Népsport, 1964. augusztus (20. évfolyam, 152-172. szám)
1964-08-24 / 167. szám
ESÉLYESEK ARCKÉPCSARNOKA A kiegyensúlyozott Eduard — Miben rejlik az ereje? Ezt kérdezték két évvel ezelőtt, amikor Mexikó City legnagyobb meglepetését okozta öttusa világbajnoki aranyérmével. Mert Eduard Zdobnyikov 26 éves szovjet katonáról máskülönben ritkán hallani. Megjelenésében sem láthatunk semmi rendkívülit, sőt alacsony, zömök termetével inkább birkózónak nézné az ember, nem pedig öttusázónak. Ezzel azután válaszoltunk is a kérdésre, mert ez a semmiben kitűnés jelenti Zdobnyikov erejét. Nézzük csak! Mexikó Cityben lovagolt 812, vívott 957,61, lőtt 860, úszott 1005 és futott 1012 pontot. Szemre nem valami sok, de a rendkívüli viszonyok között, a nekünk már légritka magasságban éppen elég volt, hogy még így is 251 ponttal legyen jobb a második Novikovtól és 267 ponttal a harmadik Török Ferenctől. Ebben a hihetetlen kiegyensúlyozottságban találhatjuk meg a két évvel eze I előtti világbajnok Eduard erejét. Akadtak és akadnak a kiapadhatatlan szovjet öttusabányában nála sziporkázóbb tehetségek, de ha a kockázatot kellett valahol elkerülni, mindig helyet kapott a legjobbak között. . Egyébként balszerencsés versenyző. Gyakran sérült és legutóbb a szovjet bajnokságon is a lovaglás után kénytelen volt feladni bukása miatt a küzdelmet. Már ismét keményen edz, mert a szovjet öttusázók között nagyon meg kell dolgozni az olimpiai kiküldetésért. — Nem tudom, hogy bekerülök-e a Tokióba utazó öttusázók közé — említette legutóbb felgyógyulása után. — Ha igen, akkor mindent megteszek a csapat sikere érdekében. Efelől mindenki nyugodt lehet, mert Eduard igazi csapattag. Megbízható, segíti a többieket, végtelenül nyugodt, aki idegcsillapítóként hat társaira és akinek szerénysége abban rejlik, hogy pontosan ismeri saját képességeit. Most még arra vár, hogy bekerül-e az olimpiai csapatba, pedig megbízhatósága, kiegyensúlyozottsága, igazi ötszámos volta arra is képessé teszi, hogy akár két aranyéremmel térjen Tokióból haza, mint az egyéni verseny győztese és az olimpiai bajnokcsapat tagja. JOKYO 18M CSEREKERESKEDÉS! VÉTEL-ELADÁS! Bejárat a Völgy utcában! A Völgy utcában csikorogva áll meg a kétkocsis sárga szerelvény, s a Gorkij fasoriakkal az élén, megindul a zsinatoló gyereksereg a VII. kerületi Tanács napköziotthonos táborába. Hosszú sorban kígyózik felfelé, de amint a kapuhoz ér, itt is, ott is kiválik egy-egy csomagot cipelő iskolás. Nekiiramodnak az oldalnak s egy nagy faasztalhoz sietnek, ahol a korán őszülő, szőke testnevelő tanár, Juhász László várja őket. — No, Gyurka, mit hoztál? — kérdezi az első érkezőt, a dundi Gottlieb Györgyöt. — Kilenc üveget. — Remek! Jelentkezhetsz egy sorsjegyért. Közben már csoportosulnak a többiek, a Dohány utcai leány- és a fiú iskolából, a Dob utcai, s a többi VI. kerületi általánosból. Bácsik Sanyi öt üveget s egy köteg újságpapírt tesz le, Ormos Aranka ugyancsak. Aztán egy kis kopasz legényke: Gazdapusztai Sanyi, majd „a tábor rémei”-nek becézett örökmozgó testvérpár: Boda Jutka és Anna következik. Gyűlik a halom, már alig van helye. De a tanár úr kiált a helyettesének, mire megjelenik egy pöttöm srác, Nagy Jóska a Kazinczy utcai iskolából. — Szerezz segítséget, és vigyétek ezeket a