Népsport, 1970. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1970-03-26 / 72. szám
LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS HA SZÖGRE KERÜL A FUTBALLCIPŐ Erő az élet folytatásához . Most nekem a világ legboldogabb emberének illene tennem. Tagja vagyok a labdarúgóválogatott-keretnek, nevem gyakran szerepel a lapok hasábjain, csapatomban a legjobb teljesítményt nyújtók közé tartozom, szóval, lovagolok a sikeren és nem érzek semmit, amikor ismerőseim egyre mondogatják: ,,Szerencsés ember vagy, Vidíts Csaba!” ... Ütközőpont A Vasas fiatal labdarúgója ezekben a pillanatokban tényleg nem érezte magát „boldog ember”-nek. Mint ahogy boldognak érezte magát abban a pillanatban, amikor megtudta: tagja a válogatott kenetnek. De hát a gondolatoknak és a szavaknak is megvan a maguk egymásutánisága. És az érzéseknek is. A fiatal labdarúgó akkor boldog volt, mert a válogatottság hírére csak a labdarúgásra gondolt. Most nem boldog, mert gyerekkori álmára gondol. Arra, amire egykoron egyetlen lehetőségként épített: orvos lesz, embereket gyógyít. Ennek a gyerekkori álomnak mindörökre vége. Csak a nosztalgia maradt. Az sem mindig. Csak, ha Vidáts Csaba arra gondol, hogy „mi leszek, ha nagy leszek?” ... — Sokan mosolyognak azon, ha egy fiatal játékostól megkérdezik: „Mi lesz, öcsi, ha szögre kerül a futballcipő? ... Mosolyognak, mert nem értik, hogy ezt húsz-huszonkét évesen kellene mindig megkérdezni tőlük, nem akkor, amikor labdarúgócsillaguk már leáldozóban van. A futballévek hamar elszárnyalnak. Nyolc év? Tíz? Tizenöt? De utána?! Bízzam magamat a jószerencsére? Arra, hogy még néhány évig vegetálhatok a régi dicsőségből És várjak soromra, hogy valamelyik sarki kocsmában fizetnek egy nagyfröccsöt, haelmesélem... Ah!... Hagyjuk ezt!... Legyint. Aztán hangot vált, mintha másról akarna beszélni. Pedig ugyanazt mondja. ------Apám mérnök, Anyám is egyetemre járt. A nővérem matematika tanár. A sógorom két diplomát is szerzett Csupa olyan emberrel vagyok körülvéve otthon, akik a fejükből élnek meg... Én? ... A lábamból... Igaz, nem rosszul. • De hát én is jelesen érettségiztem! Orvos akartam lenni!... Két értékrendszer ütközőpontján van. Az egyik a fej értékeit helyezi piedosztálra. A másik mindenekelőtt a láb értékeit. Két világ közt függeni valóban nem boldogság! Gyengeség — Miért nem lett orvos? — Amire leérettségiztem, már a Vasasban játszottam. Voltam ifjúsági válogatott. Megizlettem a sikert. És azt az örömöt is, hogy milyen jó, ha az embernek legalább 100 forint mindig van a zsebében. — Csak ezért? — Képtelen voltam lemondani mindarról, amit a labdarúgás ígért A könnyűnek látszó jó keresetről, a hírnévről, az utazásokról. Különösen az utazásokról. — És? — Kissé csalódtam. __ 777 — Külföldi utak ... A mérkőzésig edzés, együttlét. Nem lehet csavarogni. Utána? Rohanás vásárolni! Arra nincs idő, hogy az ember műemlékeket, múzeumokat, képtárakat látogasson. — Ez nem így van! — Meg egyedül? — Talán nem lenne egyedül. — És azt is tudni kellene, hogy mit nézzek