Népsport, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-02 / 231. szám
SPORTMOZGALOM ♦ AUTÓ - MOTOR ♦ ÖKÖLVÍVÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ AUTÓ - MOTOR ♦ ÖKÖLVÍVÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ „Folytatni azt, ami helyes" öt évre tervez előre az ország, öt évre kell most előre gondolkodniuk a gazdasági vezetőknek, kulturális és sportéletünk irányítóinak is. A negyedik ötéves tervet tárgyalta az országgyűlés őszi időszaka, és a Parlamentben a sport is hasznosíthatott jónéhány tanácsot. Egyebek között érdemes megemlíteni Párái Imrének, az Országos Tervhivatal elnökének azt a megállapítását, amelyben felhívta a figyelmet: „Folytatni kell mindazt, ami helyesnek bizonyult, kiállta a gyakorlat próbáját, s kiváltotta népünk elismerését”. A magyar sportban is az elkövetkező fontos éveket tervezik. A városi, a járási, a megyei és az országos sportszervek asztalán készül a jövő. Folytatni szükséges azt, ami eddig helyesnek bizonyult. Senki előtt nem vitás, hogy mennyire helyes volt a létesítmények számának növelése, a falu és a város minőségi és tömegsportjának gazdagítása, a szakemberek állandó képzése, s az ifjúság, a sportolók közösségi nevelése. Azok a tervek máris sikeresnek mondhatók, amelyek bátrak, amelyek az elkövetkező öt év leglényegesebb tennivalóit irányozták elő. Az ország vezetői, s a Parlamentben egybegyűlt képviselők tudják, hogy mit kell tenni az ország további felemelkedéséért, s a sportvezetők is tudják, hogy mire lesz szüksége a magyar sportnak 1975-ig. Tudják, hogy a jó tervek és azok sikeres végrehajtása vezethet csak a magyar sport további erősödéséhez. Elrejtőztek az Alpokban a hókotrók Nyugtalan visaalták München és Budapest kasait A bajor fővárosban, Münchenben, már csütörtökön délelőtt együtt volt a VII. München— Wien—Budapest autó rallye mezőnye. Senki nem késett el azok közül, akik még szépíteni kívánnak rallye Európa-bajnoki eredményükön. Az viszont csak szombaton hajnalban, pontosabban reggeli 6 óra után derül ki, hogy mit csinált a sok esélyes. Ez a verseny sokban különbözik elődeitől. Az NSZK-beli, az osztrák és a magyar tagokból álló zsűri ugyanis úgy vélte, hogy helyesebb, ha az éj leple alatt kezdődik az esemény, mert akkor mindenütt kisebb a forgalom, s a porlasztók is tisztább levegőt szívhatnak be a „torkukon”. Nos, nagyszerűek a gépkocsik reflektorai is, így aligha lehet különösebb baj a korai kezdés miatt. De ez még nem minden. A mintegy hetven gépkocsi száznegyven utasának ugyanis először át kell haladnia a bajor Alpokon, no és Ausztriában sem az autósztrádákat jelölték ki a verseny útvonalául. Az 1800 kilométeres össztávú és harminc órás versenyen a magyarországi szakasz lesz a leghosszabb , 710 kilométer. Hegyeshalomtól egy óriáskört írnak le a részvevők az országban, s itt ugyancsak lámpafénynél küzdhetnek. A nagy kör az Üllői út és a Ferihegyi gyorsforgalmi út kereszteződésénél épült Aero-szállónál fejeződik be szombaton reggel 6 órakor. De eddig el is kell jutni... Legfrissebb értesülésünk szerint a bajor Alpokban, a kijelölt „támaszpontokon” elfoglalták helyüket a hókotrók is, mert a nagy magasságokban sohasem lehet tudni... Mindenesetre, a hókotrók megjelenése megdobogtatta a részvevők, így a magyar versenyzők