Népsport, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-01 / 27. szám

Hétfő, 1971. február 1.2 a Népsport JELENTI ! ■ Közgyűlés Tatabányán. Közgyűlést tartott a Tatabányai Bányász SE, amelyen részt vett és felszólalt dr. Beckl Sándor, az MTI elnöke is. ■ Folytatódik a jégkorong­­bajnokság. Tíznapos szünet után szerdán a jégkorongozók ismét a bajnoki pontokért küzdenek. Az érdeklődés középpontjában a BVSC—FTC rangadó áll. A másik találkozón a BKV Előre az Újpesti Dózsát fogadja. 13 Molnár Béla 70 éves. A Fe­rencváros labdarúgócsapatának szövetségi képviselője pénteken ünnepelte 70. születésnapját. "A kitűnő, veterán sportember év­tizedek óta hűséges társadalmi munkása a klubnak. Mi is gratu­lálunk. ■ Módosítani kellett az ug­rók téli versenysorozatának mű­sorát. Tatán ugyanis jelenleg magas- és rúdugróversenyt ren­dezni nem lehet, így ezeket a számokat nem szombaton Ta­tán, hanem csütörtökön délelőtt a Játékcsarnokban rendezik meg.­­ Újabb verseny. A tenisze­zők újabb fedettpályás verse­nyét a Vasas rendezi, a Pasaréti úti fedett csarnokban. Az egy pályára való tekintettel csak három szám, férfi egyes, női egyes és férfipáros szerepel a február 6-án, szombaton kez­dődő verseny műsorán. A neve­zési zárlat 4-én csütörtökön van.­­ Haláleset: Mezey Ferenc, a Kertészeti Egyetem tudomá­nyos munkatársa, a Magyar Sí­szövetség volt elnökségi tagja, a sportág nagy szerelmese hosszú betegség után 69 éves korában elhunyt. Mezey Ferenc példa­mutató szakértelemmel és ön­zetlenséggel végezte sporttevé­kenységét is, nem véletlenül tüntették tehát ki a Testneve­lés és Sport Érdemes Dolgozója címmel. Temetése február 1-én 15 órakor lesz a Farkasréti te­metőben.­­ Felhívás: A Vasas kerék­páros-szakosztálya felvételt hir­det 1954—55-ös születésű, ke­rékpározást szerető fiúk részé­re. Jelentkezni lehet mindennap 15 óra után, a Garay utca 24. szám alatti kerékpáros műhely­ben. I) Napirenden: Hajdú megye. Első februári elnökségi ülésén a kézilabda-szövetség — többek között — Hajdú megye kézilabda­sportjának helyzetét tárgyalja meg. ■ Versenybírók továbbképzé­se. A sportlövő szövetség ver­senybíró tanácsa háromnapos versenybíró továbbképző tanfo­lyamot rendez. A tanfolyam feb­ruár elején kezdődik. R Változás. A kézilabda-szö­vetség edzőbizottságának titkári teendőit eddig Rupták Károly látta el. Működését megköszön­ve az elnökség felmentette meg­bízatása alól, s az EB titkárául Lovassy Lászlót bízta meg.­­ Eredményes tanácskozás: Dunavarsányban háromnapos megbeszélés keretében vitatták a tekesport időszerű kérdéseit az MTSZ elnökségi tagjai a buda­pesti és a megyei szövetségek elnökei és főtitkárai részvételé­vel. ■ Négy helyen. Márciusban a kézilabdás válogatottak négy he­lyen szerepelnek. A férfi ifjúsá­giak Pozsonyban, a női nagyvá­logatott az NDK nőnapi torná­ján, majd Hollandiában és az NSZK-ban, a férfiválogatott pe­dig az NSZK-ban, majd valószí­nűen Hollandiában szerepel. B Alapozás Mohácson. A Duna menti városban nemcsak a labdarúgás népszerű. Ezt bi­zonyítja, hogy három más sport­ágban: atlétikában, evezésben és kosárlabdázásban is megkezdő­dött az alapozás. A mohácsiak na­gyon komolyan veszik a felké­szülést, heti négy-öt edzést tar­tanak tornateremben és szabad­ban.­­ Edzőtovábbképzés. A Ma­gyar Röplabda Szövetség edző­bizottsága február 5-én és 6- án továbbképző tanfolyamot ren­dez a Testnevelési Főiskolán. A továbbképzésen az NB I-es csa­patoknál működő edzők szá­mára kötelező a részvétel.