Népsport, 1967. április (23. évfolyam, 65-85. szám)
1967-04-23 / 80. szám
Négy év után *. ♦ egyelre még csak április végét mutatja a naptár. Úgy tűniik, hosszú idő áll még remdelbezésre a sportegyesületekben is az új vezetőségválasztó és küldöttválasztó közgyűléséig, amelyen — szeptemberben — az MTI második kongresszusa előtt megválasztják azokat a sportembereket, sportvezetőket, akik először a megyei, illetőleg a kerületi járási és városi küldöttközgyűléseken egy hónappal később majd kijelölik az MTI kongresszusán részt vevő küldötteket. Ez a féléves, hátralevő időszak azonban valójában csak első pillantásra tűnik hosszúnak. Ez alatt az idő alatt kell a sportegyesületeknek előkészíteni a saját, új vezetőségükkel kapcsolatos javaslatokat. Ezt viszont meg kell, hogy előzze egy alapos, átgondolt, és minden területre kiterjedő vizsgálat, meg kell tárgyalni és utána kell nézni az elmúlt négy esztendő eredményes tevékenységeinek, fel kell tárni az esetleges hibák forrását is. Ez alatt az idő alatt kell megszabni a jövő eredményesebb munkájának irányelveit is. Meg kell majd tárgyalni az MTI új irányelveinek megvalósítása érdekében elvégzendő feladatokat, az alapszabály néhány módosításával kapcsolatos javaslatokat, és elő kell készíteni az egyesületek saját javai Mindez nem csekély feladatot ró az egyesületek és a területi TS-ek vezetőire. Értékelni kell az egyesületek vezetőinek eddig végzett munkáját is, meg kell vizsgálni, kik azok a sportemberek, akikre a jövő munkájában is számítani lehet. Az MTI soron következő kongresszusa előtt az eddiginél sokkal inkább aktivizálni kell az egyesületek tagságát, amelynek csak egy eredménye lehet majd: a további munkában a sportegyesületek fejlődését fogja elősegíteni. És ehhez a munkához — ha valóban gondosan akarják a ■portegyesületek elvégezni —, már most hozzá kell kezdeni... Hol a határ? Egyik sportágunk válogatott versenyzője meg nem engedhető módon beszélt a bíróval, aki történetesen a válogatott keret egyik edzője „civilben”. Ez így meglehetősen általánosan hangzik. Sokkal kézzelfoghatóbb lenne, ha konkrét nevek, helyszín és időpont is szerepelne a mondatban. Csakhogy ezúttal éppen az a célunk, hogy a sportág keretein és az egyes személyeken túllépve néhány szót ejtsünk egy olyan általános problémáról, melyet ez az egyedi eset is megvilágított. Nevezetesen arról van szó, hány lépés távolságot kell tartania az edzőnek a versenyzőtől, hogy a szakmai munka is eredményes legyen, és ne tegye ki magát hasonló inzultusoknak. Természetesen ez a távolság egyénenként és egyéniségenként más és más. De már ahhoz is, hogy az edző helyesen ítélje meg versenyzőjét, az egyszerű egymás mellett élésnél szorosabb kapcsolat szükséges. A sportoló lelki világát legalább annyira fel kell térképeznie, mint amennyire fizikai képességeivel tisztában van. A baj akkor kezdődik, mikor a versenyző első helytelen megnyilvánulásait elnézi, vagy csak késve reagál. Ha rosszul állapítja meg a határt, ameddig a „barátságban” elmehet, és csak akkor kap észbe, mikor már jócskán túlhaladta a sorompót. Mindenki előtt világos, hogy ott, ahol egy közösség eredményes munkát akar végezni, mindenekelőtt fegyelemre van szükség. Nem esik ez mindig egybe a katonás vakfegyelemmel, többnyire közös