meg. — Útikalauzok is vannak! Hallgat Nem felel. Hosszú percek telnek el. Aztán újra megszólal. Lassan ejti a szavakat — Igaza van ... Tulajdonképpen az a bajom, hogy gyenge vagyok. A tanulást is ezért halasztgattam. Ezért halasztgatom. Én nem vagyok olyan erős, hogy magamtól nekivágjak! Akaratlanul is a könnyebb megoldást keresem. A kisebb ellenállást. És ha családom körében tartózkodom, szégyenkezem. Célok Hallgatunk ismét. Cigarettázunk. Végül Vidáts Csaba töri meg a csendet: — Tanulni fogok. Még az őszszel beiratkozom a Közgazdaságtudományi Egyetemre. Az orvoskar, itt Pesten, nem megy. Más a légkör. Talán Pécsett vagy Szegeden menne. De már képtelen vagyok lemondani arról, hogy nagycsapatban focizzak. Olyan egyesületben, ahol nincs szem előtt az ember. Vidékről nehezebb válogatottnak lenni. Talán, ha kiemelkedő tehetség lennék... — Tehát? — Tulajdonképpen már döntöttem. Szeretnék jó futballista lenni. Hat-nyolc évig válogatott. Az erkölcsi sikerekért is, az anyagiakért is. Azaz, bázist teremteni azokra az évekre, amikor már nem leszek futballista. Nemcsak anyagi bázisra gondolok, hanem erkölcsire is. Focizom tehát, és elvégzem az egyetemet. Amikor pedig úgy érzem, hogy a zöld gyepen már csak két-három évem lehet hátra, akkor igyekszem bedolgozni magamat a szakmába. Hogy amire szögre kerül a futballcipő, ne legyek teljesen kezdő! Ne legyek kiszolgáltatva kényre-kedvre... Csak lesz-e erőm tanulni az élet folytatásához?!... Búcsúzkodunk már, amikor megkérdezem: — Dolgozik? — Persze!... Egy üvegipari KTSZ-nél... Azaz, ott van a munkahelyem... Kezet fogunk. Én pedig arra gondolok, milyen jó lenne, ha a klubok nemcsak munkahelyet (azaz pénzszerzési forrást) biztosítanának játékosaiknak, hanem értelmes elfoglaltságot a jövő megalapozásához És nem nyugodnának meg annak tudatában, hogy játékosaiknak sikerült „jó állást” szerezni! Rózsa András SRÁCOK, de nagyon kevesen... H3B. ..Az Előre labdarúgószakosztálya toborzót tart 1957, 58, 59-ben születettek részére, március hó 22-én 9 órakor a Lehel úti sporttelepen.** A villamosvezető unokája Az 52-es nagy csörömpöléssel fordul rá a Vöröshadsereg útjára. Lassít, megáll. A vezető hátrakiált: — Lehel út! A toborzóhoz most tessék leszállni! Három lurkó a kocsi belsejében felkapja a sportszatyrot. Ők megérkeztek. A bácsi utánuk szól: — Aztán ügyesek legyetek ám ... Az unokám is ott lesz ... Erre készült egész héten. .Az unoka tálát egyike azon igen keveseknek, akik készültek a vasárnapi „válogatóra”. Ha az ember toborzóról hall, izgatott, kipirult arcú gyereksereget lát maga előtt. Srácokat, akik már órákkal a megadott időpont előtt ott toporognak a pálya bejáratánál. Várják, hogy jöjjön az edző és feltáruljon előttük az öltözők titokzatos világa. Az Előre toborzója ebből a szempontból rendhagyó volt... Itt az edző várta a gyerekeket! Várta, először türelmesen, később türelmetlenül, de fél 10-ig mindössze — írd és mondd — 5 gyerek jelentkezett azzal a szándékkal, hogy futballozni óhajt. Sulibuli Szalai Lajos, az Előre