Népsport, 1964. október (20. évfolyam, 194-219. szám)
1964-10-01 / 194. szám
Átválogatott—Ikarus 2:1 (1:0) (Folytatás az 1. oldalról) — mondta az edzőmérkőzés után Baróti szövetségi kapitány. — Keveset és pontatlanul lőttek a csatárok, gyakran elakadtak a kombinációk. Csak időnként volt kielégítő a csapatjáték. Remélem, hogy Albert játszhat Bernben, és azt is, hogy ott lesz a pályán Fenyvesi dr. is. Ebben az esetben Pál II és Rákosi közül valamelyik játékos nem lesz tagja a kezdő csapatnak. A hátsó csapatrészek összetétele nem lehet kérdéses, de a támadósor tagjait véglegesen csak Bernben a pénteki edzés után jelölöm ki. A döntésnél figyelembe veszem majd a svájciak összeállítását is. A válogatott csapat Mátyásföldről egyenesen a Ferihegyre ment, a játékosok a repülőtér szállójában töltik az éjszakát és csütörtökön 8.15 ómkor az IL— 18-as menetrendszerű géppel utaznak Svájcba. N. Gy. sayík Belgrád. A VI. forduló eredményei: Trifunovics—Matulovics döntetlen, Janosevics—Larsen döntetlen, Grigorics—Ivkov függő, Miics—Korcsnoj 0:1, Szpasszkij—Szabó függő, Flesch — Bronstein döntetlen, Csirics— Matanovics döntetlen, Mjeics— Panna döntetlen, Benkő—Zuidema függő. Függőjátszmák: Parma—Bronstein, továbbra is függő. Matulovics—Milics továbbra is függő. Szabó—Flesch továbbra is függő. Gligorics—Benkő 1:0. Korcsnoj—Szpasszki, döntetlen. A VII. forduló: Ivkov— Benkő döntetlen. Larsen—Gligorics függő. Korcsról—Trifunovics függő, Szabó—Milics 0:1, Bronstein— Szpasszkij függő, Matanovics—Flesch függő, Zuidema — Minles 0:1, Parma—Csirics döntetlen, Matulovics—Janosevics függő, Szuhumi. A nők sakk világbajnok-jelöltek versenyének 15. fordulója. Befejezett játszmák: Kanniku—Moschini 1:0, Kusnyir — Leni 1:0, Nedeljkovics—Teodorescu 1:0, Gresser—Cenci 1:0, Zvonikina — Brezova 1:0. Döntetlenre adták a korábban függőben maradt Lazarevics —Zvonikina játszmát. Az élcsoport állása: Lazarevics 10.5 pont (3), Kusnyir 10.5 pont (1), Zatulovszkaia 9 pont (2). telex-telex-telex-telex-telex-telex-telex-telex-telex-telex-telex-telex- TOKIÓI JEGYZETEK Abebe — cipőben ♦ A mókás ausztrálok ♦ A kambodzsai vitorlázók esete Gurics Györgyöt, a birkózók edzőjét kitűnő hangulatban találtam, örömmel közölte, hogy versenyzői legyőzték az átállás nehézségeit, mindenki jókedvű, örömmel vesz részt az edzésen. A birkózók legtöbbje olyan jól alszik már, mint hazai otthonában. Jól hozzák testsúlyukat is. — Úgy látom, a fiúk ismét kezdenek „harapni” — jegyezte meg Gurics__ Ezzel az edző azt érzékeltette, hogy birkózói már túljutottak a fáradtságon és módon kívánják az edzésmunkát. A versenyszerű birkózás során végig bírják a versenyidőt. Birkózóink edzésén legutóbb, japán „kollégáik” is megjelentek. A magyarok érdeklődéssel figyelték a japán vendégeket, abban a hiszemben, hogy olimpiások. Aztán kiderült: nem a japán olimpiai csapat tagjai, hanem annak az egyetemnek a versenyzői, amelynek tornatermében Guricsék a vendégek .. Vívóink fogytak, vízilabdázóink híztak A hosszú utazást, az időeltolódást, az új éghajlatot nemcsak az egyének, hanem az egyes sportágak képviselői sem egyformán viselik el. Erre két példa: Sákovics József, a vívók vezetője közölte, hogy versenyzőink közül többen erősen lefogytak. A párás, fülledt levegő ugyanis néhány vívót erősen igénybe vett. Edzésük során nagy volt a