Népsport, 1969. június (25. évfolyam, 121-146. szám)

1969-06-01 / 121. szám

Háromhetes szünet - sok munkával és játékkal Sípos kivsójátéka • Észak-magyarszági Kupa • Az MNK-ra is készül az Eger • Ausztriába és Csehszlovákiába utazik a Szombathely • Heti kilenc edzés Győrött • A pármai tornán vesz részt a Vasas-utánpótlás • Változatosság és aktív pihenés a jelszó Dunaújvárosban­ ­.) Az MTK-fcan­tik a legnagyobb eseményt. Pén­teken Hajdú, szombaton Ta­kács tartotta esküvőjét. Ők ket­­ten néhány napos szabadságot kapnak. Az igazi „MTK-sztori” azon­ban a június 18-i MTK—Bp. Hon­véd barátságos labdarúgó-mér­kőzés a Hungária körúton, amely egyben Síposnak, a sok­szoros válogatott, kitűnő hát­védnek búcsújátéka lesz. Sípos egy félidőt kék-fehér, egyet pe­dig piros-fehér színekben ját­szik. A három hetet egyébként az eredeti edzésterv szerint dolgoz­zák végig az MTK-játékosok, le­hetőleg heti két edzőmérkőzés­­sel, — ha találnak edzőtársat. A Diósgyőr magyarországi NB I-es labda­rúgócsapatok — Eger, Salgótar­ján, Diósgyőr — a háromhetes ■szünetben az Észak-magyaror­szági Kupáért mérkőznek. A küzdelem,sorozatnak NDK-beli vendége is lesz, a Hansa Ros­tock együttese. A program: jú­nius 7-én, Egerben: DVTK— Salgótarján, Eger—Hansa Ros­tock. Június 11-én, Diósgyőrben: Salgótarján—Eger, DVTK— Hansa Rostock. Június 14-én, Salgótarjánban: Eger—DVTK, Salgótarján—Hansa Rostock. A kezdeményező diósgyőriek különben a szokott ütemben és intenzitással végzik heti edzé­seiket. És aminek külön örül­nek: mindenki egészséges a csa­patban! A Bp. Honvédnél f®TM 1 1' r Ionos nem történik a soron következő há­rom hétben — leszámítva Sípos búcsúmérkőzését. Preiner edző abban bizakodik, hogy a szünet végére sérültjei — Tóth K. és Komora — rendbe jönnek, így a tavaszi idény utolsó két mér­kőzésén ismét a legjobb piros­­fehér csapatot küldheti pályára , legalább három pont remé­nyében. A háromhetes műsorhoz tartozik még, hogy rendszeresen megtartják heti edzéseiket, és több mérkőzést játszanak majd vidéken. Először június 4-én, Mosonmagyaróvárott. Az Egri Dózsának ők jól a szünetek — ez a vélemény tartja magát a híres bikavér városá­ban. Az Észak-magyarországi Kupa azonban számukra is megfelelő játéklehetőséget biz­tosít, így nem kell félniük, hogy kiesnek a játékból. A másik feladat, amire készülnek: az MNK, amelynek küzdelmeibe június 18-án kapcsolódnak be az egri lila-fehérek. A Szombathely rprsa kialakult a háromhetes szünet­re. Az első napok könnyebb, pi­hentető edzései után május 6-­én a Szombathelyi SE ellen ját­szottak edzőmérkőzést. A jövő héten kedden lesz kétkapus já­ték az első és a második csa­pat között. Szerdától fokozatosan erősödnek az edzések, amelyek műsorán a fiatalabb játékosok technikai készségének javítása, a csapatrészek jobb összehango­lása és egyes taktikai elgondolá­sok gyakorlása szerepel. A szombathelyiek június 10- én Ausztriába utaznak, ahol 11- én Eisenstadtban mérkőznek. A tervek szerint 12-én érkeznek haza, de két nap múlva ismét útrakelnek­­ Csehszlovákiába. Június 15-én Érsekújvárott ját­szanak. Második — június 17-i — ellenfelük még nem ismeretes. A gazdag programtól azt vár­ják a vasutascsapatnál, hogy erőnlétileg és idegileg is jó ál­lapotba hozza a Haladást, amely két-három pontot szeretne még