­­ Forró a Spartacusban. Forró Mihály az egykori is­mert, élvonalbeli teniszező, aki a labdarúgósportban is jó nevet , szerzett magának, az új idény­ben a Bp. Spartacus tenisz­szakosztályának egyik edzője lesz. Forró Mihály eddig a BVSC-nél játékosedzőként mű­ködött.­­ Évzáró — évnyitó. A Vasas tenisz-szakosztálya február 3- án szerdán este tartja évzáró, és egyben évnyitó szakosztályi értekezletét. LABDARÚGÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ LABDARÚGÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ LABDARÚGÁS ♦ SPORTMOZG Nagyszerű pályákon folytatódik a felkészülés (Folytatás az 1. oldalról) sokkal kezdődött, és a 7. perc­ben Tóth Bálint már megszerez­te a vezetést. Mégsem volt min­denki egyértelműen elégedett. Machos Ferenc edző például többször is beszólt a pályára, távoli lövést, gyorsabb labdato­vábbítást sürgetve. A játékosai — érdekes módon — ötperces szakaszokra szót fogadtak. Ezek­ben a szakaszokban születtek a gólok, egyébként sok volt a fe­lesleges cselezgetés, oldalirá­nyú passzolgatás, egyénieske­­dés. Ahogy ez már a felkészü­lésnek ebben a szakaszában len­ni szokott... A múlt heti edzőmérkőzéssel ellentétben, most a csapat jobbszárnya volt aktívabb. Pus­kás megfogadta a tanácsokat, sokkal többet mozgott. Egészen a saját 16-osáig jött hátra a labdákért, többet volt játék­ban, valósággal vonzotta a lab­dát. Egy ideig elkapkodta a ka­pu előtti helyzeteit, de a végén ez is sikerült, egymás után há­rom gólt lőtt A találkozó után Várfi Fe­renc, a klub elnöke elmondta, hogy üzenet érkezett a mened­zsertől. A túrára feltétlenül sor kerül. Valószínűleg február 9- én lesz az indulás. Ferencváros-II. ker. TTVE 10:1 (3:1) Hévízi út, 4000 néző. Vezette: Kacsányi. Ferencváros: Géczi (Vörös) — Novák, Páncsics (Ha­vasi), Bálint (Horváth Á.), Vépi — Juhász, Rákosi (Selenka) — Szőke (Füsi), Branikovits (Kű), Albert (Németh), Mucha (Kovács B.). Minden rosszul kezdődött. Legalábbis a Fradi-szurkolók számára. Először kisiklott egy villamos, s így gyalog kellett a Flórián tértől megközelíteni a Hévízi úti pályát. A mérkőzé­sen az első támadás végén zör­­gött a háló. A Ferencvárosé. Erre Branikovits gyorsan ki­egyenlített. Lassan a nap is elő­bújt a felhők mögül, s a nagyszerű talajú pályáról (dicséret a ren­dezőknek) már csak a­ jó játék hiányzott. De ne türelmetlen­kedjünk: még csak a fonméba­­hozó időszak elején vagyunk. A második gólnál, a már em­lített elégedetlenkedő szurkoló is tapsolt: Novák 25 méterről megeresztett lövése a jobb ka­pufáról vágódott a hálóba. A félidőben még Branikovits lőtt gólt. A II. félidőben még negyedórát játszott a kez­dő „garnitúra”, majd bejöttek a tartalékok. Mindez 5:1-nél történt. A hátralevő időben a III. kerület kapusa szórakoz­tatta a közönséget. Hibát, hi­bára halmozott, s jóformán minden lövést beengedett. Kár, mert a „kerület” egészen ügye­sen játszott, amíg el nem fá­radtak a játékosok. Góllövők: Branikovits, No­vák, Horváth (2—2), Szőke Ill­ésből), Albert, Selenka, Juhász, Hl. Kovacsevics. MTK—Budafoki MTE 3:1 (1:1) Salgótarjáni út, 1000 néző. V: Bana. MTK: Hajdú — Török, Dunai, Csetényi — Oláh, Strasz­­szer — Oborzil, Kiss, Szuromi, Koritár, Kunszt. BMTE: Németh — Nagy K., Kárpáti, Kapitány, Szöllősi — Sárközi, Dinnyés — Pataki, Nagy J., Kolbert, Dar­­vas. Negyedóra után megszerezte a vezetést az NB I-eseknek Ko­ritár, de tévedtek azok a kék­fehér