szívét is. Tudniillik a három magyar gépkocsiban ülő Ferjánsz—Zsemberi, Balatoni—Sándor és Kelemen —Pulváry dr. páros nyári gumival indult el Münchenbe. Szombaton reggel tehát az is kiderül, hogy megfelelnek-e a hideg klímának a meleghez szokott gumiköpenyek. Módosították az ökölvívó CSB versenykiírását Az év első napjaiban a MÖSZ által hozott szigorú szabályok, illetve előírások sok esetben hátráltatták a CSB-küzdelmeket. A tavaszi idény tapasztalatai, nemkülönben az egyesületi kérelmek arra késztették a MÖSZ-t, hogy a versenykiírás néhány pontját módosítsa. Ezek a módosítások feltétlenül könnyítik az egyesületi gondokat és elősegítik a CSB-küzdelmek magasabb szintre emelését. A versenykiírás 4/d. pontja az alábbiak szerint változik: Egy versenyző a CSB-mérkőzéseken legfeljebb csak két, egymással határos súlycsoportban szerepeltethető. Például: az a versenyző, aki ősszel az első fordulóban könynyűsúlyban indul, a továbbiak során vagy a könnyűsúlyban marad, vagy pedig a könnyűsúllyal határos pehely-, illetve kisváltósúlyban állhat csapata rendelkezésére. Ellenben ha a nevezett versenyző a második fordulóban a pehelysúlyban indul, utána csak vagy a pehely-, vagy a könnyűsúlyban léphet kötelek közé. A tavaszi idényben igénybevett súlycsoportok ősszel nem jönnek számításba, tehát „tiszta lappal” indulhatnak a versenyzők. A válogatott kerettagok továbbra is csak abban a súlycsoportban— vagy eggyel feljebb — indulhatnak, ahol a válogatásnál számításba jöhetnek. A h. pont újólag előírja, hogy az 1951-ben (19 éves) született ökölvívók, akik legalább tíz minősítési pontot nem szereztek, legfeljebb három megtartott mérkőzésen szerepelhetnek. (A mérkőzés nélküli „pontszerzések” nem számítanak.) Végül a g. pont: azok az 1951- ben születettek, akik különböző bajnokságokon (versenyeken) legalább tíz pontot szereztek, korlátozás nélkül szerepelhetnek csapatukban. A versenykiírás néhány módosított pontja arra enged következtetni, hogy ősszel igen-igen kevés lesz a „foghíjas” csapat (talán nem is lesz ilyen!) és remélhető, hogy a CSB során nem lesz mérkőzés nélküli győzelem. A tenger mélyén is tíz között A legjobb két magyar könynyűbúvár, vagyis a szegedi fogorvos Kertai György dr. és a pécsi villanyszerelő Filótás László néhány napra oda utazott, ahonnan a legjobb magyar úszók nemrégen visszatértek Barcelonába! A spanyol város újabb Európa-bajnokságnak lehetett színhelye. A könnyűbúvár EB legtöbb számát a Földközitengerben tartották, egy zárt öbölben, amelyet elkerülnek a cápák. A verseny nagyszerűen sikerült. Kitettek magukért a rendezők, s a versenyzők is remekeltek. Csaknem valamennyi férfi-és női számban szovjet győzelem született. Szinte verhetetlenek voltak a tengeri „pályán” a szovjet békaemberek, s nemegyszer kápráztatták el a kontinens más országokba tartozó legjobbjait. Az Alma Ata-i kislány, Turukala egyenesen forradalmi újítással lépett elő. Két uszonyt épített egybe. Mint egy csinos fóka, úgy ugrált a vízbe, s a delfineket utánozta. A 25 méteres távot például 10,5 másodperc alatt úszta le a víz alatt, s mondani sem szükséges, egy levegővel. Nem is tudta őt senki legyőzni. A férfiak versenyében elsősorban a szovjet kampusz emelkedett ki. Tizenhárom ország 56 könnyűbúvára vett részt a viadalon. Ennyien