folyadékveszteségük, utána nem volt étvágyuk. Sákovics e tünet után rögtön megbeszélést folytatott dr. Juhász József sportorvossal. Most már remélhető, hogy az átállás megtörténik és ezek a körülmények nem hatnak zavaróan. Laky Károlynak, a vízilabdázók edzőjének ezzel szemben más a problémája. Néhány játékosa veszedelmesen kezd hízni. Kárpáti Gyurival például az utolsó három estét a szaunában töltötte az edző. Természetesen változtatások történtek a hízásra hajlamosak étrendjén! Abebe cipőben fut Bikila Abebe, a római olimpia nagy meglepetése, kedden megérkezett Tokióba. Délután már edzést is tartott az olimpiai falu edzőpályáján. Érkezése nagy szenzáció volt és a japán újságírók elsősorban azt figyelték, hogy mezítláb edz-e? Nos , Bikita úgy látszik, hogy szakított a hagyományokkal, mert tornacipőben edzett. Egyébként a következőket mondta: — Szerencsésen túljutottam a vakbélműtéten. Már rendesen edzek, a versenyen pedig nem mezítláb, hanem cipőben fogok futni. Érthető ez, mert az útvonal talaja egészen más, mint Rómában volt. Ehhez kell nekem is alkalmazkodnom. Az esélyekről ennyit mondott: — Nemsokára elérem csúcsformámat és remélem, hogy meg tudom védeni olimpiai bajnokságomat. A körülbelül 30 perces edzés során kevés gimnasztikát, könynyű futásokat, tehát elsősorban lazító jellegű munkát végzett. Sok nézője akadt, közöttük Kenzsi Kimihara, az idei japán maratoni bajnok, aki az edzés megtekintése után kijelentette: — Nagyon nehéz dolga lesz Bikilának. Itt ismerik már és ezért nem tud meglepetést okozni. Persze ebben a számban nem sokat számít, hogy ügyelnek-e az emberre, vagy sem. Itt futni kell és Bikila vitathatatlanul jó futó. Thannak nincsenek nagy reményei Kedden megérkezett Tokióba az osztrák olimpiások 74 tagú küldöttsége, közöttük Heinrich Thun, a kitűnő kalapácsvető. — Nincsenek nagy reményeim — válaszolt Thun az újságírók ostromára —, beteg voltam, sokáig kihagytam edzéseimet. Most sem vagyok jó formában. Egészségem ugyan helyre állt, keményen dolgoztam az utóbbi hetekben, de aligha sikerül már a hátralevő időben elérnem a csúcsformámat. — Kiket tart a szám esélyeseinek? — kérdezték tőle. — Elsősorban a szovjet és a magyar versenyzőket — válaszolta —, de természetesen beleszólhat az aranyérem sorsának eldöntésébe a veterán Connolly is. A sajtóház tréfamestere Martin Lauer, a németek olimpiai bajnok gátfutója, aki Róma után súlyos sérülést szenvedett, megérkezett Tokióba. Természetesen nem mint versenyző, hanem mint a „Stera” és a „Sport Magazin” című német lapok tudósítója. A sajtóházba költözése óta egyike a fő hangulatcsinálóknak. Máris kitűnő humoráról ismerik a személyzet tagjai és a japán felszolgáló lányok már előre mosolyognak, ha feltűnik a közelben. A tréfa nem is marad el. Sokkal sajnálatosabb, hogy az olimpiai bajnokból lett vidám sportújságíró bizony alaposan húzza a lábát és ezen állítólag már nem lehet segíteni. Az ausztrálok elkezdték... Nem edzésről van szó a címben, hiszen az ausztrálok is javában edzenek már. Mint minden olimpiához, nyilván a tokióihoz sok vidám történet is fűződik majd. Úgy látszik, hogy ennek az olimpiának az ausztrálok lesznek a fő mókamesterei, humorban ők viszik el az olimpiai pálmát, mert már elkezdték __ A minap — olimpiai műsoron kívüli — rúdra mászásban jeleskedtek: két ausztrált a falu zászlórúdjáról