raktárba — mondja Juhász László. Odaadja neki a kulcsot is. Alig fogy el az asztalról a díszes hulladékkollekció, amikor megérkezik az újabb különjáratú villamos. Most a Hernád utcaiak, és a Bethlen tériek „rohamoznak”. A legnagyobb batyut Veres Ági hozza: 18 orvosságos | üveget számol az asztalra. Utána | megkérdezi: — Másféle üveget is hozha- | tok? | — Szó sem lehet róla. A | KÖZÉRT-es üvegeket váltsa | csak vissza az anyukád. A tanár hangja szigorú, de a | szeme nevet. | — Papír- és üveggyűjtést hír- | dettem, de csak a gyógyszeres | üveget fogadom el — magya- | rázza. — Ezt a legtöbb ember | lusta visszaváltani. Mi nem va- | gyünk lusták. — Az átadott | papírért és üvegért aztán | olimpiai sorsjegyet | veszünk. Aki maga gyűjt négy forint ér-tékű hulladékot, az rögtön kap egy sorsjegyet, akire csak néhány újságot vagy üveget hoznak, azok között kisorsoljuk a hulladék árából vásárolt sorsjegyeket. — Hogyan jutott eszébe ez az érdekes csereüzlet? — Segíteni akartam a sorsjegyterjesztésben. A tanár könynyű helyzetben van, mert neki nem illik ellentmondani. De én nem akartam egy gyereket sem rábeszélni. Magam is kétgyerekes apa vagyok, tudom, senki sem szereti, ha pénzt kérnek. Hát ne kérjenek! Gyűjtsék öszsze a gyerekek a sorsjegyek árát. Amikor megyünk felfelé, a raktárhoz, a helyettes már lohol visszafelé. — Előkészíthetjük az üvegmosást? — Elő, de csak reggeli után kezdhetik a lányok. Amíg a gyerekek isszák a kakaót, felmérjük a „zsákmányt”. Sok a gyári üveg, amelyet nem váltanak vissza, de nem baj, így is mintegy tizenhat-tizennyolc sorsjegy ára gyűlt össze. — Már eddig több tucat szerencsepapírt kaptak a gyerekek, de most annyira nőtt az érdeklődés, hogy a tábor végére valószínűleg több mint százat tudunk venni. Igaz, van ebben egy kis „csel” is. Augusztus 24 —29 között például stadionlátogatást szervezek, de csak azokat viszem el, akik itt szereztek sorsjegyet... No, e kis turpisság azért egyik táborlakónak sem veszi el a kedvét, hiszen mindegyiknek lehetősége van vásárolni a cserekereskedésben. Z. Vincze György Elutaztak vitorlázóink a finn-dingi EB-re A hét közepétől Koppenhágá ban kerül sor a finn-dingi Euró- |pa-bajnokságra. Az olimpiai | versenyszámok között szereplő egyszemélyes hajóosztályban is nagy versengés várható Európa legjobbjai között. Országonként két hajó vehet részt a küzde- | lemben. A magyar színeket a | hazai és külföldi nemzetközi | versenyek eredményei alapján | Fináczy György, és Tuss Mik- lós, a Vasas versenyzői képvi-| selik. A két versenyző már el- | utazott a verseny színhelyére. | Nagyerdei öröm és bánat A debreceni Nagyerdő három napon át 700 sportoló vidám zajától volt hangos. A XIII. Falusi Spartakiád döntőjében atlétikában, kézilabdában és röplabdában ennyien küzdöttek. Szombaton délután, a versenyek, a mérkőzések befejezése után a falvak legjobb sportolói, a legnagyobb minőségi falusi tömegverseny résztvevői újra útrakeltek a szélrózsa minden irányába, az ország legkülönbözőbb tájaira, hogy otthon — régi spartardád-szokás ez — a KISZ- ben, a sportkörben beszámoljanak az izgalmas debreceni napokról. 