NB I-et megjárt edzője szomorúan ült az öltözőben. — Ez egyenesen kétségbeejtő! — mondta — Ott tartunk, hogy lasszóval fogjuk a futballistákat. Régen olyan toborzókat tartottunk, hogy négy-öt csapat is öszszeállt a jelentkezőkből. Sokat haza kellett küldeni. Ma? Jó, ha egy csapatot ki tudok állítani. Közben lehajol, megmutatja a sportszár helyes megkötését az egyik ügyetlenkedő csatárpalántának. Nyílik az ajtó, bozontos hajú fiú lép be. Megvan a csapat! ... — Tegnap még úgy volt, hogy öten jövünk. A matekórán beszéltük meg ... .— meséli, miközben villámgyorsan átöltözik. — A többiek, úgy látszik, elaludtak. Tetszik tudni, tegnap este volt egy sulibuli. Futball helyett sulibuli!... Az embernek összeszorul a szíve. Mi az érdektelenség oka? Az úttörőkkel foglalkozó szakemberek, a grundok eltűnése mellett a beatzenét jelölik meg egyes számú „közellenségként”. Lehet, hogy igazuk van, lehet, hogy eltúlozzák a dolgot. Kering egy legenda egy régi válogatott összekötőről, áld mérkőzések előtti délelőttökön a Mátyás tér öreg fái alatt kiskapuzott barátaival. Ha megkérdezték volna tőle, hogy a gitárt eszik, vagy isszák, nem biztos, hogy válaszolni tudott volna... Elmegy a villamos Akik eljöttek, nem ügyetlenek. Egy kicsit nagy még a nadrág, a labda, a pályáról nem is beszélve. A jobb láb még nemigen tudja, mit akar a bal... Néhányan bekerülnek a bűvös noteszbe. Ők a kiválasztottak. Ezentúl rendszeresen járhatnak edzésre. A többiek lógé orral fürödni mennek. A stadion bejárata messze van a villamosmegállótól. Egy szerelvény éppen most áll be. A gyerekek messziről felismerik délelőtti ismerősüket, a vezetőt, aki már sok fordulót megtett azóta, hogy elváltak. Vad rohanásba kezdenek, a kocsi azonban csönget és elindul. Nem várja meg őket. A bácsi talán már tudja, hogy az unokája nincs a kiválasztottak között... Lakat T. Károly A B-csoportban nagyobb az érdeklődés | NB I B | ÉS több a gól Megjegyzések a negyedik forduló után A labdarúgó NB I B negyedik fordulójában a Szállítók megszerezte első győzelmét, s így már csak három nyeretlen együttes van: a MÁV DAC, a BVSC és a Kecskeméti Dózsa. Veretlen viszont már csak kettő: a BKV Előre és az Oroszlányi Bányász. Meglepetésnek számít az Egyetértés újabb veresége. Javul a Szállítók Megszerezte első győzelmét a FOSPED Szállítók is, mégpedig a Békéscsaba ellen. — Tartottunk a Békéscsabától, mert tavaly nagyszerűen szerepelt, s tőlünk is elvitt egy pontot — mondta Feleki Gábor, a Szállítók sportköri elnöke. — Később azonban kiderült, hogy félelmünk alaptalan volt. Mi lényegesen jobban játszottunk, mint az eddigi mérkőzéseken. Gyorsabb, mozgékonyabb, ötletesebb volt a csapatjátékunk. Ebben jelentős érdemeket szerzett Magyarosi, aki nagy kedvvel játszott, s alig tudták őt tartani. Az egész csapat egyik mozgatója Alapi volt, aki sokat fáradozott és gólt is rúgott. A békéscsabaiak viszont sokkal mérsékeltebben játszottak, mint ahogyan is ii azt vártuk. Azt hiszem, a négy új játékossal nem lettek erősebbek, sőt... Az viszont meglepett