szedtek le. Aztán folytatták: kedden furcsa levél érkezett az ausztrál csapat vezetőségéhez, amelyben két japán lány „közölte”, hogy házasság céljából szeretne megismerkedni két ausztrál sportolóval. Később derült csak ki, hogy a levelet az ausztrál csapat mókát kedvelő tagjai írták, így akarván beugratni néhány fiatalabb társukat különben a „házassági ajánlatra” igen sok levél érkezett... McGregor: így érzem, győzni fogok... Megérkezett a brit küldöttség első csoportja: úszók, kerékpárosok, evezősök, öttusázók. A legnagyobb érdeklődés természetesen az úszókat vette körül, akik között olyan nagyságok vannak, mint McGregor, Norfolk, Mitchell. McGregor kijelentette: — Az az érzésem, hogy győzni fogok. Mindenkiről sok szó esett már az utóbbi időben, csak rólam feledkeztek meg. Pedig elég jó formában vagyok ... Jill Norfolk már szerényebben vélekedett: — Számomra az is nagy öröm, hogy egyáltalán itt lehetek. Tulajdonképpen csak négy éve úszom rendszeresen... Nehéz most jósolni... Nagy út — hiába Hétfőn megérkezett Tokióba a kambodzsai vitorláscsapat hat tagja. Rögtön érdeklődtek, hol laknak majd és hol tarthatnak edzést. A derék kambodzsai vitorlázók elkeseredetten hallhatták a választ: mivel nem kvalifikálták magukat az olimpiai versenyeken való részvételre, nem indulhatnak. Tehát — mint versenyzők — hiába tették meg Tokióig a hosszú utat... Mivel a szigorú japán rendezők még ilyen esetben sem tesznek kivételt, a kambodzsaiak még az olimpiai falu területére sem léphetnek. Most valahol a tízmilliós világváros külső részén keresnek egy olcsó hotelt, feltéve, ha ilyet találnak. Törik is a fejüket, visszautazzanak-e Kambodzsába, vagy ha már itt vannak, nézzék-e meg az olimpiai küzdelmeket. a. a. EK Második edzőmérkőzésére alaposan feljavult az olimpiai válogatott Magyarország-Japán 7:1 (2:1) A találkozóra a KemigavaStadionban került sor. Ez a helység 62 kilométerre van Tokió középpontjától. A magyar labdarúgók két és fél órás utazás után érkeztek a mérkőzés színhelyére. Itt van egyébként a japán Olimpiai csapat edzőtábora. Mivel Orbán és Nagy István még mindig érzi a sérülését, a magyar csapat a következő összeállításban játszott: Gelei (Szentmihályi) — Novák, Szepesi, Ihász — Palotai, Nógrádi — Farkas, Varga, Bene, Komora, Katona. A magyar csapat friss, ötletes játékkal kezdett. A fedezetpár jobbnál jobb labdákkal tömte a csatársort. Támadósorunk a lövésekkel sem fukarkodott, az első húsz percben négy kapufát lőtt. A vezető gól a 21. percben esett: Varga lefutott a jobbszélen, Bene elé tálalta a labdát és a középcsatár kapásból lőtt a hálóba. 1:0. Továbbra is a magyar csapat irányított, mégis a japán együttes ért el gólt: a 30. percben egy ellentámadás végén, jól sikerült távoli lövésből jutott a hálóba a labda. 1:1. A magyar csapatot nem zökkentette ki a váratlan gól, tovább gördültek a folyamatos támadások és a 41. percben Katona jól ívelt beadását Bene kapásból a jobb felső sarokba vágta. 2:1. SZÜNET UTÁN sem esett a játék színvonala és a nagy kedvvel játszó magyar csapat egyre-másra érte el góljait. Az 55. percben Varga óriási lövése a kapufáról pattant viszsza, s a nagy lendülettel berohanó Farkas a hálóba sodorta a labdát. 3:1. A 62. percben Farkas ívelt be egy szögletet, Varga ügyesen átlépte a labdát, és Bene a 11-es pont tájáról lőtt a hálóba. 