akaraton és célon alapul. De azért ez is fegyelem, s ha szükséges, az edző igenis nyúljon keményebb eszközökhöz egy-egy rendbontóval szemben — éppen a többiek érdekében. Az iskolában szigorú tanárainknak semmivel sem volt nagyobb hatalmuk felettünk, mint a gyenge kezűeknek. Mégis, mennyivel jobban tartottunk tőlük! És mennyire meggondolta volna a fent említett versenyző is minden szavát, ha olyan légkör körülötte, amelyben elképzelhetetlen így viselkednie! Kétségkívül kényes helyzet, különösen akkor, ha — mint példánkban is — az edző még nemrégiben együtt versenyzett a hozzá beosztott sportolóval, így a határig vezető utat — visszafelé kell megtennie. De meg kell tennie! A versenyzőnek pedig, mégha nincs is ínyére, alkalmazkodnia kell a megváltozott viszonyhoz. A gyakorlat szolgálatában A tudományos kutató munka jelentőségét — ha az a gyakorlat, a való élet segítője — akár az élet egyéb területén —, a testnevelési és sportmozgalomban is mindenki nagyra becsüli. Fontosságát mi sem bizonyítja jobban: az MTI legfelsőbb vezető testülete is behatóan foglalkozott a tudományos kutató tevékenység helyzetével, s hozott határozatot annak további irányára vonatkozóan. Ennek egyenes következményeként kétesztendős programot dolgoztak ki a sportmozgalmon belüli tudományos kutató munkára. Az MTI állásfoglalásának lényege: legyen mozgalmunkban a tudományos kutatás a gyakorlati testnevelési és sporttevékenység hasznos és mindennapos segítője. Ennek értelmében kellett átdolgozni a Testnevelési Tudományos Kutató Intézet kutatási programját — természetesen az eddigi kutatási témákat kell mindenekelőtt befejezni — majd a TTKI általános terveit, és az intézet kutatóinak egyéni programjait is a mozgalom legfontosabb célkitűzéseinek megfelelően kell alakítani. Mi a helyzet ma? Két fő kutatási területtel foglalkozik a TTKI. A 10—14 esztendősök sportbeli szakosodásának kérdésével, valamint aIS éves iskolai tanulók testi fejlődésének stb., a helyes oktatási módszerek kísérleti vizsgálataival. Ez utóbbi mintegy 100 tanintézetben folyik és közel tízezer diákra terjed ki. Termézetesen ezeket a vizsgálatokat és kísérleteket a tanintézetek testnevelői végzik. A TTKI tudományos munkatársai pedig inkább „testre szabott” témák feldolgozásán fáradoznak. Az egyéni igények azonban az esetek többségében nem azonosak a mozgalom igényeivel és ez is bizonyítja a változtatás szükségességét, az MTI határozatának helyességét. Első lépésként tudományos kutatóink egyéni kutatási programjainak ez évi, illetve 1968-as határidőt szabtak. Ezt követően remélhetőleg mindegyikük a mozgalom legfontosabb területeivel kapcsolatos tudományos kutatásokra kap majd megbízatást. Hasonlóan biztosak vagyunk abban, hogy a TTKI programja, munkája is egyre közelebb kerül a sportélethez, melynek nyomán mind több szakember, edző jelentheti majd ki: a tudományos területen működő kutatók — többségükben maguk is gyakorlati szakemberek — mily nagy segítséget nyújtottak munkájukhoz. idejébenA sportnak mindenekfelett álló ősi rendeltetése a nevelés. A fizikai és szellemi felkészítés, a fegyelmezett küzdenitudásra, az életben való helytállásra tanítás!... A fiataloknak ezt a két helyen való elfoglaltságát egész nor sportág nemzetközi versenynaptárának az elkészítésénél