Népsport, 1967. április (23. évfolyam, 65-85. szám)

1967-04-23 / 80. szám

Négy év után *. ♦ egyelre még csak április végét mutatja a naptár. Úgy tűniik, hosszú idő áll még remdelb­ezésre a sportegye­sü­­letekben is az új vezetőségválasztó és küldöttválasztó közgyűléséig, amelyen — szeptemberben — az MTI második kongresszusa előtt megválasztják azokat a sportembereket, sportvezetőket, akik először a megyei, illetőleg a kerületi já­rási és városi küldöttközgyűléseken egy hónappal később majd kijelölik az MTI kongresszusán részt vevő küldötteket. Ez a féléves, hátralevő időszak azonban valójában csak első pillan­tásra tűnik hosszúnak. Ez alatt az idő alatt kell a sportegyesü­leteknek előkészíteni a saját, új vezetőségükkel kapcsolatos javaslatokat. Ezt viszont meg kell, hogy előzze egy alapos, át­gondolt, és minden területre kiterjedő vizsgálat, meg kell tár­gyalni és utána kell nézni az elmúlt négy esztendő eredmé­nyes tevékenységeinek, fel kell tárni az esetl­eges hibák forrá­sát is. Ez alatt az idő alatt kell megszabni a jövő eredménye­sebb munkájának irányelveit is. Meg kell majd tárgyalni az MTI új irányelveinek megvalósítása érdekében elvégzendő fel­adatokat, az alapszabály néhány módosításával kapcsolatos javaslatokat, és elő kell készíteni az egyesületek saját javai­ Mindez nem csekély feladatot ró az egyesületek és a terü­leti TS-ek vezetőire. Értékelni kell az egyesületek vezetőinek eddig végzett munkáját is, meg kell vizsgálni, kik azok a sportemberek, akikre a jövő munkájában is számítani lehet. Az MTI soron következő kongresszusa előtt az eddiginél sokkal inkább aktivizálni kell az egyesületek tagságát, amely­nek csak egy eredménye lehet majd: a további munkában a sportegyesületek fejlődését fogja elősegíteni. És ehhez a munkához — ha valóban gondosan akarják a ■portegyesületek elvégezni —, már most hozzá kell kezdeni... Hol a határ? E­gyik sportágunk válogatott versenyzője meg nem enged­hető módon beszélt a bíróval, aki történetesen a váloga­tott keret egyik edzője „civilben”. Ez így meglehetősen általánosan hangzik. Sokkal kézzel­foghatóbb lenne, ha konkrét nevek, helyszín és időpont is sze­repelne a mondatban. Csakhogy­­ ezúttal éppen az a célunk, h­ogy a sportág keretein és az egyes személyeken túllépve né­hány szót ejtsünk egy olyan általános problémáról, melyet ez az egyedi eset is megvilágított. Nevezetesen arról van szó, hány lépés távolságot kell tar­tania az edzőnek a versenyzőtől, hogy a szakmai munka is eredményes legyen, és ne tegye ki magát hasonló inzultusok­nak. Természetesen ez a távolság egyénenként és egyéniségen­ként más és más. De már ahhoz is, hogy az edző helyesen ítélje meg versenyzőjét, az egyszerű egymás mellett élésnél szorosabb kapcsolat szükséges. A sportoló lelki világát legalább annyira fel kell térképeznie, mint amennyire fizikai képessé­geivel tisztában van. A baj akkor kezdődik, mikor a versenyző első helytelen megnyilvánulásait elnézi, vagy csak késve reagál. Ha rosszul állapítja meg a határt, ameddig a „barátságban” elmehet, és csak akkor kap észbe, mikor már jócskán túlhaladta a sorom­pót. Mindenki előtt világos, hogy ott, ahol egy közösség ered­ményes munkát akar végezni, mindenekelőtt fegyelemre van szükség. Nem esik ez mindig egybe a katonás vakfegyelemmel, többnyire közös akaraton és célon