Népsport, 1965. május (21. évfolyam, 86-107. szám)

1965-05-01 / 86. szám

A sport zászlaja -a béke zászlaja Az Olasz Olimpiai Bizottság, a CONI, amely egyben az olasz sportélet irányító központi szerve is, már jó ideje tesz erőfeszítéseket, hogy a kormány növelje anyagi támogatását és tegye ezzel lehetővé a megnövekedett feladatok megvalósítását a sport fejlesztésében. A sok interpelláció sikerrel végződött: a kormány jóváhagyta, hogy a CONI az eddigi 2 milliárd helyett 3 milliárd lírát kapjon évente a Totocalcio bevételeiből. Az olasz sport így hamarosan új létesítményekkel, elsősorban iskolai pályákkal gazdagodik és nagyobb összegekkel támogatják a szövetségek munkáját is. A kormánynak a sport iránti gesztusa ebben még nem merült ki. A napokban Aldo Moro miniszterelnök és a kormány több más tagjának jelenlétében kitüntették a múlt és jelen bajnokait, akik dicsőséget hoztak az olasz színeknek és példaképül állították őket a fiatalok elé. A kitüntetés alkalmából elmondott beszédében Giulio Onesti, a CONI elnöke hangsúlyozta: „Ha majd a sport zászlaja leng a földkerekség minden országának fővárosában, ez az emberiség számára a béke zászlajává válik.” „A kormány — mondta Moro miniszterelnök — megértette az idők szavát és fokozottan kívánja támogatni az olasz sport ügyét a központi sportszervezeten, a CONI-n keresztül, amely lelkesedéssel dolgozik az olasz sport felemelésén.” EDZŐ A TANÍTVÁNYRÓL: Maryvel nagyon könnyű együtt dolgozni Ma már aligha vitatja valaki azt az igazságot, hogy a sportban bekövetkezett ugrásszerű fejlődés mellett csak az képes kimagasló eredményeket elérni, aki céltudatosan és szívét-lelkét beleadva fejleszti fizikai képességeit, sportbeli tudását, eredményeit. De az is épp olyan kézenfekvő, hogy a mostani felkészülési színvonalon, a versenyző képességeinek kibontakoztatásához sokoldalúan képzett, tapasztalt, széles látókörű és számos tudományágban jártas embernek , edzőnek kell közreműködnie. Ma már nagyon kevés az olyan versenyző, aki az új edzésmódszerek, felkészülési tervek labirintusában egymaga eligazodik és ha vannak is ilyenek, azokat kivételként kezelik a sportvilágban. Mary Rand-Bignal, az angolok all-round női atlétája, Tokió távolugró aranyérmese és ötpróbázó ezüstérmese világraszóló eredményeit nemcsak saját képességeinek, hanem edzőjének, John Le Masuriernek is köszönheti. Kettőjük harmonikus munkájából jött létre az, amire joggal büszke a szigetország Tokió óta. Milyen titkai vannak egy bajnok nevelésének? Erről nyilatkozott a World Sportsban Mary Rand edzője: „Minden edzőnek az a titkos vágya, hogy olimpiai aranyérmessel vagy világcsúcstartóval dolgozhasson együtt. Nekem valóra vált ez az álmom Mary Rand személyében. Tokióban 676 cm-es ugrásával egycsapásra olimpiai bajnok és világcsúcstartó lett” — írja. „Akkor találkoztam először vele, amikor 1957-ben Lilleshallban ifjúsági atlétikai oktatást vezettem lányok részére a húsvéti vakációban. Mintegy 15 kislány vett ezen részt, köztük ő is. De csak egy évvel később kezdtem komolyan foglalkozni a felkészítésével, amikor Londonba költözött. Már akkor nagyon keményen dolgozott: télen hetenként kétszer este és a hétvégeken pályaedzést folytatott, és ezt a többi szabad estén erő- és ruganyosság-fejlesztő gyakorlatokkal egészítette ki. Mellette más sportokat is űzött. Mary született tehetség. De amíg más természetadta tehetség éppen született adottságaiban