Népsport, 1966. március (22. évfolyam, 42-63. szám)

1966-03-01 / 42. szám

Lovasedzés a szabadban, avagy egy ASZKÉTA miért félti a szívét?Úszóink­­ felkészülésük újabb szakasza előtt A lovardában a megszokott kép fogadott bennünket. Egye­lőre összevissza kószáltak a lo­vasok, kd előredugott lábbal hú­zott egy lyukat a hevederen, kd a kengyel szíját igazította el, nehogy a térde vagy a vádlija bánja hanyagságát. Aztán kézbe vették a szárat, és Tóth Béla mesteredző kiadta az utasítást: — Mindenki melegítsen be, gyakorlatok tetszés szerint. Látszott, hogy valamennyien ismerik feladataikat. Eloszlottak a lovardában. Kis Körön ügetéssel kezdték Tízperces ügetés után áttértek a különböző feloldó, idomító gyakorlatokra. Török Ferenc olimpiai bajnokunk az almás­­szürke Obsitos hátán mint isko­lalovas is megállná a helyét. A fiatal mén kezépbárányként csi­nálta a féloldalzást, a röviden hátra arcot, falat be, vállat ki gyakorlatokat. Az edző inkább a Bartalofoait, Vargát, Bodnárt és főként a lo­vaglással hadilábon álló Pappot kísérte fokozott figyelemmel. Ha éppenséggel egy féloldalia­­zást nem valami jól sikerült, mert Gombház rá sem hederí­tett Bodnár csizmájának masz­­szírozására, akkor Tóth Béla odalépett a lovashoz, és a szó szoros értelmében vállvetve, közben kézzel a helyes csizma­­tartást vezérelve, tolta oldalt az ilyesmihez még zöldfülű mént. Egészen fiatal lovakon tartják mostanában edzéseiket. Újon­nan jött ménekkel frissítették fel az öttusaistállót, és régi lo­vasra ondás, hogy a csikót a gyakorlott lovas tanítja meg gyorsan és helyesen egy igazi sportoló tudnivalóira. Igaz viszont, hogy a gyakor­latlan lovas sokkal hamarabb fejlődik, ha öreg lova a lovar­dás pisszenésből is tudja, hogy mit kell tennie. Ezért Papp Fe­renc szabályerősítő kivételként egy öregebb öttusásé, Aszkéta hátán vesződik a bemelegítő gyakorlataikkal. Fél óra múlva, amikor már egy kicsit rövidvágtáztak is, az­­ugrógyakorlatok következtek. Ez az edzések fénypontja különösen akkor számít az ugratás különleges lovasese­ménynek, ha a játékoson figyel­metlen csikókat kell átparan­csolni az akadályokon. Itt is akadt azért egy-két zök­kenő, ami elsősorban a­­gyakor­latlanabb lovasoknál tarkította az edzést. Az akadályok magas­sága alig érte el az egy métert, és mindössze egy kettes aka­dályt láttunk, ahol a két aka­dályelem között három vágta­ugrást kellett a helyes elrugasz­kodáshoz beosztani a lónak. Tóth Béla az edzés végén mindjárt egy kis pályát is ki­jelölt, és meglepetésként az el­ső akadály egy akácgerenda volt, melyet a fiatal mének még soha nem ugrottak. A lovasok arcán látszott a fo­kozott figyelem, mellyel az ed­ző mindjárt a pálya elején el­érte tanítványainál a sikerhez elengedhetetlen összpontosítást. Ment minden, mint a karikacsapás Egyedül Aszkéta látta jobb­nak, ha bal kézre elkerüli ug­rás helyett az akácgerendát. — Miért majdnem mindig bal­ra törnek ki a lomk? — kér­dezte a fiaital Bodnár. — Mert a bal oldalán van a szíve, és ösztönösen ezt az ol­dalát félti jobban. Az edzői válasz után előkerült egy ostor is, és ezt a segítséget már Aszkéta is jobban respek­tálta, mint lovasa korábbi igye­kezetét. Mindjárt nem féltette a szívét, és egymás után több­ször is sikeresen jutott túl az akácrúdon. Az idei első szabadban tartott lovasedzés után Török