alapul. De azért ez is fegye­lem, s ha szükséges, az edző igenis nyúljon keményebb eszkö­zökhöz egy-egy rendbontóval szemben — éppen a többiek ér­dekében. Az iskolában szigorú tanárainknak semmivel sem volt na­gyobb hatalmuk felettünk, mint a gyenge kezűeknek. Mégis, mennyivel jobban tartottunk tőlük! És mennyire meggondolta volna a fent említett versenyző is minden szavát, ha olyan­­ légkör körülötte, amelyben elképzelhetetlen így viselkednie! Kétségkívül kényes helyzet, különösen akkor, ha — mint példánkban is — az edző még nemrégiben együtt versenyzett a hozzá beosztott sportolóval, így a határig vezető utat — visszafelé kell megtennie. De meg kell tennie! A versenyzőnek pedig, mégha nincs is ínyére, alkalmazkodnia kell a megvál­tozott viszonyhoz. A gyakorlat szolgálatában A tudományos kutató munka jelentőségét — ha az a gyakorlat, a való élet segítője — akár az élet egyéb területén —, a testnevelési és sportmozgalomban is mindenki nagyra becsüli. Fontosságát mi sem bizonyítja job­ban: az MTI legfelsőbb vezető testülete is behatóan foglalko­zott a tudományos kutató tevékenység helyzetével, s hozott ha­tár­ozatot annak további irányára vonatkozóan. Ennek egyenes következményeként kétesztendős programot dolgoztak ki a sportmozgalmon belüli tudományos kutató munkára. Az MTI állásfoglalásának lényege: legyen mozgalmunkban a tudományos kutatás a gyakorlati testnevelési és sporttevé­kenység hasznos és mindennapos segítője. Ennek értelmében kellett átdolgozni a Testnevelési Tudományos Ku­tató Intézet kutatási programját — természetesen az eddigi kutatási témákat kell mindenekelőtt befejezni — majd a TTKI általános terveit, és az intézet kutatóinak egyéni programjait is a mozgalom legfontosabb célkitűzéseinek megfelelően kell alakítani. Mi a helyzet ma? Két fő kutatási területtel foglalkozik a TTKI. A 10—14 esztendősök sportbeli szakosodásának kérdésével, valamint a­­­IS éves iskolai tanulók testi fejlődésének stb., a helyes okta­tási módszerek kísérleti vizsgálataival. Ez utóbbi mintegy 100 tanintézetben folyik és közel tízezer diákra terjed ki. Termé­­zetesen ezeket a vizsgálatokat és kísérleteket a tanintézetek testnevelői végzik. A TTKI tudományos munkatársai pedig in­kább „testre szabott” témák feldolgozásán fáradoznak. Az egyéni igények azonban az esetek többségében nem azonosak a mozgalom igényeivel és ez is bizonyítja a változtatás szüksé­gességét, az MTI határozatának helyességét. Első lépésként tudományos kutatóink egyéni kutatási programjainak ez évi, illetve 1968-as határidőt szabtak. Ezt követően remélhetőleg mindegyikük a mozgalom legfontosabb területeivel kapcsolatos tudományos kutatásokra kap majd megbízatást. Hasonlóan biztosak vagyunk abban, hogy a TTKI programja, munkája is egyre közelebb kerül a sportélethez, melynek nyomán mind több szakember, edző jelentheti majd ki: a tudományos terü­­leten működő kutatók — többségükben maguk is gyakorlati szakemberek — mily nagy segítséget nyújtottak munkájukhoz. ide­jébenA sportnak mindenekfelett álló ősi rendeltetése a nevelés. A fizikai és szellemi felkészítés, a fegyelmezett küz­­denitudásra, az életben való helytállásra tanítás!... A fiataloknak ezt a két helyen való elfoglaltságát egész nor sportág nemzetközi versenynaptárának az elkészítésénél figyelembe veszik. Ezért hatott a meglepetés