Népsport, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

TORPEDÓNÉGYESÜNK A legszebb nyári úszóemlé­künk ...* A váltók előtti szünet csak ar­ra volt jó, hogy a kissé fü­lledt melegben még tovább fokozód­jék a Sportuszoda légterének feszültsége. Amikor rajtkőré álltak az első úszók, 4500 tűzbe jött néző biztató hangorkánja futott végig a lelátókon. Érez­tük, lányaink képessek legyőzni az NDK gyorsúszó négyesét, s titkon a győzelem mellett Euró­­pa-csúcsra is számítottunk... Csak kijöjjön a lépés! Világcsúcsközelben Nem úgy indult. A rajtnál Pa­­tah bennragadt. Értékes tizede­ket veszítettünk. De aztán min­dent beleadott! Az első hosszon ledolgozta hátrányát, sőt, ő fordult Grunert előtt. A máso­dik ötvenen is remekül bírta, s Kovács Edit elsőként indulha­tott. ő ismét bizonyított: a „kis” Kovácsra mindig számíthatunk. Önmagát múlta felül, élete leg­jobbját „repesztette”! Az előnyt nemcsak megőrizte, még tovább is növelte Komarral szemben.... Gyarmati! Még itt, még most is játszik — az idegeinkkel is — ez az aranyos gyerek. Az első hosszon engedte magát megkö­zelíteni. Krause felzárkózott, s elhűlt bennünk a vér. A forduló után már megszűnt a játék, úgy, oly könnyedén elspriccelt a német kislánytól, hogy Turóczy Judit másfél testhossznyi előny­nyel rajtolhatott... A nyomá­ban Wetzko! S tőle bizony nem egy elképesztő dolgot láthattunk az úszó Eb két napja alatt. Tu­róczy is tudta, persze, s fel­pörgetett tempóval száguldott előre. A végén Wetzko felnyo­mult, de „Pircsi” végsebességre kapcsolta „hajtóműveit”, már nem engedte ki kezéből az első helyet. Szinte berobbant a cél­ba. Győzelem!... Visszahódítot­tuk az NDK-beliektől a Mexicó­­ban elrabolt Európa-csúcsot a 4x100 m gyorsúszó váltóban...! 4:02.6...! Fergeteges vastaps, mindenki állt a lelátókon. A váltógyőzelemmel megelőztük a szívós Teriteket, s harmadikok lettünk a pontversenyben!... A boldogságban fürdő lányok mo­solya láttán, a szemerkélő eső ellenére is úgy éreztük, kide­rült az égbolt a Sziget felett... csak háromszor javított országos rekordot­ készül irányítása mel­lett. — Az október elején megkez­dett felkészüléssel eddig elége­dett vagyok — mondta Littome­riczky Mária. — Jelenleg na­ponta három edzést tartunk, a napi úszóadagok átlaga 8000 mé­ter körül jár. Ebből csak 1500 méter a könnyű, a többi időre­­úszás. Tavaly a hasonló időszak­ban éppen válságos időket élt át a szakosztály. A tulajdonkép­peni alapozás Turóczy esetében például csak februárban indult meg. Ebből arra kell következ­tetni, hogy az idén még jobban szerepelnek majd versenyzőink. Turóczyt képesnek tartom akár 59 mp-es 100 méterre is, s nem elképzelhetetlen, hogy Kovács Edit is eléri az egy percet. Ő idén érettségizik, így csak az is­kola befejezése után tud majd igazán belelendülni. Fiuméban legutóbb 1:16-ot úszott 100 m mellen a kis méretű medencé­ben ... Bízhatunk mindkettőjük­ben! S természetesen a töb­biekben, Szentirmayban, Rozgo­­nyiban, Császáriban is ... magamban már nem is egyszer sikerült egy percen belül úsz­nom. Hiszem, hogy a valóságban is elérhetem. Talán éppen Bar­celona évében!... A 4:02.6-os Európa-csúcs gazdái (balról jobbra): Kovács Edit, Pa­­tóh Magda, Gyarmati Andrea, Turóczy Judit (Gereta Pál felv.) „Bízhatunk Turóczyban és Kovácsban" A 4:02.6-nál csak a Santa da­ra világcsúcsot elért váltója úszott 1969-ben jobban , 4:01-et. A távolság 1.6 tized másod­perc. Elérhető? Túlszárnyalható? A pompás Európa-csúcs köte­lez. Tény, hogy akkor, az Eb utolsó napjának fináléján nem