Népsport, 1964. november (20. évfolyam, 220-241. szám)

1964-11-16 / 231. szám

ÖTSZÁZ MÉTERREL a tenger Mohamed sem kívánhatta, hogy a hegy jöjjön hozzá, hát még én! Nekem kellett felke­resnem — és nem bántam meg. Friss szemmel néztem és új szépségeit fedeztem fel. Külhoni vélemény Úgy vagyunk ezzel a heggyel, mint a gazdag ember a kincsé­vel: megszokta. Egyszer elké­nyeztetett holland lányt, gazdag gyáros gyermekét kísérgettem szé­p hazánkban. Meg kell hagy­ni, őszinte lény volt, nem rej­tette véka alá többnyire fity­máló véleményét. Állandó igaz­ságtalan összehasonlításával már komolyan az idegeimre ment. Aztán elvittem a Szabad­ság-hegyre és a János-hegyi kilá­tóra. Itt végre elhallgatott, hosz­­szasan nézte a mélyben lélegző várost, ház­ patakok folytak le a budai hegyekről, hogy várossá duzzadva megalkossák azt a cso­dálatos helyet, amit mi főváro­sunknak nevezünk. Némán néz­te a lenyűgöző látványt, s végre megszólalt: „Látod, ezt őszin­tén irigylem tőletek. Ha száz­szor olyan gazdagok lennénk, mint most, ezt akkor sem tud­nánk megszerezni. Egy város, melynek minden pontjáról alig hatvan perc alatt el lehet jutni az erdőborította hegyek közé! Nem tudjátok, milyen kincs ez!” Nem vesszük észre a fától az erdőt Néha én is úgy gondolom, mi pestiek nem tudjuk, milyen gazdagok vagyunk, nem tudjuk, milyen kincs a Szabadság-hegy, a János-hegy, az egész budai hegyvidék! Sokan keresik fel: kirándulók, szerelmesek, spor­tolók — még többen vannak azonban, akiknek csak akkor jut eszébe, ha külföldi vendéget, rokont kísérnek, akkor esetleg belekerül a műsorba a János-he­gyi kilátó. Hogy ismerhetnék meg így a hegy változatos arcát, a hóval borítottat, a dértől csil­logót, a ködbe, felhőbe burkol­tat, az őszi színben pompázót. Hogyan hallhatnák a tavasz er­dei riadóját, a nyár zsivalyát, az ősz avarzörgését, a hó csi­korgását? Kincs ez mind: a csend és az erdei zajok, a tiszta levegő, az egész természet, ami lám kiszorult a városból, de nem hagyta magát messzire üldözni, a hegy várja híveit mozdulat­lanul. Szabadság-hegy kapuja 1874. július 25 óta könnyíti a természetkedvelők útját a fogas­kerekű. Előbb pöfögő mozdony, 1929 óta villanymotor tolja fel a hegyre a szerelvényeket. A fogaskerekű alsó végállomása, a Szabadság-hegy kapuja. A „nagy rohamok” idején, nyári, téli hétvégeken hét szerelvény kapaszkodik le-föl: több mint négyezer embert szállítanak. Az állomás „vezérkara” nem fél ezektől a rohamoktól, azt mond­ja, nincs az a tömeg, amit a sűrített járatok ne tudnának elvinni. Inkább az a panasz, hogy mintegy öt év óta a for­galom csökkenését figyelték meg. Az ok? Valószínűleg az életszínvonal emelkedése, mond­ják: sok már a személyautó, sű­rűn közlekednek a buszok, köz­vetlen járatok indulnak a város szívéből a Szabadság-hegyre. Vagy lehet, hogy kényelmeseb­bek lettünk mi pestiek?! ... A jó öreg Szabadság-hegy pe­dig szebb, mint valaha. Az ősz utolsó ajándék napfényében für­dik. A Költő utca egyik kanya­rulatánál nézek le a városra. Szép a látvány — és