Népsport, 1964. november (20. évfolyam, 220-241. szám)
1964-11-16 / 231. szám
ÖTSZÁZ MÉTERREL a tenger Mohamed sem kívánhatta, hogy a hegy jöjjön hozzá, hát még én! Nekem kellett felkeresnem — és nem bántam meg. Friss szemmel néztem és új szépségeit fedeztem fel. Külhoni vélemény Úgy vagyunk ezzel a heggyel, mint a gazdag ember a kincsével: megszokta. Egyszer elkényeztetett holland lányt, gazdag gyáros gyermekét kísérgettem szép hazánkban. Meg kell hagyni, őszinte lény volt, nem rejtette véka alá többnyire fitymáló véleményét. Állandó igazságtalan összehasonlításával már komolyan az idegeimre ment. Aztán elvittem a Szabadság-hegyre és a János-hegyi kilátóra. Itt végre elhallgatott, hoszszasan nézte a mélyben lélegző várost, ház patakok folytak le a budai hegyekről, hogy várossá duzzadva megalkossák azt a csodálatos helyet, amit mi fővárosunknak nevezünk. Némán nézte a lenyűgöző látványt, s végre megszólalt: „Látod, ezt őszintén irigylem tőletek. Ha százszor olyan gazdagok lennénk, mint most, ezt akkor sem tudnánk megszerezni. Egy város, melynek minden pontjáról alig hatvan perc alatt el lehet jutni az erdőborította hegyek közé! Nem tudjátok, milyen kincs ez!” Nem vesszük észre a fától az erdőt Néha én is úgy gondolom, mi pestiek nem tudjuk, milyen gazdagok vagyunk, nem tudjuk, milyen kincs a Szabadság-hegy, a János-hegy, az egész budai hegyvidék! Sokan keresik fel: kirándulók, szerelmesek, sportolók — még többen vannak azonban, akiknek csak akkor jut eszébe, ha külföldi vendéget, rokont kísérnek, akkor esetleg belekerül a műsorba a János-hegyi kilátó. Hogy ismerhetnék meg így a hegy változatos arcát, a hóval borítottat, a dértől csillogót, a ködbe, felhőbe burkoltat, az őszi színben pompázót. Hogyan hallhatnák a tavasz erdei riadóját, a nyár zsivalyát, az ősz avarzörgését, a hó csikorgását? Kincs ez mind: a csend és az erdei zajok, a tiszta levegő, az egész természet, ami lám kiszorult a városból, de nem hagyta magát messzire üldözni, a hegy várja híveit mozdulatlanul. Szabadság-hegy kapuja 1874. július 25 óta könnyíti a természetkedvelők útját a fogaskerekű. Előbb pöfögő mozdony, 1929 óta villanymotor tolja fel a hegyre a szerelvényeket. A fogaskerekű alsó végállomása, a Szabadság-hegy kapuja. A „nagy rohamok” idején, nyári, téli hétvégeken hét szerelvény kapaszkodik le-föl: több mint négyezer embert szállítanak. Az állomás „vezérkara” nem fél ezektől a rohamoktól, azt mondja, nincs az a tömeg, amit a sűrített járatok ne tudnának elvinni. Inkább az a panasz, hogy mintegy öt év óta a forgalom csökkenését figyelték meg. Az ok? Valószínűleg az életszínvonal emelkedése, mondják: sok már a személyautó, sűrűn közlekednek a buszok, közvetlen járatok indulnak a város szívéből a Szabadság-hegyre. Vagy lehet, hogy kényelmesebbek lettünk mi pestiek?! ... A jó öreg Szabadság-hegy pedig szebb, mint valaha. Az ősz utolsó ajándék napfényében fürdik. A Költő utca egyik kanyarulatánál nézek le a városra. Szép a látvány — és döbbenetes! A házak még Budán is alig látszanak, Pest felett pedig még ebben a szikrázó napfényben is áthatolhatatlan a füst-és koromréteg! Ezzel etetjük a tüdőnket és még hétvégeken sem kínáljuk meg egy kis friss hegyi levegővel! Füst és korom helyett: levegő és disznótoros Pedig odafönt a János-hegyi kilátónál még egyéb földi jók is várnak a kirándulókra: a toronyban levő kisvendéglő hűvös raktárait hét vége előtt dugig feltöltik a disznótoros hagyományos kellékeivel, készül a