erejével, hogy idén az ifjúsági labdarúgó-válogatottak UEFA-tornája­­­egybe,­esik a legfontosabb iskolai vizsgának, az érettséginek az idő­szakával. A tatabányai Benczének, a gyulai Dávidnak, a buda­pesti Lévainak, Tóthnak és Mezeinek tulajdonképpen idehaza, az írásbelin kellene számot adnia felkészültségéről, míg Török­országban a többiek a helyezésért vívnak. Nélkülük azonban nem ütőképes a csapat, Freiner Kálmán edző el sem tudja képzelni, hogy itthon hagyja őket. Nehéz választás elé kerül a gyerek, a pedagógus, a sport­vezető és a szülő. Az egyikük édesapja például nem akarja a gyerek kedvét szegni, de őszintén reméli, hogy kiesnek az elő­­mérkőzések során, mert akkor az esetleges halasztási engedélyt sem kell igénybe venni, minden megy a maga útján... S mindez a sok gond, probléma egy versenyrendezési hiba, az időpont rossz megválasztása miatt! Elfogadható, hogy a húsvéti szünetig — a múltban általában ekkor került sor az UEFA-tornákra — a rossz pályák miatt nem tudtak felkészülni a csapatok, de akkor legalább mindenki nyugodt szívvel ad­hatta át magát a sportolás örömeinek, követelményeinek. Nem fenyegette az év elvesztésének a veszélye, stb. A fiatalokkal való foglalkozás felelőssége diktálja: a jövő­ben nagyobb gonddal, körültekintéssel kell a rendező szövet­ségeknek elkészíteniük az ifjúsági versenyek kiírását. S ha valamiről megfeledkeznének , az érdekelteknek idejében fel kell hívniuk rá a figyelmüket! TÁVBESZÉLŐ-JELENTÉSÜNK AZ ASZTALITENISZ VB-RŐL: Japán négy, Svédország egy egyéni aranyérmet nyert Befejeződött a kéthetes asztalitenisz-parádé Két óra leforgása alatt meg­változott a házigazdák hangu­lata a stockholmi asztalitenisz világbajnokságon. A hirtelen hangulatváltozás oka: Alser és Johansson bejutott a páros dön­tőbe. Pénteken kora délután még úgy nézett ki, hogy a világ­­bajnoki finálé teljes érdekte­lenségbe fullad, hiszen japán „házi­ döntőre’’ nem lett volna kíváncsi a hazai közönség. Egyébként is, a svéd újságok alaposan elvették az emberek kedvét az asztalitenisztől. Egy héten át mást sem tettek, csak bírálták korábbi kedvenceiket. Alser és Johansson azonban fittyet hánytak a csöppet sem hízelgő véleményekre, pompás játékkal legyőzték a páros vi­lágbajnokságra esélyes japán Hasegava, Kono-kettőst Zsúfolt ház A döntő estéjére már özön­lött a közönség az Isstadionba. Több, mint hatezer ember gyűlt össze, s a világbajnokságon első ízben alakulhatott ki forró, izzó, igazi VB-hangulat. A világbajnokság krónikájá­hoz azonban a korábbi esemé­nyért is hozzátartoznak. Nem mehetünk el szó nélkül a nagy­sikerű elődöntők mellett, hiszen a mieink is érdekelve voltak. A magyar női páros, Kóczián Éva és Jurikné, lelkes játékkal, óriási akarattal, tudásuk maxi­mumát nyújtották, négy közé jutottak, s már ezzel biztosí­tották a bronzérmüket. Férfi egyesben a nyolc között három európai játékos küz­dött a nagy feladattal, az ázsiai­ak legyőzésével. Miko és Schöler alaposan feladták a leckét Ki­­murának, illetve Kim Gsang Hó­nak. Miko egészen magas szín­vonalú játékot produkált, nem sok hiányzott ahhoz, hogy ő le­gyen a finalista. Gomozkov után Miiko volt a második európai, aki csak csekély különbséggel, mondhatni balszerencsével, ka­pott ki a japán játékostól. Schö­­ler legyőzte Kim Ceangi Hot, így a három japán mellett egy eu­rópai játékos