döbbene­tes! A házak még Budán is alig látszanak, Pest felett pedig még ebben a szikrázó napfényben is áthatolhatatlan a füst-és korom­réteg! Ezzel etetjük a tüdőnket és még hétvégeken sem kínál­juk meg egy kis friss hegyi levegővel! Füst és korom helyett: levegő és disznótoros Pedig odafönt a János-hegyi kilátónál még egyéb földi jók is várnak a kirándulókra: a to­ronyban levő kisvendéglő hűvös raktárait hét vége előtt dugig feltöltik a disznótoros hagyo­mányos kellékeivel, készül a pá­ratlan ízű házi csabai szalámi, vasárnaponként pedig Sovány János, az üzletvezető, sajátkezű­­leg süti a kirándulóknak a laci­­pecsenyét, a kolbászt, a hurkát. Ő persze azon imádkozik, hogy csak jó idő legyen, akkor van forgalom. Tokiói sikerek bölcsője Egy házzal — bár jónéhány­­ kilométerrel arrébb Lelőcz­­ László, a Budapesti TS sí- és­­ természetjáró házának vezetője­­ — bezzeg nem nézi aggódva az eget: az ő portája függetlenül­­ az időjárástól állandóan túlzsú-­f folt, különösen hét végén. Szin-­­­te valamennyi sportág „felte-­­­dezte” magának a Szabadság­­hegyet: szakosztályok, váloga- t tott keretek alapoznak, edzenek­­ itt. „Úgy érzem, a tokiói ered-­­­ményekben „benne van” a Sza­­­­badság-hegy is. Tavaly egész té­len ide jártak alapozni a vívók, a vízilabdázók, az­­ öttusázók, a­­ kajakozók, a sportlövészek, öt­száz méterrel a tenger szintje felett többet vesz ki az embe­rekből a mozgás, többet ér az edzés. Itt a lista azokról, akik­nek sífelszerelést adtam ki, majd minden olimpiai bajno­kunk nevét megtalálhatja. De otthon vannak a hegyen a csel­­gáncsozók, az evezősök, a gyors­­korcsolyázók és persze a sí­­zők!” Nem kellett messzire men­­­nem, hogy az utóbbiakkal talál­kozzam. A leszálló alkonyaiban szinte kísérteties volt a látvány: valóságos boterdő, sífutó had­sereg bukkant elő a lombjavesz­­tett fák közül. A lesérő hang is furcsa volt. Valami csikorgott, zörgött a talpak alatt. Kerék? Olyasmi. A technika függetle­níti a sízőket az időjárás szeszé­lyeitől: hó helyett egyelőre gör­gőkön siklanak, élénken dol­gozva botjaikkal... Az utánpótlás sem tétlenke­dik. A Vasas sportiskolájának síszakosztályában több mint 40 gyerek tanul, ifj. Szabó Zoltán, testnevelő tanár vezérlete alatt, ők már most a Szabadság-hegy legszorgalmasabb látogatói. Néhány meglepetés Még egy felfedezés: Az emlí­tett Költő utca egyik kanyaru­latánál az építkezés jól ismert látképe: salakhegyek, meszes­gödrök. A százágyas Pedagógus­­turistaház sportkombináttá növi ki magát. Umbrai Ferencné, a gondnok, leplezetlen büszkeség­gel kísér végig birodalmán. A kifogástalan bitumenes kosár­labdapálya mellett már épül a teniszpálya, a kis labdarúgó­­pálya és bent a házban újabb kincs, kettős verseny tekepálya, az előtérben pingpongozásra al­kalmas helyiség...