páratlan ízű házi csabai szalámi, vasárnaponként pedig Sovány János, az üzletvezető, sajátkezűleg süti a kirándulóknak a lacipecsenyét, a kolbászt, a hurkát. Ő persze azon imádkozik, hogy csak jó idő legyen, akkor van forgalom. Tokiói sikerek bölcsője Egy házzal — bár jónéhány kilométerrel arrébb Lelőcz László, a Budapesti TS sí- és természetjáró házának vezetője — bezzeg nem nézi aggódva az eget: az ő portája függetlenül az időjárástól állandóan túlzsú-f folt, különösen hét végén. Szin-te valamennyi sportág „felte-dezte” magának a Szabadsághegyet: szakosztályok, váloga- t tott keretek alapoznak, edzenek itt. „Úgy érzem, a tokiói ered-ményekben „benne van” a Szabadság-hegy is. Tavaly egész télen ide jártak alapozni a vívók, a vízilabdázók, az öttusázók, a kajakozók, a sportlövészek, ötszáz méterrel a tenger szintje felett többet vesz ki az emberekből a mozgás, többet ér az edzés. Itt a lista azokról, akiknek sífelszerelést adtam ki, majd minden olimpiai bajnokunk nevét megtalálhatja. De otthon vannak a hegyen a cselgáncsozók, az evezősök, a gyorskorcsolyázók és persze a sízők!” Nem kellett messzire mennem, hogy az utóbbiakkal találkozzam. A leszálló alkonyaiban szinte kísérteties volt a látvány: valóságos boterdő, sífutó hadsereg bukkant elő a lombjavesztett fák közül. A lesérő hang is furcsa volt. Valami csikorgott, zörgött a talpak alatt. Kerék? Olyasmi. A technika függetleníti a sízőket az időjárás szeszélyeitől: hó helyett egyelőre görgőkön siklanak, élénken dolgozva botjaikkal... Az utánpótlás sem tétlenkedik. A Vasas sportiskolájának síszakosztályában több mint 40 gyerek tanul, ifj. Szabó Zoltán, testnevelő tanár vezérlete alatt, ők már most a Szabadság-hegy legszorgalmasabb látogatói. Néhány meglepetés Még egy felfedezés: Az említett Költő utca egyik kanyarulatánál az építkezés jól ismert látképe: salakhegyek, meszesgödrök. A százágyas Pedagógusturistaház sportkombináttá növi ki magát. Umbrai Ferencné, a gondnok, leplezetlen büszkeséggel kísér végig birodalmán. A kifogástalan bitumenes kosárlabdapálya mellett már épül a teniszpálya, a kis labdarúgópálya és bent a házban újabb kincs, kettős verseny tekepálya, az előtérben pingpongozásra alkalmas helyiség... Mit rejt még a hegy? A Braun erdőben, Majthényi Laíciék kertjében, házi sísáncot, villanyvilágítással. Ezt aztán nemcsak a sírajongó Majthényi család használja, hanem a Diana úti iskola síelő srácai is. Az erdő ott húzódik az iskola alatt , és a 800 gyerek több mint felének van felszerelése... Ebben az iskolában nem gond a testnevelési óra megtartása: a tornatermen kívül rendelkezésükre áll az egész hegy! Az Istenhegyi úton gyerekcsapat tornacipőben viháncol lefelé a hegyről, vezetőjük Popovics Dejánné: „A Laura úti iskolából jöttünk fel élvezni a jó időt, nincs tornatermünk, azt a hegy és az erdő pótolja.” A hegy. Kincs, csak fel kell fedezni. Pap Kornélia ! Szabadfogásban a Bp. Honvéd remekelt az I. osztályú birkózó-csapatbajnokságon Szombaton és vasárnap a Bp. Honvéd volt a pályaválasztó az NB I-es birkózó-csapatbajnokságon. Az utolsó szabadfogású mérkőzésekre tehát a Tüzér utcában került sor. Az egyesület dicséretremállóan rendezte meg a fordulót. Sok érdeklődőtől körülvett hatalmas szőnyegen kerültek sorra a mérkőzések. A hat csapat közül ezúttal a BVSC és az Orosházi Spartacus volt szabadnapos. A többiek összesen öt mérkőzést vívtak. Ragyogóan szerepelt a Bp. Honvéd együttese, amelyben kitűnő egységet alkotnak az idősebb