Népsport, 1971. június (27. évfolyam, 129-153. szám)

1971-06-11 / 137. szám

LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁ ANGLIAI NOTESZLAPOK: Vattát tettek a­ fülükbe... Múlt szerdán sok angol sport­vezető és játékos nézte meg a BEK döntőjét a Wembleyben. Találkoztunk néhányukkal. El­húzták a szájukat. Alaposan megbírálták még a győztes Ajax teljesítményét is. A csü­törtökön megjelent lapok pedig összehasonlításokat tettek az an­gol klubcsapatok és a holland bajnok között. A Daily Mirror például ki­fejtette: legalább 6 angol csapat jobb az Ajaxnál, simán meg­verték volna Vaszovicsékat a Wembleyben. Érdekes, hogy a hat együttes felsorolásából hiányzik a tavalyi bajnok Ever­­ton. Angliában valami oknál fogva nem tekintik nagycsapat­nak az exbajnokot. Sőt, kifeje­zetten haragszanak rá, mert alulmaradt a Panathinaikosz­­szal szemben. Honnan ez a nagy magabiz­tosság? Erre kerestük a választ Ang­liában a BEK-döntő napjaiban. Jó a bajnokság! A szigetországban büszkén hirdetik, hogy az angol bajnok­ság a legjobb a világon. Nyolc közel egyforma tudású csapat van. Ezek a nagyklubok ver­sengenek a bajnoki címért, a további 14 résztvevő pedig arra törekszik, hogy megszerezze a bentmaradáshoz szükséges 35 pontot. A bajnokság augusztus­ban kezdődik és megszakítás nélkül tart, egészen májusig. Meleg, esős időszak, tél, köd váltja egymást. A foci meg csak megy, mint valamiféle csodála­tos gépezet. Soha nincsen fenn­akadás, zavar. Tökéletesen megy minden. A bajnokság szent és sérthetetlen. Nagyobb becsülete talán csak az Angol Kurtának van. Nem tartanak hosszú szünete­ket, még a válogatott program­ja miatt sem. A bajnokság a labdarúgók igazi maratoni kö­zönségszolgálata. A szurkoló hozza a pénzt a konyhára, a néző az úr, mert tőle függ, mennyi lesz a klub bevétele. Már elkészült egy gyorsmérleg 1970—71-ről. A nézők száma a szigetországban másfél millióval csökkent ugyan, de ez az első ligát alig érinti. A játékosok jó teljesítménye magával ragadja a szurkolókat. A néző, ha jó mécs­eset akar látni, nem sajnálja az idejét, beül kocsijába, repülő­gépre száll, vagy éppen vonat­ra vált jegyet, s elmegy ked­venc csapata után. És melyik csapat mérkőzései a leglátogatottabbak? Ha vidéken játszik a MU, a Manchester United, akkor a legtöbben az egykor oly híres együttes mérkőzéseit keresik fel. Még mindig van varázsa Law­­nak, Bestnek és társainak! — A MU mérkőzésein mindig történik valami érdekesség — fejtegette egyik londoni ismerő­sünk. — Van charmera ennek a csapatnak. Hiába végzett a 8. helyen, mi változatlanul nagyon szeretjük. Az elmúlt szezon legnagyobb szenzációja persze az Arsenal. Bajnoki és kupagyőzelem egy­szerre, ez mindennek a teteje Angliában! A londoni csapat óriásit lépett előre, s ezt első­sorban fiataljainak, és tehetsé­ges ifjú mesterének tulajdonít­ják Angliában. A játékosok Angliában egész évben sza­bad játékost igazolni. Zárlat csu­pán március 15-től május vé­géig van. A bajnokság hajrájá­ban nincsen mód csereberékre. A győzelmi prémium nem túl­zottan magas, viszont a helye­zéseket nagyon jelentős összeg­gel díjazzák. Ha a csapat előbb­re rukkol a táblázaton mondjuk két hellyel, akkor jelentős ösz­­szeg üti a játékosok markát. (Ez a rendszer csak az ötödik forduló után lép életbe, amikor már kialakultak a „sorok”.) Jelenleg csupán egy csere van a bajnoki mérkőzéseken. Az Everton javaslatára a szövetség a napokban foglalkozik azzal, hogy