Népsport, 1967. december (23. évfolyam, 239-260. szám)
1967-12-01 / 239. szám
LABDARÚGÉS, 1967 ) Magyarok a nemzetközi porondon (I.) Aat (Eiaktáik mondám, hogy egy ország labdarúgó- sportját a válogatott csapat szereplése, a legjobb együttesek kupáikban való helytállása, a bajnokság színvonala, az éli vonalbeli csapatok játékereje fémjelzi. Amikor az év tapasztal 3 tart mérlegeljük, kiindulási pontként elfogadjuk a vizsgálódás edveit, mértékét, s ezért az 1967-ben megjárt utat legjobbjaink eredményein keresztül értékeljük, verte az Inter Bratiszavát, a visszavágón pedig 7:0 (!)-ra kikapott. A DVTK kiesett a CZ Belgrád ellenében, noha a visszavágón bravúros győzelmet aratott. Európa legjobbjai között A magyar válogatott ez évben azt tűzte ki célul, hogy bekerüljön az Európa Bajnokság legjobb nyolc csapata közé. Vállalását teljesítette! Legyőztük Dániát (2:0), Hollandiát (2:1), az NDK-t (3:1). S amikor már biztosítottuk csoportelsőségünket, a visszavágón Lipcsében 1:0-ra kikaptunk az NDK-tól Barátságos jellegű országok közötti mérkőzésen kétvállra fektettük Jugoszláviát (1:0) és Ausztriáit (3:1). A mérleg tehát: öt győzelem, egy vereség. Tavalyi bajnokcsapatunk, a Vasas, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában már a legjobb nyolc között van. Ennek szívből örülhetünk, de jelentősebb eredményként nem könyvelhetjük el, mivel a Vasas eddig két gyenge képességű csapattal került szembe: az ír Bundáikkal (1:0, 8:1) és az izlandi Valur Reykjavnsckal (6:0, 5:1), s ezeket játszi könnyedséggel győzte le. A Ferencváros is a nyolc közé jutásért harcol a VVK-ban. Bajnokcsapatunk kiverte e kupától az Argesul Pitestit, a Real Zaragozát, s a harmadik forduló első mérkőzésén győzött az FC Liverpool ellene. A Kupagyőztesek Európa Kuppájában tavaly és az idén is a Győri Vasas ETO indult. Az 1966/67-es küzdelemben az ETO a legjobb nyolcig jutott el Az idén tavasszal a Standard Liege csapatával 1:1-et játsott Győrben, Liege-ben pedig 2:0-ra kikapott. A 67/68-as KEK-ban legyőzte az Apolton Limaissot (5:0, 4:0), a Milán eliten Győrött 2:2-t ért el Ezek az eredmények az előző évekkel szentben — egy-egy kiugró eredménytől eltekintve — általánosságban némi fejlődést, előrelépést mutatnak. A Vasas a BEK-bet a nyere közért Miért csak hazai pályán? Régi óhaj már, hogy a magyar csapatok jobban szerepeljenek a kupaküzdelmekben. Eddig csak azzal büszkélkedhetünk, hogy a Ferencváros egyszer VVK-t nyert, az MTK bejutott a KEK-döntőbe, a Vasas a BEK-ben eljutott a legjobb négyig, s számos alkalommal nyertünk KK-t. De ennél többre vágyunk! És, hogy eddig a kupákban nem értünk el nagyobb rangot, az nem kis mértékben azért van, mert idegenben balsikeres a magyar csapatok szereplése. Egyenesen döbbenetes, hogy amint kitesszük a lábunkat a határon túlra, máris félértékűvé válik együtteseink játékereje. A magyar csapatokat külföldön ez évben is sorra érték a kudarcok. Kupamérkőzésen az ETO Liége-ben, a Tatabánya Firenzében és Bratislavában, az Újpesti Dózsa Trnavában, a DVTK Belgrádiján kapott ki — a Tatabánya és a Diósgyőr egyenesen szánalmas benyomást keltett (!) —, de a legmegdöbbentőbb a Ferencváros esete. A magyar bajnok mindenütt kikapott, amerre csak járt, Pitestiben, Zaragozában éppúgy, mint számos barátságos mérkőzésen! Olyan csapattal történt ez, amely