Ferenc ennyit mondott: — De jólesett! Alig várom a szombatot, amikor megint pá­lyát lovagolunk. Remélem, né­hány színesebb akadályt is ka­punk, mert nem árt, ha a csikók velünk együtt újakat is tanul­nak. Toldy Ferenc A *l * B 5* * • r­3­8 _ s tTi a i­fii SiIis&mh (Hmh a JUd £*■ g in j2a°s § JTb rtmi% ujaimiu%uam*«« Annak idején, amikor az első riportot készítettem róluk, hi­deg, gyenge világítású kis tor­nateremben beszélgettünk, va­lahol a Ganz-MÁVAG Kolónia tőszomszédságában. Kint hó ka­vargott, bent nagykabátban ül­tünk, kivéve azokat, akik ép­pen játszottak. Voltak vagy hú­szan. Azóta talán három év telt el. Szerkesztőségünk egyre-másra kapja a rövid kis eredménylis­tákat tőlük, amelyek ilyen, vagy amolyan bajnoki küzdel­mekről tudósítanak. Az évek folyamán egyre nőttek ezek a kis tudósítások. N­em terjede­lemben. Tartalomban! Arról adtak számot, hogy sorolni. Sőt, világéletében sport­ember volt ő, előbb maga is sportolt, majd edzősködött. — Minden sportág érdekel, a tollaslabdát is hamar megsze­rettem, s elmondhatom, hogy amióta rendszeresen foglalko­zom vele, szinte megfiatalod­tam. Elismerem, mindez talán leír­va kevésbé meggyőző, mint úgy, hogyha kisvártatva a gyakorlat­ban is igazolást gyermek ezek a szavaik. Az ősz hajak tulaj­donosai a pályán valóban meg­fiatalodnak. Hát, íme, a tollaslabda — ma! Igazi versenysport már?... Ta­lán még nem. Ragyogó forma viszont a tömegek sportol­tatá­sára. Mindenkinek bátran ajánlhat­juk. K. L. M. a tollaslabda egyre népszerűbb az emberek körében. S ha valaki elsőkézből akar erről meggyő­ződni, látogasson el egy szom­bat délutánon a Bp. Spartacus Szentkirályi utcai tornacsarno­kába. Mert igen, ma már ott játszanak telente. A kellemes meleg a könnyű teniszöltözékhez van szabva a nagyteremben. Bent négy, sza­bályosan felfestett pálya, négy háló, amelyek két oldalán szin­te pillanatnyi szünet sincs. Kis labdák gyors vagy könnyű röp­­penése tölti be a levegőt. És jókedv és igyekezet. Mindez: Budapest csapatbaj­noksága. Amibe nem is az a lényeges, hogy van, hanem az, hogy mennyi részvevővel. Aho­gyan Rázsó Pál — a tollaslabda egyik leglelkesebb aktívája — mondja: tizenkét férfi és tizen­hat női csapat nevezett és ját­szik hétről hétre. Mintegy száz­ötven férfi és nő, fiú és lány. Mert a korosztályok a lehető legeltérőbbek. Hogy mennyire, azt talán kellően érzékelteti néhány csapatnak a neve is: Gimnazisták, Ybl Technikum, Fazekas Gimnázium, ugyanak­kor viszont KIPTERV, ÉVI­TERV, Ferroglóbus, Pedagógus, Könnyűipari Minisztérium stb. Az ősz haj sem ritka a pályákon. Siller Gizella például, a Fő­városi Bíróságon dolgozik, s ta­lán nem bántódik meg, ha el­áruljuk, hogy ő is az ősz hajúak közé tartozik. Lakonikus rövid­séggel így foglalja össze vélemé­nyét: — Tetszik ez a játék. Aztán később azt is elmondja, hogy néhány társával együtt egészségügyi tornára járt ide, eleinte csak nézték a játékot, végül Fodor Endre rábeszélésé­nek engedve, ők is beálltak játszani. — Könnyű Katát táncba vin­ni... — és nevet. Bár azt is el­ismeri, hogy nem mindenkit könnyű meggyőzni arról, hogy milyen hasznos és egészséges dolog sportolni. Ő persze, nem tartozik közé­jük. Mint ahogy az ötvennyolc éves Végvári Gyulát sem lehet­­ nehezen meggyőzhetők közé Megnyugtató jelenségek­ ­ , . . . • ,, Az ököl­egves