bízik a jobb eredmények elérésénél, addig Mary akkor a legboldogabb, ha edzései révén javulnak eredményei.” Aranyérmet és világcsúcsot ma már nem lehet csupán tehetséggel szerezni! „Maryvel nagyon jó együttdolgozni. Mindig pontos és ápolt. Sportmeze és melegítője makulátlanul tiszta. Kitűnően ért a számaiban nélkülözhetetlen technikai felszerelések kezeléséhez. Jó klubtárs, megértő ember, szívesen segít a fiataloknak, és a válogatott csapatban mindig vidám. Szereti, ha pontosan köztik vele, hogy mi is a teendője egy edzésen és ezt szó szerint végre is hajtja. Sőt inkább többet dolgozik az előírtnál! Előfordult például, hogy magas- vagy távolugrásban olyan feladatot jelöltem meg neki arra a napra, amit nehezen tudott teljesíteni. De nem hagyta magát és kitartóan dolgozott, amíg végre el nem érte a célt. Nem tudja elviselni, hogy bárki vagy bármi legyőzze!” Hát igen. Valahogy úgy érezzük, itt kezdődik egy élsportoló ... ______ Az edző: Le Masurier A tanítvány: Mary Rand 4.Szombat, 1965. május 1. jelentjük TUDÓSÍTÓNK ÍRJA LONDONBÓL: Két ellenféllel kell majd farkasszemet nézni! Ma ugyan még az izgatja itt nálunk a kedélyeket, hogy a Manchester United nyerte a bajnokságot és azt találgatják, vajon a jó öreg Wembley-stadionban szombaton a Leeds United, vagy a Liverpool lesz-e az Angol Kupa győztese, de a háttérben már ott a nagy kérdőjel, mi lesz május 5-én, sikerül-e az angoloknak kiköszörülniök egy régi csorbát. Alfred Ramsey mindenesetre nyugodtan hajtja álomra a fejét, beváltotta a szavát, valóban a legerősebb csapatot állította össze a magyarok ellen. Elöljáróban mindjárt néhány szót a játékosokról: Gordon Banks többszörös válogatott, megbízható kapus. A lapos lövéseknél van igazán elemében, a magas labdáknál már nem annyira biztos! Az a bizonyos megbízható kapuvédő, aki nem brillírozik ugyan, de nagy hibákat sem vét. George Cohen gyors, kemény hátvéd. Szereti felhozni a labdát a szélen, rúgott is néhány gólt ebben az idényben. Passzolni nem nagyon tud, rendszerint csak a szélsőfedezetekhez tolja a labdát. Az oldalvonalon nem lehet mellette elmenni, de a középre törő szélsőket nem szereti. Jack Charlton 29 éves korában most került csak a válogatottba. A bajnokságban és a kupában legnagyobb meglepetést keltett csapatnak, a Leeds Unitednek a kapitánya és Ramsey nagyon helyesen, úgy ítélte meg, hogy a nagy formában levő középhátvéd megérdemli ezt a kitüntetést. A levegőben verhetetlen, szögletrúgásoknál mindig felmegy és fejelt nyolc gólt bajnoki mérkőzéseken! Ray Wilson ma kétségtelenül a legjobb hátvéd. Világklaszszis! Tanácsolom a magyar jobbszárnúnak: ötletesen játszszanak, tartsák a labdát a földön és helycseréket hajtsanak végre, mert különben nehéz dolga lesz a magyar jobbszélsőnek! Bobby Stiles örökmozgó támadó fedezet. Többszörös utánpótlásválogatott volt. Hasznos játékos: ő lesz a csapat motorja. Bobby Moore-t nem kell bemutatni. Igazi klasszis, bármelyik pozícióban játszik. Ramsey mint sepregetőt akarja használni a védelem mögött „extra biztonságnak”. Egyetlen hibája, hogy néha lassú. John Connelly veszélyes, gyors szélső, csak beadásai körül vannak hibák, pontatlanok. Jimmy Greaves nincs ugyan nagy formában az idén, de még most is ő a legjobb belső csatár. Klubjában, a Tottenhamban túl sok munkát bíznak rá, így nincs ereje a gyors befejezéshez, a válogatottban azonban veszélyesebb lesz. Lesipuskás, egy pillanatig sem szabad egyedül