4:1. Két perc múlva Palotai kitűnő labdával ugratta ki a jobbösszekötő helyére húzódott Komorát, aki a kapus mellett, nagy nyugalommal, gurított a kapuba, 5:1. Az újabb gól után a magyar csapat kissé engedett az Iramból. Mintha megelégelte volna a góllövést, így azután a japán csapat is feljött. Vezetett is néhány ügyes támadást, a magyar csapat hátsó alakzata azonban, Szepesi vezérletével, magabiztosan hárította a japánok próbálkozásait. A hajrában ismét rákapcsolt a magyar együttes. A 86. percben Farkas négy védőt is kicselezve, ellenállhatatlanul tört be a 16-oson belülre, és óriási lövéssel küldte gólba a labdát. 6:1. Rögtön utána Katona egyéni alakítása következett. Néhány csel után, villámgyorsan az ellenfél kapuja előtt termett, és az ellenkező sarokba helyezett labdájával szemben a kapus tehetetlen volt. 7:1. A magyar csapat ezen a mérkőzésen már sokkal jobban játszott, mint az első edzőmérkőzésén. Úgy látszik, hogy a játékosok többsége már kezdi leküzdeni az átállás nehézségeit, s ha ebben nem áll be törés, akkor remélhető, hogy az olimpia kezdetéig tovább javul a csapat formája. A magyar együttes legjobb része a két fedezet volt. Kitűnően megszűrték a japán támadásokat, labdáiknak pedig valósággal „szeme” volt. Ebben nagyszerű segítőtársuk volt a hátrahúzódó Komora. A többiek közül Bene mozgékonysága, gyorsasága és góllövőkészsége, Katona lendülete és Szepesi biztonsága érdemel külön dicséretet. A japán csapat lényegében ugyanazt nyújtotta, mint amikor Budapesten járt. Gyors, kemény, küzdőképes együttes, de a játéka meglehetősen sablonos. A mérkőzés után Lakat Károly, a magyar csapat edzője így vélekedett: — Tokióba érkezésünk óta most tetszett legjobban a fiúk mozgása. Frissen és jól is játszottak. Különösen Palotai, Nógrádi és Komora volt elemében, de a többiekre sem lehet különösebb panasz. Orbán és Nagy Pista sérülése nem komoly, egykét napon belül mindkét játékos teljesen rendbe jön. A. A. Hétfőn egész nap zuhogott, vagy talán inkább elkeserítő szívóssággal permetezett az eső. Ennek következtében a város felett párafelhő hullámzott, és az ember egyszerre fázott és melege is volt. Az olimpia lüktető ritmusa azonban már elég egyenletes. A sportolók a faluból a program szerint mentek edzéseikre, az újságíró is ugyanezt akarta tenni, de lehetőségeit az időjárás nagyon korlátozta. A „zuhany” alatt állva ugyanis nehezen lehet riportokat készíteni. Éppen ezért annál jobban örültem a keddi napsütésnek. — No, ezt gyorsan ki kell használni! A mai sétánk célja a Meidzsi-sportpark lesz... Meidzsi császár volt az a nevezetes japán uralkodó, akinek a nevéhez a modern Japán megteremtése fűződik. Az ő emlékére 1926-ban egy szentélyt emeltek, és ezt gyönyörű parkkal vették körül. Ebben egész éven át zöldellő és virágzó fák vannak. A Meidzsiszentély egyszerű vonalaival, szinte azt mondhatnánk, dísztelenségével, tüntet, s készteti áhítatra a japán hívőket. A park szélén a stadion Tekintve, hogy a park jóval előbb készült, mint a stadion és a többi sportlétesítmény, azokat nem a középpontjában, hanem annak a szélén helyezték el. A stadiont egyik oldalról tehát a város, a másikról pedig a park határolja. Északi oldalán fut végig az igazán minden elismerést megérdemlő új, gyorsforgalmú út a maga félelmetes autóforgatagával. Mellette dübörög a város fölé