figyelembe veszik. Ezért hatott a meglepetés erejével, hogy idén az ifjúsági labdarúgó-válogatottak UEFA-tornájaegybe,esik a legfontosabb iskolai vizsgának, az érettséginek az időszakával. A tatabányai Benczének, a gyulai Dávidnak, a budapesti Lévainak, Tóthnak és Mezeinek tulajdonképpen idehaza, az írásbelin kellene számot adnia felkészültségéről, míg Törökországban a többiek a helyezésért vívnak. Nélkülük azonban nem ütőképes a csapat, Freiner Kálmán edző el sem tudja képzelni, hogy itthon hagyja őket. Nehéz választás elé kerül a gyerek, a pedagógus, a sportvezető és a szülő. Az egyikük édesapja például nem akarja a gyerek kedvét szegni, de őszintén reméli, hogy kiesnek az előmérkőzések során, mert akkor az esetleges halasztási engedélyt sem kell igénybe venni, minden megy a maga útján... S mindez a sok gond, probléma egy versenyrendezési hiba, az időpont rossz megválasztása miatt! Elfogadható, hogy a húsvéti szünetig — a múltban általában ekkor került sor az UEFA-tornákra — a rossz pályák miatt nem tudtak felkészülni a csapatok, de akkor legalább mindenki nyugodt szívvel adhatta át magát a sportolás örömeinek, követelményeinek. Nem fenyegette az év elvesztésének a veszélye, stb. A fiatalokkal való foglalkozás felelőssége diktálja: a jövőben nagyobb gonddal, körültekintéssel kell a rendező szövetségeknek elkészíteniük az ifjúsági versenyek kiírását. S ha valamiről megfeledkeznének , az érdekelteknek idejében fel kell hívniuk rá a figyelmüket! TÁVBESZÉLŐ-JELENTÉSÜNK AZ ASZTALITENISZ VB-RŐL: Japán négy, Svédország egy egyéni aranyérmet nyert Befejeződött a kéthetes asztalitenisz-parádé Két óra leforgása alatt megváltozott a házigazdák hangulata a stockholmi asztalitenisz világbajnokságon. A hirtelen hangulatváltozás oka: Alser és Johansson bejutott a páros döntőbe. Pénteken kora délután még úgy nézett ki, hogy a világbajnoki finálé teljes érdektelenségbe fullad, hiszen japán „házi döntőre’’ nem lett volna kíváncsi a hazai közönség. Egyébként is, a svéd újságok alaposan elvették az emberek kedvét az asztalitenisztől. Egy héten át mást sem tettek, csak bírálták korábbi kedvenceiket. Alser és Johansson azonban fittyet hánytak a csöppet sem hízelgő véleményekre, pompás játékkal legyőzték a páros világbajnokságra esélyes japán Hasegava, Kono-kettőst Zsúfolt ház A döntő estéjére már özönlött a közönség az Isstadionba. Több, mint hatezer ember gyűlt össze, s a világbajnokságon első ízben alakulhatott ki forró, izzó, igazi VB-hangulat. A világbajnokság krónikájához azonban a korábbi eseményért is hozzátartoznak. Nem mehetünk el szó nélkül a nagysikerű elődöntők mellett, hiszen a mieink is érdekelve voltak. A magyar női páros, Kóczián Éva és Jurikné, lelkes játékkal, óriási akarattal, tudásuk maximumát nyújtották, négy közé jutottak, s már ezzel biztosították a bronzérmüket. Férfi egyesben a nyolc között három európai játékos küzdött a nagy feladattal, az ázsiaiak legyőzésével. Miko és Schöler alaposan feladták a leckét Kimurának, illetve Kim Gsang Hónak. Miko egészen magas színvonalú játékot produkált, nem sok hiányzott ahhoz, hogy ő legyen a finalista. Gomozkov után Miiko volt a második európai, aki csak csekély különbséggel, mondhatni balszerencsével, kapott ki a japán játékostól. Schöler legyőzte