hívők, akik ebből azt a messzemenő következtetést von­ták le, hogy: ___Kicsi aztán megindult az üzlet__” Nem indult meg. Legalábbis nem az az üzlet, amire a hazai szurkolók számítottak. Négy perc múlva ugyanis újabb gól született, de ezt Hajdú kap­ta. A budafoki Kolbert helyez­te a léc alá. Támadott, támadgatott az NB I-es gárda, de ezek a rohamok még nem voltak azok az­­iga­ziak. Látszott a labdarúgókon, hogy kemény munkával eltöl­tött időszakot hagytak maguk mögött. Játékukból még hi­ányzott a frisseség, a lendület. A második félidőre mindkét csa­pat több cserét hajtott végre. Hajdút Brünyi, Csetényit Rab, Strasszert Csorna váltotta fel. Lement Oláh is, s Kiss húzódott a helyére. A csatársor pedig így festett: Sárközi, Kontár, Szuro­mi, Becsei, Kunszt. A BMTE- ben helyet kapott Viktorik, Zol­tán, Karikó, Potykievich, Tóth és Taschner. Kiss lövése „besurrant” Viktorik mellett. Egy ki­csit potya íze volt a gól­nak. Utána viszont egymás után három hatalmas bombát hárított jó érzékivel a fiatal kapuvédő. Lassan elfáradtak a vendégek, s jórészt a kapujuk­­ előtt folyt a játék. Persze, ha egy-egy alkalommal ők is meg­iramodtak, akkor Brünyi sem unatkozott a túlsó kapuban. Végül még Kunszt bombázott a hálóba, s így lett 3:1 az ered­mény. Videoton—Elektromos 5:3 (1:1) Hévízi út. Vezette: Hermalm. Videoton: Szabó — Posch (Mester), Kovács, Nagy III, Fe­jes — Borsányi (Hartyányi), Burka (Bodnár), Karsai — Wol­­lek, Nagy II, Csukovics (Józsa). A fehérváriak egyenesen az edzőtáborból, Balatonszemesről érkeztek a találkozóra. Először a Videoton játékosai villogtak a pályán. Egy cseles szabadrúgás után Woltek mellé durrantott, majd Burka a kapufát találta el. Posch többször felfutott a jobb oldalon. Aztán csodák csodája, for­dult a kocka. Az NB III-as csapat meglepte ellenfelét, s egyre-másra vezette a támadá­sokat. Fejes hibázott, majd rög­tön utána Kovács könnyelműs­­ködött, a jobbszélső beadott és Púpos mintegy nyolc méterről a jobb sarokba helyezte az Elektromos vezető gólját. Az NB I-es csapat nehezen talált magára. Az oldalvonal mellől az edző kommentálta a látotta­kat. A mélyülő talajon a lab­da sokszor megtréfálta a küzdő­feleket. Nagy II. miután kiha­gyott néhány gólhelyzetet, egy beívelt szöglet után a hálóba pofozta az egyenlítő gólt. A pályán ezután perzsavásár folyt. Szavalókórusok alakultak: „Hagyd!” — „Vedd le!” — „Itt vagyok!” A pár perces szünet után elhúzott az Elektromos. Először Horváth lőtt nagy gólt az el­­alvó Szabó mellett, majd nem sokkal utána Púpos futtatta meg a­ Videoton védőit, s máris 3:1 volt az eredmény! A néző­téren már felhangzott: „Mi van veled, Videoton?” Végül rá­kapcsolt az NB I-es csapat, s egyre-másra hullottak a gólok. A Woliek felvágásáért megítélt büntetőt Karsai értékesítette, majd Józsa beívelt labdájával a kapus a gólvonal mögé for­dult, utána rosszul számította ki Woliek bal szélről beadott labdáját. Ezt követően az Elektromos-védők szöktették Bodnárt, aki beállította az 5:3-as végeredményt. Komló I-Komló II 2:2 (2:0) Komló, 500 néző. Vezette: Stier. Komló I: Erdősi — Laza­­ridisz, Kovács, Makray, Csordás I — Angeli, Solymosi — Bor­­dács (Ficzkó), Juhász, Egri, Or­sós. G: Bodai, Merczel, Hl. Soly­­mosi (2). RESPUBLIKA L­ezárult egy korszak és egy új kezdődött a magyar nép történetében, amikor 25 évvel ezelőtt — az ország forradalmi erőit tömörítő, az ország de­mokratikus erőit maga mögött tudó két munkáspárt