két játékost (egy védőt, egy csatárt) lehessen cserélni. Mi történik mostanság, ha meg­sérül a kapus? A hétközi edző­­mérkőzéseken, a második fél­időben, mindig mezőnyjátékos véd, így megfelelő gyakorlatra tesz szert a csapat négy-öt tag­ja a cerberus-mesterségben. A játékosokat szerződés köti a klubhoz. Ha lejár, akkor há­rom eset lehetséges. Az egyik: meghosszabbítják a szerződést. A másik: átadólistára teszik a játékost, de állását megtarthat­ja. A harmadik: egyszerűen megszüntetnek minden jogvi­szonyt a labdarúgóval. Azt hisz­­szü­k, nem kell fejtegetni, hogy az egyes kategóriákba kik ke­rülnek ... Most új módszerrel kísérlet­­eznek sok helyütt. Olyan egyé­ni szerződéseket kötnek, amely messzemenően figyelembe veszi az illető képességeit. Tehát több az alapfizetése, de több a pré­miuma is a jó játékosnak. Angliában érezhetően a fia­tal játékosok felé fordul a­­fi­gyelem. Az idősebbek? Igyekeznek jó üzlet után nézni Akad Angliá­ban néhány nagyon gazdag lab­darúgó. Közéjük tartozik Bobby Moore is. Az egyik újságíró a napokban megkérdezte tőle, ho­gyan megy az üzlet? — Ha jól játszom, akkor sok a vevő, ha nem, akkor elmarad­nak. Éppen ezért nekem min­dig hoznom kell a formámat. Ha nincs foci, nincs üzlet... Houseman, a Chelsea csillaga Potterrel, a profi teniszezővel társult, s közösen tart fenn egy sportáruházat. Ez számukra a ma. És mi lesz holnap, ha Housemann vég­legesen kiöregszik? Minden at­tól függ, mennyi pénze lesz a folytatáshoz, akkor, mikor már nem csörgedezik számára a font a Chelsea pénztárából. A bírók A játékos annyit engedhet meg magának, amennyit a bí­rók eltűrnek a pályán. Az angol játékvezetőkről az a közhiede­lem járja, hogy mindent meg­engednek a pályán. De — és ez pontosan olyan, mintha a ma­gyar JB vezetőit hallanánk — nagyon messze vannak még a játékvezetők az egységes felfo­gás alkalmazásától. Olyannyira ment már az egyénieskedés, hogy néhány bíró valóságos „tanfolyamot” tartott mérkőzé­se előtt a két csapat tagjainak arról,­­ mit enged és mit tilt. Történt nem is olyan régen, hogy a két együttes tagjai összebe­széltek, valamennyien vattát tettek a fülükbe, így isteniga­zából süket fülekre talált a sze­minárium. Mindenki azt játszot­ta, amit korábban, s a bíró senkit nem állított ki. A „mindent szabad” elve Ang­liában is megbukott. A kapust már nem szabad olyan kemé­nyen támadni, mint azelőtt, a becsúszó szereléseinnél is jobban ügyelnek a bírók. Egyszóval a „nyitás Európa felé” a játék­­vezetésben is teret nyert.. . Varga Béla Budapest—Budapest Vidék—Vidék (Tanulságos számok) Az NB I 28. fordulójában a budapestiek csak budapestiekkel, a vidékiek pedig csak vidékiek­kel játszanak. Érdemes megnézni, hogy szét­választva hogyan fest az NB I táblázata. Budapest—Budapest Természetesen az Újpesti Dó­zsa áll az 1. helyen, de az már meglepetés, hogy az MTK-t ta­láljuk közvetlenül utána, s a Honvéd az utolsó ... 1. 2. Dózsa 8 5 2 1 13- 8 12 2. MTK 9 3 4 2 13-11 10 3. FTC 9 2 5 2 7- 8 9 4. Csepel 9 1 5 3 6-11 7 5. Vasas 7 3 — 4 9- 7 6 6. Honvéd 8 1 4 3 9-12 6 Vidék—Vidék A tarjániak állnak az élen, s nem a SZEOL az utolsó. Sőt, a szegediek csak egy ponttal sze­reztek kevesebbet, mint a szom­bathelyiek. 1. SBTC 15 8 4 3 27-18 20 2. Tatab. 16 8 3 5 29-15 19 3. DVTK 15 8 3 4 16-17 19 4. Komló 16 5 8 3 23-17 18 5. Videoton 16 5 8 3 16-16 18 6. ETO 16 7 3 6 18-17 17 7. Pécs 16 5 6 5 15-13 16 8. Haladás 15 5 2 8 21-25 12 9. SZEOL 18 3 5 8 13-26 11 10. Dunaújv. 