indultak a bójakeresési versenyben is. Az öt különböző helyen elhelyezett bójákat kellett felkutatniuk a részvevőknek víz alatti tároló segítségével. Kompusz „összeszedte” a bójákat, s ezzel már második Európa-bajnokságát szerezte. A szovjet versenyzőkön kívül még az NDK-beli Mayer tudott beleszólni az elsőségért vívott küzdelembe. A tenger mélyén elért két második helye értékes teljesítmény. Értékesnek számít a külföldi „vizekben” kissé még bizonytalan magyar versenyzők teljesítménye is. Filótás László és a mindössze két személyből álló magyar csapat a kilencedik helyen végzett. A versenyzők viszonylag elégedetten tértek haza Barcelonából, s az MKSZ kint járt főtitkára, Mohácsi Ferenc is elégedetten jelentette ki: — Ezúttal nem vártunk többet. Még bőven vannak tennivalóink. Fejleszteni kell az úszástudást, növelni a kondíciót, és a technikai tudást is lehet fokozni. Az EB számunkra érdekesebb eredményei. Slalom. Európabajnok: Kampusz (szovjet) 1379 pont, 2. Szalmin (szovjet) 1365, ... 9. Filótás László 1089, ... 17. Kertai dr. 990. Bójakeresés. Európa-bajnok: Kampusz (sz) 1216. 2. Szalmin (sz) 600, ... 11. Kertai dr. 250, ... 30. Filótás 100 pont. 40 m víz alatti úszás. Európa-bajnok: Bardasevics (sz) 15.2, 2. Mayer (NDK) 16.4, ... 16. Kertai dr. 20.3, ... 18. Filótás 22.6. 800 m víz alatti úszás (légzőkészülékkel). Európa-bajnok: Taraszov (sz) 7:48, 2. Mayer (NDK) 8:25, ... 11. Kertai dr. 11:32. Filótás technikai hiba miatt feladta. Csapatban Európa-bajnok: Szovjetunió 9938, 2. Franciaország, 3. Olaszország, ... 9. Magyarország (Kertai dr., Filótás) 2429 pont. A Népsport BAGSK1SKUN JBUK 3E5 Gr’V £|B.S3BBr Ha a bázis is úgy akarja... („A Jánoshalmai SC folyó hó 19-én tartotta meg alakuló gyűlését Héber Ferenc elnökletével, a helybeli ifjúság nagyszámú részvételével. Mikor ezt a t. közönséggel tudatjuk, kéréssel is fordulunk a társadalom minden rétegéhez, hogy legyen jóindulattal ezzel a minden tekintetben szép és egészségileg is szükséges egyesülettel szemben, mely ifjúságunk testnevelését és fejlesztését tűzte ki magának fő céljául. Kérjük a közönséget, hogy úgy erkölcsileg, mint anyagiakban támogasson bennünket, hogy ne kelljen félúton megállani; hasson oda, hogy a sport minden ágát felkarolhassuk és kultiváljuk.”) Idézet a Jánoshalmai Vörös Újság 1919. VI. 22-i számából ... ca Azt mondja az elnök: ha az írásos emlék több volna, ő is többet mondana. Ő ugyanis „csak” 12. (!) éve vezeti a sportkört, az viszont már az 51.-en is túljutott! Az első labdarúgó-mérkőzésre azonban — annak ellenére, hogy csak 47 éves — mégis emlékszik, mert arról az idősebbek ma is sokat beszélgetnek. Nem is lehet rajta csodálkozni, hiszen ezt a mérkőzést nevezetes napon, 1919. május 1-én játszották le Kiskunhalas és Jánoshalma csapatai. Igaz, volt akkor a faluban munka éppen elég, dologidőnek számított a nappal éppúgy, mint az éjszaka. Az akkori vezetők mégis szakítottak időt arra, mint ahogy az idézett hírlapcikk is tanúsítja, hogy sportkört alakítsanak. Több mint fél évszázad telt el azóta. Ma már nem nehéz megállapítani, az elődök is keveset pihenhettek, számos kitűnő sportembert neveltek, akik közül a felszabadulás után néhányan — dr. Fenyvesi Máté, Fenyvesi József, Rendek István labdarúgók — a legjobbak között sem