar csapat. Ez szerény, de újabb előrelépést feltételező remény, hiszen Szófiában még 9. volt a csapat és tavaly is még csak az európai ranglista 7. helyét szerezte meg. Aránylag rövid idő alatt nagyobb előrelépést nem is várhatunk női kosarasainktól, különösen, ha igazaknak bizonyulnak azok a hírek, amelyek a többi csapatról keringenek. A franciák a hazai környezet előnyén kívül másra is építenek: kor,a tavaszi óta a legkomolyabb atlétikai és kosárlabda edzéseken vesznek részt, soha még így nem készültek EB-re, mint az idén. Az olaszok tovább „magasítottak”, a román, és lengyel válogatott fizikai területen erősített, a jugoszlávok új, magas játékosokat vonultatnak fel, a belgák is új alapon — fokozott erőnléti felkészüléssel — indulnak Mulhouseban. A szovjet, a csehszlovák és a bolgár együttes nemzetközi mérkőzéseken igazolta klasszisát. Női válogatottjaink tehát nagy feladat előtt állnak, de bízunk benne, hogy helytállnak majd abban a városban és abban a teremben, ahol egy évvel ezelőtt már sok örömet szereztek a kosárlabdázók hazai táborának. Varsányi Imre fiúwútzik az,adfg ! Sajtótájékoztató az Üllői úti sporttelep korszerűsítéséről ! A délelőtti, már kabátot igénylő őszi napsütésben az üresen és csonkán ásítozó falelátók, mintha azt sóhajtották volna: „Hejh, az idő, hogy elmúlt.. ” Bizony elmúlt. Fél évszázad telt el azóta, amióta, felépült ez az akkor még Európa-szerte csodált sportstadion és most — a lebontás sorsára jut. A feketére szomorodott fahalmaz látványa elindít egy titokzatos biológiai folyamatot az agyban, amelyet így nevezünk: emlékezés. Sokat jelentenek most a semmitmondó évszámok. 1911 — felépül a stadion Büszke rá mindenkit szeretik. Az egyesület nő, növekszik, a labdarúgó-csapat fogalommá változtatja szerte a világon a magyar „footballt**. Jönnek, mennek az évek, öregszik a stadion, terebélyesedik az egyesület. Már 1931-et írunk. Fradi-fiúk Dél-Amerikában, győzelmi trófeák, zászlók, siker, bajnokságok. Valami ilyesmi fut végig az agytekervényeken, amikor hallja az ember: lebontják ... De, hogy az emlékek halk melankóliája mégsem válik szomorúsággá, ennek oka: nemcsak lebontják újjá is építik; szebbé, modernebbé, mint volt. Erről, az újjáépítésről, a társadalmi összefogás erejéről tartottak sajtótájékoztatót a Ferencváros Üllői úti sporttelepének kultúrtermében. A baráti hangulatú beszélgetésen Végh Aladár, a Ferencvárosi Torna Club elnöke ismertette az egyesület terveit az újjáépítéssel és a társadalmi segítséggel kapcsolatban. Először az állandóan fejlődő sport fokozódó követelményeiről beszélt, amelyeket csak korszerű körülmények között lehet kielégíteni. Majd elmondta: " A tervek között szerepel a labdarúgó-pálya 40 000 néző befogadására alkalmas betonlelátókkal való körülvétele. Csaló ülőhely lesz a stadionban. Alkalmassá teszik esti mérkőzések megtartására is, nagy erősségű világító berendezés felszerelésével. A Könyves Kálmán út és a Gyáli út kereszteződésénél épül fel a tornaterem, amely otthont ad majd az egyesület fedett helyiséget igénylő szakosztályainak. A terv egyik legjelentősebb része — ez egyben közelebb vinné az egész magyar sportot az úszóutánpótlás-probléma megoldásához — az uszoda felépítése, amely előreláthatólag a tornacsarnok alatt létesülne, ezenkívül természetesen több iroda- és klubhelyiség is készülne. Mindezek