Népsport, 1968. december (24. évfolyam, 243-264. szám)

1968-12-01 / 243. szám

Bár Tokió óta néhány tengerentúli ország is „feljött” a kerékpározásban, a mexicói eredmények mégis azt mutatják, hogy Európa versenyzői biztosan tartják kezükben a világelsőséget. Ezen az olimpián sem tudtak „veszteni". A hét kerékpárosszámból négyet nyertek a franciák, egyet-egyet pedig az olaszok, a dánok és a hollandok. A francia fölénnyel szemben áll az NSZK visszaesése, és a szocialista országok vártnál gyengébb szereplése nem tudott bekerülni még a legjobb nyolc közé sem. Ribillard remek versenyző, Daler viszont nem volt formában. Ugyanezen a távon, de a csapatversenyben mindent tudott a tokiói győztes, az NSZK együttese, csak a szabályokról feledkezett meg egy pillanatra. Törölni kellett az NSZK négyesének a döntőben elért eredményét, mert a csapat egyik tagja — lökéssel előrelendítve társát — megszegte a szabályokat. Itt említjük meg, hogy a szintén esélyes szovjet együttes miért esett vissza a negyedik helyre. A szakemberek szerint azért, mert míg a legtöbb együttes félkörönként, addig a szovjet csapat teljes körönként váltott az élen, így a váltás előtt rendszerint lelassult az iramuk. Kerékpárban Európa vezet VILÁGCSÚCSOK is első hat helyezés alapján készült pontverseny így fest: 1. Franciaország 35 pont, 2. Olaszország 26, 3. Dánia 25, 4. Hollandia 15, 5. Svédország 9, 6. Szovjetunió 6, 7. Belgium 5, 8. Lengyelország 4, 9. Svájc 4, 10. Ausztrália 3 pont. A szá■ mok megbízhatóan tükrözik az európai fölényt, s egyben az erőviszonyokat Szakkörökben máris megállapították, hogy a sportág történetének leggyorsabb olimpiáját rendezték Mexicóban. Ebben nemcsak a pálya afrikai Tekfájának volt nagy szerepe, hanem a sajátos magaslati fekvésnek is. Szédületesnek mondható teljesítményeket nyújtottak a világ legjobbjai. Az időfutam számokban halomra dőltek a világ- és olimpiai csúcsok. A sajátos körülmények ugyan egy kissé megkérdőjelezték a világcsúcsok valósságát, a nemzetközi szövetség azonban nem habozott, világcsúcsnak ismerte el a legjobb eredményeket. NAGY TAKTIKUSOK A pályaversenyzést két szempontból lehet vizsgálni. Ki mit tudott a taktikai, és ki mire volt képes az időfutam számokban? A taktikai számokban elsősorban a francia Moreion és Trentin emelkedett ki. A repülőversenyben Moreion már eleve esélyes volt s nem is keltett csalódást Ezután honfitársával, Trentinnel a kétüléses gépek versenyében is aranyérmes lett. De, hogy a taktika egymagában még kevés a sikerhez, azt a francia páros a döntőben igazolta, amikor az utolsó futam befejező 200 méterén 72.400 km/órás átlagot száguldott. A magyar Lendvai, Baranyecz-kettős 70.382-es átlaga és taktikai fogyatékossága nem hozhatott sikert. A franciák az időfutamokban is az élen jártak. Trentin például 1:03.91-re javította a világcsúcsot az 1000 méteres állórajtos időfutamban, s az aranyérem megszerzése közben 56.330 km/ órás átlagot ment. Ebben a számban a bronzérmes lengyel Kierzkowski szereplése jelent betörést. Teljesítményét 55.704- es átlag dicséri. Lendvai Tibor országos csúcsa (1:06.65) a 17. helyre, és 54.016 km/órás átlagra volt elég. Ennél többre is képes