a magyar bajnokságban sokáig nem talált legyőzőre, csak a hajrában kapott ki. Mi szükséges az idegenbeli jobb helytálláshoz? Nagyobb szív, több lelkesedés, alkalmazkodás az idegen környezethez, bátorság, de ami döntő idegenben, keményebben, harcosabb felfogásban kell játszani! A mieink félnek az ütközéstől, nem használják ki testi erejüket, kerülik a közelharcokat, mert nincsenek felkészítve rá. Nagyszerű, hogy ápoljuk a magyar labdarúgás nagy hagyományait, a technikára alapuló, szellemes, tetszetős játékot, de nem jó az, ha nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy angolok, nyugatnémetek, spanyolok ellen is boldoguljunk. Az ész a technika párosuljon erővel, keménységgel, harcossággal is. Zsolt István, kitűnő játékvezetőnk, éppen minap említette: a mieink nagy hátrányban vannak külföldön, mert egyszerűen elsöpri az őket És azt is mondta: megítélése szerint a magyar edzők nem oktatják a testi erő kihasználását Úgy véljük, igaza van. Vajon hány olyan magyar edző van, aki a testtel való játék módjait rendszeresen, tervszerűen oktatja? ! Alig van ilyen. Változtassunk ezen! Németh Gyula Erősödött a küzdőszellem, fejlődött a csapatjáték Amikor Báród Lajos után Ilovszky Rudolf vette át a szövetségi kapitány tisztet, bemutatkozásakor azt kérte a játékosoktól, hogy még az eddigiért- ■ nél is lelkesebben, nagyobb becsvággyal játsszanak, mert a nemzeti színek képviselete parancsolóan megköveteli a csupa-j szív, odaadó játékfelfogást. Több mint egy évig nem tett járt legyőzőre a magyar válogatott, s jelentős mértékben azért, mert a játékosok eleget tettek , a kapitány óhajának. Sajnos, az egészséges kéz idókedv éppen az év utolsó mérkőzésén, a lipcsei visszavágón lohadt le. Legjobbjaink ezen a találkozón, az eddigi sikerek tudatában lebecsülték az NDK válogatottját, de fölényeskedő labdatortással, eleve csupán döntetlenre törekedtek. Ez megbosszulta magát, emiatt nem sikerült veretlenségünk megőrzése. A mérkőzések többsége azt tükrözte, hogy válogatottunk csapatjátéka határozottan fejlődött. Nagyobb az egység, jobb a kapcsolat a csapatrészek között mint régebben volt. Harmonikusabb, folyamatosabb, gyorsabb az összjáték, erősebb, szilárdabb a védelmünk. A szövetségi kapitánynak nagy érdeme, hogy felrúgta a szűk körű válogatás elvét, s bátor kézzel új fiatalokhoz nyúlt, akik közül Tamás, Szűcs és Varga máris nagy erőssége nemzeti tizenegyünknek. És ez nagy dolog, hiszen olyan játékosokról van szó, akik középen a magyar csapat gerincét alkotják. Tamás higgadt, bravúrokra képes kapus, aki méltó utódja lehet Grosicának. Szűcs csupaszív játékfelfogása, erőteljessége, szerelőkészsége. Varga bámulatos technikai tudása, lövőkészsége, játékintelligenciája nagy érték. A ferencvárosi játékos bebizonyította, nem középpályán, hanem a csatársorban van a helye, s jó dolog, hogy végül ezt Illovszky is belátta és nem ragaszkodott eredeti elképzeléséhez. Többször kapott játéklehetőséget Molnár, s Lipcsében bemutatkozott Páncsics is, aki józan számítás szerint alighanem gyökeret ver a csapatban. Még sokáig együtt játszhat a csapat Ennek az évnek az arculaté- hoz tartozik az új, átalakított, felfrissített válogatottunk kialakulása. Az a véleményünk, hogy ez a csapat még sokáig, évekig együtt játszhat, tovább fejlődhet. Az együttes gerince, szerkezete