bennünket, hogy milyen kemények. Sajnos, néha durváskodtak is. Alapi olyan súlyosan megsérült, hogy a legközelebbi mérkőzésen aligha számíthatunk rá. Feleld bírálta is a csapatát, mondván: szünet után kényelmeskedtek, s ekkor kiegyenlítetté vált a játék, sőt a vendégek támadtak többet. Miért nem ítélt gólt? Pécsújhegyen a 43. percben Bencsik mintaszerű szögletet ívelt a Ganz-MÁVAG kapuja elé. A nézőtérről csak azt lehetett látni, hogy Palkovics berobban a kapu elé és a fejéről a labda bombaként vágódik a hálóba. Remek gólnak látszott, a közönség valósággal tombolt. Nagy Béla játékvezető azonban — meglepetésre — a kapu előteréből szabadrúgást ítélt a fővárosiak javára. Hogy miért, azt a mérkőzés után így mondta el: — Palkovics az ötösön belül támadta a kapust, s ráadásul kézzel ellökte. Az eset közelében álltam, mindent jól láttam. A vendégek kapuvédője, Szilási megerősítette a bíró véleményét: — Éreztem, hogy baj lehet, ezért kimozdultam a gólvonalról, s úgy akartam megkaparintani a labdát. Palkovics azonban nagyot lökött rajtam, elvesztettem az egyensúlyomat, a földre huppantam. Lehet, hogy nem szándékosan tette ezt, de ez mit sem változtat a dolgon. A gól tehát szabálytalan volt. Végül a pécsi szurkolók is megvigasztalódtak, mert a Pécsi Bányász jó játékkal győzött, s megőrizte vezető helyét az A- csoportban. Vaczlavik és társai A két vasutascsapat heves harcot vívott Debrecenben. A vidéki csapat nyert, mert jobban bírta erővel, és a lényegesen jobb középpályásai révén magához tudta ragadni az irányítást! Vaczlavik, Potyók és Vasvári bejátszotték az egész pályát, szereltek, felvitték és beadták a labdát, s szükség esetén még be is fejezték a támadásokat. Ennek fényes bizonyítéka, hogy a két gólt éppen Vaczlavik révén érték el a debreceniek. Érdemes megemlíteni, hogy az első gólnál, amikor Vaczlavik a balról beívelt labdára felugrott fejelni, már csaknem ott volt mellette Potyók is a beavatkozásra készen. Erre azonban nem került sor, mert Waczlavik a jobb kapufa mellett a hálóba csúsztatta a labdát. A mérkőzés margójára még annyit: néhány villámgyors, tetszetős támadást vezetett a BVSC, de az irányítás lehetőségéről úgyszólván lemondott. A DVSC pedig csak időnként támadott elég lendületesen, összjátékban mindkét vasutascsapatnak javulnia kell. A hét 11-e Szabó II (DVSC) • — Bárány (Pécsi Bányász), Reif (Előre), Heidrich (SZMTE), Sóvári (Egyetértés) — Waczlavik (DVSC), Nagy • (MÁV Előre) — Vessző (Pécsi Bányász), Alapi, Magyarosi (Szállítók), Rita (ZTE). 0:3-ról 3:1-ig Amikor az MTK labdarúgócsapata az első fordulóban 3:0-ra kikapott a Videotontól, a gáncsoskodók nyomban bírálták Palicskó edzőt. Azt mondták, rossz az összeállítás és az alapozás időszakában túlságosan sokat futottak a játékosok. Az edző a véleményekkel mit sem törődött, mert úgy vélte, hogy akik bírálták, nem segítő szándékkal tették. Csupán azt a reményét fejezte ki az edző, hogy lesz ez még másként is. Hát igen. Azóta a 0:3-at egy értékes tatabányai 0:0 követte, majd egy 2:0-ás győzelem