Népsport, 1964. december (20. évfolyam, 242-262. szám)

1964-12-01 / 242. szám

Uszodagondok Csehszlovákiában ♦ Horn véleményt mond Hecher nem versenyezhet Ez történt a sportvilágban — Nem mondunk le az olimpia rendezéséről, és alaptalanok voltak az ezzel kapcsolatos hírek — jelentették ki az 1968. évi grenoble-i téli olimpia rendezői. A közelmúlt­ban ugyanis ilyen hírek keltek szárnyra, tekintettel arra, hogy késlekedni látszottak az előké­születi munkálatok. A rendezők most biztosították a közvéle­ményt, hogy „már eddig is nagy előrehaladást értek el a munkálatokban”, kijelölték és versenyzésre alkalmassá tették az alpesi és sífutószámok ré­szére a pályákat, elkészültek egy 14 ezer férőhelyes jégsta­dion, a gyorskorcsolyapálya és az olimpiai falu tervei. Az út­hálózat kiegészítése érdekében is folytak érdembeli tanácsko­zások a közigazgatási szervek­kel. „Mi sem vagyunk hátrább a munkákkal és előkészületek­kel, mint Innsbruck volt há­rom évvel az olimpia előtt­ — vonták le a következtetést a rendezők. Man Wood,­­ egyik tehetséges tagja búcsút mondott a versenyzésnek. A to­kiói olimpia bronzérmese a 400 m és 1500 m-es gyorsúszásban, 21 éves korában már elveszett ■ az ausztrál úszóspor­t számára. Bejelentette ugyanis­, hogy a jövőben edzősködni fog. 72 O00-en vettek részt­­ x vuv­en a olim­­piai totóban, és nemcsak az or­szágból, hanem külföldön is so­kan érdeklődtek. A legtöbb kül­földi olimpiai tippszelvényt Bul­gáriából és Finnországból küld­ték be. A maximális 50 pontot senki sem érte el, a legtöbb pontot — 32 — egy Valerij Krjukov nevű leningrádi fiatal­­ember szerezte meg. Az olimpiai totóban szerepelt egyébként az a kérdés is, vajon ki nyeri a 10 000 m-es síkfutást Tokióban? Ez volt az a szám, amelyben senkinek sem sikerült megtip­pelnie a győztest. Mert hát ki gondolt volna még akkor Wil­­liam Millsre? Lee Horn, 02 ismert hol­land játékvezető tollából cikksorozatot közöl az angol „Sun” című újság. Élmé­nyeit és véleményét mondja el ezekben a cikkekben, elsősorban Anglia labdarúgásáról. „A legjob­ban a Glasgow Rangers, a Man­chester United, a Hamburger SV és az Arsenal játékát szere­tem — írja. — Igen sajnálatos dolognak vélem, hogy Anglia nem tart fenn szorosabb kapcso­latot labdarúgásban a konti­nenssel.” Ami pedig a játékoso­kat illeti, Denis Lawt tartom a legforróbb fejű játékosnak. El­ismerem, hogy Pelé és Di Ste­­fanóval együtt ők hárman a vi­lág legjobb játékosai. De, saj­nos, a mérkőzéseken Law javít­hatatlan fecsegő és kimondot­tan kellemetlen fickó. Emlék­szem, egyszer figyelmeztettem valamiért, mire ő sértődötten a hóna alá kapta a labdát és le akart sétálni vele a pályáról.” Uszodákat kell érteni­, “ összegezi tokiói tapasztalatait a csehszlovák úszó válogatott Tokióban járt edzője, Zdenek Jelinek. Semmi­lyen csodálatos elem nincs az ameri­kai, fantasztikus úszósike­rekben — mondta. — Egészen egyszerűen tömérdek uszodájuk van és már az általános isko­lában heti két-három órában kötelező az úszásoktatás. És erre van ide lehetősé­g, mert majd minden iskolához tartozik egy fedett vagy nyitott uszoda. Amerikában nem dúlt világhá­ború, nekik könnyebb a hely­zetük. De