szerezni a tavaszi idényben. A Rába ETO-nál hat hét a „három hét” — az újpestiek kupakötele­zettsége miatt. Így Mészáros edző egy hét pihenőt adhatott játékosainak — a válogatottakat kivéve. A pihenő alatt négy já­tékos — Storcz, Nagy, Varsányi, Pozsgai — mandulaműtéten esett át. Ők és a bokasérüléssel baj­lódó Korsós azonban változat­lanul pihennek még, bár a csa­pat május 27-e óta ismét edzése­ken van. A komoly edzések mellett — heti kilenc edzés — több mér­kőzést is játszanak a Rába-parti zöld-fehérek. Június 4-én Bábol­nán, 7-én Tatabányán — a T. Bányásszal —, 11-én Győrszent­­ivánban, majd 14-én Győrött — ismét a Tatabányai Bányásszal. A Vasasnál ?1fg.,csak most folyik a három­hetes műsor kidolgozása, de új­ság akad a budapesti piros-ké­keknél is. Utánpótláscsapatuk (a legidősebb játékos 1948-as szüle­tésű lehet) a pármai nemzetközi labdarúgótornán vesz részt, amelyre a Milán, az Internazio­­nale, a Bologna, a Torino, a Vojvodina és a Vasas kapott meghívást. A Vasas NB I-es ti­­zennyolcas keretéből összesen hat játékos utazik el a tornára:­­ Mészáros, Müller, Radics, Sző­ke, Antal és Váradi. Hiányozni fog még a keretből a válogatott Mészöly és Farkas, valamint a sérült Mathesz és Tóth Bálint. A háromhetes szünet tervének végrehajtására tehát­ alig ma­rad játékos a Fáy utcában. A Dunaújváros, hasonlóan, szintén ellenfél­­hiányban szenved az elkövetke­zendő három hétben. Palicskó­­ edző azonban így is komoly műsort állított össze a gárda szá­mára. A jövő héten ugyan köny­­nyít az edzéseken — cél: a vál­tozatosság és az aktív pihenés—, de utána már lökésszerűen kap­ják a terhelést a játékosok. Sok lesz majd — a tervek szerint — a labdás edzés. Végül érdemes idéznünk az edző szavait: „Ne­héz megfelelően kitölteni a baj­nokság szüneteit. Jobb lett vol­na a folyamatos játék. De meg­értjük, hogy mindenekelőtt vá­logatottunk sikeres szereplése a fontos ...” Tenisz CSB-menetrend Elkészült az idei tenisz CSB Sorsolása. Az I. osztályban jú­nius 7 és 15, valamint szeptem­ber 30 és október 12, az alsóbb osztályokban pedig június 14 és 28, valamint augusztus 9 és 21 között bonyolítják le a tavaszi, illetve az őszi forduló mérkőzé­seit.Az I. osztály műsora a kö­vetkező: Férfiak. 8-án 8.30-kor: Bp. V. Meteor—Bp. Spartacus és Va­sas—Bp. Honvéd, 14 órakor: Fűzfő—Újpesti Dózsa. 10- én 15 órakor: Bp. Honvéd —Bp. Vörös Meteor, Bp. Sparta­cus—Fűzfő, Újpesti Dózsa—Va-12- én 15 órakor: Fűzfő—Bp. Honvéd, Bp. V. Meteor—Vasas, Bp. Spartacus—Újpesti Dózsa. 14- én 15 órakor: Fűzfő—Va­sas, Bp. Honvéd—Bp. Spartacus, Újpesti Dózsa—Bp. V. Meteor. 15- én 8.30-kor Bp. Spartacus ■—Vasas, Bp. Honvéd—Újpesti Dózsa, 14 órakor: Fűzfő—Bp. Vörös Meteor. Nők. 7-én: Bp. Vörös Meteor— Vasas, VTSK—Újpesti Dózsa, Bp. Spartacus—Bp. Honvéd. 9-én: Újpesti Dózsa—Bp. Vörös Meteor, Vasas—Bp. Spartacus, Bp. Honvéd —VTSK. 11- én: Bp. Spartacus—Újpesti Dózsa, Bp. V. Meteor—VTSK, Vasas—Bp. Honvéd. 13- án: VTSK—Bp. Spartacus, Újpesti Dózsa—Vasas, Bp. Hon­véd—Bp. Vörös Meteor. 