a Rába, majd egy 3:1-es a Komló ellen. Mindezt most azért említjük, mert a szép eredmények után Palicskó megőrizte tárgyilagosságát, s továbbra is mértéktartó, mert tudja: érik majd még váratlan vereségek az MTK-t. Kedden a játékosértekezleten keményen bírált néhány játékost: Kunsztot, Gubast, Becseit, s azokat, akik a Komló elleni mérkőzés után túlságosan derűlátóan nyilatkoztak, sőt, fölényeskedve beszéltek a legyőzött csapatról . Nem értek egyet az ellenfelet lebecsülő véleménnyel, amely felnagyítja a mi erényeinket. A jövőben legyenek megfontoltabbak — mondta Palicskó. Megszívlelendő szavak. Nemcsak Becsetek okulhatnak belőle. s9á» " ( Mit tanult Fábián? Fábián Zoltán — labdarúgóedző. Mellékfoglalkozású. Jelenleg oktatói minősítése van, de az év végén már szakoktató lesz. Két együttessel dolgozik. A BVSC ifjúsági második és harmadik csapatával. Ez tulajdonképpen még manapság is luxusnak számít. Ha azt vesszük, hogy sok helyen képesítés nélküli sportbarátok foglalkoznak a fiatalokkal a társadalmi munkában. Fábián Zoltán szerint viszont ez a természetes. Pontosabban: természetes kellene hogy legyen. Fábián edző ugyanis fanatikusan hisz a munkában. Azt vallja: csak akkor lesznek igazán jó labdarúgóink, ha már kölyök-, illetve ifjúsági korban megtanítják őket futballozni, s fizikailag is úgy felkészítik, ahogy ezt a ma labdarúgása megkívánja. Az edző hisz abban, amit csinál. S amit csinál, azt a legnagyobb alapossággal, szívvel, lélekkel teszi. Annak idején, amikor futballozott, jó játékos akart lenni. Hogy azzá váljon, sok mindenről lemondott. Többek között arról is, hogy mérnök legyen. Abbahagyta egyetemi tanulmányait, mert sok idejét elvette a játék. Nem elsősorban a kiszabott edzésidő, hanem — ami erre még „rájött”. A plusz ... Fiatal ember volt, 17 éves. Az edzéseken, az NB I-ben sok mindent látott és tapasztalt. Látta, hogy az idősebb játékosok mennyire „gyötrik” magukat azért, hogy ne maradjanak le a fiatalabbak mellett, főleg erőben, gyorsaságban. Fábián Zoltánt akkor arra tanította az élet, hogy verseny nélkül nem lehet boldogulni a pályán. Utóbb pedig arra is, hogy verseny nélkül nem lehet jó labdarúgást csinálni. Háromszor edz csapataival egy héten. A negyedik nap bajnoki mérkőzés, így is jóformán alig tölt valami kis időt családja körében, de ha rajta múlna, mindennap tartana foglalkozást. Szent meggyőződése, hogy akkor léphet előbbre ismét labdarúgásunk, ha már az ifjúsági csapatokból kellően megalapozva kerülnek a felnőttek közé, így nem megerőltető számukra már az ott folyó munka, s szinte zökkenőmentesen állnak át a magasabb követelményekre. Példákkal bizonyította, hogy tehetséges „emberkék” szinte évekre eltűntek csak azért, mert egyik napról a másikra az edzésmunka addigi mennyiségének többszörösét követelték tőlük, s olyan terhet raktak reájuk, amelytől összeroppantak. Arra is hozott nagyon meggyőző példákat, hogy alapvető fogyatékosságokkal kerülnek ifjúsági labdarúgók az élvonalba. Nem tudnak rendesen rúgni, arról nem is beszélve, hogy