lehetett volna a magyar fiú, de balszerencséjére a futam közben leállt az időmérő óra, s az ismétléskor már látszott rajta a fáradtság. A 4000 méteres egyéni üldözőversenyben a francia Ribillard győzelme okozott meglepetést. A tokiói győztes, a csehszlovák Daler Mexicóban Mexicóban meredekebb utakon zajlottak az országúti versenyek, mint négy évvel ezelőtt Tokióban. A győzelemért és a helyezésekért tehát jobban meg kellett dolgozni. A 102 kilométeres országúti csapatversenyben a hollandok bebizonyították, hogy nem véletlenül nyertek Tokióban. Pedig Az aranyérmes együttes több mint 10 kilométeres átlaggal hajtott gyorsabban, mint az utolsó, a 30. helyezett. Sajnos, a magyar együttes eredményét nem lehet valósnak tekinteni, miután a verseny kezdetén három főre csökkent csapatunk. Az egyéni (196,2 kilométeres) verseny is nehezebb pályán zajlott, mint Tokióban. Szét is szóródott a mezőny s mindenki csak saját erejére támaszkodhatott. Ezt a fiatal olasz Vianelli még idejében észrevette, s ennek megfelelően gazdálkodott az erejével. Magyar szempontból érdemes megjegyezni, hogy Takács Andor olimpia előtt inkább a világbajnok Pettersson fivérekből álló svéd csapat volt az esélyesebb. Igaz, Petterssonék teljesítményét kissé lerontotta egy defekt, ekkor azonban már verve voltak. Az alábbi kimutatás részletesen rögzíti a teljesítményeket: rás az utolsó körben esett viszsza, Géra Imre viszont éppen ekkor tört fel a 21. helyre. Ebből következik, hogy erőbeosztásuk nem a legjobban sikerült, mert Takács elfáradt, Gérában pedig még maradt „tartalék”. Sok sikert és — egyesek számára — kudarcot is hozott az 52 ország 360 kerékpárosának olimpiája. Számunkra az utóbbi jutott, Európa legjobbjai most is diadalmaskodtak, a mieink azonban veszítettek, így ismét egy fájó eredményt kell felhasználni a tanulságok nélkülözhetetlen elemzésénél. Szabó András NEHÉZ ORSZÁGUTAK 1. Hollandia 2:07:49.60 47.881 km/ó átlag 2. Svédország 2:09:26.60 46.355 „ „ 3. Olaszország 2:10:18.74 46.047 „ „ 4. Dánia 2:12:41.41 45.220 „ „ 5. Mexikó 2:14:08.44 44.732 „ „ 6. Norvégia 2:14:32.85 44.598 „ 7. Lengyelország 2:14:40.98 44.556 „ „ 10. Szovjetunió 2:15:39.58 44.231 „ „ 13. NDK 2:17:51.20 43.530 „ „ 16. Jugoszlávia 2:18:52.20 43.218 „ „ 17. Magyarország 2:20:30.36 42.707 „ „ Is ríiunkban terheljük a serdülőheti Kétnapos konferenciát rendezett a Testnevelési Tudományos Kutató Intézet. Munkatársai rövid előadásokban tájékoztatták az érdeklődőket az intézet 1862-ben megkezdett, és 4 évig tartó kutatásának egyes részeredményeiről. A 4 éves periódus ugyan lezárult, de azt még nem lehet mondani, hogy a kutatómunka befejeződött Évek kellenek, míg ez adatokat feldolgozzák. A részeredményeket azonban folyamatosam közreadják, hogy azokat a gyakorlati szakemberek minél hamarább értékesíthessék munkájukban- Kísérlet 100 iskolában A 4 éves kutatómunka egyik célja az volt, hogy felmérjék, milyen hatással van az edzés a 10-től 19 éves lányok és fiúk testi fejlődésére, és fizikai képességeik alakulására. Ennek érdekében az ország különböző városaiban, 100 iskola néhány osztályában heti 4 testnevelési érát iktattak a tantervbe, a kísérleti csoportok mellett