alkotta a férfi elő­döntőt. Innen azonban már nem jutott tovább Schöler, meglehe­tősen könnyen legyőzte őt Hase­gava. Férfi egyes elődöntő: Kono— Kimura 3:1 (17, —19, 49, 13), Hasegava—Schöler 3:0 (20, 14, 9). Négy csata férfi párosban Női egyesben a négy közé ju­tásért az európaiak közül a szovjet Rudnova csatázott a leg­nagyobb sikerrel. Legyőzte Al­exaindrut, s így Fuikazu. Jama­­neka és Morisava társaságában részt vehetett az elődöntőben. Női egyes elődöntő: Fukazu— Rudnova 3:0 (14, 5, 14,) Morisa­­va—Jamanaka 3:2 (19, —17, — 21, 6, 18). Férfi párosban Alserék után az Amelin, Gomozkov—Miko Stanek mérkőzés aratta a legna­gyobb sikert. A két európai pá­ros az elődöntőben találkozott, még világbajnokságon is ritka­­ságszámba menő szédületes nagy csatát vívtak. Az ötjátszmás idegtépő küzdelemben — egy meccslabda döntött! ... Férfi páros elődöntő: Ameiin, Gomozkov—Miko, Stanek 3:3 (—20, 19, 19, —18, 20), Alser, Johansson—Hasegava, Konó 3:1 (17, 15, —17, 19). A női kettősök küzdelmében a magyar páros is érdekelve volt. A japán Jamanaka, Fu­kia­­zu-kettas azonban kemény dió­nak bizonyult, nem sikerült fel­törni. A magyar nők nem tud­tak ellen­állni a japán rohamok­nak, védekező játékuk ezúttal nem hozhatott sikert. Női páros elődöntő: Jamana­ka, Fukazu—Kóczián, Jurikné 3:1 (18, 16, —16, 8), Morisava, Hirota—Rudnova, Grinberg 3:2 (13, 19, —16, —15, 19). Vegyespáros elődöntő: Hase­gava, Jamanaka—Amelin, Rud­nova 3:1 ( — 14, 16, 17, 21). Ki­mura, Fukazu—Giiurgiuva, Ale­xandra 3:0 (9, 12, 17), így hát az asztalitenisz-vilá­g­­bajnokság egyéni döntőinek ti­zenkét japán, két szovjet és két svéd részvevője volt. Pontosab­ban: négy számban japán dön­tőre került sor. Férfi egyes. Döntő: Hasegava —Kono 3:2 (8,­­­19, —20, 14, 16). Az európai ütőfogással ját­szó Hasegava az első és az utolsó játszmában egészen imponáló fölénnyel győzött. Világbajnok: Hasegava (japán), 2. Kono (Ja­pán), 3. Ktanura (japán) és Schö­­ler (NSZK). Női egyes. Döntő: Morisava — Fukazu 3:1 (18, —15, 18, 17). Meglepetés, hogy a legutóbbi vi­lágbajnok Fukazu mindvégig esélytelen volt. Nagyon gyengén játszott és alacsony színvonalú játék után hirdethettek világbaj­nokot. Világbajnok: Morisava (Japán), 2. Fukaz­u (Japán), 3. Jamanaka (Japán) és Rudnova (Szovjetunió). Férfi páros. Döntő: Alser, Jo­hansson—Amelin, Gomozkov 3:2 (16, —19, 13, —12, 20). Végig­izgulta, végig tapsolta a közön­ség a mérkőzést. Talán csak a hazai publikum hallatlan lel­kesedésének köszönhető Alse­rék győzelme. Vert helyzetbe kerültek, a 4. játszmát egészen simán veszítették el, a az ötödik játszmában 15:9-re vezettek Go­m­­szkovék. Ekkor érthetetlenül idegeskedni kezdtek a szovjet fiúk, remegett a kezük, a nagy lehetőség szinte megbénította őket. Elvesztették előnyüket, s amikor ismét egyenlő helyzetbe kerültek, már nem tudták meg­valósítani elképzelésüket. A labdákat túlütötték, kapkodtak, idegeskedtek. Világbajnok: Al­ser, Johansson (Svédország), 2. Amelin, Gomozkov (Szovjetunió), 3. Hasegavna, Kono (Japán) és Miko, Stanek (Csehszlovákia). Női páros. Döntő: Morisava, Hirota—Jamanaka, Fukazu 3:0 (19, 17, 20). Világbajnok: Mari­sara, Hirota (Japán), 2. Jamana­ka, Fukazu (Japán), 3. Rudnova, Grinberg (Szovjetunió) és Ko­­czián, Jurikné (Magyarország) Vegyes páros. Döntő: Hase­gava, Jamanaka—Kimura, Fu­kazu 3:1 (15, 