hagyni! Barry Bridges az idény elején a Chelsea átadólistájára került, most viszont remek formában van. Villámgyors, modern középcsatár, gyakran megy ki a szélekre. George Eastham balösszekötő Byrne sérülése miatt került a csapatba. Vékony szőke fiú, észjátékos, aki jó labdákkal szolgálja ki csatártársait. Bobby Charlton az angol válogatott jolly- jokere. Négy poszton volt már válogatott, az utóbbi években rendszerint balszélen. Ha jó napot fog ki, a világ egyik legjobb szélsője. Íme tehát ez az a csapat, amely kellemes perceket akar szerezni a Wembley-stadion sok tízezres szurkolóseregének. Vajon sikerül-e neki? Erről kérdeztünk meg néhány neves újságírót: Brian Glenville (Sunday Times): Totóban láttam a magyarok minden mérkőzését. Döntetlenre, vagy magyar győzelemre számítok. Benét egymagában is nagy dolgokra tartom képesnek. Úgy érzem azonban, hogy a csapatnak nincsenek megfelelő szélsői. Bernard Joy (Evening Standard): A magyarok nagyon jók, mégis az a véleményem, hogy a hazai pálya és a lelkesedés a mieink javára billenti a mérleget. Reginald Drewry (News of the World): Nem helyeslem az angol összeállítást. Eastham nem bírja majd az iramot, inkább Venablest kellett volna szerepeltetni. Bobby Charlton nyerheti meg nekünk a mérkőzést. Billy Wright, az Arsenal menedzsere: Nagy tisztelője vagyok a magyar futballrtak és érdeklődéssel várom, vajon a jelenlegi belső hármas hogyan tudja majd feledtetni a régi nagyhírűt. Úgy érzem, a magyarok bemutatót fognak majd játszani. Az érdeklődés óriási. Már egy héttel a mérkőzés előtt csak a két fontnál drágább ülőhelyeket lehetett kapni. Zsúfolt nézőtér , és sajnos, a sok eső miatt mély talaj várja majd a magyarokat Wembleyben. Egy dolog bizonyos: a magyaroknak két ellenféllel kell majd farkasszemet nézniök Wembleyben: az angol válogatottal és a tíz év előtti nagy magyar csapat immár legendává nőtt emlékével ... Leslie Vernon A két Charlton: Jack (balról) és Bobby Változnak az idők és a vélemények A kérdésre majd Madridban, októberben adják meg a választ. De a Nemzetközi Olimpiai Bizottság lausane-i ülésének tapasztalatai azt mutatják, hogy már nincs messze az NDK teljes jogú elismerése és ezzel együtt külön csapattal való indulása az olimpián. Változnak az idők ... Messze járunk már attól, amikor Avery Brundage, a NOB elnöke, odafordult az NSZK olimpiai bizottságának elnökéhez és feltette a szónoki kérdést: „Német ön?” Utána pedig az NDK képviselőjéhez fordult hasonló kérdéssel és miután mindkettő azonos választ adott — megszületett a közös német csapat gondolata Melbourne előtt. Azóta sok minden történt. Az NDK-t egymás után ismerték el a nemzetközi sportszövetségese és ma már egyre anakronikusabb jelenségnek hat a közös csapat és főleg olyan légkörben, amikor az NSZK sportvezetői mindent elkövetnek a sportkapcsolatok megmételyezésére. Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy Lausanne-ban a nemzetközi sportszövetségek képviselőinek zöme már az NDK elismerése mellett foglalt állást, mint ahogy azon sem ütközünk meg, ha például nyugati és baloldalisággal éppenséggel nem vádolható lapok is új hangot ütnek meg ebben a kérdésben. Hadd idézzük a francia L’Équipe vezércikkét: „A keletnémetek részéről nincs, probléma. Egyszerűen azt akarják, hogy közvetlenül részt vehessenek az olimpiai játékokon és ezért harcolnak már évek óta. De hogyan vélekednél erről a nyugatnémetek? Nos meg kell