17 2 4 11 16-35 8 A gólok száma mutatja leg­jobban, hogy mi a különbség a Budapest—Budapest és a többi találkozó között. íme az egy mérkőzésre jutó gólállag. Valamennyi találkozó: 2.3 Budapest—Budapest: 2.2 Vidék—Vidék: 2.5 Budapest—Vidék: 3.0 IVWlóAZIM/ i G¥án ssá: ^ _ sfij É­S || GÉPSZERELŐ jgpj VÁLLALAT Ifiyl KERES AZONNALI BELÉPÉSRE iish: =ij=; iish: kezdő és gyakorlott bérelszámolókat, iisii: könyvelőket, SZTK-ügyintézőket. =11=1 HSHj Keresünk továbbá: ij=0: közgazdasági egyetemi végzettséggel, ■jü'! vagy mérlegképes könyvelői tanfolyam­=n­=­ mai belső ellenőröket, személy- és tehergépkocsi-vezetőket, takarítónőket. Í-HSI Jelentkezés: személyesen vagy írásban, í-fisí BP‘ Vl” PAULAY EDE U- 52-;|5=||= Személyzeti főosztály. FELLEGEK PÉCS FÖLÖTT A Pécsi Dózsa NB I-es lab­darúgói néhányszor már meg­hökkentették a szurkolókat. Nemcsak a pécsieket, hanem úgy általában a labdarúgó­szurkolók milliós táborát. Először tavalyi játékukkal, eredményeikkel. Másodszor idén tavaszi mér­sékelt szereplésükkel. 1970-ben 90 percen át harcoló, példás küzdőszellemű, fegyel­mezett csapat volt a Pécsi Dó­zsa. Olyan együttes, amelyik akarati tulajdonságokkal pótol­ta a szerényebb tudást. Nem­csak a vidék legjobb csapatának járó elismerést vívta ki, ha­nem a Craiova, a Newcastle United és a Ju­ven­tus elleni BVK-összecsapásokban egy ki­csit a magyar labdarúgás becsü­letének megmentőjét is tisztel­ték bennük. Az idén? Lezserebb felfogás­ban játszó, a mérkőzéseket könnyedébben vevő, küzdőszel­lemben megkopott pécsi gárdát láthattunk a mérkőzések nagy részén. És jöttek a hírek ... „A pécsi fiúk gyomrát meg­feküdte a newcastlei siker!” — „Nemcsak a hajuk lett na­gyobb, hanem a mellényük is!” — „Egymással is viszálykod­nak!” — „Változott, s nem ép­pen előnyükre, a magatartá­suk!” De jöttek másfajta hírek is... „Nem elég keménykezű a ve­zetés!” — „A megfelelő, erős gazdasági bázis hiánya látszik meg a csapaton!” — „A szak­vezetésnek kellene szigorúbbnak lennie!” Azaz fellegek gyülekeztek (gyülekeznek) a Pécsi Dózsa fö­lött ... ■ — Valami tényleg megbomlott közöttünk. . . Konrád János, a Pécsi Dó­zsa csapatkapitánya nehezen mondja ki ezt a mondatot, az­tán nagyot lélegzik, mint aki túl van a nehezén. — És nem a szakmai munká­val van baj nálunk! Épp oly becsületesen edzőnk, mint ko­rábban. Sőt! Talán még kemé­nyebben is. Igyekszünk hajtani a mérkőzéseken is ... Csak ... Azt hiszem, néhányan túlértéke­lik saját tudásukat. Nem küz­denek már olyan fegyelmezetten, mint régen. Elviszi őket a já­ték . .. Elhallgat néhány másodpercre, gondolkozik. — Lehet, hogy mi idősebbek követtük el a hibát? Akkor, amikor nem szóltunk rájuk ide­jében? Most meg... Azt hi­szem, hogy azokat, akik nem vállalják a játék fegyelmét, ki kellene hagyni a csapatból. A tartalékok között több ügyes, te­hetséges gyerek van. S ha egye­lőre nem is érik el az első csa­patban játszók tudását... hosz­­szútávon lenne eredménye a do­lognak ... És, sajnos, van még egy baj: Dunai dr. utódját nem sikerült megtalálni ... ■ Az asztal túlsó oldalán Máté és Kocsis. Beszélgetünk. Mon­dom, hogy látszik, nincs min­den rendben a Pécsi Dózsában. Kocsis: — Nem fordítunk elég gon­dot a védekezésre. Én is pél­dául mindig gólt szeretnék rúg­ni, aztán az ellenfelem ott ma­rad őrizetlenül. Máté: — Bőven van hiba! Fegyel­mezetlenség a pályán ... Aztán hiányzik Dunai dr. . . — És a lelkesedés? — Ez is igaz . Mi, fiatalok, tavaly lelkesebben hajtottunk, vicsorítottunk. Most? Játszani akarunk! Az meg nem mindig megy­. — És a csapatszellem? — Az sem olyan jó ... Nincs különösebb baj, de idegesebbek vagyunk egymás között is . .. Kocsis: — Másfél hónapig nem nyer­tünk! Keresni sem lehetett... Máté: — Nem húz mindenki egyfor­mán! ■ A „hírek” egy része lassacs­kán igazolódik ... Bácsván János elnökségi tag még meg is erősíti a hallotta­kat: — A fiúknak tényleg fejükbe szállt kissé a dicsőség! Kienged­tek, fegyelmezetlenek lettek. A pályán és egyesek a magánélet­ben is. Tulajdonképpen erélye­sebbnek kellene lenni velük szemben ... Czibulka doktornak is ...■ Czibulka Mihály dr., a Pécsi Dózsa edzője: — Azt hiszem, sok-sok félre­értés van a csapat megítélése körül! Sokan nem látják be, hogy tavaly a gárda többet nyújtott, mint ami ténylegesen benne volt, s inkább most sze­repel képességeinek megfelelően. Ráadásul a vetélytársak — a Tatabánya, a Salgótarján, és a DVTK — feljöttek. Tavaly a lelkesedés, a töretlen küzdőszel­lem és a viszonylag jó erőálla­pot vitte a csapatot. Az erővel most sincs baj. Inkább a for­mákkal .. . Aztán azt sem akar­ják sokan észrevenni, hogy vál­tozik a csapat játékmodora. Ré­gebben szívósan védekeztünk, s kétszemélyes „csatársorunkkal” igyekeztünk operálni. Most a jobb kondíció birtokában mi akarjuk diktálni a mérkőzések iramát. Támadunk, támadunk, de nem jönnek be a helyzetek, s kikapunk. Lehet, hogy korai volt támadóbb felfogásra átáll­­nunk? Végül még egy dolog: sok sérültünk volt és van. Jánosi, Rónai, Rádi, Dalia, Kincses II... — Sokan mondják, hogy le­hetne erélyesebb. — Nem vagyok a szemöldök­ráncolás híve. Mit „keményked­jek”, ha azt látom, hogy min­den játékosom lelkesen edz, be­csületesen hajt, akar? Értsék meg végre: kevés a jó játéko­sunk, minden emberre szüksé­günk van! — A „nagy mellényt” azért szűkebbre lehetne szabni egye­seknél. — Igen, öregek-fiatalok prob­léma! Nekem azt vetik a sze­memre, hogy ,,fiatalok”-párti vagyok. No, de a fiatalok be­csületesen húznak, s ha olykor­olykor hibáznak, fegyelmezetle­nek, akkor törődni kell velük! Nevelni őket! Például Tóth Jós­káról sokat beszélnek, hogy ilyen meg olyan. Pedig nem rossz gyerek! Csak a magatartásán meglátszik, hogy nem volt könnyű gyermekkora, s hánya­­vetiségével nemegyszer elfogó­dottságát igyekszik leplezni. ■ Tulajdonképpen már megvan a magyarázat a Pécsi Dózsa mérsékeltebb szereplésére. De a „magyarázat” önmaga tulaj­donképpen kevésbé érdekes. Sokkal inkább néhány dolog, ami mögötte van, s amelyekről szinte mindenki beszélt, ha „sze­mélytelenül” is, nem vállalva a véleménnyel járó kockázatot. 1. Változatlanul „szegény” klub a Pécsi Dózsa. Nincs mögötte jelentős gazdasági bázis. S ez nemcsak a játékosok jelenlegi jövedelmében, hanem a jelen­legi játékosok megtartásában, új játékosok igazolásában is gon­dokat okoz. 2. Feltétlenül figyelemre méltó, hogyan és milyen utat tesz meg egy csapat a szerénységtől, a hasznos küzdéstől az önteltsé­gig, a lezserebb játékig! Ebben a vonatkozásban a pécsi lila­fehérek kerülendő példaként szolgálnak. 