vallottak szégyent, s mind a két „pályán” — a sportban és a magánéletben — megálltak, illetve megállják helyüket. Azt sem felejtik el az itteniek, hogy 1928-ban a leghíresebb magyar labdarúgó, Orth György is vendége volt az egyesületnek. A találkozás az MTK felejthetetlen játékosával a helyi labdarúgásra közvetve és közvetlenül is hatott, a község sportjában mély nyomokat hagyott. Fellendült a sportélet, csinosabb, vonzóbb lett a sportpálya, mely kapuit az ifjúság előtt szélesre tárta, s nemegyszer „Mohácsot” jelentett egyegy vendégcsapat számára. Mivel pedig a sport olyan játék, ahol általában csak az egyik fél arathat győzelmet, az is meg történt, hogy vert seregként vonult le a pályáról a hazai csapat. Néha a saját pályájáról is. Közönsége azonban soha el nem hagyta, mert a 11 jánoshalmi fiú a harcot soha fel nem adta m A megyei bajnokságban játszanak. Tavaly a kétcsoportos bajnokság egyikében utcahoszszal lettek elsők, az osztályozón azonban elvéreztek. Jött az egyidényes szezon, s a jánoshalmiak hasonló fölénnyel szerezték meg az elsőséget. Most ismét próbálkoznak, s bár még az elején tartanak, öt ponttal máris elhúztak. A csoportban — az előjelek szerint — ezúttal sem lesz baj, de már most „fáznak”, ha az osztályozóra gondolnak... Herédi Kálmán, az elnök — „álláshalmozó”. Két helyen is elnök. Nemcsak a sportkört, hanem az 1200 dolgozót (38 szakmában) foglalkoztató ktsz-t is vezeti, a sportkör irányítását természetesen amatőr alapon. Bár még néhány ezer ilyen amatőr sportvezetőnk volna! Ezt mondják szerte a megyében, még a megyei TS vezetői is. Igaz, szerencsés elnök, hiszen az egyesület az illetékes párt- és tanácsi szervek, s a község számos lakójának jelentős támogatását élvezi. Egyszóval sok mindent tesznek azért, hogy a J. Spartacus az egész község kedvelt sportköre legyen. Ez a törekvésük eddig sikerrel is járt. Hogy miért? NB-s sportegyesületek, figyelem! Jánoshalmán közel ezer (!) pártoló tag van, s az évi bevételi tervet is teljesítette a sportkör. A község egyik háza a klubház, nemsokára felújítják. Itt mindig van élet, a sportolók és a szurkolók sohasem unatkoznak, a fiatalok tanulnak, szórakoznak, barátkoznak. S hogy a csapat és szurkológárdája mennyire összefonódott, az sok-sok mérkőzésen beigazolódott. Az elnök szerint: — Nálunk, megyei bajnoki mérkőzésen volt már 2000-es, 2500-as, sőt 3000-es közönség is. Szinte minden mérkőzésre 300 —500 szurkoló megy a csapattal idegenbe, így aztán akad olyan meccs is, amelyiken többen vagyunk, mint a helybeliek. Évek óta ostromoljuk az NB III kapuját. Volt, amikor — véleményünk szerint — egyetlen helytelen bírói fütty miatt kellett mindent elölről kezdenünk. Mi itt, Jánoshalmán szívós legények vagyunk, nem könnyen adjuk meg magunkat. Jelenleg nemcsak első csapatunk, hanem az ifi is veretlen, s lényegében hat (!) együttesünk játszik rendszeresen... UJ 6 szakosztály, 300 igazolt sportoló, ez a jelenlegi helyzet. A teljességhez hozzátartozik: nem régen van ez így! A községben pár év óta népszerű a kézilabda, s ma már 4 jánoshalmi csapat küzd a bajnokságban. Mert a labdarúgók „összefocizzák” „a megélhetési költségeket” a kézilabdázók számára is. ■ Ezt jókedvűen mondják, szívesen csinálják. És ma már mind gyakrabban megtelik a kézilabdapálya környéke is, hiszen a 2—300 néző itt sem ritka. — Fogni kell a „drukkert”! —, mondják nevetve a vezetők, akiknek azért gondjuk is akad. Itt van például a pályaprobléma. 