is úszta ki mindenki a legjobb idejét. S ráadásul 1970 nem akármilyen úszótalálkozót tar­togat: Barcelonában Európa-baj­­nokság lesz! Van tehát miért ké­szülni ... De halljuk inkább a főszerep­lőket. Hogyan készülnek, mit csinálnak, miről álmodoznak? Kelés reggel ötkor. Fekvés es­te tizenegykor, öt éve nincs megállás. Littomericzky Mária, a BVSC vezetőedzője emberfe­letti munkát végez. A 29-ből 17 b bajnokságot nyertek a vasuta­sok, a válogatott zömét ők ad­­ták. A gyorsúszóváltó két tagja, Turóczy Judit (kerek egy per­cet ért el, háromszor javított Európa-csúcsot 1969-ben) és Ko­vács Edit (100 m mellen ugyan- « • Tf­­ * Csütörtök, 1970. január 1. Kezdőből egy év alatt bajnok Neve: Molnár György. Kora: Március 1-én múlt 21 éves. Foglalkozása: a Magyar Ká­belművek villanyszerelője. Mikor kezdett el sportolni: 1960-ban. A legszívesebben foci­zott. Mióta atletizál: két éve. Legjobb eredményei: 1968-ban 400 m-en 51.5, 800 m-en 1:55.8, 1500 m-en 4:03.8, 1969-ben 49.2, 1:49.5 és 3:50.8. Különös ismertetőjele: bátor, kemény középtávfutó, az év legnagyobb atlétikai meglepeté­se. Indoklás: a ranglista jóformán ismeretlen, 42. helyezettjéből egy idény alatt országos­­ baj­nok, válogatott és rangelső lett 800 m-en!* Ezek a legfontosabb adatok. Egészítsük ki azzal, hogy Mol­nár Gyuri angyalföldi gyerek. A bevonulásig, akárcsak annak idején Rózsavölgyi, csatárt ját­szott és ő is csak a néphadse­regben kezdett el futni. A Ki­lián SE színeiben érte el első sikereit. Hogyan szerette meg az atlétikát? — Hamar javultak az ered­ményeim, jól szerepeltem a had­seregbajnokságon. A döntő sze­repe azonban Romhányi Antal­nak, a sporttisztünknek volt. Ő beszélt rá a futásra, állandóan biztatott, bátorított, különben talán abbahagytam volna a le­szerelés után. Az alakulathoz 1968 őszén be­vonult Katona Béla, a Vasas középtávfutója. Tanácsára Mol­nár, amikor novemberben lesze­relt, a piros-kékek szakosztályá­nál jelentkezett, így azután már Juhász Béla tanítványaival kezd­te az alapozást és bekerült az utánpótlás keretbe. Az első meglepetést a mezei bajnokságon okozta, negyedik lett. A pályaidényben 800 m-re készült. Az alapozás után 1:52-re számított, edzője egy másod­perccel jobb időt is elérhetőnek tartott. Mindkettőt alaposan túl­szárnyalta júniusban, amikor megnyerte a Népsport utánpót­lás versenysorozatát. Kétszer szerepelt a nagyválogatottban, győzött az utánpótlás-viadalon és augusztus végén bajnok lett a nagy rivális, Fekete Sanyi előtt. A taktikázásban azonban az idő erősen a várakozás alatt maradt, elesett az EB-kikülde­­téstől és utána többször is kika­pott. Mit hoz fel mentségére? — Mindenképpen meg akar­tam nyerni a bajnokságot, úgy éreztem, sikerül, ha nem ne­kem kell vezetnem és a cél­egyenesben én támadhatok. Saj­nos, az első körben senki sem vállalkozott iramra. Utána már nagyon bántott, hogy a gyenge idő miatt nem juthattam el az EB-re, egy kicsit elengedtem magamat, a fáradtság is kiütkö­zött, tudom, hogy az idény befe­jezése már nem sikerült. Idei tervek? Molnár főszáma változatlanul a 800 méter ma­rad, 1:48-as időt tűzött ki magá­nak, szeretné a gyorsaságát is javítani és már többször akar indulni 1500-on. S van-e mindehhez megjegy­zése Juhász Bélának, az edző­nek? — Gyuri szorgalmával eddig elégedett voltam, s ha további munkájában nem keletkezik tö­rés, számíthatunk fejlődésére. Ehhez azonban a megfelelő fel­­készítési körülményeken és a több nemzetközi versenyalkal­mon kívül az is szükséges, hogy hazai ellenfelei bátrabban