és a fiatal versenyzők. A piros-fehér csapatnak ezúttal sem akadt ellenfele, mindkét mérkőzésüket teljesen biztosan nyerték. Az Orosházi Spartacus távollevő együttesének második helyét a többiek nem tudták veszélyeztetni. DVTK—DVSC 4:4. (Elöl a diósgyőriek)- elveti (DVSC) — ellenfél nélkül győzött. Gonda pontozással győzött Kalmár ellen, Guttmann pontozással győzött Hajdú ellen. Izsó pontozással vesztett Gyarmati ellen, Viczek pontozással győzött Pihen ellen, Hajdú pontozással vesztett Kovács ellen. Budai kétvállal győzött Piri ellen. Palatínus® pontozással vesztett Szabó ellen. DVTK —Vasas 4:4. (Elöl a diósgyőriek). Mayer (Vasas) ellenfél néllkül győzött, Gonda kétvállal győzött Becskei ellen. Guttmann pontozással győzött Gubik ellen. Biró kétvállal vesztett Müller ellen. Juhász pontozással győzött Soós ellen. Budai pontozással győzött Molnár ellen. Hajdút leléptették Székely ellen. Forgó kétvállal vesztett Kozma ellen. DVSC —Vasas 4.5:3.5. (Elöl a debreceniek), elvett kétvállal győzött Mayer ellen. Kalmár pontozással győzött Becskei ellen. Hajdú pontozással győzött Gubik ellen, Gyarmati kétvállal vesztett Müller ellen. Piri pontozással vesztett Tiszekker ellen. Pihen — Székely döntetlen, Kovács pontozással győzött Molnár ellen. Szabó visszalépett Kozma ellen. Bp. Honvéd —DVTK 8:0. (Elöl a Honvéd-versenyzők): Erdős ellenfél nélkül győzött, Varga kétvállal győzött Paluch ellen, Kellermann kétvállal győzött Gonda ellen, Csobánczi kétvállal győzött Izsó ellen, Tóth pontozással győzött Juhász ellen, Maróti pontozással győzött Hajdú ellen, Mák pontozással győzött Budai ellen. Gurics ellenében Palatinusz visszalépett. Bp. Honvéd —DVSC 6.5:1.5. (Elöl a Honvéd-versenyzők): Erdős pontozással győzött Olveti ellen, Varga kétvállal győzött Balogh ellen, Kellermann pontozással győzött Hajdú ellen, Csobánczi pontozással győzött Ispán ellen, Tóth kétvállal győzött Piri ellen. Gurics—Kovács döntetlen. Maróti kétvállal győzött Rédl ellen. Hollósi visszalépett Szabó ellen. A szabadfogású forduló ezzel véget ért. A második forduló kötöttfogásban kerül sorra. A bajnokság állása: 1. Bp. Honv. 5 5 -------- 33, 7 10 2. Orosh. Sp. 5 4 — 1 23.5:16.5 8 3. Diósgy. VTK 5 1 2 2 19.5:20.5 4 4-5. Debr. VSC 5 113 15.5:24.5 3 4-5. Vasas 5 113 15.5:24.5 3 6. BVSC 5 114 13:27 2 Lyuk az életrajzon FrnilláljönY 10 József Attila Szabadenyete-II Ulllallylmen_ A testkutúrai mint Új láncszem, hozzákapcsolódott a kultúra kincseivel, a technikával, a tudományokkal, a gyakorlati élet tudnivalóival foglalkozó kollégiumok láncához. Frontáttörés alatt persze nem valami harcot kell érteni: az 1 .n . ’.szeszkultúra kollégium elindításának gondolata a szabadegyetem „vezérkaránál” azonnal helyesléssel találkozott. Hogy jól ítélték meg az igényt, azt bizonyítja, hogy az „újonc” előadássorozatra 34-en jelentkeztek, köztük 27 nő! Ha elgondoljuk, hogy erről az új kollégiumról csak azok tudtak, akik — többnyire már kialakult elképzeléssel — kezükbe vették a beiratkozás idején a szabadegyetem ismertető füzetét, nem tarthatjuk kicsinek ezt a számot. Csillagászat, matematika, filozófia, kertészet, megannyi hagyományos és méltán népszerűségnek örvendő kollégium és a nyelvtanfolyamok mellett az új kollégium kettős vonzerővel bírt. A 16 előadás a modern ember testnevelési szükségletével foglalkozik úgy, hogy ebből a szemszögből nézve egy év és az egész emberélet keresztmetszete benne van. Kitűnő előadók beszélnek a testnevelés élettani hatásáról, a