Kim Ceangi Hot, így a három japán mellett egy európai játékos alkotta a férfi elődöntőt. Innen azonban már nem jutott tovább Schöler, meglehetősen könnyen legyőzte őt Hasegava. Férfi egyes elődöntő: Kono— Kimura 3:1 (17, —19, 49, 13), Hasegava—Schöler 3:0 (20, 14, 9). Négy csata férfi párosban Női egyesben a négy közé jutásért az európaiak közül a szovjet Rudnova csatázott a legnagyobb sikerrel. Legyőzte Alexaindrut, s így Fuikazu. Jamaneka és Morisava társaságában részt vehetett az elődöntőben. Női egyes elődöntő: Fukazu— Rudnova 3:0 (14, 5, 14,) Morisava—Jamanaka 3:2 (19, —17, — 21, 6, 18). Férfi párosban Alserék után az Amelin, Gomozkov—Miko Stanek mérkőzés aratta a legnagyobb sikert. A két európai páros az elődöntőben találkozott, még világbajnokságon is ritkaságszámba menő szédületes nagy csatát vívtak. Az ötjátszmás idegtépő küzdelemben — egy meccslabda döntött! ... Férfi páros elődöntő: Ameiin, Gomozkov—Miko, Stanek 3:3 (—20, 19, 19, —18, 20), Alser, Johansson—Hasegava, Konó 3:1 (17, 15, —17, 19). A női kettősök küzdelmében a magyar páros is érdekelve volt. A japán Jamanaka, Fukiazu-kettas azonban kemény diónak bizonyult, nem sikerült feltörni. A magyar nők nem tudtak ellenállni a japán rohamoknak, védekező játékuk ezúttal nem hozhatott sikert. Női páros elődöntő: Jamanaka, Fukazu—Kóczián, Jurikné 3:1 (18, 16, —16, 8), Morisava, Hirota—Rudnova, Grinberg 3:2 (13, 19, —16, —15, 19). Vegyespáros elődöntő: Hasegava, Jamanaka—Amelin, Rudnova 3:1 ( — 14, 16, 17, 21). Kimura, Fukazu—Giiurgiuva, Alexandra 3:0 (9, 12, 17), így hát az asztalitenisz-világbajnokság egyéni döntőinek tizenkét japán, két szovjet és két svéd részvevője volt. Pontosabban: négy számban japán döntőre került sor. Férfi egyes. Döntő: Hasegava —Kono 3:2 (8,19, —20, 14, 16). Az európai ütőfogással játszó Hasegava az első és az utolsó játszmában egészen imponáló fölénnyel győzött. Világbajnok: Hasegava (japán), 2. Kono (Japán), 3. Ktanura (japán) és Schöler (NSZK). Női egyes. Döntő: Morisava — Fukazu 3:1 (18, —15, 18, 17). Meglepetés, hogy a legutóbbi világbajnok Fukazu mindvégig esélytelen volt. Nagyon gyengén játszott és alacsony színvonalú játék után hirdethettek világbajnokot. Világbajnok: Morisava (Japán), 2. Fukazu (Japán), 3. Jamanaka (Japán) és Rudnova (Szovjetunió). Férfi páros. Döntő: Alser, Johansson—Amelin, Gomozkov 3:2 (16, —19, 13, —12, 20). Végigizgulta, végig tapsolta a közönség a mérkőzést. Talán csak a hazai publikum hallatlan lelkesedésének köszönhető Alserék győzelme. Vert helyzetbe kerültek, a 4. játszmát egészen simán veszítették el, a az ötödik játszmában 15:9-re vezettek Gomszkovék. Ekkor érthetetlenül idegeskedni kezdtek a szovjet fiúk, remegett a kezük, a nagy lehetőség szinte megbénította őket. Elvesztették előnyüket, s amikor ismét egyenlő helyzetbe kerültek, már nem tudták megvalósítani elképzelésüket. A labdákat túlütötték, kapkodtak, idegeskedtek. Világbajnok: Alser, Johansson (Svédország), 2. Amelin, Gomozkov (Szovjetunió), 3. Hasegavna, Kono (Japán) és Miko, Stanek (Csehszlovákia). Női páros. Döntő: Morisava, Hirota—Jamanaka, Fukazu 3:0 (19, 17, 20). Világbajnok: Marisara, Hirota (Japán), 2. Jamanaka, Fukazu (Japán), 3. Rudnova, Grinberg (Szovjetunió) és Koczián, Jurikné (Magyarország) Vegyes