ver­senyezzenek, s ne csak min­dig tőle várják a vezetést. A távlati főcél pedig az 1500 m és a müncheni olimpia! (s, z) Patóh Magdi álmai Patóh Magda ezekben a na­pokban csak ritkán látható az uszodában. — Fő a fejem, annyit kell ta­nulnom. Januárban nyolc vizsga vár rám a Felsőfokú Pénzügyi és Számviteli Szakiskolában. Másodéves vagyok. A verseny­­idényre való felkészülés első szakaszát befejeztem, a második nagy munkaszakasz január 15-én kezdődik. Kiss László edző eb­ben az évben már 200 m-re is felkészít, enélkül a 100 sem me­het igazán. Még annyi a válto­zás, hogy lényegesen erősebb a tornaanyagom a tavalyinál, és a szakaszos edzések során jócskán lecsökkentek az egyes távok közti pihenők is. 1:00.8 volt a legjobb időm 1969-ben__Al­ Gyarmati — FTC Gyarmati Andreára alig lehet ráismerni. Úgy lefogyott az el­múlt hónapok során, mint a „jégkirálynő” Gabi Seyfert. — Anyu (Székely Éva olimpiai bajnoknőnk, egyben edzője is. A szerk.) kíméletlen diétára fo­gott. Ez az igazság, s persze a gimnasztikai gyakorlatok során is „lecsorgattam’’ magamról né­hány kiló felesleget. Tizenegy kilót fogytam, most alig nyo­mok hatvanöt. Más újság?... Heti ötvenezer métert úszom. De hát ez nem újság ... Vetz­­kótól — rendszeresen levelezünk — kaptam karácsonyra egy rop­pant aranyos lipcsei vásárbabát. Küldök neki egy szép kézitáskát viszonzásul... Jövőre édesapám egy évre Kolumbiába megy. Egy Gyarmati megy, mégis marad egy az FTC-ben. Bejelentettem a BVSC-ben, hogy a jövőben a zöld-fehérek szakosztályában kí­vánok versenyezni... És per­sze, eredményesen. Barceloná­ban szeretnék kitenni maga­­mért. S ha nem is jósolok idő­ket, nyilván nem visszafelé fo­gok fejlődni, igaz?... * Négyesünk 1.6 mp-re van a világcsúcstól. A nyilatkozatok derűlátóak, s mi nem különben. Most már csak az a kérdés, hogy időközben megelégszenek-e az amerikaiak a 4:01-gyel. Nem va­lószínű. S hogy az NDK-beliek és a többi ellenfél sem üldögél elégedetten a babérain, ebben is biztosak lehetünk. Patah, Kovács, Gyarmati, Tu­róczy ... A torpedónégyesnek azért jó esélyt adunk Barcelo­nára! Gallov Rezső ­ Botos ökölvívó-fivérek Salgótarjánban úgy látszik, az­­Oláh család után, újabb ötös ökölvívó-fivérek jelentkeztek a Botos papa jóvoltából. A papa, Botos Bertalan, maga is jónevű ökölvívó volt, így nem csoda, ha öt fia közül — már négy — szereti az ökölvívást. A legöregebb­, a 17 éves András legutóbb az ifjúsági válogatott tagjaként lépett kötelek közé Lengyelországban, József, aki a 15. életévét tapossa, harmadik lett a serdülő ökölvívó-bajnok­ság pehelysúlyában, a 14 éves János meg egyenesen országos bajnok lett papírsúlyban. Tibor, aki nyolcéves, játékosan edz a testvérekkel a tornateremben. A legifjabb, a Gábor két esz­tendős, de már ő is leütéssel dicsekedhet. (Mint édesanyja mondta, legutóbb a poharat ütötte le az asztalról!) A 11 éves Aranka is nagy híve az ökölvívásnak, egyelőre még csak a szertáros­ szerepét tölti a fivéreinél, de minden mérkőzésen ott van és ad „szakszerű” tanácsot a fiúknak! Mindenki ZOLIKÁJA­ Ha az ember Hómnál a 8-as útról rátér a 87-esre és Rumon, Csempeszkopácson át Tanakajd­­ra érkezik, onnan már csak egy ugrás Bozzai. Persze, csak ak­kor, ha nem ennyire fehér a karácsony, mint az idei. Amikor a hó még a lovaknak is szügyig ér. Az autó kerekei pedig igen­csak elakadnak a parázs hóban. Ebben a Bozzai nevű kis fa­luban, annak is egyik kis házá­ban él mindenki Zolikája. A labdarúgó-szurkolók Hal­m­­osi Zoltánnak ismerik. Egy kis falut megismernek . Halmosi