épített pályán rohanó gyorsvasút , Tokió fő közlekedési eszköze. Én a déli oldalról közelítettem meg a Nemzeti Stadiont, s előbb a Csicsibu hercegről elnevezett labdarúgópályára kukkantottam be. Ez eredetileg rögbipályának épült, és csak most, az olimpiai labdarúgótornára alakították át futballpályává. Környéke sűrűn beépült kisebb és nagyobb házakkal. Ahogy a kapuján beléptem, láthattam: még itt is javában folyik az építkezés. A környék rendezésére pedig csak ezután kerülhet sor. A kapuk mögötti részen csak most szerelik fel az it1 ülőhelyeket. Maga 10 , a pálya azonban 1 ,1 igazán kitűnő. Gonáldósan kezelt, hen■ gerelt, nyírt és le-V csőtt a fű — ezen bizonyára öröm lesz futballozni. Munkásokban sincs hiány, ottlétemkor legalább százan dolgoztak a különböző helyeken. Tovább haladva a stadion felé, két baseballpálya következett egymás után. Ezek szinte a nap minden órájában foglaltak, zsúfolásig í telve vannak diákokkal. Japánban ugyanis a baseball a legnépszerűbb sportjáték. Rengeteg híve van, és a mi labdarúgóbajnokságainkhoz hasonlóan kétfordulós, körmérkőzéses rendszerben, különböző osztályokban küzdenek a bajnoki címekért. Rengeteg az iskolai csapat. Azt, hogy a pályákon mérkőzés van — elsősorban a zajról, az ütemes kiáltásokról lehet megtudni. No és természetesen, a sötétkék egyenruhában szaladgáló diákgyerekekről. . Alighogy elhagytam a két baseballpályát, megpillantottam a Nemzeti Stadiont. Zászlórudak és egyéb tűnő megoldások Impozáns, szép látvány, bár nem annyira megkapó, mint a mi Népstadionunk vagy a római Olimpiai Stadion. Ennek elsősorban az az oka, hogy körülötte nagyon kicsi a szabad tér, a sok épület között nem tud kellően érvényesülni. Egyébként a japánok szerint is ez az egyik legfőbb gyöngéje, ami elsősorban a parkírozóhelyek korlátozottságában jelentkezik. Igaz viszont, kitűnő a közlekedése. Gyorsvasúttal, földalattival egyaránt könynen megközelíthető. Nagy nehezen megtaláltam az egyetlen nyitva levő bejáratot, felmutattam igazolványomat, mire bebocsátottak a stadion területére. Nyomban nekivágtam hát a lépcsősornak és nagy sokára kijutottam a nézőtérre. Innen már lényegesen megkapóbb volt a létesítmény, amelyet 1957-ben kezdtek építeni az Ázsiai Játékok alkalmából. Amikor azonban az Olimpiai Szervező Bizottság munkához kezdett, úgy ítélte meg: bizonyos átalakításokat kell végezni a stadionon ahhoz, hogy az olimpia céljainak megfeleljen. Első lépésként kibővítették a nézőteret. A stadionban jelenleg 72 ezer néző foglalhat helyet. Középen füvesített a játéktér, amelyet 400 méteres futópálya vesz körül. Természetesen megvannak a stadionban a szükséges ugró- és dobóhelyek is. Van azonban, amiben alaposan felülmúlja e létesítmény a mi Népstadionunkat: ez elsősorban a hely nagyszerű kihasználása. A nézőtér alatt ugyanis van még egy 25 méteres fedett uszoda, egy tornacsarnok, és egy 70 méter hosszú atlétikai edzőpálya, ahol bármelyik ugrószámban lehet edzeni, versenyezni. Ezeket az edzőpályákat alagút köti össze a stadion belsejével, amelyen keresztül zavartalanul közlekedhetnek a versenyzők. Teljesen készen áll a Nemzeti Stadion, ottlétemkor csak itt-ott dolgozott néhány munkás. Javítgattak, díszítgettek, az olimpia tiszteletére astadiont zászlórudakkal vették körül. Ezeken a megnyitás után a résztvevő nemzetek zászlói lobognak