20, —19, 17). Világ­bajnok: Hasegava, Jamanaka (Japán), 2. Kimura, Fukazu (Ja­pán), 3. Amelina, Rudnova (Szov­jetunió) és Giurgiuca, Alexand­ra (Románia). A késő éjszakai órákban ért véget a világbajnokság. Ami­kor a fanfárok a világbajnoko­kat szólították, felállva ünnepelt a közönség. A kéthetes asztalitenisz-parádé utolsó mozzanatai is a sport­barátságot jelképezték. A győz­tesek és vesztesek ölelkeztek. Egy órával később a 800 szemé­lyes banketten búcsúztak egy­mástól vezetők, edzőik, verseny­zők, újságíróik. Lakatos György KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI VARSÓBÓL: Nem érdemes előre tippelni, az idegekkel játszani (Varsó, április 22.) Vannak dolgok, események, amelyeknek kimenetelét előre elkönyveljük és kész tényként rögzítjük. Va­lahogy így voltunk mi is a var­sói röplabdatornán pénteken délután a jugoszlávok elleni mérkőzés előtt. Háromjátszmás győzelmet reméltünk. És este a lengyel újságíró kollégámmal meglepődve néztünk a jugoszlá­vok veterán játékosára, Kocára, amikor a bemelegítés során megjegyezte: „Ma győzni fo­gunk.” És majdnem igaza volt. Bieliczky István csapatvezető véleménye szerint is, ezt a mérkőzést a sírból hoztuk visz­­sza, így nem szabad az idegek­kel játszani. De vegyük sorjába az esemé­nyeket. Pénteken este szép számú közönség előtt, ünnepélyes külsőségek közepette kez­dődött el a háromnapos röp­labdatorna. Az első találkozón a legjobbjait pihentető lengyel A-válogatott 55 perc alatt 3:0 (7, 10, 14) ará­nyú győzelmet aratott a lengyel B-csapat ellen. Ezután került sorra a magyar—jugoszláv ta­lálkozó. A magyar együttes a következő összeállításban ját­szott: Buzek, Molnár, Sárosi, Tatár, Flórián, Jánosi, Cs. Cza­­fik, Polányi, Policsányi. Az első játékrész első felében amolyan tapogatódzó játék folyt, majd később Tatár és Buzek felismerte, hogy a jugoszlávok a pálya belső részén tömörül­nek, így az általuk lezárt szög mellett élesen, állandóan a vo­nal szélére ütöttek és érték el pontjaikat. A második játék­rész teljesen fordított képet mu­tatott. Rengeteg elemi hibát vétet­tek a fiúk. Magabiztos, minden labdáért lelkesen küzdő magyar csapatot láthattunk ismét a harmadik játszmában. Különösen Buzek volt elemében, minden leütése pontot jelentett. Pár perc le­forgása alatt 9:2 volt javunkra az eredmény. És ekkor lélektani pillanat következett. Játékveze­tői tévedés miatt a játékosok idegesek lettek. A jugoszlávok kihasználták a megtorpanást, ejtett labdákkal szorossá tették a játszma állását, és csak Bu­zek, Molnár jól eltalált üté­seivel biztosítottuk a vezetést. A negyedik játszmában rá sem lehetett ismerni a ma­gyar csapatra. Tíz perc leforgása alatt a jugo- 4­4 Vasárnap, 1367. április 23. szlávok 11:2-re elhúztak. Ekkor erősítettünk és a közönség lel­kes buzdítása mellett már-már úgy nézett ki, hogy magára ta­lál a magyar csapat. Buzek ki­robbanó formájával 11:10-re fel is jöttünk, de két elhamarko­dott aut-ütés megpecsételte a játszma sorsát. 2:2. Régen látott, hosszan tartó küzdelem, színvonalas játék alakult ki a döntő játszmá­ban. Védekező és támadó játékunk feljavult, erőteljes befejezések jellemezték a magyar csapat fölényét. 10:4-re elhúztunk, és ekkor következtek ismét az idegtépő percek, a bosszantó elemi hibák, túlütések, nyitás­fogadások elnézése. A jugoszlá­vok részéről pedig cseles ejté­sek, keresztbeütések sorozata kiegyenlítette a játékot és 13:13- ra alakult a játszma. 