megvalósításához azonban nagyarányú társadalmi összefogás szükséges. Előzetes számítások szerint a klub szurkológárdájának anyagi és kétkezi segítségével mintegy 20 millió forint értékű támogatást kell kapnunk az állami költségvetésen felül. A tervek elkészítését szintén társadalmi munkában vállalták el műszaki emberek — folytatta beszámolóját Végh Aladár. — Ez különben tetemes összeget emésztene fel, az építési költség 10 százalékát. — Az anyagi támogatáson természetesen nem „tányérozást” értünk, hanem rendezvényeink bevételének az építkezésre való felhasználását. Az első ilyen nagyszabású megmozdulás október 14-én délelőtt lesz. Neves művészek és az MTK—FTC öreg fiúk rangadó résztvevői szórakoztatják majd a közönséget. A tájékoztató után az alkotó művészek jelenlétében bemutatták a széleskörű társadalmi megmozdulást jelképező indulót: ,,Búcsúzik az öreg tribün . . Szerzői Nádass—Fülöp—Halász, lemezre Koós János énekelte. A távlati tervek szerint 1970-re épül fel teljesen az új sportkombinát, a tényleges munkálatok 1964-ben kezdődnek meg. Tulajdonképpen vizsga előtt áll most a népes szurkológárda. Vizsga előtt, amelyen bebizonyíthatja, hogy nemcsak a „B”-középen, hanem a munkában, a társadalmi összefogásban is megállja a helyét. Hogy így lesz, abban nagyon bíznak az egyesület vezetői és a KISZ-szervezet is, amely védnökséget vállalt az építkezés felett. Remélehetőleg bizalmuk nem hiábavaló. (kocsis) 1--------------------------------------- e, Péntek, 1962. szeptember 21. ** A Ganz-MÁVAG férfi és a HSC női csapata szerepelt várakozáson felül az asztalitenisz NB I szerdai fordulójában. Egyénileg jó formában , játszott. Férfiak: Pidl (Kovács , itt győzte lel), Machán, Pignitzky, Mayer és Müller. Nők: Polgáriné, Székely, Tőke, Pusztay és Kovács (Palma). NB I férfi mérkőzések: VM Egyetértés — Bp. Postás 12:6. Gy: Pidl—Kart, Harangi—Koronits, Pidl 3, Hart 3, Koronits 3, Harangi 1, 111. Kovács II 3, Várkonyi 1, Varga 1, Temes 1. BEAC — PRESC 9:9. Gy: Sándor—Lamborszky, Sándor 4, Bercze 2, Lipovits 1, Samborszky 1, ill. Braun —Machán, Machán 3, Braun 3, Börzsei 2, Sebestyén 0. Bp. V. Meteor —Bp. Spartacus 15:3. Gy: Földy—Jancsó, Péterfy dr. —Faházi, Faházi 4, Földy 3, Péterfy dr. 3, Jancsó 3, ül. Pignitzky 3, Pongrácz 0, Soprath 0, Fehérkuti 0. Ganz-MÁVAG —Pénzügyőrök 14:4. Gy. Fóris—Mayer, Mersics —Fazekas, Mayer 4, Mersics 3, Fazekas 3, Fóris 2, ül. Müller 3, Erős dr. 1, Gáti 0, Sidó III 0. Ifjúsági fiúk: VM Egyetértés — Bp. Postás 5:0, BEAC —BRESC 4:1, Bp. V. Meteor—Bp. Spartacus 3:2, Ganz-MÁVAG — Pénzügyőrök 4:1. NB I női mérkőzések: HSCVM KÖZÉRT 9:9. Gy: Szalai — Harkányi, Polyákné 3, Szalai 2, Székely 2, Harkányi 1, ill. Szarvasné—Polgáriné, Szarvasné 4, Polgáriné 3, Megyeri 1, Kárpáti II 0, BRESC — Vasúttervező 11:7. Gy: Gregorné — Tőke, Tőke 4, Gregorné 2, Timmer 2, Arany 2, 111. Sarnyai — Deák, Sarnyai 2, Balaton 2, Szabaczky 2. Deák 0. Földgép—Hídépítő 15:3. Gy: Lukácsné—Falud 1. Csontosné—Fábián, Lukácsné 4. Faludi 4. Csontosné 4. Fábián 1, ül. Csontó 1. Pénzesné 1, Sebestyénné 1. Völgyi 0. Bp. V. Meteor—Palma 14:4. Gy: Kerekesné—Illyés, Fórisné—Pusztay, Kerekesné 4. Pusztay 4. Fórisné 3. Illyés 1. ül. Kovács 2. Fábiánná 1. Mátyásé 1. Arnochné 0. Ifjúsági lányok— HSC —VM KÖZÉRT 5:0. BRESC—Vasúttervező 5:0. Földgép — Hídépítő 5:0, Bp. V. Meteor—Palma 5:0.