Népsport, 1967. június (23. évfolyam, 109-129. szám)
1967-06-02 / 109. szám
Csak nagyon körültekintően ! Angliában néhány újság hevesen tiltakozott a változtatás lehetőségének a felvetése ellen is, de hangjukat még a konzervatív szigetországban is elnyomta az új lehetőségeket kereső, a sportág jövőjét megnyugtatóan rendezni akarók vitája. És világszerte értekezleteket tartottak. Nyilatkoztak a kérdésről a FIFA elnökségi tagjai, sőt a kísérletek is folytak már. S a sok millió szurkoló kíváncsian várja: mi születik a vajúdásból? Mennyire sokféleképpen látjuk és magyarázzuk a tüneteket, az kiderült a lapunk hasábjain hónapokon keresztül folyt vitából is. Hazai és külföldi szakemberek, szurkolók százai szóltak hozzá a kérdéshez, s még ma is szép számmal érkeznek a levelek szerkesztőségünkbe. És szinte nincs két nyilatkozat, írás, amelyben valamennyi gondolat megismétlődne. (Itt mondunk köszönetet azoknak az olvasóinknak, akiknek hozzászólását helyhiány miatt nem tudtuk közölni, de véleményüket a tapasztalatok levonásánál természetesen figyelembe vettük.) A szabályok ma is jók, de... Hegyi Gyula, az MLSZ elnöke vetette fel elsőként lapunk vitájában azt a gondolatot, hogy a jelenlegi szabályok keretei között nőttek fel az elmúlt idők világhírű csapatai, játékosegyéniségei. Olyan klasszisok, akiknek a teljesítménye ma is osztatlan örömet és élvezetet nyújtana. Érdemes tehát nagyon alaposan megnézni: vajon a szabályokban van-e a hiba?! Nemzetközi szinten sem áll egyedül ezzel a véleményével, mégis várható — a nemzetközi sportélet különböző porondjain elhangzottakból erre lehet következtetni — legkésőbb a világbajnokság után bizonyos szabályokat megváltoztat a nemzetközi szövetség. Hogy miből adódik ez a látszólagos ellentmondás? Mindenekelőtt abból, hogy e jelenlegi szabályok csak kereteket, lehetőségeket biztosítanak ez élvezetes, sportszerű játékra, a szurkoló igényeit kielégítő támadójátékra, de nem ösztönzik erre a csapatokat. Sőt, a játékvezetők sem léphetnek fel kellő eréllyel a taktikai szabálytalanságok, időhúzás bizonyos formái ellen. Az igazság kedvéért ehhez hozzá kell tenni ,— hisz ezt bizonyította a világbajnokság is —, hogy nemzetközi viszonylatban, sőt egy-egy országon belül is a bírók nem egyöntetűen alkalmazzák a szabályokat, ami újabb kiskapukat nyit a nem pozitív irányban ható törekvések előtt Amikor a Győr csapata Portugáliában járt, Elek Schwarcz, a Benfica edzője elkeseredve magyarázta: " A mi közönségünk gólokat akar látni, és a klub elnöksége megköveteli tőlem, hogy ezt az igényt kielégítsem. Nekem tehát mindenki ellen nyílt sisakkal kell játszani ... Az Inter mecénása, Moratti, ilyen szempontból is szabad kezet adott Herrerának, arra számítva, hogy egy másfajta örömmel, a győzelem mámorával elégíti majd ki a csapat híveit. S az Inter megteremtette a cattenacciót, amit a világon anynyi csapat, köztük jó néhány magyar is — rekopirozott. Igen ám, de az Interen kívül csak nagyon kevés együttesnek sikerül ismételten kiharcolni a győzelmet ezzel a nagy százalékban passzív hadrenddel. Viszont a művészetté fejlődött világviszonylatban a védekezés, alaposan visszaesett a gólok s ezzel együtt a nézők száma is ... A támadókedvet jutalmazni — a taktikai