­­ Mit rejt még a hegy? A­­ Braun erdőben, Majthényi La­­í­ciék kertjében, házi sísáncot,­­ villanyvilágítással. Ezt aztán nemcsak a sírajongó Majthényi­­ család használja, hanem a Diana úti iskola síelő srácai is. Az­­ erdő ott húzódik az iskola alatt , és a 800 gyerek több mint felé­nek van felszerelése... Ebben­ az iskolában nem gond a test­­nevelési­­ óra megtartása: a tornatermen kívül rendelkezé­sükre áll az egész hegy! Az Istenhegyi úton gyerek­­csapat tornacipőben viháncol le­felé a hegyről, vezetőjük Popo­­vics Dejánné: „A Laura úti is­kolából jöttünk fel élvezni a jó időt, nincs tornatermünk, azt a hegy és az erdő pótolja.” A hegy. Kincs, csak fel kell fedezni. Pap Kornélia ! Szabadfogásban a Bp. Honvéd remekelt az I. osztályú birkózó-csapatbajnokságon Szombaton és vasárnap a Bp. Honvéd volt a pályaválasztó az NB I-es birkózó-csapatbajnoksá­gon. Az utolsó szabadfogású mérkőzésekre tehát a Tüzér ut­cában került sor. Az egyesület dicsére­trem­állóan rendezte meg a fordulót. Sok érdeklődőtől kö­rülvett hatalmas szőnyegen ke­rültek sorra a mérkőzések. A hat csapat közül ezúttal a BVSC és az Orosházi Spartacus volt szabadnapos. A többiek összesen öt mérkőzést vívtak. Ragyogóan szerepelt a Bp. Honvéd együttese, amelyben ki­tűnő egységet alkotnak az idő­sebb és a fiatal versenyzők. A piros-fehér cs­apatnak ezúttal sem akadt ellenfele, mindkét mérkőzésüket teljesen biztosan nyerték. Az Orosházi Spartacus távollevő együttesének második helyét a többiek nem tudták ve­szélyeztetni. DVTK—DVSC 4:4. (Elöl a diós­győriek)- elveti (DVSC) — ellen­fél nélkül győzött. Gonda ponto­zással győzött Kalmár ellen, Guttmann pontozással győzött Hajdú ellen. Izsó pontozással vesztett Gyarmati ellen, Viczek pontozással győzött Pihen ellen, Hajdú pontozással vesztett Ko­vács ellen. Budai kétvállal győ­zött Piri ellen. Palatínus® ponto­zással vesztett Szabó­ ellen. DVTK —Vasas 4:4. (Elöl a diós­győriek). Mayer (Vasas) el­lenfél n­éllkül győzött, Gonda kétvállal győzött Becskei el­len. Guttmann pontozással győzött Gubi­k ellen. Biró kétvállal vesztett Müller ellen. Juhász pontozással győzött Soós ellen. Budai pontozással győ­zött Molnár ellen. Hajdút le­léptették Székely ellen. Forgó kétvállal vesztett Kozma ellen. DVSC —Vasas 4.5:3.5. (Elöl a debreceniek), elvett kétvállal győzött Mayer ellen. Kalmár pontozással győzött Becskei el­len. Hajdú pontozással győ­zött Gubik ellen, Gyarmati kétvállal vesztett Müller ellen. Piri pontozással vesztett Tiszek­­ker ellen. Pihen — Székely dön­tetlen, Kovács pontozással győzött Molnár ellen. Szabó visszalépett Kozma ellen. Bp. Honvéd —DVTK 8:0. (Elöl a Honvéd-versenyzők): Erdős el­lenfél nélkül győzött, Varga két­­vállal győzött Paluch ellen, Kel­­lermann kétvállal győzött Gonda ellen, Csobánczi kétvállal győ­zött Izsó ellen, Tóth pontozással győzött Juhász ellen, Maróti pon­tozással győzött Hajdú ellen, Mák pontozással győzött Budai ellen. Gurics ellenében Palati­­nusz visszalépett. Bp. Honvéd —DVSC 6.5:1.5. (Elöl a Honvéd-versenyzők): Er­dős pontozással győzött Ol­veti el­len, Varga kétvállal győzött Ba­logh ellen, Kellermann pontozás­sal győzött Hajdú ellen, Csobán­czi pontozással győzött Ispán el­len, Tóth kétvállal győzött Piri ellen. Gurics—Kovács döntetlen. Maróti