15 alatt a mester — 16-on túl a tanítvány Húsz győztese (16 egyéni, 4 csapat) volt a spartakoád-döntőnek, amelynek egyik legérdekesebb alakja a 29 éves Hevesi, a súlylökés szarvasi győztese volt Sokáig egyedül „jelentette” a községben az atlétikai szakosztályt, s ez bizony nem volt ösztönző a sportmunkára, nem jó hatással volt fejlődésére. De csinálta, mert szerette . .. 1959- ben, 24 éves korában már 14.73 volt a legjobb eredménye, aztán megállt a fejlődésben. Azóta hol edz, hol nem edz, így jutott el 14.83-ig. 17 cm választja el tehát a 15 m-től, de ma már nem is annyira magának, mint inkább tanítványának — szurkol. Szomszédjának fiát ugyanis annak idején sikerült megnyernie a súlylökésnek. A gyereket tornatanára irányította hozzá, e Hclub, mert róla van szó, hálás tanítványnak bízó- nyúlt. Hevesi pedig sem az időt, sem a fáradságot nem sajnálta. És megérte. II. gimnazista korában Holub első mért dobása 9.10 m volt, két és fél évvel később pedig a 15-ön is túljutott. Ma ugyan már nincs Szarvason (a Debreceni Agrártudomány Egyetem hallgatója), de jó érzés volt hallania a „mesternek”: Holub legjobb eredménye már 16.17 m. Mestere tehát büszke lehet tanítványára ... Futósirámok — Könnyű a súlylökőknek, ők betonról lökik a golyót, a mi lábunk azonban „belesüpped” a salakba... Egyöntetű véleménye volt ez a futóknak, ugróknak, s ezzel talán a nagy verseny egyedüli komoly hiányosságát is elmondtuk. Mert a debreceni Nagyerdőnél eszményibb helyen nem is lehetne ilyen háromnapos tömegversenyt rendezni! A levegő kristálytiszta, a hatalmas erdő, a rengeteg virág, a parkok olyan környezetet biztosítanak versenyek és versenyzők számára, amilyen talán nincs is az országban. A pályát azonban még a nagy körültekintéssel ügyködő rendezőgárda sem tudta megfelelővé varázsolni. Pedig ezt a pályát több mint félmilliós költséggel ez alkalommal adták át a használatnak .. . S a rossz, laza pálya „fogta, húzta” a lábakat. Ezek következményeként a futó- és ugrószámokban a vártnál gyengébb eredmények voltak. Mert ha a pálya jobb, minden futó- és ugrószámban bizonyára jobb eredmény született volna. Kis Csutorás — nagy Csutorás Csutorás Csaba nevét igen sokan ismerik a sportolók táborában. Az ötvenes években egy spartakiáddöntőn tűnt fel, s azóta már második olimpiájára készül. Csutorás Csaba a debreceni spartakiáddöntőn is elindult, méghozzá 100-on ... Csak éppen a most indult Csutorás — nem a régi Csutorás! Ez 21 éves, a másik 27, ennek 11.3, annak 10.4 a legjobb ideje . .. — A Somogy megyei Nágocson vagyok nevelő, most iratkoztam be a Pécsi Pedagógiai Főiskolára levelező hallgatóként. Szeretném a Somogy megyei csúcsot 11 mp-hez közelebb vinni, de hát ehhez másként kellene edzenem. Nágocson nincs futópálya, egyszer egy héten járok edzeni Kaposvárra, hogy salakon is fussak. Nem ... nem tévesztettek eddig össze bennünket. Azaz egyszer mégis. A Sportkórházban akadt kisebb bajom a nevem miatt. EKG-n voltaim, amikor szólítottak. „Maga miért jött viszsza? — kérdezte a nővér —, mondtam már az előbb, hogy hová menjen” ... Csak nehezen magyarázkodtam ki, aztán persze ő is „látta” a tévedést. Ez volt az egyedüli „esete” a kis Csutorásnak , a nagy Csutorással, de személyesen ekkor sem találkoztak. Pankasz még mindig az élen Pankasz még mindig tartja magát. .. Igaz, a férficsapat nem tudott eljutni Debrecenbe, kiesett a területi döntőn, a női együttes azonban a legjobb hat közé jutott, s