szabálytalanságokat szigorúbban büntetni! A vitánkban elhangzott valamennyi javaslatot lehetetlen néhány pontba tömöríteni. A törekvés azonban, amelyek irányába hatni akarnak, rögzíthető. A szakemberek és a szurkolók nagy része is felemelte szavát a támadó jellegű játéknak az eddiginél ösztönzőbb jutalmazása érdekében. Ebbe a gondolatkörbe tartozik bele a lesszabály eltörlése vagy korlátozása, a pályának több távra való beosztása, az oldalbedobásolmak lábbal való elvégzése, a kis- és nagyszöglet bevezetése, a kapu nagyobbítása és — nem utolsósorban — egy olyan pontozásos rendszer alkalmazása, amely az eddiginél jóval előnyösebb helyzetet biztosítana a több gólt elérő csapatnak. Részben ugyanezt a célt akarták másik oldalról megközelíteni azok, akik a szabálytalanságoknak a szigorúbb megtorlása érdekében emelték fel szavukat. Hiszen a büntetőterület megnagyobbításával, a sorfal nélküli szabadrúgások bevezetésével, a nyilvánvaló szabálytalanságoknak — bárhol történjenek is — 11-essel való büntetésével, az időleges kiállításokkal, a kapusok stb. időhúzásának megtorlásával, azzal a javaslattal, hogy vezessék, ki hány szabálytalanságot követ el, s bizonyos számú rossz pont esetén zárják ki a durvákat a további játékból — egyszóval mindezzel az alkotni, gólokat rúgni akaró csapatot védenék a javaslattevők. A FIFA elnökségi tagok nyilatkozatából ítélve már csak idő kérdése, hogy korlátozzák a kapusok időhúzási lehetőségeit és megengedjék a játékoscserét. Joggal feltételezhetjük, hogy különösebb veszély nélkül be lehetne vezetni a gólmatörekvést szorgalmazó új pontrendszert is. Emellett fontosnak tartanánk, hogy a sport ősi alapszabálya — a jobbnak diadalmaskodnia kell! — már a közeljövőben kellő súlyt kapjon. Mert lehetetlen dolog, hogy valaki, áld a játék tudományából csak egy bizonyos szántig jut el, viszont művészi tökélyre emeli a kiállítással nem büntethető szabálytalanságok alkalmazását — az is megtalálja a saját számításait... A játék arculatát lényegesen megváltoztató javaslatokat azonban, úgy véljük, nagyon alaposan meg kell vitatni, huzamosabb időn keresztül ki kell próbálni, még mielőtt a nemzetközi szerv egyáltalán érdemileg foglalkozna vele. Ne hanyagoljuk el más sportágak tapasztalatait! A labdarúgósportban jelenleg tapasztalható vajúdáson szinte kivétel nélkül átment a többi labdajáték. Voltak szövetségek, amelyek csak későn figyeltek fel a figyelmeztető jelekre, s ezért például teljesen megszűnt a nagypályás kézilabda. Elég kisétálni az uszodába egy bajnoki mérkőzésre és meggyőződhetünk róla, milyen rendkívül nehéz helyzetet teremtett a vízilabdasport életében egy-két, csupán elméleti feltételezések alapján hozott szabályváltoztatás. Egy versenyzőgeneráció életében többször is átformálódtak az alapkövetelmények és senki sem tudja megmondani, hogy jövőre megállapodik-e végre a lavina, nem kerülnek-e újabb probléma elé a vízilabdázók?! A kosárlabdázóknak szerencséjük volt, mert a nemzetközi szövetség által elfogadott változtatások jó részét Amerikában már előtte, bajnokságok keretében kipróbálták. Egy megtisztult, a lényegtelent elhanyagoló, a fontosat kellő súllyal kidomborító javaslat felett kellett tehát dönteni. A két sportág nemzetközi