páros. Döntő: Hasegava, Jamanaka—Kimura, Fukazu 3:1 (15, 20, —19, 17). Világbajnok: Hasegava, Jamanaka (Japán), 2. Kimura, Fukazu (Japán), 3. Amelina, Rudnova (Szovjetunió) és Giurgiuca, Alexandra (Románia). A késő éjszakai órákban ért véget a világbajnokság. Amikor a fanfárok a világbajnokokat szólították, felállva ünnepelt a közönség. A kéthetes asztalitenisz-parádé utolsó mozzanatai is a sportbarátságot jelképezték. A győztesek és vesztesek ölelkeztek. Egy órával később a 800 személyes banketten búcsúztak egymástól vezetők, edzőik, versenyzők, újságíróik. Lakatos György KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI VARSÓBÓL: Nem érdemes előre tippelni, az idegekkel játszani (Varsó, április 22.) Vannak dolgok, események, amelyeknek kimenetelét előre elkönyveljük és kész tényként rögzítjük. Valahogy így voltunk mi is a varsói röplabdatornán pénteken délután a jugoszlávok elleni mérkőzés előtt. Háromjátszmás győzelmet reméltünk. És este a lengyel újságíró kollégámmal meglepődve néztünk a jugoszlávok veterán játékosára, Kocára, amikor a bemelegítés során megjegyezte: „Ma győzni fogunk.” És majdnem igaza volt. Bieliczky István csapatvezető véleménye szerint is, ezt a mérkőzést a sírból hoztuk viszsza, így nem szabad az idegekkel játszani. De vegyük sorjába az eseményeket. Pénteken este szép számú közönség előtt, ünnepélyes külsőségek közepette kezdődött el a háromnapos röplabdatorna. Az első találkozón a legjobbjait pihentető lengyel A-válogatott 55 perc alatt 3:0 (7, 10, 14) arányú győzelmet aratott a lengyel B-csapat ellen. Ezután került sorra a magyar—jugoszláv találkozó. A magyar együttes a következő összeállításban játszott: Buzek, Molnár, Sárosi, Tatár, Flórián, Jánosi, Cs. Czafik, Polányi, Policsányi. Az első játékrész első felében amolyan tapogatódzó játék folyt, majd később Tatár és Buzek felismerte, hogy a jugoszlávok a pálya belső részén tömörülnek, így az általuk lezárt szög mellett élesen, állandóan a vonal szélére ütöttek és érték el pontjaikat. A második játékrész teljesen fordított képet mutatott. Rengeteg elemi hibát vétettek a fiúk. Magabiztos, minden labdáért lelkesen küzdő magyar csapatot láthattunk ismét a harmadik játszmában. Különösen Buzek volt elemében, minden leütése pontot jelentett. Pár perc leforgása alatt 9:2 volt javunkra az eredmény. És ekkor lélektani pillanat következett. Játékvezetői tévedés miatt a játékosok idegesek lettek. A jugoszlávok kihasználták a megtorpanást, ejtett labdákkal szorossá tették a játszma állását, és csak Buzek, Molnár jól eltalált ütéseivel biztosítottuk a vezetést. A negyedik játszmában rá sem lehetett ismerni a magyar csapatra. Tíz perc leforgása alatt a jugo- 44 Vasárnap, 1367. április 23. szlávok 11:2-re elhúztak. Ekkor erősítettünk és a közönség lelkes buzdítása mellett már-már úgy nézett ki, hogy magára talál a magyar csapat. Buzek kirobbanó formájával 11:10-re fel is jöttünk, de két elhamarkodott aut-ütés megpecsételte a játszma sorsát. 2:2. Régen látott, hosszan tartó küzdelem, színvonalas játék alakult ki a döntő játszmában. Védekező és támadó játékunk feljavult, erőteljes befejezések jellemezték a magyar csapat fölényét. 