helyes életmódról, a testápolásról, a táplálkozásról, a reggeli tornáról, a játékos sportgyakorlatokról, a mrv.a helyi testnevelésről, az idősek testneveléséről, a természetjárásról és üdülésről, egyszóval mindarról, amit a testnevelésről korunk emberének tudnia kell. A kollégium másik vonzereje az értékes előadásokon kívül az, hogy az elméletet gyakorlat is követi: minden előadás után egv óra áll a hallgatók rendelkezésére, ami alatt szakemberek vezetése mellett a gyakorlatban is alkalmazhatták a hallottakat. Bár mindössze 34 emberről van szó és a kollégiumi előadásokból még csak három hangzott el, mégis messzemenő következtetéseket lehet levonni. Akik — mint az újságírók vagy a sportszervezet dolgozói - figyelemmel kísérik az emberek testnevelési igényét — apróbb jelekből már régen észrevették, hogy van egy réteg, amely sportéletünk színessége ellenére sem talált sajátos igényének megfelelő lehetőséget. Íme: az a 34, zömében 20 és 50 év közötti (27) nő és férfi, elsősorban azért áldoz pénzt és időt a kollégiumra, mert az előadásokon olyan kérdé sÍA\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Y^^^^ sekre vár választ, amelyek már régen foglalkoztatják és olyan sportszerű mozgáshoz kap lehetőséget, amire már régen vágyik. Ettofiflfiís látogatás a kollégum valamelyik Ildiéi!liHUfcaliU előadásán számos felkiáltójeles tapasztalatot adhat a tömegsporttal foglalkozó szakembereknek. A hallgatók között csak egy háztartásbeli van. A dolgozók zöme ülő, vagy egyoldalú terhelést adó, többnyire szellemi munkát végez. Valamennyien végtelenül élvezik a mozgást és a gyakorlati órák jókedvét, nevetését, valamennyien, kivétel nélkül keveslik a kéthetenként egyórás testedzést és szívesen hoznának újabb anyagi áldozatokat, ha a foglalkozások számát meg lehetne duplázni. Sokan közülük érdeklődtek már eddig is afelől, hol lehetne még kondicionáló, egészségügyi tornára jelentkezni, sportszervezetünk életrajzán, font a a volyamatossági hiány, akárhogy nézzük is. Az érdeklődőknek ma még szinte kizárólag „maszek” címeket adhatunk. Elsősorban a nagyvárosok iskolából kinőtt korosztálya, azon belül is főképpen a nők, minden egyéb hozzáférhető testedzési formát mellőzve, a rendszeres kondicionáló tornát igénylik nagy számban. (Még neve se nagyon van ennek a gyereknek: lényege a rendszeresség, a szakszerű vezetés, a korhoz alkalmazkodó terhelés és forma, különböző tartáshibák, egyoldalú munkából származó idegi és fizikai károsodások kiküszöbölése, a test általános jó kondícióban tartásának elősegítése speciális mozgással, játékkal.) A József Atlilatestneveléstestkultúra kollégium életrehívásával egy nagy öltést tett — hogy már az előbbi filmcím-idézetnél maradjunk — sportéletünk önéletrajza folyamatossá," hiányának eltüntetése érdekében. Mindenekelőtt azzal, hogy van ... Azután azzal, hogy felszínre hozott újból egy talán kevésbé feltűnő, de meglevő igényt. Példát mutatott: így is lehet. Kísérlet végrehajtására is vállalkozott. Az előadások és a gyakorlati órák anyagának összegyűjtésével nagy segítséget ad más vállalkozó szellemű szerveknek, mert lehetővé teszi, hogy a jövőben hasonló, vagy módosított foglalkozásokat hozhassanak létre üzemek, lakótelepek, kerületek. Lyuk Fiatal bajnokokat avattak a HUNGÁRIA ÚTON A kellemes, őszi napsütés, „fociéhség”, olimpiarjaink szép szereplése . .. vagy a még ifjabb nemzedék szemrevételezése . ..? Lehet fotózni, melyik volt a legfontosabb szempont. Persze, az is