elterjedése, vonzereje, nemzetközi versenyprogramja között lényeges eltérések mutatkoznak. Labdarúgásban nehéz lenne elképzelni, hogy akár Európában, akár Dél-Amerikában, a kísérlet kedvéért, más szabályok szerint futballozzanak. És mégis , valami hasonlóra lenne szükség! Nem elég, ha csak bizonyos osztályokban, vagy mondjuk az ifik versenysorozatában próbálják ki az elképzeléseket, mert előre tudnunk kell, hogy a különböző lehetőségekkel hogyan élnek a legjobbak és ugyanakkor velük szemben is — a gyengébbek? A labdarúgósport jövője szempontjából felelősségteljes időket élünk és reméljük, hogy mindazok, akiknek hatásuk van a szabályok formálására, ezt kellő súllyal át is érzik. Borbély Pál Labdarúgó-szabály vitánk összegezése Dr. Csapatkapitány a kísérletéra Előbb a tényeket A magyar női kslabda-válogatott 1965-ben világbajnokságot nyert. Ezt követően, egészen a múlt hét végéig nem játszott hivatalos országok közötti mérkőzést. Közben a világbajnok együttesből többen kiváltak különféle okok miatt — fel kellett frissíteni a gárdát. Tartalékok és újoncok tették ki a csapat zömét, így utaztak a Szovjetunióba, egy nemzetközi tornára. Belorusszia csapata és a szovjet utánpótlás-válogatott mellett két alkalommal is találkoztak lányaink a Szovjetunió legjobbjaival. Mindkétszer vereséget szenvedtek. A következő világbajnokság 1968 novemberében, éppen a Szovjetunióban lesz. A felkészülési programról. Egy esztendő elsuhant, különösebb feladata nem volt válogatottunknak. Ez idén tavasszal kezdtek fokozottabb közös munkához. A keret — mint már említettük — alaposan kibővült, helyet kaptak benne azok a fiatalok, akik a junior VB-n jól szerepeltek, és azok az idősebbek, akik a bajnoki mérkőzéseken huzamosabb időn át kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Az idei első feladat a szovjetunióbeli szereplés volt, jelentősebb erőpróbának ígérkezik még e hónap végén, a Zágrábkupa viadal — melyen a jugoszláv, a román és a lengyel válogatott is szerepel —, valamint az év végén a Bukarest Kupa. Aligha tekinthető szerencsésnek, hogy első ellenfélként a rendkívüli játékerejű szovjet válogatottra esett a választás ... Még nem formálódtak csapattá a játékosok — egyesek formája is kívánnivalót hagy még maga után. frissítés — ha az újoncok még nem is bizonyítottak minden téren — sikerült! (A minszki teljesítményeket Török Bódog edző beszámolója alapján értékeltük.) Horváth Klára máris jól játszott, s később ennél is többet várhatunk tőle. Gól veszélyesebb lehet, ha nem csupán párhuzamosan mozog a kapuvonallal, hanem többet vállalkozik meredek betörésekre. Bujdosó Ágota teljesítménye — igaz, csak időnként — a jó formában levő Rothermel teljesítményével vetélkedett. Kóréné, a pécsiért újonca, elfogódottság nélkül, nagy ambícióval és igen ügyesen játszott. A másik vidéki, a veszprémi Tóth-Harsányi sem csupán az, átlagot meghaladó magasságával tűnt ki. A minszki nézők felszisszentek, mikor pályára lépése után 4 perc alatt, két góllal terhelte a kitűnő Hudeszova kapuját. A VB-ig, nagy szorgalommal, még sokat fejlődhet Az első találkozó után megírtuk: akadozott a csapat védőmunkája. A második szovjet—magyar mérkőzésen még feltűnőbb hibák voltak. Nem csupán az összeszokottság hiánya miatt — az összpontosítás hiánya is mutatkozott lányainkon. A korábban begyakorolt támadási formák nem voltak gördülékenyek, a védekezés sem volt egységes, nem volt rendszer a játékban. Ennyit a csapatról, a beálló a játékban többre képes. E poszt érdekesen alakulhat Tóth-Harsányi révén a magasbeállóval. Romhányiné még messze van legjobb formájától — így csak percekig tudja betölteni az irányító szerepkört. Balogh pedig — egyelőre — mintha gépiesen irányítaná társait. Kóróné fejlődéséhez sok játéklehetőség kell. Gidától nagyobb gólra törést lehet remélni. Tizenhét hónap van még a VB-ig. Most kell nagyobb sebességre kapcsolni válogatottunknak , az idő elegendőnek látszik a megfelelő felkészülésre. A lehetőségek adva vannak. A játékosokban van akarat, s ez most szervesen kapcsolható a csapatérdekekkel is. Elképzelhető, hogy a válogatott fokozottabb munkája a következő hónapokban időlegesen több edzésnapon kivonja a válogatottjelölteket az egyesületi munkából. Ha a szükség úgy kívánja , segítsenek a klubedzők, a későbbi eredmény az ii munkájukat is dicsérheti majd. Azt tartjuk, nagyobb teljesítmény szükséges egyénileg és a csapatmunka tekintetében is, mint 1965-ben Dortmundban , amennyiben világbajnokhoz méltó eredményt szeretnének elérni Moszkvában. Kísérleti állapotban van a női kézilabda-válogatott. E kísérlet „ára” volt a Minszkben elszenvedett két vereség. Ha ezek tapasztalatait is megfelelően hasznosítjuk , másfél év múlva nyugodtan mondhatjuk: megérte. (sz. gy.) A csapatkapitány egyáltalán nem a csapat „nagy öregje’”. Két okból sem lehet az. Az egyik: május 18-án ünnepelte 23. születésnapját. A másik: egy huszonhárom éves, csinos lányra sokféle jelző ráillik, de a „nagy” nem ezek közé tartozik. Akkor hát miért ő a csapatkapitány? . Ennek már jóval több oka van, mint kettő. Kezdve attól, hogy Harkányi Ágnes a HSC egyik legeredményesebb asztaliteniszezője. Minden eredményét nehéz is lenne felsorolni. Vázlatosan néhány, alig másfél éves játék után 1960- ban már Budapest ifjúsági bajnoka , párosban. Már ekkor jelenlegi edzője, Dr. Neumann Ferenc készítette fel a versenyekre, s az előbb említett ifjúsági bajnokságot még kétszer „hozta”. Amíg csak ifjúsági korú , mindig ifjúsági bajnok is. Mint felnőtt, ha nem is az első percektől kezdve, de szintén hozza az eredményeket. Az idén is, a magyar bajnokság döntőjének résztvevője — párosban, Csőkével együtt — második. S ez a második helyezés már azt is jelenti — felkerül a magyar ranglistára. Tizenharmadikként. S a tizenhármas szám, még egyszer jelentős dátuma lett életének. Május 13-án doktorrá avatták. A szakma szabályai követelik meg: „sztorit” kérünk tőle. Nevetve meséli: — Vége volt a magyar bajnokság döntőjének, 3:2-re kikaptunk. Jött egy újságíró, s megkérdezte: minek tulajdonítom ezt az előkelő helyezést? Mondom: talán annak, hogy az elmúlt két hónapban ha háromszor volt ütő a kezemben ... Nem hitte el. Azt hitte , be akarom csapni. Pedig így igaz. A doktori címet nem adták ingyen ... Most meg mi nevetünk. Mert a csapatkapitányra nem ez jellemző. Az edző felkérés nélkül is másfajta „sztorit” mesél. — Ági? Hat éve egy bálba nem ment el. Tanult, edzésre járt, versenyzett. Nincs két hete, hogy egyetemi évfolyamtársa