intézkedés, vívó­szö­vetség az elmúlt évek gyakor­latával szemben — nagyon he­lyesen — csak két versenyen szerepelt ökölvívó indulását engedélyezte a csapatbajnok­ságon. A bajnoki kiírás mellett, a klubok ellenkezése után is kitartottak. A hétvégi három mérkőzésen szerepelt hatvan ökölvívó közül mindössze négy lépett a szorítóba rendkívüli engedéllyel. Ha mindez egyelőre még nem is látszott az általános színvonalon, de például máris jóval kevesebb sérülés történt, mint a korábbi évek CSB nyi­tányain. sportszerűség. A légkörben folytak. Bánhegyi kivétele a jelen esetben is csak a szabályt erősíti. A bírák, pon­tozók — talán a Honvéd—Dózsa mérkőzés egyik határozatlan ve­­zetőbíráját leszámítva — jól, közmegelégedésre működtek. A nézők — néhány magáról sajná­latosan megfeledkező bányász­­szurkolót leszámítva — többsé­gükben sportszerűen biztatták a küzdő feleket. Igen-igen, ez még csa­k az első forduló volt... — hallottuk az óvatos megjegy­zést. Reméljük azonban a mér­kőzések színvonalának javulásá­val együtt ezen a téren sem lesz visszaesés! Felesleges vita! A­­ újpes­ti Dózsa mérkőzésen a félnehéz­súlyban Surány sérülése miatt beszüntetett találkozó némi vi­tára adott okot. Felesleges vi­tára... A mérkőzésvezető egy új szabálymódosító javaslat szelle­mében, sérülés miatt véget ve­tett a találkozónak, és az addig látottak alapján, lepontoztatta a mérkőzést. Mindebben csak az a hiba, hogy a javaslat, sajnos — amint a CSB előtt is megír­tuk — a mai napig sem került végleges formában a szövetség elnöksége elé... Miért nem?! A ||„ | A Vasashoz vissza­tért mester feltétle­nül külön fejezetet érdemel. Biztosak lehetünk bennre, hogy a kiváló pedagógus, Szalay Lászlóval közösen, rövidesen nagyszerű együttest kovácsol­nak a Vasasból. A nyugodt, hig­gadt Zsiga bácsi új, kedves színfolt a szorító sarkában. Nyugtatja versenyzőit. Az elé­gedetlenkedők szavát kurta megjegyzéssel vágja el: „Fiam, tanuld meg, a ringben a bíró az úr”... Majd feltűnik az ellenfél öltözőjében, sorra kezet fog, ed­zővel, vezetővel, versenyzővel. Forrónak külön gratulál, a könnyekkel küzdő Bánhegyit vigasztalja: „Gondolom, nem szándékosan csináltad, csak egy pillanatra elvesztetted ön­­­­uralmadat”... Végül a folyosón­­ csendesen mondja: „Találtuk ezt az egy pontot, még nem mi­t nyertük meg, ők vesztették el”... PARADICSOM A WEKERLEN Amint közelebbről szemügyre vette az épülő gimnázium terv­rajzát, elhűlt ereiben a vér. Az iskola köré sportpálya helyett botanikuskertet akartak épít­tetni a tervezők, itt Kispesten, ahol amúgy is pályahiány van. Egy felsőbb szervek által jóva­l szívderítő látványú torna­terem felé vezető folyosó falain táblázatok, oklevelek, serlegek. A „Jó tanuló — jó sportoló” mozgalom egyike a legnépsze­rűbbeknek a Landler Jenő Gimnáziumban. Szünetben oda­­állnak a diákok a tabellák elé, és mérlegelik az esélyeket, ki­nek, miben kell javulnia. Fel­lendült a Kilián-mozgalom, s ennek eredményeképpen a jelvé­­nyesek száma elérte a négyszá­zat. Felpezsdült a bajnokságok vérkeringése, valóságos „attrak­ció” lett a mezei futóbajnok­ság. S Kerékgyártó Jenő, az „öreg turista”, a matematika­hagyott tervet módosítani nem könnyű dolog. De Thomann Antal, a Ferencváros volt lab­darúgója nem hagyta annyiban a dolgot. Kilincselt, magyará­zott, érvelt.. . Végül mégiscsak győzött, s