kétvállal győzött Rédl el­len. Hollósi visszalépett Szabó ellen. A szabadfogású forduló ez­zel véget ért. A második forduló kötöttfogásban ke­rül sorra. A bajnokság állása: 1. Bp. Honv. 5 5 -------- 33, 7 10 2. Orosh. Sp. 5 4 — 1 23.5:16.5 8 3. Diósgy. VTK 5 1 2 2 19.5:20.5 4 4-5. Debr. VSC 5 113 15.5:24.5 3 4-5. Vasas 5 113 15.5:24.5 3 6. BVSC 5 114 13:27 2 Lyuk az életrajzon FrnilláljönY 1­0 József Attila Szabadenyete-I­I Ulllallyl­­­men_ A testku­­túrai mint Új láncszem, hozzákapcsolódott a kultúra kin­cseivel, a technikával, a tudományokkal, a gyakorlati élet tudnivalóival foglalkozó kol­légiumok láncához. Frontáttörés alatt persze nem valami harcot kell érteni: a­­z 1 .n . ’.s­­zeszkultúra kollégium elindításának gondo­lata a szabadegyetem „vezérkaránál” azonnal helyesléssel találkozott. Hogy jól ítélték meg az igényt, azt bizonyítja, hogy az „újonc” előadássorozatra 34-en jelentkeztek, köztük 27 nő! Ha elgondoljuk, hogy erről az új kollégiumról csak azok tudtak, akik — több­nyire már kialakult elképzeléssel — kezükbe vették a beiratkozás idején a szabadegye­tem ismertető füzetét, nem tarthatjuk kicsi­nek ezt a számot. Csillagászat, matematika,­­ filozófia, kertészet, megannyi hagyományos és méltán népszerűségnek ör­vendő kollégium és a nyelvtanfolyamok mellett az új kollégium kettős vonzerővel bírt. A 16 előadás a modern ember testneve­lési szükségletével foglalkozik úgy, hogy ebből a szemszögből nézve egy év és az egész emberélet keresztmetszete benne van. Kitűnő előadók beszélnek a testnevelés élet­tani hatásáról, a helyes életmódról, a test­ápolásról, a táplálkozásról, a reggeli torná­ról, a játékos sportgyakorlatokról, a mr­v.a helyi testnevelésről, az idősek testnevelésé­ről, a természetjárásról és üdülésről, egy­szóval mindarról, amit a testnevelésről ko­runk emberének tudnia kell. A kollégium másik vonzereje az értékes előadásokon kí­vül az, hogy az elméletet gyakorlat is kö­veti: minden előadás után egv óra áll a hall­gatók rendelkezésére, ami alatt szakemberek vezetése mellett a gyakorlatban is alkalmaz­hatták a hallottakat. Bár mindössze 34 emberről van szó és a kollégiumi előadásokból még csak három hangzott el, mégis messzemenő következte­téseket lehet levonni. Akik — mint az újság­írók vagy a sportszervezet dolgozói - figye­lemmel kísérik az emberek testnevelési igé­nyét — apróbb jelekből már régen észrevet­ték, hogy van egy réteg, amely sportéletünk színessége ellenére sem talált sajátos igé­nyének megfelelő lehetőséget. Íme: az a 34, zömében 20 és 50 év közötti (27) nő és férfi, elsősorban azért áldoz pénzt és időt a kollé­giumra, mert az előadásokon olyan kérdé­­ sÍA\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Y^^^^ sekre vár választ, amelyek már régen fog­lalkoztatják és olyan sportszerű mozgáshoz kap lehetőséget, amire már régen vágyik. Ettofiflfiís látogatás a kollégum valamelyik Ildiéi!