15-én: Bp. Spartacus—Bp. Vö­rös Meteor, Vasas—VTSK, Új-P­­esti Dózsa—Bp. Honvéd, va­­amennyi mérkőzés 15 órakor kezdődik, s az elöl állók a pá­lyaválasztók. Az Újpesti Dózsa fiataljainak sikere Düsseldorfban Idén 25. alkoilommiail rendezték meg a düsseldorfi nemzetközi labdarúgó ifjúsági tornát. A ju­bileumi tornán az Újpesti Dózsa képviselte a magyar színeket s a h­illa-fehérek fiataljai imponáló biztonsággal szerezték meg az első helyet és az ezz­el járó ha­talmas ezüst serleget, valamint a legszebb játékért a város pol­­gá­rmesterén­ek kül­öndíj­át i®. A résztvevő nyolc csapat két négyes csoportban küzdött. A Dózsia az angol Sheffield Wed­­nesday együttesével, valamint két hazai klubbal, a Fortuna Düsseldorffal és az Offenbach Kickers-szel került egy csoport­ba. Az újpestiek kitűnő játék­kal 4:0-ra verték a Fortunát s 2:2-re játszottak az angolokkal. Utána 1:0 arányban vereséget szenvedtek ugyan a Kickenstől, de így is ők játszották a döntőt, mint csoportelsők a másik ágon győztes Schalke 04-gyel. Itt is ki­tettek magukért a magyar fia­talok, 4:0 arányban győztek, s így hazahozták a­z értékes tró­feát. /É pályaudvarra begör­t­ fi­dilit a vonat. A ven­­déglátók már a pero­non várakoztak, és sorra üdvözölték a kocsikból lekászálódó vendég labdarúgó­kat. A Stalowa Wola lengyel csapat a Csepel SC meghívá­sára érkezett hazánkba, játé­kosai vidáman, mosolyogva fogadták a baráti szavak­at. Csak egy ember állt közöttük megilletődötten, szinte nem is hallotta, ami körülötte tör­tént. Lassan hordozta végig te­kintetét a füstös pályaudvaron, a sürgő-forgó emberáradaton, s szeméből kibuggyant néhány könnycsepp. A fekete hajú, kreol bőrű férfi arca nem sokat változott, amióta utoljára láttuk. Az Üllői úti Bradi-pályán, az oszt­rákok ellen 1947-ben 5:2-re győzedelmeskedő magyar válo­gatottban kergette akkor a labdát. Egresi, Szusza, Zsen­­gellér, Puskás, Patkóiés En­nek a nem megvetendő csa­társornak a bal szélén harcolt a győzelemért, a sikerért. Vil­lámgyors elfutásaival, ügyes cseleivel, beadásaival, s egy szép góljával többször tapsra ragadtatta a közönséget. A „kis Patkoló”, aki az UTSE- ben kezdte kergetni a labdát, majd a Gammában, s az Új­pestben játszott, ezután eltűnt a magyar labdarúgás színteré­ről. Hová lett, merre járt, so­káig senki sem tudta. Nehéz életútját ma is kevesen isme­rik. — Nem is tudják, milyen boldog vagyok, hogy ismét itt tölthetek néhány napot, ahol születtem — mondja Patkoló Rudolf, a lengyel csapat edző­je. A szavakat idegen hang­súllyal ejti, de mondatai kere­kek, értelmesek. Anyanyelvét ő sem feledte, akárcsak a régi emlékeket, melyek között ke­vésbé kellemesek is akadnak. — Jól emlékszem, 1944-b­en a Salgótarjánnal játszottunk az MTK-pályán, s amikor a Nép­színház utcánál leszálltunk a villamosról, a nyilasok beterel­tek egy mellékutcába. Ott a nekik nem tetsző személyeket kiválasztották. Amint elhalad­tunk előttük, a vezetőjük min­denkinek egyet kiáltott: „Jobb­ra!” „Balral” A parancsszavak emberek sorsát döntötték el. Fekete hajam, kreol bőröm bűn volt a szemükben, de én­felém szerencsére azt kiáltot­ta a vezér: „Jobbra!” A bal oldalon sorakozókat Ausch­witzba szállították, minket Németországba, munkára vit­tek. A kis Parkoló hiába mondta, magyarázta őreinek, hogy „gu­­te Spieler”, meg „unga­­rische futball”, sorsa közös maradt a többivel. Frankfurt­ban, egy hadiüzemben dolgo­zott, szinte éjjel-nappal. Ott, a nehéz napokban ismerkedett meg egyik sorstársával, egy lengyel nővel. Amikor a hábo­rú véget ért, s szabadok let­tek, feleségül vette. Vele ment