Népsport, 1970. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1970-04-02 / 77. szám
a Népsport JELENTI 1970. április 2. 1905. Az MTK és az Újpest labdarúgóinak első bajnoki mérkőzése a Millenáris sporttelepen zajlott le. (Akkoriban a „Mili” volt az MTK otthona.) A kék-fehérek Deutsch és Udvari góljával — Prácser gólja ellenében — 2:1-re győztek a lelkes, de még tapasztalatlan újpestiekkel szem-ében.• SPORT A RÁDIÓBAN. Kossuth-adó. 22.15, sporthírek.• A NAP KIEMELKEDŐ ESEMÉNYE. A felszabadulási évforduló tiszteletére számos nemzetközi sporteseményt tartanak: folytatódik a nemzetközi motorosrepülő csillagtúra, megkezdődik a nemzetközi birkózó-emlékverseny, a nemzetközi lövészverseny, a női nemzetközi kézilabdatorna. A Meteorológiai Intézet jelenti 1970. április 1-én, szerdán 19 órakor. További lehűlés. Várható időjárás csütörtök estig: felhőátvonulások, szórványosan előforduló futó esők, egykét helyen hózápor, időnként erős északnyugati, északi szél. További lehűlés. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön 7 —12 fok között. (MTI) Kitüntetés! A Minisztertanács az aktív versenyzéstől történt visszavonulásuk alkalmából Dömötör Zoltán és dr. Kárpáti Györgyolimpiai bajnokoknak, a vízilabda-válogatott volt tagjainak, valamint nyugállományba vonulása alkalmából Viski Tibornak, a KSI pénzügyi főelőadójának a Magyar Népköztársasági Sport Érdemérem aranyfokozatát adományozta. Élvonalbeli labdarúgóink ünnepi programja. Kedden délután az MLSZ-ben az NB I-es klubok képviselői megállapodtak az ünnepi labdarúgó-programban. Ezek szerint az NB I hatodik fordulójában szombaton két mérkőzést játszanak (Rába ETO—Tatabánya, Győr, 16 óra és Dunaújváros—SZEOL, Dunaújváros, 16 óra). A vasárnapi program: MTK —Diósgyőr (Hungária körút, 11 óra), Komló—Videoton (Komló, 15.30 óra), Sz. Haladás—Pécs (Szombathely, 15 óra), Sál. BTC —Csepel (Salgótarján, 16 óra), végül a népstadionbeli kettős mérkőzés: Ferencváros—Bp. Honvéd (16.45) és Vasas—újpesti Dózsa (18.30). Népsport A Magyar Testnevelési és Sportszövetség lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság FŐSZERKESZTŐ: Szabó Béla FŐSZERKESZTŐHELYETTES: Dr. Ardai Aladár SZERKESZTŐ: Bécs István és Péter Róbert ROVATVEZETŐK: Borbély Pál (labdarúgás), Dávid Sándor (technikai és vízisportok), Subert Zoltán (atlétika és nemzetközi sportélet). Szántó György (labdajátékok). Z. Vincze György (sportmozgalom és nehézatlétika) OLVASÓ SZERKESZTŐ: Bakai László és Kővári József TÖRDELŐ SZERKESZTŐ: Tenkely Miklós Szerkesztőség: Budapest, Vili., Somogyi Béla utca 6. Telefon: 130—460 — este 9 óra után 338—566 Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Tóth László igazgató. Kiadóhivatal: Budapest, VI., Révay u. 16. Telefon: 116—660. Terjeszti a Magyar Posta Előfizetési díj: egy hónapra 24 Ft, negyedévre 72 Ft Megjelenik szerda kivételével mindennap Index: 25004 Szikra Lapnyomda, Budapest I____________________________| Csütörtök, 1970. április 2. SPORTMOZGALOM ♦ SPORTMOZGALOM ♦ SPORTMOZGALOM ♦ SPORTMOZGALOM ♦ SPORTMOZGALOM ♦ A szabad sport diadalmas negyedszázadára emlékeztek (Folytatás az 1. oldalról) népi-nemzeti egységről, az alkotó erők kibontakoztatásáról és az emberekkel való törődésről, amely a testkultúra ápolását is magában foglalja. — Munkásfiatalságunkban már az elnyomatás éveiben is volt annyi erő, hogy hozzákezdjen saját sportéletének szervezéséhez — mondta az elnök — Ez volt azoknak a szilárd alapoknak egyike, amelyekre szocialista