javas­latára és követelésére — a nemzetgyűlés törvénybe iktatta a köztársaságot. A fiatal, még nem is egyesztendős magyar demokrácia történelmünk legnemesebb, legdicsőbb hagyományait foly­tatta azzal, hogy szakított a királysággal és államformá­jának a köztársaságot választotta. A mohácsi vész 1526-ban véget vetett a magyar nem­zeti királyságnak. Az uralomra került Habsburg-dinasztia az ország sorsát Ausztriáéval kötötte össze, az ország ér­dekeit idegen érdekeknek vetette alá. Azóta, négy évszá­zadon át a magyar nemzet jobbik és nagyobbik része szinte szakadatlanul harcban állt a függetlenségért, a szabadságért. „Eb ura fakó!” — kiáltotta oda Bercsényi Miklós a kétfejű sas koronás fiainak, amikor az 1707-es ónodi or­szággyűlésen Rákóczi Ferenc javaslatára kimondták a gyűlölt Habsburg-ház trónfosztását. Aztán 1849. április 14-e a nemzet újabb kísérlete volt, hogy megszabaduljon a Habsburg-járostól: a debreceni nagytemplomban Kossuth Lajos javaslatára nyilvánította trónfosztottnak és szám­­űzöttnek az idegen uralkodóházat. Végül 1918—19 forra­dalmi eseményei is kikény­szerítették a Habsburgok le­mondását, de a Tanácsköztársaság bukása után az ellen­­forradalmi rendszer visszahozta az ország, a nép nyakára a — király nélküli — királyságot, az idegen — a Habs­burgoktól az úgynevezett nagynémet vonathoz vezető — uralmat, amely újabb szörnyű háborúba, csaknem nemzeti katasztrófába sodorta az országot. A felszabadulásnak, 1945. április 4-nek kellett jönnie ahhoz, hogy a négyszáz év függetlenségi és szabadsághar­cát, négy évszázad demokratikus küzdelmét siker koro­názza. A győzelmet, ennek a harcnak a győzelmét jelen­tette 1946. február 1-én a Magyar Köztársaság kikiáltása. A győzelmet, s a döntő lépést azon az úton, amelyen a felszabadult ország a demokráciától a népi demokráciához, a köztársaságtól a népszabadság és a népjólét Petőfi meg­énekelte „dicső respublicájá”-hoz, a szocializmust építő Magyar Népköztársasághoz jutott el. ÍRJA ÖN TOVÁBB! PÁLYÁZAT Léggömb a tetők fölött IX rész: VÁDOL A VÁDLOTT A BBTC—KFC labdarúgórangadó előtt Szabolcs II részegen jelent meg az öltöző­ben. Tatai edző tiltakozása ellenére K­a­reasz Gergely, az egyesület elnöke, beállíttatta a csapatba a második félidőre a csatárt. Sza­bolcs Feri azonban rosszul lett a pályán, s kórházba kellett szállítani. Felgyógyulása után tudta meg, hogy egyesülete bocsánatot kért Tataitól, őt pedig fegyelmi bizottság elé állítják. Felkereste hát az egyesületet támogató bázisvállalat vezérigazgatóját, Pongráczot, hogy lépjen közbe az érdeké­ben. Pongrácz nem ígért semmit, de közbe­lépett. Szabolcs II azonban minderről nem tudott semmit. Újra berúgott, s másnap reg­gel feküdt csak le. Csak nagysokára tudott elaludni. ... Egy ideig még nézte maga fölött a plafont. Az­tán befordult a fal felé. Elaludt... A legfelsőbb sportbíróság díszterme zsúfolásig megtelt a Szabolcs-ügy főtárgyalására. A karzatok is roskadoztak a kíváncsiskodók terhe alatt. Az elő­csarnokban újságírók és fényképészek hada nyüzs­­gött,­tolakodott a minél jobb helyekért. A közönség ünnepélyesen öltözött sorai között rikítottak a BBTC piros-sárga mezes játékosai. A terem fojtott zsongása elhalkult, amikor a bíró­ság tagjai bevonultak, s elfoglalták helyüket. Bírók, ügyészek, ügyvédek, szakértők, ülnökök. A gépíró­nők papírjaikat rendezgetve készültek a nagy tár­gyalásra Sokan a bejárati ajtót lesték. Ott vezetik be majd a