10:4-re elhúztunk, és ekkor következtek ismét az idegtépő percek, a bosszantó elemi hibák, túlütések, nyitásfogadások elnézése. A jugoszlávok részéről pedig cseles ejtések, keresztbeütések sorozata kiegyenlítette a játékot és 13:13- ra alakult a játszma. 15 percen keresztül folyt a küzdelem a mérkőzéslabdáért. Mindkét csapat hallatlanul harcolt, míg végül Tatár és Buzek tett pontot a 160 percig tartó, izgalmas küzdelem végére. Végeredményben: Magyarország—Jugoszlávia 3:2 (10, —8, 9, —10, 13). A magyar csapat győzelme ellenére is csak közepes játékot nyújtott, egyedül Buzek és három játékrészben Tatár nyújtott átlagon felülit. A megfiatalított jugoszláv csapat sok esetben, védekezésben felülmúlta a bizonytalankodó magyar együttest. Szombaton már lecsillapodtak a kedélyek, alább hagyott a tippelési láz. Délelőtt a magyarok táborában alapos taktikai megbeszélést tartott Prohászka edző, majd kis városnéző séta következett és az esti órákban a következő összeállításban léptünk pályára a lengyel B-csapat ellen: Buzek, Molnár, Flórián, Tsatár, Nagy, Sárosi. Cs: Polányi, Polícsányi, Czafik. MAGYARORSZÁG — LENGYELORSZÁG B 3:0(11,10,5) Mindhárom játszmában magabiztosan játszott a magyar csapat, a nagyon, lelkesen küzdő ellenfél ellen. A lengyelek Csak helyenként tudtak ellenállni Bűzeik, Tatár és Molnár leütéseinél, cseles ejtéseinek. A péntekinél sokkal változatosabban, kisebb hibaszázalékkal szereztük pontjainkat. A mérkőzés mindössze 50 percig tartott. A lengyel csapat, a II. játszmán kívül a vártnál mérsékeltebb teljesítményt nyújtott. A magyarok közül különösen Molnár, Nagy és Báz elé emelkedett kft. Ezután került sor a szombati második mérkőzésre. A lengyel A-válogatott kitűnő teljesítménynyel 3:11 arányban győzött a jugoszláv együttes ellen. Vasárnap, a torna befejező napján a magyar együttes — késő este — Lengyelország A-válogatottjával mérkőzik. Csécsey József Országos úszónapok Kellemes játék a képzelettel: ha az itt jelenlevőknek csak a fele volna a jelenés a kontinens egyik legerősebb úszóválogatottja lehetne a miénk . .. Székely Éva, Littomericzky Mária, Novák Ilonka, Tumpek György és a többiek ... De ők már edzők, s társaikkal éppen azért gyűltek össze a margitszigeti Sportuszoda tanácstermében, hogy nagyszabású, országos értekezlet keretében próbálják a szakmai kérdéseket megvitatva, elősegíteni úszósportunk kilábolását a hullámvölgyből ... „Vannak tehetségeink szép számmal — mondta Takács Jenő, a MUSZ elnöke, ünnepi megnyitó szavaiban. „ S jónéhány szakosztályban korszerű elvek, módszerek és kellő szervezettséggel már úgy folyik a munka, hogy reményünk lehet: három-négy év múlva ismét számottevő erőt képviselhetünk Európában.” Ezt a célt szolgálja úszó- edzőink háromnapos konferenciája is, amelynek során a leg-fontosabb témák kerültek napirendre. Érthető volt az érdeklődés és örvendetes az az élénk vitakedv, amely az egyes előadások után a hallgatóság lelkesültségét, Igyekezetét jellem J-Q.0 2 Maróti László, a MUSZ főtitkára a legfontosabb feladatokat vázolta edzőink előtt, s mindjárt hasznos tanácsokkal is szolgált. Arold Imre az edzéselméletről beszélt az első napon. A második alkalommal nagysikerű előadást hallhattunk Nádori Lászlótól, Korszerű irányzatok az úszók felkészítésében” címmel. A továbbiakban Peterdi Pál, a világ szaksajtójából összegyűjtött szennelvényeket ismertete 