ha nehezen is, csak játszmaaránnyal, de megelőzte Bács és Somogy röplabdázóit. Kovács Béla igazgató tanító az előző 12 spartakiábon mindig melegítőt viselt, ő is ott küzdött gyerekeivel a háló előtt. Most „civilben” gratulált feleségének, aki lányaival az országos döntőn is első lett.... Hányadszor? . . . — Tizenkétszer indultunk — ötször sikerült. Ez volt a legnehezebb, hiszen ha utolsó mérkőzésünkön csak egy játszmát is vesztünk — Bács megye csapata győz. Kovácsné az egyedüli a csapatban, aki mindegyik döntőn, részt vett... A többiek? Gyerekek! A szó legszorosabb értelmében. És ez is érdekesség: a panikaszi lányok közül öt (!!) a népzenész gyermeke. Téglagyári munkások, iskolások. S amikor elhangzott az utolsó füttyjel, úgy ölelték, csókolták tanítónő csapatkapitányukat, hogy az szinte „életveszélyben” volt... A tolnaiak vigasza... Két veretlenje volt mindössze a labdajátékoknak: a Pest megyei férfi röplabda- és a Bács- Kiskun megyei női kézilabdacsapat, így aztán e két csoportban nem is akadt sok izgalom. Annál több a másik kettőben, ahol a keresztbeverések miatt csak az utolsó pillanatokban dőlt el az elsőség kérdése. A férfi kézilabdában például egyetlenegy góllal (Pest—Bács 13:12) közel 300 néző előtt. Az elsőséget azonban tulajdonképpen a simontornyai kézilabdacsapatnak „köszönhetik” a pestiek. A tolnaiak ugyanis legyőzték őket, viszont a mezőny leggyengébb csapatával, az utolsó Zalával csak döntetlenül játszottak, s ez a bajnokságukba került. Három mérkőzésükön kiválóan küzdöttek, formájukat azonban nem tudták állandósítani, legjobb „kiállású” csapat címet azonban kétségtelenül ők nyerték volna, ha ilyen lett volna. Ez persze sovány vigasz számukra, de a remek fizikumú csapat kétségtelenül a spartakiád egyik legbalszerencsésebb együttesének bizonyult... Nagy József Vízparton — elró augusztusi hétvégén , a hétvége nem ígér kellemes nyári strandoidőt...” így szólt a rádió szombati előrejelzése. Ezek után a legtermészetesebb, hogy — rengetegen keresték fel a kirándulóhelyeket, a vízpartokat. Mindanynyian arra alapozták derűlátásukat, hogy — ebben az esztendőben a meteorológiai jóslások nem túlzottan váltak be. Persze, aki ezúttal is a hagyományokra adott — kissé ráfizetett. Pöttyös labda Színhely a Népsziget. Az eső természetesen szemerkél. Az is természetes, hogy mindez a legkevésbé zavarja a sportiskolás kajakosokat. Kajakosok? Igaz is. Ezt miről is lehet megállapítani. A pöttömnyi salakos területen melegítenek a futással. Azután Füzesséry Gyula alapos gimnasztikát diktál nekik, majd súlyzózás, saslengések sorozata a korláton, húzódzkodás következik. Jó fél óra elteltével azután megszállják a kosárlabdapályát. A gyűrű a szokásos helyen — hiszen felnőttek játszanak itt többnyire. A labda azonban nem az igazi ... Kis ember — kis labda. , De csak súlyra kicsi. Mert a fehér pöttyös piros gumilabda legalább olyan kerületű, amilyennel Gremingerék szerzik mérkőzésről mérkőzésre pontjaikat. Füttyszó nem hangzik, mégis a legsportszerűbben folyik a játék. Sípszó nincs — taps viszont annál többször. Góloknál — s ez elég sűrűn adódik — egymást biztatják az ellenfelek. Nagyszerű ez a szombat délután! Kitűnően telnek a percek, pedig ez még mind csak bemelegítés. A hajókba, a kis kajakokba, meg a