vádlottat. Döbbent moraj tört fel, amikor az ajtó kinyílt, s Szabolcs II fegyveres őrök kíséretében je­lent meg. Az arca sápadt volt, de frissen borotvált. Szemei karikásak és beesettek. Sárga-piros csíkos rabruháján 8-as szám volt. A csuklóin feszülő bilin­cset igyekezett ruhájával eltakarni. Határozottan, felemelt fejjel jött befelé, nem nézett semerre. A bíró éleset fújt a sípjába, s ezzel megnyitotta a tárgyalást. Megállapította Szabolcs II személyazonos­ságát, s felszólította az ügyészt, hogy, olvassa fel a vádiratot. Szúrós szemű, szikár ember emelkedett szólásra. Terjengős beszédében többrendbeli iszakázással, egyrendbeli minősített részegséggel, hűtlenséggel, sportszerűtlenséggel vádolta Szabolcsot. Részletesen ismertette és elemezte az eseményeket. Végül, a sú­lyosbító körülményeket is tekintetbe véve, halál­­büntetés kiszabását, valamint a játéktól való egy esztendei eltiltását kérte. Kemény szavait ijedt némaság követte. Egy fiatal nő felsikoltott Ájultan vitték ki a teremből. Sza­bolcs hátán folyt a verejték. Eddig merev tekintete segélykérőn kereste védőügyvédjét. — Nem temetni jöttem Szabolcsot, de nem is di­csérni! — kezdte ünnepélyes hanghordozással a vé­dőügyvéd. — Nem temetni jöttem azt az embert, akire az ügyész az elhangzott súlyos vádak alapján halálbüntetést kért. A védelem, a védekezés joga azonban mindenkit megillet... Mert hatoljunk a bűnök belsejébe. Próbáljuk vádlottunk elvetemültsé­gét valamivel magyarázni. Keressük a bűnre vezető indítékokat, keressük vádlottunk felelősségének mértékét. Kétségtelen, hogy tetteinek mozgatója nem anyagi érdek, nem aljas szándék, nem bosszú­vágy volt. A bűnöket kisebb fajsúlyú jellemhibák, elbizakodottság, felelőtlenség, hiúság, éretlenség szülték. A főbűn következménye rendkívül súlyos volt. Egy bajnokság veszett el miatta! Ez, természe­tesen, nem maradhat megtorlás nélkül. De vajon előre tudta-e, akarta-e Szabolcs Ferenc ezt a tragé­diát? Nem tudhatta, mert a mérkőzés kimenetele nemcsak tőle függött. Nem akarhatta, mert a győ­zelem részére sem volt közömbös. Tehát csak gon­datlanságról, alkoholos befolyásoltságról lehetett szó, és csupán az események szerencsétlen alakulása da­gasztotta a törpét óriássá. Nem védhetem a rosszat, de ezeket is figyelembe kell venni az ítélet megho­zatalakor .... A teremben csönd volt. Csak a székek nyikorog­tak időnként, s papírlapok zizegtek. Az ügyvéd né­hány pillanatnyi szünet után folytatta: — Vizsgáljuk meg most a vádlott életútját, környe­zetét, amelyben bűnössé válhatott. Gyermekkora, iskolás évei elkényeztetett, „mindent szabad” lég­körben, könnyedén teltek el. Tehetségét korán fel­fedezték, s ezután még könnyebben ment minden. Ölébe hullt a siker, a pénz, az egész világ. Kinek ne ártott­ volna meg ennyi lehetőség? Szabolcs is em­ber, méghozzá fiatal és tapasztalatlan. Nem tudta elkerülni a bűnre vezető, ámde fényes alkalmakat... Kérdezem ezek után a tisztelt bíróságot: kik hagy­ták magára Szabolcsot ezen a csúszós úton? Kik tet­ték még veszélyesebbé az útját? A felelősség nem egyedül Szabolcsot terheli! Általában vádolom a felnőtteket, akik elmarasztalják a fiatalokat olyan hibákért, amelyek az ő nevelési hiányosságaik kö­vetkeztében jöhetnek létre. Hibáztatom személy sze­rint az edzőt, aki elnézte Szabolcs Ferenc kezdeti ki­siklásait — hamis „sportérdekből”. Vádolom az orvost, aki felsőbb utasításra ugyan, de hivatásával ellen­tétben álló