100 000 forintot ad a tanács pályafelújításra. Igen ám, de egy pálya már kevés. Edzőpályára volna szükség. Sok a mérkőzés, még több az edzés. Van Falu Kupa, az üzemek, a vállalatok, a szövetkezetek, fiatalok, idősebbek, mind-mind játszani szeretnének. De hol? Nő az igény, egyre népszerűbb a sport, sokan akarnak sportolni. Milyen jó ezt hallani! Arra is gondolnak, hogy egy ifjúsági sportkombinátot csinálnak. És mindez Jánoshalmán történik 1970-ben! Befejezésül Wendler Antalnak, a község sportkrónikásának szavait idézem, amellyel a jánoshalmi sportkör alakulásának 50. évfordulóján szólt a helység minden sportbarátjához, sportvezetőjéhez és sportolójához ... „Az elmúlt idők sikereit felhasználva, a balsikereken okulva, építsék továbbra is eredményesen Jánoshalma sportját mindazok, akik eddig is áldozatkész munkával járultak hozzá annak fenn- és életbentartásához. Sok örömet és győzelmekkel teli újabb 50 évet kívánok Jánoshalmának, kevesebb gondterhes bajnoksággal, többet a sikerekből. Azokban, akik a jövőben is jó úton vezetik ifjúságunkat, legyen e törekvésükben türelem, jó erő és egészség. Kísérje további útjukat számos sportrajongó szeretete és mindannyiunk jókívánsága...” Talán annyit tennék még hozzá: Minél több ilyen egészséges szellemű sportkört a magyar sportmozgalomnak! Jánoshalma, 1970. október hó. Nagyi József A sportszergyártásban ás a nap alatt Sotban megcsodálták a BSE városmajori sportcsarnokában kiállított hasznos és nagyon szép sportcikkeket. Dicséret illeti a TRIÁL-t, hogy a látogatók elé tárta a sportszergyártás legújabb termékeit. A több ezer cikk között láttuk, s mint elmondták, a Favorit sportboltban már kapható is a „csodákra képes” medicin roller. A TF Kutató Intézetének munkatársai szerint a műanyagból készült, egykerekű kéziroller napi egyperces gyakorlással már két hét múlva érezteti jótékony hatását A hasizmok megerősödnek, egyenesebb lesz a testtartás és ami szintén megjegyzendő: korra és nemre való tekintet nélkül használható. Az újdonságok közé sorolhatjuk az expandercsalád legújabb „szülötteit”. A rövid csehszlovák gumihúzót, az NDK-beli impandert, a gumikötelet, a marok- és kézerősítő gyűrűt. A szobaevező nem új a sportvilágban, a mostani azonban már a lábizmok erősítésére is használható. A csehszlovák tornasport nemcsak a világbajnoki ranglistán áll előkelő helyen. Északi szomszédaink a tornatermi felszerelés megalkotásakor gondoltak arra, hogy a szerek ne foglalják el a játékteret. A TRIÁL egyébként ezt a berendezést egy miskolci iskolában szereli fel, és ha sikerrel kiállja a testnevelő tanárok és nebulók próbáját, rendelnék belőle. A sporttelep társalgója heves szópárbajok színhelye volt az elmúlt napokban. A „támadók” a pult innenső oldalán levők: versenyzők, sportvezetők, edzők. A másik oldalon a támadásokat nehezen hárító kereskedők, a TRIÁL „sportszeresei” és az ipar képviselői. Panaszkönyvi bejegyzések helyett kerekasztalhoz ültek a 16 sportág legjobb edzői, szakemberei. A jó szándékú és heves viták sorin a „felek” tiszta vizet öntöttek a pohárba ... A közönség nem kíváncsi arra, hogy Bene fém- vagy