mit tegyen Csehszlo­vákia, amikor például ott tart, hogy Pozsonyban 30 évvel ez­előtt viszonylag több volt az uszoda, mint most. És jelenleg még azt a hibát is elkövették, hogy Zilinán építették fel Cseh­szlovákia legkorszerűbb, 50 mé­teres fedett uszodáját, ahol az úszásnak nincsenek nagyobb hagyományai! Felfüggesztették a*anTMTM Traudl Hecher versenyzési jo­gát. Az osztrák síelőnő, az innsbrucki olimpia bronzérmese a női lesiklásban — az Osztrák Sí Szövetség fegyelmi bizott­sága szerint — megsértette az amatőr szabályokat. Hecher 600 ezer schillinges kölcsönt kért, amelyhez kezesként munkálta­tóját, egy osztrák sígyárost ne­vezett meg. Hecher fellebbezett. Ha nem adnak helyt a fellebbe­zésnek, márciusig egyetlen nem­zetközi versenyen sem indulhat Hecher. Külföldi labdarúgó-bajnokságok­ Csehszlovákia: Dukla Prága Slovan Bratislava 1:1, Spartak Sokolovo Prága —Slovani Tep­­lice 6:0, SONP. Kladino—VSS Ko­­sice 3:2, Spartbaik Trnava—Banik Ostrave 3:2. . Spaartak Bene­jed­nóta Trencivn 1:1, Tátrani Presov—Jisikra Otrokovice 0:0, Slovnaft Bratislava—OKD Prága 2:1. 1. Sokolovo 12 8 4 — 33:13 20 2. Dukla­­ 12 7 3 2 22: 7 17 3. Presov 12 7 1 4 13:10 15 Románia. Dinamo Bukarest — Dinamo Pitesti 2:0, Petr­olul Ploesti —Rapid Bukarest 0:1, Farul Konatanca — Steaua Buka­rest 1:1. 1. Steaua 8 6 2 — 19: 5 14 2. CSMS 12 6 2 4 17:16 14 Szovjetunió. Torp­edo Kutaiszi —Volga Gorkij 4:2. Ezzel a győ­zelemmel a kutaiszi együttes bennmaradt az első osztályban, míg a Volga­ kiesett. Spanyolország: Valencia—Za­­­­ragoza 3:0, Sevilla—Levante 5:2, Betis—Oviedo 2:1. Real Madrid—­­ Coruna 2:0, Cordoba—Atletico Madrid 0:0.­­ Elche — Barcelona 2:0, Espanol —Murcia 1:0, Las Palmas—Bilbao 3:1. 1. Real 11 7 3 1 27: 8 17 2. Za­ragoza­­ 11 7 1 3 22:11 15 3. A tl. Madrid 0 7 1 3 24:11 15 Svájc. Bellinzona —Biel 1:1, Chiasso—Servette 1:0, Grasshop­­pers—Sion 2:1, Grenchen — Chaux-de-Fonds 1:1, Luzern — Zürich 2:1, Young Boys—Lugano 1:1. 1. Lausanne 10 8 1 1 32:11 17 2. Luzern 11 5 4 2 18:16 14 Jugoszlávia. Dinamo Zágráb— Radnicaki Nis 1:1, Partizan Belg­­rád—Zágreb 3:1,­­Rijeka—Szara­jevó 5:2, Zseljeznicsar Szarajevó — Hajduk Spor 0:0, Tresnjevka Zágráb—OFK Beograd 1:0, Voj­­vodina Novi Szád — Velezs Mosz­­tár 2::0. Crvena Zvezda Belgrád — Vandal­ Skopje 3:0, 1­.Partizan ’H 3 3 — 21:11 19 2. Dinamo 11 7 2 2 23 : 9 16 Portugália. Benfica —Bem­enen­­ses 6:0, Braga — Porto 2:0, Aca­­demica — Varzritt 5:1, CUI—Sétá­ból 3:0, Leixoes— Leixas 6:0, Guimara­es—Sporting 2:1, Lusi­­tano—Torrense 2:1. 1. Benfica 7 4 3 — 25 : 4 11 2. Setubal 7 5 — 2 24:11 10 3. CAF 7 4 2 1 14: 7 10 És SZÁZÖTVENEGY ALKA­LOMMAL futották eddig a szabadban 4 percen belül a mérföldet — a „Leicht­­athletik” című szaklap ér­dekes összeállítása szerint. A fedett pályán tizennégy­szer törték át az 1954-ig bűvös határt, összesítve, a legtöbbször­, 17-szer az auszt­rál Elliot, utána az ame­rikai Beatty (15), Grelle (13) és az új-zélandi Sneil (10) következik. A 4 percen be­lüli mérfölddes futók száma már 53-ra emelkedett! És AZ ENYHE IDŐJÁRÁS gon­dot okoz az alpesi országok síe­lőinek is. Az osztrák szövetség például kénytelen volt váloga­tott lesiklókeretének , november végén Cervinidb­a tervezett közös edzéseit későbbre halasztani.