lehet, hogy a négy közösen hatott, de tény, hogy vasárnap délelőtt 11 óra felé régen látott nyüzsgés volt a Hungária körúti pálya körül. Már az „előmérkőzés” alatt megteltek a lelátók, s az utca még mindig öntötte az utolsó pillanatban érkezőket. Az MTK-vezetők elégedett házigazdára jellemzően, legeltették szemüket a jóleső látványon. — A nagyok mérkőzésén nincsenek sokszor ennyien — jegyezte meg egyikük, s ha ez egy kicsit bírálat is volt az NB-s csapat felé, feltétlenül megtisztelő a bajnokság eldöntésére kifutó két ificsapat számára. Mert ez a 7000 néző, a pesti szurkolótábor „krémje” volt. Az Ínyencek, akik nem a „nagy”, hanem a jó meccseket szeretik, s mindent tudnak, amit egy jó szurkoló a fociról tudhat. Ott volt a 2000-ben, persze, Sala bácsi is, valamint a két szomszédvár számos erőssége, első cssapatbeli játékosai is, amikor 80 perces útjára elindult a labda. És a 20. percben alig valamivel az MTK első gólja után, már sóhajtva mondták a zöld-fehér szurkolók: — Ezt a mérkőzést mi nem tudjuk megnyerni! Az ellentábor — még a gól utáni hangulatban — hitetlenkedve csóválta a fejét: — A pályán nem adják ezt fel ilyen túl hamar! — Nem az 1:0 a behozhatatlan, az a baj, hogy túlságosan kapkodva, idegesen játszanak a gyerekek ... Az öltözők hangulata a szünetben egészen „nagyos” volt. Az MTK-nál a televízió filmriportere felkapaszkodott az ablakba, és úgy igyekezett megörökíteni azokat a perceket, amikor az edző a következő 40 perc küzdelmére készíti fel a fiait. Mérey Vilmos észre sem vette, hogy filmsztárnak lépett elő, így szólt fiaihoz: — ... Az első 10 perc megint nagyon nehéz lesz! Egy pillanatra se higgyétek, hogy már nyeregben vagytok. Azt hiszem nem kell mondanom, hogy az FTC nagyon veszélyes csapat, az 1:0 nem előny ellene ... Most derül majd ki, valóban tudtok-e annyit futballozni, amennyit egy bajnoknak tudnia kell! Nevetés csattant fel, amikor Gellér Sanyi, az MTK volt kapusa, „lesről” megjegyezte: — Fiúk, én tudom, mekkora elismerés az, ha az FTC közönség hallgat!. . . A másik öltözőben Csanádi Ferenc, egyénileg foglalkozott fiaival." Szekér így biztatta: — Ügyes, gyors gyerek vagy, ne hagyd, hogy a balfedezet zavartalanul irányítson, ő a karmester az MTK-ban, sokat segítenél a csapatnak, ha megzavarnád őt egyszer-egyszer .. . Utána a belsőcsatárok, de elsősorban a már a nagy csapatban is szerepelt Németh Miklós felé fordult. - Rosszul értelmezitek az előretolt csatársor szerepkörét. Nem két beállós középcsatárral, hanem inkább két összekötővel játsszunk ... Mozogjatok többet, változtassátok a helyeteket, túlságosan kevés dolga van így az MTK védelmének ... A második félidő lényegében mindkét edzőnek igazat adott. Az FTC rohamozott, kapufákat lőtt, az MTK fiataljai pedig a régi kék-fehér hagyományokhoz illő nyugalommal vészelték át a nehéz pillanatokat. A mérkőzés után — amikor a kék-fehérek túl voltak az első önfeledt ölelkezésen — az FTC- játékosok gratuláltak először a győztes csapatnak, a bajnoki címhez. A hazafelé indulók között, élénk vita támadt, a második gól előzményeiről. A partjelző lest intett, a játékvezető felülbírálta társát és tovább engedte a játékot. Ezután talált a hálóba Zoller... A vitatkozó tömegben vidám arccal tört utat magának Sala bácsi. Az egyik FTC-szurkoló feléje fordult: — Béla bácsi! 