elégedetten simított végig homlokán ... tanár is elégedett lehet, ennyi „gyermeke” még sohasem volt. A pályaépítő mozgalmat teljes siker koronázta. Jelentős tár­sadalmi munkával elkészült a kosár-, röp- és kézilabda-pálya, meg a 200-as futókör. Mégsem pihentek meg. Nincs már messze az idő, amikor felavatják a bi­tumenes kosárlabda-pályát. Vége a körsétának. Thomamm Antal még egyszer körülmutat, és így szól: — Azt hiszem, boldog ember vagyok. — És ezt most mondja, néhány évvel azután, hogy szegre akasztotta a futballcipőt, jobb kézilabdázója. A házibaj­nokság döntőjén csatár létére ő védte a kaput szükségmegoldás­ként. „Kivédited a szemüket” — mondták neki a győztes döntő után. Kovalevitz Ilonka, aki ugyan­csak jól kézilabdázik, tulajdon­képpen megszerezte már az aranyhoz szükséges kétszáz pontot. Már csak fel kell ten­nie a pontot az „i”-betűre: a A IV/A-ra sokan felnéznek. Népszerűek és tekintélyük van. 1964-ben elhatározták, hogy megnyerik a „Jó tanuló — jó sportoló”-versenyt. Ha sok ne­hézséggel is kellett megbirkóz­niuk, de­ így történt. Az idei tanév elején megint gondoltak egyet: mi leszünk az első osz­tály, amelynek valamennyi tag­ja Kilián-jelvényes. Februárra, az iskolai év közepére, ez is megtörtént. — A tavalyi elsőségünk meg­testi képességek vizsgáján kell megfelelnie. — Sokat gyakorolok... Már­ciusra tervezem az aranyjelvény feltűzését. Azt hiszem, tanár­nőnk nyugodtan beadhatja az igénylést a TS-re. Rőmer Józs­efné, a lányok testnevelő-tanára: „Szívós, ki­tartó kislány ez az Ilonka. Gon­dolom, ő lesz a gimnázium első aranyjelvényes lánya’’. Több nagyszerű kezdeményezés lel talajra Az osztály határozata, hogy kitesz magáért védése a cél. Jól tanulni, ered­ményesen sportolni! A kézilab­da-bajnokságunk mellé újabb, trófeákat szerezni. Ez nálunk már presztízs kérdése — adja élete első nyilatkozatát Mózes Imre, az ISK elnöke, Thomann Antal „jobb keze”. Mivel Mó­zes Imre a IV/A tanulója, s olyan agilis segítőtársai van­nak, mint Steiner Tamás, Cse­­tér András, az „á”-sok sikeré­nek titkán nem kell sokat töp­rengeni. --------------------------- Veres Sándor, a XIX. kerületi TS elnöke, DCCCICZEC érthetően, szívesen beszél a Landler Jenő BEFEJEZE5 Gimnáziumról. — Az kétségtelen, hogy ked­­__________________vező helyzetben vannak. Ám a lehetőségeik­ből a maximumot igyekszenek kihozni. A két testnevelő-tanár folyton ötletekkel, javaslatokkal kopogtat a TS ajtaján. A KTM-ben elért sikereiknek titka a jó szervezés, a mun­kamegosztás. Az adminisztrációt például maguk a diákok végzik. Ami pedig a munkaszellemüket illeti, bár minél több helyen gon­dolkoznának úgy, mint a Landler Jenő Gimnáziumban. Kovár Iván Aranyj­el­vényre pályáznak Az egyik kislány nyurga, fe­kete, kerekarcú. Neve: Kovale­­vitz Ilona. A másik: barna hajú, középtermetű, mosolygós. Neve: Smolkó Anikó. Negyedikesek. — Elsős koromban megkaptam a vasfokozatot. Akkor gondol­tam­ arra, mennyivel nagyobb öröm lenne, ha nem vas, hanem ezüst, vagy arany fokozat tu­lajdonosa lennék. Ilyen telje­sítményre jóval kevesebben ké­pesek... — mondja Anikó. Két kívánsága van. Jól le­érettségizni és megkapni az aranyjelvényt. Tizenkét pont hiányzik már csak. Anikó kü­lönben a gimnázium egyik leg­ A szakvezetők részletes ter­vezetet dolgoztak ki az utrechti úszó EB előkészületeire. Annak