mondanunk, hogy az NSZK Olimpiai Bizottságának az álláspontja is változott — főleg mióta keletnémet vezetője lett — a számbeli fölény miatt — a Tokióba utazó német olimpiai csapatnak... Az előző olimpiákon a nyugatnémetek voltak túlsúlyban, vagyis egy közös csapat egyet jelentett részükre egy megerősített nyugatnémet válogatottal . .. A nyugatnémet sportszövetségek elvileg még most is szívesebben látnák a közös csapatot, de a válogatókat, megelőző alkudozások, az incidensek és az a kényszerűség, hogy minden sportágban mindkét részről teljes csapatot készítsenek fel, már lelohasztották ezeket az ambíciókat. Sőt, néhány szövetség már megkönnyebbüléssel fogadná a különválasztást hasonlóan a közvélemény is, hiszen — halljuk egyre többször — „a németeknek kétszer azmyi lehetőségük lenne a sikeres szereplésre”. Ebből persze a többi ország húzná a rövidebbet, hiszen ezentúl 100 m-en például három helyett hat német atléta állna rajthoz ... De ha már így történt, miért legyen a külföld „pápább a pápánál”? Mindenesetre a nemzetközi szövetségek újszellemű szavazata nem okozott felháborodást az NSZK-ban sem!” AKINEK INGE... az ember sokszor hajlamos az önelégültségre. Szivexben sütkérezik a saját dicsőségében, s közben nem veszi észre, hogy tornyosulnak a felhők, és csak akkor ocsúdik fel, amikor a felhőtlennek hitt égből már a hideg zuhanyt kapja. A sportolók, az edzők is hajlamosak az önelégültségre. Azt hiszik, hogy egy sportágban, vagy egy számban, ahol évek óta övék a világelsőség, soha nem érheti őket kellemetlen meglepetés. — Mi is így vagyunk a tornával — mondta nemrégiben, Borisz Sahlin, a szovjetek kiváló tornásza. — A japánok tíz évig tanulmányoztak bennünket, utána „szovjet iskolát” csináltak , és mire felébredtünk, elhagytak bennünket. Edzőink és velük együtt mi, sportolók, is nagy hibát követtünk el, amikor világszerte aratott győzelmi határaink elaltatták éberségünket. A japánok sikere a római olimpián olyan volt számunkra, mint derült égből a villámcsapás. Tokióról ne is beszéljünk__Ezután mindezt másképpen kell csinálnunk. Vegyék a fiatalok komolyan sportágukat, növeljék sporttudásukat, taktikai készségüket, kísérjék figyelemmel a tudomány fejlődését és legyenek nagyon műveltek. VILLÁMINTERJÚ HERRERÁVAL — Ki a legkiválóbb labdarúgó? — Di Stefano. — A legjobb kapus? — Jasin. — A legjobb csatár? — Suarez. — A legkomolyabb szakkör? — Én magam. — A legjobb csapat? — Az Internazionale. — Mennyit keres? — Többet bárkinél. — Ön amerikai vagy európai? — Világpolgár vagyok. — Mivel sértették meg legjobban? — Nem tudom, nem emlékszem rá, optimista vagyok. — A legjobb könyv? — Amit én írtam! MASOPULT. A szülők szerepe felkelteni és ébren tartani az érdeklődést Jozef Masopustot nem kell bemutatnunk. Aki járatos a labdarúgásban, ismeri őt. A csehszlovákok többszörös válogatott fedezete három éve Európa legjobb labdarúgójának címét érdemelte ki. Neki adjuk most át a szót, mit is, mond a fiataloköregek problémájáról. — Engem már 33 éves fejjel, az úgynevezett veterán sportolókhoz sorolnak. Pedig szerintem legalább olyan fontos a jó vagy rossz sportoló megkülönböztetése, mint a fiatal öreg probléma. Természetes, hogy a fiataloknak sok alkalmat kell adni az érvényesülésre, mert enélkül nem tudunk előre jutni. De sok minden függ tőlük is. Komoly, céltudatos munka nélkül nem tudnak sikert elérni, bármilyen tehetségesek is. Persze, már eleve tisztában