kontrol csoportokon is végeztek méréseket. Természetesen ehhez a kísérlethez a Művelődési Minisztérium igen komoly támogatást adott. Ez pedig azt jelenti: remény van rá, hogy a kísérlet eredményeképpen levont következtetéseket a Művelődési Minisztériumban nem fogják figyelmen kívül hagyni. Azt máris egyértelműen bizonyította a 4 éves, sok ezer adatot szolgáltató kísérlet, hogy a több mozgáslehetőség, a több testnevelési óra minden téren jelentősen fejleszti a tanulók fizikumát. Rendkívül érdekes, a különböző sportágakban tevékenykedő edzők számára jól hasznosítható tapasztalatokról számoltak be a kutatók. Megállapították, hogy a perdülők — egészségük károsodása nélkül — sokkalta nagyobb teljesítmények elérésére képesek, mint azt eddig általában feltételezték. Hosszabb távok Az iskolás gyerekek terhelésénél, versenyeztetésénél, részben elavultak az eddig használt normák. Bebizonyosodott, hogy a serdülők sokkal jobban bírják az állóképesség fejlesztését szolgáló edzéseket, mint az erő, vagy a gyorsasági edzéseket. Tudománytalanok azok az elvek, melyek alapján például a serdülő lányok versenytávját egyes sportágakban a fiúk távja felénél állapítják meg. A kísérletek azt igazolják, hogy a serdülő korban a lányok legalább olyan, ha nem jobb teljesítményedre képesek, mint a fiúk. Később aztán már fordul a kocka. Érdekes, hogy azokban a szövetségekben, melyek jó kapcsolatot építettek ki a TKI- vel, például az atlétikai, az úszó-, a síszövetségben már a fenti tapasztalatnak megfelelően módosították, illetve fogják módosítani a serdülők és részben az ifjúságiak versenytársait. A kislányok ra gangosabbak Általános érvényű a kísérletből leszűrt az a megállapítás is, hogy a fizikai képességeket nem lehet azonos módon fejleszteni a különböző életkorokban és minden esetben különbséget kell tenni lányok és fiúk között. A lányok például már 14 éves korban ruganyosság terén erősen megközelítik a maximális teljesítményüket, ekkor a legjobbak, alig 4—5 centiméterrel maradnak el a válogatottak teljesítményétől. A fiúk hasonló fokra csak 2—3 év múlva jutnak el. Még számos izgalmas következtetésre lehet jutni a konferencián elhangzott előadások nyomán. Ezeknek az előadásoknak a szövegét jövő év februárjában nyomtatásban is megjelentetik, és így hozzáférhető lesz minden érdeklődő számára. P. K. Hétfői 8 oldalas számunkban Tudósítások a labdarúgó NB I nyolc mérkőzéséről, kis és nagy táblázat, góllövőlista. Olimpiai értékelés, ökölvívás. Két oldalon bemutatjuk a labdarúgó NB II és NB III bajnokait A totó eredményei. Hétfői számunk Budapest főbb pontjain már vasárnap este fél 7 tájban terjesztésre kerül. „Köszönjük Sanyi bácsinak... A bajnokcsapat két tagja a partvonal mellett fagyoskodott. A nagyokat nézte. Az ő bajnokságuknak már vége. A szerelést leadták, edzések sincsenek. Csupán csütörtökönként jönnek öszsze. A csapat és az edző. Hogy miért? Hát, mindig akad megbeszélni való. Meg ha nem, akkor is együtt vannak. Szeretik egymást, s jól érzik magukat a társaságban. Ez is egy feltétele a bajnoki cím elnyerésének. De maradjunk előbb a bemutatásnál. A két bajnok, Hegyi Imre és Harsányi László képviseli ezúttal az