Lengyelországba, de szíve húz­­ta-vonzotta Magyarországra. — Nem mindennapos körül­mények között jöttem haza 1946-ban. Lengyelországban mérkőzött a magyar ökölvívó Vasutas-válogatott. Visszafelé velük tartottam a vonaton, mert kollektív útlevelük 17 személyre szólt, és csak 16-an voltak. A határőr rögtön ész­revette, hogy az útlevélfény­kép nem hasonlít rám. Visz­­sza akartak küldeni, de én kétségbeesetten könyörögtem, s Egri László csapatvezető is latbavetette minden ékesszólá­sát, így végül sikerült átlép­nem a határt. Ennél humánu­sabb szabálysértést u­tán még azóta sem követtek el az útlevélvizsgálók, s XI­­jpesten szívesen fo­­l­y­­­­gadták, s előbb Tok­­­'­l­ L­­nóban, majd az emlí­tett budapesti mér­kőzésen a válogatott mezt is magára öltötte. Lengyelország­ban megszületett gyermeke, s mindinkább érezte, nem tud távol élni a családtól, így is­mét vonatra ült, hogy viszont­láthassa övéit. A család vonzá­sából már nem tudott szaba­dulni, s végleg Lengyelország­ban maradt. Szerették, becsül­ték. Munkát, játéklehetőséget kapott. Négy évig a Lodz első osztályú csapatában, két évig a Krakkó Wislában szerepelt, s még 38 éves korában is ját­szott Wloclawekban, mint já­tékosedző. Ötször szerepelt a lengyel „A” válogatottban, s jó néhányszor a „B”-ben is helyet kapott. — Sok szép élményem ma­radt abból az időből, de egy nagyon szomorú is. 1952-ben Budapestre utaztam a „B” vá­logatottal. Kifutottunk az Ül­lői úti pályára, középen felso­rakoztunk, s felcsendült a len­gyel, majd a magyar himnusz. Míg a többiek szótlanul hall­gatták, én úgy bőgtem, mint egy kis gyerek. Nem tudtam játszani, félidőben kértem le, hogy cseréljenek le. Arca ezután felderül,­­ mo­solyogva meséli, milyen jól­esett annyi év után ismét vi­szontlátni Budapestet. Kocsi állt rendelkezésére, de 6 vil­lamosra ült, azon zötyögött édesanyjához, rokonaihoz. Ta­lálkozott néhány régi, jó is­merősével, többek között egy­kori klubtársával, Balogh II-­ttel. Megnézte a MAHART egyik mérkőzését is, hogy lát­hassa öccsének fiát, az egyet­len, magyar pályán szereplő Patkolót.­­» Csepel SC vezetői a ...IJL pályaudvaron a na­­(_X pókban búcsúztak vendégeiktől. A vo­nat ablakaiból Patkoló Ru­dolf mosolyogva integetett. Ez­úttal nem 17 évre búcsúzott. Mint mondotta, minden évben visszalátogat. Legközelebb fe­leségével, a négy gyerekkel. Hadd ismerjék meg ők is a magyar hazát. Péter Róbert PATKOLÓ d forduló válogatottja Géczi (Ferencváros) — Sző­ke (Szombathely), Páncsics (Fe­rencváros), Vidáts (Vasas), Hor­váth (Szombathely) — Juhász (Ferencváros), Hajas (DVTK) — Vass (DVTK), Takács (MTK), Szuromi (MTK), Csordás II (Komló). A forduló játékvezetője: Som­lai Lajos. A második csapat: Erdősi (Komló) — Oborzil (MTK), Mé­szöly (Vasas), Makrai (Komló), Csepecz (Dunaújváros) — Men­­czel (Vasas), Halápi (Egyetér­tés) — Pusztai (Bp. Honvéd, Pa­taki (Komló), Lakinger (Eger), Sikora (DVTK). A labdarúgó NB I állása 1. Ferencv. 13 8 4 1 31:15 20 2. Honvéd 13 8 3 2 29:10 19 3. U. Dózsa 12 9 1 2 29:11 19 4. R. ETO 12 7 2 3 26: 9 16 5. MTK 13 7 2 4 24:16 16 6. Csepel 13 6 3 4 14:10 15 7. Vasas 13 6 2 5 32:21 14 8. Pécs 13 5 3 5 10:15 13 9. DVTK 13 5 2 6 13:19 12 10. Szomb. 13 4 4 5 12:22 12 11. Tatab. 13 4 3 6 12:19 11 12. Komló 13 3 4 6 8:14 10 13. Eger 13 3 3 7 13:25 9 14. Salgót. 