1l. Az utolsó napon, vasárnap Székely Éva számol be az utrechti EB, valamimtt a mexikói előolimpiai játékokon szerzett tapasztalatairól, Széchy Tamás és Hasznos István pedig a gyermekújvzók kiválasztásáról, illetve felkészítéséről tart előadást. Bár érdeklődés jelentős volt, de mégsem teljes. Eddig ugyanis néhányan távol maradtak, többen — minden elfogadható indok néllkül. Nem láttuk, például a pécsieket, szegedieket, szentesieket, hódmezővásárhelyieket, ózdiakat, tatabányaiakat, győrieket,a KSI edzőit, többek közt. . . . Pedig bizonyára nem ártott volna részvételül. Haztfeszkedik vívóink New York-ból Szombaton délután, szakadó esőtben hazaérkeztek New Yorkból vívóink: Pézsa Tibor, Horváth Zoltán, Nemere Zoltán és Szabó Sándor. Pézsa és Horváth harmadszor, Nemere és Szabó először vett részt ezen a Martini versenyen. Először látni New York-ot lenyűgöző élmény — mondta Szabó. — S annyi idő alatt, amit ott töltöttünk, tulajdonképpen áttekinthetetlen is. Ezért, hogy mi tetszett a legjobban, mire emlékszem legszívesebben, nem is tudnék mit kiremelni: az egész egyben volt jó. — Az utazástól eltekintve ,m veti közbe Nemere, aztán mindenki sorra kap a szón. — Minden lehető gépet vagy lekéstünk, vagy nem volt rá elintézve a jegyünk — mondja Pézsa. És azzal, hogy odafelé késve indultunk, meg Londonban lekéstük a csatlakozást, Putyi már a repülőtérről mehetett szinte versetnyezni — teszi még hozzá Horváth, aztán ismét Szabó beszél: — Éjjel egykor értünk oda, reg gel volt a verseny. De ez csak en-rém zavart. Zoliék már jól vívtak. Jók voltak a mezőnyök, létszámában is, színvonalban is . .. jó verrseny volt. Pézsa harmadszor volt kint. — És végre sikerült, már ameny* nyire ez egyáltalán lehetséges, mentesítenem magam a szokásos közös programoktól. Sétálgattam, nézelődtem, beszélgettem.. . . végre más volt ez mint a bankettek sora. — A verseny? — Pawlowski nagyon jól vívott, én még jobban, tehát ő győzött, kétszer is — mondja némi gúny*nyal. Horváth vág közbe: et egymagát még csak meg lehetne verni, de a zsűrit. .. Különben ez nem ide tartozik. — És Horváth harmadik New York-i versenye? — Én vívtam már jobban is kint, most Tibor volt elemében. Ami a szabad időmet illeti: megnéztem mi épült, mi épül. A Pennsylvania pályaudvar fölötti légtérben például már félig kész az új Madison Square Garden épülete. Ha jól írtam föl, húszezres nézőtere lesz, aztán egy csomó mellékcsarnoka, közöttük egy hatvan pályás tekecsarnok is. Szabónak vasárnap reggel már versenyeznie kellene, Budapestbajnokság van. — Nem hiszem, hogy el tudok indulni — mondja. — Nincs egyetlen üzembiztos töröm se, meg fáradt is vagyok. Nagy út volt, jó verseny, de nagyon jó már itthon. Új közlemények Különvonatot indít a Bp. Honvéd SE április 30 án, vasárnap, reggel Kelenföldről a Pécsi Dózsa—Bp. Honvéd NB I-es labdarúgó-mérkőzésre. Részvételi díj 60 forint 60 fillér, jelentkezés április 24-ig XIX. (Kispest) Gábor Andor u. 10., XIII., Dózsa György út 53., valamint IBUSZ, V., Vörösmarty tér 5. (x) A Vasas Sportklub sportiskolájának női kézilabda-szakosztályába jelentkezhetnek az 1956 —57-ben született fiatalok. A felvétel időpontja: április 23. délelőtt 9 óra, a Vasas Fáy utcai sporttelepén. A szakosztály vezető edzője Ignácz Ilona testnevelő tanár.