Zoltán, a Szombathe­lyi Haladás VSE labdarúgója viszonylag későn került a nyil­vánosság reflektorfényébe. Ti­zenhat éves koráig egyáltalán nem focizott semmiféle csapat­ban. Csak az otthoni srácokkal a bozzai „grundokon” , és iskolatársaival az ipari tanuló­intézetben, így fedezték fel egy „suli­bulin”, azaz egy iskolai derby kellős közepén. Az érdem két­ségkívül Velekei Ferencé, a Ha­ladás ifjúsági edzőjéé. Ma ta­lán nem lenne Halmosi Zoltán­ja a magyar labdarúgásnak, ha Velekei Ferenc meg nem nézi azt a meccset. Hat esztendeje ennek. A bal­összekötőnek indult barna srác azóta ötvennégyszeres NB I-es labdarúgó. Igazi középpályás (ami ugyancsak egy véletlennek tudható be, hiszen Németh La­jos váratlan sérülése miatt lett balfedezet). Háromszoros nagy­válogatott. Az 1969-es év hazai labdarúgó-szenzációinak egyike. Az 5 révén ismerték meg olyan sokan Bozzai nevét. Sőt, a falut is. Hiszen valóságos za­­rándoklás indult meg a kis Vas megyei faluba — Halmo­si­ért. „Maradjak olyan, amilyennek születtem ” Halmosi azonban marad. Legalábbis egyelőre. — Nagyon jól sikerült szá­momra az 1969-es év. Szinte minden bejött, amit csak óhaj­tottam. Ment a foci. Válogatott lettem. Ott is sikerült jól ját­szanom. Felfigyeltek rám a nagycsapatok... — És hívták is... — I de maradok... Leg­alábbis egyelőre . .. Nem mint­ha nem szeretnék igazi nagy­csapatban játszani... De 1970- ben még ellenőrzöm maga­mat ... Ha akkor is megy a já­ték, szerencsét próbálok ... — Szeretne-e nagyon valamit a jó játékon kívül? — Azt, hogy maradjak olyan, amilyennek születtem ... Változó világ, változó emberek — Nehéz olyannak maradni? — Nehéz .. . Most mindenki szeret, mindenki észrevesz, kö­szön, kérdez, simogat, meg min­den ... Azok is, akik sosem bíz­tak bennem... És most min­denki azt mondja: „Ugye, meg­mondtam?!” — Mi változott még? — Jobban tudok nyilatkozni, beszélni, mint tavaly ... Ezen mosolyog. Egy éve még valóban harapófogóval is alig lehetett néhány mondatot kihúz­ni belőle. Hihetetlen álomként hatott rá, hogy meghívták a válogatottba. És idegesen rágta a szája szélét, amikor fogadko­­zott: „... ha esténként haza­megyek, apámékhoz, Bozzaiba, a szomszédok átjönnek ... Látom rajtuk, hogy szeretnek, biztat­nak, aggódnak értem. Nem sze­retném cserben hagyni őket__” Most? Úgy érzi, az első bizonyí­tás sikerült. És mintegy varázs­ütésre­ változik körülötte a­­vi­lág, változnak az emberek. Már nemcsak a szomszédok jönnek át hozzá néhány biztató szóra! Ahogyan volt edzője, Albert József megfogalmazta: — Eddig csak Bozzaiban volt mindenki Zolikája. Most már Szombathelyen, sőt, egész Vas megyében is... A játék aka­ra­ta mindenekelőtt így él tehát Halmosi Zoltán, az év labdarúgó-felfedezettje. Sokan azt mondják: „Bámulatos karrier!” Mások, meglepetve: „Hogyan? Miért?” Ugyancsak Albert József mondta róla: „ A játék akarata az, ami Halmosit jó játékossá teszi. Képtelen állni a pályán! Ha megindul a mérkőzés elején, le nem áll az utolsó másodpercig... Igaz, hangulatember. Ha meg­bántják, hullámzó lesz a telje­sítménye. Feltámad kisebbségi érzése... De hallatlanul nagy akarata mindig átsegíti a bajo­kon ... Ez a fantasztikus akarat, re­méljük, az új veszélyeken is átsegíti Halmosi Zoltánt. A nép­szerűség, a csábítások veszé­lyein. Hisz ezen is múlik, hogy valóban nagy játékos legyen. — R — * „Szeretem­­ és a becenevem Gólya” Férfiasan be kell vallanunk, hogy cikkünk címe — plágium. Szóról szóra fordítottuk le egy svéd sportlap négyhasábos cí­mét. Tettük pedig azért, mert ez a