idején, decemberben ismertette ezt vázlatosan a Népsport is. Az uszodák környékén a kö­zelmúltban történt „balesetek”, fegyelmi és egyéb ügyek vi­szont a tervezetnek már az első, az 1966. év első heteit fel­ölelő elképzeléseit — fejtetőre állították. Négyből — kettő Egyetlen jellemző példa, il­lusztrálásként: az említett ter­vek az év első két hónapjában négy olyan versenyt írtak elő, amelyeken a 28-as EB-keret minden tagjának kötelező az indulás. Az utolsó két verseny már távolról sem érte el a ki­tűzött célt, a válogatottak egy része távol maradt, a szakveze­tők pedig egyszerűen nem kap­hattak az alapozás eddigi me­netéről következtetéseikre alkal­mas teljes és átfogó képet. Mi a helyzet jelenleg, milyen munka folyik a Margitszigeten? Sárosi Imre és Bakó Jenő, válogatottunk szakvezetői, az EB-t megelőző nyolchónapos alapozás második nagy szaka­szának közepénél tartanak, igyekeznek egy kissé össze­rázód, átformálni az alaposa­n szétzilálódott keretet. — Az elmúlt két hét —­ ma­gyarázta Bakó Jenő — átmeneti jellegű volt, kötetlen, játékos­i foglalkozásokkal, mindenféle ellenőrzés nélkül — readaptá­­ciós időszak. Az alapozás újabb edzései 28-án, hétfőn délután­­ kezdődtek. Ezt megelőzően köte­lezően orvosi vizsgálaton vettek részt úszóink. Május végéig nincs megállás Milyen jellegű munka követ­kezik ezután? Sárosi Imre az alábbiakban vázolta az edzéseket: — A hangsúly a szárazföldi foglalkozásokon lesz, az arány a vízi munkához viszonyítottan megközelíti a 85 százalékot. Negyvenöt perces gimnasztika után gumikötelezés, súlyzózás, futás, labdarúgás és egyéb ki­egészítő gyakorlatok teszik vál­tozatossá a napi 2x2 órás mun­kát. A vízi edzések egyelőre stí­luscsiszolásból, rajt- és forduló­gyakorlatokból állnak. A cél az általános erőnlét fokozása, majd március közepétől fokozatos átállás a vízi munkára. A hó­nap végén a vízi edzések időben 3—5 órát vesznek már igénybe, távúszásos (6—8—10 000 méterek) és iramjátékos elvek alkalma­zásával. Az alapozás egé­szen május végéig tart, a befeje­ző hetekben már a vízi munka 1 százalékos aránya közelíti, meg a 80—85 százalékot a száraz munka rovására. Ezekben az­­ utolsó hetekben a speciális erőny­­ lét kialakítása, a gyorsasági álló­képesség és állóképesség meg­szerzése a feladat. Milyen változás történt a ke­retben? — A fegyelmi úton felfüg­gesztett versenyzők kivételével nincs változás, tudomásunk sze­rint a Szőnyi úton és Egerben is igen komoly munka folyik. Hozzá kell azonban tennem — mondta Sárosi edző —, hogy az egyelőre „kiközösített” ver­senyzők is keményen dolgoznak. Büntetésük letelte után — bizo­nyítani akarnak... Szeretném re­mélni, hogy megemberelik ma­gukat, végtére is fiatalemberek­ről van szó, és a felelősség egyébként sem kizárólag egye­dül őket terheli a történtekért. Már a nyitottban! ...Délután a verőfényben tün­döklő Sportuszoda nyitott ötven­­méteres medencéje megtelt a válogatott keret tagjaival. — Ebben az évben először a sza­badban! — Ismét elkezdődött egy felkészülési szakasz. Enyhe reményekkel, némi bizakodás­sal, de mindenesetre — lelkese­déssel... (gallov) Március 20-án két NB I-es lesz a Népstadionban Hétfőn délután az MLSZ-ben az egyesületi képviselők végle­gesen rögzítették az idény­­nyitó NB I műsorát. Ezek szerint csak egy mérkőzés lesz szom­baton, a