adva van, mert kulcsjátékosaink fiatalok, s kiváló képességeikkel új színekkel gazdagíthatják, erősíthetik válogatottunk játékát. Tamás, Pámcsics, Ihász, Káposzta, Mészöly, Szűcs, Bene, Albert, Farkas és Varga még éveken át egy csapatot alkothat. A jelentegi keretből csupán Mátrai idős, s nem számítható a fiatalok közé Rákosi és Mathasz. Ez nagy lehetőségeket rejt magában, hiszen az összeszokottság már egymagában véve is nagy előny, hát még az a baráti szellem, amely a forró légkörű csaták hevében erősödik. És ha játékosaink nem rekednek meg, hanem tudásuk tovább fejlődik, gyarapszik, s a szakvezetés továbbra is következetes, határozott lesz, akkor hosszú éveken át nem kell félteni nemzeti csapatunkat. A magyar labdarúgás, mint mindig, napjainkban is rendelkezik olyan aranytartalékokkal, tehetségekkel, akikre lehet számítani. A KK-ban elindult a Tatabánya is. A bányászcsapatot a 86/67-es sorozatban az olasz Fiorestfana nyolc között fosztotta meg a továbbjutástól, most össze pedig az új KK- ban az első fordulóban 3:1-re Az Újpesti Dózsa a KK döntőjében Nézzük legjobb klubcsapataink szereplését a különféle kupákban. Az Újpesti Dózsa szén győzelmeket mondhat magáénak a Középeurópai Kupában. Kiverte a St. Bratislavát, a Szarajevót, az Austriát, s bekerült az 1966/ 67. évi KK-döntőbe. Újpesten 3:2-re legyőzte a Spartak Trnarát, de idegenben 3:1-re kikapott. A csapat döntősbe kerülése értékes eredménynek számít. Megkezdődtek a KK idei küzdelmei is. Az Újpesti Dózsa kitűnően rajtolt az első fordulóban kiverte a Wiener SC-t. Az utolsó szám, a 200 méter előtt még Winslow vezetett a mexikói ötpróba-versenyen. Gyors számolgatás: Tóthné Kovács Annamáriának egy másodperccel kellett jobb időt futnia nála, hogy megnyerje a versenyt. Bízott magában, s csak akkor hökkent meg egy kicsit, amikor az amerikai fiatalasszony elárulta, hogy legjobb ideje kerek 24 másodperc! De a rajt után nem volt semmi baj, Marica teljes kifutással, jó 12—13 m-rel előzte meg ellenfelét, biztos volt a végső győzelem. Miközben helyezett társnőivel az ünnepélyes eredményhirdetésre várakozott, az idejét még nem közölték, de a végpontszámát már tudta. Annál nagyobb meglepetésre, a felvezető versenybíró lapján mindhármuknak jóval kevesebb pont szerepelt Tiltakoztak, elmentek a versenybírósághoz, de végül csak az eredményhirdetés után helyesbítették a pontszámokat. Akkor derült ki, hogy a nem éppen gyakorlott rendezők először a férfi táblázatból számították a 200-as eredményeket ... Ez még nem volt ötpróbaszerű! Mexikói s egyben eddigi lenagyobb sikerét Tóthné 1962 óta kilencedik ötpróbaversenyén érte el Az idén ötpróbában kétezer indult, viszont gáton 12, 200-on 10, 100-on 9, távolban 6, súlyban 5, magasban pedig csak 4 versenye volt Ebből a kis statisztikából is kitűnik, hogy ez az idény még a részszámoké, közülük is elsősorban a futószámoké volt. Az egymárt követő nyári egyesületi és nemzetközi viadalok bizony erős fizikai és idegi megterhelést jelentettek. A drezdai Eb-elődöntőn biztosította az Európa-válogatottságot és a 4x100 m-es váltóban az 5 futásán dőlt el, hogy döntőbe kerül-e a csapat. Idegfáradtságának tulajdonítja, hogy az utána következő válogatott viadalokon gyengébben szerepelt. Montrealban pedig az oltástól lázasan, nem ment neki a futás. Az ötpróba-bajnokságra