13 3 3 7 7:14 9 15. Dunaújv. 13 3 2 8 9:25 8 16. Egyetért. 13 — 3 1­0 5:29 3 A 13. forduló nyolcadik mér­kőzése, az Újpesti Dózsa—Rába ETO találkozó június 25-én ke­rül sorra. ^WSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSffSSSSSSSSSSSSSSSSSSmXfSSMi \ A testnevelőket köszöntjü­k j /^Június első vasárnapja esztendők óta a pedagógusok S f m ünnepe, pedagógusnap. Most — nehéz, sok gonddal I v J" fűszerezett tanév végén — ismét őket köszönti a ^ Cs diákok milliós hadserege, a szülők, egész népünk. « Virágerdő és sok kedves, meleg szó, diákok szeretete és­­ szülők köszönete ad szép keretet az irántuk érzett megbe-­­ csillésnek.­­ Engedtessék meg, hogy a több tízezres pedagógustábor-­­ ból most külön kiemeljük a testnevelőket. Azokat a tana- 8 rókát, akik a lélek mérnökeinek hadában a test, az egészség, s a gyermeki fizikum óvásával és fejlesztésével foglalkoznak. * Munkájuk egész embert kívánó, nehéz és áldozatos feladat. ^ A gyermekek megtanulják a betűvetést, az egyszeregyet, de­­ meg kell tanulniuk azt is: miként erősítsék, ügyesítsék tes­­­ tüket, hogyan váljék belőlük edzett, egészséges ember. S a test nevelése — a pedagógiai munka szerves része-­­­ként — végigkíséri az iskolai esztendőket. Azok a test- a nevelő tanárok, árák a játékos sportfoglalkozások, a test-­­ edző gyakorlatok, a különböző sportágak elemeibe beveze­­s­tik tanítványaikat, éppoly hasznos és fontos munkát végez- ? nek, mint a pedagógia bármely más ágának művelői.­­a pedagógusnap ünnepi eseménysorában természete­s­éL­szerűleg az egész pedagógustársadalom munkál­a­tának eredményei és gondjai kerülnek reflektor-­­ fénybe. Az elismerő szavak azonban a testnevelő - tanároknak is szólnak: sajátos gondjaikat ismeri, a sport- 3 mozgalom számtalan területén gyümölcsöző erőfeszítéseiket a nagyra értékeli az egész nép. S a virágok, a köszönő és el-­­ ismerő szavak nekik éppúgy jólesnek — éppúgy kijutnak a —, mint mindenkinek, aki eljegyezte magát az egészséges, s műveit emberré nevelés nagyszerű feladatával. Csécsey József­­ CÁ „Ilyen rohamokat még nem éltem át!..."­­ 0:3-as kudarcról reszél Baróti, Farsang, Göröcs, Bááóti és Színi Újpest, Megyeri út Dózsa­­stadion, szombat 11 óra. For­rón tűz a nap. A nézőtér üre­sen ásítozik. Az egyik padon tizenegy pár cipő. Azoké, akik Newcastle-ban taposták a mély, süppedős füvet. A zuhogó eső­ben alaposan megáztak, s mivel még mindig nedvesek, kitették a napra, száradni. Bent az öltözőben Baróti mes­ter viszi a szót. Az ajtó zárva, de így is kiszűrődik az újpes­tiek ősz hajú mesterének hű­vös, tárgyilagos hangja. Nem tesz senkinek se szemrehányást Tényeket állapít meg, bírál. És kint a folyosón már készségesen beszél arról, hogy miért szenvedett kiütéses vereséget a Dózsa? — Olvasom a lapokat, mond­hatom, keményen bírálnak. Iga­zuk is van. . Rossz benyomást keltettünk, s a 0:3 bizony nagy vereség. Azt azonban helytele­nítem, hogy sokan azt állítják, beálltunk védekezni, s az erő­­futball legyőzte a technikát. Nem egészen így van. Mi más- s kor is két előretolt csatárral ját­szunk, s a csapat kombinációk-­ kal fejlődik fel támadásba. Ez I most nem sikerült. Egy órán át I ugyan nem volt különösebb baj, de aztán egyre kevésbé tudtuk tartani a labdát, kép­telenek voltunk kibontakozni, lépcsőzetes