15 percen keresztül folyt a küzdelem a mérkőzéslabdáért. Mindkét csa­pat hallatlanul harcolt, míg vé­gül Tatár és Buzek tett pontot a 160 percig tartó, izgalmas küzdelem végére. Végeredményben: Magyar­ország—Jugoszlávia 3:2 (10, —8, 9, —10, 13). A magyar csapat győzelme el­lenére is csak közepes játékot nyújtott, egyedül Buzek és há­rom játékrészben Tatár nyújtott átlagon felülit. A megfiatalított jugoszláv csapat sok esetben, védekezésben felülmúlta a bi­zonytalankodó magyar együt­test. Szombaton már lecsillapodtak a kedélyek, alább hagyott a tip­­pelési láz. Délelőtt a magyarok táborában alapos taktikai meg­beszélést tartott Prohászka ed­ző, majd kis városnéző séta kö­vetkezett és az esti órákban a következő összeállításban lép­tünk pályára a lengyel B-csa­pat ellen: Buzek, Molnár, Flórián, Tsatár, Nagy, Sárosi. Cs: Polányi, Polí­­csányi, Czafik. MAGYARORSZÁG — LENGYELORSZÁG B 3:0(11,10,5) Mindhárom játszmában maga­biztosan játszott a magyar csa­pat, a nagyon, lelkesen küzdő el­lenfél ellen. A lengyelek Csak helyenként tudtak ellenállni Bű­zeik, Tatár és Molnár leütései­nél,­ cseles ejtéseinek. A pénte­kinél sokkal változatosabban, kisebb hibaszázalékkal szereztük pontjainkat. A mérkőzés mindössze 50 per­cig tartott. A lengyel csapat, a II. játszmán kívül a vártnál mér­sékeltebb teljesítményt nyújtott. A magyarok közül különöse­n Molnár, Nagy és Báz elé emelke­dett kft. Ezután került sor a szombati második mérkőzésre. A lengyel A-válogatott kitűnő teljesítm­ény­n­yel 3:11 arányban győzött a jugoszláv együttes ellen. Vasárnap, a torna befejező nap­ján a magyar együttes — késő este — Lengyelország A-váloga­­tottjával mérkőzik. Csécsey József Országos úszónapok Kellemes játék a képzelettel: ha az itt jelenlevőknek csak a fele volna a jelené­s a konti­nens egyik legerősebb úszóválo­­gatottja lehetne a m­iénk . .. Székely Éva, Littomericzky Má­ria, Novák Ilonka, Tum­pek György és a többiek ... De ők már edzők, s társaik­kal éppen azért gyűltek össze a margitszigeti Sportuszoda ta­­nácstermében, hogy nagyszabá­sú, országos értekezlet kereté­ben próbálják a szakmai kérdé­seket megvitatva, elősegíteni úszósportunk kilábolását a hul­lámvölgyből ... „Vannak tehetségeink szép számmal — mondta Takács Jenő, a MUSZ elnöke, ünnepi megnyitó szavaiban. „ S jóné­­hány szakosztályban korszerű elvek, módszerek és kellő szer­vezettséggel már úgy folyik a munka, hogy reményünk lehet: három-négy év múlva ismét számottevő erőt képviselhetünk Európában.” Ezt a célt szolgálja úszó-­­ edzőink háromnapos konferen­­­­ciája is, amelynek során a leg-­­­fontosabb témák kerültek napi­­­­rendre. Érthető volt az érdeklődés és­­ örvendetes az az élénk vita­kedv, amely az egyes előadá­sok után a hallgatóság lelke­­sültségét, Igyekezetét jellem J-Q.0 2 Maróti László, a MUSZ főtitkára a legfontosabb fel­adat­okat vázol­ta edzőink előtt, s mindjárt hasz­nos tan­ácsokkal is szolgált. Arold Imre az edzéselméletről beszélt az első napon. A második alkalommal nagysikerű előadást hall­­hattunk Nádori Lászlótól, Korszerű irányzatok az úszók felkészítésében” címmel. A to­vábbiakban Peterdi Pál, a világ szaksajtójából össze­gyűjtött sze­nn­e­l­vényeke­t ismer­tet­e 1l. Az utolsó napon, vasárnap Szé­kely Éva