­­ 4. Kedd, 1964. december 1. Heves viták egy világbajnokság körül A párbeszéd egyre hevesebbé válik a FIS, a Nemzetközi Sí Szövetség, és a chilei alpesi vi­lágbajnokság rendezői között. A dialógus akkor kezdődött, ami­kor Sigge Bergmann, a nemzet­közi szövetség svéd főtitkára Oslóban kijelentette: „Elég volt az ígérgetésekből, ha januárban nem látnak komolyan munká­hoz, másra bízzuk a rendezés jogát!” A vád Chilének szólt, amely 1966 augusztusában kívánja meg­rendezni a világbajnokságot, eb­ben a pillanatban azonban Por­­tillóban, az Andok kies fekvésű magaslati üdülőhelyén mind­össze egy 300 férőhelyes szálloda jelzi a VB színhelyét. Nincs megfelelő út sem, amelyen bár­ki is vállalkoznék arra, hogy gépkocsival megteszi az utat Santiago és a 3800 m magasság­ban fekvő Portillo között. Leg­alább 300 ággyal kellene még növelni a férőhelyek számát. Na és természetesen hátra van még a pályák kijelölése és al­kalmassá tétele is a verseny­zésre, ami már kevesebb anyagi befektetést követel. De nyilatkozott az ügyben Marc Hodler, a FIS elnöke is, mondván, hogy az elkövetkezen­dő fél év tapasztalatai alapján a FIS júniusi kongresszusán szükség esetén másnak ítéli oda a rendezés jogát. Igénylőkben ugyanis nincs hiány! Chilei részről Reinaldo Solari, a Chilei Sí Szövetség és a VB szervező bizottságának elnöke visszautasította a vádakat mond­ván: „Chile 1960-ban kosárlab­da-, 1962-ben pedig labdarúgó VB-t rendezett közmegelégedés­re. A szavunkat, ígéretünket most is betartjuk, és megteremt­jük a feltételeket az alpesi VB megrendezéséhez. Már elhárí­tottuk a legfőbb akadályokat, amelyek a munkálatok meg­kezdése előtt álltak, a kormány ugyanis komoly anyagi támoga­tást ígért. Éppen ezért most már nyugodt lelkiismerettel várjuk majd a FIS képviselői­nek márciusi ellenőrző látoga­tását. ­ A JAPÁN OLIMPIAI BI­ZOTTSÁG egyik szóvivője ki­jelentette, hogy 88 japán egyetemista sportoló utazik a jövő évi Universiade ver­senyeire Budapestre. Tokió 1967-ben szeretné megren­dezni az Universiadét. NEMZETKÖZI TALÁLKOZÓK Csehszlovákia B­ANSZK 9:3. Düsseldorf. Jégkorong. Cseh­szlovák utánpótlás válogatott— Ausztria 9:0. Jégkoron­g. Nyef­­tyanyik Baku — Nyuga-Pakisztán 2:0. Rawalpindi. Labdarúgás. Nehéz időket élünk!...A­ z alábbi történetecske az „Átigazolhatunk seré­nyén” című nyolcköte­tes regényem egyik kiragadott részlete. A nagy mű, valamint a benne szereplő ügyek rende­zés alatt állnak, de ez ne nyug­tasson meg senkit. Nem fog­nak rendeződni egy darabig. Már ami az ügyeket illeti. A bonyodalmak tulajdonkép­pen akkor kezdődtek, amikor, teljesen véletlenül összefutott a játékos és az edző egy útke­reszteződésnél. A szerencsét­lenségben a szerencse csupán annyi volt, hogy ezt nem au­tóval tették, hanem gyalogo­san. De így is belekerültek a fekete krónikába. — Nos, „mizujs?” — vetette fel az edző, de a játékos sem­mi­ jót nem tudott mondani, csupán annyit, hogy szabadlis­tára tették klubjában. — Hát ez nagyszerű! — lel­kendezett az edző, aki azt hit­te, hogy ez tényleg jó. — Gye­re hozzánk játszani. „ A fiút meghatotta a szívé­lyes