­liHUfcaliU előadásán számos fel­kiáltójeles tapasztalatot adhat a tömegsport­tal foglalkozó szakembereknek. A hallgatók között csak egy háztartásbeli van. A dolgo­zók zöme ülő, vagy egyoldalú terhelést adó, többnyire szellemi munkát végez. Vala­mennyien végtelenül élvezik a mozgást és a gyakorlati órák jókedvét, nevetését, vala­mennyien, kivétel nélkül keveslik a két­hetenként egyórás testedzést és szívesen hoz­nának újabb anyagi áldozatokat, ha a fog­lalkozások számát meg lehetne duplázni. Sokan közülük érdeklődtek már eddig is afelől, hol lehetne még kondicionáló, egész­ségügyi tornára jelentkezni, sportszervezetünk életrajzán, fo­nt a a vo­lyamatossági hiány, akárhogy nézzük is. Az érdeklődőknek ma még szinte kizárólag „maszek” címeket adhatunk. Első­sorban a nagyvárosok iskolából kinőtt kor­osztálya, azon belül is főképpen a nők, min­den egyéb hozzáférhető testedzési formát mellőzve, a rendszeres kondicionáló tornát igénylik nagy számban. (Még neve se nagyon van ennek a gyereknek: lényege a rendsze­resség, a szakszerű vezetés, a korhoz alkal­mazkodó terhelés és forma, különböző tar­táshibák, egyoldalú munkából származó idegi és fizikai károsodások kiküszöbölése, a test általános jó kondícióban tartásának elősegí­tése speciális mozgással, játékkal.) A József Atlila­­testnevelés­testkultúra kollégium életrehívásával egy nagy öltést tett — hogy már az előbbi filmcím-idézetnél maradjunk — sportéletünk önéletrajza fo­lyamatossá,"­ hiányának eltüntetése érdeké­ben. Mindenekelőtt azzal, hogy van ... Az­után azzal, hogy felszínre hozott újból egy talán kevésbé feltűnő, de meglevő igényt. Példát mutatott: így is lehet. Kísérlet végre­hajtására is vállalkozott. Az előadások és a gyakorlati órák anyagának összegyűjtésével nagy segítséget ad más vállalkozó szellemű szerveknek, mert lehetővé teszi, hogy a jö­vőben hasonló, vagy módosított foglalkozáso­kat hozhassanak létre üzemek, lakótelepek, kerületek. Lyuk Fiatal bajnokokat avattak a HUNGÁRIA ÚTON A kellemes, őszi napsütés, „fo­­ciéhség”, olimpiarjaink szép sze­replése . .. vagy a még ifjabb nemzedék szemre­vételezése . ..? Lehet fotózni, melyik volt a legfontosabb szempont. Persze, az is lehet, hogy a négy közö­sen hatott, de tény, hogy vasár­nap délelőtt 11 óra felé régen látott nyüzsgés volt a Hungária körúti pálya körül. Már az „elő­­mérkőzés” alatt megteltek a lelátók, s az utca még mindig öntötte az utolsó pillanatban ér­kezőket. Az MTK-vezetők elégedett há­zigazdára jellemzően, legeltették szemüket a jóleső látványon. — A nagyok mérkőzésén nin­csenek sokszor ennyien — je­gyezte meg egyikük, s ha ez egy kicsit bírálat is volt az NB-s csapat felé, feltétlenül megtisz­telő a bajnokság eldöntésére ki­futó két ificsapat számára. Mert ez a 7000 néző, a pesti szurkolótábor „krémje” volt. Az Ínyencek, akik nem a „nagy”, hanem a jó meccseket szeretik, s mindent tudnak, amit egy jó szurkoló a fociról tud­hat. Ott volt a 2000-ben, persze, Sala bácsi is, valamint a két szomszédvár számos erőssége, első cssapatbeli játékosai is, ami­kor 80 perces útjára elindult a labda. És a 20. percben alig valami­vel az MTK első gólja után, már sóhajtva