meghívta az esküvőjére. Véletlenül úgy alakult, hogy az esküvő dátuma és a mi NB I-es mérkőzésünk egybeesett. Mondanom sem kell: Ági a bajnoki mérkőzésre jött el... Mi viszont már mondtuk: számtalan oka van, hogy Harkányi Ágnes dr. a csapatkapitány. Illetve lesz is még jó ideig. Mert, ahogy ő is mondta, néhány évig még játszani szeretne. Meg győzni is. S a jövőben nem is csupán párosban. Ehhez persze az eddiginél is többet akar majd dolgozni. Szabad ideje több lesz, mint eddig volt. Mert munkahelyén, a 21. AKÖV-nél, ahol igazgatási előadó, csak nyolc órát kell dolgoznia. Utána ráér... Még egy utolsó kérdés a csapatkapitányhoz: — És a magánélete? —J Ó, az nagyszerűen alakult. Vőlegényem párbajtőröző. Munka után ő is edzésre jár. Sőt. Még több időt tölt edzéssel, mint én. De azért nem fogok unatkozni. Németből is, angolból is most készülök a nyelvvizsgára ... Csak emlékeztetőül: tizenharmadik a ranglistán. Amely az asztalitenisz-eredmények alapján készült ... (nol) NEMZETKÖZI HÍLÉIOK 1966-BM A STATISZTIKA TÜKRÉBEN Sakkozóink múlt évi legnagyobb versenye a Havannában megrendezett sakkolimpia volt. A Portisch, Szabó, Bilek, Lengyel, Forintos, Bárczay összetételű magyar csapat a harmadik helyen végzett. ♦ Felnőtt és ifjúsági sakkozóink ezenkívül 31 nemzetközi versenyen szerepeltek. Helyezéseik megoszlása: 1.: 6, II.: 6, III.: 0, IV.: 5, V.: 6, VI.: 5, összesen: 37. , ' ' -■ A csapat felfrissítése egyrészt a külső körülmények hatására történt , másrészt adva voltak a valóban tehetséges kézilabdázók, akiknek a csapatba építése sikerrel kecsegtető a szakvezetés számára. A r-rW**@ • • •. A csapatrészek teljesítménye még nem megnyugtató. Kapusaink, fetűnő sorozat után, hoszszú percekig gyengén védtek. Rothermel is. Bujdosó is képes lényegesen egyenletesebb teljesítményre. Egyelőre nincs igazán gól veszélyes szélső a csapatban. Jányáné, Lengyel és a „szükségszélsőt” játszó Balogh klubcsapatukban más feladatot látnak el. Együttesünk jobb oldala megnyugtató lehet később, ahol egy bátor Hajelené és Horváth személyében gólveszélyes lövőkkel rendelkezünk. Sajnos, még nincsenek bal oldali átlövőint. Csenkiné és Ignácz Péntek, 1967. Június 2.3 KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI AZ ÖKÖLVÍVÓ ERRŐL: A döntők következnek Befejeződtek az Európa-bajnokság elődöntői a Pallazzo Delio Sportban. Tíz ország húsz versenyzője jutott el a péntek esti döntőbe. A listát a lengyelek vezetik öt versenyzővel, de nekünk sajnos nincs káért izgulnunk. Jogos elkeseredés A vereséget a sántában is el kell tudni viselni. Gúla és Gáli, az elődöntőben legyőzött két versenyzőink a mérkőzésből. — Sajnos már az elődöntő előtti éjjel sem tudtam aludni, annyira izgultam — kezdte Gúla László. — Ballal túl keveset ütöttem a győzelemhez, jobbal viszont képtelen voltam igazán jól elkapni Grudzient, most kikaptam, de mégegyszer nem győz le a lengyel bajnok. — Óriási lehetőséget szalasztottam el — kesergett Gáli István. — az első menetben most is úgy érzem, jobb voltam. A második kiegyenlített küzdelmet hozott, a harmadikban azonban nem bírtam tovább idegekkel. Talán két percen múlt az egész, de mindig csak Kajdi leporírozása járt az eszemben. Kajdi nyilvánvaló lepontozása fölött huszonnégy órával