meghívás, és szerényen az után érdeklődött, hogy mit tudnak biztosítani a magafaj­ta szürke játékosnak. Az edző megmondta, s ettől még szürkébb lett, mondhat­nánk teljesen hamuszü­rke — az amúgy is szürke játékos. — Csak? ... [Az edző gyatra érveket pró­bált előhúzni. Hogy azért a „megbecsülésért” egy egész brigád dolgozik két hétig fe­jen állva húsz méter magas­ban, a föld felett. Meg hogy több éves szakmai gyakorlat­tal rendelkező oroszlánszelidí­­tők összetennék kezüket, lábu­kat, ha egy idény alatt ennyi gázsijuk lenne. ■ Néhány órai vita után vég­re megegyeztek. Már ami a „lényeget” illeti. Jött a mun­kaidő. — És hányra kellene bejár­ni? — húzta fel a szemöldö­két a jámbor fiú. — Hát... úgy hétre — kockáztatta meg a választ az edző, de megbánta. Ugyanis enyhe gutaütés érte, a labda­rúgót. — Héhétre? — hörögte ful­dokolva. — Szent Isten! Ki tud olyan korán felkelni? Több óra huzavona után megtört az edző. — Legyen hát nyolc. Legfel­jebb te mindig kötélhágcsón mászol be az ablakon, hogy ne szúrjon szemet a dolog a töb­bieknek. Néhány apró részletkérdés tisztázása után aláírta az át­igazolási lapot, majd más­nap felvette a munkát új munkahelyén a szelíd játékos. Az edző egyesülete pedig ki­kérte a játékost volt klubjá­tól annak rendje és módja szerint. Az kiadta, s már-már úgy festett, ez a világ leg­egyszerűbb ügye. A játékos igen szorgos volt a munkahelyén. Nagy körültekintéssel néhány óra leforgása alatt el­adta a munkaruháját, majd elment edzésre. És most tes­sék jól figyelni: egy másik csapathoz!!! Mindezek láttán természete­sen kinyílt a bicska néhány szakvezető zsebében. Behívták a fiút s érdeklődtek nála, mi­lyen alkalommal gratulálhat­nak meglepő produkciójához. A gyerek elsírta magát, za­varában megette a kalapját, s ezt rebegte: — Az anyósom. Megvert, mert megtudta, hogy idejöt­tem játszani, ő ugyanis el­ígért már máshová... Beszéltek az anyóssal is. Az­tán megint néhány napos tár­gyalás, s megalkudtak. Marad a fiú. Közben a másik csapat­tól átjött az elnök tárgyalni. Mint ahogy mondta: elviszi a gyereket. Erre a másik elnök is mondta, hogy viszi ám a ... Ebben maradtak. És a ki­kosarazott elnök, elment a já­tékos volt csapatához és ki­kérte a gyerkőcöt. Ott mond­ták neki, hogy ne strapálja magát, mert már egyszer kiad­ták, a másik klubnak. Erre az elnök egy papírt vett elő, me­lyen a játékos leírta, hogy nem kíván az eredetileg kért csa­patban játszani, mert úgy érzi, hogy ott kiújul a tériszonya. — Csak nálunk érzi jól ma­gát — fejtegette az elnök s hozzátette: — Ott nem is tartanak rá igényt. Most jövök az elnök­től ... (És valóban akkor jött.) Erre a gyanútlan sportkör még egyszer kiadta a hercig kis labdarúgót. A lovagias ügynek ezzel viszont nem lett vége, mivel kiderült a turpis­ság. A rászedett, valamint az elhagyott klub méregbe gurult és erős felindulásában felje­lentette a huncutkodó elnököt a szövetségnél. Most persze mindenki csat­tanót vár. Nos ez még nincs, mivel azóta nem találkoztál: a jámbor labdarúgóval... Folytatása lesz!... — fo­gadkoznak az elhagyottak, s miért ne higgyünk nekik?... v. s. tötte el. Az országos női egyéni sakkbajnokság döntőjének valamennyi eredménye és végeredménye ce­l 'Z * 'so.