mondták a zöld-fehér szurkolók: — Ezt a mérkőzést mi nem tudjuk megnyerni! Az ellentábor — még a gól utáni hangulatban — hitetlen­­kedve csóválta a fejét: — A pályán nem adják ezt fel ilyen túl hamar! — Nem az 1:0 a behozhatat­lan, az a baj, hogy túlságosan kapkodva, ide­gesen játszanak a gyerekek ... Az öltözők hangulata a szü­netben­­ egészen „nagyos” volt. Az MTK-nál a televízió filmriportere felkapaszkodott az ablakba, és úgy igyekezett meg­örökíteni azokat a perceket, amikor az edző a következő 40 perc küzdelmére készíti fel a fiait. Mérey Vilmos észre sem vette, hogy filmsztárnak lépett elő, így szólt fiaihoz: — ... Az első 10 perc megint nagyon nehéz lesz! Egy pilla­natra se higgyétek, hogy már nyeregben vagytok. Azt hiszem nem kell mondanom, hogy az FTC nagyon veszélyes csapat, az 1:0 nem előny ellene ... Most derül majd ki, valóban tudtok-e annyit futballozni, amennyit egy bajnoknak tudnia kell! Nevetés csattant fel, amikor Gellér Sanyi, az MTK volt ka­pusa, „lesről” megjegyezte: — Fiúk, én tudom, mekkora elismerés az, ha az FTC közön­ség hallgat!. . . A másik öltözőben Csanádi Ferenc, egyénileg foglalkozott fiaival." Szekér így biztatta: — Ügyes, gyors gyerek vagy, ne hagyd, hogy a balfedezet za­vartalanul irányítson, ő a kar­mester az MTK-ban, sokat segí­tenél a csapatnak, ha megza­varnád őt egyszer-egyszer .. . Utána a belsőcsatárok, de első­sorban a már a nagy csapatban is szerepelt Németh Miklós felé fordult. - Rosszul értelmezitek az előretolt csatársor szerepkö­rét. Nem két beállós középcsa­tárral, hanem inkább két össze­kötővel játsszunk ... Mozogja­tok többet, változtassátok a he­lyeteket, túlságosan kevés dolga van így az MTK védelmének ... A második félidő lényegében mindkét edzőnek igazat adott. Az FTC rohamozott, kapufákat lőtt, az MTK fiataljai pedig a régi kék-fehér hagyományokhoz illő nyugalommal vészelték át a nehéz pillanatokat. A mérkőzés után — amikor a kék-fehérek túl voltak az első önfeledt ölelkezésen — az FTC- játékosok gratuláltak először a győztes csapatnak, a bajnoki címhez. A hazafelé indulók között, élénk vita támadt, a második gól előzményeiről. A partjelző lest intett, a játékvezető felül­bírálta társát és tovább engedte a játékot. Ezután talált a háló­ba Zoller... A vitatkozó tö­megben vidám arccal tört utat magának Sala bácsi. Az egyik FTC-szurkoló feléje fordult: — Béla bácsi! 1:0-lal is meg­nyerték volna a mérkőzést, ar­ról van csak szó, hogy az 1:0, vagy a 2:0-e az igazságos ered­mény. Mondja meg elfogulat­lanul, les volt-e második gól előtt, vagy sem?... Salamon Béla ránevetett a válaszát váró emberekre: — Édes fiaim! Miért éppen egy MTK meccsen kívánjátok tőlem, hogy elfogulatlan le­gyek! ... B. P. MTK —FTC 2:0 (1:0) Hungária krt., 7000 néző. V: Szlávik (Kígyós­, Dér). MTK: Rabé! — Nád, Zsebeházi, Jónás — Keksz,­­Somogyi — Walter, Nagy, Halácsi, Karsel, Zoller. Edző: Mérey Vilmos. FTC: Szekeres —­ Kuchta, Be­­nyus, Kecskó — Románkovics, Szőlős­ — Szőke, Molnár, Né­meth M., Kiss, Bernáth. Edző: Csanádi