nagyobb gumicsónakba csak később ülnek. Ha véget ér az előjáték... Közben pedig, a szemerkélő esőben oda-odapislognak a „nagyok” felé. Lesik minden mozdulatukat. A nagyok: a serdülő és ifi bajnokság résztvevői __ Minden relatív. Még a Népszigeten is... CU a bál rab a vízen A Nagy-Duna felőli oldalon van az Acélöntők csónakháza. Keressük a hét végi kirándulókat. Azt mondják: „Majdnem mindannyian megérkeztek, csak ... csak... nem szálltak vízre”. Ha megérkeztek , hol lehetnek? Az ereszek alól, a tornácokról kandikálnak ki — szomorúan. Tercierével töltik a perceket, amíg múlna az eső. Egykét csoport kártyázik. Csak úgy unalomból. Többen a hajóikat babusgatják a hangárban. A bátrabbak egy-egy esőszünetben nekivágnak az útnak. Irány: Horány! Ezen a hétvégén nem voltak egyedül." Szemből, a Római-partról sokan cselekedtek hozzájuk hasonlóan. Persze, ki tudja? Inkább vettek volna lottót. Talán most ott jobban kedvezett volna nekik a szerencse __ ‘Vízpart a stadionban is Még szombat volt, s délután. Az esőfelhők egyre jobban ijesztgették az atlétikai váltóbajnokság részvevőit is. Meg-megeredt, s ekkor félve figyelték a pálya fölött tornyosuló sötét felhőket. Végül mégis kegyes volt hozzájuk az ég , zavartalanul megtartottak minden baj női versenyszámot. Bezzeg vasárnap! Talpalatnyi száraz terület sem volt a Népstadion salakján. Víz, víz, amerre csak a szem ellát. Körtelefon a többi fővárosi pályára — ott is hasonló a helyzet, így azután a váltóbajnokság vasárnapi futamai helyett csak szomorú atléták sokasága várakozott a — vízparton ... Jtanak f és hallói — tizenegyig A Nagybudapesti Horgászok Egyesülete a fenti versenyidőt szabta meg vasárnapra a fogási horgász-seregszemlére. Félezernél is több volt a jelentkező , de csak néhány százan merészkedtek az eső áztatta budai Duna-partra a szürkületben. A legpontosabbak a versenybiztosok voltak. A Lukács-fürdőtől a Petőfi-hídig terjedő szakaszon öt és fél órán át állták a strázsát. Figyelték a versenyzőket, a kicsiket meg a nagyokat. Többnyire őszülő halántékú, de magukat fiatalnak valló, viharkabátot, gumicsizmát vagy kalucsnit viselő, cserzett arcbőrű győzelmi esélyesek topogtak a vízparton, így látszott ez legalábbis, amikor az ember a hajnali órákban megindul a Petőfi-híd felől fölfelé. A Gellért téri kifolyónál azután sok az ifjabb is. Számukra könnyített formában is folyik a versengés ... Ők nem csupán a méreten felüli nagy halak kifogására kaptak engedélyt! Sok közöttük a sneciző. Balogh Ferenc gyógyszerész a Szabadság-híd környékén, úgy háromnegyed hét tájban felszisszent: — Gyenge volt ez a kapás, az biztos, de mégis úgy éreztem: nagyobb hal rángatja a fenékhorgot... Egy kis „utaztatás”, egy nagy rántás, s a kilón felüli ponty máris a szemüveges, viharkabátos, addig már féligmeddig agyonázott, türelmes ember zsákmánya! Kicsit lentebb apró legény. Fehérgalléros, fekete műanyagkabát rajta. Ez azonban keveset véd a vigasztalanul hulló esőtől. Ő még csak tizenhét esztendős. Ifjúsági korú, s — snecire, kishalra vadászik. Végeredményben, nem is rosszul! Csak hatkor kezdett — fél óra előnyt adott a versenytársaknak — s mégis 94 darabot fogott ez idő alatt. — Fogtam már többet is — mondja az Athenaeum Nyomda ipari tanulója — most azonban nagyon zavart az eső ... meg még sok minden ... Meg itt nem harapnak úgy, mint mifelénk __ A kilencvennégy hallal Gyuri fölényesen nyeri az ifiversenyt. „Talán még az országosan is indulhatok ezekután ...” sóhajtozik, miközben boldogan szorongatja hóna alatt a szép tiszteletdíjat. A díjkiosztás után azonban egy tizenegy esztendős kislány, Montskó Éva a legboldogabb. Bár a Margithíd fölött, egész idő alatt csak egyetlen snecit fogott, ő lett a vigaszverseny győztese! Balogh Ferenc, Németh Gyula, Staub György, a három kategória győztesei, meg sok száz társuk dacolt vasárnap az esővel, mert nagyon jól érezte magát a vízparton__ Velük együtt még soksok budapesti is, aki — bár többet remélt augusztus utolsó előtti hét végétől — egészséges körülmények között töltötte idejét, jól szórakozott. «« Mindezek után — vasárnap délutánra széles vigyorral kisütött a nap, s mosolygott mindazokon, akik — bedőltek a szombati időjósoknak. S kedvesen cirógatta a sportesemények látogatóit, meg a túrákról hazaérkező fáradt, ázott vándorokat. Mintha április lett volna__ De azért nagyon jól esett mindenkinek a délutáni, augusztusi sugárzó meleg... (sz. gy.) Hétfő, 1964. augusztus 24. ^E Erős emberek gyengélkedésé vel, mert a súlyemelősportnak nálunk már jelentékeny vonzereje van. Várakozásteljesen ültek le a helyükre. Nagy eredményekre éhesen. •7 Aztán elment a szombat este. Ide még a vasárnap délelőtt is ! — a világ- és a magyar csúcs lista viszont háborítatlan maradt. Az ember csak nézte a | dobogóra lépő csupaizom fiúkat. I Eltűnődött, hogy vajon a súlyzó, avagy a versenyző készült | tömörebb, erősebb anyagból. Az I meg sem fordult a fejében, ahogy a gyakorlat sikertelen lehet. És mégis sikertelen lett I valamennyi csúcskísérlet. I Miért ? .. Hát elsősorban I nem indult Vers rés és Nemessányi. A többiek É pedig ... Nos, a következőket | láttuk és hallottuk a színfalak | mögött. | — Összesen egyet lökök — így Nagy Róbert. — Rettenetesen fáj a kezem. I Közben Földi arca eltorzul a I kíntól, combját görcs húzza. I Nagy Robi ekkor úgy dönt, hogy ü lök többet is. A bajnoki címért érdemes. Földi pedig, aki a két fogásnem után már azzal I a gondolattal játszik, hogy 135 kg-os lökéssel összetett eredmé- nyével a világranglista élére I kerülhet — kénytelen beérni mögötte az ezüstéremmel. | Tóth Géza is sziszegve jön a B küzdőtérről. | — A derekam gyenge — pa-Enaszolja az újdonsült Európa- bajnok. — Nem megy ... 1 Ecser Károly ugyanarra a testrészére panaszkodik. | — Betegségem nagyon legyen-Igített — mondja. E Pesszimista hangulat vesz I erőt rajtunk. Hát senki sem E egészséges, senki sem elégedett I önmagával? I Ám ekkor f «* em* ber között megír jelenik egy birkózó hústorony, E Kozma Pista, s ezeket mondja: 5 — Hosszú idő óta nem voltam E olyan erős, mint most. Sérülés E sem gyógyítgatása közben ren- Egeteget súlyzóztam, most meg E ráadásul makkegészséges vagyok. E A súlyemelők irigykedve hall- E gatják és ő, hogy még jobban E kiélezze a hangulatot, kijelenti: I — Világraszóló teljesítményt E érnék el súlyemelésben is ... E Majd megérzi, hogy kissé túl- E fesziette a húrt, s ezért hozzá- teszi: „Légsúlyban .. . B. F. Nem igaz, n°sy 32 ember Ezeket az eső kergette be a Sportcsarnokba az országos súlyemelő-bajnokságra. Saját jószántukból jöttek