sportkultúránkat felépítettük. Ha ehhez még hozzátesszük azokat az elképzeléseket és rendelkezéseket is, amelyek a Tanácsköztársaság százharminchárom napja alatt a testnevelésről és sportrólnapvilágot láttak, akkor igazán elmondhatjuk, hogy a magyar munkásmozgalomtól a sport területén is értékes örökséget kaptunk. Mindenekelőtt azt a gondolatot, hogy a testkultúra és azon belül a sport is csak akkor töltheti be hivatását, ha az egész dolgozó nép javát szolgálja. A népi testkultúra kialakításának feltételei csak azután jöhettek létre, miután országunkban a dolgozó nép kezébe került a hatalom és a boldogabb jövőre vágyódó ország a kommunisták vezetésével a fejlődés szocialista útját választotta. Világraszóló eredmények Részletesen méltatta ezután a negyedszázad magyar sportjának fejlődését: a lehetetlent nem ismerő társadalmi munka hő korszakától egészen a máig. Felidézte a londoni olimpiát, amelynek szenzációja a magyar versenyzők szereplése volt, s mindez csak kezdetét jelentette egy úgyszólván egyedülálló eredménysorozatnak. Az elmúlt negyedszázadban a londonin kívül még öt nyári olimpia volt és ezeken a magyar sportolók mindig megtartották előkelő helyüket. Londonban tíz, Helsinkiben — eddigi olimpiai szereplésünk csúcsaként — tizenhat, Melbourne-ben — a jól ismert nehéz körülmények közepette is — kilenc, Rómában hat, Tokióban tíz és legutóbb Mexicóban is tíz aranyérem jutalmazta sportolóink tehetségét, szorgalmát, kiváló versenyzői erényeit, szakembereink eredményes irányító munkáját. Felszabadult országunk sportolói az utóbbi hat olimpián több mint kétszer annyi érmet nyertek el, mint amenynyit az első tíz nyári olimpiai játékokon összesen szereztek. A magyar sportolók rendkívül kiegyensúlyozott olimpiai szereplését a leghívebben talán az bizonyítja, hogy az utóbbi negyedszázad alatt a nyári olimpiai játékok nem hivatalos pontversenyében hazánk minden alkalommal a legjobb hat nemzet közé került. Sportolóink előtt az elmúlt negyedszázadban kitárult az egész világ. Tehetséges versenyzőink többsége élt azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a szocialista állam nyújtott számára. A magyar versenyzők a legkülönfélébb sportágakban értek el világraszóló sikereket. Példaként idézte Papp László egyedülálló bravúrját, Takács Károly legendás akaraterejét, Székely Évát, Németh Imrét, Csermák Józsefet, Zsivótzky Gyulát, Iharos Sándort, Kovács Józsefet, Rózsavölgyi Istvánt — mindazokat, akik nagyszerű sportteljesítményükkel sikeresen álltak helyt a világversenyeken. Említette a kajakozókat, öttusázóinkat, vívóinkat, birkózóinkat, labdarúgóinkat, s kifejtette: még tovább kell lépni. A bahírokon nem pihenhetünk! — A mai magas színvonalú versengésben nem pihenhetünk meg, ha azt akarjuk, hogy továbbra is a legjobbak között maradhassunk. Nálunk természetszerűleg szűkebb a bázis, mint a sokkal nagyobb lélekszámú, vagy nagyobb anyagi erőkkel rendelkező országokban, de tehetségekben nem szűkölködünk. Már megkezdtük a felkészülést a XX. nyári olimpiai játékokra, hogy Münchenben is helytálljunk. Sportmozgalmunk kiterjedt és erős. Sikeres sportolóink egy része még Münchenben is versenyben lesz a dobogóért és a pontokért. Szép számmal vannak ifjú tehetségeink is a legkülönbözőbb sportágakban, s ők már 1972-ben is kellemes meglepetéseket okozhatnak. Beszélt az elnök a gondokról, s a feladatokról is. — Lehetetlen nem észrevennünk — mondta —, hogy versenyzőink és csapataink mindig akkor aratták