majd. A pálya berendezését egy elektromos eredményjelző tábla és egy hatalmas kandeláber egészíti ki. Tokióba érkezése után ebben lobog majd az olimpiai láng. A néptelen stadion után a jóval népesebb fővárosi fedett uszodát választottam sétám következő állomásául. Ide egy felüljárón át érkeztem a stadionból. Itt rendezik majd az olimpián a vízilabda torna selejtező küzdelmeit. Kívülről elsősorban a sok fel- és lejáró ragadja meg az emberek figyelmét. No meg a stadion felé néző oldala, amely olyan, mint egy hatalmas kékes ragyogású üvegablak. Vízilabdázók kékes fényben Odabent javában tart az edzés. Tekintve, hogy ragyogóan sütött a nap , az egész csarnok valami kellemes, kékes fényben úszott. Az oldalról jövő világítást fentről neonfények ellensúlyozzák. Egy 50 méteres úszómedence és egy ugrómedence van benne, utóbbi szabályos ugrótoronnyal. Ezt az uszodát is az Ázsiai Játékokra építették, nézők csak az üvegfallal szemközti oldalon helyezhetők el, teljes befogadóképessége 3000 fő. A vízben, ottlétemkor éppen az olasz és az ausztrál csapat vívott kétkapus edzőmérkőzést. 4:2-re az olaszok győztek. Nagyon könnyen vették a találkozót, de elég fáradtan, mereven mozogtak. Ez érthető is, hiszen csak az előző napon érkeztek meg, és Zólyomi Endre, magyar származású edzőjük közölte: még ki sem tudták magukat aludni rendesen. „A négy nagy" már itt van Laky Károly, a magyar csapat edzője ült mellénk, tőle kértem tájékoztatást. — Az olimpiai vízilabdatorna 13 résztvevőjéből nyolc már itt tartózkodik, közöttük elsősorban azok, akik a bajnoki címre és a helyezésekre leginkább esélyesek - mondta. - A hazaiakon kívül találkoztunk már az ausztrálokkal, azolaszokkal, a jugoszlávokkal, a szovjetekkel, a németekkel és a románokkal. Hiányoznak még a hollandok, a belgák, a brazilok, az amerikaiak és az EAK-beliek. Az olasz—ausztrál mérkőzés után a magyarok edzése következett. Közel két órát tartózkodtak a vízben a magyar játékosok. — Az ausztrál és a japán csapattal többször is játszottunk már — mondotta Laky. — A gólkülönbség mindig 8—9 volt, természetesen a javunkra. A fiúk - úgy látom — jó erőben vannak, s bár kemény munkát végeznek, egyáltalán nem fáradtak. Az ausztrálok és a japánok kitűnő edzőtársak, gyorsak, lelkesek és kemények. Az edzésidő vége felé ismerős közeledett. Kisztyakovszkij, a szovjet válogatott edzője volt. — No végre, csakhogy süt a nap! — mondta. — Mindjárt jobb az ember kedve... Közbevágtam. — Milyen formában van a csapata? — Ezt most magam sem tudom. Az előkészítés során úgy látszott, hogy lényegében pótolni tudtuk veszteségeinket. Nagy kérdés azonban, hogy mi lesz majd az olimpiai tornán. Én elégedett leszek, ha a legjobb négy közé kerül a csapat. Bár... a fiúk nagyon meg akarják mutatni ... A fővárosi tornacsarnok zárva A Meidzsi olimpiai park negyedik jelentős létesítménye a fővárosi tornacsarnok, amelynek impozáns épülete az uszoda tőszomszédságában van. Ide azonban e sétám alkalmával sem sikerült bejutnom. A kapukra mindenütt nagy betűkkel ki volt írva: „Zárva!” Úgy látszik, a tornászok még nem edzenek. Hiába, többségük csak később érkezik. Ők: a tornaversenyek az olimpiai játékok második felében lesznek. No, nem haj, majd legközelebb. Ardai Aladár (Folytatjuk.) OLIMPIAI LÁNG FÉNYÉNÉL XI. A Meidzsi napfénybenm m. 1!l Csütörtök, 1964. október 1.–