1:0-lal is megnyerték volna a mérkőzést, arról van csak szó, hogy az 1:0, vagy a 2:0-e az igazságos eredmény. Mondja meg elfogulatlanul, les volt-e második gól előtt, vagy sem?... Salamon Béla ránevetett a válaszát váró emberekre: — Édes fiaim! Miért éppen egy MTK meccsen kívánjátok tőlem, hogy elfogulatlan legyek! ... B. P. MTK —FTC 2:0 (1:0) Hungária krt., 7000 néző. V: Szlávik (Kígyós, Dér). MTK: Rabé! — Nád, Zsebeházi, Jónás — Keksz,Somogyi — Walter, Nagy, Halácsi, Karsel, Zoller. Edző: Mérey Vilmos. FTC: Szekeres — Kuchta, Benyus, Kecskó — Románkovics, Szőlős — Szőke, Molnár, Németh M., Kiss, Bernáth. Edző: Csanádi Ferenc. Góllövő: Somogyi Zoller. Feketére festett asztalokon*** ~ a* sZÍNHELyen — Távbeszélő-jelentésünk. —■ (Malmö, november 15.) Nagyszerű az időjárás Svédországban, nem lehet észrevenni, hogy november közepe van és Észak-Európában lennénk. Ragyogó napsütéses délelőttön látogattunk el a IV. Asztalitenisz Európa-bajnokság színhelyére, ahol gyönyörű kép fogadott bennünket. A Baltiska Halle, ez a hatalmas sportcsarnok, a Balti Játékok megrendezésének 50 éves jubileumára épült és éppen két hete avatták fel. A csarnok befogadó képessége 5000 fő, és ennél lényegesen többen voltak az avatóünnepségen, a Svédország—Dánia ökölvívó-mérkőzésen. Az asztalitenisz EB-re azonban csak ötezres férőhelylyel számolnak majd. Ezen a délelőttön, amikor meglátogattuk az impozáns létesítményt, éppen 12 asztalon asztalitenisz-verseny folyt. A kerületi bajnokságot tartották, s a verseny néhány meglepetéssel szolgált , ami a külsőségeket illeti. (Egyébként az EB-t ugyanebben a teremben, de csak két asztalon rendezik majd ...) Az első meglepetés: koromfeketére mázolt asztalokon pattogtak a fehér kaucsuklabdák. Lars Olsson, az EB szervező bizottságának egyik vezetője, a kerületi asztalitenisz szövetség elnöke tájékoztatott bennünket: " Ilyen Stiga-gyártmányú asztalokon kerülnek sorra az EB küzdelmei és mint a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség közölte velünk: a jövő évi VB-t is ilyen asztalokon rendezik majd meg. Puff neki! Erre nem számítottunk. Egyébként maradt valami az asztaliteniszezők számára oly nyugtató zöld színből is. A terem padozatát véges-végig halványszöld színű műanyaggal borították. Ez amellett, hogy zöld, és valóban nyugtatja a szemet, nagyon jól tapad, egyáltalán nem csúszik. Érdekesség még, hogy az asztalok felett nincs külön megvilágítás, központi mennyezetvilágítás biztosítja az elegendő fényt minden asztalra. A szervező bizottság itt levő képviselője, az előbb említett Lars Olsson egyébként még elmondotta, hogy az EB előkészületeit még tapasszal megkezdték. Ehhez a Malmöi Városi Tanács komoly segítséget adott. Érdekesség, hogy a résztvevő 25 rendező és 40 játékvezető saját költségén készíttette egyenruháját és idei szabadságukat mindannyian az EB-n töltik majd. A tájékoztatás szerint 9 televízióállomás közvetíti majd az Európa-bajnokság küzdelmeit. Amint végigmentünk a létesítményen, már készen találtuk a két telefonközpontot, felszereltek tíz telefonfülkét és a lelátókon is további húsz különvonat szolgálja majd az újságírók kényelmét. A hivatalos megnyitó 22-én, 14.30 órakor lesz, egyébként ezen a napon már 9 órakor megkezdődnek a mérkőzések. Lezárultak a nevezések is. Erre az EB-re 22 férfi és 20 női csapat, az egyéni versenyek közül a férfiegyesre 103, a női egyesre 67 nevelés érkezett. Férfipárosban 50, női párosban 31, vegyespárosban 67 lesz az indulók száma. A szervezők az első külföldiek érkezését péntekre várják. Előreláthatóan ekkor érkeznek Malmőbe a magyarok is. Hámori Tibor Hétfő, 1964. november 16.