győzelmeiket, amikor erőfeszítéseiket megsokszorozta az a tudat, hogy milliók szurkolnak értük, hogy egy új hazát, boldogabb jövőt tervező és építő nép képviselőiként küzdenek. Az egyéni akarat nagy tettekre sarkallhat, de közösség nélkül nincs igazi és tartós siker. Tudjuk, hogy a sport mai színvonala mellett a színeinkért küzdő versenyzőknek szükségük van megfelelő feltételekre, időre és nyugodt, kiegyensúlyozott, anyagi gondoktól mentes háttérre. De azt is tudjuk, hogy csak anyagiakkal nem lehet igazán nagy eredményekre serkenteni a sportolókat. Nekünk egyik fontos feladatunk, hogy sportmozgalmunk erkölcsi tisztaságát biztosítsuk. A sikerek útja: együttműködés Befejezésül az eredmények tartósításáról, a fiatal sportolók neveléséről szólt és méltatta a szovjet—magyar sportbarátságot, amelynek jellemzője az egyenrangú partnerek kölcsönös megbecsülésen és segítőkészségen alapuló szoros együttműködése. Az egész magyar sportmozgalom őszinte, szívből jövő köszönetét tolmácsolta az emberi haladás élén járó szovjet népnek és a szovjet sportmozgalomnak. Megemlékezett a sport közismert vagy névtelen aktíváiról, majd így folytatta: „ Nagy ünnepünk magasztos pillanataiban erősítsük meg elhatározásunkat: pártunk vezetésével még odaadóbban munkálkodunk, hogy teljesebbé tegyük szocialista testkultúránkat. Tovább ápoljuk kapcsolatainkat a szocialista országok sportmozgalmával, a haladó sportszervezetekkel, ezzel is szolgálva a társadalmi haladást és a sportoló emberek számára is oly drága békét! Ezután megható jelenet kövekezett. Az elmúlt 25 év sportolóinak nevében Takács Károl kétszeres sportlövő olimpiai bajnok a múltat és a jövőt jelképező, olimpiai emblémás, nemzetiszínű zászlót adott át Hargitai Andrásnak, a legfiatalabb magyar úszótehetségek egyikének, a következő szavakkal: — Meghatva tudok csak elege tenni annak a kötelességnél hogy az első negyed század sikeres sportnemzedékének képviseletében átnyújtsam ezt zászlót... hegyen ez a jövője képe, s ti, ifjú sportolók, legyetek ennek támaszai és őrzői. Ehhez kívánok nektek sok sikert, erőt és egészséget! A fiatal úszó meghatottan válaszolta: — Sok ezer fiatal sportoló nevében köszönjük a magyar sportolóknak azokat a győzelmeket. Európa-, világ- és olimpiai sikereket, amelyeket 25 év alatt elértek. ígérjük, hogy szeretet, hazánk színeit szocialista sportemberhez méltóan képviseljük, s hogy ellenfeleinket és sportbarátainkat megbecsüljük. ígérjük, hogy ez a zászló jó kezekbe, magyar sportoló fiatalok kezébe kerül, akik az életben és a sportpályán igyekeznek majd azok példáját követni, akik a zászlót rájuk bízták. A mindvégig bensőséges hangulatú ünnepség Hegyi Gyula zárószavaival és az Internacionalé eléneklésével ért véget. Takács Károly átadja a múltat és a jövőt együtt jelképező zászlót Hargitay Andrásnak RÉTI ANNA: 25 fa) és sportpártfákatit .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX-> 24. A mexicói vizsga Az 1968-as esztendő Mexicó jegyében kezdődik. Pontosabban az olimpia jegyében. Mert Mexico naptárilag elég messze van január elsejétől. Hogy mindenki mégis arra gondol? Ez már az olimpia évében így szokott lenni. Olimpia... Először a fehérben. Grenoble várja a tél bajnokait. Megismerkedünk új nevekkel, csodálunk régieket. Új és régi bajnokokat. Sajnos, magyar egy sincs köztük. Ez már hagyomány. A tél — nem a mi műfajunk. Majd nyáron — mondjuk nemcsak reménykedve, hanem magabiztosan is... Az az EB! No, persze az év nem egyetlen lélegzetvétel, amely