cím — egyfelől — tökéletesen megfelel az igazságnak, és — másfelől — azt is pompásan bi­zonyítja, hogy már a külföldi sportlapok is terjedelmes cím alatt, hosszan foglalkoznak a fiatal Klampár Tibor szemé­lyével. Az a cikk is Klampárról szólt. A fiatalság a bolondság? Tibor idén ünnepelte 16. szü­letésnapját, a nagykorúságtól tehát még messze van. És mi­kor szeresse az ember a fagy­laltot, ha nem ebben a korban. Tavaly például — első külföl­di útjainak egyikén — Cseh­szlovákiában játszott. Hazafelé, a vonaton ő is megkapta a „vámnyilatkozatot”. — Töltsd ki, Tibikém­! — mondták neki. — És mit írjak be? — írd be azt, amit a zsebpén­zeden vásároltál. — Nem lesz jó — felelte. — Miért nem? — Nem írhatom be a fagylal­tot ... Ez lenne tehát az érem egyik oldala. A másik oldalon néhány ered­mény sorakozik. Érett játékkal Klampár Tibor 1969-ben meg­nyerte a hazai versenyek zömét. Ö a felnőtt és az ifjúsági ma­gyar bajnok. Ö a felnőtt és if­júsági Tizek-bajnoka, ezüstérmet szerzett a svéd Johansson mö­gött a magyar nemzetközi baj­nokságon. A jugoszláv nemzet­közi — Geisslerrel az oldalán — vegyes párosban harcolt ki ezüstérmet. És az év végén minderre feltette a koronát a skandináv nemzetközi bajnoksá­gon. Egyetlen délután folyamán olyan versenyzőket győzött le, akikből — addigi eredményeik alapján — akár Európa-váloga­­tottat is össze lehetne állítani. A sor a svéd Alserrel kezdő­dött, a szovjet Gomozkoval folytatódott, majd az ugyancsak szovjet Sarhojannal fejeződött be. És mindez csak ahhoz volt elég, hogy a döntőbe kerülhes­sen. Ott ugyanazt a Johanssont kapta ellenfélnek, aki két héttel korábban 3 0 arányban legyőz­te. Ezúttal fordult a kocka. Drá­mai hangulatú találkozón, a svéd fiút a fergetegesen buzdító hazai közönség előtt, érett játékkal *— Klampár nyert. És a „Gólya" név Nehéz lenne utólag kinyomoz­ni, ki is akasztotta rá a „Gólya” becenevet. — Tudod? — kérdeztük tőle. — Nem! _, felelte. — Talán azért kaptam, mert ilyen hosz­­szú vagyok. Megnőttek a lába­im is... — Hát — kockáztatjuk meg a dicséretet —, megnövekedett tu­dáshoz megnövekedett lábak is kellenek. Tibor elpirul. Úgy, ahogyan csak­ a tizenhat évesek tudnak pirulni. — Á, nem vagyok még elég labdabiztos. Sokkal biztosabb­nál­ kellene lennem. Mint pél­dául a csehszlovákoknak. Ők azért olyan jók__ — De hát Alsert, Johanssont, Gomozkovot, Sarhojant nem le­het „kifejezetten rossz” játékkal megverni. Hogyan csinálod? — Először is, ha­ játszom ve­lük, mindig elgondolkozom: legutóbb miért kaptam ki tőlük, vagy mivel vertem meg őket? Bár talán az a legfontosabb, hogy a mérkőzés előtt az ember ne gondoljon az ellenfelekre__ Legalábbis ne töltsön ezzel he­teket. — Ezek szerint ennek köszön­hető sikersorozatod? — Hát nemcsak ennek. Min­dennap játszom három-négy órát, a nagy versenyekre pedig a bátyámmal együtt külön is ké­szülök. Moszkva előtt A következő hónapokban me­gint lesz mire készülnie Klam­­párnak. Január 9-től egymást követik a nagy versenyei­ — itt­hon és külföldön egyaránt. Eu­rópa Liga-mérkőzés a nyugat­németek, a szovjetek ellen,­­ az­tán az NSZK és Anglia nemzet­közi bajnoksága. Itthon a Bu­dapest­ és az országos bajnok­ság ... Klampár Tibinek pedig helyt kell állnia mindenhol. — Nem fáradtál bele? — kér­deztük. — De, bizony. Sokszor érzem, hogy pihenni is kell. — És mi pihentet legjobban? — A mozi. Ilyenkor elmegyek egy moziba ... — Aztán? — Elmegyek egy másik mozi­ba .. . — És? — Ügyelek arra, hogy a má­sik mozi a Jégbüfé környékén legyen...Naményi József

Next