aranyérmes csapatot. Imre két éve került az együtteshez a KISTEXT-ből. A mostanival együtt már két bajnoki aranyérme lesz, ezen kívül kupagyőztest megillető tiszteletdíjat is őriz, valamint a nemzetközi belügyi spartakiád megnyeréséért járó trófeát. Mert ennyi mindent gyűjtött a gárda, az Újpesti Dózsa ifjúsági együttese. Ami még Imre személyét illeti, többszörös ifjúsági válogatottságot is magáénak vallhat. Harsányi Laci az Izzóból jött. Egy éve. A fenti kollekcióból neki csak az egy évvel ezelőtti bajnoki aranyérem hiányzik. A többi adat megegyezik Imréével. Ők ketten beszélnek a csapatról. A bajnokságról. Imre a beszédesebb: — Hol is kezdjem?... Hát azzal talán, hogy elsősorban Sanyi bácsinak köszönhetjük a sikert. Ő készített fel bennünket hétről hétre, ő egyengette utunkat, s ő adott erőt, oltott belénk lelkesedést a döntő pillanatokban. Heti három edzésünk volt, közöttük egy hétközi edzőmérkőzés. A futballista a játékot szereti a legjobban. Nálunk az erőnléti edzéseken is jó volt. Néha igaz elfáradtunk egy kicsit, de Sanyi bácsi gondoskodott arról, hogy a jókedv is biztosítva legyen. Aztán meg akinek sok volt az szólt, s akkor az ő számára könnyítettek. Sanyi bácsival egyébként mindent meg lehetett beszélni. Mint a legjobb baráttal... — Azért volt rá példa, hogy szigorú is volt, — vetettem közbe. — Megkövetelte a rendet és a fegyelmet. De kiabálni sosem kiabált. Laci a másik székem leszegte a fejét. — Az Egyetértés és a Csepel meccs után felemelte egy kicsit a hangját — mondta. — De igaza volt — így Imre. — Igaza, mert mindkét esetben sok helyzetet elrontottunk, s az utolsó pillanatban elveszítettük a meccset. — Na és a taktikát személyekre osztotta Sanyi bácsi? Hogy ki kit fog, s milyen hadrendben kell játszani? — tudakoltam. — Nem — mondta Laci — Nálunk kevés szó esett a taktikáról. Sanyi bácsi ugyanis azt mondta, hogy ebben a korban első a játék. Játszani kell, nem pedig taktikai variációkat sulykolni. Nálunk is hátrament ugyan egy csatár labdáért, vagy a védelmet segíteni, de öt csatárral támadtunk. Még idegenben is. Nem egy nagy arányú győzelmet szereztünk, például az MTK-t 6:0-ra vertük a saját otthonában. Sanyi bácsi elve: legyen élet, ötlet, szín a játékba, hogy mindenki az egyéniségét vigye abba. Ő nem híve a sémáknak, a testre szabott feladatoknak. — Amikor megnyertük a bajnokságot, nagyon örültünk —, ezt már Imre mondta. — Nemcsak az első hely miatt, hanem mert láttuk, hogy Sanyi bácsi is mennyire boldog. Hogy menynyire velünk tud örülni... Persze ez így elmondva szürkén hangzik. Ott kellett volna állni mellette, körülötte akkor, amikor arról beszélt, hogy neki milyen nehéz lenne ismét felnőttekkel foglalkozni, s hogy nagyon bántaná, ha minket itt kellene hagynia. Megállt egy pillanatra a be-, szedben. — Amit eddig elértem, azt a Sanyi bácsinak köszönhetem — tette még hozzá. És ránézett Lanicira. Amaz bólintott. Egyetértettek. Az edző, Balogh Sándor, a kitűnő oktató — nem dolgozott hiába. íme a fizetsége — labdarúgó fiaitól. Várkonyi Sándor VILLÁMINTERJÚ A lassan gyógyuló Komorával A Bp. Honvéd örökmozgó, válogatott csatára, Komora Imre, mostanában csak egy-egy félidőre kap helyet a