makacs térdbántalmai miatt nem tudott megfelelően felkészülni, a 4581 pont így ió csalódást jelentett. Utána az AEK-döntő , és az egyéni bajnokság már csúcsformában találta és ett tartotta Mexikóban is. Könnyen aklimatizálódott, térde már nem fájt, tudott ugróedzéseket végezni, s a versenyen végig kijött a lépés. Jellemző, hogy a | | befejező 200 m-en 23.5-ös kitűnő időre volt képes. Ennél jobbat |s (egy tizeddel) az ötpróba törté- | netében eddig csak az NDK-bal Balzer futott! A nem éppen biztató bajnoki eredmény után végül az ötpróba szempontjából is várakozáson felül sikerült az idény, hiszen Tóthné Mexikóban is csak 4800 pontra számított. De edzőjének, Kereszturi Gézának is az a véleménye, hogy idei felkészülése még nem volt igazán ötpróbaszerű. Jövőre viszont már az ötpróba kerül a középpontba. is legerősebb ellenfelek Az idén sokat erősödött az ötpróba-mezőny, öten értek el a világon 4890, s további hatan 4700 ponton felüli eredményt. Kik lehetnek közülük a legerősebb ellenfelek? Az első helyen a nyugatnémet Decker. Nemcsak azért, mert Tóthnéval együtt ő a világrangelső. Neki is nagyon erős száma ugyanis a 200 m (23,7-et futott az idén) s ez az ötpróbában komoly előnyt jelent. Becker egyébként távolban is nagy reményekkel készül az olimpiára. Tyihomirova, a szovjet Európabajnoknő tapasztalt, kiegyensúlyozott versenyző, jogos pályázó az 5000 pontra és 32 éves fejjel nagyon sokat fejlődött az idén honfitársnője (s legyőzője), Szizjakova is. Winslow az egyetlen az élmezőnyből, aki az idén három alkalommal is 4800 pontnál többet gyűjtött össze. Csak a gát gyenge száma, nem elég gyors (800-asként kezdte atlétikai pályafutását), viszont súllyal és az ugrásokban még javulhat. Hiányzik a világranglistáról a brit Rand. Nem indult ötpróbában, viszont súllyal 12.22-re javult, gáton 10.8-at, 200-on 23.9- et futott, s az ugrószámok közismerten nem jelentenek számára problémát. Érthető, hogy Tóthné és edzője szerint talán ő lesz a legveszélyesebb ellenfél! Miben lehet javulni ? Az idei 4953 pontnál azonban magyar bajnoknő sem akar megállni. A mexikói eredményeken három számban szeretne javítani jövőre, természetesen ötpróba keretében. Megfelelő technikai munkával, kaderőejtéssel legalább fél méterrel meszszebbre, 13 körül lökheti a súlygolyót, s ha a térde nem zavarja, távolban 610 körüli formát állandósíthat. Gáton ősszel már beidegezte a hétlépéses ráfutást (ami a nyáron még sok nehézséget okozott) s lefaraghat egy tizedet a mexikói 11 mp-ből. Ha ebben a három számban ennyit javul, ez már bőven elég az 5009 ponthoz! A futószámokban egyébként is kedvez pattogó, erős ellépésének a gyors, kemény tartan-pálya. Ahhoz, hogy a jogos remények valóra váljanak, természetesen az ideinél jobban összehangolt edzésekre és több összetett versenyre van szükség. Két nap alatt több számban való indulás még nem pótolja az ötpróbát. Ezt Mexikóban maga is tapasztalta. Más az ötpróba légköre, másképp jelentkezik a második napon a fáradtság, ehhez is hozzá kell szokni. — Éppen ezért Maricának jövőre az olimpiáig legalább három ötpróbaversenyen kell indulnia, és fontos, hogy ebből kettő nemzetközi legyen — mondja Keresztúri Géza. — Természetesen nem hanyagoljuk el a részszámokat, csak csökkenteni kell az idei zsúfolt versenyzést s nem szabad már az idény első