Mexicóig tart. Vannak „nyári” sportágak és nyári események. Például a labdarúgó EB. Nélkülünk. Nápolyban kellett volna játszanunk, igaz, az olaszokkal, akik ott még nem kaptak ki. De ez olyan mellékes körülmény. Mert Nápolyban nem magyar csapat játszott az olaszokkal, hanem a szovjet. A mi fiaink is csak televízión nézhették a mérkőzést. Kudarc? Csalódás? A labdarúgó EB-nek még nincsenek hagyományai. Hogy nem jutottunk a legjobb európai csapatok közé, még csak fáj, de nem ábrándít ki. Tekintetünk már a jövő csapatát kutatja, a ragyogó sorozatot elérő olimpiai válogatottat. Feledjük az olaszországi EB-t, amelyet a hazai csapat nyert meg és egy okkal több, hogy várjuk az olimpiát. Atléták nagy napjai Elérkezik a pillanat. Enrique Basilio meggyújtja az olimpiai lángot, és ezzel Mexico két hétre a világ fővárosává változik. A sportok királynője, az atlétika pedig új királyokat és új királynőket avat. Afrika először játszik jelentékeny szerepet az atlétikai olimpián. Mert négerek már nyertek és nem is egy olimpiát, de Afrika színeiben és hosszútávfutó számokban Mexicóban iratkoztak fel. Temu! Wolde! Furcsán, tapogatózva ízleltük ezeket a neveket, s a külföldiek számára ugyanilyen meglepetés és váratlan felbukkanás volt egy magyar versenyző neve is: Németh Angéláé. Tegyük hozzá, azért itthon sem tartozott a várt siker közé olimpiai bajnoksága. Tulajdonképpen érthetetlen, hogy miért. Az 1968-as gerelyvezét-világranglistát ő vezette. Listavezető — az olimpián- Tökéletesen esélyes. De a listavezetőnek ez volt élete első olimpiája és első igazán nagy nemzetközi versenye. Ezek a tényezők pedig veszélyeztették esélyességét. Egészen a verseny kezdetéig. Ott azonban Angéla második dobásával a dobogó tetejére repítette magát. Hatvan méter felett dobni, ez ugye, pszichikailag sem rossz dobás__ Meg is ijedt tőle mindenki, a nagy nyugalmú és ragyogó képességű tokiói olimpiai bajnokot, Penest is beleértve. 60.36 méteres dobása szétzilálta a mezőnyt. Nem tudták behozni. Németh Angéla olimpiai bajnok lett! Az első a magyar női dobóatlétika képviseletében. Angéla bódult örömről, színes meséről szólt, amikor bajnokságáról érdeklődtek, de a magyar szurkoló is csak ámuldozik; lehetséges, hogy ilyen nagyszerűen kezdődik? És a folytatás! Zsivótzky végre legyőzi önmagát és ezzel Klimet is. Övé az arany. A dobogón mellette Lovász a harmadik helyezett. Kulcsár Gergely bronzérmes, Tóthné Kovács Annamária ötpróbában, Kleiberné Kontsek Joli pedig diszkoszvetésben szerzi meg a harmadik helyet. A magyar atléták nagy napjai az Estadionban. A mégsem Balczó? Szabály, sőt, több annál törvényszerűség, hogy nincsenek biztos esélyesek, mint ahogy nincsenek jelentéktelen outsidereit sem. Amikor az egyik európai újság leközölte Dick Fosburyt, amint hanyattfekve igyekszik átjutni a lécen, nem állhatta meg, hogy egy humoros megjegyzést ne fűzzön ehhez a produkcióhoz. Senki egy lyukas kétfillérest nem adott volna a győzelméért. De ki merte volna azt állítani, hogy nem Balczó András nyeri az öttusa egyénit? Nem volt olyan újság, amelyik ne őt hozta volna olimpiai totójának első helyén. Mint ismeretes, Dick Fosbury olimpiai bajnok lett, Balczó pedig nem. Minden ésszerű érvet, eredményt figyelembe véve, Balczó egyéni sikere megdönthetetlennek tűnt, a csapaté viszont bizonytalan. Papíron. Mert a futáson dőlt el minden. Ha a mi hármasunk nem fut egy perccel rosszabbat a szovjet csapatnál, akkor a miénk a bajnokság. Mindenki erre