a mérkőzés után is nehéz napirendre térni. — Kulej az első két menetben nem tudott megütni. A harmadikat pedig megnyertem — mondta Kajdi János. — Ilyen „vereséget” sajnos nagyon nehéz elviselni. Csapatunk elkeseredése feltétlenül jogos. Az egyébként mindig higgadt, tárgyilagos Papp Lászlót is teljesen letörte a tanítványát ért méltánytalanság. — Egyszerűen nem tudok mit mondani. Nem tudom megérteni, hogyan, mivel hozhatták ki Kulejt 2—3 pontos győzelmét. Kajdi dicsérete Nemcsak a lelátó, hanem a sajtópáholy hangulatát is alaposan felborzolta Kulej győzelmének a kihirdetése. Még jó néhány lengyel újságíró is Kajdit látta jobbnak, és a legjellemzőbb a közismert varsói rádióriporter, Bogdán Tomasevszki véleménye: — Második évtizede kísérem ökölvívóinkat, de először fordult elő, hogy a mérkőzés végén nem mertem Kulej győzelmét az egyenes közvetítéskor az eredményhirdetés előtt bemondani. Mint lengyel, természetesen örülök Kulej döntőbejutásának, de megvallom őszintén, Kajdi harmadik menete csodálatos volt. A jelenlegi mezőny kétségkívül legjobb, legképzettebb ökölvívója esett ki a hajáival. Mindez természetesen sovány vigasz, és a krónikák a fiatal szovjet segédedző, Radonyak mester szavait sem sokáig őrzik, aki szerda este az öltözőfolyosón megölelte, és így vigasztalta az elkeseredett Kajdit: Te győztél! Tíz döntő Hát igen, a Berlinben és a korábbi világversenyeken kiemelkedő teljesítményt nyújtó szovjet ökölvívók Rómára, érthetetlenül visszaestek. Egyedül talán a szőke, huszonkét éve ellenére kopaszodó Dan Pozdnyek tudja megközelíteni, de ő sem éri el igazán berliinii imponáló formáját. Itt Rómában csak egy berlini döntő ismétlődik, Pozdnyak és Gerber újra találkozik, de a berláni győztesek közül Rómában már csak Kulej, Agajev és Pozdnyak védheti meg elsőségét. Az elődöntőik szerda éjjeli eredményei (elöl a győzteseik). Nagyváltósúly: Stahorsziki (lengyel ) — Stcantien (csehszlovák), Agajev (szovjet) —Kovács (román). Középsúly: Kiszeljov (szovjet)— Hejdusk (csehszlovák), Casarol (olasz) —Chivar (román). Félnehézsúly: Gerber (nyugatnémet) — Pinto (olasz), a 3. menetben döntő fölény: Pozdnyak (szovjet) —Monea (román), a 2. menetben kiütés. Nehézsúly: Baruzai (olasz) Pandov (bolgár), Boddiington (angol)—Schlegel (NDK). A péntek esti döntőben a következő parok mérkőznek (légsúlytól felfelé): Sipsak (lengyel) — Ciuca (román), Frascher (nyugatnémet — Giju (román), Petek (lengyel) — Tatar (török), Vujin (jugoszláv )—Grudzien (lengye), Kulej (lengyel)—V. Frolov (szovjet), Nemecek (csehszlovák) — Wolike (NDK), Stahorszki (lengyel) — Agajev (szovjet), Kiszeljov | (szovjet) — Casat (olasz), Gerber | (nyugatnémet) — Pozdnyak (szovjet), Baruzissi (olasz) — Boddington (angol), Vad Dezső Tenisz NB I Férfi mérkőzés: VTSK —DVTK 9:0, Diósgyőr, Jánosó—Kádár 6:2, 6:3, 6:3. Machán—Dröseler 1:0 állásnál Droesler közéért ülés miatt feladta. Kovác©—Kurmai 1:6, 2:6, 6:2, 6:1, 6:0. Kőitál — Szítilia 13:11, 6:4, 6:3. Vadócz— Molnár 13:11, 6:2, 6:2. Kováik— Kovács 8:6, 6:0, 6:1. Jancsó, Kovács— Kádár, Kovács 4:6, 6:3, 6:4, Medián, Koltai—Szitka, Molnár 6:1, 6:1, Vadócz, Novátic— Horváth, Ternek 6:1, 7:5. MEDOLUZ © MiejZSiMlNPa. - Kapható a KERAVILL-nál és az áruházak műszaki osztályán