olyan szinte alig akad, aki mindkét lábbal jól lő, tud fejelni. Technikailag sem olyan képzettek, mint ahogyan azt a magasabb követelmények megkívánják. Többet és jobban kell dolgozni — lent! Ezt hangoztatja mindig és mindenütt De úgy érzi, egymaga kevés ahhoz, hogy súlyt adjon ennek a területnek. Amikor kint járt Olaszországban a BVSC-ifikkel, ott képet kapott arról, hogyan készülnek, dolgoznak, futballoznak a külföldi fiatalok. Látta azt is, hogy miben nem tudott lépést tartani csapatta az olasz ellenfelekkel. Úgy fogalmazott: ha nem lesz olyan természetes a sokrétű, kemény napi foglalkozás már a fiataloknál is, mint a fogmosás, akkor nem zárkózunk fel egyhamar. Nem végez látványos munkát. Neve nem forog közszájon. Ha csapata győz, csak szűk kör örül neki. Ha pedig neveltjei közül „befut” valaki, rendszerint más aratja le a diadalt. Ezzel azonban mit sem törődik. Boldog, hogy a fiúknak sikerül feljebb lépni. Hiszen éppen ezért dolgozik. Fábián Zoltán 28 éves korában, három lábtörés után hagyta abba a labdarúgást. Nem látta értelmét annak, hogy tovább erőlködjék. Ma már annak örül, ha tanítványai erős, egészséges emberekké válnak. Virkonyi Sándor Gólokban és nézőkben A B-csoport mind a gólok, mind a nézők tekintetében sokkal jobban áll, mint az A-csoport. A különbség még akkor is feltűnő, ha figyelembe veszszük, hogy az A-csoportban egy mérkőzéssel kevesebbet játszottak. Az NB I B budapesti mérkőzésein alig-alig akad néző. Tizenegy találkozón eddig összesen 8100 néző volt. Ugyanakkor húsz vidéki mérkőzésre 56 300 néző volt kíváncsi. Gólok A-csop. B-csop. Ossz. I. ford. 6 11 17 II. ford. 11 13 24 III. ford. 9 13 22 IV. ford. : 6 9 15 Ossz.: 32 48 71~ Átlagban 2,5 gól jut egy-egy mérkőzésre, (összehasonlításuk az NB I-ben 2.7.) , A nézők ezrekben , A-csop. B-csop. össz. I. ford. 3.3 12 15.3 II. ford. 6.9 10.9 17.8 III. ford. 3.6 9.3 12.9 IV. ford. 5.8 12.6 18.4 JEMS 1L8 64.4 tlőkészületi labdarúgó mérkőzés (Folytatás az 1. oldalról) Diósgyőr—Rudabánya 1:0 (0:0). Diósgyőr, 1000 néző. V: Lánczos. Diósgyőr: Serfőző — Kovács (Kolláth), Salamon, Sáfrány, Mathesz (Földesi), Hajas, Udvarev, Fekete, Horváth, Gass, Hajdú. G: Horváth (2), Gass, Fekete, Sáfrány. SZEOL: — Szolnoki Olajbányász 10:0 (3:0). Szolnok, 150 néző. V: Bálla Gy. SZEOL: Gilicze (Bolya) — Várhelyi III (Pálinkás), Bánfalvi I. Dávid, Molnár (Kerekes) — Pikó, Pataky — Csömör, Ruttkay, Vass, Vörös. G: Vass (5, egyet 11-esből), Ruttkay (3), Vörös (2). Komlói Bányász — Máza-Szászvári Bányász 3:2 (2:1). V: Köő. Komló: Erdősi — Kótai, Csordási, Fenyvesi (Bodai), Ficzkó (Földi), Makray, Bordács, Juhász, Horváth, Solymosi, Csordás II. G: Solymosi, Juhász, Bordács, Hl. Túrós, Boglizsán. SBTCI—SBTCI 4:2 (2:1). Salgótarján. SBTCI: Szőke — Baranyai, ■ Gecse, Vertig, Horváth, Kmetty, Kriskó,Varga (Kajdi), Szalai, Básti, Jeck. G: Básti, Varga, Szalai. Kriskó, 111. Toldi (11-esből), Szöllősi. (Az eredetileg tervzett pásztói mérkőzésre a Pásztó MNK-találkozója miatt nem került sor.) Csütörtök, 1970. március 26.3