csapatban. Igaz nemrégen megsérült. Még nem volna teljesen rendben? — Olykor még érzem a jobb lábam — válaszolta. _ Fáslival, bokagumiban játszom s a merevség kezd engedni. Javulok, de még nem vagyok százszázalékos állapotban. — Hogyan, mikor sérült meg? — Augusztus 28-án, Dunaújvárosban. A mérkőzés első perceiben a félpálya tájékáról akartam előreadni a labdát. A hazaiak egyik játékosa, a kezdet ideges igykeretében, alaposan rátartott a lábamra. Kellemetlen tok-, szalagszakadást szenvedtem. Négy hétre gipszkötést kaptam, az ágyat nyomtam. *— Biztosan hosszúnak tűnt a várakozás... — Hát bizony elég hosszúnak... — sóhajtotta. — Egyrészt, mert sérülés miatt pályafutásom során eddig még sohasem kényszerültem ilyen hosszú pihenődre. Másrészt közben, sajnos, a csapat is visszaesett. A Ferencváros elleni mérkőzés és az Újpesttől elszenvedett nagy arányú vereség bizony kellemetlenül érte a fiúkat, akik edzőnkkel, Preiner Kálmánnal együtt gyakran meglátogattak. — S az újrakezdés? — Nagyon nehezen ment. Könnyebb mozgás után is estére mindig bedagadt a jobb lábfejem. Kétségbe voltam esve, de az orvosok azzal „vigasztaltak”, hogy a tokszalagszakadásnak hosszú a gyógyulási ideje. A csapatban egyelőre csak mint cserejátékos jutottam szóhoz. Magam is éreztem, hogy még nem tudtam elérni a szokott formámat. Bár mindkét lábammal egyformán kezelem a labdát, tulajdonképpen jobblábasnak tartom magam, így nagyon örültem, hogy a hétközi barátságos mérkőzésen már jobbal, kapásból nagy gólt lőttem távolról. — Mit vár csapatától a hajrában? — őszre sajnos visszaestünk Tavaszi 21 pontunk mellé eddig 12 mérkőzésen csak 13 pontot tudtunk szerezni. A három nagytól leszakadtunk. A hátralévő három mérkőzésen, Salgótarjánban, az MTK és a Csepel ellen — remélem — javítunk. A negyedik hely megszerzésében bízunk. Ez, mindent egybevetve, a mai erőviszonyoknak megfelelő, értékes helyezés a Bp. Honvéd csapata számára. V. D. 42 éve a munkásmozgalomban „TUTÓ" Borbás Máté honvéd vezérőrnagy ezt mondta: „Az MTE-ről, a munkásmozgalomról akar írni? Beszéljen Kőszegi Tiborral!” A Bp. Vörös Meteor elnöke viszont ezzel fogadott: .Erre „Tutó" a legjobb riportalany!» „Tutó”? — kérdeztem és ő alaposan elcsodálkozott: „Komolyan nem hallottál róla?” Balogh László — azaz mozgalmi nevén „Suti” — „Tuti” — „Tutó” — 1922-ben ismerkedett meg a sporttal Cipőfelsőrészkészítő inas volt és a TTC-ben boxolt. 1926-ban szakszervezeti tag lett és Szegedre került, ahol megalakította az MTE ökölvívószakosztályát 1928-ban súlyos üzemi baleset érte. Nemsokára felköltözött a fővárosba, örömmel tapasztalta, hogy a budapesti MTE-ben komolyan foglalkoznak a politikával is. Ő is bekapcsolódott a mozgalomba. „Jól emlékszem az első előadásra, Szilágyi Béla, a jelenlegi külügyminiszterhelyettes tartotta, a kapitalizmus ellentmondásairól és válságairól beszélt.” „Tutó” ettől kezdve egyik legaktívabb részvevője lett az MTE rendezvényeinek. És az MTE-re már rossz szemmel nézett a hatóság. Tudták, hogy ebben az egyesületben nemcsak sportolás, hanem az elnyomás elleni harc oktatása is folyik. Az állandó felügyelet miatt egyre kevesebbet lehetett beszélni és ezért „Tutó” javaslatára