beavatkozásokat végzett. És vádolom el­sősorban az elnököt, aki kiadta a bűnös utasítást. Akinek mindennél előbbrevaló volt a győzelem, aki kockáztatta a játékos egészségét, aki lábbal tiporta a legalapvetőbb pedagógiai elveket és a sportszerű­ség elemi törvényeit... Valaki felzokogott a teremben. Karvász vörösre gyűlt arcát eltakarta. De az ügyvéd folytatta: — Elnézést kérek, ha netán elragadtattam volna magamat, de az igazság kedvéért még azt is el kell mondanom, hogy bár Szabolcs viselkedése ta­gadhatatlanul hozzájárult a csapat vereségéhez, ne­ve mégis úgy fog szerepelni a sportkrónikákban, mint a BBTC gólszerzője, a KFC elleni mérkőzés egyenlítő góljának szerzője, öt perc alatt megtette kötelességét, megtette azt, amire társai 90 perc alatt képtelenek voltak. Mindezeket figyelembe véve, nem lehet ugyan dicsérni Szabolcs II-t, de temetni sem! Az­ ügyvéd utolsó szavai belevesztek a közönség ovációjába. S amíg a bírók ítélethozatalra visszavo­nultak, mindenki csak a védőbeszédről, és Sza­bolcs Feriről beszélt. Az elnöknek háromszor is sípolnia kellett, míg újra csend lett a teremben. — A sportszerűség nevében ítéletet hirdetek! — hallatszott az elnök hangja. — Szabolcs II Ferencet sportszerűtlen viselkedés miatt bűnösnek találtuk, és büntetésképpen játékjogát egy évi időtartamra felfüggesztjük. A BBTC vezetőségét a nevelőmunka elmulasztása és a sportcélok helytelen értelmezése miatt nyilvános megdorgálásra ítéljük ... A közönség felugrott a helyéről. Áttörte a korlá­tok­at, elözönlötte az emelvényt, az egész tárgyalóter­met. A piros-sárga mezes BBTC-játékosok Szabolcs­hoz rohantak, kitépték az őrök kezeiből, és vállakra emelve vitték ki az udvarra. Mámorosan játszottak vele, feldobálták a levegőbe. Feri valószínűtlenül boldognak és könnyűnek érez­te magát. Súlytalanul szállt, emelkedett egyre maga­sabbra. Fel, fel a város tetőrengete fölé. Akár a lég­gömb.­ Jókedvűen ébredt. A szobában már sötét volt. Talpra szökkent, s ekkor újra megpillantotta az idé­zést. Az idézést, saját fegyelmi tárgyalására ... Galamb Sári * Kérjük kedves olvasóinkat, hogy a történet követ­kező folytatását 1971. február 5-én, pénteken déli 12 óráig juttassák el szerkesztőségünkbe. A később érke­zett írásokat — a pályázat szabályainak értelmében — nem vehetjük figyelembe. Dombos: Háromntaponként játszunk mérkőzést Elutazott a Rába ETO Jugoszláviába Az eredeti terveknek megfe­lelően, vasárnap délután tár­­sasgépkocsin elutazott Jugo­szláviába a Rába ETO labda­rúgócsapata, hogy Opatijában jó talajú pályákon készüljön tovább a bajnoki idényre. Pál­­kövi Gyula sportköri elnök ve­zetésével , valamint Dombos Ágoston edző, dr. Povázsán Jó­zsef orvos és Józsa Zoltán gyúró kíséretében az új ti­zen­­nyolcas keret valamennyi tagja útrakelt. Ezek a játékosok a következők: Földes, Tóth dr., Keglovich, Orbán, Izsáki, Pozs­­gai, Kiss, Stolcz, Horváth B., Somogyi, Korsós, Glázer, Pó­­czik, Vida, Csukás, Horváth L., Nagy Gy., Hegyi. Az elutazás előtt Dombos Ágoston a kö­vetkezőket mondta: — Háromnaponként akarunk mérkőzéseket játszani. Az ed­digiek szerint már biztos, hogy megmérkőzünk a Rába ETO volt edzőjének Szusza Ferenc­nek jelenlegi csapatával, a lengyel Górnik Zabrze csapatá­val, ezenkívül még több jugo­szláv csapattal is játszunk mérkőzéseket. Február 15-ig maradunk Jugoszláviában, és hazatérőben utunkat megszakít­juk Veszprémben, ahol 17-én, a Bakony Vegyész csapatával mérkőzünk.

Next