helyezkedés közben felzárkózni a támadásokhoz, mi is hosszan vágtuk a labdát, s az angol rohamok egyre jöttek. Az erő, az állóképesség, a kö­zönség félelmetesen fergeteges biztatása közben ezúttal valóban legyőzte a mi technikásabb já­tékstílusunkat, de csak azért, mert mi ezúttal nem a megszo­kott módon futballoztunk. Ezt egyénekre, s a csapatra is ér­tem. Nem kedvezett nekünk a kisméretű pálya sem, mert az angolok mindig nagy ívben ka­pu elé rúgták a labdát, mégpe­dig a 16-osra, s remekül lefejel­ték a mieinket. Nem vitás, hogy a sok fejelés számunkra szo­katlan volt. A mi védőink nem győztek futni, ugrani, fejelni. S a fokozott igénybevétel köz­ben bizony elfáradtak. A játékosok is megjelennek, ki mezben, ki melegítőben, s labda nélkül. Mozgásukon is látszik, hogy nincsenek rózsás hangulatban. Laza futkározás, gimnasztikai gyakorlat, játékos mozgás, s egy kis páros gyógy- Labdázás. A cél: az izmokból kiűzni a fáradtságot. A nézőtéren Farsang Endre szakosztályvezetővel beszélge­tünk­­ a hibákról, a vereség okairól. Tömören, egyértelműen fogalmaz: — Nem bírtuk idegekkel! Egy félidőn át úgy véltem, itt nem lehet baj, de aztán volt egy húsz perc, amikor mi is ütöt­­tük-vágtuk a labdát s rohan­tunk. Bene, Dunai és Zámbó mérsékelt teljesítménye is dön­tően közrejátszott abban, hogy kikaptunk. A Leeds sokkal jobb csapat, s ellenük megálltuk a helyünket. Ezért is fájó ez a 0:3. Baróti megengedi, hogy Bán­kú­tiva­­­szót váltsunk. — Még álmomban se jöjjön elő ez a mérkőzés. Hatalmas nyomás hárult ránk, amióta hát­védet játszom, még ilyen roha­mokat nem éltem át. Mindig csak jöttek, jöttek, mi meg kapkodtunk, nem találtuk a csatárokat a labdával, durva he­lyezkedési hibákat követtünk el. Csírájában megölték, elfoj­tották a kezdeményezéseinket. Hiába: mindenki úgy játszik, ahogy hagyják, s bennünket ez­úttal nem hagytak játszani. Nemsokára dég Dunai kér­dezi: — Bemehetünk már, Lajos bácsi? — Még öt perc, Anti. S amikor vége, gyorsan Be­mennek. Göröcsöt faggatom, né­piesen fogalmaz: — Egy félórára megbolondul­tunk. Nem találkoztunk a lab­dával, képtelenek voltunk pasz­­szolni, mindenki rúgta, amerre állt, s így az angolok ellen nem lehet, úgy éreztem magam, mint a Fradi ellen, szünet után. Nagy volt a nyomás. Érthetetlen, hogy védőink miért hátráltak be a 16-oson belülre. Színi a fejét fogja: — Rossz volt nézni, mert ne­­gy­edóra alatt szétzúztak ben­nünket. Az öltözőben távirati stílusú válaszokat kérek: mi várható a visszavágón? Baróti: A Newcastle csak ott­honában félelmetes. Idegenben két góllal kikapott a Setubaltól és a Feijenoordtól is. Tőlünk is kikap. Reménykedem ... Noskó: Az angolok majd meg­látják, hogy a Megyeri úton egészen más. Fergetegesen tá­madunk majd. Nem reményte­len a dolog. Göröcs: Ha feladnánk, nem lennénk sportemberek. Nem ad­juk fel, de aligha lesz a miénk a kupa. Solymosi: Ha az első tíz perc­ben gólt rúgunk, elszabadul a pok­ol. 0:2-vel tovább jutottunk volna, így nehéz! Farsang Endre lélegzet­el állító mondatot diktál: — Ha mindenki tudása leg­javát nyújtja, miénk lesz a VVK! Ez poénnak olyan remek, hogy tovább már nem is kérdezek. Hagyom szétszéledni az újpesti fiúkat, akikre most testben és lélekben egyaránt ráfér a pi­henő. Németh Gyula Vasárnap, 1969. június 1. )

Next