Ferenc. Góllövő: Somogyi Zoller. Feketére festett asztalokon*** ~ a* sZÍNHELyen — Távbeszélő-jelentésü­nk. —■ (Malmö, november 15.) Nagy­szerű az időjárás Svédország­ban, nem lehet észrevenni, hogy november közepe van és Észak-Európában lennénk. Ra­gyogó napsütéses délelőttön lá­togattunk el a IV. Asztalite­nisz Európa-bajnokság színhe­lyére, ahol gyönyörű kép foga­dott bennünket. A Baltiska Halle, ez a hatal­mas sportcsarnok, a Balti Játé­kok megrendezésének 50 éves jubileumára épült és éppen két hete avatták fel. A csarnok be­fogadó képessége 5000 fő, és ennél lényegesen többen voltak az avatóünnepségen, a Svédor­szág—Dánia ökölvívó-mérkőzé­sen. Az asztalitenisz EB-re azonban csak ötezres férőhely­­lyel számolnak majd. Ezen a délelőttön, amikor meglátogattuk az impozáns lé­tesítményt, éppen 12 asztalon asztalitenisz-verseny folyt. A kerületi bajnokságot tartották, s a verseny néhány meglepe­téssel szolgált , ami a külsősé­geket illeti. (Egyébként az EB-t ugyanebben a teremben, de csak két asztalon rendezik majd ...) Az első meglepetés: koromfeketére mázolt asztalokon pattogtak a fehér kaucsuklab­­dák. Lars Olsson, az EB szer­vező bizottságának egyik veze­tője, a kerületi asztalitenisz szövetség elnöke tájékoztatott bennünket: " Ilyen Stiga-gyártmányú asztalokon kerülnek sorra az EB küzdelmei és mint a Nem­zetközi Asztalitenisz Szövetség közölte velünk: a jövő évi VB-t is ilyen asztalokon rendezik majd meg. Puff neki! Erre nem számí­tottunk. Egyébként maradt valami az asztaliteniszezők számára oly nyugtató zöld színből is. A te­rem padozatát véges-végig hal­­ványszöld színű műanyaggal borították. Ez amellett, hogy zöld, és valóban nyugtatja a szemet, nagyon jól tapad, egy­általán nem csúszik. Érdekes­ség még, hogy az asztalok fe­lett nincs külön megvilágítás, központi mennyezetvilágítás biztosítja az elegendő fényt minden asztalra. A szervező bi­zottság itt levő képviselője, az előbb említett Lars Olsson egyébként még elmondotta, hogy az EB előkészületeit még tapasszal megkezdték. Ehhez a Malmöi Városi Tanács komoly segítséget adott. Érdekesség, hogy a résztvevő 25 rendező és 40 játékvezető saját költségén készíttette egyenruháját és idei szabadságukat mindannyian az EB-n töltik majd. A tájékoztatás szerint 9 televízióállomás közvetíti majd az Európa-baj­nokság küzdelmeit. Amint vé­gigmentünk a létesítményen, már készen találtuk a két tele­fonközpontot, felszereltek tíz telefonfülkét és a lelátókon is további húsz különvonat szol­gálja majd az újságírók kényel­mét. A hivatalos megnyitó 22-én, 14.30 órakor lesz, egyébként ezen a napon már 9 órakor megkezdődnek a mérkőzések. Lezárultak a nevezések is. Erre az EB-re 22 férfi és 20 női csa­pat, az egyéni versenyek közül a férfiegyesre 103, a női egyes­re 67 nevelés érkezett. Férfi­párosban 50, női párosban 31, vegyespárosban 67 lesz az in­dulók száma. A szervezők az első külföl­diek érkezését péntekre várják. Előreláthatóan ekkor érkeznek Malmőbe a magyarok is. Hámori Tibor Hétfő, 1964. november 16.

Next