Vasas—Pécs (15 óra), ugyanis most már végleges, hogy az Újpesti Dózsa az Ózd ellen vasárnap lép pályára. A m­űso­r: Ta­tab­árnya—Csepel, Ú­j­­pesti Dózsa—Ózd, Bp. Honvéd — D­orog, G­a­l­g­ótar­j­án — FTC, Duma­­­újváros—MTK, Győr—Diósgyőr. A kezdési idő 15 óra. A második forduló mérk­ő­zé­sei közül egyet játszanak szom­baton, a Csepel —Újpesti Dózsa találkozót, a többire vasárnap kerül sor. Az MTK—Győr, to­vább­á a Ferencváros—D­una­ú­j­­város mérkőzést a Népstadion­ban rendezik. A harmadik for­dulóban, március 27-én az Új­pesti Dózsa—Tatabánya össze­csapást rendezik meg szomba­ton, a többit vasárnap. mérkőzés Hírek az MLSZ-ből Alakul a május 1-i program is. Ennek egyik érdekessége, hogy a Dunaújváros szeretné felcserélni a Vasassal a pálya­­választói jogát. Ha a Vasas be­leegyezik, akkor május 1-én Dunaújvárosban lenne a talál­­kozó. A Vasas labdarúgócsapata pén­teken érkezik haza Romániából, vasárnap az idénynyitó előtt NB 1-es csapattal, a Doroggal mér­kőzik a Fáy utcában, 14.30-kor. Az NB I B-ben is március 13-án kezdődik a bajnokság. Megállapodtak abban, hogy minden mérkőzést vasárnap játszanak. Délelőtt fél 11-kor lesz a BVISG—Budafok, továbbá a Ganz - MÁV AG—Nyí­regyh­áza, a Miskolci VSC — MÁV DAC fél 3-kor, a többi pedig 3 órakor kezdődik: Kaposvári Honvéd — S­zékesf­ehérvár, Koml­ó — S­z­eged, Eger—S­z­o­m­bat­h­e­l­y, Debrecen — Szállítók, Egyetértés—Orosz­lány. Az NB 11-ben változott a hét­végi program. A Borsodi Bányász nem egyezett bele, hogy szomba­ton játsszák a Bp. Spartacus el­leni mérkőzést. A végleges mű­sor: Nyugati csoport: Dombóvár —Sopron 15, Győri Dózsa—Mo­sonmagyaróvár, 15, III. ker.—Au­tóbusz 10.30, Z. Dózsa—PVSK II, Kaposvári Kinizsi—Székesfehér­vár 14, Pápa—Esztergom 14.30, Pé­csi Bányász—ZTE, 14.30, Várpalota —Veszprém 15, szombaton: Izzó- Budai Spartacus 15. Keleti cso­port : Kiskunfélegyháza—Szolnoki­ MÁV 13.30, Szolnoki MTE—Mis­kolci Bányász, 15, Jászberény— Gyula 15, Nagybátony—Pénzügy­őr 15, KI­STEXT—Békéscsaba, 15, Salgótarján—Szegedi VSE 11, MGM Debrecen—Bp. Előre 14, Bp. Spartacus—Borsodi Bányász 15, Szombaton: Kecskemét—Cegléd 15. Nagy érdeklődéssel várt elő­adásra kerül sor március 7-én, délelőtt 11 órakor az MLSZ- ben. Baróti Lajos szövetségi kapitány számol be az NB I-es, az NB I B-s és NB II-s edzőik­nek a téli portya tapasztalatai­ról, s a dél-amerikai labdarú­gásról. Az előadást vita kö­veti. Az NB I-es értekezleten el­hangzott, hogy a Bajai MTE, továbbá a Bonyhád még min­dig nem tett eleget elmúlt évi MNK-beli fizetési kötelességének. Van egy MNK-szabály, amely­nek értelmében, ha az illető egyesület nem rendezi­­anyagi tartozásait, akkor nem indulhat a bajnokságban. A Baja a Cse­pelnek, a Bonyhád pedig a Győri Vasas ETO-nak tartozik elszámolással. Milánóban húsvétkor nemzet­közi labdarúgótornát rendeznek. Ezen az MTK ifjúsági labdarúgó­­csapata vesz részt. Újabb jelentős nyereménye a totóban Úgy látszik, hogy most már sorozatban kapjuk a nagy totó­nyereményekről a híreket. ,íme néhány részlet a 9. hét hivata­los nyereményjegyzékéből. Be­érkezett: 1 149 526 db szelvény, felosztásra került 2 069 147 fo­rint. 13 találat (5 db) - 111 723 Ft Ebből: 13+1 találat (3 db) - 180 705 Ft 12 találat (142 db) - 2622 Ft 11 találat 1684 db) - 221 Ft 10 találat (12 423 db) - 45 Ft Kedd, 1966. március 1­3

Next