számol be­ az ut­re­ch­ti EB, val­amimtt a mexikói előolim­­pi­ai játékokon szerzett tapasz­talatairól, Széchy Tamás és Hasz­­nos István pedig a gyermek­­újv­zók kiválasztásáról, illetve fel­ké­szít­éséről tar­t előadást. Bár érdeklődés jelentős volt, de mégsem teljes. Eddig ugyanis néhányan távol maradtak, töb­ben — minden elfogadható indok néllkül. Nem láttuk, például a pé­csieket, szegedieket, szentesieket, h­ód­mez­ő­v­ás­árh­el­yieke­t, ózd­iak­a­t, tata­bánya­iakat, győrieket,­­a KSI edzőit, többek közt. . . . Pedig bi­zonyára nem ártott volna részvé­telül. Haztfeszked­ik vívóink New York-ból Szombaton délután, szakadó esőt­ben hazaérkeztek New Yorkból vívóink: Pézsa Tibor, Horváth Zoltán, Nemere Zoltán és Szabó Sándor. Pézsa és Horváth har­madszor, Nemere és Szabó először vett részt ezen a Martini verse­nyen.­­ Először látni New York-ot le­nyűgöző élmény — mondta Szabó. — S annyi idő alatt, amit ott töl­töttünk, tulajdonképpen áttekint­hetetlen is. Ezért, hogy mi tetszett a legjobban, mire emlékszem leg­szívesebben, nem is tudnék mit kir­emelni: az egész egyben volt jó. — Az utazástól eltekintve ,­m veti közbe Nemere, aztán minden­ki sorra kap a szón. — Minden lehető gépet vagy le­­késtünk, vagy nem volt rá elint­­ézve a jegyünk — mondja Pézsa. És azzal, hogy odafelé késve indultunk, meg Londonban lekést­­ük a csatlakozást, Putyi már a repülőtérről mehetett szinte verset­nyezni — teszi még hozzá Horv­­áth, aztán ismét Szabó beszél: — Éjjel egykor értünk oda, reg­ gel volt a verseny. De ez csak en-r­­ém zavart. Zoliék már jól vívtak. Jók voltak a mezőnyök, létszámá­ban is, színvonalban is . .. jó verr­seny volt. Pézsa harmadszor volt kint. — És végre sikerült, már ameny* nyire ez egyáltalán lehetséges, mentesítenem magam a szokásos közös programoktól. Sétálgattam, nézelődtem, beszélgettem.. . . vég­re más volt ez mint a bankettek sora. — A verseny? — Pawlowski nagyon jól vívott, én még jobban, tehát ő győzött, kétszer is — mondja némi gúny*­­nyal. Horváth vág közbe: et egymagát még csak meg lehetne verni, de a zsűrit. .. Kü­­­lönben ez nem ide tartozik. — És Horváth harmadik New York-i versenye? — Én vívtam már jobban is kint, most Tibor volt elemében. Ami a szabad időmet illeti: meg­néztem mi épült, mi épül. A­­ Pennsylvania pályaudvar fölötti légtérben például már félig kész az új Madison Square Garden épülete. Ha jól írtam föl, húszez­res nézőtere lesz, aztán egy csomó mellékcsarnoka, közöttük egy hat­van pályás tekecsarnok is. Szabónak vasárnap reggel már versenyeznie kellene, Budapest­­bajnokság van. — Nem hiszem, hogy el tudok indulni — mondja. — Nincs egyet­len üzembiztos töröm se, meg fá­radt is vagyok. Nagy út­ volt, jó verseny, de nagyon jó már itthon. Új közlemények Különvonatot indít a Bp. Hon­véd SE április 30 án, vasárnap, reggel Kelenföldről a Pécsi Dó­zsa—Bp. Honvéd NB I-es labda­­rúgó-mérkőzésre. Részvételi díj 60 forint 60 fillér, jelentkezés április 24-ig XIX. (Kispest) Gábor Andor u. 10., XIII., Dózsa György út 53., valamint IBUSZ, V., Vö­rösmarty tér 5. (x) A Vasas Sportklub sportisko­lájának női kézilabda-szakosz­tályába jelentkezhetnek az 1956 —57-ben született fiatalok. A felvétel időpontja: április 23. délelőtt 9 óra, a Vasas Fáy ut­cai sporttelepén. A szakosztály vezető edzője Ignácz Ilona testnevelő tanár.

Next