felében csúcsformába kerülnie. Ami nem közömbös: Tóthné Kovács Annamária nagyon jó versenyző, már sokszor bebizonyította. Találóan mondja róla az edzője, hogy az ötpróbában van egy hatodik „száma” is: hallatlan küzdőképessége! S mint a mexikói verseny is tanúsította, ez nagyon fontos plusz pontokat jelenthet! (8. *) Lépcsőfokok Szemle az ifjúságiak seregei felett (III.) Nem „mai találmány” az ifjúsági korú sportolókkal való foglalkozás. Az sem vonható viszont kétségbe, hogy a legjobbak közvetlen utánpótlásával igazán szakszerűen, körültekintően, a fellelhető erőforrások zömének kiaknázásával, a sportági szakszövetségek jelentős részének támogatását megnyerve — csak az utóbbi néhány esztendőben foglalkoztak. Ehhez természetesenannak felismerése is hozzájárult: a sportágak zömében, a felfokozott nemzetközi vetélkedés egyre több ifjoncot vetett a felszínre, bizonyítva egyszersmind azt is, hogy a kiemelkedő eredmények elérésére már zsenge korban is alkalmas a ma embere! Nem írjuk már a csodák közé, hogy egynémely sportágban, a jó eredmények szempontjából ideális kort nem a húsz év fölött számolják. Tucatjával találunk világklasszisokat, olimpiai győzteseket és helyezetteket a tizenévesek között is. Merjük azt hinni, hogy nem csupán a magyar sportvezetés, de közvéleményünk álláspontja is: versenyben kell maradni a világgal , így a sportemberek felkészítését illetően is lépést kell tartani a fejlődéssel! Növekvő nyerési esélyek Hiánypótló kupák A középfokú tanintézetek sportja hosszú időn át mostohagyermek volt nálunk. Azonos feltételek között nem versenyezhettek a középiskolák , nagyon szívesen kapcsolódtak viszont a Seregszemlék és Országos Ifjúsági Kupák sorozatversenyeibe. E versenytorna bizonyos mértékig pótolta a középEmlítettük: az ifjúsági bajnokságok rendszere korábban sem volt ismeretlen. E vetélkedőkön általában négy évjárat képviselői versenyeztek egymással, s küzdöttek a győzelmekért. Ott állt a rajtnál a 16 esztendős, s ott a 19 éves is. Túlnyomó többségben azonban a célban — már csak a 18—19 évesek találkoztak. Fehér hollónak számított a 16, vagy 17 esztendősök győzelme ilyen alkalmakkor. S a serdülőkor utáni, nemegyszer váratlanul jelentkező fájdalmas vereségek — kettétörtek tehetségek sokat ígérő karrierjét is__ A hagyományos ifjúsági bajnokú tanintézetek hiányzó bajnokságait is. S hogy nem is akármilyen módon, azt a csepeli Jedlik gimnázium példája is bizonyítja. Patey Zsigmond tanítványai ugyanis a múlt évben a sportegyesületi ifjúsági csapatokkal versengve is megnyerték röplabdában az Országos Ifjúsági Kupát noki versenyek mellett, a négy esztendeje jelentkező Ifjúsági Seregszemlék és Országos Ifjúsági Kupák viszont évjáratonként nyitnak kapukat a győztesek előtt. Az azonos korúakkal való versenyzés ’■— megnégyszerezi az ifjúságiak között a nyerési esélyeket! Ez pedig nem mindegy, hiszen a fiatalok még nem tették minden tekintetben magukévá a coubertini mondást. .. nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos . . .” Ők szeretnek győzni, s további fejlődésükhöz ezek az apróbb győzelmek adják meg a nagyobb lökéseket is! Bizonyára nem érdektelen egy-egy sportág részvételi arányát megemlíteni. A viszonyszámokat tekintve — s az ifjúsági évfolyamokkal való foglalkozást is figyelembe véve — a birkózást kell ez