műanyagstoplis cipőben rúgja-e a gólokat, vagy Buzek milyen szerelésben ugrik a sánc fölé, s arra sem, hogy Pézsa kardjának milyen a markolata ... Nem így a gólok, a pontok szerzői és a nagy teljesítmények kovácsai! — A viták, a tárgyalások mindannyiunk számára hasznosak — mondta Magasdi Károly, a TRIÁL osztályvezetője. — A röplabdázók egészen új kérdésekkel leptek meg bennünket. Elmondták, hogy valójában milyen cipőben pattannak olyan magasra az alacsony termetű japánok. Mutatóba hoztak is egy párat. A minta hasznos a gyártóiparnak, a tanács pedig a kereskedelemnek. Ilyen cipőket már Csehszlovákiában is gyártanak. A kosárlabdázók is igen értékes segítséget nyújtottak. A mini kosárpalánk szükségességére, újfajta gyűrűk és korszerűbb gumitextiliák (térdvédők, bokavédők) készítésére hívták fel a figyelmet. A labdarúgó szövetség vezetői is látogatást tettek a kiállításon. Számos olyan problémával hozakodtak elő, amelyek elsősorban a kis csapatokat, az üzemi bajnokságban szereplő labdarúgókat érdekli. Szó esett a többi között arról, hogy a labdák már két meccs után tojás alakúra nyúlnak. Nagyon drágák a bőrcipők és az utóbbi időben igen jól bevált, öntött gumitalpú és stoplis cipők. A kispályás foci elterjedésére is gondoltak. A sportág vezetői kérték a kereskedelmet, hogy rendeljenek kispályás labdarúgókapukat. A legtöbb kéréssel a vívók álltak elő. A pengéket gyártó szentgotthárdi üzem műszaki vezetője elmondta, hogy eddig ahány vívóval találkozott, anynyiféle igényt kellett kielégíteniük. A vita során is sok panaszt hallottunk arról, hogy a vívócipők kemények, sértik a lábat, rosszul konfekcionáltak és nagyon drágák a vívóruhák (egy mellény és egy nadrág közel 800 Ft-ba kerül!). A legtöbb szó a fiatalok, a még kezdő sportolók nevében hangzott el. Kérték, hogy a Szovjetunió példájára nálunk is gyártsanak műanyag tőröket, olcsó sisakokat. A versenyzők és a sportvezetők „letették a garast”. A kereskedelem és az ipar szakemberei szorgalmasan jegyeztek. Bízunk abban, hogy a sportolók, a vezetők által igényelt felszereléseket rövidesen az üzletekben látjuk. Nem mindegy, hogy milyen felszerelésben sportolnak legjobbjaink, s az üzemi mérkőzéseken milyen szerelésben játszanak a „szakik”. K. J. Még néhány szó... Az V. nevelésügyi kongresszus eseményei és kérdései több olvasónk kezébe adtak telefonkagylót. Nem kevesen, fel is keresték szerkesztőségünket. Személyesen, mint például dr. Páldi Gyuláné gyógytestnevelési szakfelügyelő, akinek felszólalását idéztük lapunk hasábjain. Egy mondatban! — Még néhány szót szeretnék elmondani a témakörömmel kapcsolatban — kezdte kiegészítését. — Elsősorban tényeket. A művelődésügyi miniszter 1963-ban utasításban teremtette meg a kötelező testnevelés differenciáltságát. A megvalósításban jól indult minden, csakhogy fokozatos visszaesés következett! A művelődési osztályok a testnevelés biztosításában egyre inkább háttérbe szorították a könnyített és a gyógytestnevelés szükségleteit. Vagyis rosszul értelmezték, rangsornak tekintették a II., illetve III. testnevelési csoport elnevezést, így a főváros jó ellátottságával szemben például Tolna megyében az 1968/69-es tanévben egyetlen helyen sem folyt gyógytestnevelés. A pedagógus tehát pontosít és kiegészít. Magyaráz és tanít. Mint mindig.