*N'So‘to2 5c^§,­*5E u. B p . c 42 o 5 * £ *« § o * .2 S § 1. Finta, m„ Tatab. Bányász ~0 %01 —11N­1%111 10 2. Honfiné, m., MÁV Igazg. 1 — 0 % % % % 1 % 1 1 1 1 1 9% 3. Bilekné, m„ Bp. V. Meteor £ 1 — % % % 1 1 # 0 1 % 1­19 4. Sinka, mj Bp. V. Meteor 1 % % — 0 0 1 % 1­­ % 1 % 1­1 8% 5. Jászai, mj., Bp. V. Meteor 0 % % 1 — 1 0 % % % 1­0 1 1­1­8 6. Gombás, m., Bp. V. Meteor 0­­% % 1­0 — 1 0 1 1 1 % % 11­8 7. Sillyéné, m., MÁV Igazg. 0 % 0 0 1 0 — 1 % 1 %" % % 1­6% 8. Nagyné, mj„ BEAC 000 %% 10— 011 11 % 6% 9. Kmetovits, mj., Vasútépítő 0 % % 0 % 0 % 1 — % 0 10 1 5% 10. Ivánka, mj. Bp. V. Meteor 0 0 1 % 0 0 0 0 % — 1 % 1 1 5% 11. Lángos, nk. m., Tatab. Bány. % 0 0 0 1 % % 0 1 0 — 0 % % 4% 12. Mojzesné, mj.. Bajai Sp. 0 0­­% % , 0 % % 0 0­­ % 1 — 1 0 4% 13. Csapó, I. o.. BEAC 0 0 0 0 0 0 % 0 1 0­ % 0 — 1 3 14. Visy., mj.. Bp. V. Meteor 0 0 0 0 0 0 0 % 0 0 % 1 0 ■— 2 Az egyenlő pontszámot elértek között a helyezést a Berger— Sonneborn számítási mód­bon­ Terntászotbarátok tanácskozása A Pest megyei Természetbarát Szövetség Dobogókőn tartotta kétnapos megyei találkozóját és szakosztályvezetői értekezletét. Az év végi beszámoló jó képet nyújtott­ a megye természetjáró­­életéről. A beszámolót követő vita igen élénk volt, és a közel száz rész­vevő aktívan közreműködött öt­letekkel, javaslatokkal, hogyan lehetne a­ megye természetjáró­­mozgalmát előbbre vinni. A sportvezetőképzés kiszélesí­tése érdekében sok javaslat hangzott e­l. Az év folyamán ugyanis 6 szakosztály szüntette be működését azért, mert a sportvezetője más beosztásba ke­rült, és nem tudtak megfelelő utódot találni a szakosztály élé­re, így a tél folyamán a megye több városában alapfokú tanfo­­lyamot szerveznek, a középfokú továbbképzést pedig Nógrád me­gyével közösen oldják meg. Értékes tapasztalatairól be­szélt Erényi Egon, a Mechanikai Labor osztályvezetője, a termé­­szetjárórmozgalom és a szocia­lista brigádok összefogásával kapcsolatban. Náluk a brigádta­­gok nemcsak a munkájukat vég­zik együtt,’ hanem együtt tú­ráznak, majálisokat rendeznek, közös kultúrprogramot’ szervez­nek. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a brigádok jobban összekovácsolódnak, s munkáju­kat könnyebben és jobban vég­zik. Több felszólaló sürgette a ver­senybírói levelező tanfolyamok mielőbbi megindítását, mert a megyében 143 igazolt versenyző van, és munkájukat nagyban akadályozza, hogy a versenyekre nem tudnak kellő számú bírót biztosítani. A jövő év terveinek közép­pontjában továbbra is a tömege­sítés áll, és az idei 111 százalé­kos­ taglétszámot jövőre jelen­tősen emelni akarják. Ehhez fel­használják a természetjárás mo­dern formáit, amelyek különösen a fiatalokat vonzzák a természet­­járásba. fiainak teli a T - TEKÉBEN IS . Az 1964-es kétfordulós teke­­ NB I-ben a Ferencváros férfi­­ csapata nyert bajnokságot, ti­­­­­zenöt és fél ponttal megelőzve ; a második helyezett Pápai Tex- 2 tilt. Van tehát most muzsika az FTC Vágóhíd utcai tekepályáján­­ és környékén. ^ Képek a falon ^ Kályha duruzsol a pályától­­üvegfallal elválasztott kis te­­£ nemben. Néhány asztal, szék,­­ pad, egy-két néző, főként