élre tenni. A seregszemléken 198 tizenhatéves, 218 tizenhétesztendős, s 170 tizennyolc éves ifjúsági versenyző indult. Ez az 586 birkózó — a serdülő kiválasztóversenyeken résztvevőkkel együtt — a sportág versenyzőgárdájának több, mint háromnegyed részét jelenti, s minden remény adott arra, hogy birkózósportunk eredményes jövőjét is biztosítsa! Atlétikában a területi versenyeken 2109, az országos seregszemlén 580 induló volt. Dicséretes a kézilabdában már említett 780 résztvevő együttes, azután a kajak-kenuban az országos évjáratonkénti versenyre mozgósított 500 versenyző. A röplabdasport megtorpanását követően optimizmusra adhat okot, hogy itt is 400 ifjúsági csapatot indítottak az OSK-n. Magával ragadó és követei való a birkózók, valamint kézilabdázók további kezdeményezése is. E két sportágban szívesen vették az ajánlást: a fen.-c.szemléken és OIK-tornákon kitűnteket tekintették az ifjúsági váogatottak gerincének. S, hogy a válogatottsággal együttjáró vonzerő még jobban növekedjék , nem csupán országos menetekben gondolkoznak így, de létrehozták és foglalkoztatják a területi válogatottakat is! Ezek segítségével nem csak a fiatalok kaptak nagyobb kedvet, számos tehetséges edzőt, szakembert is mozgósítottak, kiknek fokozottabb közreműködése hatalmas segítséget jelenthet mindkét sportágnak! Kétségtelen: a továbbfejlődés záloga az, hogy az esztendők óta figyelemmel tartott tehetségesek tudásszintjét kellő ütemmel és minőségben lehessen emelni. Ha a kiválasztottaknál, a válogatottaknál a munkán, a differenciáltan szervezett és vezetett fokozott edzéseken lesz a fő hangsúly, a nagyválogatottak utánpótlását illetően is derűlátóak lehetünk.* Tíztől tizennyolc esztendős korig, egy fokozatos lépcső vezet tehát felfelé. Jó alapokon nyugvó, akár különleges magasságokba is elvezető út. Eknél* további gondozásán, rajtunk, mindannyiunkon múlik, menynyien jutnak el rajta a csillogással övezett, nagy sikereket jelentő lépcsőfokokra, a magasiba... Szántó György • Nem csupán középiskolás szín- tten pótolt nagy hiányokat az 1 DIK, hanem egyéb területeken is. A diáksportok mindegyikében nem hálózzák be ugyanis az ország egész területét a bajnokságok, ifjúsági viszonylatban. Ennek következtében az ifjúsági és középiskolás csapatok számos helyen a felnőtt bajnokságokban indulnak. Természetesen győzelmi esélyeik ilyen körülmények között jelentősen megcsappannak. Az ÓIK sorozata időleges hátrányukat bizonyos mértékig ellensúlyozta. Példaként a négy labdasportban 1967-ben az alábbiak szerint alakult a részvételi létszám. Kézilabda: 780 csapat; labdarúgás: 600 csapat; röplabda: 400 csapat; kosárlabda: 280 csapat... A válogatottak vonzereje a vízilabda MNK-ról Az 1907. évi vízíliabda MNK- ban csak a legjobb 16 közé került csapat egymás elleni mérközéset vettük számításba — 31 mérkőzésre került sor (la V. Izzó— Eger találkozót újrajé kiszórták, viszont a SZEAC és a Hódmezővásárhely visszalépett). A találkozókon 135 játékos játszott és 17 játékvezető működött közre. Az összecsapások során 251 gól esett, ez mérkőzésenkénti 8,1-es gól átlagnak felel meg. A 251 gól közül 97 büntetőből, 154 pedig akcióból született. Érdekesség, hogy 26 négyréteres büntetőt nem értékesítettek. A 31 mérkőzésen két csere nélküli végleges kiállítás történt. Péntek, 1957. december 1. al