koncentrált, ezt számította, ehhez tartotta magát. Móna, Török, Balczó aléltan, szikra tartalék híján érkezik célba. Fejben és papíron mindenki mindent összead: olimpiai bajnok a magyar öttusacsapat. Ez is megvan! Is? ... E pillanatban az öttusa egyéniről megfeledkeztünk. Balczó is. Örül a csapat aranyérmének. Aztán mindenki észbekap. Még tart a verseny. A svéd Ferm még fut. Új számolás kezdődik. Ferm Balczó Bandi után indult egy perccel, s ha a perc elteltével még 22 másodpercet késik, akkor az öttusa egyéni aranyérem is haza kerül. Ferm csak húsz másodpercet késett. Beájult a célba, de ő nyert. A döbbenet percekig nem hagyott senkit szóhoz jutni. Balczó tért elsőnek magához. Már mondja is: „Gratulálok. Ferm több pontot szerzett, mint én. Jó versenyző.” 1968 májusában Gulyás Istvánnak nyújtották át a nemzetközi fair play-díjat. Nem érdemtelenül. Én a magam részéről ezért a nyilatkozatáért — amelyet még ziháló tüdővel, a szavakat nehezen egymás mellé dobálva tett — Balczónak is odaadtam volna. Hogy ilyen nagyvonalúan az ellenfél nagyságát hangsúlyozta, hogy nem a saját balszerencséje felett kesergett, ahogyan azt mindenki más tette volna a helyében. Négy világbajnokság győztese megdicsérte a mexikói olimpiai bajnokot. Balczó híres arról, hogy keveset beszél és azt is csak akkor, ha nagyon szükséges. Ferm győzelme után úgy Két megálló újsághír: Április 2-án avatják a budapesti metrót. (A hír egy sok évvel ezelőtti moszkvai utam derűs epizódját juttatta eszembe.) Kellemes nyári este volt, amikor a karcsú TU—104-es gép Moszkvában leszállt. A szép seremetyevói repülőtér üvegajtajai kitárultak. Az utasokat csakhamar elnyelték a szolgálatkészen várakozó autóbuszok. Az egyik jármű magyar labdarúgók zajától volt hangos. — Srácok, kajálunk és ... tágítjuk a szemhatárt — hallatszott nem sokkal később. — Már negyed nyolc van. Ugyan hová lehet ilyenkor menni? — Megnézzük a metrót — javasolta a zömök Feri. — Nyolcig vidáman visszaérünk a Hotel Balcsugba, hiszen itt vagyunk a Moszkva folyó partján. A Vörös tértől csak egy ugrás ... Nem is haboztak. A három legény átment a hídon és... Megállt. Tanakodtak: vajon hol a metró? — Gyerekek, ne húzzuk az időt! Majd én megkérdezem — mondta magabiztosan a szószóló és máris a forgalom egyik irányítója felé indult. A metró közvetlenül mellettük volt! Csakhamar bedobták az 5 kopejkákat a perselybe, s ráléptek a mozgólépcsőre. Előbb azonban megállapodtak, hogy a második szintig mennek, két megállót utaznak s már jönnek is viszsza, hiszen... — Hű, de hosszú volt ez a szakasz! Már Tulánál vagyunk — mondták nevetve a második után. Kiszálltak és sietve a túlsó oldalra mentek. Irány vissza. Vissza? Amikor a felszínre értek, ámultak, mint gyerekek a moziban. Valami nem stimmelt! Nem onnan indultak. És hét perc múlva nyolc óra. Menniük kell! De hova, merre? Balra vagy jobbra? S akkor hol lyukadnak ki? Mozdulni sem mertek. Guszti ötlete segített: — Ott ni! Nem látjátok? Taxik állnak. — Kudá?_ — kérdezte a sofőr. — Hotel Balcság. A vezető csak nézett. Nem értette a dolgot. Valamit mondott, azután mosolygott, majd a taxaméterre mutatott. — Nem baj! Kerül, amibe kerül, csak menj, drága barátom, mert rögvest nyolc lesz! — hadarták. A késést ugyanis igen szigorúan büntették. Amint azonban a kocsi kifordult a sarkon, feltűnt a Vörös tér, a Blazsennij hagymakupolája, a híd ... Ha ezt tudták volna! És a taxióra? Csupán néhány kopejkát mutatott. Most már értették a sofőr mosolyát. Ughy Tibor