gye­­­­rekek. Edzésnap van. A falon, mint bárhol másutt — képek. Fehérmezes, komoly tekintetű férfiak állnak az egyiken, kö­­­­rülöttük a kor, jellegzetes ruhái­­t bán asszonyok, férfiak A íj DREHER SK 1939-ben. '­ A Kinizsi SE tekeszakosztá­­ly­­yának tagjai, 1949-ben, a másik ^ képen. Folytatódik a sor. Napsütötte ^ kép a szabadban, 1951 — vala­­­­melyik kupaverseny. Később — ^ bécsi csapat, látogatása. Egy ki­s tudja hányadik kép — a mezen ! ismét más felírás: FTC. — Kész történelem ugye? — kérdezi Szabó­­ István inté­ző. — 1938-ig nyúlik vissza a „jogfolytonosság”. Akkor még a Budapest kerületi I. osztályban játszottunk, később az NB II, NB I, majd megint NB II következett. 1952-ben ke­rültünk ismét vissza az élvo­nalba. Tavalyelőtt hetedikek, tavaly negyedikek, az idén baj­nokok lettünk. A bajnokcsapat képe azonban még nincs a falon. Emberek a pályán Akik kiharcolták a bajnoksá­got: Antal József, Garbás Gusz­táv, Hack Lajos, Várfalvi Gyula, Reibl, László, Harcz Árpád, Szűcs József és Szota János. (Átlagéletkor:­­ 32 év — a leg­idősebb Reicl 41, a legfiatalabb: Szűcs­­25 éves —, jelenleg két válogatott van a csapatban: Garbás és Várfalvi — Antal és Hack pedig — volt. A jelenlegi összetételben négy-öt éve verse­nyeznek.) A tavaszi forduló tizenegy ta­lálkozóján háromszor hagyták el vesztesként a pályát. Az őszi forduló előtt,­ ha csak egy pont­tal is, de az első helyen álltak. Aztán következett az a bizonyos sorozat. Nyolc fordulón keresz­tül veretlenek voltak, s a Sze­gedi Építőktől elszenvedett ve­reség már megingatni sem tudta helyzetüket. Sokan azt mondták rájuk: „el­sült” a kezük, meg, hogy a pá­lya,­ a pálya. Most, hogy alkal­mam volt Szala Károly edzés­terveit végignézni, s elbeszél­getni vele a végzett munkáról, hajlamos vagyok egyáltalán nem a véletlennek tulajdonítani a sikert Mert: télen, az idény kezdete előtt lelkiismeretesen alapoztak — tornatermi, szabadtéri mun­ka, kirándulás, komoly lehető­ségük volt mindehhez és éltek is vele —, a fizikai képességek megszerzését, a­ kiegészítő sport­ágak szükségességét nem kezel­ték félvállról. A bajnokság alatt hetente két edzést tartottak: kedden 160, csütörtökön 200 do­­básosat, alakzat játék, tarolás. A nyári szünetben, két hét ki­vételével, sem, hanyagolták el a játékot. Hogy mennyire, nem, bizonyítja, hogy formájukat mi­nőségi fokozással sikerült át­­menteniök A csapatbajnokság véget ért, pihenőt azonban december 10-ig nem kapnak a játékosok. A pá­lya edzésnapokon most is han­gos az elgurított golyók zajá­tól. Tervek a gondolatban Mivel jobbára még valóban csak a gondolatban vannak, Szala Károly edző és Szabó Ist­ván fejében, elárulni belőlük vajmi keveset lehet. Talán azt, hogy úgy érzik: a bajnoki cím kötelez, s jövőre az élvonalban, a tartalékbajnok­­­ságban, s az ifjúsági bajnokság­ban is az első ,három hely vala­melyikén szeretnének végezni mindhárom csapatukkal. És ta­nítani, tanítani a fiatalokat, hogy soha ne legyenek utánpótlás, gondjaik. A bajnokcsapat tagjai (balról jobbra) Harcz Árpád, Garb­ik Gusztáv, Hack Lajos, Várfalvi Gyula, Szűcs József, Szota Já­nos, Reibl László és Antal József (Pobuda Foto).

Next