a nyilvános összejöveteleken — sokszor a titkosrendőrök szeme láttára — harmonikus mozgással és pantomimmal fejezték ki érzelmeiket „Egyszer elfogyott a politikai anyagunk. Az MTE úszószakosztálya éppen Bécsbe utazott egy nemzetközi versenyre. Elhatároztuk, hogy emigrációban élő elvtársaktól kérünk friss anyagot. Igen ám, de hogy hozzuk haza? Bécsből üzentem, hogy amikor visszafelé jövünk, ketten evezzenek a hajóhoz, és és majd kidobom nekik a csomagot. Pergamenpapírba gondosan be is csomagoltuk a nyomtatványokat és vártuk, lestük a csónakot. Este volt, a csónakkal együtt a veszély is közeledett. Egyszer csak megláttam őket a vízen, és intettem a többieknek akig harsányan énekelni kezdtek, hogy elvonják rólam a detektívek figyelmét. A kapitány , azonban észrevette a csónakot, és bekapcsolta a reflektort, mert tartott az összeütközéstől. Ebben a pillanatban dobtam a vízbe a csomagot, amit ugyan megláttak, de az evezősök szerencsére eltűntek vele. A hajón azonnal razziát tartottak." A nyilas Pesti Újság tanúskodik egy másik veszélyes esetről. 1939. december 18-án ezt írta egy gödi összejövetelről: „A kultúrestéket egy, rendőrséggel igen jó ismeretségben álló ember rendezi. Ez a szellemi irányító „Tutó” — igaz, hogy hivatalos iratain Balogh név olvasható — mindenki csak így nevezi, mert nagyon népszerű alak. Neki köszönhetik a beszervezett ifjúmunkások azt a sok lelki gyönyörűséget, hogy lehetővé teszi számukra a betiltott, vagy a hatóság által egyáltalán nem ismert illegális dalok éneklését. Jól tudja a vörös vezetőség, hogy a pattogó dalokkal, merész szavalatokkal és lázító beszédekkel jobban meg tudja ragadni az ifjúság lelkét... így izgatnak a víkendezés ürügye alatt 1939-ben a kommunista uralom húszéves évfordulóján.” Ehhez persze nem kell kommentár. De mi is volt „Tutó” említett „bűne”? „Az egyik tagot behívták katonának, s mivel az én bal kezemen — üzemi balesetből kifolyólag — hiányzik a mutató- és a középsőujj, én mentem el az illető helyett, hogy felmentést szerezzek neki. A katonaorvos alkalmatlannak minősített, az akció tehát sikerült. Másnap azonban feljelentettek bennünket. A Töreki-tanács egy évre ítélt, majd a fellebbezés után leszállították a büntetésemet négy hónapra, végül is pontosan egy hónapot és egy napot ültem, mert amnesztiában részesültem.” A felszabadulás után — kiváló kultúrmunkájára emlékezve — Major Tamás a Nemzeti Színházhoz hívta, ahol ügyelő, ületitkár, majd üzemigazgató lett Később a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat igazgatójának nevezték ki. Ma: nyugdíjas. Elhatározta, hogy megírja az MTE és a gödi „Fecskefészek” történetét. Többen már korábban magnószalagra mondták az emlékeiket. Beszélt a régi időkről Ascher Oszkár, Szegő Dezső, Várkonyi Jenő, Tauber Erzsi és várja, várja a többieket is, hogy a „sztori” összeálljon felszabadulásunk 25. évfordulójára. Hámori Tibor Vasárnap, 1968. december 1.3 Belvárosban levő központunkba és üzlethálózatunkba gyakorlott gyors gépírónőt, érettségizett kezdő adminisztrátort, kézilányt, konyhalányt és takarítónőket keres. a VI. KER. VENDÉGLÁTÓIPARI VÁLLALAT munkaügyi osztálya Budapest, VI., Rózsa F. u. 11.