3. Kétségtelen, hogy Czibulka dr. változatlan szerénysége, megértési hajlama olyan érték, amelyet meg kell becsülni. De az is kétségtelen, hogy azokkal, akik visszaélnek a jóindulattal, a megértéssel, keményebben kell bánni. Büntetni — súlyosan is! — ha kell. Ez azonban nem­csak az edző dolga! A fegyel­mezés népszerűtlen feladatát másoknak is — például a szak­osztály és az egyesület vezető­ségének is — vállalnia kell. Azért, hogy eloszoljanak a fel­hők a pécsi fociégboltról. .. Rózsa András A sípcsontvédő Látogatás Tóth Bálintnál Óvatosan húzódzkodott hátra, ülőhelyzetbe. Oldalra fordult, majd az ágy melletti szekrény­kéről kis babát vett fel. Piros mezt s kék nadrágot viselő ba­bát, amelynek a jobb lábán nagy fehér pólya virít. Mosolyogva mutatta fel: — Két kis Vasas-szurkoló hozta — mondta, s megfordítot­ta, majd ujjával két egyest írt a hátán a mezre. — Csak a 11-es szám hiányzik innen, a akkor min­den stimmel — jegyezte meg, a visszahelyezte a figurát a he­lyére. Hát igen. Úgy még jobban hasonlítana minden. A színek, a szám, 6 — a fehér kötés is. A fiatal Vasas-csatár, Tóth Bálint, a tizenegyes számú mezben kezdte a játékot Diósgyőrben, amíg egy összecsapásnál a lá­bát törte. Most ott fekszik a Sportkórház egyik fehér ágyán, begipszelt lábbal, balján a nagy­hajú, bepólyázott lábú kabala babával. Amikor felidézte azt az esős vasárnap délutánt, elkomo­­rodott az arca, még a hangszí­ne is megváltozott. Egyébként a kedélye jónak mondható. Mintha olykor egy kicsit elfe­lejtené az elmúlt napokat. — Még visszagondolni is na­gyon rossz arra az összecsapás­ra — mesélte. — Egy támadás­nál elhúztam a labdát Kovács mellett. Egy kicsit hosszabbra sikerült a szöktetés, láttam, hogy Vidáts és Földesi jön fe­lém. Az utóbbi nagy iramban. Úgy gondoltam, bedobom ma­gam, hogy előbb érjem el a lab­dát, s odatoljam Csabának. El is pöcköltem becsúszva, megfe­szített lábbal, de aztán megér­kezett Földesi! Igazitott a begipszelt lábán. — Úgy recsegett-ropogott a csontom, mint egy letört faág. Rögtön tudtam, hogy eltört a lá­bam s alig mertem odanézni, mert úgy éreztem, egészen el­hajlott. — És ha van rajtad sípcsont­védő? — vetettem közbe.­­ Éppen ez az érdekes, sőt mondhatnám, talán a szerencse a szerencsétlenségben: volt síp­csontvédőm! Csak azon az egy lábamon. Külföldi darab. Mé­szöly Kálmán hozta. Kemény, műanyag védő, kézzel meghaj­lítani is nehéz. Ezt vettem fel, mert azon a héten már kétszer is kaptam a jobb lábamra rú­gást úgy, hogy nagy véröm­leny keletkezett, nem győz­tem ápolgatni. Hogy mi lett a sípcsontvédő sorsa? Bármeny­nyire is masszív, kemény da­rab volt — ez is eltörött! De ha nincs, még súlyosabb a sérülé­sem. Akkor, azt hiszem, szilán­kokra törik mind a két csont. — Fáj nagyon? — kérdez­tem a fiútól. — Időnként még fáj. De min­dig könnyebb. A doktor azt mondta, remekül sikerült a műtét, nemsokára kiveszik ra­varratokat is. Mert hát felvág­ták a lábam, s a csontot össze­szegezték . . . Tudja tehát, hogy gyógyulá­sa nem megy egyik napról a másikra. És most bizonyítja mindazoknak, akik csak amo­lyan nyimnyám, érzékeny és kényeskedő embernek ismer­ték, hogy kemény is tud len­ni! A fájdalomcsillapítók hatá­sa véges és a teljes gyógyulás még messze van. Bálint kálvá­riájának elején tart, de mint mondta: nem lesz türelmetlen később sem. — Nem unatkozol? — firtat­tam. — Nem tudok. Csaknem min­dig akad, aki bekukkant hoz­zám. A klubtól, vezetők, já­tékosok, a menyasszonyom, de idegenek is. Nagyon jó érzés ez. Búcsúzóul a kórházban ter­vezett jövőről is mondott egy­két mondatot. Hogy milyen csodálatos dolog lesz megint kimenni majd a pályára, s újra játszani a labdával. — Ha jó lesz a lábam, úgy futballozok majd, mint egy megszállott. Meglátjátok! V. s." Péntek, 1971. június 1. 3

Next