kell lenni azzal, hogy ki milyen sportágban érhet el eredményeket, alkata mit tesz lehetővé számára. De döntőek az akarati tulajdonságok! A fiatalok nem mindenütt használják ki a felkínált lehetőségeket. Igaz, vannak hiányosságok, de ha 100 százalékig kihasználjuk meglévő lehetőségeinket, akkor nem kell félnünk a jövőtől. A fiatalok azonban szeretnek a készhez ülni és azt mondani: tessék, itt vagyok, csináljanak belőlem világbajnokot. Világbajnokokat és csúcstartókat nem lehet rendelésre szállítani. Nagy szorgalom, kitartás, munkaszeretet és teherbírás kell hozzá a tehetség mellett. Ebben a szülök szerepe is nagy: fel kell kelteniük és ébren kell tartaniuk a fiatalok érdeklődését a sport iránt. Meg kell magyarázniuk, hogy egy fiatalból sem varázsütésre támad nagy sportegyéniség. Nem arra gondolunk, hogy a fiatalok hokibottal vagy focilabdával aludjanak, hanem helyes értelemben fogják fel a sportot, nyitott szemmel járjanak abban a kollektívában, ahol élnek és úgy dolgozzanak, ahogyan azt az élet realitásai megkövetelik tőlük. Hírek, eredmények mindenünnen Londonban és Bad Dürkheimben versenyeznek a hét végén magyar vivőik külföldön. Vívónőinik közül Sákovicsné, Rejtő, Mendelényiné, Marosi és Szalontay Londonban, férfi tőrvívóinik közül pedig Kapnutidir, Szabó, Pacséry, Perjámosi és Nyomárkay a nyugat-németországi Bad Dürkheimben lép pástra szombaton és vasárnap. A csapatok elutaztak a versenyeik színihelyeire. „ A SKÓT LABDARÚGÓVÁLOGATOTT május- ál a Hampden Parkban Spanyolország ellen mérkőzik. Már öszszeállították a csapatot, amelynek érdekessége, hogy Dennis Law ezúttal középcsatár lesz. A skót válogatott összeállítása: Brown — Hamilton, McNeil, McCreadlar — Bremner, Greig — Henderson, Collín®, Law, Gilzean, Hughes. A skót válogatott május 23-án Lengyelország, 27-én pedig Finnország ellen játszik világbajnoki selejtezőt, ezekre a találkozókra 22 játékost jelöltek. NŐI RÖPLABDA EK Levszki Szófia —Dinamó Moszkva 3:1 (8, —17, 13, 8). Szófia. Az elődöntő első találkozóján a Dinamó 3:0-ra győzött a kupavédő Levszki ellen . Így jobb játszmaaránnyal a szovjet bajnok került a döntőbe, ahol a Dynamo Berlin csapatával mérkőzik. NEMZETKÖZI LABDARÚGÓ-MÉRKŐZÉSEK Szpartak Plovdiv — Farul Constanta 1:1. Bukarest. A Balkán Kupa rajtja. Románia B— Bulgária 3:0. Ploesti. Bologna—AB Aalborg 2:1. Aalborg. Győzött az MTK Görögországban Az MTK görögországi vendégszereplésre utazott labdarúgócsapata lejátszotta első mérkőzését és 1:0 arányban győzött a Panatinaikosz együttese ellen. A görög csapat kitűnő játékerejére jellemző, hogy a jelenlegi bajnokság éllovasa, s a görög kupa győztese. A Panatinaikosz részt vett a Bajnokcsapatok Európa Kupájában is és a nyolc közé jutásért a nyugatnémet Kölnnel szemben esett ki , úgy, hogy otthonában 1:1-re játszott ellene (MTI) Irán válogatottja az első ellenfél*z isztambuli tornán *"■* Távbeszélő-jelentésünk. — (Isztambul, április 30.) Pénteken késő este a magyar—iráni mérkőzéssel kezdődik meg Isztambulban a nagyszabású nemzetközi férfi röplabdatorna. Rajtunk és az irániakon kívül a bolgár, a török, az izraeli és a lengyel válogatott vesz részt a mérkőzéssorozaton, az olaszok ugyanis az utolsó pillanatban lemondták a szereplést. A magyar válogatott tagjai jó formában várják a rajtot és bíznak az eredményes szereplésben. A mezőnyben a bolgár és a lengyel csapat állítja majd komoly erőpróba elé a mieinket. Porubszky László